Szolnok Megyei Néplap, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-09 / 85. szám

1976. április „ SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 BÍRÓK LESZNEK Felkészülés a hivatásra THYL ULENSPIEGEL Idegeikben még ott vibrál a kollokviumok, szigorlatok vizsgadrukkja, a tankönyvek fölött végiggömyedt koffei- nes éjszakák fáradtsága, a diákévek végét jelentő utol­só erőpróbák: a diplomavé­dés, az államvizsga feszült­sége. A nagy megkönnyebbü­lés, a szép pillanat jóleső érzése, a doktorrá fogadom rektori kézfogása, a hagyo­mányos ceremóniával. Még szokatlan, olykor­olykor le is felejtik nevük elől a két betűt: dr. Szabó Róza, dr. Sándor Géza, dr. Nánási Illés — így teljes, így hivatalos. A Személyi igazolványukban a szakkép­zettségre vonatkozó bejegy­zések között ott a pecsétes írás: ilyen és ilyen rendelet alapján a doktori cím vise­lésére jogosult. — De egyelőre semmi másra, — jegyezte meg tár­gyilagosan Szabó Róza. — Tanulunk tovább. Csak most ■már nem a professzorok szavait lessük. „Mégfigyelő- kéht” ülünk a tárgyalóte­remben. Négy és fél év alatt elmélettel töltődött fel az agyunk, két év alatt kell mindezt a gyakorlattal „há­zasítanunk.” — Azt is mondd, hogy még van egy végső ütkö­zet, a szakvizsga. Summa summárum, ha minden si­mán megy, akkor is legalább három év, mire önállóan ítélkezhetünk. Hol van ez még! Nem érződött türelmetlen­ség a szavaiból. Tudta ami­kor választott. — Csak azt ne kérdezze, hogy miért éppen a bírósá­got. Nincsenek szépen hang­zó érveim. — Édesapja népi ülnök. . i — Ne erőltessük bele, a döntésemnél nem volt szere­pe. A jogi diplomával sok mindenhez kezdhet az em­ber. Kizárásos alapon ha­tároztam. Tsz-jogász? Jól keres, de szűk területen mo­zog. Ügyész, ügyvéd? Csak befolyásolhatja pro és kont­ra a döntést. Jogtanácsos? A vállalat profilja, nagysága dönti el, mit csinál a jogász. Szóval a legfüggetlenebb és legsokoldalúbb jogi pályának vélem a bírói munkát. A többiek egyéríően bólo­gattak. Végtére mindannyian úgy döntöttek, hogy a szol­noki járásbíróságon fogal­mazók lesznek. Azt mondják, a hathetes bírósági gyakor­laton múlott minden. „Hív­tak, vártak, kedvesen fogad­tak bennünket. Jól érezzük magunkat”. Az első benyo­mások. Végtére is még csak egy hónapja léptek be az igazságszolgáltatás „előszo­bájába”, ahol „rutinos” kez­dőnek számító kollégájuk dr. Sarkadi Imre már egy éve figyeli, tanulja, hogyan születnek a bíród ítéletek. Nem friss diplomás. Sok mindenbe belekóstolt már. — A szociológia izgatott már az egyetemen. Megpró­báltam olyan munkahelyet keresni, ahol ezzel foglal­kozhatom. Úgy tűnt sikerül, aztán nem lett belőle semmi. Voltam oktatási előadó egy vállalatnál. Gyártottam fe­gyelmi és kártérítési hatá­rozatokat fél éven át egy másiknál. Voltam két eszten­deig jogi előadó egy gyár­ban. A szakvizsga előtt ott­hagytam. A két jogtanácsos mellett a harmadiknak már nemigen jutott volna vérbeli jogi munka. Aztán próbál­koztam a tanácsnál, nem ne­kem voló volt. Ekkora kerü­lőút után következett a bí­róság. Nem, a pénznek so­hasem volt szerepe. A fo­galmazói fizetésnél már jó­val többet is kerestem. Ez a végállomás. Jól érzem ma­gam itt. és ha valahol, hát a bíróságon a jogot isten - igaziból megtanulhatom. Ez a dolga a fogalmazónak. Azért fizetik őket, hogy fel­készüljenek az igazságtétel­re. Itthon is lehet Cnltn ;|ifQn magas hőfokot nem ért el az utazási láz difiid iljfüll hazánkban, mint mostanában. Több