Szolnok Megyei Néplap, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-07 / 57. szám

1976. mii-t-in* 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Hétköznapi csodatevők A falu hangja Naponta látjuk őket, a vasútállomásról özönlőket, az Iskolai könyveket, szaty­rokat cipelőket, gyárakba, orvoshoz autóbuszon zötyö- gőket, a szoknyákat, a fej­kendőket a szép, türelmes, gyökér-erejű nőket, a Szol­nokra érkezőket. Á vonaton Sülve-főve együtt voltunk ezzel a lánnyal Kisújszállás­tól Szolnokig, összesülve, összelőve. Olyan sok volt az utas. Hátam mögött a He­ring építőbrigád fújta a jaj- delácsólegényvagyot és a talpalávaló csikkből a füs­töt Engemet pedig hozzá­préseltek a lányhoz. Nehogy azt gondolja, hogy ismerked­ni akarok, bemutatkoztam, ö is: Beviz Éva Kisújszál­lásról. — Ne haragudjon, nem tehetek róla! — mentegetőz­tem a fonák helyzet miatt — Nem haragszom, hiszen nem tehet róla — nyugtat­gatott Fegy vernékig hallgattunk. Már izegtem-mozogtam vol­na; már nem éreztem a tal­pamat, már alig kaptam le­vegőt, amikor csinos útitár­sam megkérdezte. — Ugye, maga 86 kiló? — Pontosan 86 kiló vagyok — ámélkodtam. — Sok? — Még bírom. Megszok­tam. Naponta utazom. És elmesélte, hogy ő gépírónő a szolnoki Városi Tanácsnál, ügyködik a KISZ-ben is, most éppen egy műsorra ké­szülnek, ezért este csak a későbbi vonattal tud haza­utazni, holnap pedig varró­tanfolyamon lesz este, de amúgy otthon, Kisújszállá­son is kerül dolga ... Pihegve hallgattam. Be­gördült a vonat a szolnoki állomásra. Beviz Éva le­szállt, s eltűnt a tömegben csinosan, üdén, gyűreüenüL Az iskolában Csinos, nyúlánk szőke asz- szony lapozgatja a tanköny­vet „Igen, igen, a munkás- mozgalom története, no lás­suk csak!.,.” És a fejében keverednek a gondolatok: Vajon a férje, Andrási Már­öbizottsági gyűlésem *'* voltam, ahol mi sem természetesebb téma, mint éz áruellátás. Mit lehet vá­sárolni, mit nem, minek kel­lene lennie a község boltjai­ban. Mint a cibakházi nép­frontbizottság titkára köte­lességemnek tartottam, hogy a felvetett problémákról tá­jékoztassam a község ellátá­sáért felelős kereskedelmi osztályvezetőt a helyi ÁFÉSZ-néL — És hogyan fogadta * népfront figyelmeztetését? — Megértéssel. — Könnyű szót érteni vele? — Nekem különösen — mert, hogy az is én va­gyok. Cibakházán Major József népszerűsége bizonyára vi­dám természetének is kö­szönhető. Az ÁFÉSZ osztály- vezetőjét a közelmúltban a falugyűlésen ismét megvá­lón a körmére nézett-e a 15 esztendős Marcinak és a 9 éves Tibinek a tanulás vé­gett? Az anyósa most enge­di el a gyerekeket iskolába. A papa nem cikizik-e Marci hosszú haja miatt? És nincs otthon a mama, a családi béke őre. Marci ma is kosár­labda edzésre megy ... Hm, ez a fiú, egy év alatt tíz cen­tit nőtt... Két hónap múlva ha vége lesz itt Szolnokon az öthónapos pártiskolának, majd elviszi az orvoshoz ... Aggódik... „Nos, akkor lássuk a po­litikai gazdaságtant!” — üti föl az újabb könyvet. És is­mét előrajzanak a gondok: Jaj, szalad-e otthon a la­kás? No, nem baj, pénteken este hazamegy, hozzáfog a mosáshoz, szombaton bevá­sárol a férjével, ebéd, taka­rítás, vacsorakészítés, gyere­keknek fürdés, tévézés, ő addig kivasalja a frissen mosott ruhát. Vasárnap reg- gelikészítás, rendcsinálás ebédfőzés, fürdés ... Andrási Mártonná, a HTV karcagi gyárának betanított munkása újabb könyvet vesz elő: filozófia. És közben eszébe jut, hogy jobb-e mos­tanában az anyagellátás az üzemben? Mert néhány hó­nappal ezelőtt naponta ötfé­le munkába is bele kellett fogni, hogy folyamatosan dolgozhassanak. Azután eszé­be jut, hogy elég kevesen járnak el a gyárban a sze­mináriumokra, pedig kell a tudás, ezt most érzi igazán. Eddig hiába volt a pártveze­tőség tagja, sokszor nem tu­dott hozzászólni egy-egy té­mához. De majd ezután. Csak odafigyelni a tanköny­vekre, most egyéb gondja sincs, csak odafigyelni, mi­nél többet megtanulni, ha már gond nélkül tanulhat az oktatási igazgatóságon ... A piacon — Salátát nem tetszik ven­ni? Két fajta van. Csak rit­kán vesse, kedves, hogy fe- jesedhessen! És retket? Azt is ritkán kell vetni, mert amúgy felmagzik. Ez olyan középhosszú fajta, jobb mint amaz, mert nem podvásodik. laisztották a Hazafias Nép­front községi bizottsága tit­kárának. Ez lesz a kilence­dik éve a bizottság élén. A munkahelyén, a kis irodában egymásnak adták a látogatók a kilincset. Az ÁFÉSZ vezetősége a kezdő­dő részközgyűlésekről tár­gyalt, majd az osztályveze­tő ismét népfront-titkár lett: a községi pártbizottság tit­kára kereste fel a réteg- gyűlések megszervezésével kapcsolatiban. Asztalán a napi hivatalos iratok mellett a népfront réteggyűlések stenci'lezett forgatókönyvei, meghívói. Legfel ül a tegnapi anyag: Bátorszőlőben lesz gyűlés, amelyen a lakosoknak az új ötéves terv feladatairól tartanak előadást. — Készülünk a tanácsta­gokkal történő elbeszélgetés­re és ón a szőlői tagok pat- rónusa vagyok. Érdekes munka a tanácstagok össze­fogása. Ott sokkal több problémával foglalkoznak, őket keresik meg a lakosok olyan ügyekben is, amilye­nekkel idebent a tanácshoz fordulnának. Nagyon sok ta­pasztalatot szerzek onnan — és ötletet is a népfrontban végzendő munkához. — Mozgalmas napjai van­nak. — Nem baj. Szeretem. Tudja, jó benne lenni a sodrásban. Ügy van itthon igazán aj. eaübex, ha min— Nem adom drágán, kedves, csakhát tudja kell egy kis pótlás a nyugdíjhoz, az uram •nyugdíjához. , Törökszent- miklóson szoktam árulni, mert surjáni vagyok, ott la­kunk. Az egyik fiam velünk szemben, a másik mellet­tünk, a harmadik a hátunk megett... Ma hajnalban pe­dig beutaztam a lányomhoz Szolnokra. Gondoltam, egy füst alatt kipróbálom az it­teni piacot is. Még soha­sem voltam itt. Bizony, ked­ves, aki elmúlt 70 éves, sze­retné jól kihasználni azt a kevéske időt: láttam a gyer­mekemet, valamit pótoltam a nyugdíjhoz is. Nem akar szép török szegfűt? Vegyen egy-két kanál vetőmagot! Vagy itt van az őszi rózsáé. Mennyit kér? Mérem ked­ves, mérem. Nézze csak! Eb­ből a magból gyönyörű nagy­hasú Uborka lesz. Emebből pedig akkora dinnye, hogy csuda! Majd fogja még ma­ga dicsérni Gulyás Sandorné nevét, meglátja. Tavasz van, minden mag a földbe kíván­kozik már, vetni kell, te­remteni, nevelgetni. Mekko­ra kertje van, kedves? Sem­milyen? Csak erkély? A szülészeten A fiatalember diadalma­san, ragyogva, akár egy bon- viván berobog az szülészet­re, most az egész világ reá figyel. — A férfi osztályt keresem. — Itt? A szülészeten? — ámul a nővérke. — Igen. Ahol a fiúkat szülik! A főszereplő pedig, az igazi hős, az ifjú anya csen­desen, szinte észrevétlenül meghúzódik az egyik kórte­rem mélyén. Fáradtan mo­solyog. Megtette a csodát Körmendi Lajos denhez. van valami köze, ami a falujában történik. Jó ez, csak egy hátránya van. Nem jut idő az uno­káimra. Szó esik a község fejlesz­téséért végzett munkáról, a parkosításról, a virágos utak­ról, egyszóval a szép kör­nyezetről és arról, hogy a környezetet nemcsak szépí­teni, védeni is kell még Ci­bakházán is. Tennivaló akad itt bőven. A hajdani ura­dalmi erdőket kiirtották — új telepítésre van szükség, mint amilyen a hidrogló- busznál elkezdett tizenegy hold is... No, de majd szervezettebb keretek kört megy ez a jövőben: községi környezet- védelmi bizottságot alakíta­nak. — No és a műit? — Cibakházát úgy tudom, már a tizennegyedik szá­zadban említik az okmá­nyok. A negyvennyolcas sza­badságharcban a cibaki híd­főt védték a honvédek. Kos­suth is megszállt itt. Ezeket „csak úgy” beszélik, köz­szájon forog, de kutatói, nemigen voltak a község múltjának. Ki kéne már azt is vallatni. Ügy is lesz. Nem­sokára megalakul a népfront honismereti köre. Remélem, egy év múlva már többet tudok erről mesélni. L Zs. — Hol lesz a falugyűlés? — kérdeztem egy kuósmás, csizmás, Veres Péter külse­jű embertől, a tiszainokai bekötőúton, amely egyben a község főutcája is. — A kastélyban — mond­ta. A vélt Haraszty-kúriában van a klubkönyvtár, a mo­zi, a parányi presszó, a kul­túrterem. A falugyűlést a moziban tartották, a bácsi­ka így is mondhatta volna, de valamiért a kastély jött a szájára. Talán éppen azért, mert ő is oda lépdelt és fel is szólalt a falu nevében. A kastélyban, ahol régen csak kérhetett. Msmssak a műit Tiszainoka a megye egyik legkisebb települése, mind­össze hatszázhuszonöt lako­sa van, de csak „papíron”. A valóságban nincs ennyi, sokaknak ott van az állan­dó, bejelentett lakásuk, de évek óta nem tették be a lá- b- kát a család portájára. — öreg falu vagyunk, kétsze­resen — mondogatták töb­ben. Namescak a település történeti korára gondoltak, hanem a falu jelenlegi la­kóinak átlag-életkorára is. A falugyűlésre mégsem a múltbanézés volt jellemző, sőt... Tiszainokáraak már nincs önálló tanácsa, csak kiren­deltség működik, az iskola is bezárta kaouit, illetve megnyitotta az öregek előtt. A volt iskolaépületben ka- nott hajlékot az öregek nap­közi otthona. Nyolcvanegynéhány tisza­inokai jött el a falugyűlés­re, hogy meghallgassa és megvitassa a Hazafias Nép­front helyi titkárának be­számolóját, a tanács elnö­kének az ötödik ötéves terv­ről tartott referátumát, s megválassza a népfront új, községi vezetőségét. Mindkét előadás alkalmas volt arra, hogy a faluközös­séget véleménynyilvánításra ösztönözze. CsepneVlíS!, akár a teagsr Az apróság — öröm, vagy bosszúság — önmagában semmiség — vélhetjük. De apróságok láncolata befő-1 lyásolja életünket. Így. vagy úgy. A ttszainokaiak tudják ezt, mert jól „súlyozzák” a problémáikat. A régi paraszti közösségek elsődleges összetartó ereje az egymásra utaltság és az önzés volt. Számomra en­nek tükrében — még a pa­raszti gondolkodásmód sze­rény ismeretében is — meg­lepő és felemelő volt a fa­lugyűlésen tapasztalt ország­Szülőknek PeÉppi i előadássorozat A nagy érdeklődéssel kí­sért előadás nyitánya volt az elmúlt héten annak a so­rozatnak, amelyet a Hazafias Népfront városi bizottsága a Lehel Vezér Gimnázium osztályfőnöki munkaközössé­gével együtt a szülők és a pedagógusok részére szervez. A három előadásból álló sorozattal a rendező szervek az iskolai nevelőmunka és a szülők otthoni nevelő tevé­kenységének összehangolásá­ra törekednek. Az előadá­sok segítséget nyújtanak az elmúlt években bevezetett, családi életre való nevelés tantárgyának gyakorlati, eredményes megvalósításá­hoz. Havonként egy-egy elő­adást tartanait. Áprilisban az igényes és korszerű ne­velésről, valamint a népsze­rű hiedelmek és káros ha­gyományok a serdülő neve­lésében című témákról hal­lanak előadást a résztvevők. Jegyzetek Tiszcsinokáról a falugyűlés tükrében ban gondolkodás. A nagy egész alakító és felelősség- vállaló részeseiként szólaltak meg az emberek, még akkor is, amikor egyéni bajaikról beszéltek. — Mit teszünk az or­szág asztalára, nem mind­egy az nekünk — kezdte az első . felszólaló, és nem szó­noki fogásnak szánta, mert így folytatta: — azért nem mindegy nekünk, mert mi vagyunk a nemzet része, és annyit kaphatunk vissza, amennyit adunk. Hetven­nyolc holdnyi zárt kert van a község körűi. „Három- négy vagon terményt jó ha behozunk arról, pedig 50— 60 vagonra való zöldség és gyümölcs is megteremne ott, ha értelmét látnánk. Ha megoldódna a felvásárlás, az értékesítés. Ha, meg de... De nem tudja mire gondol­jon az ember: a rádióból art hallja, a tv-ben azt látja, az újságokból art olvassa, ho~v gondokkal küszködünk. Ifálunk meg veszendőbe megy még a lehetőség is”. A József Attila-i . gondo­latsort juttatta eszembe .. érted haragszom ón, nem ellened” — egy másik pa­rasztember mondókája ifi. „Kikkel él együtt a ma­gamfajta öreg? Hát a csa­ládjával, meg a jószágaival. Annyit tesz meg, amennyit tud. Hadd egye hát meg a tehénkém az árok partján a purosint, mert jó tejet ad az, aztán viszem én á tejet oda, ahonnan tov(ábbkerül azokhoz, akik isszák. A vá­rosi gyerekekhez. De a te­hénkének alomszalma kell. Art meg sokszor a határ­ban elégetik, ahelyett, hogy azt mondanák: ha kell, em­berek, vigyétek. Itt marad­na annak haszna ebben a hazában. Mert a jó is a mienk, meg a rossz is?. A szalma-kérdésben, álta­lában a „háztáji” ügyében, vita támadt. Amolyan csa­ládon belüli. A tsz-beliek 'is ugyanazt mondták tulajdon­képpen, de egy kicsit a szük­ség szülte hivataloskodós nyelvén. „Ott a szalma, trá­gyáért cserébe az is viheti, aki nem tsz-tag, dohát rendnek kell lenni. Az árok­parton is! Fáj az ember szíve, amikor a csatornák meg az utak partján ott lát­ja megöregedni a jó kövér füvet”. S folytatódott a vi­ta- a háztájik lehetőségeiről. Rz iskola, az iskola A tiszainokai gyerekek Tiszakürtre járnak iskolába. A falu megértette; jobb kö­rülmények között többre vihetik. De mégis, kimondva és kimondatlanul, az isko­la bezárásával összefüggés­ben aggódó gondolatok buk­kannak fel. A gyerekeknek talán most jobb, dehát ha az iskolás éveikben sem eh­hez a faluhoz kötődnek, ak­kor mi lesz? Pedig azt akar­juk ám, hogy éljen a falu — mondták. ’ Más valaki: — az a rossz ebben, hogy itt maradtunk tanítók nélkül. Jelenleg hat értelmiségi — főleg agrárszakember — él a községben, de korántsem tudják a pedagógusok nép­művelő szerepkörét betölte­ni. Érzi ezt a község veze­tése is: önálló közművelődé­si szakemberre bízták a klubkönyvtár és a „kultúr­terem” vezetését. „Csalt nagy ritkán varrnak nálunk TIT- előadások, pedig kellenének” — állapította meg a Ha­zafias Népfront községi bi­zottságának beszámolója. Rossz, hogy nincsenek ta­nítók a faluban — minden szó ide tért vissza. Bizakodás, terveztetés Egy bácsika így érvelt: — A yízvezeték két és fél milliójába került volna a falunak. Höl van annyi pénz? Csak akta volt kiló­számra, vezeték meg sehol. De nem hagytuk magunkat: megcsinálták a tsz szakem­berei a hálózatot önköltség­gel. Hát másban is számí­tunk a népfront összetartó és mozgósító erejére. Az idén megépül az autó­buszváró. (Teremnek túlzás lenne mondani.) őszre nyit az új ÁBC-áruház. A mos­tani „szatócsbolt” helyére megy a jelenlegi — alig — presszó (úgy 3x3 méteres, ha van.) ­Az egyesült termelőszö­vetkezet — Nagyrévén van a központ — nagy remény­ség. — Én már öreg vagyok — mondta az a bácsika, aki Veres Pétert idézte bennem, de vitába megyek azzal az újságcikkel, amelyik azjt mondta, kihal a falu, Inoka. Már hogy halna ki? Pendül itt az élet, visszajönnek lak­ni a gyerekek. Majd innen járnak el dolgozni a tsz-be, meg Kunszentmártonba, Ti- szakécskére, a túlsó oldalra. Szép vidék, jó határ, tiszta levegő: öröm lesz itt házat építeni, családot alapítani. Meglesz ez, aztán amit mi nem tudunk már, csinálják majd a fiatalok. Tiszai Lajos FAZEKASMESTER JA ZBERÉNYBEN. Farkas József műhelyében a mezőtúri fazekashagyományt folytatja. Az 1953 óta dolgozó mester híres mezőtúri fazekasok tanít­ványa: nemcsak a formákat, hanem a díszítés módjait, túri jellegzetességeit is hűen követi. (Fotó: N. Zs.) A népfront katonái Kilenc év a mozgalomban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents