Szolnok Megyei Néplap, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-31 / 77. szám

1976. március 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP £=> A gyermek érdeke a fontos Az országos tanácskozás előtt Népmüveliépzés giiÉiialan Látogatás a Nevelési Másfél éve nyílt meg Szol­nokon, a Tiszáparti Gimná­zium alagsorában a megyei tanács Nevelési Tanácsadó Intézete. Az eltelt idő alatt közel ezer gyereket vizsgál­tak meg az intézet munka­társai, s egyrészüket kisegítő iskolába helyezték át. Ám a tanácsadó nemcsak ebből áll; ők tesznek javaslatot a gyámhatóságnak a gyerme­kek elhelyezésére, az álla­mi gondozásba vételre, s is­kolaérettségi vizsgálatokat is végeznek az óvodásoknál. — Mi előzi meg a tanács­adást? — kérdezem Nagyné Madaras Juditot, az intézet vezetőjét. — Minden döntést, javas­latot alapos vizsgálat után hozunk. A hozzánk érkező gyermekeket — akik között adódnak óvodások, középis­kolások is, de a többségük általános iskolás — pedagó­gusok, orvosok vizsgálják meg, s a diagnózis alapján állapítjuk meg, hogy a gyer­mek szempontjából mi lenne a jobb. Maradhat-e az álta­lános iskolában, vagy értel­mi képességeinek inkább a kisegítő iskola felel meg. Az óvodásoknál azt nézzük meg; hogy iskolaérett-e a gyer­mek. Ha igen, akkor javas­latot teszünk, hogy hova írassák be, ha pedig nem, akkor azt tanácsoljuk, hogy töltsön el még egy évet az óvodában. — És a középiskolásoknak milyen tanácsolhat adnak? — Nálunk nem az értelmi képességek meghatározása áz elsődleges. Inkább nevelési tanácsokat adunk a szüleik­nek, pedagógusaiknak, ho­gyan. milyen, módszerekkel alakítsák a fiatalokat. A kö­zépiskolásoknál többnyire magatartásbeli zavarokat fi­gyelhetünk meg. Elkészült a Balaton-part nyári programja. A válasz­téka gazdagabb a tavalyinál. Május végétől a szeptember 11-ig tartó 110 napos főidény­ben mintegy 360 kulturális és szórakoztató rendezvényt tar­tanak a tó üdülővidékének nyaralótelepein. A komolyzene híveit idén 65 hangversenyre hívják. A keszthelyi zenei hetek alkal­mából 13 koncertet tartanak, míg Tihanyban és Körös­Tanácsadó Intézetben — Hogyan végzik a vizs­gálatokat? — A legkisebbeknél játé­kos módszerekkel dolgozunk. Már az is érdekes adatot szolgáltat, hogy a gyermek milyen játékhoz nyúl, de a legtöbb információt a ját­szás közbeni mondatai, meg­nyilvánulásai - adják. Az is­kolaérettségi vizsgálaton teszt-lapokat töltetünk ki, s műszerek segítségével álla­pítjuk meg a leendő első osztályosok értelmi képesse­geit, figyelmének koncent­ráltságát, emlékezetének: tartósságát. A nagyobbaknál tantárgyi feladatokat is al­kalmazunk. Emellett még minden esetben adatokat gyűjtünk a gyermek család­fájáról. s gyakran végzünk vizsgálatot a szülőknél is. — Mi történik akkor, ha mégis tévednek? — Eddig még nem volt er­re példa, s remélem nem is lesz. Végzetes lehetne a gyermek számára, ha téved­nénk, s egyik iskolából a másikba, s utána visszakül­. denénk. Ezért csak megala­pozott vizsgálatok után mon­dunk véleményt, s minden tanév elején megnézzük gyerekeinket az új környe­zetükben, mintegy ellenőriz­ve a munkánkat. — Nehéz feladatra vállal­koztak, sorsokról döntenek. — Valóban. Nem is lehet másképp csinálni, csak a gyerekek iránti határtalan szeretettel. Az 6 érdeküket kell szem előtt tartanunk még akkor is, ha a szülőkkel majd minden esetben „kö­zelharcot” kell vívnunk. A kisegítő iskola nem jelent zsákutcát. Ugyanolyan érté­kes tagjai lehetnek társadal­munknak az ott végzett gye­rekek is, mint bárki más. hegyen együttesen 25 orgona­hangversenyre kerül sor. „Régi muzsika — mai mu­zsikusok” címmel 17 további hangversenyt rendeznek a déli parton. Tihanyban is hat múzeumkerti hangver­senyt rendeznek. Az ŐRI rendezvényein ösz- szesen 117 alkalommal szó­rakoztatják a könnyű műfaj kedvelőit a legjobb együtte­sek. énekesek. A bolgár irodalom Magyarország« Dr. Sztojcm Radar nyilatkozata Évszázadosnál régebbiek a magyar—bolgár irodalmi kapcsolatok. A két nép leg­halandóbb, legjobb alkotói már a XIX. század dere­kán „vigyázó szemmel” fi­gyeltek fe legymás litera- túrájának értékeire. Ka­zinczy Ferenc 1841-ben kö­tetet szentelt a bolgár iro­dalomnak, Szpiridon Palau- zov pedig 1360-tban Petőfi- monográfiát adott közre. A példáik korántsem társnél- külíeJk a későbbiekben sem, Valójában azonban a két nép felszabadulása teremtett méltó feltételeket a kölcsö­nösen . örömteli irodalmi fel­fedezésekhez. A bolgár iro­dalom magyarországi meg­jelenéséről, dr. Sztojan Ra- dev, a bolgár kulturális köz­pont igazgatója nyilatkozott az MTI munkatársának. — A magyarországi könyv­kiadók tervszerű munkával adták közre irodalmunk leg­ismertebb alkotóinak leg­jobb írásait, Hrisztó Bote- ven kívül Ivan Vazov pró­zaíró, Vapcarov, Dimov, Sztanev, Dalcsev és más szerzők sora jelent meg ma­gyarul. Csupán az Európa Könyvkiadónál körülbelül 70 szépirodalmi mű látott napvilágot, de a Kossuth, a Gondolat, a Móra, a Magve­tő, és a Zrínyi kiadó mun­kájában széles képviseletet kapott a politikai, az elmé­leti, a tudományos ismeret- terjesztő és más irodalom is. Elég, ha ezúttal Dimitrov válogatott írásainak kiadá­sára, Tódor Zsivkóv váloga­tott műveinek közreadásába, a Bolgár Kommunista Párt történetének és más fontos művek megjelentetésére uta­lok. — Biztatóak a tervet is: hamarosan megjelölik a fiatal bolgár történész Vera Mutafcsieva: Cem szultán című szépirodalmi igényű történelmi krónikája, hogy csupán egyetlen példát mond­jak. Hriszto Botev halálá­nak századik évfirdulója al­kalmából a bolgár és a ma­gyar könyvkiadás közös munkájaként Petőfi—Botev címmel a két nép XIX. szá­zadi legnagyobb költőinek verseiből és prózájából ké­szült válogatás, amelyet ko­rabeli metszetek és festmé­nyek, valamint a legrégibb­től a legújabb kiadások il­lusztrációi díszítenek. A kö­tet jövőre az Európa Kiadó és a bolgár Otecsesztven Front közös gondozásában lát napvilágot Megyénk három gimnáziu­mában — a törökszentmik­lósiban, az újszásziban és a tiszaföldváriban — ebben a tanévben kezdték meg a nép­művelési szervezési ismeretek fakultatív oktatását. A há­rom iskola és a velük együtt­működő közművelődési in­tézmények vezetői a napok­ban azt mérlegelték, hogy jó úton haladnak-e, közelíte­nek-e ahhoz a célhoz, ame­lyet a tagozat létrehozásakor maguk elé kitűztek. Mint minden új oktatási forma bevezetésekor, most A közeli napokban orszá­gos tanácskozáson is foglal­koznak ezzel a témakörrel Tatán. A tapasztalatok ösz- szegezése ilyen szempontból sem érdektelen. Melyek ezek? Mindenek előtt azt kellene kimunkálni, hogy főiskolai vagy egyetemi végzettség nélkül is jövőt lássanak ma­guk előtt a népművelési ta­gozat növendékei. Elérhető­vé kellene tenni számukra, hogy valamilyen tanfolyam elvégzése után szaktechniku­sok lehessenek, s a maga­sabb képzettségű népműve­lők irányítása alatt dolgoz­hassanak. Nemcsak közmű­velődési intézményekben, ha­nem az általános iskolákban is nagy hasznukat lehetne venni, hiszen a korszerű ok­tatási eszközök gondozásával, kezelésével, s egyéb módon is elősegíthetnék a tantestü­letek munkáját. Amíg a tanultak gyakorla­ti alkalmazásának nincs meg a lehetősége, addig nem vár­ható, hogy jó képességű gye­rekek tömege jelentkezzen erre a tagozatra. Ma még ko­rai volna erről beszélni. En­nek következtében a népmű­A képzés elemzésével er­ről az álláspontról kell el­indulni, s mielőbb felszámol­ni sok gátló tényezőt. A ki­forratlanság most még igen nagy terhet ró az oktatókra. Az ügyvitel tanításához pél­dául a tankönyvpótló jegyzet semmitérő. Ugyanakkor a ta­nulók jegyzetelő és fogalmazó készsége is sok kívánnivalót hagy maga után. Az ismeret­is sokat jelent a tapasztala­tok összegezése, a további út kimunkálása, hiszen a kö­zépiskolai népművelőképzés korántsem kiforrott. Olyan kérdésekre kell megadni a választ. hogy egyáltalán van-e jövője ennek a tago­zatnak. szükséges-e, hogy megyénk három gimnáziuma minden évben indítson ilyen osztályt. S ezek mellett még számtalan megválaszolásra váró, intézkedést sürgető kérdés foglalkoztatja a né­velőket — a jegyzethiánytól a tananyagok koordináció­jához mutató zökkenőkig. vetési tagozaton kevés fiatal tudja követni az iramot, ke­vesen figyelnek fel közülük a világ tagozatukra vonat­kozó dolgaira. Nem csoda, ha kevesen szánják el ma­gukat arra, hogy népművelői pályán dolgozzanak. Pedig megyeszerte szükség volna rájuk, hiszen a főiskolai nép­művelőképzés körének széle­sítése sem jelenti azt, hogy belátható időn belül a kisebb munkahelyeken is szakkép­zett emberek lesznek; a. köz­művelődési intézmények mel­lett az üzemekben, termelő- szövetkezetekben. Éppen ezért valamilyen továbbkép­zés után nagy hasznukat le­hetne venni azoknak, hkik a gimnáziumban népművelési tanulmányokat folytatnak. Persze, nemcsak a szakem­berképzés, a pályaorientáció miatt érdemel figyelmet ez a középiskolai tagozat A más irányú munkakörbe ke­rülők is ösztönzést kapnak arra. hogy a közművelődés buzgó pártfogói, széles látó­körű közéleti emberek legye­nek. A gimnáziumi népmű­velőképzés haszna tehát vi­tathatatlan, mindenfélekép­pen szükség van rá. anyag közlésén túl a neve­lőknek nagy gondot kell for- dítaniok arra. hogy tudatos figyelésre, kifejezőkészségük növelésére késztessék a diá­kokat A' népművelési * tagozaton rossz a tananyag koordiná­ciója is. A művészeti irány­zatok például jóval később szerepelnek a magyarórákon, mint ahogy szóba kerül a ta­gozaton. Ugyanígy a fizika tanításában a vetítéssel kap­csolatos ismeretek. Más pél­dákat is lehetne felhozni an­nak bizonyítására, hogy. a tananyag bizonyos fokú át­csoportosítására lenne szük­ség. A gimnáziumoktól senki sem várja szakképzett nép­művelők képzését. Ennek el­lenére a követelmények sze­rint polihisztorokat kellene kibocsátani. Igen nagy és túlságosán sűrített a tan­anyag í A szakmunkásképzés kétévet felölelő anyagát pél­dául itt mindössze 15 órába zsúfolták. Mivel a tagozatról kikerülők szakemberek mel­lett dolgoznak, pontosabban meg kellene határozni, hogy milyen tananyag szükségel­tetik szamukra és milyen mennyiségben. Elgondolkodtató az is, hogy a tantestületek nem minden tagja kezeli a többivel egyen­rangúnak ezt á tagozatot. Az igazgatók vagy helyettesük kivételével nem látogatják például az órákat, pedig pe­dagógiai módszertani tekin­tetben esetleg segítséget ad­hatnának azoknak a közmű­velődési szakembereknek, akik a népművelési tagoza­ton- tanítanak. Megyei tapasztalatok sze­rint nagyobb gondot kellene fordítani a tanulók szelek­ciójára is. A jó beszédkész­ségnek, a hirtelen átváltó, gyors reagáló- és szervező- készségnek kiválasztási, irá­nyítási Szempontnak kellene lenni a népművelői pálya iránti vonzódás mellett, Gyakorlatibb képzést Jó lenné, ha a közeli na­pokban megtartandó orszá­gos tanácskozáson a képzés­ben érdekelt és részt is vevő közművelődési intézmények is hallatnák szavukat, hiszen nem elméletieskédq, hanem nagyon is gyakorlati szak­emberekre van szükségük. Ügy tűnik viszont, hogy ehhez a gyakorlati idő kevés. Ezért meggondolandó, hogy — ha másképpen nem lehet, akkor önkéntes alapon — szerveznek nyári gyakorlatot a népművelő tagozatos fiata­lok számára, hiszen csak így. a kibocsátó és a fogadó fél együttes erőfeszítésével vár­ható kellő eredmény. Simon Béla Y. G. I Balaton-part nyári programja Terhet növelő kiforratlanság T Kérem, elnök űr, fia mődjá- ■ ban állna végighallgatni, ta­lán elmondhatnám azt a megfigyelé­semet, hogy mi az, ami nap mint nap tönkreteszi az ember napját. Azt vettem észre ugyanis, hogy az em­ber, mihelyt kimozdul a négy fal közül, csak és kizárólag elégséges tanulókkal találkozik. Bemegyünk az üzletbe, ott álldogálnak az álta­lános iskolában elégségessel éppen csak átcsúszott tanulók; mogorván maguk elé merednek vagy egymás­sal foglalkoznak, éppúgy, mint az iskolapadban; felébreszthetetlenek. A múltkoriban a pénztárnál egy ilyen kislánnyal akadt dolgom; nem az a baj, hogy nem tud számolni, azt el­végzi helyette a gép, arra való, csak be kell ütni a zacskókra írt számo­kot. Hanem amikor visszaad, letesz elém egy végighasadt húszast. Mon­dom neki, legyen szíves, adjon he­lyette másikat, tőlem azt nem fo­gadják el sehol, ők pedig este úgyis beviszik a pénzt a bankba, ott majd kicserélik. Nem is válaszol, már tol­ja odébb a kosaramat és a pénzt, ve­szi a következőt. Mondom neki, le­gyen szíves kicserélni, én ezt nem fogadhatom el... mintha süketnek beszélnék, lepereg róla minden és képtelenség a leikéhez közelférkőz­ni, nem használ a szép szó, az ép ész, csak hallgat, mint aki megátal­kodott. Es akkor az ember már resz­ket a dühtől és hazamegy és talál egy cédulát bedobva az ajtón, hógy kint voltak a házkezelőségtől, de hiába. Kérem, eatbec hetekig. Ember Máriái Egy tárgyalás jegyzőkönyvéből hónapokig könyörög, kérvényt ír, telefonál, hogy jöjjenek már ki, meghagyja a telefonszámát, de visz- sza nem hívják sosem, nem lehet megérteni, rniért nem bírják fel­emelni a telefonkagylót, megbeszélni egy időpontot, miért jobb nekik ki­jönni és dolgukvégezetlen távozni, nem ismerik az idő értékét, nem ké­pesek beosztani a napot, hogy elvé­gezhessék feladataikat, szétforgá-1 csolják az időt, a magukét és a má­sét. és akkor az ember újabb bead­ványt ír, de választ nem kap, nem kaphat, mert képtelenek egy levelet megfogalmazni... csupa elégséges tanuló. Én tudom, hol vannak a ki­tűnőek, a jelesek, egyetemi tanszé­kekén vagy könyvtárakban vagy ipari irányító posztokon talán, nem tudom, velük nem találkozik az em­ber sehol, a mindennapi életre az elégséges tanulók nyomják rá egyé­niségük bélyegét. És aztán gázszere­lők dolgoznak a házban, és az ember kinyitja a frissen mosott bejárati aj­taját és belé van karcolva egy ke­reszt, mert az a lompos fiatalember, aki becsöngetettt, játékos kedvében nem bírt magával, nem bírt ellen­állni a vonzásnak, amit a tisztára mosott felület gyakorolt rá, és úgy lép be az ajtón, hogy a fekete ola­jos kezenyomát is rajta hagyja, nem tanították meg rá, hogy a kilincset kell megfogni, nem az ajtó fáját, de- hát ezt nem is kell, nem is lehet az iskolában megtanítani, ez elemi tisz­tesség. És az embernek majd szétre- ped a mellkasa a dühtől, hogy azt hiszik, bármit megtehetnek, hiszen büntetlenül tehetik. És elvonulnak a gázosok és a lépcsőház fala tele van firkálva, - Saci, olvasom, és nyíllal átlőtt szíveket látok minden fordu­lóban, gyerekek — mondanám mo­solyogva, de nem mondhatom és nem tudok mosolyogni, hiszen ezek azért csinálják, mert már nem gyerekek, mert kinőttek végre az iskolapadból, ahol hátul ültek, és azt hiszik, most már felnőttek, most már mindent szabad. És aztán jönnek a tatorozók, és üvegcsörömpölésre riadok, és lá­tom, hogy egy jókedvű fiatalember kalapáccsal tör be egy ablaküveget, és akkor én ... elnök úr kérem ... 2Kerem elnök úr,, én csak any- ■ nyit mondhatok, hogy a Jóska jó gyerek, rendes gyerek, és nem szabadna lenézni őt azért, hogy csak anyagmozgató mi nálunk ég nem tud­ja választékosán kifejezni magát. Az a fiú annyit állt ki, egészen megvolt riadva, amikor hozzánk került, de tessék elhinni, hogy egy aranyos jópofa, csak hagyni kell, egészen fel­szabadult közöttünk. Hordja a ládát a szerelő után, mindig elfelejt belőle valamit, nem győzzük nevetni. Az emberek olyan kicsinyesek, kérem, a múltkoriban is kifogásolta az egyik lakó, hogy az ő kalapácsát kérték kölcsön és csupa mész volt, amikor visszakapta, hát tessék mondani, miért nem lehet kölcsönadni egy ka-, lapácsot, mi az, oltáriszentség? Mi á brigádban olyanok vagyunk, mint a testvérek, örülünk, ha valakinek jó kedve van, de az emberek olyan ér- tetlepek, a múltkor azért szólamlott fel valaki, bár ez nem tartozik ide, hogy beénekeltek a tatarozók az ab­lakán; csak egy napra állna be az ilyen a. hákáihoz, tudom, nem iri­gyelné többé. Csak égy bicskát kért a múltkor az egyik fiú, hogy egy drótot elvághasson hát nem azt mondta az a ssbászfőorvos, akinek a lakását tettük rendbe, hogy nem tart bicskát? És amíg egy létrát ka­punk mert elvárnák, hogy mindenü­vé mi cipeljük magunkkal, micsoda kifogásokat tudnak kitalálni! Azt mondja egy asszony, nem adja oda, mert néki az áll a kádban, azon szá­rítja az alsónemú#:.. megáll az ész. És én nem hiszem el, elnök úr ké­rem, mar a tárgynál vagyok, hogy a Jóska bevert volna egy ép ablakot, mi ismerjük egymást a brigádban, nincs rá bizonyíték," hogy az az üveg ép lett volna, különben is megcsi­nálja a biztosító, csak le kell vinni az üvegeshez a keretet, és amikor a tanárnő megpofozta azt a fiút... kérem, ón is szülő . vagyok, szülői munkaközösségi tag vagyok, rpert arra jó a munkásember ugye. hogy rendbe tegyen az az- iskolának ezt- azt, olyankor kedves apuka így, ked­ves apuka úgy, még csak ezt a kis vitrázst rakja fel, még csak azt a küszöblécet nézze meg, tmert képte­lenek beverni egy szöget, de azért én sein estem a fejem lágyára, tu­dom, hogy a tanárnőnek ütni némi szabad, az iskolán kívül sem szabad, elmondták azt nekünk a szülői mun­kaközösségben, hogy ezért fegyelmi jár, az iskolában a tanárnő Sérn merné, ebben biztos vagyok, .csak nyeli “a mérgét, aztán otthon adja ki. a lakása ablakában, mert ott azt hiszi, ott mindent lehet. Kiokosítot­tak minket a szülői munkaközösség­ben, igen, kérem, a tárgynál vagyok, azt mondta az igazgató,, hogy a po­fon a tehetetlen düh jelé, a pedagó­gusra vet rossz fényt, ha, tehetetlen, hát csak ezt akartam még elmonda­ni, hogy a tanárnő sem állt kérem feladata magaslatán. Jövőt lássanak

Next

/
Thumbnails
Contents