Szolnok Megyei Néplap, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-25 / 98. szám

t 1976. április 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 J\ s Irafkon­zerválas területén semmi­ben sem mara­dunk el a világ­színvonaltól. Az Országos Levél­tárban, az Orszá­gos Széchenyi Könyvtárban és még több más helyen is jól fel­szerelt laborató­riumokban sokol­dalúan képzett szakemberek irá­nyítják és végzik a felelősségteljes munkát. Képünkön: 1472­ből származó ős­nyomtatványt tisztítanak a Szé­chenyi könyvtár iratkonzerváló la­boratóriumában A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tanuló Szolnok megyei diákok 1973-ban klubot hoztak létre dr. Soltész Ist- ván egyetemi adjunktus vezetésével. A tagok — nyolcvan diák — havonta két alkalommal találkoznak, valamilyen szervezett program során. Elsősorban szakmai kérdésekkel foglalkoznak. Ősszel és tavasszal hazajönnek Szolnok me­gyébe és megnézik valamelyik állami gazdaságot, téeszt, találkoznak -a szakemberekkel. Legutóbb a szolnoki járás gazdaságainak vendégei voltak az „agráros” diákok. IGAZ LEGENDA Egyik alkalommal a tisza- földvári Lenin Tsz-ben ta­lálkoztam velük. Dr. Szabó Béla a téesz elnökhelyettese tájékoztatta őket a gazdaság munkájáról. Azután a diá­kok elindultak a sertéste­lepre. Üt közben beszél­getünk velük a Szolnok megyeiek klubjáról. Dögéi Imre harmadéves, török­szentmiklósi egyetemista a klub jelenlegi elnöke, a kő­vetkezőket mondotta: — Vendégeket hívunk, ré­gebben végzett, de Szolnok megyében dolgozó agrárszak­embereket. akik a gyakor­lati. munkában szerzett ta­pasztalataikat adják át ne­künk. Nagy segítség, hogy a megye párt-, tanácsi, gazda­sági vezetőd időnként ellá­togatnak a klubunkba. El­mondják. hogy hol van szük­ség fiatal agrárszakemberek­re, hova várnak minket, mi­lyenek a munkafeltételek, és az ő közreműködésükkel kö­tünk társadalmi ösztöndíjra szerződést. — Ez az egyetlen ilyen klub az egyetemen? — kér­deztem Fekete László cibak- házi egyetemistát, a klub titkárát. — Kezdetben csak nekünk volt ilyen kis kollektívánk, ma már majdnem minden megyének van. A meglevő tizenhárom diákközösség kö­zül viszont mi kaptunk elő­ször kitüntetést: tavaly ei­A prágai vámegyed egyik csodálatosan szép gótikus palotájából átalakított épü­letében vagyunk. Kísérőim­nek mondom: — Önök úgy lehettek ez­zel a.z épülettel, mint a fő­várossal. Prágával. Adott volt egy csodálatos műem­lék együttes. Ezt kellett olyanná tenni, hogy őrizze meg sajátosságait, ugyan­akkor feleljen meg a mo­dern, mindennapi élet kö­vetelményeinek is. — Igen. Jo a hasonlat. Prágában a hagyományos városmag túlságosan nagy ahhoz, hogy „múzeumot" létesítsünk belőle. A ..ha­gyományosnak" megfelelő funkciót kell adni, integrál­ni kell a korszerű értékkel. Különben is: a műemlék csak akkor maradhat meg, ha kiszolgálja, méghozzá jól szolgálja ki az adott város céljait — válaszol meditá­ciómra Jirj Kruza mérnök, a Főépítészeti Hivatal osz­tályvezetője. Feladatuk a többi között a főváros és agglomerációs láncolatának (csehországi megyéket érin­tő terület!) urbanizációs ter­nyertük a „Legjobb közös­ség” címet. — Az a jó — vette át a szót Pesti Gyula végzős hall­gató, — hogy md Szolnok megyeiek nem tévesztjük szem elől egymást. Az első éveseket azonnal be tudjuk vonni a közösségi életbe. Amikor pedig kikerülünk az egyetemről, már ismerősök közé megyünk, de tartjuk a kapcsolatot az egyetemmel, sőt barátságok maradhatnak fenn, ami szakmai szem­pontból sem rossz. — Van olyan hallgató, a let nem Szolnok megyei, de tag­ja a klubnak? — Többen is vagyunk — válaszolt Molnár János, — Én Győrből kerültem Gö­döllőre. Mezőhékre szeret­nék majd menni, a Táncsics Tsz-be. Ott foglalkoznak most a húsmarha zárt rend­szerű tenyésztésével, ami en­gem nagyon érdekel, és sze­retnék részt venni a kísérle­tekben is. Egyébként is úgy gondolom, hogy ebben az al­földi megyében nem lesz gond a letelepedésem. Fiatal pár szemlélte a zöl­dülő vetést. A tiszaföldvári Nagy Eszter és a Komárom megyei Fekete László. Ok az államvizsga után együtt akarják kezdeni az „életet”. Az induló lépéseket már megtették a jövőjükért. — Mind a ketten a megyé­ben, pontosabban Tiszaföld­vének kidolgozása. A mun­kát más Intézetekkel, első­sorban a TERPLAN-nal vé­gezték el közösen. Látszat­ra megoldhatatlan feladatot kaptak. Prágából, az ezer évesnél öregebb városból, reneszánsz, gótikus, barokk és jórészt klasszicista negye­dekből kell modern világ­várost építeniük. A csehszlovák főváros tíz kerületre oszlik. Az építé­szek azonban a hagyomá­nyok, a városfejlődés kon­cepciójának megfelelően egységes urbanisztikai kör­zeteket dolgoztak ki, ezek a fejlesztés „mérföldkövei”. A VI. ötéves tervben Prága nagy fejlődés előtt áll. Mint­egy 58 ezer lakást építenek. A városfejlesztés koncepció­jának előterébe a metróépí­tést helyezték. A terv: a metró a leendő városrésze­IMI diplomával limai. váron. és Cibakházán kötöt­tünk szerződést. Valamelyi­künk majd kát) lakást, és ha nem is egy helyen, de egy­más közelében dolgozhatunk — mondta a leendő növény- termesztési szakember, Nagy Eszter. A mostani kirándulásukra dr. Soltész István egyetemi adjunktus is elkísérte diák­jait. Minden tanítványáról tudja, hogy hol kezdi majd a pályáját, és mivel maga is Szolnok megyei, tanácsokat ad a letelepedéshez. — Mivel segíti a klub a fiatalokat? — Ebben a kis közösség­ben a napi aktuális témák megbeszélésén túl, tulajdon­képpen a pályakezdést ké­szít j üli elő. A meghívott me­gyei vezetők, nemcsak szak­mai kérdésekről tájékoztat­ják a diákokat, de azt is el­mondják, hogy mi várja őket ha „haza" mennek. A térvek szerint három éven belül kapnak lakást, vagy kölcsönt az építkezéshez. Tudják a hallgatók, hogy melyik az a szakág ahol várják őket, ahol számíta­nak friss elméleti felkészült­ségükre. A mostani progra­munk során is tájékozódhat­nak a diákok a pályakezdé­sük lehetőségedről. Holnap ugyanis fórumot tart dr. Be- reczki Lajos, a megyei ta­nács elnökhelyettese. Ott megtudják a fiatalok, mi­lyen feladatok vannak a me­gye mezőgazdaságának fej­lesztésében, melyik gazda­ságban köthetnek társadal­mi szerződést. Ez a látogatás és a fórum is bizonyítja, mi­lyen eleven a kapcsolat az egyetem és Szolnok megye között varossal, hogy onnan a leg­közelebbi 10—15 évben a villamosokat kiiktathassák. Az uj föld alatti vasútvo­nal mintegy 100 kilométer hosszú lesz. 99 állomással. Teljes elkészültére 2000 után lehet számítani Külön gondot okoz a vá­ros autóközlekedése, hiszen jelenleg minden 6 lakosra eqy géokocsi jut. Nyilván az évek haladtával még több lesz, és nem a kocsik szá­mát kell a városhoz Igazí­taniuk, hanem lehetőséget kell teremteni a zavartalan közlekedésre. Ezt úgy kí­vánják megoldani, hogy a várost övező 70 kilométeres külső gyűrű, „körútra” fut­nak majd be a nemzetközi autósztrádák; 11 sugárút kö­ti majd össze a külső gyű­rűt a „belső körrel” — ott kiszállnak az utasok a ko­csiból, mert a belvárosba csak gyalog, illetve metróval mehetnek. Cs. Nagy Lajos (KÖVETKEZIK: ESTE HATKOR, A w ABORT) UTÁN) A szülőfalu, Tunyogma- tolcs, csöndes. Ünnepre ké­szül. A szeretet hallgatag, mint a Szamos menti náda­sok. A gyerekek Zalka Mátét játszanak. A hajdani révjá­raton, rohamozzák Petőfi kur­ta kocsmájának hült helyét, a parti dombot. Az öregek az ünnepeltet csak így emlegetik: „Béla ...” — Anyánk, Kis Bertiné Mari szüle, erősszavú Tisza­háti asszony volt, nyugodjék — sóhajt vissza a tűnt évti­zedekbe Kis Bertalan, Ma- toics volt tanácselnök •‘helyet­tese, Frank! Béla, azaz Zalka Máté író. Lukács Pál tábor­nok tej test vére- Anyánk, így mondtuk Mari szülének, mart ketten nőttünk a mellén. Fá- ni néni, szegény, álmodjék az is szépet a fiáról, már túl­lépett a menyecskekoron amikor Béla, a hetedik gye­rek megszületett- Jött is Mi­hály bátyám, az apja tán meg aznap, amikor. Béla elsőt rítt: t.e, Mari, hoztam egy kila sóL majd a jövő fertályban is hozok, csakhát szoptasd már a kicsit. Ez. így volt, anyánk­tól tudom. Így lett Béla tejes testvérem. Április 23-án len­ne nyolcvanéves, ha élne í.. GYÉjfÉMSGYOGliSŰ ÉG A Siera da Guara kétezer méteres csúcsai hatalmas, sö­tét opálok a messziségben. Felettük szürke, gomolyfel- hős az ég. A völgyben, de féiig-med- dig még a hegyoldalon Igries házai, agyagkunyhói. ' Hja Ehrenburg ebben az agyagkunyhós faluban talál­kozott utoljára Lukács Pál tábornokkal, a 12. Nemzetkö­zi Brigád parancsnokával- Fáradt volt, írja kínzó fej­fájás gyötörte. Pedig néhány hónappal azelőtt még teli tervekkel: „Ha el nem esem, öt esztendő múlva megírom az egészet. A Doberdó csak dokumentum. Itt meg nincs szükség dokumentumokra, — dokumentum minden ,kő, kö­röskörül. Az embert kell megmutatni, olyannak, ami­lyennek a háborúban mutat­kozik.” Mecóban pedig azt mondta: „ . . . olyan bárgyúan hangzik, mintha a színpadon mondanák, mégi^ ez az igaz­ság: lesz még gyémán (.ragyo­gásé az ég! Ha ebben -nem hinne az ember, egy napot is nehezen csinálna végig”. AHOL PETŐFI JÁRKÁLT Háromszor két méteres, mestergerendás szobácska, a kiskőrösi, a tiszacsécsei, az. érd mindszenti testvére. Pető­fi bölcsője is ilyen szobában ringott, Móricz Zsigmondnak is ilyen környezetben farag­tak falovat, 'Ady is ilyenből indult el­Az író-tábornok parányi szülőháza a matolcsi főutcán van. Emlékszoba, márvány- táblával. A gyerekkori játszótárs mér régen neszezve lépő öregasszony, Ilyés Gézán c-.