Szolnok Megyei Néplap, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-21 / 69. szám

1978. március 2L

ASZOLNOK MEGYEI NÉPLAP .................... t

E

ngesztelhetetlenül úgy fusson Minden bilincselt, bántott, bús magyar Hajója, hogy büszkén eljusson Víg partra, melyet tört szíve javall, Perlőinket perlő nagy jusson.

Hiszen ők már úgy is inognak,

Már küldik a kegyes üzenetet, Nagy harcba fogni úgy se fognak Ezek a zagyva úri seregek,

Rablói száz elrablóit jognak.

Trónjukon már vitázva ülnek S már nem kacagják gőggel a tavaszt. Persze hogy meg nem szelídülnek, Verböczy fajától ki várja azt?

Eddig csak zsandárokai küldtek.

De vér serkedi bőrük-alatta.

Itt a tavasz, hol panaszkodnak is, Jön az úri, bosszús „ebadta”,.

Jön a prédikáció, mely hamis S jön a mi bosszús vágyunk-adta.

No, végre hát, ők védekeznek,

A hóhérok, akiknek lelke sincs, Adván módját amaznak % eznek. Lóg hangosan róluk a vén bilincs: ök, félők, legtöbbet vétkeznek.

ADY ENDRE

Itt a nagy harc

Tavasz van és a lázadókat Imádta mindig az élet, a láz,

Jaj annak a magyar hajónak, N Mely olcsón és mindent elmagyaráz: Jaj- százszor a megbocsátónak.

Tavasz van, ezerszer pusztuljon

Minden alkuvás, minden habozás

És ezerszer egymásra hulljon Minden régiség és minden szokás: Most már nincs, hogy ki elöl bújjon.

Ez a magyar teljesedettség:

Itt a tavasz és itt a diadal,

Minden hitetlenség betegség,

És magyarul sokszor szent az a dal: Itt a nagy harc, hát tessék, tessék.

BÍRÓ MIHÁLY: EMLÉKLAP

Ötvenéves a Korunk

1926-ban indult útjára *

kolozsvári Korunk. Dienes László, a Tanácsköztársaság egykori népbiztosa szerkesztette, majd 1929-től Gaál Gábor is, aki 1931-től —

Dienes László Berlinbe való távozása után — végleg átvette a lap szerkesztését A folyóirat Beköszöntője a lap fő rendeltetését abban látta, hogy ,p . .’ráébressze az embereket azokra a nagy problémákra, amelyek megoldása nélkül nyugodt építő jövő el nem jöhet, s adalékokkal hozzájáruljon ahhoz, hogy a nagy nyugati szellemi áramlatok közvetlen érintésétől elzárt, de gondolkodó és té- pelődő emberek könnyebben tisztázhassák azokat a fájó kérdéseket, amelyek elöl egy igaz ember sem zárkózhat el.”

Világnézet, útkeresés és

erkölcsi elkötelezettség kettőssége jellemezte a. munkatársak többségét. „Korunkban — írta Gaál Gábor — sok az ember kötelessége kifelé. S legjobbjaink is a bensőség útját csak kívül- való dolgokon való változtatás céljából járják.”

A 20-as évek végének és a 30-as évek elejének gazdasági válsága, a fasiszta tendenciák előretörése azonban a kulturális-világnézeti válság mélyebb okaira hívta fel a figyelmet. Siettette a munkatársak és a lap világnézeti elkötelezettségének határozottabb kialakítását is. Így vált 1929 után a Korunk a marxista világnézet és társadalomszemlélet, a magyar nyelvű marxista kultúra formálódásának legjelentősebb felszabadulás' előtti műhelyévé és a szocialista művészet forásáváI Jelentőségét mérhetjük kultúrtörténeti mércével. Egy nagyon nehéz korszak történelmének tanúja és cselekvő résztvevője a lap. A na- gyobb világ válságának vonásai sajátos módon keveredtek a háború utáni Rö- zépkelet-Európa és a Duna medencei népek még mélyebb keserveivel és nyomorával E háborút, forradalmakat és ellenforradalmat látott népek urai a nacionalizmus, a sovinizmus eszközeivel próbálták elmosni a ISor- és a nemzeti problémái:

valóságos okait a népek tudatában. A marxista szemlélet küldetése nyilvánvaló volt: áttörni á népekbe is beivódott előítéletek és gyanakvás nem egyszer megkövült rétegeit, és leleplezni az ezeket tápláló hamis idoló- giákat, politikai érdekeket. Ennek' a feladatnak azonban a marxizmus is csak annyiban tehetett eleget (s ez mindenkor a marxizmus önmagával szemben támasztandó követelménye is!), amennyiben képesnek bizonyult arra. hogy — mélyen behatolva az adott társadalmi-nemzeti közegbe — megtalálja az erővonalak valóságos elhelyezkedését és a széles társadalmi összefogás határait.

A Korunk a szocialista művészet nem egy, ma már klasszikussá vált alakjának a felfedezője is. József Attila, Illyés Gyula, Déry Tibor, az erdélyi Nagy István, Asztalos István, Salamon Ernő első méltatói, vagy éppen közlői közé tartozik a lap. Éülöp Ernő József Attiláról írt szép sorai a nagy költő első igazán mély értékelései közül valók: „Proletárköltőnek azt szokták nevezni, aki proletárvoltát állandóan hangsúlyozza s életéles verseiben a proletár-eszményt akarja kifejezni, nem pedig a maga életét úgy, amilyen. József úgy proletárköltő, ahogy Gorkij proletáríró. Nem eszményt és tendenciát ad, hanem a maga emberi valóságát, nem osztálykategóriát, hanem a proletárember totális, vajúdó, talán ellentmondó, de őszinte lényegét. Vannak költők, akiknél a harci kiállás öncélú, heroikus pózzá merevedik — József figyelmeztet, hogy emberségért és az emberségre megy a játék. Költészetén át egy megszerkesztett szép, szilárd jövő távoli sugara vetődik lelkünkre. S hiába folyik ellene a tehetségtelenek hadjárata minden oldalon, s hiába igyekeztek többen — ezt meg kell végre mondanunk — József Attilától elidegeníteni a munkásság egy részét. És hiába reagál erre .József sértett és gyermekded bosszúval — tudjuk nagyon jól és ő is tudja, hogy József Attila a dolgozók és baladó tnteU&fetuelek osztatlan táborának költője, értjük és szeretjük, betéve tudjuk és szavaljuk mindenki ellenére és sokszor önmaga ellenére is.”

Ezekben a sorokban a marxista. kritika — még árulkodván a leszűkítésekkel szembeni hadakozásról — már egyetemes szintre emelkedett. Az antifasiszta tömegmozgalom igénye, az emberiség problémájának, a „militáns humanizmusnak” napirendre kerülése szétfeszítette azokat a szűkebb, elzárkózásról is árulkodó kereteket, amelyek oktalanul zárták el átmenetileg jelentős értékek elöl a mozgalmat és a lapot.

A Korunk kultúrtörténeti jelentőségét hangsúlyozva nem feledkezhetünk meg arról, hogy mégis rólunk szól a mese 'ezúttal is. Annál is inkább, mert az az út. amelyet a- Korunk által reprezentált marxizmus megkezdett és megjárt, számunkra is tanulságot szolgáló példa. Eredményeiben és hiányosságaiban a valóság meghódításának. „szellemi reprodukciójának” nehézségei és bonyolult dialektikája követhető nyomon. A valósággal való lépéstartás, a valóság formálásának követelménye a szocialista társadalom építésében éppen úgy követelmény ma is az elmélet és a kritika számára, mint volt Gaál Gáborék és a Korunk időszakában. Annak az erőnek a titka, amely Gaál lapjából sugárzott, a mai marxista pozíció erejének a titka is.

o

Ezért a régi Korunkat köszöntve és szerkesztőjének, Gaál Gábor tevékenységét méltatva joggal és a közös feladatok tudatában üdvözölhetjük méltó örökösét, a mai Korunkat és alkotókollektíváját is. Csak azt kívánhatjuk nekik, amit magunknak is kívánnunk kell: a tanulságokból tanulságot formálva, az Eredmények titkán és jelentőségén megbizonyosodva, az elért eredménytől sarkallva folytassa azt a munkát, amelyet Gaál Gáborék nagyon nehéz körülmények között megkezdték és a történelem követelményét szem előtt tartva végeztek.

a. x.

i

SOMOSKŐI

LAJOS

MÉDEA

S

zervusz Lacikám — köszönt az asszony, aztán fehér mű- anyagszatyorja fölé hajolt, hogy kirakja belőle a gyümölcsöt, azt a piros bélű körtét, amelyet reggel szedett a nagy csonka fáról, a házvégnél. A félkoronájú körtefát, amely így csonkán is sokat termett akkor ültette az édesapja, amikor any- nyi idős volt mint ez a kisebbik fia a Laci. Tizenhat éves. A mézédes gyümölcs első szedése mindig a gyerekeké volt. A* édesanyja annak idején mindig nekik adta, úgy, mint most ő a gyerekeinek. Amolyan szertartás félévé alakult náluk ez a szokás, a 'gyerekek ízlel jék meg előszóra gyümölcsöt. S ezt az ünnepélyes alkalmat soha sem mulasztotta el, még most- sem, hogy a válás után a bíróság úgy döntött, hogy a Laci az apjánál marad,

Mire az asszony buzgólfco- dó szeretettel a satupadra terített újságpapírra rakosgatta a sötétpiros héjú gyümölcsöket és megfordult, fiának már csak a hátát láthatta amint kifelé sietett a műhelyajtóm át a , gyárudvarra.

— Lacikám 1 — kiáltott

utána kétségbeesetten, de a fiú mintha nem hallaná az anyja hangját, vissza sem nézett.

Az asszonyon áramütésként futott át a megdöbbenés.

Mintha undorodott volna tőlem, amikor az előbb megcsókoltam ... És . most úgy ment, mintha menekülne... Istenem, hát lehetséges lenne? ... Mégis sikerült nekik? .... Nem, ez nem lehet igaz!... S úgy állt ott a satupadok előtt, mintha megbénult volna a fájdalomtól. a hirtelen kétségbeeséstől. S fia után „nyújtott kezében úgy piroslott a gyümölcs, mint arcán a szégyen,

A műhelybeliefc, aikik tanúi voltak a jelenetnek, vegyes érzelmekkel szemlélték az anya megszégyenülé- sét. Néhányan együtt éreztek vele, sajnálták, mások meg kárörvendően nézték. A kár- örvendők a férj barátai voltak, akik ugyanabból a faluból jártak be ide dolgozni, ahonnan az asszony, és ismerték a, történetét.

Pedig Kovaleczky Gáspár- né nem volt ám akármilyen asszony. Megállta az a helyét a munkában szakmailag, s emberileg sem lehetett kivetni valót találni magatartásában sem. Tíz éve dolgozott az öntödében mint gépi formázó. Kis légdöngölőjével, amely egész műszak alatt ott pöfögött a kezében, a férfiak körében is elismerést vívott ki magának. Háromszoros kiváló dolgozóként rangja volt a brigádbán is, no és fehémépnek sem volt utolsó negyvenkét éves kora ellenére sem.

A Laci gyerek ez a kisebbik fia is tulajdonképpen annak köszönhette, hogy ide került a villanyszerelő műhelybe ipari tanulónak, mert anyja itt dolgozott Ügy gondolták, ha az anyja szorgalmas, j óravaló ember, a fia sem lehet más.

— Kitűnő villanyszerelő lesz belőle! — mondogatta róla Szanyí bácsi a művezető, ha az anyja érdeklődött a fia iránt. — Ha az én fiam volna, tovább taníttatnám. Hadd legyen belőle mérnök. Jófejű gyerek, akarata és szorgalma is megvan hozzá Az asszony büszke volt kisebbik fiára, csakúgy mint a nagyobbifcra, a Gyulára, aki apja szakmáját örökölve mintaasztalos lett. Jó anyaként mindkét flát szerette, a kisebbik azonban • valahogy mégis közelebb állt a szívéhez. Talán nem csak azért, mert az anyai ösztön mint általában a nőknél, a kásebb.

a védtelenebbnek vélt gyerekét szerettette jobban, hanem azárt is a Laci sorsába ő már jobban beleszólhatott mint a nagyobbikéba. Meg aztán az már nős, megtalái- ta a maga asszonyát, nem kellett vele törődni. A Lacika viszont, még szinte elvárta a babusgatást/ az anyai dédedgetéat. S valahogy ő maga is úgy érezte, ez a fia jobban húz hozzá, mint a másik. Legalábbis ő így vélte. Hiszen a tárgyaláson is mikor tudomásukra hozták a döntést, hogy a válás után az apjánál marad, együtt könnyeztek. Igazi gyerekhűséggel ígérte, hogy történjék bármi, sosem fogja az anyját megtagadni. Még azt is ígérte, hogy a bírósági határozat ellenére hozzá költözik. De ebből semmi sem lett Nem tudott az apjával megküzdeni. Megszökni meg nem . akart, mert hogy még kiskorú lévén úgyis vissza vitetné és abból csak kellemetlenség származna. Inkább eltűrte, hogy az apja, ha csak szerét ejtheti, szapulja előtte az anyját. Ezt onnan tudta; hogy a Laci gyerek mindent elmondott neki ezekről a beszélgetésekről. S talán azért nem. volt különösebb hatásuk. mert ő az anyja mindig türelemre intette, mondván úgy sem lesz attól nekem különösebb bajom, bántódá- som, te meg csak hallgasd meg, de ne vitatkozz az apáddal. Az nekem sem tenne ' jót, még azt mondaná, hogy félrevezetlek, magamhoz akarlak édesgetni,

É ppen ezért, hogy ez a vád ne érje, csak meghallgatta a fia panaszait, de megjegyzéseket nem fűzött hozzájuk, pedig sok mindent mondhatott volna. Ment hát mit tett ő tulajdonképpen? ... Semmi olyat, amit más asszony is meg nem tett volna az ő helyében .., hogy elvált.

Tulajdonképpen ma sem értem hogyan bírtam ki mellette, húsz évig... Hiszen nem hogy nő. asszony nem lehettem mellette, de emberszámba sem vették az anyósával... villant át benne az összegezés.

Mikor négy évvel ezelőtt elkezdték a három szoba összkomfortos családiház építését azt hitte változtathat a sorsán, mert az anyósa elkerült mellőle. De hiába volt minden fáradozása, az anyja hatása alól sem tudta kivonni a férjét, és másként sem tudta megváltoztatni, ö ennek ellenére hűségesen még ezután is kitartott mellette, s talán végig kitart, ha nem jön közbe egv kis félreértés, amely döntő változást hozott

Az történt ugyanis, hogy valahogy emberibb kapcsolatba került Sümegi Jánossal, aki öntő segédként dolgozott a , brigádban és özvegy ember lévén körötte sündörgött, ha csak tehette. Eleinte visszautasította még a közeledését is. Nem csak azért, hogy a. műhely szájára ne kerüljön, hanem mert asszonyt hűsége, önmaga ítélete sem engedte, hogy ezt tegye. Később azonban egyre szívesebben eltársal- gobt vele. Jólesett neki, hogy emberközelbe került valakivel, hogy gondoláitokat cserélhet, .meghallgatják. De a brigád nélkül J amcsi vai sem ment sehová sem. Csák ahová a többiek is velük mentek, moziba, színháziba, múzeumokba, kirándulni. Még azt sem engedte meg, hogy a férfi olykor-olykor kikísérje az állomásra.

S mégás. ennek az ártatlan kapcsolatnak a híre is eljutott a férje fülébe, aki aztán elefántot csinált a bdl- háibáL Talán még őrült is

annak, hogy így alakult, hogy végre ürügyet talált arra: megszabadulhasson tőle. Ne csak a közösen szerzett dolgoktól fcesza meg; de becsületétől is. Mert a műhelyben is akadtak jóakaróik, akik tudtak a dolgokról, mint ő maga, akivel az események történtek. Hiszen a tanú is innen jött a • műhelyből, a Nefauda, aki egy fröccsért az anyját is eladná... Aztán megtörtént a kenyéntönás. ö pedig haprta hadd legyen minden úgy, ahogy a férje akarja, hiszen kettőjük kapcsolatából már úgysem lesz egészséges kapcsodat még látszatra sem. A közösen szerzett dolgok, a ház is inkább vesszen, csak legyen vége már ennek az életnek. Ha egészsége engedi, megszerez ő még mindent magának egyedül is. A gyerekeiről pedig úgy vélekedett, azokat úgy sem vehetik el tőle, azt

nem lehet elvenni

__ azt

c

sak a halál veheti ed, ember nem... gondolta.

Mert a válás ellenéne is Lacika minden nap át-át- szökött hozzá, ha csak szerét tehette. S itt a gyárban pedig jninden • nap találkozhattak.' Sőt, ha délutános volt, a fia sokszor vele maradt este hétig is. Válllalta a felelősségre vonást, a szidalmat. Lacika minden gond- ját-baját elmesélte neki. Sokszor alig tudtak elszakadni egymástól, annyi mondanivalójuk akadt.

Tulajdonképpen a válás után kezdtek úgy összeme- legední, ahogy ő mindig is szerette volna. Annyira azonban még rrándág nem jutottak, hogy mindent elmondjon a fiának az apjáról. a válás okairól, • hogy tisztábban, lásson a ' gyerek. Nem magát akarta volna mentegetni, csak a fiának alkart segíteni, ezzel isköny- nyebben igazodhasson el a világ dolgaiban.

... és most minden, hiába ... Két hét elegendő volt arra, hogy ezt a fiamat is elldegenítsék tőlem ... Nem kellett volna elmenni a Balatonhoz a brigáddal... még ha életemben, először is mehettem. . akkor sem ... Mi mindent beszélhettek rólam szegény figjnmak ez idő alatt, hiszen a Jancsi is velünk volt... Pedig ha tudná ... így ellenem fordult... Péltem tőle, de bíztam Lacikában ... El kellett volna mondanom néki mindent, mielőtt elmentem, hiszen már emlbemnyi ember, megértette volna... De mindig megfelelőbb alkalomra vártam, meg arra, hogy majd ő érdeklődik a miértek után ... mert én még így elváltán sem akartam az apja „ellen hangolni őt Mégiscsak az apja ... Nem találtam becsületesnek... És most megelőztek... Nem haMgaittam az anyáimra sem, aki mindig mondogatta „elveszik tőled a fiadat meglásd !” ... ök többen vannak, mármint a férje rokonai, és mindemre képesek edüened— Anyámnak lett igaza... Hiszen már a köszönésemet sem fogadja... és ügy itthagyott, hogy vissza sem nézett...

M

íg ért mind álgondé®» ta zaklatottságában, észre sem vette, hogyan került kd a viUamyszie- reiő múheiybőfL Még az öntödében is úgy lépkedett az öntőszekrények sorfalai között, mintha vak lenne és vezetnék. Csupán a megszo- kottság, a beidegződés vezette el az öltözőszekrényéig. S csak ott vette észre, hogy még mindig a kezében szorongatja art a két piros- béüű körtét, amely ldpako- Iáéinál utoljára a

maradj