Szolnok Megyei Néplap, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-25 / 72. szám
SZOLNOK MEGEEI NÉPLAP 4»,6. március -37 >«■ HOL TART A SALT? útja Leonyid Brezsnyev az SZKP XXV. kongresszusán elmondott beszámolójában külön szólt a hadászati fegyverek további korlátozására vonatkozó szovjet—amerikai tárgyalásokról. Leszögezte: a Szovjetunió ezeken a tárgyalásokon arra törekszik, hogy valóra váltsa az i 1974. évi vlagyivosztoki megállapodást és megakadályozza a fegyverkezési hajsza új területekre való átvitelét. Ez ugyanis a már eddig elért eredményeket is veszélyeztetné. Leonyid Brezsnyev itt nyilvánvalóan azokra a problémákra célzott, amelyek az úgynevezett SALT—2 megállapodásokkal kapcsolatban az utóbbi időben jelentkeztek. A nukleáris fegyverkorlátozásban az első eredmények 1972-ben a SALT—1 megállapodásokkal jöttek létre. A Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodott: csak két-két rakétavédelmi rendszert épít ki és ezt követően tartózkodni fog a védelmi rakéták minőségi fejlesztésétől. Ezzel párhuzamosan & szerződő felek ötéves időtartamra kötelezettséget vállaltak a hadászati támadó r&kétafegyverek kórlátozásá- • ra is. A SALT—1 folytatásaként 1873-ban történelmi- fontosságú nyilatkozatot tet- tek az atomháború megakadályozásáról, majd közölték: r b SALT—1 által engedélye- lett kettő helyett egy térségre csökkentik a rakétaeihá- rító rendszerek telepítését és mérsékelik a föld alatti nukleáris fegyverkísérleteket Ami a hadászati támadó- fegyvereket illeti, egyetértettek abban, hogy még az ide- ■ iglenes megállapodás lejárta, tehát 1977 előtt tíz évre szóló új egyezményt kötnek e legyverfajták korlátozásáról. Az akkor elhatározott és a további megoldásokat célzó tárgyalásokat/ azonban megnehezítette a stratégiai erőegyensúly összetevőinek eltérő értékelése, de emellett megélénkült az enyhülésellenes, a fegyverkezési hajszában érdekelt erők tevékenysége is. Az utóbbiak az egyoldalú előnyök kialakításának reményében igyekeztek meggyorsítani az új hadászati fegyverrendszerek kiépítését, amely mindenekelőtt a Tri- dent-program szorgalmazásában mutatkozott meg. A további feladat tehát az volt, hogy az eredeti elképzelések szellemében kölcsönösen elfogadható megoldást találjanak a továbblépés céljából. Fordulópont volt ebből a szempontból az 1974. évi vlagyivosztoki megállapodás. A Szovjetunió és az Egyesült Államok igen lényeges öt kérdésben egyeztette álláspontját. Megállapodtak abban, hogy az 1972. évi egyezményen túl a szárazföldi interkontinentális és tengeralattjáróról kilőhető ballisztikus rakéták mellett kiterjesztik a korlátozást a hadászati légierőre is. Egyetértettek abban, hogy mindkét fél számára azonos mennyiségi plafont kell meghatározni a hadászati fegyverek hordozóira vonatkozóan. Üj elemként határt szabtak a MIRV- töltetek (több. önálló célpontra vezérelhető robbanófejekkel ellátott rakéta) számszerű gyarapításának. Végül elhatározták: az új SALT-megállapodás hatályát 1985 decemberéig fogják kiterjeszteni és 1930—1981-nél nem később folytatják a tárgyalásokat a további korlátozásról. illetve a hadászati támadórendszerek esetleges csökkentéséről. Az 1975. év azonban nem hozott számottevő eredményt, sőt egyes területeken újabb nehézségek vetődtek fel. A stratégiai fölény csalóka délibábját kergető amerikai katonai vezetés, az enyhülés más ellenfeleinek támogatásával új fegyvereket kíván bevonni a tárgyalások hatáskörébe. Kísérleti szakaszban levő, úgynevezett „szárnyas rakétát” ellentételként akarnak felhasználni egy szovjet bombázótípussal szemben, amely állítólag a levegőben történő üzemanyag-felvétel után hadászati fegyverként is alkalmazható. Nyilvánvaló, hogy ilyen felételek között roppant erőfeszítésre, bölcsességre és előrelátásra van szükség ahhoz, hogy a vlagyivosztoki találkozón elfogadott elvek alapján a SALT—2 megállapodások létrejöjjenek. Ebből a szempontból nagy- jelentőségűnek tekinthető az a következetesség, amely az SZKP XXV. kongresszusának beszámolójából is kicsendült. T. L. Vülgyzárigát a Keleti Érchegységben 1957 júliusában hatalmas felhőszakadás zúdult az NDK Drezda megyéjére, két nap alatt négyzetméterénként 120 liter víz esett. A hatalmas víztömegek a Drezdától délre lévő Gottleuba folyócskát annyira megduzzasztotíák, hogy másodpercenként 400— 500 köbméteres áradatával — a szokásos 1,6 köbméter helyett— a kicsiny Gottleuba' elérte az Elba vízhozamát. Sok időbe telt, míg a rombolás utolsó nyomait is eltüntették, az árvíz következtében sok híd omlott össze, vasúti sínek mentek tönkre. A közeli Prina városban házak dőltek romba, utak váltak járhatatlanná. Hogy a hasonló károknak elejét vegyék, 1958-ban a Keleti Érchegységben megkezdték egy átfogó árvízvédelmi rendszer kiépítését, és 1969- re már négy tárolómedence készült el, 1974 október 2-an pedig felavatták a 177 millió márkás költséggel épült Gottleuba völgyzáró gátat a hozzá tartozó, 13,2 millió köbméter víz befogadására alkalmas tárolóval és ötven méter magas és háromszáz méter hosszú betongáttal. A völgyzáró gát nemcsak az árvízveszélyt szünteti meg, hanem javítja a környék ivó- vízellátását is. „Egyiptomi” lelet Mongóliában Mongol archeológusok egy, a Kara-Korum sivatag mellett feltárt temetőben furcsa ritkaságokat találtak: két, más-más állapotban lévő, de lényegében ugyanolyan halotti maszkot.. Mindkettő szivacsos tengerparti anyagból készült. A maszkok szinte megdöbbentően plasztikus hatásúak, formájuk tökéletes. Másfélmilliárd könyv évente A legifjabbak Is szívesért olvasnak. A Szovjetunióban évente 318 millió példányban jelennek meg gyermekkönyvek Arra a kérdésre, „Mivel tölti legszívesebben szabadidejét?” a Szovjetunió lakosságának háromnegyed része az olvasást jelölte meg. Mint a szociológiai felmérések bizonyítottak, az ország minden lakosa átlagosan rtapi félórát fordít könyv- és újságolvasásra. A könyvkiadás méreteit és » megjelentetett nyomdai tersftékek mennyiséget tekintve a Szovjetunió az eíső helyen áll a világon. Az elmúlt évben a Földünkön kiadott 7,5 milliárd könyv és bfossúra közül 1,5 milliárd a Szovjetunióban jelent meg, ahol minden lakosra hat könyv jutott A szovjet könyvkiadók és nyomdaipari kombinátok naponta ötmillió példány könyvet bocsátanak ksu „Egy napon visszatért Olaszországba egy alcamói barátom. Elbocsájtották. Én meg azt írtam a feleségemnek, hogy jöjjön ki ide Svájcba, a három gyerekkel együtt. Néhány nap múlva megérkeznek. Kétfelé — én itt, ők otthon — sehogyse tudtuk egyensúlyba hozni a családi költségvetést. Most talán jobb lesz ... Csak a munkámat ne veszítsem el." A válság viharában úgy hányódnak a vendégmunkások, mint kormányát vesztett bárka a tengeren. Semmi sem biztos többé, az emberek sorsát véletlenek irányítják, .több a hiú reménykedés, mint a valódi perspektíva. Van, aki hazaindul, mint az alcamói munkás, mert nincs többé munkája, és Szicíliából ismét útnak fog indulni, hogy külföldön keressen megoldást olyan gondokra, amelyek otthon megoldhatatlanok. Mások. mint Mauro La Medíca felesége és három gyereke, otthagyják Caltanísettát, s Zürichbe mennek a családfőhöz. mert egyetlen fizetés kétfelé nem elég többé, vállalni keli tehát a kivándorlással járó megrázkódtatást és mindazokat a nehézségeket, amelyekkel a beilleszkedés jár egy,. a külföldiek iránt oly kevéssé vendégszerető országban, mint Svájc. La Medica így magyarázza: „A család ilyen egyesülése nem jár örömmel, túlságosan sok feszültség van a levegőben. A válság következtében itt Svájcban is emelkedtek az árak, a fizetésem viszont csökkent. Amikor Üjév után visszatértem Zürichbe, a tulajdonos — egy kis műanyagüzemben dolgozom — őzt mondta, hogy rosszul mennek a dolgok, és ha meg akarom tartani a munkahelyemet, el kell fogadnom, hogy kevesebbet fizet, mint azelőtt. Vagy elfogadom, vagy elmegyek, így a korábbi, tisztán 'megmaradó havi 14S0 frankról 1250-re csökkent a fizetésem. Azelőtt havonta 800 frankot küldtem haza, de a fizetés- csökkentés után ez lehetetlen. Mit tehettem? Kihozom őket ide. Ami megrontja az életemet. ami miatt mindig ösz- szeszorul a torkom a félelemtől: nem tudom, mit hoz a holnap. Minden nap újabb elbocsájtások...” A Ticino megyében lévő Mepdrisioból egy .olasz műszerész naponta járt át dolgozni a határ túloldalára. Egyszer váratlanul áthelyezték a gyár másik részlegébe, alacsonyabb fizetéssel. Azután villámgyorsan megkapta a felmondólevelét is. mert tiltakozni mert az áthelyezés és a fizetéscsökkentés ellen. A Ticinoban és Valleseben élő. és a határ túlsó oldalán. Svájcban dolgozó olaszok közül az utolsó tizenkét hónapban 10 ezren veszítették el a munkájukat. A svájci tőkések, miután annyi évig importáltak kizsákmányolható munkaerőt a fejlődő gyáraikba. most cinikus módon a munkanélküliséget exportálják. Sok egykori vendégmunkás. aki most a visszatérés útját választja (számítások szerint Olaszországba 250 ezren tértek haza, Nyugat-Eu- rópa országaiból) csupán ideiglenes, bizonytalan elhelyezkedésre számíthat, amely nem sok reményt nyújt. És még ilyen esetben sem mindig követik konkrét tettek a szavakat. Íme, így ír Guido Caporali, egykori vendégmunkás a Varese tartományban lévő Varano Bore- hiból: (a levél február 4-én t jelent meg a Szabad olasz kolóniák szövetségének zürichi folyóiratában) „Végleg visz- szatértem a hazámba és július 4-én beadtam a kérvényemet munkanélküli segélyre. Mindmáig egyetlen soldó t sem kaptam. Azt mondták várnom kell. mert nincs rá keret. Szép helyzet, ugye? Jókora csalódást okozott nekem ez as ügy ...” (A Gtorniból fordította: BA) Egy tábornok hazatérése Viktor Jahontov elei« kész regény. Lehet, hogy ez a mű önéletrajzi formában, hamarosan meg is születik. A Moszkvában, élő volt tábornok immár egy esztendeje nyugdíjas, van hát ideje arra, hogy visz- szaemléKezéseií papírra vesse. Egy éve nyugdíjas. Moszkvában él. . . Az olvasó bizonyáraazt hiszi, tudja, hogy kiről van szó: egy 61 esztendős szovjet tábornokról. Csakhogy Viktor Jahontov a cári hadseregben volt tábornok és a 95- ik évét tapossa. Életéről nemrég számolt be a Nye- gyelja című szovjet hetilap. Származása,' akár a régi orosz hadsereg akármelyik tisztjéé. Sőt, nem is akármelyiké ! Édesapja tábornok volt, anyai nagyapja miniszter, ősei közé tartozóét a Naoóleon elleni . 1812—1815-i hadjárat tót neves orosz hadvezére. Ennék megfelelően indult karrierje is. Elvégezte a pé- tervári kadétiskolát, a oav- lovs?ikí tisztiiskolát.' majd a vezérkari akadémiát, hamarosan az egyik elitegvség, az Alekszandr Nyevszkij-ezred századparancsnofca lett. Felvilágosult tisztnek számított: ími-olvasná tanította katonáit, műkedvelő együttest szervezett nékik. II. MiMés vacsoraYsndége Egyébként élte a fővárosi tiszteit mindennapi életét. Bálokra, fogadásokra járt, kétszer volt a cár vacsora- vendége, egvszer meg villás- reggelire volt hivatalos II. Miklóshoz. Az első világháború kitörése Japánban érte, ahová a japán nyélv tanulmányozására küldték. Azonnal hazatért és a frontra kérte magát. Egy évig a 16. hadsereg hadműveleti osztályát vezette, majd Angliába, Francia- országba küldték diplomáciai feladattal, azután Tokióban lett katonai attasé. Az 1917-i Februári Forradalom után hazatért. Péterváron egykori elöljárója, Alek- szandr Verhovszkáj (a Vöröshadsereg Akadémiájának későbbi professzora) volt a hadügyminiszter; a helyettese lett, akkor már tábornoki rangban. Csakhogy a front- szolgálat, a külföldi tapasztalatok hatása alatt Jahontov (akárcsak minsztere) akkorra már meggyőződött arról, hogy Oroszország érdekeike mielőbbi kilépni a háborúból, békét kötni. Meg is próbált érte síkraszállmi — posztjáról azonnal eltávolították. Ezért aztán rokonszenvvei fogadta 1917 októberében a bolsevikek Békedekrétumát, die magát a szocialista forradalmat nem értette, nem tudta elfogadni. Japánba utazott, majd amikor a mikado. kormánya — tizenhárom másik imperialista kormánnyal együtt — hadba vonult Szovjet-Oroszország ellen, az Egyesült Államokba települt át. Agitátor Amerikában Viktor Jahontov fság- vérig orosz hazafi volt. Az Oroszország elleni intervenció idején hazája mellé állt és cikkeket kezdett írni Szovjet-Oroszország védelmében. Mint tapasztalt katona felvilágosult, világ- látott ember, mind többet gondolkozott azon, hogy miért támogatja az orosz nép a Vörös Hadsereget, hogy volt bajtársiad — a cári hadsereg tisztjei, főtisztjei közül a legtehetségesebbek —miért harcolnak odahaza a szovjetek hatalmáért. És Viktor, Jahontovból, az orosz hazafiból fokozatosan Szovjet-Oroszország harcos híve lett. Cikkeket írt, előadásokat tartott Amerika- szerte a világ első munkás- paraszt államáról. Különösen értékes és fontos volt ez a 20-as években, amikor az Egyesült Államoknak (a tőkés nagyhatalmak közül utolsóként) nem volt diplomáciai kapcsolata a Szov jet- jetumióval, s kevéssé jutott el oda az igazság arról, hogy mi történik a világ egyhato- dán. „A Szovjetunió és a Népszövetség”, „Hogyan lehet együttműködni a Szovjetunióval?” „A Szovjiettimió külpolitikája” — ezekről a témákról tartott előadás-sorozatot a volt tábornok « Harvard-, Columbia-, a Stanford-egyetemen, a West Point katonai akadémián és másutt az Egyesült Államokban. Köziben Lenin műveivel ismerkedett. tanult. Olyan emberiekkel kötött ismerett- ségst, mint Thomas Manó és Albert Einstein, és fáradhatatlanul írt beszélt, dolgozott. 1936-ban megjelent könyvében világosan kimutatta: Japán hamarosan megtámadja az Egyesült Államokat. Kiváló ismerője volt Japarunak, könyvét abban az időben még sem vették figyelembe az amerikai vezető körök, s csak akkor értékelték igazán, amikor 1941 novemberében ez az esemény bekövetkezel. Abban az időben azonban Jahontov hazája, a Szovjetunió már hadban állt a fasizmussal. A volt tábornok^jelentkezett a washingtoni szovjet nagykövetnél: katonaként kíván harcolni haza-, jáért. A diplomata azonban úgy vélte: többet tehet az ügyért az Egyesült Államokban. mint a Szovjetunió, a szovjet—amerikai együttműködés propagandistája. Kiemelt nyugdíj 1947-ben Viktor Jahontov (akkor már 66 éves volt) fordítói vizsgát tett az ENSZ- ben és a titkárság fordítói osztályának szerkesztője lett Az 50-es évék elejének mac- carthysta b'jszxurlcányüklözé- se, az Amerifca-eHenss tevé- ’ kenyságet vizsgáló hírhedt bizottság azonban eltávolította onnan. „Russzkij Go- losz” (Orosz Hang) címen haladó hetilapot alapított, annak hasábjain folytatta a Szovjetunióról szóló igazság terjesztését 20 évig áiát a lap élén. 1975-ben. fordult a szovjet kormányhoz hazatérési engedélyért, amit szinte azonnal meg is kapott. 57 évi távoliét után most ismét Oroszországban, a Szovjetunióban él. A kormány személyi (kiemelt) nyugdíjat ál-, lapított meg neki.
