Szolnok Megyei Néplap, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-09 / 58. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. március 9. TUDOMÁNY-TECHNIKA Szorosabb kapcsolat az elmélet és a gyakorlat között Amire az SZKP kongresszusa hívta fel a figyelmet Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy napjainkban a világ hiva­talos és nem hivatalos közvéleménye az SZKP XXV. kong­resszusával áll 'kapcsolatban. Azok, akik a szocializmus és kommunizmus eszméit elfogadják és azok is, akik támadják egyaránt érdeklődéssel olvassák a világ haladó erőit egyesítő, a szocialista világrendszer vezető hatalmát jelentő ország irá­nyító kommunista pártjának kongresszusán elhangzott állás- foglalásokat és határozatokat. 30OÁPÍSIT Tanuljunk nyilatkozni Szeretem Kispista István műsorait. Szeretem, mert azon nem túl nagyszámú ri­portereink egyike, akik iga­zán tudnak beszélgetni. Em­bermód, magyarul, oly köz­vetlenséggel, amely nemcsak a szavak áradatát nyitja meg, hanem a gondolatokét is. Amikor sikerül. Amikor nem. akkor még inkább kiütközik: mekkora a különbség a ri­porter és beszélgető partneré­nek beszédmódja között. Most vasárnap a Testvér- látogató című sorozatban a nagykőrösi Konzervgyárban járt így sajnos Kispista Ist­ván. Mentségére szóljon: nem az ő hibája. (És tulajdonkép­pen a sikeres riportsorózat felemlegetése is csupán ürügy számomra — mindezeket más műsorok kapcsán is el­mondhatnám.) Nos. ha nem az ő hibája, kié? A konzervgyári vezető az, aki fejlesztésről, becsü­lendő tervezett és megvalósí­tott intézkedésekről valami rettenetes bikfanyelven be­szél — dehogy beszél: nyilat­kozik. Amit mond, tudom szívügye, hiszen maga a ri­port bizonyítja: együtt él, lé­legzik a gyárral. Ám ahogy mondja, abból már nem ér­zem ugyanezt. Csak úgy sor­jáznak a hivatalos, nagyon- nagyon magyartalan kifeje­zések. Hat-nyolc „bürokrata” szóval mondja el azt, amit kettővel emberségesebben — és érthetőbben! — meg lehet­ne magyarázni. (Példákat nem hozok: legalább így ne terjedjen!) Ha valaki legyintve tovább lép: óh, ez csak stílus, nem a lényeg — megbocsásson, nincs igaza. Mert a fülnek idegen szöveg a dolgok, a tet­tek lényegétől is elidegenít. Hiába az eredmények sora, ha mean érzem mögötte: mindez emberek műve, az emberért. S ezrt, ilyeneket a megfogalmazásból, a szavak­ból érez meg mindenki. Ki­véve azt — legalábbis úgy tűnik — aki nyilatkozik. Terjed, egyre embertele­nebből terjed a hivatali zsargon: Aki már valamilyen pozícióból beszél saját kör­nyezetéről — kevés kivétel­lel — mintha ezzel kívánná éreztetni, hogy ő az illetékes. Szövegét nyakatekerten, kö­rülményesen, előregyártóit „panelekből” építi, mintha elfelejtett volna magyarul. (Kellemes meglepetés: a munkás vagy a munkásnő vi­szont az esetek többségében nagyon egyszerűen, s jóval plasztikusabban fogalmaz!) Kellene valamiféle „nyilat­kozó tanfolyam”. Hogy meg­tanuljanak magyarabbul szól. ni. Valami hasonlót Fischer Sándor elindított, ha jód em­lékszem épp a rádióújságban: szótárszerűen közölte a leg­gyakoribb „panelek” magya­rosabb megfelelőit. Ez azon­ban kevés. Talán épp a Rádió lehetne a szép magyar nyi­latkozás propagálója. Persze külön műsorban. Mert ugye a riporter mégsem piríthat rá a „hivatalosan” szólóra, az meg kínos lenne. Bár, ha meggondolom, ami most van, az is elég kimos, ha maga az illető nem is veszi észre. Szolnoki siker Örömünkre szolnoki sikert hozott a Játékmester keres­tetik! című vetélkedő. A dön­tő első fordulója után — ko­rábbi bizonytalankodásai után most már egyre ügye­sebb játékvezetéssel — a ver­senyben a szolnoki Gulyás Ferenc vezet. A mindent el­döntő második forduló hol­nap 17 órakor lesz a Petőfi adón. — trömböczky — Ennek elegencSj okát talál­hatjuk abban, hogy ez a kongresszus: értelmezi ko­runk bonyolult világát, a jel­lemző társadalmi viszonyokat és termelőerőket, értékeli az emberi jólétért küzdő erők helyét és szerepét a világban és ezek viszonyát a kapitalis­ta országok vezető köreivel, mint a legdinamikusabban fejlődő társadalom vezető pártja értékeli a szocializmus és kommunizmus építésének eredményeit, módszereit és gondjait. Ezek az értelmezések és ér­tékelések nagy jelentőségű­ek az egész emberiség szem­pontjából. A napilapok, a rá­dió és a televízió útján mó­dunk volt a kongresszus munkáját folyamatosan fi­gyelemmel kísérni, állásfog­lalásait — különösen azokat, amelyek a mi munkánkkal is kapcsolatosak — tanulmá­nyozni. Az SZKP XXV. kongresszusa az eddig leír­taikhoz kapcsolódóan ugyanis állást foglalt a legfontosabb gazdaságpolitikai és közmű­velődési kérdésekben is. Ezek közül — korunk fel­adatait véve figyelembe — az alábbi három kérdéscsoportot kívánom kiemelni: 4 Mindenekelőtt emlí- *■ tem a tudományos­műszaki haladás meggyorsí­tásának igényét és annak je­lentőségét a társadalmi ter­melés hatékonyságának és a termékek minőségének növe­lésében. Hatékonyság és mi­nőség, e két fogalom és ezek konkrét értelmezése sokolda­lú alátámasztást kaptak mind a főtitkári beszámolóban, mind a hozzászólásokban. A kézi munka arányának je­lentős csökkentése, a terme­lés komplex gépesítése és automatizálása valóban el­engedhetetlen feltétele a gaz­dasági növekedésnek, de csak a hatékonyság és minő­ség helyes értelmezése és minden területre való kiter­jesztése esetén. Ezek a megállapítások szá­munkra azért különösen fon­tosak, mert a szovjet gazda­sági élet példáin keresztül is vitathatatlanná teszik, hogy korunkban — az elkövetke­zendő években — a munka termelékenységének és minő­ségének nagyobb szerepe van és lesz, mint korábban, s ki­mondhatjuk, hogy a minőség, a hatékonyság rovására tett mennyiségi növelés a jövő­ben nem kaphat elismerést. Karunk munkájának minő­ségét elsősorban végzett üzemmérnökeink szakmai, politikai és kulturális kép­zettsége és ezen keresztül az üzemmérnöki munkában va­ló helytállása, másodsorban a mezőgazdasági termelés terü­letén a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása érde­kében tett szakember-tovább­képzés, valamint a kutatási, illetve konkrét termelésfej­lesztési tevékenység mutatja. Mindkét területen vannak teendőink, különösen akkor, ha a mezőgazdaság jövőbeni termelőerőit vesszük figye­lembe és megszabadítjuk magumikat egy sor visszahú­zó megszokotuságtól. Másodiknak említem a mezőgazdaság nép- gazdasági szerepének kieme­lését az élelmiszer és a me­zőgazdasági eredetű ipari nyersanyagellátást, a városi és falusi élet anyagi és kul­turális közelítését. Ez a ki­emelés a mi munkánk szem­pontjából még inkább alátá­maszthatja az előzőeket, mert a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó programok közül a gépesítést helyezi előtérbe. Igaz, hogy a gépesítés szere­pét és jelentőségét a mező- gazdasági termelésben ko­rábban és többször megálla­pították már, de az, ahogyan erről és az egész mezőgazda­ságról a XXV. kongresszu­son szó esett, az nálunk is so­kakat el kell, hogy gondol- koztasson akár az ágazatban dolgoznak, akár nem. A ma­gunk részére mi ebből ugyan­csak azt a következtetést vonjuk le, hogy növeljünk kell oktató-nevelő munkánk minőségét és minden lehet­séges eszközzel segítenünk kell a korszerű termelési el­járások kidolgozását és elter­jesztését. Tudomásul kell vennünk, hogy a mezőgazdaság ilyen megítéléséből — egyezően az MSZMP XI. kongresszusával — ránk is többletfeladatok hárulnak termelési, közmű­velődési és környezetvédelmi szempontból egyaránt. O A termelés emberi tényezőinek, a szak­képzés és a közművelődés je­lentőségének fokozódása a társadalmi termelés egészé­ben. kiemelve a szervezés és irányítás fontosságát — ez a harmadik fontos gondolat. E vonatkozásban is van szá­munkra is mondanivalója az SZKP XXV. kongresszusá­nak. a hatalmas szovjet gaz­daság példáival alátámasztva ezeket. A következő idéztek ezt jól alátámasztják:* „A tudományos-műszaki forradalom alapvető változá­sokat követel a gazdasági te­vékenység stílusában és mód­szereiben, határozott harcot igényel a vaskalapossággal és a rutinnal szemben, igényli a tudomány valódi tiszteletét, azt, hogy támaszkodjunk rá, számoljunk vele’’. „A szervezési kérdések lé­nyege egyszerűen szólva az, hogy mindenki, akit felru­háztak az ehhez szükséges jo­gokkal és e jogok alapján a teljes felelősséget viseli, a sa­ját dolgával foglalkozzék. Ez az elemi gyakorlati szabály egyben az irányítás tudomá­nyának és gyakorlatának alapja". E két idézetben leírtak vi­lágosan tartalmazzák, hogy milyen célok érdekében keÜ a termelés emberi tényezőit fejleszteni. E kiemelés kap­csán saját munkánkra vonat­kozóan ismételten levonha­tunk következtetést. Karun­kon végzett üzemmérnökök általában a termelés közép­irányító szakembereiként végzik feladataikat, s össze­kötőszerepet töltenek be a termelés alsó és felső szint­je, pontosabban a végrehaj­tás és az elvi irányítás kö­zött. Sok múlik tehát rajtuk, s következésképpen rajtunk is. hogy a termelés szubjek­tív feltételei ne legyenek gát­jai a mezőgazdasági termelés gyorsabb előrehaladásának. Az SZKP XXV. kongresszu­sa eddig megjelent dokumen­tumainak tanulmányozása az általános érdeklődés mellett a felsorolt szempontokból — a saját munkánkkal való közvetlen és közvetett össze­függések miatt — külön is fi­gyelmet érdemel. A kong­resszus egyes megállapításai­nak visszhangja az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos gon­dolatokban és vélemények­ben jut karunk oktatói, dol­gozói és hallgatói között ki­fejezésre. •Idézet Leonyid Brezsnyev elvtárs előadói beszédéből (Népszabadság, 1976. íebruár 25. szám.) Dr. Patkós István a DATE mezőtúri főiskolai karának igazgatója A legrégibb háziállat Agrártörténiészek és a régészek vélemé­nye szerint a juh az a háziállat, amelyet aiz ember a vadon élő állatok közül először szelídített meg, és történelme során a leg­jobban hasznosított. Időnként azonban megbecsülés tekintetében a ló, a szarvas- marha, a sertés, a baromfi mögé került, talán éppen az igénytelensége miatt. A juh a legsoványabb legelőn is megél. A legtöbb országban még ma sem építenék számára istállót, ólat, széljárta szálláson, vagy leg­följebb akoliban bújhat csak össze a nyáj, az időjárás viszontagságaival dacolva. Közismert, hogy mikor a műszál divatba jött, textilipari szakemberek és közgazdá­szok a juhtenyésztés elsorvadását jővén-' dőlték. Mint tudjuk, nem így történt. A gyapjút, mint -ruhaanyagot nem tudta ki­szorítani a szintetikus textília, sőt a gyap­jútermékek iránti kereslet világszerte egy­re nő. Időközben persze a juhtenyésztés: szakemberek sem tétlenkedtek. Sokfék juhfajtát tenyésztettek ki részint a húster­melés, részint a gyapjúhozam növelése ér­dekében. A juhok szaporasáfiát mestersé­• \ ges megtermékenyítéssel igyekeznek növel­ni. Ma már az olyan anyajuh sem ritkaság, amelyik kétévenként háromszor ellik, s a báránya húszhetes korára túlhaladja a 30 kilogrammos súlyt. Az új fajták nagytes­tnek, szívósak, erősek és ellenóllóak a be­tegségekkel szemben. Gyapjúhozamuk évi 5—6 kilogrammot tesz ki, de nem mennek ritkaság számba az ennél jóval több gyap­jút adó fajták sem. Az sem lényegtelen szempont, hogy a nemesített juhfajták bundája hat centiméteresnél hosszabb fi­nom elemi szálakból 4U. A „jégernyő" védelme alatt Az első magyar jégelhárí- tó rendszert Baranya me­gyében építették ki, ahol a legsúlyosabb károkat szokta okozni a jégverés. A „felhő- robbantásokra” a Szovjet­unióban jól bevált jégelhá­rítási technológiát vettük át, a szükséges berendezésekkel és rakétákkal együtt. A védett terület központ­jában meteorológiai radar­állomás ellenőrzi a zivatar- felhőket. A radarsugarak „kitapogatják”, hogy a felhő- gócok tartalmaznak-e jég­csírákat és amennyiben fennáll a jégveszély lehető­sége, rakétákat lőnek fel, bennük megfelelő reagens anyagokkal, ezüst- vagy ólomjodiddal. Ezek hatására azután a jégeső helyett csendes eső hull. A jégeső mindig zivatar- felhőben kelétkezik. A fel­hő alja, párában dús, amely felfelé áramolva apró víz- csepek'ké áll össze A ma­gasban az áramlás gj'orsul, sebessége eléri a másodper­cenkénti 25 métert is. A földfelszíntől 5—6 kilomé­terre — körülbelül mínusz 20 C fokos hőmérsékleten —• apró jégkristályok keletkez­nek. A gyors áramlási se­bességű zónákban a jég­kristályok összetapadnak, egy-két, sőt több centis jég­szemekké alakulnak. A jég­szemek, saját súlyuktól, nagy sebességgel lezuhan­nak. A reagenseknek a felhők­be juttatása azt a célt szol­gálja, hogy lekössék a kis cseppeket, azokat azonnali kristályosodásra és lehul­lásra kényszerítsék, meg­akadályozván a nagy jég­szemek kialakulását. A ba­ranyai „jégernyő” 150 ezer hektárnyi területet hivatott megvédeni a súlyos termé­szeti csapástól. A jégveszé­lye« időszakokban tizenkét rakétakilövő állomáson áll­nak készenlétben az ott szol­gálatot teljesítők, várva a lokátorosoktól érkező pa­rancsra. Innen­Az állattartás kara * Eddig az volt az általános nézet, hogy a Közel-Keleten tartották az első háziállato­kat. Az újabb kutatások eredményei arra utalnak, hogy ugyanebben az időben Európában több helyen is meghonosodott a háziállat­tartás. A Kaliforniai Egye­tem tudósai új módszerrel határozták meg azoknak az állatcsontvázaknak a korát, amelyeket emberi települé­sék közelében találtak. A le­letek azt bizonyítják, hogy a mai Jugoszláviáin és Gö­rögországban már az idő­számításunk előtt 7. és 6. év­ezredben tartottak szarvas- marhákat, sertéseket és ju­hokat. Infravörös óriásfeleszkcp Az utóbbi időben egyre gyakrabban olvashatunk olyan csillagászati megfigye­lésekről, amelyek nem az optikai és nem is a rádió- tartományban folytak, hanem a vörösön túli hul­lámsávban. Bár a földi lég­körben mindig jelen levő vízgőz gyengíti a rajta át­haladó infravörös sugarak intenzitását, mégis újabb és újabb készülékeket állítanak fel a különböző országok­ban. Most arról érkezett je­lentés, hogy az USA Wyo­ming államában 1 600 000 dolláros költséggel 84 hü­onnan velyk (több mint 120 cm) átmérőjű infravörös távcső épül. Ha a távcső elkészül — mint ígérik 1977-re —, az USA második legnagyobb ilyen berendezése lesz. Repülőgépek és a légörvéoy Az egyre nagyobb szám­ban forgalomba kerülő óriás utasszállító repülőgépek —• ilyen például az amerikai Boeing—747 típusjelzésű „Jumbo” — mögött a légi­közlekedés biztonságát ve­szélyeztető légörvények ke­letkeznek, állapították meg a NASA szakértői. Mindeddig azt hitték, hogy elegendő, ha nyolc kilométeres táv­közt tartanak az egymást követő gépek között, de az újabb tapasztalatok alapján ez kevésnek bizonyul. A kisebb repülőgépeket már akkor is veszély fenyegeti, ha keresztirányban, átrepül­nek az ilyen légörvény-fo- lyosón. A repülőterek kifutó­pályáit is hosszú percekre használhatatlanná teszik a veszélyes légörvények. A konstruktőrök az óriás gépek szárnycsúcsainak át­tervezésével kívánják kor­látozni az örvényképződést. A másodpercenkénti 30—60 méteres sebességű légmoz­gást ugyanis a gépek szár­nyainak csúcsánál leváló gyűrű alakú örvényeit idé­zik elő.

Next

/
Thumbnails
Contents