Szolnok Megyei Néplap, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-13 / 62. szám

1976. március 13. SZOLNOK MEGVEI NÉPLAP 5 TÚL A FÉLIDŐN A SZOLNOKI SZIMFONIKUS ZENEKAR befejezte azt a húsz hangversenyből álló sorozatát, melyet a megye általános és középiskolai tanulóinak adott az Országos Filharmónia rendezésében. A hangversenyeken Perényi Eszter és Kiss Gyula hege­dűművészek is felléptek, a két karmester pedig Báli József és Róna Frigyes volt. Felvételünk Szolnokon, a 633. számú Szakmunkásképző Intézetben készült Fotó: Novak FŐISKOLA A VÁROSBAN Nemcsak rangot ad Tgifoltf a KISZ tagjai- IQVQij nak 18 százalé­ka, az idén pedig már egy­negyede mondott véleményt megyénkben az akcióprog­ramról. örvendetes tehát az aktivitás javulása, annál is inkább, mivel az ifjúsági mozgalom megyei vezetői tartottak az idei második taggyűlések sorozatától. Miért? Meglehetősen soknak tűnt a taggyűléseken elvég­zendő munka (kongresszusi dokumentumok, agcióprog- ram megtárgyalása, tagsági igazolványok kiosztása), sőt maguk a kongresszusi doku­mentumok is terjedelmeseik. Aggódtak: lesz-e vita? Fog­lalkoznak-e behatóan az anyaggal a fiatalok? Nos, az akcióprogramok tartalma sokkal konkrétabb, mint tavaly, most jobban ráóreztek lényegére a KISZ fiataljai. Nem elvieskedtefk, a helyi konkrétumokhoz kö­tődtek, s az akcióprogram­hoz szorosan kapcsolódnak az egyéni és csoportos fel­adatvállalások is. Persze mindez nem ment simán. Például az egyik városi ta­nács KlSZ-alapszervezeté- nek vállalásai között csupa olyan feladat szerepelt, amely vagy általános volt, vagy egyébként is köteles­ségük volt megcsinálni: vál­lalták, úgy dolgoznak majd, hogy csökkenjen a fellebezé- sek száma. Vállalták, hogy jól viselkednek, és egyi­kük ellen sem kell majd fegyelmit indítani; hogy ak­tívabbak lesznek a politikai vitakörökön és megismerik a XI. pártkongresszus hatá­rozataiból adódó feladatokat, hogy húsz nap alatt elintézik a hozzájuk kerülő aktákat— Szerencsére a rendkívül ak­tív és gyakorlatias KISZ- tagság pontról pontra kiiga­zította a vállalásokat, és életet lehelt beléjük. Erre ösztönözte őket az első tag­gyűlés is, ahol értékelték az elmúlt tnozgalmi év munká­ját és az egyéni feladatvál­lalásokat. Tapasztalatból tudjjálk, milyen nehéz szá­mot adni általánosságokról, tehát ki kell küszöbölni őket. Ez nagyrészt sikerült is. Kevésbé örvendetes, hogy fcb. az alapszervezetek 20 százalékában nem tudtak mit kezdeni a kongresszusi dokumentumokkal. A ké­nyelmesség mellett a rutin­talanság is közrejátszott eb­• • Ü zleti ügyben Hamburg­ba kellett utaznom. Mint ilyenkor szoká­som, ráérő időmben a város központjában kószáltam. Megéheztem' és felkerestem egy elsőosztályú éttermet. Kiválasztottam egy ablak melletti asztalt, onnan néze­gettem az utcai forgalmat. Az ebéd kitűnő volt. a bor kellemesen hűtött, és így op­timista gondolataim támad­tak utazásom sikerét illető­en. Gondolataimmal voltam elfoglalva, amikor egy nő lé­pett az asztalomhoz, aztán szó nélkül leült. Bevallom, meglepett ez a viselkedés, főként mert elsöosztályú ét­teremben ültem. Ű azonban megbiccentette a fejét és így szólt: — Kérem, fogadjon engem természetes módon, mintha régi barátnője lennék. A férjem figyeltet... kérem, rendeljen nekem egy Mar­tinit. A hangja valósággal csilin­gelt. Megrendeltem, amit kívánt és cigarettával kínáltam. Csak most láttam, milyen csinos. Gondolatban gratu­láltam magamnak, hogy ilyen nővel hozott össze a sorsom. — Természetesen, akár egész napra is rendelkezésé­re ,állok... — ajánlottam fel szolgálataimat. Felnevetett és hangosan mondta, hogy mások is hall­ják: — ön még mindig olyan életvidám fiú, Albert, mint ben: sok az új alapszerve­zet, az új vezetőség, s ne­kik nagyon kevés idejük volt a felkészülésre. Azonban igen sok Ötletes, remek kez­deményezésnek is tanúi le­hettünk. Példaként a KI- SZÖV Erdei Ferenc KISZ- alapszervezetét említjük, akik Szolnokon a Mini klub­ban hangulatos kiállítást rendezitek a KISZ elődeiről (KIMSZ, DISZ) és a KISZ egyes kongresszusairól. A do­kumentumok, fotók, plaká­tok mellett az „Alkotó ifjú­ság” pályázat anyagából is ízelítőt kaphattak a fiata­lok. E díszletek között ren­deztek ifjúsági ’ fórumot, me­lyen megvitatták a kong­resszusi levelet. A KISZöV fiataljainak ebben segítettek a szolnoki ipari szövetkeze­tek KISZ-alapszervezeteinék képviselői, valamint az ifjú­sági mozgalom egykori veze­tői (ma felelős munkát vég­ző emberek) is. Nos, „össze­dugták a fejüket”, s a len­dületes fiatalok, bölcs idő­sebbek együtt gondolkodtak a KISZ KB-val. Egyetlen javaslatukat jegyzem ide: létesítsenek az. országban if- júságmozgalmi múzeumot! Sok alapszervezetnél azon­ban csak helyi javaslatok születtek, de ezeknek is volt eredménye: az akcióprogra­mokban általában reagáltak a kongresszusi levélben meg­fogalmazottakra. A KISZ- alapszervezetek jelentős ré­sze viszont a helyi problé­mákon túlmutató javaslato­kat alkotott. Íme néhány: a mozgalomnak tisztáznia kel­lene a szakmunkástanulók hovatartozását. A harmad­éves tanulók hadd legyenek ott KISZ-tagok, ahol majd dolgosnak. Másik: a főisko­lán is legyen előfelvételis rendszer, s a majdani üzem­mérnököket felvételkor vi­gyék el katonának. Most kész üzemmérnökként vo­nulnak be két évre, felejte­nek, nem tudják időben ka­matoztatni tudásúikat. Végül: a KISZ jövőre lesz húszéves, javasolják, hogy alapítsanak emlékérmet. A második befejezésével a KISZ IX. kocngreszusára való felkészülés (időben) túl­jutott a félidején, az elvég­zendő munkát tekintve azon­ban a neheze még hátravan. K. L. régen! Ennyi figyelmességet igazán nem is várhattam. De csak rövid ideig maradhatok. Egy órán belül Beer doktor­nál kell lennem. — A férje most lát ben­nünket? — kérdeztem olyan halkan, hogy csak ő hall­ja. Kérdésemre nem vála­szolt, hanem hangosan fel­nevetett: — Nagyszerű! Nagyszerű, Albert! Nem, valóban nem! Kissé nyugtalan lettem. Különös gondolataim támad­tak. De akkor könnyedén hozzám, hajolt. — ön külföldi? — Igen — feleltem. — Amerika? — Nem. Svéd vagyok. — Mindegy. A kiejtése után amerikainak, vagy skótnak hittem. Az én anyám tulajdonképpen angol volt... Kissé közelebb húzódtam hozzá. Gondolataim egymást kergették. Most már ki akar­tam használni a helyzetet, amibe belecsöppentem, ezért én folytattam a kérdezőskö- dést. — Mondja meg assszo- nyom őszintén, nem veszé­lyezteti a viselkedése az éle­temet? Ma este szerepelek a televízióban, azért jöttem ide. És bevallom, nem sze­retnék fekete monoklikkal a képernyőre kerülni. Indul a Fiatalok Könyvtára sorozat A Móra Kiadó Kozmosz szerkesztősége elindította a Fiatalok Könyvtára soroza­tot; két éven át összesen 24 kötetben, adja közre azokat az irodalmi remekműveket, amelyek hozzásegítik a fia­talokat a társadalmi fejlődés folyamatainak, . forradalmi változásainak jobb megisme­réséhez, megértéséhez. A 24 kötet kiválogatásánál az a cél vezette a szerkesz­tőséget, hogy e művek se­gítségével az olvasni szere­tő, tájékozódni vágyó fiata­lok — elsősorban pályakezdő ifjúmunkások és szakmun­kástanulók — úgynevezett alapművekhez juthassanak, ezekkel egészíthessék ki, vagy éppen alapozhassák meg házi könyvtárukat. Az ízléses kivitelű, sorozatjelző ■emblémával ellátott könyve­ket a több millió forintos ál­lami támogatás eredménye­ként, 11—24 forintos áron vásárolhatják meg a fiatalok. A sorozat Howard Fast: „Spartacus” című művével indult meg; ezt követi Dar­vas József: „A törökverő”, Romain Rolland: „Colas Breugnon”, Victor Hugo: „Kilencvenhärom”, Honoré de Balzac: „Goriot apó” cí­mű regénye. „Föltámadott a tenger”... címmel értékes válogatás jelenik meg az 1848—49-es magyar forrada­lom és szabadságharc iro­dalmából. Jászberényi napok Csepelen Az Alföld ősi tájegysége, a Jászság bemutatkozik Cse­pelen. A munkás—paraszt szövetség jegyében március 22—30. közöt rendezi meg a Jászsági napokat a XXI. ke­rületi tanács közművelődési intézményeinek igazgatósága. A, rendezvénysorozatot már­cius 22-én pálint Imre, a megyei tanács vb. jászbe­rényi járási' -hivatalának el­nöke nyitja meg, majd a Jászsági Népi Együttes mu­tatja be színes műsorát. A kerületben megnyitják a „Jászság jelene és múltja” című dokumentumkiállítást. Előadás hangzik el a táj gaz­dag néprajzáról, s megren­dezik a jászsági festők tárla­tát. Felnevetett, sőt alig tudta abbahagyni. Közben kétszer is, könnyedén átölelt. Végül így nyugtatgatott: — Ne féljen. Ilyen veszély nincs. A férjem egy beteg, gyenge aggastyán... Csodálkozva néztem rá. — Na, igen. Aki engem figyeltet, az egy idióta, akit ö keres, most éppen útban van Párizs felé. Még egy negyedórát vol­tunk együtt, amikor arany karórájára pillantott és fel­állt. — Most mennem kell, Al­bert. Köszönöm a segítséget. El akartam kísérni, de nem engedte. Megcsókoltam a felém nyújtott kezét, majd hosszarc néztem utána. Léptei valóságos tánclépé­sek voltak. Eltűnt az utcai forgatag­ban. És vele együtt a pénz­tárcám. Az a jó, hogy csak húsz márka volt benne. Szokásomhoz híven a többi pénzem biztosabb helyen volt. Az ö számára tehát nem volt valami fényes, ragyogó üzlet. Én valamivel eredmé­nyesebb voltam; itt van az ezüst öngyújtója, az arany karkötője. Ennyi az egész... Antalfy István fordítása Amióta főiskolák vannak, kulturális hatásuk a szak­mai képzésen túl messze földre kisugárzik, s minde­nekelőtt abban a városban érződik, ahová az intézmény települ. Nagy múltú főisko­láink szerepe környezetük közművelődési életében pó­tolhatatlan. S azzá kell vál­ni a megyénk nemrég ala­pított főiskolájában folyó kul­turális munkának is. Meny­nyiben sikerűit már elérni ezt? — erre voltunk kíván­csiak Mezőtúron. — A főiskola már puszta létével beleszól a városi könyvtár munkájába — mondotta Nagyné Hegedűs Annamária könyvtáros. — Át kellett vizsgálnunk az egész állományt, s egy cso­mó hiányt megszüntetni a tapasztalatok alapján. Egész gyűjtőköri, változást okozott a főiskola alapítása. Soha annyi könyvtárközi —■ sok esetben külföldi — kölcsön­zés nem volt, mint a főisko­lások megjelenésé óta.' A sok­féle— részben idegen nyel­vű — folyóiratot is elsősor­ban az ő kedvükért járatjuk. Mindennapos vendégeink, a hallgatók. Tavaly napi ‘át­lagban 187 ember fordult meg nálunk. A látogatóknak legalább fele diák volt. A főiskolások 84 százaléka könyvtári blyasó. Gondolom, hogy a főiskola szakmai könyvtárát is igen sokan lá­togatják. Szakdolgozatokhoz, különböző helytörténeti ku­tatásokhoz. vetélkedőre való felkészüléshez tőlünk is so­kan kémek segítséget. Zenei részlegünket is gyakran lá­togatják. Megérdemelnék, hogy a városi könyvtárban egy szakreferens foglalkoz­zon velük. A városi könyvtárban te­hát egyértelműen kedvező a főiskola hatása. S a művelő­dési központban? — Nem tudunk olyat kérni a főiskolásoktól, ami.t ne teljesítenének, s amellett ők is kezdeményeznek, — sum­mázta kapcsolataikat Molnár Sándorné, a mezőtúri, műve­lődési központ igazgatója. — Most például együtt készü­lünk a Rákóczi-ünnepségek- re. Sok filmankétot is ren­deztünk közösen. A mező- gazdasági könyvhónap ide­jén előadást vállalat dr. Pat­kós István, a főiskola igaz­gatója és dr. Ács Antal, a DATE rektora is. Ilyen pél­dák bizonyítják, hogy ahol lehetséges, ott együttműkö­dünk. S miként vélekedik a fő­iskola közművelődési hatásá­ról Salánki Istvánná, a vá­rosi tanács népművelési fel­ügyelője? — A főiskola rangot ad a városnak. Hatása sok terü­leten érződik a közművelő­désben. A tanárok és a hall­gatók közreműködésével si­került. például a TIT műsza­ki gárdáját megteremteni. Sóikat segítenek . a műszaki klub munkájában és más vonatkozásban is. Velük együtt rendezzük meg pél­dául a kertbarátok első or­szágos módszervásárát. Milyen a főiskola hatása Mezőtúron ? Kérdésünkre Móricz Bélától, a városi pártbizottság első titkárától kaptunk. választ: A főiskola jelentős szere­pet játszik a város életében. A tantestület — mindenek­előtt a kar és a tanüzem ve­zetői — a városi pártbizott­ságban, a városi tanácsban és a KISZ-bizottságban te­vékenykednek. Szívesen és aktívan tesznek eleget moz­galmi megbízatásaiknak, pe­dig jól tudjuk, hogy az okta­tó és a tudományos munka sok idejüket leköti. Ennek ellenére a választott testüle­tek mellett a különböző munkabizottságokban is dolgoznak. Dicséretre méltó­an vesznek részt a pártpro- páganda munkában, mégpe­dig nemcsak vezető propa­gandistaként, hanem más alapszervezetekben is vállal­nák ilyen jellegű megbíza­tást. Tapasztalatom szerint több irányú kapcsolatot lehet ki­mutatni a főiskola és a köz- művelődési intézmények kö­zött. A város sportéletének is jelentős tényezője a főis­kola, .Profiljuknak megfelelő segítséget nyújtottak néhány gazdaság fejlesztéséhez. Ilyen tények alapján, úgy vélem, hogy az eddig ki­alakult helyzet jó alapot biz­tosít a további munkához. Szerintem kölcsönösen kel­lene ezt a kapcsolatot erősí­teni. Gondolok a főiskola tanüzemére is, mert az is sok jó szakembert alkalmaz. Foglalkoztatásukra főleg a népfrontban, a tanács bizott­ságaiban és a szakigazga­tási szervek aktívahálóza­tában nyílna lehetőség. So­kat segíthetne a főiskola a város gazdaságaiban az üze­mi élet, a vezetés színvona­lának javításában, a fejlesz­tési tervek kidolgozásában. S hogyan ítélik meg a vá­ros közművelődésében be­töltött szerepüket a főisko­la vezetői? Dr. Patkós István, a főiskola igazgatója így nyilatkozott erről:-Olyan szakémbereket kell kibocsáitanünk, akik sokol­dalúan képzettek,. igényesek, pozitív hatást tudnak gya­korolni a munkahelyükön. Ezért nemcsak a szorosan vett szakmai ismereteket ok­tatjuk. Nem vagyunk elége­dettek azzal, ami van. Fej­lődésünk természetes velejá­rója, hogy előbb a szakmai, fejlődési rendellenességeket kellett megszüntetnünk, s csak azután foglalkozhattunk érdemben a közművelődés­sel. Tudjuk, ilyen irányú te­vékenységünk nem lehet csak kerítésen belüli munka. Mindenképpen feladatunk­nak tekintjük az együttmű­ködést más szervekkel. Eh­hez viszont tisztázni kell, hogy milyen vonatkozásban lehet együttműködni, s hogy kinek mi a feladata. Kiemelkedő ezerpet sze­retnénk játszani a város szellemi életében, s nem be- lesüllyedni a városi átlagba. Ezért kell tisztázni helyze­tünket, hogy ne csak formá­lis legyen együttműködésünk a különböző intézményekkel. Felismertük e münka fon­tosságát. Tudjuk, hogy az emberi helytállásnak, kép­zettségnek egyre nagyobb szerepe lesz, ezért igyek­szünk szakmailag stabil, po­litikailag felvértezett embe­reket nevelni. Dr. Ferenczy József, a fő­iskola igazgatóhelyettese. — Üj módon kell értel­meznünk közművelődési te­vékenységünket, — össze­függésben a KB határ » atá- val és az azon alapuló álla­mi intézkedésekkel. Kom­plexebb értelmezést szeret­nénk, melynek lényege az, hogy a közművelődést nem lehet bizonyos kulturális programokra, különböző mű­sorokra korlátozni. Szerintem a. város és a főiskola kapcsolata fejlődött, de még messze van az elér­hető szinttől. Megyén belül, sőt azon kívül is tartalma­sabb kapcsolataink vannak, mint itt helyben.. Szakmai tanácskozásainkra például távoli tájakról is jönnek szakemberek. s aktívan, örömmel vesznek részt a vi­tában, ugyanakkor a helyiek csak elvétve. Az itteni gaz­daságok egyébként meglehe­tősen kevés szakembert fog­lalkoztatnak. — A főiskola közművelő­dési hatásának növelése, s az innen kikerülő fiatalok jobb felkészítése érdekében mit szándékoznák tenni? — A következő tanévtől kezdve fakultatív tárgyként bevezetjük a közművelődést. Létrehoztuk a főiskola köz- művelődési bizottságát. Ez is a további együttműködést biztosítja a várossal. Javíta­ni akarunk a TIT hez fűző­dő kapcsolatainkon, mert. az ismeretterjesztésben való részvételünk esetleges és vé­letlenszerű, műszaki és tár­sadalmi vonatkozásban egy­aránt. — Célunk hallgatóink fo­kozottabb bekapcsolása. a város életének több terüle­tére. Dolgozhatnának ifjúsági szervezetekben, segíthetnék a szocialista brigádok kultu­rális vállalásait, patronál­hatnánk a szakmunkásképző intézetet. Jónak tártjuk, hogy a hallgatóink rendsze­resen részt vesznek NEB- vizsgálatokban, s önkéntes rendőr is van köztük. Milyen tanulsággal szol­gálnak a mezőtúriakkal foly­tatott beszélgetések? Minde­nekelőtt azzal, hogy meg kell tanulni új módon értel­mezni a közművelődést, szé­lesebb körben, s tartalmilag mélyebben. A rendelkezés­re álló szellemi kapacitás csak így aknázható ki: telje­sebben egy-egv városban. S a másik tanul«”®: nem elég a tehetőségeket, élni is kell v“1"’k. Simon Béla Jiri Ruzicska: ÜZLET

Next

/
Thumbnails
Contents