mint hárommillió honfitársunk járt külföldön az elmúlt évben, és a statisztika szerint minden magyar ember legalább egy bel­földi utazáson vett részt. Mégis úgy tűnik, bizonyos tétova- ság tapasztalható, amikor a belföldi utazásokról, kirándulá­sokról van szó, s az utazási irodák tanácsadással foglalkozó tisztviselői tudnák megmondani, milyen tanácstalanok az emberek, amikor el kellene határozni: hová lehetne egy-két napra elutazni, lehetőleg olcsón, kényelmesen, E olyan hely­re, ahonnan az ember élményt is hozhat haza. A tavasszal esedékes tájékoztatók bősége és változa­tossága azt bizonyítja hogy az utazások szervezésével foglal­kozó vállalatok, irodák és intézmények lendületesen elébe mentek az utazni szándékozó közönség várakozásának, va­lósággal feltérképezték az országot, s igyekeznek olyan vá­lasztékot teríteni a közönség elé, amely eredményesen hoz­zásegít az ország megismeréséhez. Napjainkban mindinkább a szatíra célpontja az a „szenvedélyes” utazó, aki már min­den elérhető európai és tengerentúli társasutazáson részt vett, de még életében nem látta a gyulai várfürdőt, a Hor­tobágyon a kiskunsági nemzeti parkot, a Mecsek üdülőterü­letét, az őrségi falvakat, s még sorolhatnánk azokat a hazai látnivalókat, amelyek megérnek egy-egy kirándulást A belföldi turizmusról hozott kormányhatározatok gyor­suló ütemben valósulnak meg, egyre több, egyre könnyebben megközelíthető olyan kiránduló- és üdülőbázis található az ország térképén, amely a gyakorlott és valóban világlátott utazókat is meghökkenti egyedülálló táji szépségeivel, mű­emlékeivel, néprajzi és népművészeti látnivalóival. Kora ta­vasztól késő őszig; sőt a téli hónapokban is autóbuszkaravá­nok járják az országot s olyan helyeken horgonyoznak le utasaikkal, ahol pár évtizeddel ■ ezelőtt a madár sem járt. Magyarország felfedezésének szép korszakát éljük, s mind­egyre gyarapodik azoknak a száma, akik e felfedezéstől meg­ihletve, rendszeres hazai utazókká válnak. Itthon is lehet szép tájakat látni s nemcsak az ország­nak azon a néhány pontján, ahová túlontúl nagy számban özönlik az utazóközönség. A Balaton, a Duna-kanyar, a Mát­ra és a Bükk hegység mellett számtalan megejtő szépségű tájrész, alig ismert fürdőhely rejtőzik még a magyar térké­pen, olyan romlatlan természeti zugok, amelyekhez fogható már alig található Európában. Aki — megtekintve Egert, kissé meghosszabbítja utazását és elmegy Szilvásváradig, felkeresi a Szalajka völgyet, aki felkapaszkodik a Bükk fenn­síkra, megpihen a Tisza mártélyi partján, rábukkan Fadd- Dombori mesébe illő új víziparadicsomára, az alföldi homok­buckák közt megbúvó Szelidi tóra, az megismerkedik a szá­mára eddig ismeretlen Magyarország varázslatos titkaival. Ez az ország még számtalan titkot rejteget az uta­zók előtt, s a lehetőségek gazdagok. Csak el kell indulni, s megbizonyosodni afelől, hogy utazni nagy gyönyörűség és — itthon is lehet. Baróti Géza — Az útkeresés végül is három évvel meghosszabbí­totta a tanulóidejét. — Nem vesztek kárba ezek az évek. Sőt meggyő­ződésem, hogy a kerülő út­tal gyűjtött tapasztalat, bí­róként még hasznomra lesz. — Az egyetemen ömleszt­ve tanultuk az elméletet. Nem sokat hallunk a külön­böző jogi pályák -sajátossá­gairól, — kapcsolódott a be­szélgetésbe örlős Gáborné dr. — Annyi minden lehet egy jogászból. Sok mindent tanul, de mélyebben egyet­len egy jogágat sem ismer úgy, hogy már az állam­vizsgát' követő napon bizton­sággal, nyugodt