Szolnok Megyei Néplap, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-30 / 76. szám

1978. március 38.

SZOLKOK MÍBTEI NÉPLAP

5

Jászsági napok Csepelen

Nem szó! már a cseléiarang

Szenttamási változások

Csehszlovákiában. Én is

jartam már a Balaton mellett, de itt nyáron sok a

munka, nem szabadulhatok. Hidegben meg nincs kedve mászkálni az embernek.

— És az esték?

— Mire mindent elvégzek .. .Meg van tévénk.

—. Olvasni nem szokott?

— Jár a Képes Újság, a Néplap, a rádióújság. Ennyi.

3.

Szelei Lásriöné 25 esztendeje pedagógus a szenítamá- si általános iskolában. Ma már csak az aisótagozatasok tanulnak .itt, a nagyobbak autóbusszal járnak be Tö- rökszehtmikló&ra.' Ha valaki, hát ő igazán jól ismeri a szenttamási életet

— Tisztességes a jövedelem, van miből változtatni. Ma az a jellemző, ha valaki s új bútort vesz. akkor a szomszédja is vásárol, csak drágábbat, hogy mindenki lássa: neki többre telik. Sajnos, elsősorban a külsőségek számítanák. A műveltség nincs arányban az anyagi jóléttel, elmarad mögötte.

Elmondta, hogy kilenc vei ezelőtt feltűnt az iskolában: nagyon szegényes a gyerekek; szókincse. Kiderült hogy az oda járó tizenhat gyerek közül egyetlen egynek a szülei végezték el az általános iskolát. A többieké az ötödik-hatodik osztályban abbahagyták a tanulást Ma mi a helyzet?*

— Nem sokkal jobb. Számunkra sem dicséret, de itt a 30 éveseknek körülbelül a fele nein fejezte be az általános iskolát. Évekén át megszerveztük az esti iskolát. Az 50—55 évesek nem szégyelltek beülni az iskolapadba. a fiatalabbak nem jöttéit. A mai 10 évesek már biztos, hogy befejezik a tanulmányaikat ők, nem tartják majd felesleges pénzkidobásnak egy könyv megvásárlását. Igen, a kicsik már szeretnek olvasni és karácsonyra, húsvétra legtöbbjük könyvet kér ajándékba a szülei tőL

— Hogyan. mivel lehet itt eltölteni az estéket?

— Lehet színházba menni autóbusszal, de ... van letéti könyvtár, kijár a művelődési autó. Csak a múltkor is kijött Törökszentmiklósról egy rendőrtiszt és nagyon érdekes előadást tartott a fiatalkorúak bűnözéséről. Tudja hányán hallgatták meg az előadást innen Szenttamásról? Heten. Én a gyerekekben bízom, hogy ők már igényesebben fognak élni, ha felnőnek.

Megváltozott a világ Szenttamáson és további változást ígér. Tripsánszki József, a gazdaság pártvezetőségónek titkára mondta: nemcsak a gazdaságot akarják fejleszteni. hanem 1980-ig fölszámolják a szétszórt, régi uradalmi lakásokat is, a központban lévőiket pedig felújítják, korszerűsítik.

A cselédharang azonban ma még nemcsak emlék, figyelmeztető is. Arra. hogy az ott élő emberek életformája, életszemlélete még mindig nem változott eléggé. Dolgoznak hajnaltól estig, de csak azért, mert kell a forint házra, kocsira, takarékba. Az okos, szép, tartalmas élet iránti igény alig bimbózik.

Igaza lenne Szelemének? Csak a mai 10 évesekben lehet bízni, hogy ez egyszer másként lesz?

Varga Viktória

Amikor még az Atmássy grófok uradalma volt Szenttamás, minden pirkadatkor a lábon álló harang kongása jelezte: munkára, cselédek! Napnyugtakor újra kondult: mehettek már otthonaitokba vacsorát főmi, megetetni a gye’- reket és aludni, hogy másnap újra legyen erőtök dolgozni-. Milyen volt az az otthon, ahová hazatértek a szegények? Közös konyha, földes szoba, ahol még a Vetróleummal is spórolni kellett, mert fény nélkül inkább megvoltak, mint betevő falat híján.

A cselédharang ma is áll. Emléknek? Emlékeztetőnek? Vagy csak azért,.mert ,,kár lett volna ledönteni”? És a házak? Meg az emberek? Milyen az élet ma Szenttamáson?

óvodába járnak, itt. a gazdaságban. Igaz, a lakásgondok nagyok. Hiába költözik évente négy-öt család Tö- rökszentmiklósra vagy Két- póra az új családi házukba, a régi lakásokba is mindig akad beköltöző. Fiatalok, akik itt tudják összespórolni a pénzt az új hajlék építéséhez. Ezért is van, hogy itt a kerületben a dolgozók átlagéletkora 40 alatt van.

2.

Vargáéknál a nagymama a verandából átalakított konyhában tesz-vesz. A fiatalok nemrég értek haza a munkából, a két legkisebb Varga a lakás előtti tavaszváró kis kertben játszik a többi gyerekkel. Ahol élnek, az is cselédház volt, a nagymama még emlékszik arra az időre, hisz maguk is az uradalomban keresték a mindennapi kenyérre valót.

— öt évbe tellett, amig átalakítottuk a lakást. Tavaly a gazdaság lepadlóztat- ta a szobákat. Most már viszonylag jól nézünk ki — mondja a fiatalasszony.

Két szoba, konyha, előszoba. Modern bútorok, rádió kettő is, meg tévé. A háziak — látva, hogy megakadt a szemem a modern berendezésen — mondják:

— Tavaly vettük az új bútort

— Milyen az élet e&g ilyen tanyaközpontban?

•— Ma níár más, mint a mi gyerekkorunkban volt Van üzlet is, ahol vehetünk friss kenyeret, fűszert. Húst, tejet a gazdaságtól kapunk. Ha meg nagyobb dolgot akarunk vásárolni, beug- runk a kocsival Törökszent- miklósra.

Három évvel ezelőtt vettek a fiatalok egy Skodát, azóta jó szolgálatot tesz a kocsi: így alkalmuk nyílik kisebb kirándulásokra is. Bár a munkájuk ezt ritkán teszi lehetővé. Az asszony a tejüzemben szakmunkás, a férj fejőmester a tehenészetben. És most a feleség újra beült az iskolapadba, technikumba jár. „A tanulás az élethez tartozik, ha kedve van hozzá, „csinálja”— vallja a férj. Nem, ő egyelőre nem akar tovább tanulni. Sok a munka a ház körül is: a disznók, a csirkék elég tennivalót adnak munka után.

Hovodzák Sándorné több mint 20 évvel ezelőtt mint állatorvosi szaksegéd kezdett munkához a gazdaságban, és ma ő az üzemi konyha főszakácsa.

— Ilyenkor 180 embernek főzünk, de nyáron, meg őszi dologidőben 500—600 személyre is. Olyankor aztán hajnaltól késő estig talpon van az ember. Most nyáron újra lesz nálunk építőtábor is a diákoknak. Az Imre- majorban már épülnek a faházak. Ott 250 gyerek lesz, gondolom, nekik is mi főzünk majd.

— Szeret Szenttamáson élni?

— Megszoktuk. Amióta a

gazdaság rendbehozatta a lakásunkat, elég kényelmes. De házat Martfűn építünk. Ott van a rokonság. Ha

nyugdíjba megyünk az

urammal, oda költözünk.

— Mit csinál itt szabadidőben?

— Nekem olyan ritkán van. Az uram már volt külföldön is, Lengyelországban,

1.

A hibridüzem építése annakidején óriási szenzáció volt, lévén a felszabadulás utáni évek egyik nagy beruházása ezen a vidéken. Ma csendes. Jobbára a belső javításokat végzik az emberek.

lit üzem még teljesen új volt, a technológiát sem nagyon ismertem, meg kellett tanulnom. Az üzem reaktorgépének kezelője lettem, egészen ez év elejéig. A szolnoki Tiszaparti Szakközép- iskola szervetlen vegyész szakán végeztem. Amit ott tanultunk, csak alap volt a munkámhoz. Ezelőtt két évvel szervezett a TVM technikusképző ■ tanfolyamot, amit főnökeim javaslatára én is elvégeztem. De maradtam továbbra is reaktorgépkezelő, vegyipari szakmunkás még két évig, és csak az idén januárban kerültem az üzem laboratóriumába,

— Ugyanúgy három műszakban dolgozik, számol, adagolást keverést ellenőriz.

— Ez semmit nem változtat az üzemben elfoglalt helyemen. Az viszont nagyon jó, hogy bíznak bennem, és az egész technológiát irányító laboratóriumban dolgozhatok.

Az irodában — aEol beszélgettünk — mindent belépet^ a kriolitpor. Szántó Hona az emléklapokkal, dicsérő oklevelekkel telerakott fal mellett ült. Olyan ember biztonságával beszélt, aki megtalálta helyét az üzemben, a dolgos hétköznapokban.

Csak akkor jött kicsit zavarba, amikor az üzemvezetője, Fehér Andor szólt közbe;

■— Itt minden fiatal jól érzi' magát, és ehhez a feltételeket maguk teremtik meg. A sok tehetséges ember közül Ilona kitűnik becsületes munkájával. .Szeretnénk ha felvételizne Veszprémbe, a Vegyipari Egyetemre. Bízunk benne, hogy jó mérnök lesz.

V. E.

Nagy sikert aratott Csepelen a jászsági népművészek bemutatója

Ma este Csepelen, a Fiatal Utazóik Klubjában Szabó Józsefnek, a Panoráma Könyvkiadó munkatársának a Jászságiról szóló előadásával befejeződik a csepeli „jászság napok” több mint egyhetes rendezvénysorozata.

A Jászság bemutatkozott a főváros legnagyobb munkás- kerületében — kilenc napon át kiállítások, előadások, kulturális bemutatók programjából választhattak a csepeliek. Vajon milyen előzmények után került sor . e rendezvénysorozatra, s folytatódik-e később a csepeli- jászsági kapcsolat? — kérdeztük Bálint Leheltől, a XXI. kerületi művelődési központ igazgatójától.

— Három évvel ezelőtt, 1973-ban elhatároztuk, hogy hazánk különböző tájegységeit sorra bemutatjuk a csepelieknek. így rendeztük meg először a nagybereki, aztán a mezőföldi, hegyaljai, vértesi, karancsalji, Han- gony menti, szigetköri, § most a jászsági napokat. Ä tájegységi napok keretében vendégeinkkel együtt arra

törekszünk, hogy az itt élők érdeklődését felkeltsük a bemutatott vidék iránt. Kóstolót kínálunk, s ázt reméljük, ettől megjön az étvágy.

— És megjön?

— Tapasztalataink szerint Igen. Egy-egy tájegységi nap után százak és százak keresik fel a bemutatott vidéket.

— Számíthatnak erre a jászságiak is?

— Minden bizonnyal, hisz ilyen érdeklődést még sohasem tapasztaltunk. A szokásos két-háromezer látogató helyett most körülbelül ötezret számoltunk.

— Ez azt jelenti, hogy sikeres volt a jászságiak bemutatkozása?

— Olyannyira, hogy szívesen folytatnánk az együttműködést. Ha kérik, szívesen rendezünk a Jászságban csepeli napokat.

Böröcz Istvánná dr., a kerületi tanács elnökhelyettese maga is részt vett a megnyitó ünnepségen, megnézte a Jászság című kiállítást, majd a Jászsági Népi Együttes műsorát.

Fotó: Nagy Zsolt

— Hogy tetszett?

— Mindhárom rendezvény érdekes, színvonalas volt. Elhatároztam, ha időim engedi, én is kirándulok majd a Jászságba. Jászberény nekem különösen- tetszik — kedves, hangulatos város.

— Bizonyára sor került vezetőd megbeszélésekre is. Elárulná, hogy miben állapodtak meg?

— Elhatároztuk, hogy ezután kölcsönösen ßgyelem- mel kísérjük egymás munkáját, életét. A jászsági napok után is sor kerül majd kulturális programcserére, küldünk egymásnak a kiadványokból, de tanulmányutat, szakmai tapasztalatcserét is tervezünk. Jászberényben például,hosszú évtizedeik óta eredményesen dolgozik egy . pedagógusképző intézet, nálunlc, Csepelen egy másik most kezdte a munkáját ... — együttműködésünk kézenfekvőnek tűnik.

' — Tehát viszontlátásra a Jászságban?

— Viszontlátásra, remélem nemsokára,

ft. D.

Az állami gazdaság irodái mellett nagy, körülkerített területen gépek sorakoznak. Modern és még modernebbek. Várják, hogy munkára vezessék őket az egykori cselédek, meg azok gyerekei, unokái.

A grófi uradalom a háború után a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság 1. számú kerülete lett. Ma ezen a területen a kétszáznál több ember 61 millió forint értékű búzát, kukoricát termel, szarvasmarhát, sertést, lovat tenyészt, erdőt nevel. A hibrid üzem negyven millióval járul hozzá évente a gazdaság bevételéhez. Az idén 20 nap nyereséget fizettek a dolgozóknak.

Babochay György a kerület vezetője. Fiatalember, mégis a múltból maradt „emlékekkel” naponta kell birkóznia:

— Ebben a kerületben van a gazdaság legtöbb szolgálati lakása, szám szerint száztizenegy. Valameny- nyi régi uradalmi épület, csak kettő az új. A Greiner, a Dérczi-részen levő, összesen 40 lakást már nem is érdemes felújítani. Rozzantak, földesek. A többit igyekszünk rendben tartani, ahogy lehet. . Azt elértük, hogy magányos tanya már nincs a területünkön és két lakás kivételével mindegyikben van villany. Az Imre majorban 1971-ben renováltuk a házakat, tizenegy lakást akkor meg is szüntettünk. A központban 1973- ban készült el a vízmű, addig csak egy kutunk volt._ Most 50—100 méterenként vannak kifolyók.

Nehéz örökséget vett át a gazdaság: tönkre ment, ki- uzsorázott földeket, földes, vizes, sötét cselédlakásokat és a fillért is „magázó” cselédeket. Egyszóval nagy- nagy szegénységet.

— A háztáji, meg az állattartás többletjövedelmet ad a családoknak. Gazdaságunk is segít például a tápok beszerzésével, fuvarral. A megfelelő anyagiak pedig azt jelentik, hogy más élet van a régi lakásokban. A gyerekek tanulnak, a kicsik

Tavasz a vácrátóli arborétumban

\

Á bizalom birtokában

Életkora, alig huszonnégy év. Munkahelye a szolnoki Tiszamenti Vegyiművek kri- olit üzeme. Özvegy édesanyjával és egyetemista húgával lakik Szolnokon egy Ságvári körúti bérházban. Ahogyan főnökeitől és munkatársaitól halottam, Szántó Hona az egyik legelfoglal- tabb ember a közösségükben.

— Hogyan telt el a tegnapi napja?

— Hajnali háromnegyed ötkor keltem. Mosdás, öltözködés után rohanás buszhoz, hat órakor munkakezdés. Utána találkoztam a barátnőmmel jól esett egy kicsit beszélgetni. Aztán gyerünk gyorsan a tiszali- geti sportcsarnokba edzésre, ugyanis a szolnoki MTE kosárlabda csapatában játszom. Amikor onnan hazamentem, vacsoráztam, tévét néztem a családdal, olvastam. és tíz órakor lefeküdtem.

A kriolitüzem hatvantagú kollektívájának közös rendezvényein, társadalmi munkáin is ott van Szántó Ilona. Vitakört vezet a szolnoki Vegyipari Szakközépiskola i másodikos diákjainak. Ezenkívül tagja a TVM női futballcsapatának is.

— Közben gondot kell fordítanom a szakmai továbbképzésre, mert a vegyipar dinamikusan fejlődik és nem lehet lemaradni. Amikor az érettségi után, 1970 nyarán idekerültem, a krio-