Szolnok Megyei Néplap, 1976. április (27. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-22 / 95. szám

I97Ä. április ÜL SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 H klubok városa, Megyénkben összesen százhetvenegy ifjúsági klub műkö­dik — tizennégy Mezőtúron. A Berettyó-parti városka tehát a lduibok városa, azaz pontosabban szólva: a jó kluboké. A közelmúltban befejeződött kiváló ifjúsági klub pályázaton ugyanis a mezőtúri klubok két aranykoszorús ég három kivá­ló címet szereztek, valamint kaptak egy dicsérő oklevelet is. Királykisasszonyok a dobozban „Tanévzáró” előtt Pár hét, s befejeződik a szakszervezeti politikai tö­megoktatás 1975—76. évi sza- krsza, melynek népszerűségét jól bizonyítja, hogy megyénk­ben 1294 csoportban összesen több mint huszonhatezren hallgatták végig az előadáso­kat. Hallgatták, „csak” végig­hallgatták ? Nem, dehogyis, hisz az idei „tanév” egyik legörömtelibb tapasztalata az volt, hogy növekedett a résztvevők, a „hallgatók” ak­tivitása. Ebben nyilván sze­repet játszik az a tény is, hogy a SZOT titkársága az 1975—76. oktatási évre olyan témákat jelölt ki, melyek közéletünket leginkább fog­lalkoztatják. Ezek megtár­gyalása alkalmas volt arra, hogy a propagandisták is­mertessék a párt álláspont­ját, bemutassák a szakszerve­zeti mozgalom tevékenységét, segítsék a pártonkívüli szer­vezett dolgozók szocialista gondolkodásának fejlesztését. Ebben az oktatási évben öt forma közül választhatnak a jelentkezők. A két legnép­szerűbb a „Társadalmunk időszerű kérdései” és „A munkahelyi élet időszerű kérdései” című sorozat volt, hisz e kettő összesen húsz­ezer hallgatót mozgósított. A világpolitikai kérdésekkel foglalkozó sorozat változatla­nul egy számottevő réteg speciális érdeklődését elégí­ti ki, míg az idén másodszor szervezett' „Szakszervezeti ifjúsági fórum”, mint a ne­ve is jelzi, a fiatalokhoz szól. Sikertelen kísérletnek bi­zonyult a „Bejáró dolgozók politikai konzultációját” meg­szervezni — a következő év­ben ezt a formát minden bi­zonnyal elhagyják majd —, ám ez a sikertelen kísérlet is bizonyítja, hogy a szakszer­vezeti politikai tömegoktatás szervezői nem pihennek a babérokon, változatos ' for­mákkal, módszerekkel igye­keznek a népszerűséget tar­tósítani­Az országos sikernek te­hát ez a titka, a megyeinek pedig a nagyszerűen képzett propagandisták. Áldozatos, fáradságot nem ismerő mun­kájuk eredménye, hogy a tanfolyamok jól segítették a hallgatók politikai felkészí­tését, fejlesztették a résztve­vők termelési és közéleti ak­tivitását, erősítették a szocia­lizmus ügye iránti élkötele­zettséget. H. D. — Tizennégy klubunk ti- zennégyféle — mondja Mol­nár Sándorné, a mezőtúri vá­rosi Művelődési Központ igazgatónője. — Ez azt jelen­ti, hogy mindegyiknek van valamilyen, a többitől eltérő sajátossága. Egy kicsit spe­ciális klub tehát valamennyi mező»túri közösség, a prog­ram 'elárulja a tagság érdek­lődési körét. Itt van például a két aranykoszorús klub, az újvárosi fiataloké, valamint a Teleki Blanka gimnázium, és szakközépiskoláé. Az első afféle fiatal utazók klubja, míg a második a város meg­ismerésének, s a pályaválasz­tásnak szentel megkülönböz­tetett figyelmet. De sorolhat­nám tovább: a kiváló klubok közül a „Piknik” magas szín­vonalú tudományos ismeret- terjesztő munkájáról híres, a „Petőfi” a rangos művészeti programokról, a „Ságvári” pedig arról, hogy játszóklub — nekik van a legtöbb klub­játékuk. Az újvárosi fiatalok klub­járól a legfontosabbakat már