lelkiismeret­tel a gyakorlatban is alkal­mazza. Nagyon is kell á né­hány év tanulóidő ahhoz, hogy a bírói pulpitusról igazságot tegyünk, merjünk tenni! A bíróság megadja a lehetőséget, hogy. jól felké­szült szakemberré váljunk. A szakvizsga a vízválasztó, ahol már a, tétovázás, vagy a hajszálrepedésnyi tudás­hiány biztos bukás. Ha valaki, ő tudja. Nem­rég vette sikerrel az utolsó akadályt. Négy éve fogad­ták doktorrá, és néhány hét múlva választásáról dönt az Elnöki Tanács. Az egyetemen szerzett is­meretanyag és a diploma csak arra jogosította fel, hogy elindulhasson a hiva­tásul választott pálya felé. A bírói pulpitusnak eddig csak a közelébe kerülhetett. Volt jegyzőkönyvvezető, címzett idézéseket,, ügyeletet tartott a panasznapokon, szakértők­kel levelezett, bírósági ha­tározatokat szerkesztett... A kör bezárult. Vége a tanuló­időnek! Lehet, hogy május 3-án már a szolnoki Járás- bíróságon felperes és? ‘alpe­res vitájában Örlős Gábor­né dr. tanácsa tesz igazsá­got. K. K. Omislakás épül Űj orvosi lakás építését kezdték el Jászalsószent- györgyön.az „Alvégi” részen. A több mint félmillió forint költséggel létesülő szolgálati lakás abban a körzetben épül, ahol tavaly nyitották meg az új egészségházat. Amint az orvos beköltöz­het. a község egyik legsű­rűbben lakott területén rendszeres lesz az éjszakai ügyelet. Az új lakás az év végére készül el. Magyarországi bemutató a Szigligeti Színházban Felnőtteknek szóló igaz mese, mondja a kétrészes ze­nés játék rendezője, Valló Péter. Rég született igaz me­se, amely fennmaradt, mert igazságok éltetik. Az alapmű egy szegény, is-« meretlen belga újságíró, Charles de Coster (1827—79.) munkája. „ ... páratlan népi hösköltemény. Mintha síksá­got látnék, ahol szentivánéji tüzek lobognak. Eszeveszet­ten ölelkező búcsúsok töme­ge kering körülöttük. Zúgnak a harangok és a kolompok. De a szél, amely a tüzet éleszti, a szél, amely a szik­rák záporában aranynyelv­ként az egekig szítja a lán­gokat és a lelkeket, a szabad­ság szele” — írja a regényről Romain Rolland. Az első könyv, melyben or­szágunk magára talál, véle­kedett Verhaeren. A flamand biblia, a testet öltött haza, a tegnap, a holnap, egész tör­ténelmünk, mondta Camille Lemonnier. Maurice des Om- biaux szerint a Thyl Ulen- spiegel megalkotása óta léte­zik belga irodalom. De ki is Thyl Ulenspiegel? A kérdésre Romain Rolland így válaszolt: ..Egyike azoknak a tekergő, pákosztos és pimasz, nyíltszí­vű, élesnyélvű és röhögtető, buja, hazug és hetven- kedö hősöknek, akikben min­den kor népének nevető ked­ve és állati ösztöne, mérhe­tetlen, de kordába szorított szabadság szer etete könnyít magán, és akinek testvéreit minden nemzet népi legen­dáiban vagy irodalmában megtalálhatjuk. Thyl fland- riai „koldús”, Claes, a derék kézműves fia, fajtájának baj­noka és felszabadítója, aki kacagással is, pallossal is megbosszulja népét.” Coster hatszáz oldalas könyvéből Grigorij Gorin írt remek színpadi játékot, és Moszkvában mutatták be, óriási sikerrel. Pedig a nagy epikák színpadi adaptációja igen veszélyes játék. De Go­rin mesterien rátalált a Thyl Ulenspiegel lényegére. Az írott szóból azonban a szí­nész és a rendező „kelti élet­re” a hősöket. Valló Péter rendezőé a szó: — Thyl történetében, amely egy egész nemzet küz­delmének művészi krónikája, egymásnak ellentmondó érzé­sek alakítanak ki nagy, bel­ső harmóniát. Azt szeretnénk, ha a nézőket sikerülne egy­szerre megnevettetni és megríkatni, ha egyszerre tud­nánk visszaadni a kalandok mulatságosságát és szomorú­ságát. Az élet szeretetét állí­tottuk középpontba. Thyl ugyanis ennek alapján ma­gasztosul hőssé. Ez azt is je­lenti, hogy az embert a szép­ség' áhítata, a szerelem fel­emelő érzése nagyszerű tet­tekre teszi képessé. — Érdekes kettősség: Thyl reális cselekedeteinek vonu­lata és szerelmi életének il- lúzionista volta. Thyl ugya­nis minden nőben kedvese, Nelfy alakját képzeli el... — Valóban minden nőben az egyetlent, az igazit keresi. Hogy illúziorpsta-e ? A való­ságban is rendszerint így tör­ténik. Ez minden humánus kapcsolat velejárója. A nagy fordulatok, az élet és halál mezsgyéjén különben is min­dig feli okozottabbak az indu­latok. Érthető, hogy a játék ■költői effektusai is ezeknél a részeknél a legerősebbek. Az élni akarás tüze a halál mezs­gyéjén lobog legjobban. A szavak ilyenkor súlyosab­bak ... — Tudom, nem politikai vitadráma a Thyl Ulenspie­gel, de mégis... — Közbevágok: nem vita­dráma, de ha az „áthallások­ra” gondol, jogos feltétele­zés. A modern szellemű tör­ténet áthallásai nem is olyan egyszerűek. Thyl centrális szerepét mindenképpen meg akartuk őrizni, és a körülötte kialakult humánum légköré­ben vizsgáltuk, kiből mi lesz és miért... A zenésjáték szereplőinek névsorát lehetetlen felsorolni. A címszerepet Papp Zoltán játssza, — csaknem az egész társulat a színpadon van. — ti ­ÚTTÖRŐ — KATONÁK A tájékozott .látogató nem lepődik meg, amikor belép a Lomb utcai iskolába, és a fo­lyosó falain a hely jellegé­nek mégfejelőeri . MHSZ (és polgári védelmi tárgyú pla­kátok tűnnek a szemébe. Itt „állomásozik” ugyanis az Új­városi Általános Iskola Tren- csényi József úttörő honvé­delmi százada, amely az 1974- es fegyveres erők napján alakult meg, elsőként az or­szágban. A század három sza­kaszból áll: lövész, polgári védelmi és BM-es. — Mi valamennyien nyol­cadikosok és a lövész szakasz tagjai vagyunk — újságolja nem kis büszkeséggel az a hét fiú, aki a század többi tagját képviseld beszélgeté­sünk során, ^ — vitkóczi már aranyjel­vényes lövő, de mi is meg­szereztük már az ezüst, vagy a bronzjelvényt — derül fény büszkeségük okára. — A városi úttörőolimpián a fiú­csapat első. helyezést szer­zett, és a lányok is másodi­kak íettek — folytatja a sort a kis csapat hallgatólagos szóvivője, Baranya Tibor. — De ők is csak tévedés­ből szorultak a második helyre, elszámolta a zsűri a pontokat — vág közbe a lá­nyok mellett kiállva a „kis” Mucza Pista, és a többiek is beleegyézően morognak. — Miért lettek a honvé­delmi század tagjai? Ügy tu­dom, nem kötelező a részvé- tet. — Ez így is van — bólint Pintér Zoli. —Többen külön­féle „álindokokkal” távol is maradtak, kilógnak a közös­ségből. Viszont a rendezvé­nyeinken szeretnének ők is részt venni. A századfoglal- kozásökon, amelyek hetente- kéthetenté vannak, csupa olyan dolgot tanulunk, amire lehet építeni, amiket később majd fel tudunk használni, így felkészítenek bennünket az életre — fejezi ki a töb­biek véleményét is meglepő komolysággal. tunk, és voltunk laktanyalá­togatáson. ,.trr Budapesten megtekin­tettük a' Hadtörténeti Múze­um kiállítását, 'többen voltak már honvédelmi táborban, részt veszünk a patronáló szervek rendezvényein, ver­senyein. Most vasárnap is megyünk egy versenyre: a Járműjavító KISZ-esei szer­vezik. — Ez most vasárnap lesz, de nyolcadik után ki hova, merre? , • Tibinek sikerült, felvet­ték a szabadszállási tiszthe­lyettesképzőbe, így ő lesz a családjukban a harmadik, aki a katonai pályát válasz­totta — szól kicsit irigyked­ve Pintér Zoli. -Mint megtud­tam, ő is oda felvételizett, sikertelenül. — Többen vá­lasztottuk az autószerelő szakmát, és sokan jelentkez­tek , mezőgazdasági szakkö­Kiállítják az újításokat is Újító pedagógusok országos taoácskozása Szolnokon A negyedszázaddal ezelőtt kezdődött újítómozgalam az iparon és a mezőgazdaságon kívül elterjedt az élet min­den területén, így a pedagó­giában is. Az újító, kísérle­tező tanárok számára min­den évben országos tanács­kozást rendeznek, amelyen a résztvevők előadásokat hallgatnak meg, s megvitat­ják a „feltalált”, kikísérlete­zett szemléltetési eszközök gyakorlati használatát, az oktatásban betöltött szere­pét. Az idei országos újítási tanácskozásnak — amelynek rendezői a Pedagógusok Szakszervezete Központi Ve­zetősége, a Szolnok megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya és Pedagógus To­vábbképző Intézete, vala­mint' a Pedagógusok Szak- szervezetének megyei bizott­sága — a házigazdája a megyeszékhely, Szolnok. A ma kezdődő kétnapos tapasz­talatcserét a vegyipari szak- középiskolában dr. Salamon Zoltánné, a Pedagógusok Szakszervezete Központi Ve­zetőségének osztályvezetője nyitja mag, majd Kaszap Gábor, az Országos Talál­mányi Hivatal főelőadója tart vitaindító előadást, amelynek címe „Az újítások­ról szóló 38/1974. évi mi­nisztertanácsi rendelet vég­rehajtásával kapcsolatos fel­adatok.” Az előadást vita kö­veti. Ugyancsak ma délután ke­rül sor az újító pedagógu­sok kiállításának megnyi­tójára, szintén a vegyipari szakközépiskolában. A ki­állításon százötvenöt talál­mány, illetve újítás látható, amely negyvenöt pedagógus, s alkotó közösség munkáját dicséri. A kétnapos rendezvény holnap a Kilián György Ré­mülő Műszaki Főiskola meg­tekintésével, a korszerű audiovizuális szemléltető esz­közeik tanulmányozásával záruL — S a szüléitek mit szóltak ehhez az egészhez? összedugott fejek, kunco­gás — száznyolcvan fokos változás a hangulaton. Vé­gül Leitmah Brúnó böki ki: — Tudják, hogy itt hasz­nosan töltjük a szabad időn­ket, egy kis fegyelmet is ta­nulunk, és addig sem csavar- gunk... — Milyen elfoglaltságot je ■ lent ez a századtagság? Egymás szavába vágva mondják, alig győzöm je­gyezni: — Legtöbbször katonai té­májú előadás van, de sok filmet is vetítenek a fegyve­rekről, a katonák életéről és még sok mindenről. Legutóbb a katonai titoktartásról néz­tünk meg egy érdekes fil­met — Repülőmodelleket készí­tünk, azután tartott itt él­ménybeszámolót a híres ej­tőernyős, Hüse Károly is. — Beszélgettünk már ér­dekes politikai témákról, szovjet pajtásokat is fogad­zépbe. Antal Laci pedig fes­tő akar lenni. — Szobafestő? • i. | :— Nem, festőművész! — mondja az eddig csendes il­letékes. — Nagyon szeretek rajzolgatni és festegetni. Volt tavaly egy városi gyer- mekrajz-verseny, amit meg­nyertem, és ez adta az indí­tékot. — De még mielőtt elhagy­juk az iskolát, valami mara­dandót, valami emlékezetes dolgot akarunk tenni — mondja Bede István. — Es mit T — Lőedzésre mindig más­hova járunk: hol a Tiszapar- ti Gimnáziumba, hol pedig a MÁV-lőtérre. Ezért a pat­ronáló szervekkel közösen szeretnénk itt az iskola ud­varán egy állandó lőteret lé­tesíteni. Ezt már nem mi használnánk, hanem az utá­nunk következő korosztá­lyoknak építenénk. A bará­tainknak, a testvéreinknek. te) L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents