Szolnok Megyei Néplap, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-11 / 87. szám
1*7«. április 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 KERESKEDŐKRŐL — KÖZVETLENÜL Oktatás a vályogházban Biztos jöuöjíiic van a „kistiszcisoBcnsBlc” Egy év után a martfűi cipőgyár mezőtúri özemében 1975. február elsején néhány hetes előkészítés, mérlegelés után született meg a határozat: a szövetkezet attól kezdve a martfűi Tisza Cipőgyár mezőtúri gyáraként működik. A hatezres létszámú nagyüzem vállalta a 2ö7 mezőtúri cipőipari dolgozó munkafeltételeinek megteremtését, a szövetkezet üzemházának, a gépek nagy többségének megváltását. Szakemcberek e t, gépeket küldenek Mezőtúrra. IV. Az udvaron diákok beszélgetnek. A kereskedelmi szakmunkásképző iskolát keresem — készségesen útbaigazítanak. — Az a sárga vályogház az iskola — int az épület felé az egyik megtermett fiatalember. — Ha ugyan iskolának lehet nevezni... Ninas egy normális tanterem. Ami van, azokat sem lehet rendesen fűteni. Ha begyújtanak a vaskályhákba, megfulladunk a széngáztól. A múltkor is két srác rosszul lett.. . — A padlón olyan rések vannak, hogy a fél karom belefér — folytatja egy copfos lány. — Néha attól félek, hogy egy csapat egér masírozik keresztül a tantermen. A padokra is régen mondták már, hogy szépek... Nem lehet rendes ruhába eljönni az iskolába, mert vagy elszakad, vagy annyira összekoszolódik, hogy nem ismerünk rá... A kis csapathoz csatlakozik egy fiatal tanárnő is, alti végigkalauzol, az iskolán. A kívülről sem bizalomgerjesztő épület belülről még lehangolóbb. A falon méteres darabokban valósággal rothad a festék. Az olajos padlón veszélyes járkálni — soha nem lehet tudni, mikor bilién meg valamelyik korhadt deszka. A kormos vaskályhák csövei bármelyik pillanatban széteshetnek. A termek levegője — enyhén szólva — elhasznált. Erre azt mondhatnánk, hogy ablak is van a világon — szellőztessenek. Igen ám... ha van ... Mert tanítanak olyan osztályban is, ahol egyáltalán nincs ablak. Sehol egy csap, ahol kezet moshatnának, a diákok. A mellékhelyiségekről jobb nem beszélni. ... Ilyen körülmények között tanulnak a megye jövendő kereskedői! A cseppet sem szívderítő „séta” után keresem meg Barta Lászlót, a szolnoki Kereskedelmi Szakmunkásképző Iskola igazgatóját. — Láttam, megnézte az iskolánkat — mondja, s közben iratait rendezgeti. — Elkeserítő körülmények között tanulnak a gyerekeink. Persze, a kereskedelmi iskolának még soha nem volt állandó helye. Amióta csak létezik — immáron huszonkét éve — mindig „albérletbe” kényszerült. Adott otthont már a Délibáb. a Beloiannisz, a Mátyás király úti általános iskola. Több mint tíz évig a bőripari szövetkezettel szemben levő épületben — azóta már lebontották — tanítottunk. És most itt vagyunk a Petőfi úton ... — Hány termük van"! Majdnem húsz éve annak, hogy Szolnokon munkához látott egy üzem, amelyet akkor az ország legnagyobb keltetőállomásaként emlegettek. Dolgozóinak legfontosabb feladata az volt, hogy élénkítsék a megyében a baromfitenyésztés iránti régi kedvet és ellássák a háztáji gazdaságokat napos csibével. Azóta sok minden megváltozott, his_zen a Baromfikeltető és Termelő Termelőszövetkezeti Közös Vállalathoz már öt üzem tartozik, más’ík öt keltetőt pedig bérelnek. Évente 16 millió naposállat kerül ki ezekből az üzemekből. Az igazán jelentős fellendülés 1968-ban kezdődött. Kihasználták a megnövekedett lehetőségeket és a harmadik ötéves terv végére már nyolcvan százalékkal nagyobb kapacitással dolgoztak. Ez azt eredményezte, hogy 1968-tól napjainkig megháromszorozódott a termelés. Különösen számotte- , vő volt a fejlődés az elmúlt ötéves tervben — 1971-ben jött létre a termelőszövetke— Ot, kettőt pedig a 633-as szakmunkásképzővel közösen használunk. — Hányán tanulnak jelenleg? — Szolnokon tizenhét osztályban mintegy ötszáz gyerek. Ezenkívül körülbelül háromszázötvenen felnőtt tanulónk is van, akik különböző tanfolyamokon, tovaDbképzé- seken szerzik meg a szakmunkás bizonyítványt. — öt saját, két bérelt tanterem, több mint nyolcszáz ember! Hogyan tudják elhelyezni őket? — Sakkozni kell egy kicsit, mire összeállítjuk a heti órarendet. Itt délelőtt, délután, sőt még este is „nagyüzem” van. Kénytelenek vágyunk minden zugot kihasználni. Nem akarok panasznapot tartani, de kikívánkozik belőlem: a mi gyerekeink is szeretnének szakköröket alakítani, tanulószobát létrehozni, KISZ-fbglalkozásokat, rendezvényeket tarlani. Szeretnének — de hol? Ha valami ünnepséget akarunk rendezni, valahol kibérelünk egy termet... Mi, tanárok is szűkén vagyunk. Már tizenegy pedagógus tanít, öt szakoktatónk is van, plusz az igazgató és a helyettes. A gondok után a jövő kereskedőire terelődik a szó. — Kik jelentkeznek kereskedőnek? — A tévhit szerint csak azok a gyerekek jönnek hozzánk, akiket máshová nem vesznek fel. Valóban igaz, hogy nem a kitűnő tanulók jelentkeznek ide, ám nem is a legrosszabbak. A felvételin általában kiderül, hogy ki miért akar kereskedő lenni. Azokat vesszük fel elsősorban, akiknél látjuk az igyekezetét, azt, hogy van érzékük a szakmához. Egy esztendőben kétszáz tanulót vehetünk fel, de mindig többszörös a jelentkezés. — Mennyien morzsolódnak le? — Általában pem sokan. Szeptembertől mostanáig húsz-huszonöten választottak más pályát. — Melyik a „legrhenöbb* szak? — Legtöbben ruházati eladónak és felszolgálónak jelentkeznek. Tavaly például a huszonöt ruházati eladói helyre száz jelentkező közui választottunk. De olyan szakok is vannak, ahol nincs meg a létszám. Ugyancsak tavaly, szakácsnak harminc gyereket vehettünk volna fel, de mindössze huszonhét jelentkezett. Nem tehetünk mást, átirányítjuk a tanulókat az egyik szakról a másikra. Ez mind azért történik. mert nem ismerik a lehetőségeket, a szakmát, a munkát. Részben a mi hizeti közös vállalat — amikor összesen 59 millió 67 ezer csibeegységnek megfelelő naposállatot adtak el. Nem véletlen, hogy használni kell a keltetőállomásokon dolgozók számára ismerős fogalmat a „csibeegységet”, hiszen mosí már nemcsak csirkét keltetnek ezek az üzemek, hanem libát, ka— csat, pulykát és gyöngyöst is, s az egységes számításnak ez az elfogadott mértékegysége. Természetesen a fő profil továbbra is a csirkekeltetés. Az üzemeket, a termelőszövetkezetek látják el tény ész- tojással, a keltetők pedig huszonegy nap után az igények szerint szállítják a gazdaságokba a húshibrideket, a háztájiba pedig a kettős hasznosítású — tojás, húscsirkéket. Űjabban azonban a háztájiban gazdálkodók is szívesen tartanak húscsirkéket, s ezért 1976. első negyedévében a vállalat az 1 millió 500 ezer kettős hasznosítású baromfin túl 620 ezer húshibridet is eladott számukra. Ugyancsak bánkból, de az iskolai pályaválasztási munkán is van még javítani való. — Hányán végeznek évente? — Szolnokon átlagban száz-százhúszan. Karcagon és Jászberényben száz körül. Az, idén százhat fiatal kap szakmunkás bizonyítványt a megyeszékhelyen. — A jövőben milyen változás várható az oktatásban és a körülményekben? — Nagy nehezen felépült az új kereskedelmi szakközépiskola, de azt ne kérdezze hogy mikor költözhetünk. Nem tudok semmi biztatót mondani, még a kollégáimnak sem ... Mindennap megnézem, mennyit haladtak a szerelők, de nem sok változást látok. Pedig a felszerelésre, a berendezésre már tavaly megkaptuk a 2 millió forintot. Gyorsan megvettünk mindent, azzal a jelszóval, hátha a 75—7G-cs tanévet már ott kezdhetjük. Nem sikerült. Most a drága bútorokat, szemléltető eszközöket öt helyen , raktározzuk. A vízügyi szakközépiskola a mi dolgaink miatt nem tudja használni a tanműhelyét. Ha arra gondolok, hogy a 2 millió forintos berendezésből csak öt százalék megy tönkre, altkor is 100 ezer forint a kárunk. Sürgősen kellene ez az új iskola, azért is, mert jövőre már több tanulót kell felvennünk. Így a teljes létszám nyolcszáz fölé emelkedik majd. Nem is számolva a felnőtt tanulókkal. Több pedagógusra van szükség. Legalább 30 tagú nevelőgárdával kell számolnunk. Ha maradunk, hol fog itt elférni ennyi ember? Szeptembertől bevezetjük az új oktatási rendet. Ez azt jelenti, hogy az első és másodéves hallgatók egy héten háromszor, a harmadikosok pedig kétszer járnak iskoláid a többi napot a munka- he.lvükön töltik. Nagyobb hangsúlyt kap a gyakorlati oktatás. Várjuk, hogy az oktatási kabinetek elkészüljenek (vagyis a tanműhelyek, ahol a kereskedőtanulók gyakorolhatják a szakmát). Szeptemberig két élelmiszeres és egy vegyesiparcikkes kabinetben kezdjük meg az oktatást. Kellene még egy vendéglátóipari és egy ruházati is, akkor teljes lenne a kabinet-rendszerünk. — Ha három kívánságát teljesítenénk, mik lennének azok? — Készüljön el végre az új iskola .. . költözzünk be minél előbb... a harmadikra már nincs is szükség ... (folytatjuk Szekeres Edit kielégítették a kisgazdaságok igényeit libából és kacsából is, az előbbiből 30 ezret, az utóbbiból pedig 250 ezret vásároltak a háztáji állattartók. • A számok azt mutatják, hogy a 'termelési kedv javulóban van. de ez nem is baj, hiszen Pallai Sándorné, a vállalat igazgatónője elmondta, hogy ennél jóval nagyobb /kívánalmaknak is eleget* tudnak tenni. A háztájiban gazdálkodóknak csak be kell jelenteni igényeiket a helyi ÁFÉSZ-eknél és a keltetőállomásokon, s három hét múlva megkapják a kért szállítmányt. A vállalattól származó naposcsibék vérvételezett. garantáltan egészséges, egyfajtájú állatok, ellentétben a piacokon vásárolhatókkal, amelyek tulajdonságai ismeretlenek és bizony sokszor fele is elpusztulhat tífuszban. És az sem utolsó szempont, hogy a . piacokon tíz forintot is kémek egy naposcsibéért, a vállalat pedig hat forintért adja darabját. B. A, 1976. március. A mezőtúri leányvállalat üzemcsarnoka tágas, verőfényes, tiszta és levegős. A közelmúltban a Szovjetunióban tudósok és cipőipari szakemberek megtervezték az ideális cipőipari munkahely modelljét — fekvést, méreteket, világítást, áttekinthetőséget, gép- elhelyezést stb. figyelembe véve — s kiderült, hogy a mezőtúri cipőüzem csarnoka mindenben megfelel a modellnek. Az épületben egy varrókörön szovjet exportra felsőrészeket varnak a lány okasszony ok. A befejező munkálatokat Martfűn végzik. Jelenleg kétszázötvenen dolgoznak a mezőtúri vállalatnál. önálló pártalapszer- vezetük, KISZ-bizottságuk van, a szakszervezet az anyaüzem bizottságának részeként — főbizalmi irányításával — működik. A szocialista munkaverseny és a brigád mozgalom tavaly indult. Jelenleg hat brigád dolgozik a gyárban. A vállalati eredmény értékelésekor kiderült, hogy a mezőtúriak 1975. február 1Vallomás helyett Három fiatal, három olyan fiatal, akinek az életkora még a húszat sem éri el. Három olyan • fiatal beszél önmagáról, az életéről, aki valamivel kitűnik hasonló korú társai közül. Akik szerint terveiknek, elképzeléseiknek végrehajtása már „csak” akarat és lelkesedés, becsületes és odaadó munka dolga. . Ezt akarom ■— Merész álmokat dédelgetek — kezdte Antonyák István, a 605-ös számú Ipari Szakmunkáské'pző Intézet második éves villanyszerelő tanulója. — Vágyam a szakmunkásvizsga, majd az érettségi után jelentkezni a Színművészeti Főiskolára. Már 4—5 évvel ezelőtt kedvencem. vagy talán inkább a mindenem volt az irodalom. Helytelen lépésnek könyvelhetem el, hogy jelentkeztem a szegedi Gépipari Szakközépiskolába. Ott azQfiban csak egy évig bú’tam a „fekete bárányságot”, igaz, néha tanulni is kellett volna. A szomszéd gyerek — egy Békés megyei kisközségben éltem — hívott Szolnokra, és én jöttem. Most végre azt csinálhatom és azt tanulhatom, ami érdekel: itt van lehetőségem, hogy önmagam mutassam. Sokat barkácsolok, emellett a többi szabad időmet az irodalom tölti ki. Tagja vagyok a Híd irodalmi színpadnak, és különböző ünnepségeken is szerepelgetek. A Verseghy diáknapokon arany oklevéllel jutalmaztak, míg a területi és a megyei versmondóversenyen egyaránt a negyedik helyet szereztem meg. Most az országos versenyt várom, ami nagyon jó alkalom lesz számomra lemérni, hogy hol is tartok. Kicsit izgága alkat vagyok, és mindig csak azt teszem, amihez kedvet érzek. Szüleim ezért egy kicsit aggódnak is értem, bennem pedig most már megvan az tői december 31-ig túlteljesítették éves tervüket. Orosz Attila, a mezőtúri üzem főművezetője — innen a harmincon — naponként utazik Martfűről Mezőtúrra. Karmadmagával bízták meg, hogy indítsa, szervezze a munkát. Nem titkolja egy év után sem, hogy nehéz hetek, hónapok teltek el, s a jó szándék, a nagy tenni- akarás mellett még mindig Ivan rengeteg apróbb-na- gyobb tenni és intézni való. Szívesen beszél ő is, később mások is a változásról, az eltelt egy év „adományairól”. A műhelyben a munkások pedig egyéni életük, szűkebb környezetük változásáról szóltak. Szarka Antalné régi szakmunkás. Fiatal lányként került a szakmába, húsz évvel ezelőtt^ maszeknál dolgozott. Megtanult minden szakmai fogást. Aztán kilenc éve , a Dózsa Termelőszövetkezethez került. Rossz emléke az 1974-es év. Ö is, mint munkatársai bizonytalanná vált, izgult, hogy azt a három évet, ami a i\yugdíjához kell, lesz-e módja, alkalma a „csak azért is”,' és nem tágítok. Ha eredeti tervem mégsem sikerül, akkor is megpróbálom az életemet úgy alakítani, hogy munkámmal megháláljam a társadalomnak. amit kaptam: hogy tanulhattam és nyugodtan élhetek. Molnár Erzsébetnek, a 633. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet végzős női fodrász tanulójának a sorsa is hasonlóképpen kezdődött, mint Antonyák Istváné. — Nehezen indult be a gépezet. Két évet kínlódtam végig a közgazdaságiban, de a matek... Az utolsó pillanatban azután — már szeptember közepe volt — a szüleim tanácsára női fodrásznak jelentkeztem. És egyáltalán nem bántam meg. A tavalyi alföldi fodrászversenyen felfigyeltek rám: első lettem az ifjúsági kategóriában. Nemrégen volt a szakma kiváló tanulója verseny, és én itt sem vallottam szégyent. A megyében a legjobbnak bizonyultam és az utána következő országos döntőt sohasem felejtem el. Ha nem lázas betegen versenvzem, akkor talán még első is, lehetek, de úgy érzem, eredmény a második helyezés is. Becsületesen dolgozni — Tavaly jutalomképpen barátságvonattal a Szovjetunióban voltam. Néhány nappal ezelőtt pedig háromévi jeles tanulmányi eredményemért és jó közösségi munkám elismeréséül, — amire nem is számítottam — a munkaügyi miniszter dicsérő oklevelét kaptam. Úgy érzem, ezekután szinte kötelező számomra a bizonyítás. Még nagyon sok fodrászversenyen szeretnék részt venni és jó helyezéseket elérni. Természetesen a legfontosabbat, a „hétköznapi” munkámat sem fogom elhanyagolni. A munkahelye. szakmájában ledolgozni. A Tisza Cipőgyárhoz csatolásról az a véleménye, hogy a lehető legokosabb elgondolás volt Szonda Imréné, KtSZkorosztálvú asszony. Első munkahelye ez az üzem, a szövetkezetben öt éve dolgozik. Ügy volt, hogy elmegy egy évvel ezelőtt, mert „őzt nem lehetett sokáig bírni! Bejött az ember, aztán haza. .. Pedig szerettem volna dolgozni, a fizetés sem mindegy... és olyan szomorú otthon kicsomagolni a tízórait. .Most boldog, és terved vannak. Szeptembertől tanul a Mezőtúrra kihelyezett cipőipari szakmunkásképzőben. A gyermek- gondozási segélyen levő sógornőjét is rábeszélte a tanulásra. Egy-egy mondatban kiegészítik az egy év alatti változások sorát: „Kúpunk már OTP-kölcsönt, kezdhetjük a házat, vehetünk bútort. Igen, újdonság ez is, hisz a szövtkezet utolsó két évében szóba sem álltak velünk kölcsönügyben... — Megoldódott az üzemi étkezés. .. én is brigádban dolgozom. .. és van munkánk, csak győzzük...” Van nyugalmuk, biztos jövőjük a mezőtúri „kisti- szásoknak”. > T Sz. E. men ugyancsak szeretnék jól helytállni és becsületesen dolgozni. Nehéz volt de szerettem — Nem tudtam, hogy az ember mint biológiai vagy mint társadalmi lény érdekel jobban — mondta beszélgetésünk elején Vincze Erzsébet, a szolnoki, Varga Katalin Gimnázium 4. b. osztályos tanulója. — Az előbbi mellett döntöttem, és a gimnázium fizikai tagozatát választottam. Ma már azonban egészen másként vélekedem, és Debrecenben szeretnék tovább tanulni történelem—pedagógia szakon. A választásomban sokat segített az iskolában végzett mozgalmi munka. Már az első év végén a gimnázium KISZ-titkára voltam. Az első hónapokban még csupán ösztönösen cselekedtem, vitt előre a lelkesedés, a hév, a lendület. Később már egyre gyűltek a tapasztalatok, és sokat is tanultam nővérem pedagógia és filozófia könyveiből. Előfordult, hogy egy egész nyári szünetet „végigolvastam”. Sok szabad időm elment a munkámra, de nagyon érdekelt, szerettem csinálni. — Első nagy élményem az általam szervezett chilei szolidaritási gyűlés volt. Olyan jó . volt érezni, látni, hogy beszédemmel sikerült tűzbe hozni a résztvevőket. Később is nagyszerű érzés- volt számomra, mikor a felsőbb osztályosok többször fordultak hozzám, hogy mozgalmi munkájukhoz segítséget kérjenek, és én tudtam nekik tanácsot adni. Ilyenkor jöttem rá, hogy nem volt hiábavaló a sok tanulás. Nem lepnének bizalommal irántam. ha történelem és világnézet órákon nem lennék „jó fej”; s valószínűleg az országos középiskolai tanulmányi versenyben sem vehettem volna részt „ilyen klassz” történelempályázattal. ami a meg3Tében az első három közé került. — gajdos —. Naposcsibe minden mennyiségben A minőséget is garantálják Fiatalok önmagukról