- „Béla itteni földi hagyatéka-, nak gondozója”, mondja ön­magáról. Szomorú kis öreg­asszony. El is sóhajtja miért: „én csak arra vagyok jó, hogyha találok valamit Bá­lánk után. azt -elvigyék tő­lem, a múzeumba. A múlt­koriban leltem egy papírt a padlás sufnijában, egy lyuk­ban.- Bálánk levele volt, az apjának írta. Elvitték tőlem. Aztán ráakadtam a katona­ládájára. Azt is •..” Kimegyünk az udvarra, a kurta kocoma haidani portá­ját lesem. IIvésné oda mutat: ott hancúroztunk mindig, ahol Petőfi járkált, amikor íött. meg ment a komphoz. Egyszer, folytatta, most mér nevető szemmel, tán még majdhogy meg is haragudtam Bálára. Akkor már süldocske lány voltam, summás, ami­kor íürödtem a Szamosban, ügy, no, ahogy az isten meg­teremtett. Hát. az meg, a huncutja, nem ellopta a ru­hámat. Nem mertem .kijönni a vízből. O meg a bokrok mö­gül kiabált: visszaadom egy csókért! Süt a nap. a nénire tizen­hat évesen mosolyog: a tisz­ta csókokat nem zen szé­gyellni. EGY SZÖBORVOSIZaTAI • - - - j Az 1970-es „nagy víz” után újjáépített iskola eiou Zaika Máté mellszobra, Farkas András alkotása. A szoborhoz sétány vezet, a homokulat gyerekek gereblyézik­Szép szobor, mondom, ki­ről csinálták? Nem tetszik tudni, nyelvel rám egy cop­ies kislány, hát Zalka Máté­ról. Olyan han.^súU.vaí mond­ja, hogy érzem: az ó kis tu­datiban szobrot Tunyogma- tolcs-j n senki másnak nem állíthatnak, csak a falu nagy szülöttjének. Az ki volt,, adom tovább a naivat A kéritáahez támasztják a ge­reblye t, és egymás szavaim vágva sorolják: ott van a szülőháza, nézze meg... író volt, regényt írt a háború el­len, kiveheti a könyvtárból az a címe, hogy Doberdó . . . Oroszországban harcolt a fe­hérek ellen • .. Szovjet pa­rancsnok volt... Tábornoka lett a nemzetközi vörös bri­gádoknak Spanyolország­ban, ... A fasiszták ellen har­colt ... Egész életében csatá­zott . • . Hős volt, kommunis­ta hős, ú^y is halt meg. Nem értem, gyerekek, „ok- vetetler.kedem ’, azt mondjá­tok, regényt irt a háooru el­len. és. mégis,.egész .piciében háborúzott? Néhaiban a gerebíyéért nyúlnak, tépdesik a szegélykő rakoncátlan füveit. De a cop­fom állja a tekintetemet. — Az, hogy háborúzott, nem azt jelenti, hogy szere­tett háborúzni, de kellett, mert olyan volt altkor a vi­lág, muszáj volt csatázni, a szabadságért. De olvastam, hogy azt mondta, ha egyszer győz az igazság, sohse nyűi puskához, mert egész életé­ben mindig író akart marad­ni. AZ UTOLSÓ ÚRáM _ Huesca magaslatán a híres templom égre törő gottkus tornyai. A XIII. században épült székesegyhá_zat a tábornok v__ir csak a távcső lencséin keresztül láthatta meg •. Ilja Ehrenburg így emléke­zik : „ .. . ismét kimentem Ig- riésbe; ott tudtomra adták, hogy Lukács tábornok harc­álláspontját Apiés községben rendezte be. Robogtunk az úton, amely kígyózva ka­nyargóit a hegyek között, többször megtudakoltam, jó irányba hajtunk-e; s egyszer­re csalr egy magából kikelt harcos kiáltotta oda nekünk: „Az alsó úton ... Egy grá­nát . •. A tábornokot...” A szerpentineket 1937. jú­niusa óta nagyrészt átépítet­ték, korszerűsítették. A krónikás — Cseresnyés Sándor — így ír a tragikus órákról: „A Nap hevesen sü­tött, bár az egyik oldalon' al­kalmi nádsövény húzódott. A por, a vörössárga spanyol por, magasra szállt és jelez­te, hogy az úton jármű ha­lad. Három