Szolnok Megyei Néplap, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-12 / 61. szám
1976. március 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Technika és oktatás Szemléltető eszközök az iskolákban A szemléltető oktatás „feltalálója” a (kiváló cseh pedagógus és író Jan Amos Komensky, vagy közismertebb nevén Comenius volt. A XVII. században a sárospataki kollégium tanáraként írta meg úttörő munkáját, az Orbis sensualium pictus-t (A látható világ képekben), amelyben a szemléltető oktatás elveit fogalmazta meg, s amelyek részben a mai iskolai oktatásunknak is alapél vei. Comenius alighanem elcsodálkozna a sokféle modem szemléltetési eszköz láttán, ha most betoppanna valamelyik Szolnok megyei általános iskolába. Megyénket említettem — bár Comenius valószínűleg sohasem járt erre —, mivel az országosnál valamivel gyorsabb ütemben történt és történik nálunk az iskolák szemléltető eszközökkel való ellátása. Az Oktatási Minisztérium 1972-ben — az oktatási párthatározat végrehajtásaként — tervezetet dolgozott ki, miszerint az általános iskolákat 6 éven belül a legkorszerűbb szemléltető eszkö- zökikel kell felszerelni. A tervezet két ütemben javasolta a megvalósítást; az első és második számú jegyzéken szereplő eszközök beszerzésére egyaránt három- három évet irányzott elő. Megyénkben — 4 év alatt — sikerült eljuttatni a két jegyzéken szereplő közel háromszáz féle eszközből a kívánt mennyiséget minden egyes általános iskolába. A megyei tanács költségvetéséből közel 11 millió forintot biztosított szemléltető eszközök beszerzésére — csaknem a felét a központi támogatásnak, amely 24 milliót tesz ki. Ennek köszönhető. hogy még az idén befejeződik megyénkben a szemléltető eszközök beszerzésének programja. Gond viszont, hogy pedagógusaink egy része nem él a lehetőséggel, idegenkedik az eszközök használatától. Pedig a legmodernebb vetítők, kísérleti edények, • tárgyak mit sem érnek, ha a szertárakban, vagy a bezárt szekrényekben porosodnak. A technika és az oktatás ösz- szefüggő fogalmak. Ezt kell tudatosítania pedagógusainkban a, tapasztalatcseréknek, továbbképzéseknek. Ennek érdekében szervezett tanfolyamot a Pedagógiai Továbbképző Intézet, s ennek jegyében zajlott le Karcagon tavaly szeptemberben a város nevelőinek továbbképzése is. A szemléltető eszközök önmagukban még nem szüntetik meg az iskolák közötti különbségeket — egyformán használni is kell őket mindenütt. T. G. „Librarius Budensis” Budai könyvkiadók a mohácsi vész előtt A könyvnyomtatás hazánkban aránylag korán indult meg, 1473-ban. Hess Andráson, a Budai krónika sokszorosítóján kívül még egy nyomdász működött 1477 és 1480 között, de ennek sem nevét, sem telephelyét nem ismerjük. Feltehetőleg csak kis vándornyomdája volt. A két műhely, melynek termékei közül összesen öt maradt korunkra, nem sokáig dolgozott. Tulajdonosaik sorsáról semmit sem tudunk, csak találgathatjuk, hogy vajon miért szüntették be tevékenységüket: meghaltak, foglalkozást változtattak vagy pedig külföldre távozták? Utódjuk soká nem akadt. Szakemberben nem lett volna hiány, hiszen külföldön már a XV. század utolsó évtizedeiben szám?* olyan nyomdász működött, akik —• nevük bizonysága szerint — magyar földről származtak, mint Simon de Ungaria, Petrus Ungarns, Petrus de Bart- ta (Partfal Péter), Thomas Septemcastrensis (Erdélyi Tamás). Valószínűbb, hogy nem fizetődött ki egy komoly tőkebefektetést igénylő budai műhely berendezése és fenntartása. A könyvszükséglet azonban megvolt. Elsősorban az egyházakat kellett misekönyvekkel és a papok mindennapi zsolozsmáit, imáit tartalmazó breviáriumokkal ellátni. Mátyás király 1479-ben rendeletet adott ki, hogy a birodalma egyházmegyéiben használt szerkönyveket nyomassál? ki. Kézirataikat egyházi személyek állították össze és azután átadták a kiadói tevékenységet is folytató budai könyvkereskedőknek, akik a kiadást velencei, augsburgi, müncheni nyomdászoknál rendelték meg. 1480 és 1526 közt tizenhárom olyan budai kereskedőt ismerünk, aki kiadó is volt. A könyvek végén, a kolofon alatt megtaláljuk kiadói jelvényüket. A jelvényen néha csak monogram szerepel, néha teljes név, de mindig oda van írva: „librarius Biíden- 6is”, azaz budai könyvkereskedő. A nevek mellett különböző képeket is találunk, kett-öskerésztét, orezágcímert Hunyadi János képe a Thuróczy-krőnika augsburgi kiadásában és a leggyakrabban Szent Istvánnak, Szent Benedeknek, Szent Albertnek vagy más szenteknek az alakját. A kiadók közt magyarok is voltak, mint Leonardus de Sa6sárdia (Szekszárd), Stefamus de Wardia (Várad). A legtöbb művet Theobald Feger, Urbánus Kaym és Pap vagy Paep (neve kétféle formában is szerepel) János adta ki. Ez utóbbinak 1509-ben kelt végrendelete korunkra maradt. Ebben írta többek közt a következőket: „... adtam egy nyomdásznak, Nikolaus van Frankfurtnak Velencében 100 forintot könyvnyomtatásért, az az akaratom, hogy nyomja ki ezeket a könyveket, — a Misszáléról és a Breviáriumról van szó — és fizessék ki azt a maga idejében, küldjenek neki további 100 forintot, majd ismét 100 forintot, hogy a nyomtatás haladjon .” 73 olyan kötetet ismerünk, amelyeket ezek a kiadók adtak ki. Ez a szám azonban a valóságban sokkal nagyobb, talán a többszöröse is az ismertnek. A régi nyomtatványoknál ugyanis nem mindig tették ki a kiadói jelvényt. Az esztergomi misekönyv a mohácsi vészig 21 kiadásban jelent meg, ezek közül 12 biztosan budai kiadós, de feltehető, hogy a többi 9 közül is néhány Feger, Kaym vagy Pap megrendelésre került ki a külföldi sajtó alól. Mátyás király törvénykönyvének két kiadása készült Lipcsében. Noha egyikben sincs utalás arra. hogy magyar megbízásból nyomták, mégiscsak ezt kell feltételezni ! Emellett számtalan olyan mű létezett, amelyből egyetlen példány sem maradt korunkra,- Egyedül a nagyenyedi könyvtár 1848-as pusztulása alkalmából két olyan, budai kiadó által rendelt könyv lett a lángok martaléka, amelyből egyetlen más példányt sem ismerünk. A 73 műnek nagyobb része. 51 könyv teológiai tárgyú. a misekönyveken, breviáriumokon kívül zsoltá- roskönyv, magyar szentek legendái, a keresztelési szertartás szövege. A többi tankönyv, nagyobbára kezdők % haladók részére írt latin nyelvtan, de akad köztük didaktika és logika is. Az első, hazánkban nyomtatott könyv, a Budai krónika a magyar történelmet beszéli el, s ez — mint Hess írja az előszóban — „olyan munka, amely minden magyarnak kedves és örömére lesz”. Hogy csakugyan kedves volt, egyebek közt a korunkra maradt sok kézírásos másolat bizonyítja. 1488-ban újra megjelent egy magyar krónika, melyet Thuróczy írt. Brünnben adták ki, s olyan kelendőségnek örvendett, hogy Feger még abban az évben újra kinyomtatta az augsburgi Hatdóit nyomdában. Az élelmes budai kereskedők máskor is megjelentettek magyar történelmet. Ezt bizonyítja az Egyetemi Könyvtár 1690-ban készült katalógusának a következő bejegyzése: „Hungarorum Cronica. Typo Veteri. Vene- tiis, 1483” (Magyarok krónikája. Régi betűtípus. Velence, 1483) A bejegyzőt sem Hess kiadványával, sem a Thuróczy krónikával nem lehet azonosítani s így híradás egy olyan műről, amely a háborús századok során megsemmisült. Vajon hány könyv pusztulhatott el. amelyikről még ennyit sem tudunk? Vértesy Miklós I tudós forradalmár Száz éve, 1876. március 12-én született dr. Madzsar József Mondják: a polihisztorok kora lejárt Az ismeretanyag minden tudományágban úgy felhalmozódott, hogy nem csekély feladatot vállal magára az, aki egy részterületnek tudós ismerője kíván lenni. Századunk küszöbén, amikor Madzsar Józsefnek, a nagy károlyi postamester fiának életútja indult, az egyetemes tudóst övező megbecsülés már csak keveseknek jutott osztályrészül. Nehéz lenne ma állást foglalni abban, hogy ez a kiemelkedő hatású természet- és társadalomtudós, fáradhatatlan ismeretterjesztő, sokoldalú publicista és közéleti ember kései polihisztor volt-e, vagy a társadalom-orvostan egyik korai képviselője. Annyi bizonyos, hogy a fel- szabadulás előtti évtizedek progresszív szellemi hagyatékának kiemelkedő részesét, a magyar forradalmi munkásmozgalom történetének vezető alakját tiszteljük személyében. Szülővárosában végezte el a gimnáziumot, majd 1899-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetemen nyert diplomát. Szakmai tevékenységének első éveit Ár- kövy József professzor fogászati klinikáján töltötte. Szorgalmát, készségét és felkészültségét egyebek között a Stomatológiai Közlöny c. folyóirat megindítása és szerkesztése, valamint számos szakcikk publikálása jelezte. Érdeklődését azonban hamarosan egy súlyos társadalmi gond, az alkoholizmus ragadta meg, és az absztinens egyesületek lelkes propagandistája lett. Az ismeretterjesztő munkánál? nagy szerepe volt abban, hogy látóköre egyre bővült, és hogy az a társadalmi közeg, amelyben mozgott, kiszélesedett. Divatos szalonokban dicsérték tudását, logikus okfejtéseit, választékos stílusát, de Budapesten és vidéken egyre gyarapodott munkáshallgatóinak száma is. Tagja volt a Társadalom- tudományi Társaságnak, a Galilei Körnek és a haladó polgári értelmiség más egyesületeinek, szemleírója a Huszadik Század és a Szabadgondolat c. folyóiratoknak, gyakori előadó a Társadalomtudományok Szabad Iskolájának rendezvényein. Tudatosan és rendszeresen gyarapította „humán” ismereteit, s így az orvosi, egészségpolitikai, biológiai és származástan! kérdéseken kívül egyebek között társadalom- és vallástörténettel vs behatóan foglalkozott. Közvetlen baráti környezetéből ketten voltak politikai látásmódjának kialakulására meghatározó hatással: Jászi Oszkár, a polgári radikálisok vezé-alakja, és különösen Szabó Ervin, a századelő egyik legjelentősebb társadalomtudósa. akivel együtt részt vett Marx és Engels válogatott írásainak első magyar kiadásában. Madzsar nyugtalan tudásvágyának, és nem utolsó sorban Szabó Ervin befolyásának tudható be, hogy 1911-ben feladta jövedelmező magánorvos! gyakorlatát, és a Fővárosi Könyvtár (ma Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár) szolgálatába állt. Amikor a világháború kitört, és Madzsar József érezte, hogy orvosi tevékenységét nem nélkülözhetik, haladéktalanul jelentkezett a fővárosi tisztiorvosi hivatalban, ahol az anya- és csecsemővédelem országos szervezésével bízták meg. A háború éveiben így osztotta meg erejét: délelőtt könyvtári feladatait végezte, míg a nap hátralévő részében a Stefánia Szövetségben tevékenykedett. Munkásságának új területén — amíg a hatalmak egymással viaskodtak — Madzsar és munkatársai a gyermekhalandóságnak üzentek hadat. Tudományos eredményeinek, elsősorban szocialhigiéniai munkásságának elismerését jelentette, hogy 1917-ben a budapesti Tudományegyetem Orvoskarán a társadalomegészségtan magántanára lett. A polgári társadalom megbecsülését még egyszer érezhette életében: az „őszirózsás” forradalom idején, mint államtitkár — akkoriban már a Polgári Radikális Párt egyik alelnöke — a háború idején elnjmmorodott egészségügy újjászer-. vezésére kapott megbízást A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltását követően a Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság egészségügyi főcsoportjának vezetésével. majd a Vörös Hadsereg egészség- ügyi felügyeletével bíztál? meg. Hittel és minden tudásával a proletárállamot támogatta. Amikor a tanácshatalmat megdöntötték. Madzsar sem kerülhette el a felelős- ségrevonást. Az állandó zaklatások miatt 1921-ben emigrációba kényszerült 1924-ben tért vissza Magyarországra.' Mint orvos nem dolgozhatott így különféle lexikonok szerkesztésében vett részt. (1928- ban Madzsar szerkesztésében jelent meg az első marxista alapvetésű Társadalmi Lexikon Magyarországon.) Mint a szociáldemokrata párt tagja, elsősorban a munkások körében folytatta az ismeretterjesztő murikét, s egyik vezető egyénisége volt aa MSZDP baloldali ellenzékének. Az illegális kommunista pártba 1927-ben kérte felvételét. Szervezte, irányította az ellénzéki munkát, mígnem a szociáldemokrata pártvezetés 1931-ben kizárta a tagok sorából. Üj KMP-feladata a legálisan induló marxista, tudományos folyóirat. a Társadalmi Szemle szerkesztése Volt, a lap vezető munkatársainak 1933-as letartóztatásáig. A bíróság egy esztendei börtönbüntetésre ítélte, de a párt segítségével sikerült a büntetés elől Csehszlovákiába, majd a Szovjetunióba emigrálnia. 1935 után a moszkvai rádió magyar nyelvű adásaiban sokan hangjára ismerhettek. Hazája felszabadulását. eszméjének diadalát azonban már nem érhette meg. Dr. Láng Péter Magyarázat helyett Március t3-án kezdődik Egyelem! és főiskolai kulturális napok A forradalmi ifjúsági napok keretében az idén kilencedik alkalommal rendezi meg a KISZ KB, az Oktatási Minisztérium és a Kulturális Minisztérium az egyetemi és főiskolai kulturális napok területi és országos találkozóit. A kétévenként sorra kerülő kulturális napol? főbb célja, hogy lehetőséget adjon az öntevékeny együtteseknek a tapasztalatcserére. Ezúttal a „szakmai fórum” funkció betöltése mellett nagyobb szerepet kap a kulturális napok közművelődési jellegének erősítése. Dal Pozsonyiéi címmel kiállítás nyílt Tegnap délben „Dal Po- zsonyról” címmel nyílt meg a Csehszlovák Kultúra, a pozsonyi fővárosi tanács, és a pozsonyi Slovensky Spisova- tal Könyvkiadó közös kiállítása a budapesti Csehszlovák Kultúra Népköztársaság úti helyiségében. A szlovák főváros felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére megnyílt bemutatón Kamii Vys- kocil fotóművész alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők. Nagy volt a sürgés-forgás 1974. tavaszán Tiszafüreden, a „Lipi”-nek nevezett kis tó mellett fekvő tágas, füves térségen. A község KISZ- esei elhatározták, hogy KRESZ-parkot építenek a gyerekeknek. Nemcsak elhatározták, hanem serényen hozzá is láttak a munkához. Sok ezer forint értékű anyagot építettek be a miniatűr „sztrádákba”, parkolókba, útkereszteződésekbe, mindezt munka, vagy iskola után, szombat délután, vasárnaponként végezték, természetesen társadalmi munkában. Aztán egyik napról a másikra megszűnt a munkálkodás. Azóta gazdátlanul rozsdásodik az oda vitt má- ezóka, a hinta (feltehetően társadalmi munkában hegesztették valamelyik üzem ifjúmunkásai). A kijelölt és zúzott kővel borított utakat már kezdi visszahódítani a fű. A település szívében a sután félbemaradt KRESZ- parl? látványa különböző gondolatokat sugall az arra járóknak. Aki látta a két év előtti nekibuzdulást: — Már két éve abbahagyták. De akkor miért fogtak hozzá? Aki először jár erre: „— Vajon miért turkálták össze ezt a szép gyepes területet itt a strandfürdő háta mögött?” A rosszmájú: „— Már megint hozzáfogtak valamihez, amit nem tudnak rendesen befejezni’’. A nagyon rosszmájú (nem teljesen indokolatlanul) hozzáteszi: „— Majd úgy járnak ezzel is, mint a pinceklubbal. Elkészült. úgy ahogy, aztán beázott. meg is kellett szüntetni.” Aki megpróbál ésszerű magyarázatot keresni: „— Ügy hallottam, horry bővítik a strandfürdőt. Biztosan szükség lesz erre a területre”. Településterveaésben jártas szakember: „— Tiszafüred üdülőcentrummá válásához létfontosságú a strand bővítése. Ehhez erre a területre föltétlenül szükség lesz”. Én megkérdeztem a tiszafüredi Nagyközségi Tanácsot, mi lesz a terület sorsa. A válasz: ' ..— Ebben az évben teljesen kiépül a KRESZ-park. Eddig azért állt a munka, mert nem. volt olyan vállalat, amelyik elvégezte volna az utak aszfaltozását.” Nem értem. Két éve áll a munka; előttem egy írásos vélemény a strand továbbfejlesztésére vonatkozó tervekről: a strandfürdő területét csak erre lehet bővíteni. „Az idén kiépül...” Átgondolt. egybehangolt, tervszerű építkezés: ez az, ami a füredi KRESZ-park- ra nem vonatkozik. Sz. J.