tudjuk- Tagjai tehát ország­világjárók, s idén elnyerték az aranykoszorús címet A „részletekről” ifj. Salánki István klubvezető tájékoztat: — Négy éve, 1972. márci­usától kezdve járunk össze. Negyvenen vagyunk; a klub tagjai többségben ipari tanu­lók, ifjúmunkások. A turiz­mus közös hobbink. Elsőként egy bakonyi túrán vettünk részt, legközelebb Puszta- vacsra megyünk, az ország földrajzi középpontjához. — Kirándulás, kirándu­lás... Csak ennyi? — Ó dehogyis, ez csak a ráadás. Szombatonként mindig „normális” klubfog­lalkozásokat tartunk, vasár­nap kirándulunk, hétfőn megbeszéljük a vasárnapi él­ményeket, illetve készülünk a következő túrára, szerdán pedig a fotós-amatőrfilmes szekció dolgozik. — A fotósok és az amatőr­filmesek a vasárnapi élmé­nyeket örökítik meg? — Igen, egyelőre „csak” ez a dolguk. Hogy mi mindent tervezünk még velük, az most maradjon titok. Készülünk a következő klubos módszervá­sárra ... Boldog Mária a mezőtúri művelődési központ ifjúsági klubügyekben illetékes elő­adója korát tekintve még maga is klubtag lehetne. Va­jon ő melyik közösségbe jár a legszívesebben? — Az újvárosiba, a Módá- ba, a Petőfibe... — Értem, tehát egyformán kedves mind a tizennégy. — Olyannyira, hogy én még rangsort is nehezen tud­nék felállítani közöttük. Ne vegye dicsekvésnek, de sze­rintem nálunk nincsen gyen­gén működő klub. Meggyőző­désem például, hogy a „Ság­vári” elérte az aranykoszo­rús szintet, csakhát a négy megyei nagydij közül hármat már igazán nem adhattak Mezőtúrra. — Véleménye szerint mi a mezőtúri sikerek titka? — Jók a klubvezetők. — A jók közül ki a leg­jobb? — Talán Hőgye István ..; Hőgye István „civilben” matematika—fizika. ,,j; szakos középiskolai, tanár. Ettől a „rettegett hírű” szakmától meglehetősen messze áll a könnyed, játékos klubveze­tés ... — Nálam e két szerelem jól megfér együtt, hisz im­már tizenöt éve, hogy klubo- zok. Nem vagyok tehát kez­dő, de ilyen lelkes, rokon­szenves társaságom még so­hasem volt, mint itt a Teieki Blanka gimnázium és szak- középiskolában. — Nem félnek a klubveze­tő tanártól a klubos diákok? Mezőtúr — Más a klubfoglalkozás és más a matekóra; ezt ők is tudják, én is tudom. Ami a félelmet illeti: KISZ-tag va­gyok, s a közelmúltban az egyéni feladatvállalások ér­tékelésénél tanítványami úgy a fejemre olvasták egyné­mely mulasztásomat, hogy csak néztem. — Köztudomású, hogy a diákklubok helyzete ner jón nehéz. A klubtagoknak kevés a szabad idejük, ráadásul évente változik, cserélődik a társaság. — Ez valóban így van, de ilyen „kényszerhelyzetben” is lehet jó klubot csinálni.^ Az a lényeg, hogy a foglalkozás ne második tanóra legyen, hanem érdekes, változatos, szórakoztató ismeretközlés, mely a klubtagok aktivitásá­ra is épít. Aranykoszorús cí­münk szerintem annak kö­szönhető, hogy néha már si­került megvalósítanunk ezt. — Hogy miért éppen Me­zőtúr a klubok városa? — is­métli Molnár Sándorné a kérdést. — A közösségi mű­velődésnek nálunk több év­tizedes hagyományai vannak. Énekkarunk például már százéves is elmúlt, de említ­hetném a régi olvasóköröket, egyleteket, társaságokat is. Ebben a városban természe­tes, hogy az emberek kere­sik egymás társaságát, hogy együtt beszélgetnek, szóra­koznak, művelődnek. A mű­velődési központban ma ösz- szesen harmincnégy klub, szakkör, művészeti csoport tevékenykedik . . . Igaz, a ha­gyományok mellett nyilván szerepet játszik a klubforma népszerűségében az a tény is, hogy szinte valamennyi üzemy szövetkezet és iskola