kilométerre az úttól, az egyik huescai temp­lomtoronyban az ellenség tü- zérsé^i ms^finyelőt rsn^szstt be. Az ágyúkat belőtték az útra. Az őrszem álmosan ácsor­góit az útjelzőtábla alatt. . A gépkocsi villámgyorsan szá­guldott el mellette, aztán az erdei útra ka nymod ott- A fák közül katona ugrott ki, megállt az út közepén. — Igazolványt kérek. A tábornok megnézte a katonát. — Melyik egységből vagy, elvtárs ? A katonát meglepte a ma­gyar szó, de rögtön tudta ki­vel van dolga. — Lukács elvtársi — Az. A gépkocsi tovább szágul­dott. A fái: alatt, a szakadé­kokban katonák táboröztíuv. Holnap hajnalban, indul a tá­madás Huesca ellen, addig pihennek. Az égbolt kékjén tüzes go­lyóként veresük a nap. A forró, izzó spanyol nao. A völgyben Huesca- Északnyu­gatra a várostól Chimülas falucska. Ez a hely a város kulcsa Holnap hajnalban a nemzetköziek megtámadják Chifnillast. Ha elfoglalják, akkor nyitva az út Huescá- ba. A tábornok megnézte hol­napi harcálláspontját. A gép­kocsi visszafelé indul. Az or­szágút magaslatánál az őr­szem le akarja inteni, de ki­lőtt oviiként suhan el mel­lette a gépkocsi. A por fel­száll. Az ágyúk eldördülnek. Vijjogva érkezik a gránát, az út közepére csap le, ponto­san a gépkocsi elé. A kuny­hókban szendergő katonák rohamlépósben érkeznek- Jaime. a katalán káolár ki­emeli a tábornokot a kocsi­ból. A káplár feltépi a köt- Fzsres csomagot, megpróbál­ja bekötni a sebet A feher kötésen piros vérrózsa . ..” A nemzetközi brigádok tá­madása összeomlott. Lukács Pál nem élt már. Illés Béla írja, hogy nyakában, vékony ezüst láncon kis ezüsttokot találtak, benne egy aorócska összehajtogatott Kossuth bankót. A falujából hozta, egész életében viselte, azzal temették el. Negyvenegy éves volt A KURTA KOCSMA KGRMYÉKÉN Tudnak-e a szülőfaluban a Kossuth bankó legendájáról? Igen is, meg nem is- A törté­netek így kezdődnek: ,.a hal­lomások hallomásából tu­dom ...” Szabó Lajos bácsi, „Béla” iskola társa, kékkötény es, Ti- borc-areú öreg, azt mondja: „ . . . nagy negyvennyolcasok voltak azok mindig, persze, hogy volt Kossuth bankójuk éltévé”. A Szamos-parti amulett történetének szála többek szerint a Petőfi megénekelte kurta kocsmához vezet visz- sza. Kerekes Ferenc a falu református lelkésze verset is írt a faluvégi kocsmáról. Ti­sza Zoltán bácsi szerint a nagyapja vitte haza a legé­nyekkel mulatozó Petőfit, hogy éjjeü hajlékot adjon neki. Többek tudni vélik, hogy a kocsmát akkoriban „Béla” nagyapja, mások szerint a keresztapja bérelte­Azért lett író a mi Bélánk, mert mindig ott játszott a kurta kocsma környékén, Pe­tőfi lábanyomában, mondják. Tej testvére az utolsó talál­kozásra így emlékszik: „Ami­kor ment a háborúba, az el­sőbe, persze, előtte még el­jött hozzánk is. Anyánk a kert végéből kiabált rá: Ej, Béla de igazi huszár vagy. Még majd generális lesz be­lőled. Nem tért ide vissza többé, csak a katonaládáját kaptuk meg. De egy biztos, akár innen való volt az a Kossuth bankó, a Petőfi kocsmából, akár nem, magá­val vitte ő mindannyiunk f — ~rt nagyon szere ­Tiszai Lajos Veres Emma Á tegnap holnapjai két úgy kösse össze a bel-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents