Szolnok Megyei Néplap, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-09 / 58. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. március 9. TUDOMÁNY-TECHNIKA Szorosabb kapcsolat az elmélet és a gyakorlat között Amire az SZKP kongresszusa hívta fel a figyelmet Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy napjainkban a világ hivatalos és nem hivatalos közvéleménye az SZKP XXV. kongresszusával áll 'kapcsolatban. Azok, akik a szocializmus és kommunizmus eszméit elfogadják és azok is, akik támadják egyaránt érdeklődéssel olvassák a világ haladó erőit egyesítő, a szocialista világrendszer vezető hatalmát jelentő ország irányító kommunista pártjának kongresszusán elhangzott állás- foglalásokat és határozatokat. 30OÁPÍSIT Tanuljunk nyilatkozni Szeretem Kispista István műsorait. Szeretem, mert azon nem túl nagyszámú riportereink egyike, akik igazán tudnak beszélgetni. Embermód, magyarul, oly közvetlenséggel, amely nemcsak a szavak áradatát nyitja meg, hanem a gondolatokét is. Amikor sikerül. Amikor nem. akkor még inkább kiütközik: mekkora a különbség a riporter és beszélgető partnerének beszédmódja között. Most vasárnap a Testvér- látogató című sorozatban a nagykőrösi Konzervgyárban járt így sajnos Kispista István. Mentségére szóljon: nem az ő hibája. (És tulajdonképpen a sikeres riportsorózat felemlegetése is csupán ürügy számomra — mindezeket más műsorok kapcsán is elmondhatnám.) Nos. ha nem az ő hibája, kié? A konzervgyári vezető az, aki fejlesztésről, becsülendő tervezett és megvalósított intézkedésekről valami rettenetes bikfanyelven beszél — dehogy beszél: nyilatkozik. Amit mond, tudom szívügye, hiszen maga a riport bizonyítja: együtt él, lélegzik a gyárral. Ám ahogy mondja, abból már nem érzem ugyanezt. Csak úgy sorjáznak a hivatalos, nagyon- nagyon magyartalan kifejezések. Hat-nyolc „bürokrata” szóval mondja el azt, amit kettővel emberségesebben — és érthetőbben! — meg lehetne magyarázni. (Példákat nem hozok: legalább így ne terjedjen!) Ha valaki legyintve tovább lép: óh, ez csak stílus, nem a lényeg — megbocsásson, nincs igaza. Mert a fülnek idegen szöveg a dolgok, a tettek lényegétől is elidegenít. Hiába az eredmények sora, ha mean érzem mögötte: mindez emberek műve, az emberért. S ezrt, ilyeneket a megfogalmazásból, a szavakból érez meg mindenki. Kivéve azt — legalábbis úgy tűnik — aki nyilatkozik. Terjed, egyre embertelenebből terjed a hivatali zsargon: Aki már valamilyen pozícióból beszél saját környezetéről — kevés kivétellel — mintha ezzel kívánná éreztetni, hogy ő az illetékes. Szövegét nyakatekerten, körülményesen, előregyártóit „panelekből” építi, mintha elfelejtett volna magyarul. (Kellemes meglepetés: a munkás vagy a munkásnő viszont az esetek többségében nagyon egyszerűen, s jóval plasztikusabban fogalmaz!) Kellene valamiféle „nyilatkozó tanfolyam”. Hogy megtanuljanak magyarabbul szól. ni. Valami hasonlót Fischer Sándor elindított, ha jód emlékszem épp a rádióújságban: szótárszerűen közölte a leggyakoribb „panelek” magyarosabb megfelelőit. Ez azonban kevés. Talán épp a Rádió lehetne a szép magyar nyilatkozás propagálója. Persze külön műsorban. Mert ugye a riporter mégsem piríthat rá a „hivatalosan” szólóra, az meg kínos lenne. Bár, ha meggondolom, ami most van, az is elég kimos, ha maga az illető nem is veszi észre. Szolnoki siker Örömünkre szolnoki sikert hozott a Játékmester kerestetik! című vetélkedő. A döntő első fordulója után — korábbi bizonytalankodásai után most már egyre ügyesebb játékvezetéssel — a versenyben a szolnoki Gulyás Ferenc vezet. A mindent eldöntő második forduló holnap 17 órakor lesz a Petőfi adón. — trömböczky — Ennek elegencSj okát találhatjuk abban, hogy ez a kongresszus: értelmezi korunk bonyolult világát, a jellemző társadalmi viszonyokat és termelőerőket, értékeli az emberi jólétért küzdő erők helyét és szerepét a világban és ezek viszonyát a kapitalista országok vezető köreivel, mint a legdinamikusabban fejlődő társadalom vezető pártja értékeli a szocializmus és kommunizmus építésének eredményeit, módszereit és gondjait. Ezek az értelmezések és értékelések nagy jelentőségűek az egész emberiség szempontjából. A napilapok, a rádió és a televízió útján módunk volt a kongresszus munkáját folyamatosan figyelemmel kísérni, állásfoglalásait — különösen azokat, amelyek a mi munkánkkal is kapcsolatosak — tanulmányozni. Az SZKP XXV. kongresszusa az eddig leírtaikhoz kapcsolódóan ugyanis állást foglalt a legfontosabb gazdaságpolitikai és közművelődési kérdésekben is. Ezek közül — korunk feladatait véve figyelembe — az alábbi három kérdéscsoportot kívánom kiemelni: 4 Mindenekelőtt emlí- *■ tem a tudományosműszaki haladás meggyorsításának igényét és annak jelentőségét a társadalmi termelés hatékonyságának és a termékek minőségének növelésében. Hatékonyság és minőség, e két fogalom és ezek konkrét értelmezése sokoldalú alátámasztást kaptak mind a főtitkári beszámolóban, mind a hozzászólásokban. A kézi munka arányának jelentős csökkentése, a termelés komplex gépesítése és automatizálása valóban elengedhetetlen feltétele a gazdasági növekedésnek, de csak a hatékonyság és minőség helyes értelmezése és minden területre való kiterjesztése esetén. Ezek a megállapítások számunkra azért különösen fontosak, mert a szovjet gazdasági élet példáin keresztül is vitathatatlanná teszik, hogy korunkban — az elkövetkezendő években — a munka termelékenységének és minőségének nagyobb szerepe van és lesz, mint korábban, s kimondhatjuk, hogy a minőség, a hatékonyság rovására tett mennyiségi növelés a jövőben nem kaphat elismerést. Karunk munkájának minőségét elsősorban végzett üzemmérnökeink szakmai, politikai és kulturális képzettsége és ezen keresztül az üzemmérnöki munkában való helytállása, másodsorban a mezőgazdasági termelés területén a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása érdekében tett szakember-továbbképzés, valamint a kutatási, illetve konkrét termelésfejlesztési tevékenység mutatja. Mindkét területen vannak teendőink, különösen akkor, ha a mezőgazdaság jövőbeni termelőerőit vesszük figyelembe és megszabadítjuk magumikat egy sor visszahúzó megszokotuságtól. Másodiknak említem a mezőgazdaság nép- gazdasági szerepének kiemelését az élelmiszer és a mezőgazdasági eredetű ipari nyersanyagellátást, a városi és falusi élet anyagi és kulturális közelítését. Ez a kiemelés a mi munkánk szempontjából még inkább alátámaszthatja az előzőeket, mert a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó programok közül a gépesítést helyezi előtérbe. Igaz, hogy a gépesítés szerepét és jelentőségét a mező- gazdasági termelésben korábban és többször megállapították már, de az, ahogyan erről és az egész mezőgazdaságról a XXV. kongresszuson szó esett, az nálunk is sokakat el kell, hogy gondol- koztasson akár az ágazatban dolgoznak, akár nem. A magunk részére mi ebből ugyancsak azt a következtetést vonjuk le, hogy növeljünk kell oktató-nevelő munkánk minőségét és minden lehetséges eszközzel segítenünk kell a korszerű termelési eljárások kidolgozását és elterjesztését. Tudomásul kell vennünk, hogy a mezőgazdaság ilyen megítéléséből — egyezően az MSZMP XI. kongresszusával — ránk is többletfeladatok hárulnak termelési, közművelődési és környezetvédelmi szempontból egyaránt. O A termelés emberi tényezőinek, a szakképzés és a közművelődés jelentőségének fokozódása a társadalmi termelés egészében. kiemelve a szervezés és irányítás fontosságát — ez a harmadik fontos gondolat. E vonatkozásban is van számunkra is mondanivalója az SZKP XXV. kongresszusának. a hatalmas szovjet gazdaság példáival alátámasztva ezeket. A következő idéztek ezt jól alátámasztják:* „A tudományos-műszaki forradalom alapvető változásokat követel a gazdasági tevékenység stílusában és módszereiben, határozott harcot igényel a vaskalapossággal és a rutinnal szemben, igényli a tudomány valódi tiszteletét, azt, hogy támaszkodjunk rá, számoljunk vele’’. „A szervezési kérdések lényege egyszerűen szólva az, hogy mindenki, akit felruháztak az ehhez szükséges jogokkal és e jogok alapján a teljes felelősséget viseli, a saját dolgával foglalkozzék. Ez az elemi gyakorlati szabály egyben az irányítás tudományának és gyakorlatának alapja". E két idézetben leírtak világosan tartalmazzák, hogy milyen célok érdekében keÜ a termelés emberi tényezőit fejleszteni. E kiemelés kapcsán saját munkánkra vonatkozóan ismételten levonhatunk következtetést. Karunkon végzett üzemmérnökök általában a termelés középirányító szakembereiként végzik feladataikat, s összekötőszerepet töltenek be a termelés alsó és felső szintje, pontosabban a végrehajtás és az elvi irányítás között. Sok múlik tehát rajtuk, s következésképpen rajtunk is. hogy a termelés szubjektív feltételei ne legyenek gátjai a mezőgazdasági termelés gyorsabb előrehaladásának. Az SZKP XXV. kongresszusa eddig megjelent dokumentumainak tanulmányozása az általános érdeklődés mellett a felsorolt szempontokból — a saját munkánkkal való közvetlen és közvetett összefüggések miatt — külön is figyelmet érdemel. A kongresszus egyes megállapításainak visszhangja az ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos gondolatokban és véleményekben jut karunk oktatói, dolgozói és hallgatói között kifejezésre. •Idézet Leonyid Brezsnyev elvtárs előadói beszédéből (Népszabadság, 1976. íebruár 25. szám.) Dr. Patkós István a DATE mezőtúri főiskolai karának igazgatója A legrégibb háziállat Agrártörténiészek és a régészek véleménye szerint a juh az a háziállat, amelyet aiz ember a vadon élő állatok közül először szelídített meg, és történelme során a legjobban hasznosított. Időnként azonban megbecsülés tekintetében a ló, a szarvas- marha, a sertés, a baromfi mögé került, talán éppen az igénytelensége miatt. A juh a legsoványabb legelőn is megél. A legtöbb országban még ma sem építenék számára istállót, ólat, széljárta szálláson, vagy legföljebb akoliban bújhat csak össze a nyáj, az időjárás viszontagságaival dacolva. Közismert, hogy mikor a műszál divatba jött, textilipari szakemberek és közgazdászok a juhtenyésztés elsorvadását jővén-' dőlték. Mint tudjuk, nem így történt. A gyapjút, mint -ruhaanyagot nem tudta kiszorítani a szintetikus textília, sőt a gyapjútermékek iránti kereslet világszerte egyre nő. Időközben persze a juhtenyésztés: szakemberek sem tétlenkedtek. Sokfék juhfajtát tenyésztettek ki részint a hústermelés, részint a gyapjúhozam növelése érdekében. A juhok szaporasáfiát mestersé• \ ges megtermékenyítéssel igyekeznek növelni. Ma már az olyan anyajuh sem ritkaság, amelyik kétévenként háromszor ellik, s a báránya húszhetes korára túlhaladja a 30 kilogrammos súlyt. Az új fajták nagytestnek, szívósak, erősek és ellenóllóak a betegségekkel szemben. Gyapjúhozamuk évi 5—6 kilogrammot tesz ki, de nem mennek ritkaság számba az ennél jóval több gyapjút adó fajták sem. Az sem lényegtelen szempont, hogy a nemesített juhfajták bundája hat centiméteresnél hosszabb finom elemi szálakból 4U. A „jégernyő" védelme alatt Az első magyar jégelhárí- tó rendszert Baranya megyében építették ki, ahol a legsúlyosabb károkat szokta okozni a jégverés. A „felhő- robbantásokra” a Szovjetunióban jól bevált jégelhárítási technológiát vettük át, a szükséges berendezésekkel és rakétákkal együtt. A védett terület központjában meteorológiai radarállomás ellenőrzi a zivatar- felhőket. A radarsugarak „kitapogatják”, hogy a felhő- gócok tartalmaznak-e jégcsírákat és amennyiben fennáll a jégveszély lehetősége, rakétákat lőnek fel, bennük megfelelő reagens anyagokkal, ezüst- vagy ólomjodiddal. Ezek hatására azután a jégeső helyett csendes eső hull. A jégeső mindig zivatar- felhőben kelétkezik. A felhő alja, párában dús, amely felfelé áramolva apró víz- csepek'ké áll össze A magasban az áramlás gj'orsul, sebessége eléri a másodpercenkénti 25 métert is. A földfelszíntől 5—6 kilométerre — körülbelül mínusz 20 C fokos hőmérsékleten —• apró jégkristályok keletkeznek. A gyors áramlási sebességű zónákban a jégkristályok összetapadnak, egy-két, sőt több centis jégszemekké alakulnak. A jégszemek, saját súlyuktól, nagy sebességgel lezuhannak. A reagenseknek a felhőkbe juttatása azt a célt szolgálja, hogy lekössék a kis cseppeket, azokat azonnali kristályosodásra és lehullásra kényszerítsék, megakadályozván a nagy jégszemek kialakulását. A baranyai „jégernyő” 150 ezer hektárnyi területet hivatott megvédeni a súlyos természeti csapástól. A jégveszélye« időszakokban tizenkét rakétakilövő állomáson állnak készenlétben az ott szolgálatot teljesítők, várva a lokátorosoktól érkező parancsra. InnenAz állattartás kara * Eddig az volt az általános nézet, hogy a Közel-Keleten tartották az első háziállatokat. Az újabb kutatások eredményei arra utalnak, hogy ugyanebben az időben Európában több helyen is meghonosodott a háziállattartás. A Kaliforniai Egyetem tudósai új módszerrel határozták meg azoknak az állatcsontvázaknak a korát, amelyeket emberi településék közelében találtak. A leletek azt bizonyítják, hogy a mai Jugoszláviáin és Görögországban már az időszámításunk előtt 7. és 6. évezredben tartottak szarvas- marhákat, sertéseket és juhokat. Infravörös óriásfeleszkcp Az utóbbi időben egyre gyakrabban olvashatunk olyan csillagászati megfigyelésekről, amelyek nem az optikai és nem is a rádió- tartományban folytak, hanem a vörösön túli hullámsávban. Bár a földi légkörben mindig jelen levő vízgőz gyengíti a rajta áthaladó infravörös sugarak intenzitását, mégis újabb és újabb készülékeket állítanak fel a különböző országokban. Most arról érkezett jelentés, hogy az USA Wyoming államában 1 600 000 dolláros költséggel 84 hüonnan velyk (több mint 120 cm) átmérőjű infravörös távcső épül. Ha a távcső elkészül — mint ígérik 1977-re —, az USA második legnagyobb ilyen berendezése lesz. Repülőgépek és a légörvéoy Az egyre nagyobb számban forgalomba kerülő óriás utasszállító repülőgépek —• ilyen például az amerikai Boeing—747 típusjelzésű „Jumbo” — mögött a légiközlekedés biztonságát veszélyeztető légörvények keletkeznek, állapították meg a NASA szakértői. Mindeddig azt hitték, hogy elegendő, ha nyolc kilométeres távközt tartanak az egymást követő gépek között, de az újabb tapasztalatok alapján ez kevésnek bizonyul. A kisebb repülőgépeket már akkor is veszély fenyegeti, ha keresztirányban, átrepülnek az ilyen légörvény-fo- lyosón. A repülőterek kifutópályáit is hosszú percekre használhatatlanná teszik a veszélyes légörvények. A konstruktőrök az óriás gépek szárnycsúcsainak áttervezésével kívánják korlátozni az örvényképződést. A másodpercenkénti 30—60 méteres sebességű légmozgást ugyanis a gépek szárnyainak csúcsánál leváló gyűrű alakú örvényeit idézik elő.