igyekszik megfelelő anyagi és' tárgyi feltételeket biztosí­tani e munkához. Nekünk már csak a szakmai, mód­szertani segítségnyújtás a feladatunk. Tegyük hozzá gyorsan, hogy ez a szerényen csak harmadsorban említett mód­szertani tanácsadás nem akármilyen színvdnalon fo­lyik Mezőtúron. •. Hérész Dezső A túrlcevei Kossuth úti Ál­talános Iskolában óriási TV- dobozokban szoronganak a királyi család tagjai meg ma­nók, vitézek, egerek (no, nem élők!) kutyák — a bábszak­kör kellékei. Ám ezek a kis bábok, s velük együtt a szak­kör diákjai, az igazi „doboz­ban”, a televízióban is sze­repeltek már. — Nem is egyszer, — jegy­zi meg a nyolcadikos Czeg- lédi Karcsi — két alkalom­mal mutattunk be egy-egy darabot. Néhány évvel eze­lőtt a „Papírsárkány” mű­sorban a Vitéz Lászlóval sze­repeltünk, idén meg a leg­frissebb mesejátékunkkal a Varázsládával a „Játsszunk bábszínházát” című adásban. — Hogyan készül a TV fel­vétel? — Borzasztóan lassan — emlékezik vissza á szintén nyolcadikos Nagy Ildikó. — Nagyon idegesek voltunk, né­melyik részt többször is el kellett ismételnünk. Ügy hogy, a tizenöt perces mese­játék felvétele csaknem négy óráig tartott. — Mióta báboztok? — Alsótagozatos korunk óta — válaszol Nagy Karcsi. — A bábkészítés tudományá­nak elsajátításával kezdtük. Először csak egyszerűbb bá- boliat készítettünk fakanál­ból. de most már mindenfé­le hulladékanyagból, dobo­zokból, rongyokból, fából csináljuk a „szereplőket”. — Milyen sikereitek voltak eddig? — A legnagyobb sikerünk a két TV szereplés, hiszen ekkor az egész ország előtt szerepeltünk, — mondja Ildi­kó. — Részt vettünk városi, megyei, területi versenyeken is, s egy kivétellel mindig arany oklevelet kaptunk. — Miért szeretitek a bábo­zást? — Mert kikapcsolódás, já­ték, szórakozás — . válaszol tömören Czeglédi, Karcsi. — S persze a siker is jólesik. Soha nem tudom elfelejteni azokat a perceket, amikor először nevetett, tapsolt a közönség az előadásunkon. — Nyolcadikosok vagytok. Hamarosan búcsút mondotok az iskolának. S a bábozás­nak? — Ha itt maradnék Túr- kevén akkor továbbra is jár­nék a szakkörbe, — bizony­gatja Ildikó —- de Szolnokra jelentkeztem az egészségügyi szakiskolába. Czeglédi Karcsi és Nagy Karcsi —• a két jó barát — Túrkevén tanul tovább a gimnáziumban. illetve a szakközépiskolában. Ök, ha idejük engedi ezentúl is jár­nak a Micimackó bábszak­körbe. amelynek vezetője Földvári Lászlóné, vagy ahogy a városban ismerik; Ilonka néni. Túl a nyugdíj- korhatáron, még mindig dol­gozik. Idestova negyedszáza­da ismerteti meg a túrkevei gyerekeket a betűvetéssel, s újabban a bábozással is. — A bábszakkörünk még csak tíz éves — mondja Földvári Lászlóné. — Egy olvasás órán ötlött fel ben­nem a szakkör gondolata. Sehogy sem sikerült megked- veltetnem az olvasást a gye­rekekkel, s ekkor fordultam a bábokhoz. Elkészítettem néhány figurát, s eljátszot­tam velük a mesét. Monda­nom sem kell, hogy a bábuk felkeltették a gyerekek ér­deklődését, s egyben az ol­vasási kedvüket is. Aki csak akart jöhetett a szakkörbe, s szinte minden jelentkező azó­ta is jár. A felső tagozatos csoportban huszonkét úttörő­vel foglalkozom, s van egy negyedikesekből álló csopor­tom is; ők lesznek az után­pótlás. — Utánpótlás? Ezek sze­rint, mint szakkörvezetö még nem készül nyugdíjba? w"~l — Bábozni továbbra is szeretnék, de azt ne kérdez- ze, hogy miért. Nehéz meg­fogalmazni ... Talán azért csinálom, mert nem tudok gyerekek nélkül meglenni. Meg aztán az órán kívüli foglalkozásokat mindig job­ban szerettem. Kötetleneb­bek, közelebb kerül az em­ber a tanítványaihoz. Kifej­lődik a gyerekekben a közös­ségi érzés, hisz az előadás si­kere mindannviuk érdeke ezért segítik, ösztönzik egy­mást. No, és az eddigi sike­rek miatt sem hagyhatom abba; az eredményeink foly­tatásra köteleznek. T. G. Krupszkaja Leninről (RÉSZLETEK) N em volt gyönge, de különö­sebben erős sem volt, Testi munkát nem végzett. Leg­följebb a kommunista szombatokon. Szeretett járni. Otthon is folyton járkált, fel-alá, gyorsan, a szoba hosszában, olykor lábujjhegyen. Gon­dolkodott valamin. Miért lábujjhe­gyen? Azt hiszem, részben azért, , hogy ne zavarjon senkit, például az ' emigrációban, mikor szobát bérel­tünk, ne zavarja a lakás tulajdono­sait sem. De csak részben ezért. Ezenkívül valószínűleg azért is, mert ez a gyors, zajtalan, lábujjhe­gyen való járkálás még erősebb koncentrációra késztette. Beszéde egyszerű volt, nem cikor- nyás, nem teátrális. nem volt sem „természetesen mesterkélt” és fran­ciásan „dallamos” (mint például Lu- nacsarsakij beszédmodora), sem szá­raz, merev, monoton, „angol” típusú; az orosz beszéd e két véglet között valahol középütt van. Ilyen volt II- jicsé is: .közbülső” tipikus orosz be­széd. Érzelmileg telített, de nem mesterkélt, nem erőltetett. Előfordult, hogy sétálni mentünk és ő némán, gondolataiba merülve ment mellettem. Ilyenkor én se szól­tam. hagytam, hogy magába mélyed- jen. Azután elkezdett beszélni, rész­letesen, alaposan, és nagyon nem szerette a közbevetett kérdéseket. Viták, megbeszélések után gyakran mogorva, szűkszavú, levert volt. Én soha nem kérdezősködtem; később mindig elmondta magától, mi tör­tént ... Soha nem fordult elő. hogy sza­vak, mondatok vagy fordulatok kies­tek volna az emlékezetéből, vagy hogy nem értette volna meg a má­sik fél szavainak értelmét. Ellenke­zőleg, rendkívül gyorsain megértette és felfogta. Feljegyzései gyakran egyetlen szóból, egyetlen mondatból állnak. Otthon, ha valamilyen kérdés erő­sen izgatta, mindig suttogva beszélt. Nagyon friss, állhatatos és kitartó ember volt. És derűlátó. Szeretett dúdolni és fütyörészni. Rettenetesen gyorsan irt. tele rö­vidítésekkel. Sokat és szívesen írt Előadásaihoz mindig leírta a beszéd gondolatait és vázlatát. Mások elő­adását hallgatva, jegyezte az előadó gondolatmenetéi és egyes megfogal­mazásait. Ezekben a jegyzetekben mindig minden lényeges benne volt, semmi fontos nem sikkedt el.. . Kéziratait mindig rögtön tisztázat- ban írta. Nagyon kevés javítással. A statisztikai táblázatokat, számodtat, kivonatokat mindig rendikívül gon­dosan, különös buzgalommal írta, ezek a „szépírás” mintaképei. Szíve­sen írt, ki statisztikákat: számokat, görbéket, grafikonokat, de rajzos grafikonokat soha. Rendkívül gyorsan olvasott. Néha olvasás közben félhangon mormolta magában, ami az olvasmánnyal kap­csolatban eszébe jutott. Vizuális me­móriája kitűnő volt. Az arcokat, ol­dalakat, soroltat pontosan megje­gyezte magának, sokáig megőrizte emlékezetében, még az egészen apró részleteket is. Imádta a természetet Szerette a hegyeket, az erdőt és a naplementét Nagyon szerette és értékelte a szí­nek kombinációit. A saját öltözetére nem sók gondot fordított. Azt hi­szem, teljesen mindegy volt neki, milyen színű a nyakkendője. A nyaikkendőt különben is afféle szük­séges rossznak tekintette... Amikor felszólalásaira készült és általában amikor dolgozott, szerette az aláhúzogatást, széljegyzeteket, idézeteket s ezeket gyakran és bősé­gesen igénybe is vette. Jegyzetei rö­videk és kifej ezőek voltak. Muzikális. Zenei-memóriája jó. A hallott dallamot jól megjegyezte. Legjobban a hegedűt szerette. A zongorát is. Az operát jobban ked­velte mint a balettot. Szerette a Pathétique és az Appassionato szo­nátát. a Torreádor-indulót-t. Párizs­ban szívesen járt hangversenyekre. De ilyesmire nem sok idő jutott az életünkből. A színházat is nagyon szerette, mindig erősen hatott rá. Szó nélkül megevett mindent, amit elé raktak. Fiatal korában és a bör­tönben gyomorfájdalmai voltak. Ké­sőbb aztán, áttérve a házikosztra, ami kogyógyította ebből a bajból. Lenin optimista volt, bár Szibé­riában és Franciaországban általá­ban sokkal idegesebb, mint bárhol. Rettenetes álmatlanság gyötörte. A reggelei mindig rosszak voltak, ké­sőn aludt el éá rosszul aludt. Svájc­ban sokat használt a svájci élet sza­bályos ritmusa. Franciaországban azonban megint össze-vissza éltünk. Késő éjszakába nyúló beszélgetések és viták zajlottak ott. Szibériában a száműzetés letelte előtt rettenetesen félt, hogy esetleg meghosszabbítják: ekkor különösen ideges és ingerlé­keny volt. Még le is fogyott. Általában vidám volt és tréfálko­zó. Hangulatváltásai nem voltak gyakoriak és általában mindig indo­koltak. Nagyon tudott uralkodni ma­gán. Amikor beszélt, ha nem kellett va­lamilyen okból mérsékelnie magát, mindig élesen vetette fel a kérdése­ket, még ki is élezte őket, „sze­mélyekre való tekintet nélkül”. Az olyan emberekkel, akiket nevelt, na­gyon tapintatosan beszélt. Ha felizgatta magát, elsápadt. Be­szédének i enyűgöző szenvedélyessége még akkor is érződött, ha látszólag nyugodtan beszélt... Minden felszólalása előtt nagyon izgult: magába merült, szűkszavúan kitért a más témájú beszélgetések elől, az arcán látszott, hogy izgul, töpreng. Nagyon erősen kifejezésre jutott az a törekvése, hogy elmélyül- ten. kutató módjára közelítse meg a kérdéseket. Susenszkojéban például egy paraszt két óra hosszat mesélte neki. hogyan veszett össze a rokonaival, mert azok nem kínálták meg a lakodal­mukon. Iljics rendkívül figyelmesen kérdezgette, igyekezett megismer­kedni ezzel az életformával. Mindig szerves kapcsolata volt az élettel. önkritikus természet: nagyon szi­gorú volt önmagához. De gyűlölte a lélekben való vájkálást és a kínzó önelemzéseket. Harcias ember volt. Bátor és me­rész. Társadalmi ünnepekre Művészeti bemutatók Szolnokon A Társadalmi Ünnepsége­ket és Szertartásokat Szer­vező szolnoki iroda rendezé­sében május második felé­ben országos jellegű találko­zó lesz Szolnokon. A gazdag programsorozat­ban elsőként május 23-án a Szolnoki» Galériában kiállí­tás nyílik'Szertartás és tár­sadalom -7- címmel. Május 25-én kerül sor az Orgonis­ták I. országos jellegű ver­senyére, amelynek során a galériában 16 művész mutat­kozik be, főként társadalmi eseményekre komponált mű­vekkel A versenyt az orgo­nistáit gálakoncertje követi. A következő napon, 26-án az ünnepségeken közreműkö­dő kamarakórusok vezetői tanácskoznak a megyei mű­velődési központ Komarov- termében. Este 19 órakor a kamara- kórusok IV. országos találko­zójának nyitóhangversenyét és szóló művek bemutatását rendezik meg a Galériában. A következő program 27- én lesz amikor 18 lcamarakó- rus mutatkozik be, közöttük két Szolnok megyei is. a szolnoki Bartók és a török­szentmiklósi városi tanács kórusa. Este kerül sor a leg­jobban szereplő kis kórusok gálahangversenyére. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents