Szolnok Megyei Néplap, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-16 / 64. szám

MTA. JnáreftM Mi tREOUSTOK MEGYEI NßPLAT* 3 „Türténelmr pillanatok a Széchsnti lakátelepsn Az első házgyári elem helyére került Ii9@m mehet a biztonság rovására Zárszámadás utáni észrevételek a termelöszevetkezeti jövedelemgazdálkiNlásrél Már csak néhány perc __ S zolnok, az épülő Széche- nyi-városrész. Az első Icapa- vágásról tavaly tavasszal ad­tunk hírt. Azóta munkával teli hetek, hónapok szaladtak el. Már elkészült az első 88 lakásos épület fogadószintje, ezután a házgyári elemek összeszerelése vár az építők­re. Tegnap „történelmi” pit- lanaloknak lehettünk tanúi: az új városrész első lakásá­nak első eleme a helyére ke­rült. Ezzel végleg elkezdő­dött a „teljes üzem”. • • • Kora reggel óta mindenki szorgoskodik. Az egyik mun­kás hegeszt, a másik kalapál, a harmadik egy utolsót erősít az egyik csavaron. Tizenegy órára készen kell lenni, hi­szen akkor kezdődik a „nagy esemény”. — Magam is izgalommal vá­rom azt a percet, amikor fel­zúg a daru... — mondja sepregetés közben Mrena Jó­zsef szerelő. — Pedig hát ott voltam a Vosztok úti, a Zagyva-parti, a Mátyás ki­rály úti lakások építésénél is. Láttam elégszer, hogyan kerül egy-egy elem a helyé­re. Mégis, itt ez az első... A Tamasi brigáddal együtt már 18 éve szerelem az épü­letek „alkatrészeit”. Ha éj­félkor felébresztenének, már akkor is tudnám, hogy me­lyik fal, hová passzol. Egy a baj, hogy jövőre nyugdíjba kell mennem. De ha egészsé­gileg bírom, csak akkor me­gyek, mikor itt minden ház áll. Szeretném munkában megélni, hogy beköltözzön az utolsó lakó is. Csikós István kőműves egy hatalmas csavar rögzítésével „birkózik”. — Ha valóban korszerű tehenészetről akar írni — nézett rám sokat sejtetően a szakember — akkor a Szol­noki Állami Gazdaság szak­telepét ajánlom Ezek szerint nemcsak az épületek és a berendezések modemek, hanem a tehenek tejhozama is magas. Jó lesz azonban ennek utána nézni, és nekiláttam a szaktelep „tör­ténelmi” áttanulmányozá­sához, A Korszerűség pénzbe kerül Á hatvanas években a Szolnoki Állami Gazdaság­ban tbc-vel és brucellózissal fertőzött magyar-tarka te­hénállomány volt. Az üzem akkori vezetői elhatározták, hogy tejtermelésre szakosod­va korszerű telepet építenek. Az elképzelés szerint erről a telepről szinte teljesen el kellett tűnnie a fizikai mun­kának: a fejést, a takarmá­nyozást és a kitrágyázást az ember helyett végezze a gép. A célok megvalósításáért egyetlen tőmbépületbe került az elletőtől az impulsa fejő­karusszelig minden. A ter­melő teheneket kötetlenül, alom nélküli gumipadlós rö­vid állásokban tartják, cso­portosan. Az állások végé­ben elhelyezett rácsozatról lehulló trágya vízzel felhígít­va gravitációs úton — a zsi­lipek felnyitásával — kerül ki az istállóból. A telepen a járulékos fé­rőhelyekkel együtt — itatásos borjúnevelő, előkészítő, elle­tő, utógondozó stb. — 880 fé­rőhely van. Az állatok takar­mányozását monodiétára — egyetlen élelemre, a lucema- szénázsra alapozták a szak­emberek. A szénázs tárolá­sára tíz, egyenként 1100 köb­méteres vasbetonsilót építet­— Ennek úgy kell állni, hogy száz évet is kibírjon —■ tréfálkozik és közben nagyot csap a kalapáccsal a csavar „fejére”. Ehhez kapcsolódik majd az első elem. A foga­dószint a múlt héten készült el. A munka idáig a legne­hezebb. Az elemek összeil­lesztése. szerelése már „ha­ladós”. Három-négy perc alatt kész. Persze az első tart a legtovább ... Vincze Béla főépftésvezető a „nagy esemény” előtt utol­jára ellenőrzi — mit végez­tek a munkásai. — Minden rendben. Alig hiszem el, hogy már itt tar­tunk. Egy évvel ezelőtt még olyan siralmas állapotok uralkodtak itt. Az idén. az év végére 200 lakást kell át­tefc, ahonnan szállítószalag viszi az Istállóba, ott pedig takarólapátos rendszer oszt­ja szét a teheneknek a ta­karmányt. — A gépesítettségre Jel­lemző, hogy a telepen több mint 150 villanymotor dol­gozik — ezt már Szöllősi Já­nos, a gazdaság igazgatója mondja, az óriási cigarettá­hoz hasonlító vasbetcmsilók árnyékában állva. — A ta­karmányozási láncsor 1270 méter hosszú, s ez mintegy 3 ezer 500 kaparólapátot. 51 ezer láncszemet jelent. A fe­jőrendszer egy 40 állásos ka­russzel. ehhez csatlakozik négy, darabonként 2 ezer li­teres tejhűtő. Mindez, vagyis a telep felépítése 46 millió forintba került, a további kiegészítő beruházásokra pe­dig 20 milliót költöttünk. Il­letve még költünk, hiszen az utolsó lépcsőként megvalósu­ló 300 hektáros hígtrágya öntözőtelep az idén készül eL Borzasztó sok pénz. Na­gyon meg kellett választani tehát azt a fajtát, amelyik­kel benépesíthették az is­tállót, A kezdeti botlások utón A gazdaság szakemberei először 1969-ben jártak kinn Hollandiában. Házról házra menve válogatták össze azt a 250 fekete-tarka lapály­marhát, amely végül is Szol­nokra került Az állatte­nyésztők viszont előrehala­dott vemheseket is megvet­tek — kevés idő jutott az akklimatizálódásra — sok vált a rendellenes ellés. A termelés jóval elmaradt a várakozástól, 1971-ben csak 2 ezer 710 volt az egy tehén­re jutó fejési átlag. Hozzá­járult ehhez az 'is, hogy ak­kor még hagyományos kö­rülmények közé érkeztek az állatok. Takarmányként ku­koricaszárat. répaszeletet, szítéit kap tik. i a tehenét­adnuntt. Igyekezni fogunk, hogy minden a terveknek megfelelően menjen. Két műszakban, éjjel, nappal dol­gozunk. Ha időben érkeznek az elemek, naponta 50—GO is a helyére kerülhet. Ilyen tempóban egy hónap alatt felhúzzuk ezt a 88 lakásos épületet. Közben hangos kiáltás hal­latszik: — „Gyerekek, indít­hattok ... Jöhet az elem ...” A daru könnyű piheként fel­kapja és a magasba emeli a több mint 3 tonnás elemet, amply húsz perc elteltével szilárdan áll a helyén. Mesz- sziről is jól látszik falán a fekete betűs felirat: „...az első házgyári elem beemelé­se 1976. március 15.” — we — szék „Volga” fejőgépet hasz­náltak. A szigorai állategész­ségügyi előírások miatt ka­ranténban kellett tartani a marhákat, és ez nem tette lehetővé az állatok ‘jártatá- sát. Pedig azoknak erre nagy szükségük lett volna, s ép­pen ezért nehezen tűrték az istállóban a lekötést. Ezeket a tapasztalatokat 1971-ben már felhasználták: alacsonyabb vemhességi kor­ral hozták be a szarvasmar­hákat. Az állategészségügyi szervekkel előre egyeztetve olyan karantént állítottak fel, ahol mozoghatott a jószág. Nem volt riehéz ellés. és az utóbb behozott 160 tehén el­ső laktációs termelése átla­gosan 4 ezer 45 liter tej volt, ami nagyon szép eredmény. Inipsrt nélkül Az 1972-ben benépesített telepre csak a legegészsége­sebb állatokat vitték be, s így az egy tehénre eső tej­termelés a gazdaság átlagá­ban tavaly meghaladta a 3 ezer 800 litert. — Persze ebben a gyen­gébb tehenek termelése is benne van — jegyzi meg Szöllősi János — hiszen 1974-ig a selejtezés nem érte el az évi 9 százalékot, pedig a külföldi szakemberek az állomány 30 százalékos cse­réjét tartják helyesnek. Ez ugyan túlzás, de az előbbi­ből eredően az állatok egy része már kivágásra érétt Tavaly ugyan nagyobb ará­nyú volt a selejtezés, viszont az elmondottak ellenére még az idén sem haladja meg a 18 százalékot, mert akkor nem tudnánk saját állatok­kal pótolni a hiányt. Csak így érhettük el azt. hogy 1971 óta nem importáltunk egyetlen szarvasmarhát sem, és most mégis 644 tehenünk van. (Fo1'itatjuk) Braun Ágoston AiapelveiÉke! mondjuk: a bér legyen az elvégzett munkával arányos. Vagy megfordítva: csak az elvégzett, a társadalmi ered­ményt hozó munkáért fi­zessünk. Mjndezt azért választottuk cikkünk kiindulópontjául, mert a megyében zárszám­adást készítő 83 termelőszö­vetkezet többségében az üze­mi eredmény visszaesett, viszont a személyes jövedel­mek csaknem változatlan ütemben növekedtek — a tartalék rovására. Természetesen nem arról van szó, hogy termelőszö­vetkezeteink rosszul dolgoz­tak, hiszen tavaly is a ko­rábbiaknál többet tették az ország „asztalára”: ám ugyanakkor a köl tségszin.t ■— s benne az élőmunka költsé­ge is — megnövekedett A megye termelőszövetkezetei­nek összes jövedelme tavaly az 1974. évinek csupán 94 százaléka volt Kétségtelen, a költségeik növekedéséhez hozzájárult az anyagárak emelkedése, különösen a növénytermesz­tésben a zárt — nagyobb technikai felkészültséget kí­vánó — technológiák terje­dése, az állattenyésztésben a költségesebb keveréjítakar- mánydk növekvő mértékű felhasználása. Elgondolkodtató azonban, hogy tavaly hat százalékkal kevesebb élőmunkát hasz­náltak fel a termelőszövet­kezetekben, mint a megelőző évben, mégis négy százalék­kal többet fizettek ki mun­kadíjra. Az évközi jövede­lemkiáramlás tehát kedve­zőtlenül, 10 százalékkal nö­vekedett. Vannak az átlagtól Jóval eltérő adatok is. Akadt pél­dául néhány termelőszövet­kezet — főleg a Jászságban — amelynek nyeresége most jóval kisebb volt, mégis egy munkanapra átlagosan 20—■ 33 százalékkal többet fize­tett, mint 1974-ben. A meg­engedhetetlen elosztás isko­lapéldája: egyik megyei téesz tavaly 27 százalékot emelt a személyi jövedelmeken, pe­dig nyeresége az 1974. évi­nek csupán 52 százaléka. Az előrelátó téeszek brut­tó jövedelmük elosztása so­rán növelték biztonsági alap­jukat, de sajnos nem egy gazdaság jócskán kivett be­lőle, hogy növekvő költsé­geit fedezze — s a jövedel­mek többnyire azokban is erőteljesen növekedtek. Mit gondoljunk arról a termelő­szövetkezetről, amelyikben szinte nullára apasztották a tartalékalapot, de az átlag­jövedelem 28 százalékkal A terem ünnepélyes dísz­ben, éppúgy, mint az asztal körül helyet foglaló fiúk, lá­nyok. Ismerkedés, bemutat­kozások. Az egymás kezét szorongató fiatalok szajoliak, rákóczifalviak és szandasző- lősiek. Az egyesült Rákóczi Tsz, valamint a rákóczifalvi területi, az ÁFÉSZ és a pe­dagógus KlSZ-alapszerveze- tek küldöttei. Dobpergés. Üttörők vonul­nak énekelve a terembe. Vi­rágokat s maguk készítette ajándékokat nyújtanak át a küldötteknek. Szószólójuk — rövid fürtű, szőke lányka — eredményes, jó munkát kí­ván. Aztán komolyra változnak az arcok. Az előadó beszél. Elmondja, miért kellett az összejövetel, mi a helyes út az alapszervezetek jövőjét il­letően. A rákóczifalvi, szajoll és szandaszőlősi tsz-ek egyesü­lése. valamint hogy ez évtől daságot, ahol a rosszabb eredmények ellenére nem­csak az 1974. évi , szintig egészítették ki a személyi jövedelmeiket, hanem még azt is „megfejelték”, ebben túlteljesítve a „tervüket”. A bírálható magatartás példájaként nemcsak egy-két gazdaságot említhetnénk —• ezért nem jelölünk meg konkrét üzemeket —, hiszen a megye termelőszövetkeze­tei a felosztásra került jö­vedelembe több mint 100 millió forintot a biztonsági alapból vontak be —83 szá­zalékkal többet, mint 1974- ben. A rendelkezésre álló alap összege az 1974-eshez képest 21 százalékkal* szű­kült. Ez azt jelenti, hogy a téeszek nem kis hányada —• összesein 30 üzem — bizton­sági alap hiányában, illetve számottevő biztonsági alap nélkül kezdte el a nehezebb feladatokban bővelkedő 1976-ot. Bizonyításként az is ide tartozik, hogy a szövet­kezetek 17 százaléka kény­szerül jövedelemnövekmény- adót fizetni, többségük a biztonsági alapból. (Sőt. ami ennél is veszélyesebb tünet: a forgóvagyon — 3—10 szá­zalékkal — a termelőszövet­kezetek 42 százalékánál csökkent.) Ft 37 3I3II rsemaszemé­Lt ÜL ű!n|l lyí jövedelem — a tagságot is átmenetileg félrevezető — meredek nö­velését, hanem mindenek­előtt a termelési biztonságot, ezen keresztül az egész kö­zösség jövőjét hivatott szol­gálni. Egy-egy rossz eszten­dő után' a biztonsági alap a forrása a jövedelmek olyan mérvű és nem feltétlen teljes kiegészítésének, amelyből a tagság rendesen megélhet, Nem azt kifogásoljuk tehát, hogy egyáltalán bárhol la hozzányúltak a biztonsági alaphoz. A mértéken van a hangsúly. Látnivaló a kedvezőtlen tendencia: a megyében az aránylag magas 7 százaTSRos átlagjövedelem-növekedést a biztonsági alap nagyarányú felhasználásával érték el a termelőszövetkezetek. Ez fel­veti a vezetők felelősségének kérdését is. Természetesen a vezetőnek népszerűbb feladat „vasta­gon” osztani, mint kiállni a tagság elé a valós helyzet magyarázatával és az annak megfelelő reális javaslatok­kal. Ám könnyen szerzett, kérészéffitű népszerűség ez. A tagság ugyanis hamar rájön — legkésőbb 1977 elején —, hogy a nagyabb jövedelem mögött nem volt elegendő munka. A nagyobb szigorúság, ax élvszerű magatartás politikai mindhárom község KISZ- alapszervezetei a Szolnok vá­rosi KISZ-bizottsághoz tar­toznak, szükségessé teszi, hogy erősebb legyen a köz­ségek KISZ-életének közpon­ti irányítása. Szavait mások is megerő- sítik. — A változásokkal, a terü­leti alapszervezet létrejötté­vel jelentősen nőtt a taglét­szám. A hat alapszervezetnek és három ifjúsági klubnak központi irányítás kell. Több mint ezer fiatalról van szó. — Az alapszervezetek munkája nem egységes. Né­melyik jól dolgozik, mások „lazsálnak”. — Sok feladat vár a KISZ- esekre a község szépítésében. Ezek csak akkor valósítha­tók meg. ha egyidejűleg tu­dunk mindenkit mozgósíta­ni. Meg kell választanunk a nagyközségi KlSZ-bizott- ságot. Helyeslő bólogatások. Ja­követelmény, hiszen a közös­ség érdekeit gz az elnök, az a vezetőség szolgálja igazán, amelyik gondol — tartalékol — a holnapra is, tehát a hatékonysággal arányos, a távlati érdekekkel egybeeső jövedelempolitikát javasol a közgyűlésnek, A megye termelőszövetke- zeteimetk eredményei 1975- ben a korábbi éveknél ki­sebb mértékben gyarapod­tak, ezt aránytalanul nagy ráfordítással érték el: emi­att jövedelmük is kevesebb volt, mint 1974-ben. Semmi­vel sem indokolható tehát, hogy az 1975-ben szerényebb eredményt hozó közös mun­kából a gazdaságok egy ré­szében az egyének szerény­telenül, a kollektív teljesít­ményt jóval meghaladóan ré­szesedtek, mégpedig a biz­tonsági alap jelentős meg­csapolásának megszavazásá­val. A megyei pártbizottság 1976. január 9-i állásfogla­lásában ez olvasható: „Ane­gyedik ötéves tervben élet­színvonalunk jelentősen emelkedett. Az előttünk álló öt évben annál szerényebb mértékű növekedésre számít­hatunk, hiszen az életszín­vonal fokozásának mértéke mindenkor a népgazdaság teherbíró képességétől függ... hangsúlyozzuk, hogy terve­ink megalapozottak, elérhe­tőek és az előirányzott emel­kedés nem lebecsülendő. A szerényebb mértékű növeke­dés elsősorban a jövedel­mekre értendő.” A mostani, a zárszámadás utáni helyzetből adódó ta­nulságokat a fentieknek megfelelően kell levonni. Csak a népgazdasági célok­kal összhangban álló, tehát az elvégzett' munkával, ará­nyos elosztás folytatható év közben is, s majd esztendő végével a bruttó jövedelem felhasználásában. Ügy gondoljuk, hogy poli­tikai elkötelezettségüket fe­jezik ki a szövetkezeti veze­tők, ha a jövőben szigorúan a megyei pártbizottság cse­lekvési programjában foglal­takhoz tartják magukat ezen a téren. is. Meggyőződésünk, hogy a termelőszövetkezetek pártszervezetei politikai kö­telességüknek tartják az el­veinket következetesen érvé­nyesítő vezetők támogatását A párlellenőrzés zeivel is segíteni kell a gazdasági lehetőségeinkkel összhangban álló szerényebb, helyileg is a jobb munkára alapozott jövedelempolitika kialakítá­sában, szükség szerinti kiiga­zításában és nagyon fegyel­mezett megvalósításában. vasiatok a bizottság tagjaira! szavazólapok, választás, ered­ményhirdetés. A küldöttek szavazatai alapján Rákóczi- falva nagyközség KlSZ-bi- zottságának titkára Nagy Vilmos, tagjai... Igenlő moraj, majd mély csend. Az újdonsült titkár beszél. Feladatokat soroL Készülődés a KISZ közelgő kongresszusára, részvétel a forradalmi ifjúsági napokon, mit vár a község vezetése a Rákóczi-évforduló kapcsán, s hogy ez évben fel kell építe­ni az úttörőházat, parkosíta­ni az iskola előtti teret... A vezetőség feladata pedig mindezt irányítani, s egysé­gesen képviselni mindhárom község KISZ-eseinek érde­keit. — Nem akarunk többet — mondja végül —, mint hogy amit teszünk, az a három község, mindannyiunk hasz­nára váljék. _______ S. K. £ T EJÚTON (1) A borjak már Sokak* szidtok növekedett?! Ismerünk gaz­Három község fiataljainak hasznára KISZ-bizottság alakúit Rákóczifalván

Next

/
Thumbnails
Contents