Szolnok Megyei Néplap, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-23 / 70. szám
( 1976. március 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP BflftAKtl Sajtókonferencia Egy-egy hétfő estén rendszeresein nyilvános sajtókonferenciára invitál bennünket a rádió. Hogy ez ezelőtt hat éve jó kezdeményezés volt, sokszor, sokhelyütt megírtuk már. Most, az elmúlt heti kapcsain, amely az egészségügyről szólt, hadd gondolkodjunk el azon: miért jó ez a műsorformia. Először is azért, mert valóban közügyeket tár a legszélesebb nyilvánosság elé, jól megválasztott időpontban, akkor, amikor nagyon sokan hallgatják a rádiót. Jó továbbá, mert lehetőséget ad arra, hogy reális gomdiai- róli mondja el az ^érimterbt fél”, jelen esetben az Egészség- ügyi Minisztérium, mit óhajtanaik tenni. Jó, hogy a hallgató is telefonálhat, kérdezhet, s végül jó, mert a nagy nyilvánosság előtt maga a sajtó is vizsgázik: mit kérdez, unit tart fontosnak, kieme- lendőnek. Igaz, sók, néha úgy tűnik talán túl sok témáról esik szó egy-egy ilyen sajtótájékoztatón, néha nem ártana a témakört szűkíteni, így a válaszok mélyebbre hatoüóák, pontosabbak lennének. Feltehetően ezt igyekszik pótolni maga a sajtó, a megválaszolatlan kérdéseikre később visszatérve — s épp a rádiónak köszönhető — joggal feltételezzük — ezeket az írásokat a szokásosnál is többen olvassák. S ha már ennyi jót írtam e műsorról, még egyet, talán a legfontosabbat. Úgynevezett kényes kérdésektől sem riadnak vissza az újságírók, nem szívbajosak, s egykét mellébeszélés ízű választ laszámítva, az illetékesek hallhatóan igyekeznek kimerítő választ adni. Ám a rádióhallgatónak az is szimpatikus, ha — mint azt most az egészségügyi miniszter tette — akit megkérdeztek. férfiasán bevallja: erről fogalma sincs. Jobb ez, mintha gondolattá! an kör- mondatok ,„nesze semmi fogjad” válaszát kapnánk. Mart szerencsére kérdezőkre és válaszolókra egyaránt a javító szándékú tárgyilagosság a jellemző — és ez minden nyugtalanító gond mellett is megnyugtató. Hovalla a rádiőisan Szintén évek óta tartó sorozat Hámori Éva összeállítása, az Ez is, az is .. . Műsorainak gerincét rádiójátékká átdolgozott novellák adják, rövidek, frappánsak s mégis hiányérzetet keltők. Ha abból a szempontból mérlegeljük, hogy' így a világirodalom klasszikusai kétségtelenül több emberhez eljutnak, mint könyv fórmájá- bam, a műsor egyik érdeméről beszélünk. Mégis ezek a novellák többnyire nem adják vissza az írások plasztikusságát. Merem ezt azért mondani, mert szombaton egy olyan válogatást hallhatunk a Kossuth adón ebben a műsorban, amely a több éves sorozat három legjobbnak ítélt novelláját mutatta be. S már a nevek is: Jack London, Tersánszky Józsi Jenő. Thomas Mann — szinte a siker garanciája. Több energiát kellene szánni az átdolgozásra, hogy Teirsánsaky humora, Mann gondolatgazdagsága vagy Jack London elbeszéléseinek izgalma jobban megfogja a hallgatót, röviden: az írói egyéniséget nem szabad kilúgozni a rádióváltozatból. — trömböczky — Színvonalas bemutatók a középiskolások megyei fesztiválján Befejeződtek a Verseghy diáknapok Vasárnap este a Ságvári Endre megyei Művelődési Központban tartott gálaesttel befejeződtek a Verseghy diáknapok. Bíró Boldizsár, a szolnoki Városi Tanács V. B. elnökhelyettese ünnepi beszédében méltán szólt elismeréssel . arról a színvonalas munkáról, melyet a középiskolák és a szakmunkásképző intézetek kifejtettek a különböző művészeti ágakban. Megyénk iskoláiban több ezer diák készült valamilyen produkcióval a diáknapokra, s közülük sok százan mutathatták be tudásukat Szolnokon. A Verseghy diáknapok kétévenként megtartott sorozatainak serkentő közműve-' lődési hatása tehát vitathatatlan. A mostani bemutatókon is érződött ez, — mindenekelőtt a gálaest magas színvonalában. S abban is, hojjy a korábbinál jó háromszázzal több diák szerepelt a különböző rendezvényeken. Bővült a programban szereplő művészeti csoportok köre is, — színre léptek például az éneklő csoportok. Külön öröm a szakmunkásképző intézetek növendékeinek tömeges részvétele és jó szereplése a bemutatókon, hiszen a humán tárgyak oktatása náluk nem olyan mérvű, mint a középiskolákban. Elgondolkodtató viszont, hogy a Verseghy diáknapokon évek óta többnyire ugyanazok az intézetek — köztük a Verseghy Gimnázium, a kisújszállási és a tiszaföldvári gimnázium, a 605. sz. Szakmunkásképző Intézet — állnak az élen. Igaz, a művészeti produkció képesség dolga is, de a diákok jó szereplése felkészülésüktől, a tantestületek és a közművelődési intézmények segítségéin- is függ. A Verseghy diáknapok sikere a rendező szervek, jó munkáját is fémjelzi. Elismerés illeti azokat a tanárokat és diákokat, akik szabad idejüket a jó ügy szolgálatába állították. Soha ilyen népes nem volt még a versmondók mezőnye! Vasárnap délelőtt a Verseghy Gimnáziumban közel hetven középiskolás lépett pódiumra, s ami külön öröm: a résztvevők többsége szakmunkásképző intézetből, szakközépiskolából érkezett. Szép, tiszta beszéd, értő, gondolatgazdag tolmácsolás — foglalhatnánk tömören össze a verseny pozitív tapasztalatait. S a negatívumok? Nem az egyéniségükhöz illő művet választottak sokan, s erősen érződött a versenyzők , stílusán az irodalmi színpadok, a színjátszócsoportok hatása is. A jászberényi Lehel Vezér Gimnázium tánckara nagy sikerrel szerepelt a gálaesten is Foto: Novák A bemutató „legnépszerűbb” költői József Attila, Radnóti Miklós, Váci Mihály és Illyés Gyula voltak. Meglepő, hogy a XIX. század alkotói közül egyedül Arany János szerepelt, s hogy vasárnap Ady, Babits. Kosztolányi, Tóth Árpád és Juhász Gyula verseit sem hallottuk. A zsűri hét kiemelkedő produkciót: találj; Antohyak István, Marton Adrien (mindkettő a szolnoki 605. számú Szakmunkásképző intézet tanulója). Prágai Ilona (a szolnoki Vásárhelyi Pál Szakközépiskola), Lakatos Valéria (martfű Cipőipari Szakközépiskola), Plesovszky Erzsébet, Palágyi Márta (Kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium) és Tóth Ilona (szolnoki Verseghy Gimnázium) egyaránt aranyérmet kapott Népes mezőny volt a prózamondók bemutatóján is a Verseghy Gimnáziumban. A témaválasztást a szövegtudást egyértelműen jónak ítélte a zsűri. Az előadott művek megfeleltek a 15—18 évesek. ízlésének, érzelmi világának és műveltségének, ezért volt jó a bemutató színvonala. Elvétve volt csak tapasztalható beszédhiba. Sokkal inkább kirívó volt, hogy a szereplők elsősorban a szövegre figyeltek, a hangsúlyra, hanglejtésre kevésbé. Bizonyos fokú szentimentális előadásmód is jellemezte a bemutatót. A fiatalok érzelemvilága igen gazdag, s bizonyára emiatt nem megható történeteket is szentimentálisán tolmácsoltak. A prózamondók közül arany fokozatot érdemelt Palágyi Márta és Plesovszky Erzsébet (mindketten a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium tanulói) és vers- mondásban is arany fokozatot kaptak, valamint Lédeczy Edit, a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola tanulója. A vers- és prózamondók mellett ugyancsak tegnap versenyeztek az arany-, ezüst- és bronzérmekért a folk és pol-beat együttesek, szólóénekesek, a népi hangszeresek, az ifjúsági éneklő körök, valamint a népitáncegyüttesek. A népi hangszeresek bemutatóján a Tiszapartí Gimnáziumban a zsűri aranyéremmel jutalmazta Szaszkó Elek és Varga Tibor citera- kettősét (mezőtúri Dózsa György Mezőgazdasági Gépészeti Szakközépiskola, Valamint Balassa József c.iterajá- tékát (kisújszállási 625. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet). A folk és pol-beat énekesek versenyén mindösz- sze egy aranyérem talált gazdára. A boldog tulajdonos Herbst Sarolta, a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium tanulója. Az ifjúsági éneklő körök bemutatójának ugyancsak a Tiszapartí Gimnázium volt a házigazdája. A diáknapokra benevezett tizenhét éneklő körből aranyérmet kapott a kunszentmártoni József Attila Gimnázium-. a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium, a mezőtúri Dózsa György Mezőgazdasági Gépészeti Szakközépiskola, a szolnoki Tiszapartí Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola. a szolnoki Szamuely Tibor Gépipari Szakközépiskola, a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium, a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, valamint ,a szolnoki Kereskedelmi Szakmunkásképző Intézet éneklő köre. A népitáncosok verseyén. a Ságvári Endre megyei Művelődési Központban hat együttes mutatta be műsorát. Aranyérmes lett a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium tánckara, valamint a szolnoki Egészségügyi Szakközépiskola, s a 605. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet közös népitápc-együttese. Honismeret, életismeret Tizenkilencen asztalnál Februárban tartotta a HNF Országos Tanácsa a II. országos honismereti konferenciát Kecskeméten, ahol megemlékeztek a honismereti mozgalom szervezett elindulásának 15. évfordulójáról. Meghívott vendégként vett részt a jászkiséri tanító, Győry János is. Ekkor vette át a Szocialista kultúráért kitüntetést. — Mi, indította arra. hogy honismerettel foglalkozzék, és másokat is bevonjon a kutatásokba? — 1955-ben kerültem Jászkísérre. Élt itt akkor egy országos hírű néprajz- kutató, Csete Balázs. Abban az évben ment nyugdíjba. Azt mondta: „Öcséin, legyél a szakmám folytatója”. Elvégeztem a főiskolát, egyetemet. Közben lapozgattam Balázs bácsi munkáit. Igyekeztem eleget tenni a kérésének. — Hogyan látott a munkához? — Tárgyi gyűjtéssel kezdtük. A faluban hamar megszokták az emberek, hogyha valami „régit” találtak, elhozták‘hozzám. A Homokosban például a falu egyik traktorosa talált egy rövid nyelű kardot. A gyűjteményünkben van egy kőkor- szakbeli korsó is. Később az iskolában, ahol tanítok, alakítottunk honismereti szakkört ... — A Csete Balázs szakkör öt éve alakult, és tizennyolc nyugdíjas parasztember a tagja. Nem tudom, van-e az országban még egy ilyen honismereti szakkör? De rendkívül figyelemre méltó ötlet. A gyerek után ... — Ezeknek az embereknek élettapasztalatát, tudását mindig kamatoztatni tudjuk a köz javára. A szakkör alakulásakor arra törekedtünk, hogy a községünkre jellemző minden foglalkozási ág képviselve legyén. így jött gulyás, kanász, rizs-, dohánytermesztő, kisparaszti gazdaságot képviselő közénk. — Hogyan sikerült az öregek bevonása? — A szakkörnek egy legénykori cimboratársaság a magja. Az öregek fiatal/ korukban színjátszócsoportban voltak. De van új tagunk is. Csömör Antal bácsi, aki világéletében tanyán élt. Amióta közénk jött, ő az egyik leghűségesebb tagúnk. — A nyelvjárási és néprajzi gyűjtőpályázatokra minden évben küldtek egyéni és közös munkát a Damjanich múzeumba. Most csak néhányat említsünk meg: 1972-ben készült el az a kétéves munka, amelyben Jászkisér dűlőneveinek eredetét, elnevezésének mai értelmezését dolgozták ki. Egy évvel később 107 utca nevének története szerepelt pályázatukban. Tavaly a ragadványneveket dolgozták fel 1699-től 1785—86-ig. Milyen módszerrel készülnek a pályázatok? — A foglalkozásokén — amelyeket a művelődési házban tartunk — körbe ülünk egy asztalt és beszélgetünk. A témát, a feladatot már ilyenkor ismerik pz öregek, és aki hozzá tud szólni, emlékei között valamire rátalál, elmondja, mások folytatják, és ez így megy, amíg el nem készülünk vele. Néhányan pedig jegyzetelünk. Igen jő a kapcsolatunk a Damjanich múzeummal. Útmutatókkal segítenek,. felhívják a figyelmünket, milyen szempontok alapján dolgozzunk. A szakkör tagjai viszont azzal segítik a múzeum munkatársainak gyűjtőmunkáját, hogyha valameiyikő- jük elmegy Jászkísérre, áz öregek olyan helyre kalauzolják el, ahol érdemes bekapcsolni a magnót. A. X. 30 éves az ssfSördszervszct Gazdag kulturális program az évfordulón Az idén 30. születésnapját ünneplő Magyar Űttörőszer- vezet sok-sok színvonalas kulturális, művészetig eseménnyel készül az évfordulóra. A Magyar Úttörők Szövetsége Ünnepi körtánc címmel vetélkedőt hirdetett a Magyar Rádióval közösen a gyermekszervezet születésnapjának köszöntésére. Jelenleg a középdöntőbe továbbjutott 18 úttörőcsapat már a stúdióban versenyez, és hamarosan bemutatkozik a rádióhallgatók előtt is. A születésnapi ajándékok sorában a Kulturális Minisztérium felkérésére tíz zeneszerzőnk dolgozik új úttörődal írásán. Június 10—J3. között úttörő színjátszó-fesztivált rendeznek, amelyen a kisdiákok dramatikus játszókörei adnak . egymásnak találkozót. A bemutatók sorát Győr-Sopron megye kezdte meg márciusban, s a továbbiakban valamennyi megye kiválasztja legtehetségesebb küldötteit a pécsi bemutatóra. Ugyancsak megkezdődték az előkészületek a június 2—4-ig zajló Országos úttörő néptánc-fesztiválra. A színes folklór-bemutatónak Bács- Kiskun megyében, Kiskőrös ad otthont. 1876. MÁRCIUS 28-ÄN NYITOTTÁK még ünnepélyesen, száz évvel ezelőtt az Egyetemi Könyvtárát. Képünkön a monumentális előcsarnok két oszlopsora. A két szépen tagolt oszlopsor ünnepélyes hatást kelt, és jól tükrözi az építő látványosságra való törekvését Járom az új váramat Tavaly ősz ót.a mindkét tiszafüredi óvodában, hetente egy-egy alkalommal Harangi Lászlódé zenetánárnő tart foglalkozást az öt-hat éves gyerekeknek. Játékkal, tapssal, síppal, dobbal, énekszóval. verssel segítik ezeken az. órákon az iskola előtt álló apróságok zenéi előkészítését. Befejezik áz uzsonnát, a két Ötéves napos látható ügybuzgalommal szedi össze a miniatűr asztalokról az edényeket, Néhány perc. és a gyerekek szabaddá teszik a terein közepét. — Hozza valaki a komatálat! — mondja a zenetanár- nő. akit a gyerekek mikor »Marika néni”-nek, mikor Zeneóra az óvodában „tanár néninek” vagy „óvó néninek” szólítanak. Szőke kislány ugrik a játékos szekrényhez, és hozza a „komatálat”, egy zománcos tányérkát. „Ec-pec — kimehclsz’' — kiszámoló, megy a ..koma- tál”, forog a kör, énekelnek a gyerekek. Újabb körjáték, újabb ének: „Járom az új váramat járom a sajátomat.. Mindenki a tanár néni köré ül. Együtt éneklik: „Nincs szebb a virágnál”. — Kalóz Anci egyedül. Eleven szemű csöppség énekel. Tiszta, csengő hangocska : árad a dal, árad a vidámság. ..Síppal, dobbal, nádi hegedűvel”. A mai meglepetés: a tanár néni hegedűt vesz ki, abból a fdresa, fekete papucsalakú tokból. Hegedűszói y néhány hang után a gyerekek felismerik a dalt és fújják teli torokból, tiszta szívből; Az óra után ballagok Végig az Örvényi úton, A lassan tavaszodó kertekben/feh- gelicék — megannyi kicsi ékkő — keresgélnek magvakat, és eszembe jut, amit a gyerekek énekeltek: „Pici madár vagyok én Pici nótát tudok én, Cipit.y Lőrinc, meg egy pici tyaf, tyaf, tyaf.” — Szabó —
