Szolnok Megyei Néplap, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-10 / 59. szám
1976. március 10. / SZOLNOK MEGYEI NÉPJÉAP 5 Látogatóban. £*£ nőid Hauser neve szakmai körökben ismerősen cseng, s azóta, hogy életművének talán legfontosabb darabja, a kétkötetes A művészet és az irodalom társadalomtörténete magyarul is megjelent, gondolatai is közkézen forognak. Épp ezért izgalmasnak ígérkezett a vele való személyes találkozás. Televíziónk londoni lakásában kereste fel a világhírű tudóst, annak a hajdani nemzedéknek a tagját, amelyet a megújulással vemhes századelő reppantett fel, bocsátott útjára. Arnold Hauser valóban színesen, és sok új részletet felvonultatva beszélt a Vasárnapi kör szellemi életéről, lebilmcselőesn szólott arról a tágsbb értelemben vett szellemi műhelyről, amelynek nem kisebb vezéregyénisége volt, mint Lukács György. Rokonszenvesen tárta fel gandolatrendszerónek tartópilléreit, s igen plasztikusan bontakoztak a kétrészes beszélgetésben a művészet és társadalom összefüggéseit vizsgáló tudós filozófiájának körvonalai. De mennyivel érdekfeszí- tőbb lehetett volna mindez, ha a kérdező riporter — Nyíri Kristóf — nem hallgat oly szemérmesen, mint tette volt, ha nem szorítkozik csupán ő maga a passzív befogadó szerepére, hanem — amikor szükségeltetik — vitába száll a világhírű tudós egyes nézeteivel, vagy legalábbis arra készteti, hogy félreérthető vagy félremagyarázható gondolatainak bővebb kifejtésére sarkallja. Milyen jó lett volna, ha jobban rákérdez például arra, hogy ,a hazánktól immár több évtizede távol élő tudós miből, milyen jelenségekből következtet nyelvünk krízis állapotára; és a művészet műveltségi rétegek szerinti kategorizálása — tömegkultúra, elitkultúra — bármily lefegyverző felkészültséggel fejtette is ki gondolatait a neves művészetszociológus, megérdemelt volna néhány kritikai észrevételt, hisz kultúrpolitikai elveink és művészetpolitikánk gyakorlata szempontjából vitára serkentő nézetekről van szó. Ilyen kötelesség alól még a vendéglátónak kijáró tisztelet sem adhat felmentést a riporternek. Inkognitóban. jelentkezése a képernyőn mindig várakozást kelt. Hétköznapok problémád iránti finom érzékenysége, követ- kezeteéen szigorú etikai tartása mondhatni predesztinálja erre a felfokozott várakozásra. Most is érdekes dráma született egyik elbeszéléséből: a feltámadt és nyugszánt szereptől, s elfordulva tőle a mamánál keresi az elvesztett út fonalát. Elmenekül a „neves írónak” rendezett találkozóról, rühellő felesége sznobságát, stb. Felébred benne, még pontosabban, feltámad benne az őszinteség kísértése, és megszólal benme az önmaga és környezete iránti felelősség szava. Valóban, megtett-e mindent, s úgy tette-e meg, ahogyan igazán keltett volna. író lévén, az igazat szólta-e, vagy olykor csupán írásaiban az igaz látszatát keltette? Az őszinte, igaz élet dilemmái ezek a kérdések, egy író konfliktus-helyzeteiben ábrázolva, s a megoldást az életre bízva. Mi- hályfi Imre nagy tapasztalt- sággal és felkészültséggel alkotta képernyőre a sajátos líraiságú lebegő realiamusú játékot, jóllehet a képi világ megteremtésében tapasztalható nála bizonyos modorosság, elsősorban a modern film mestereinek feltűnő hatása. Kitűnő színészeket láthattunk az egyes szerepekben, például Tolna Klárit, aki a mamát alakította, vagy Öze Lajost, aki a kritikus nézőpontjai miatt „kinézett” tanárt formálta meg és természetesen Kállai Ferenc, aki keserű öniróniával, finom eszközökkel ábrázolta a tévéfiilm írófiguráját. De még az epizódszerepekben is jeles színészi teljesítményeket tapasztalhattunk. tek A hét egyik riportjára, nem a színvonala, elsősorban. témájának időszerűsége miatt Lesz-e, illetve lehet-e az iskolában is szabad szombat, meglehet-e oldani, hogy hétvégeken hazugság nélkül is együtt tölthesse idejét szüléivel az iskolás gyermek? Fésületlen tapasztalatok, tapogatózás a megoldás irányába, így summázhatnánk a riport tartalmát De elképzelhető volna alaposabb televíziós társadalmi szondázás is ebben a témában, vagy akár vita is, mélyrehatóbb, mint a vasárnap esti, Hét-beli. Ugyanis nem hiszem, hogy csak a tanítási idő kitolása, megnyújtása lehetne — hallottunk erről — az egyetlen megoldás, hogy tanárnak, diáknak felszabadulhassanak kéthetenként, miként a szülőknek, a szombatjaik. V. M. Néhány perc az Aba Novák teremben A Képcsarnok Vállalat szolnoki üzlete ma már nemcsak képző- és iparművészeti bemutató terme városunknak, de otthonunk csinosításához megvásárolt varia berendezésünk szebbé, frissebbé alakításához is nyugodtak’ betérhetünk az üzlet ajtaján. A néhány egyedi tervezésű és kivitelezésű ritka bútordarab falitextíliák, kerámia, fa. és ötvös dísztárgyak, különféle hangulati ám - pák, kávés, teás készletek kínálják magukat a nézelődők- nek. Sokak számára oldja meg ajándékozási gondjaikat az Aba Novák terem. A szokásos vázák, dohányzó készletek, szettek mellett gyönyörűséges ötvös ékszerek, bőrövek, nyakláncok és válltáskák találnak itt gazdára. S nem utolsósorban a vásárlók értékes, művészi szempontból igényes festményt, grafikát, plasztikát választhatnak. Jegyezzük meg, nem elhanyagolható részletfizetési kedvezménnyel. Egyelőre csak megyénk fővárosában van bemutatóterem, de ki ne utazna legalább félévente egy alkalommal Szolnokra ? Még vásárlási szándék nélkül is lehet nézelődni a mindig ízlésesen berendezett kirakatot, egy-egy enteriőr részletet megcsodálni, „ötletet lopni” is érdemes. Szolnok jubileumi éve jelentkezett az Aba Novák terem forgalmában is. Többet mutatott az eredmény 1 millió 200 ezer forinttal a tervezettnél. 1963-ban a Mártírok útjáról egy aprócska kamrából indult történetük, amelyet maguk között sufni-korszaknak neveznek. Ma már a Kossuth Lajos utcai helyiséget is kinőtték, ezért ez év májusában előreláthatóan néhány hónapra bezár az Aba Novák terem. Korszerűsítik a világítást, a fűtést, a belső berendezést. A cél: a kínált áruk . megfelelőbb bemutatása, a válogatás megkönnyítése. Áprilisban helyet ad még az Aba Novák terem Tardi Sándor festőművész kiállításának, ősszel viszont hét fiatal iparművész tárlatát már a korszerű, megújult helyiségben élvezhetjük. E. M. „NAGYRAVÁGYÓ" KISÚJSZÁLLÁSIAK (2) Sikerű! az „ugrás”, vagy nem? A feltételek hatalma A kisújszállási művelődési házban magasra tették a lécet. Sikerül az ugrás, vagy nem — erről korai volna még beszélni. Most az a fontos, hogy megkísérlik ... Egy kicsit hasonló a kiváló címre pályázó társintézmény, a könyvtár helyzete is, igaz otjj nem a mélyről indulnak. Szorgalmas, céltudatos — s ezért eredményes munkájukat évek óta elismerik, csak hát az anyagi, tárgyi és személyi feltételek ... Gond gond hátán A könyvtár épülete egykor börtön volt, s tulajdonképpen most is az — a 'könyvek börtöne. Egymás hegyén-hátán sorakoznak; az intézmény alapterülete jóval kevesebb, mint az előírt norma. Gondot okoz az is, hogy alacsony a könyvbeszerzési keret, bár a tavaly költség- vetésű eg biztosított ötvenhétezer forint céltámogatás és ajándékozás revén közel nyolcvanezerre növekedett A statisztika ezerint így egy lakosra 5.94 forint jut — az ideális 7—9 helyett. Végezetül nehezíti az intézmény munkáját az a tény, hogy kevés a főfoglalkozású könyvtáros. A több mint tizenháromezer lakosú város könyvtárában mindössze négyen dolgoznak. Nem kell szakembernek lenni, hogy megállapítsuk: ilyen körülmények között háromezer olvasót ..produkálni” — bravúr. Az elmúlt évben háromszázzal növekedett a beiratkozottak száma, így jelenleg Kisújszállás lakosságának 22,43 százaléka könyvtári olvasó. Dicséretes, hogy az össziétiszámmaí együtt jelentősen nőtt a munkásolva- s^: szárna (háromszázötven- öwől ötszázti zenkettőre), s hogy a könyvtárba egyre több KISZ-karosztályú fiatal jár (1974-ben 1235 — 1975- ben 1336). Az olvasók számának emelkedésével párhuzamosan növekedett a könyvtár forgalma is. Tavaly például majd huszonötezerrel több könyvet kölcsönöztek mint két évvel azelőtt. Mindebben döntő szerepe, van a könyvtárosok rendkívül gondos, sokoldalú nevelő munkájának. KönyvkiáUítások, ajánló polcok, házi bibliográfiák sora, s megszámlálhatatlanul sok értő jó tanács segíti az olvasót a kisújszállási könyv- tárban. Külön említést érdemel, ahogyan a gyermekiolvasókkal törődnek. A nyári és a téli szünetben rendszeres foglalkozásokkal gondoskodtak a gyermekek szabad idejének hasznos eltöltéséről, most pedig egymást követik a könyvtárban megtartott út- törőfóglallaozások. Ennek köszönhető, hogy a gyermekkönyvtárba több mint nyolcszáz ifjú olvasó jár. Szinte hihetetlen, de igaz, hogy a nyolcszáz aprósággal mindössze egy könyvtáros foglalkozik ... Együttműködés az üzemekkel Akárcsak a művelődési ház munkatervében, a feladatok között itt is döntő súllyal sze_ repel az üzemekkel való kapcsolat megteremtése, bár a könyvtár itt is előnnyel mdul. Már az elmúlt évben, együttműködési szerződést kötött a METAFÉM Szövetkezet, valamint a vasipari vállalat szocialista brigádjaival. Az olvasószolgálat rendszeresen segíti a fehérnemű- gyár és az ÁFÉSZ továbbtanuló dolgozóit, a különböző vetélkedőkhöz irodalmat biztosít, s gondoskodik arról is, hogy a könyvtár kiadványai minden üzembe, szövetkezetbe eljussanak. Téved persze, aiki azt hiszi, hogy könnyű dolog a kapcsolatteremtés. Jó néhány üzemben elzárkóztak a Kölcsönösen előnyös együttműködés elől, s gond az is, hogy a tá nácsi és a szakszervezeti könyvtári hálózat kapcsolata még nem megfelelő: Munkamegosztásról, koordinálásról egyelőre szó sincs. ' Á kiváló címért versengve Mint azt a bevezetőben már említettük, az intézmény tavaly benevezett a „kiváló könyvtár” pályázatra. Érthető tehát, ha az idei munkaterv kiemelten foglalkozik a pályázattal kapcsolatos feladatok megvalósításával. A könyvtár munkatársai ezen belül az ifjúságpolitikai célkitűzések valóra váltását, a munkások, munkásfiatalok, szocialista brigádok olvasásának segítését, a különgyűjte- mények közül pedig a hely- ismereti és a zenei állomány fejlesztését tartják a legfontosabb tennivalónak. Olyan könyvtárról álmodnak, melyet az olvasók minősítenek kiválóra. Vége H ér és* Dezső Barátságvonatiai a Szovjetunióba 300 szovjet fiatalt lát vendégül március 13 és 26 között az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda. A barátságvonat résztvevőit gazdag hazai program várja. A vendégek városnéző sétákon vesznek részt, folklór előadásokat tekintenek meg,, ellátogatnak a parlamentbe, a Nemzeti Galériába. a Szépművészeti Múzeumba. koszorúzási ünnepséget tartanak a Gellért-he- gyen és baráti összejöveteleken, üzemlátogatásokon találkoznak a magyar fiatalokkal. A szovjet fiatalok megismerkednek több vidéki városunkkal is. A fiatalok utazási irodája nemcsak fogad, hanem küld is különvonatokat a Szovjetunióba. Március 14-én indul az idei első, 300 magyar fia- 1felt utaztató barátság vonat a Szovjetunióba. A résztvevők gazdag programja a Moszkva—Riga—Minszk —Brjanszk—Pszkov—- Szmolenszk útvonalon bonyolódik le. Magyar kBnyvek Varsóban Március 12 — április 4-e között Varsóban rendezi meg az Országos Széchenyi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központja A magyar könyvtárak 30 éve című kiállítást. A többszáz éves lengyel- magyar kapcsolatok illusztrálására bemutatják a Széchenyi Könyvtár féltve őrzött régi magyar nyomtatványának, a Puerilium colloquio- rium formulae-nak néhány lapját. talanító lelkiismeret drámája. Egy lelkiállapot ábrázolása az Inkognitóban Budapesten, de nem öncélú, elszakítva a valóságtól, hanem a valóság elemeiből kibontva, kihámozva. Nem hagyományos felépítésű és hagyományosan realista játék. Az írói öneszmélés, lelkiis- meret-vizsgálat folyamatába, a jelenidejű cselekmények szövetébe bele-bele szövődnek a múlt, a hajdani élet képei, kísértő, felbukkanó régi emlékek, s ettől tagadhatatlan, hogy a játék bizonyos szürrealisztikus felhangokat kap. Szokatlansága abban is rejlik, hogy a nézőtől erősen igényli az alkotó- képzettársvtó részvételt, hogy az egymásba játszó, olykor egymás fölött lebegő részletekből megszülethessék az egész. .Témáját véve nem. ismeretlen a játék alapkonfliktusa. Az Oldás és kötésben is például az élettől megcsö- mörlött orvos akar visszatalálni igazi önmagához egykori szülőfalujába látogatva, tiszta forráshoz menekülve. I tt egy élete deléhez érkezett sérthetetlen ,szent tehénként” tisztelt, elismert író cbömórlik meg a neki E z egy rendkívül nehéz beszélgetés volt: — No, barátocskám, mégis csak próbálja megerőltetni agyacskáját, és mondja meg, hogy hol dolgozik, — könyörögtem beszélgető partneromnak, miközben erősen szemébe nézve igyekeztem megnyerni a kegyét. Beszélgető partnerom rákvörös lett, elöntötte a veríték, törölgette a nyakát, és egyet hajtott mint a pereces: — Nem emlékszem! Ha megöl akkor sem emlékszem. Úgy rémlik, valamiféle hivatal lehet, de hogy milyen, arról halvány fogalmam sincs. — No, rendben, — döntöttem végül. — Akkor próbádjuk meg a dűlőre jutást másik oldalról. Hogy jutott be ebbe a hivatali élébe? — Protekcióval, — csillant fel a szeme örömében, hogy végül valamivel mégis csak a segítségemre lehet. — Egy iskolatá\rsamnak a barátja járta ki, hogy felvegyenek... — Ez régen volt? — Három évvel ezelőtt. — És hogyan, milyen érvekkel agitált? — Azt mondta, hogy ez nem piszkos munka. — És ön mivel foglalatoskodik ott? — Rakosgatom a papírokat egyik helyről a másikra. — Ez nagyon izgalmas. Mondja, milyen papírok azok, amelyeket rakosgat ön az asztal egyik sarkából a másikba? — Különböző papírok. Kockásak, vonalasak, simák. Van közöttük olyan is. amelyik összehajtott, de a többségük s.ima ív. — Ez eddig rendben van. De azt nem tudná megmondani nekem, hogy mi van ráírva ezekre a papírokra? — Drága barátom, — mért végig tetőtől talpig, — nekem aztán tökéletesen mindegy, hogy miről szólnak azok a papírok, mivel sohasem olvastam beléjük. — Már megbocsát: mennyi a fizetése? — Százhúsz. — És mit tesz érte? — tört ki belőlem a kérdés. — Azt, hogy rakosgatom a papírokat az asztal egyik sarkából a másikba. — És mivel foglalkoznak az ön munlcatársai? — Az igazság az. kérem szépen, — mondta mély gondolatokba merülve, — hogy én komolyabban nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Véleményemet talán úgy sommázhatnám, hogy valószínű közülük egyesek írnak ezekre a papírokra, mások lebélyegzik őket, de az is lehet, mindez fordítva történik. — Mit is mondott? Mennyit kap ön ezért a buzgalmáért? — kérdeztem rá újólag. — Kétszáahúszat, — felelte készségesen. — De az előbb százhúszat mondott. — Igen. Százhúszat, ha a főállásban, végzem a tevékenységet, és plusz százat, ha nvísodállásként, a másik munkahelyemen. — Hát ezt meg hogy lehet csinálni? — Úton vagyok állandóan a két munkahely között. — Oda szintén protekcióval jutott be?-j Természetesen. Próbáljon kifogni egy valamire való munkahelyet megfelelő összeköttetések nélkül. — És az a második, az miért jó munkahely? ■— Az se piszkos munka. — Az is valamiféle hivatal? — Magától értetődik. — És miféle hivatal? Szemeivel a semmibe bámult, fel a plafonra, elbiggyesztette az ajkait, és sajnálatteljes hangon kijelentette: — Az igazság az, hogy én ezt nem tudom önnek megmondani. Mindössze két éve dolgozom ennél a cégnél, és még nem volt időm mindezt megtudni. \ — Azt. csak tudja, hogy mivel foglalatoskodik a második munkahelyén? — Alapjában véve ugyanazzal, mint az előzőn. Rakosgatom a papírokat az egyik helyről a másikra: — Alapjában véve nem unalmas munka ez? — fűztem tovább a beszélgetés fonalát. — Itt sok a tennivalója? — Az igazság az, hogy itt még kevesebb a munka, mint a főállású munkahelyemen. Éppen ezért, ha unom magam, akkor malmozok a hasamon, vagy fogom ezt a gomolyog cérnái, és átcsévélem az ujjam- ra meg vissza. De az is előfordul, hogy számolgatom az ablak alatt az úttesten elmenő buszokat. Labirintusba kerültem. Nem láttam semmiféle kivezető utat. Sokáig hallgattam. Beszélő partnerom szintén hallgatásba burkolódzott, ő bírta tovább. A csendet — mélyen a szemébe nézve és bizalmát megnyerőén — én törtem meg: — No, galambocskám. no, erőltesse meg az agyacskáját, és próbálja megmondani, hogy hol dolgozik? A világ minden jóindulata ott volt a szemében, ahogy rám nézett, és halkan rebegni kezdte: — Az ég szerelmére, értse már meg végre: hát nem tökéletesen mindegy, hogy én hol dolgozom? — Így már gondolkodás nélkül is megértettem. J. Koíljdrs/.kij Sigér Imre fordítása NEHÉZ KÉRDÉS
