Szolnok Megyei Néplap, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-19 / 67. szám

197«. máreh* M. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A kiváló cím gazdát keres líz művelődési otthon „csatasorban” Á cím védője: Martfű Tavaly áprilisban az Állami Ifjúsági Bi­zottság, a Hazafias Népfront, a Kulturális Mi­nisztérium, a KISZ Közpon­ti Bizottsága, a SZOT és a TOT immáron a harmadik alkalommal hirdette meg a „Kiváló művelődési otthon” és a '„Kiváló közművelődési könyvtár” pályázatot E két évig (1975 és 1976) tartó ve­télkedőn megyénk színeit tíz művelődési otthon és tizen­nyolc könyvtár képviseli. Va­jon milyen eredményekkel dicsekedhetnek ezek az in­tézmények most, félidőlájt? Mint a tapasztalatok bizo­nyítják, az eddigi pályáza­tok kiemelkedő teljesítmé­nyekre, tartalmasabb és sok­oldalúbb munkára, a lehető­ségek jobb kihasználására, új módszerek meghonosításá­ra serkentettek; bátorították a kezdeményező, kísérletező kedvet; a lakosság művelő­dési szokásainak mélyebb megismerésére, az intézmé­nyek hatókörének bővítésére ösztönöztek; fokozták a fenn­tartók gondoskodását. Kedvezi tapasztalatok Tulajdonképpen hasonló követelményeket támaszt az új kiírás is. hangsúlyozva, hogy a kiváló cím elnyeré­séért az intézmények nem egymás között versenyeznek, hanem saját feltételeik kö­zepette kell bizonyítaniuk kiváló voltukat — azt, hogy lehetőségeikhez mérten ma­gas színvonalon felelnek meg a velük szemben tá­masztható követelmények­nek. hogy mind minőségi, mind mennyiségi vonatko­zásban számottevő eredmé­nyekkel dicsekedhetnek. A címet azok az intézmények kaphatják meg. melyek hosz- szabb időn át kimagasló, pél­damutató eredményeket ér­tek el. vagy a pályázat idő­szakában — a későbbi évek A miskolci Herman Ottó Múzeum régészei — beje­lentés alapján — a „márciusi télben” is több leletmentő ásatást végeztek. Miskolc­tapolcán. egy már felha­gyott kőbányában, három egymásra települt koaiszak — a bronz-, a koravaskorr és a keltáik — nyomait tárták fel A felszínre került lele­tek között különösen érté­kes egy körülbelül 2500 éves, teljesen épen maradt ivó­csésze. tevékenységét is meghatá­rozóan — ugrásszerű fejlő­dést mutatnak feL A mérce magas A pályázó művelődési ott­honoknak ismerniük kell a helyi művelődési igényeket, hogy a lakosság mind szé­lesebb körének biztosíthas­sák a művelődés és a kul­turált szórakozás lehetősé­geit. Alapkövetelmény, hogy munkájuk tervszerű legyen, vagyis az illetékes pártbi­zottságok által meghatáro­zott közművelődési felada­tokkal összhangban építsen a lakosság művelődési igényei­re, a település hagyományai­ra. A pályázaton részt vevő intézményeknek alkalmaz­niuk kell a már bevált, aktivizáló, közösségteremtő módszereket és formákat, sőt az. is feladatuk, hogy újakat kísérletezzenek, illetve ala­kítsanak ki. Nincs könnyű dolga tehát a pályázatra megyénkből be­nevezett tíz művelődési ott­honnak. Ráadásul a mező- , túri és a jászberényi műve­lődési központ, a kunmaöa- rasi, i a jászalsószentgyörgyi. a zagyvarékasi, a nagykörűi, az öcsödi, valamint a tószegi művelődési ház, továbbá a tiszasasi klubkönyvtár elő­ször indul ilyenfajta vetél­kedőn. Igaz. a martfűiek helyzete sem irigylésre méltó — tőlük a legutóbb szerzett kiváló cím megvédését vár­ja a szakvélemény. Az intézmények versenyez­nek, de jutott feladat a fenn­tartóknak is. Ez természe­tes. hisz a pályázó művelő­dési otthonok munkájának eredményességét jelentős mértékben befolyásolja a fenntartó, a működtető te­vékenysége. A kiírás értel­mében az értékelő munkának ki kell terjednie tehát erre is. Minden művelődési ott­honnál megvizsgálják, hogy a működtetők mit tettek a pályázat célkitűzéseinek megvalósítása érdekében. Szúnte „a hó alól” kellett kiásni a Kistökaj községhez tartozó üdülőterületen azt a keltakord hamvasztásos ur­nasírt, amelyben összehajto­gatott vaskardot, dárdahe­gyet, továbbá egy lapos vas­karikát találtak. Érdekessé­gé a leletnek, hogy az ur­nát korongozással készítet­ték, feltehetően az időszá­mításunk előtti második században. Az előző pályázatok ta­pasztalatai alapján megálla­pítható, hogy a pályázó mű­velődési otthonok folyamatos, rendszeres és segítő jellegű értékelő munkát igényelnek. Tárgyilagosan, valós, a ver­sengő intézmények egyetér­tésével találkozó értékítéletek kialakítása csak így képzel­hető el. A megyei tanács művelődésügyi osztálya is ennek a gondolatnak a szel­lemében szervezet az értéke­lésre operatív bizottságot, melynek munkájába bevon­ták a Ság vári Endre megyei Művelődési Központ munka­társait A „félideji” értékelések vi­szonylag kedvező képet mu- tanak. A vizsgálatok ered­ményei azt bizonyítják, hogy a tíz intézmény közül hét még versenyben van a ki­váló címért; csak a nagykö- rüiek. a tószegiek, s a tisza- sasiak munkája nem üti meg a kívánt szintet. Mivel a ki­váló cím elnyerésére egy megye három művelődési otthont terjeszthet fel, a cím megőrzésére javasolt intéz­mények száma pedig nincs korlátozva, így könnyen elő­fordulhat, hogy 1977. április 4-én. az ünnepélyes ered­ményhirdetésen megyénket négyen képviselik majd. Akadnak persze kedvezőt­len tapasztalatok is, furcsa mód elsősorban a fenntartók, a működtetők munkáját ér­tékelve. Kétségtelen, hogy a pályázat hatására sok helyen növelték az anyagi támoga­tást, tatarozták, felújították az intézményt., új berende­zést vásároltak — ám ez még mindig kevés. ' A tartalmi munkát közvetlenül segítő támogatás változatlanul hiánycikk, s a további fej­lődésnek hovatovább ez a legnagyobb akadálya. (FOLYTATJUK) Tanyaszínház Nagy sikerrel folytatja előadásait a Bács-Kiskun megyei művelődési központ tavaly megalakult „Tanya­színháza”. A kecskeméti Katona József színház fia­tal művészeiből verbuváló­dott kis vándor-színtársulat többnyire külterületeken, tanyaközpontokban' mutat­ja be műsorát. Közönságsi- kerükön felbuzdulva amatőr „tanyaszínház” is alakult a megyei művelődési központ­ban. Megfiatalodik az Egyetemi Könyvtár Száz évvel ezelőtt, amikor 1876. március 26-án meg­nyílt az olvasók előtt, ragyo­gó palota volt. Ünnepélyes átadásáról így írt a Vasár­napi Újság; „...barátok épületében egy omlatag, régi házban, melyet már utóbb gyámolfalajkkal kellett támo­gatni, volt összehalmozva a könyvtár, s az olvasószolba egy alacsony czellából állott. Most már díszes palotában van elhelyzeve, es tágas fé­nyes terme hétfőn nyílt meg a közönség számára ...” Ma ez a palota szorul „tá­mogatásra”: mivel a metro es2ak-dóli vonalának építése idején bizony megrongáló­dott. A helyreállítás tervei azonban már készülnek. A szabad térségek beépí­tésével már addig meghá­romszorozódott a raktári ka­pacitás. A befogadóképesség növelése égetően szükséges, hiszen a könyvtár állomá­nya megsokszorozódott :■ ma már 1.250 ezer kötet és fo­lyóirat, s mintegy 45 ezer kézirat áll az olvasók ren­delkezésére. Az ország első tudományos könyvtára je­lentős szerepet tölt be a fel­sőoktatásban. a tudományos kutatásban. Egyik fő felada­ta: az olvasók helyébe hoz­ni a profilnak megfelelő legfontosabb kiadványokat — szinte a Világ minden ré­széből. Évente 15—20 ezer kötettel gyarapítja az állo­mányt. A forgatókönyvet az élet írja Különös film készül Mezőhéken Témájában és módszered­ben, sőt műfajilag is egye­dülálló filmet forgat Mező­héken Paulusz Alajos rende­ző. Paulusz Alajos, aki már korábbam is készített filmet a 'Tiszáról, pontosabban Vá­sárhelyi Pál munkásságáról (sőt már Mezőitekről is), ez­úttal az épülő Nagykunsági csatorna hatását vizsgálja meg az emberek szemléleté- beP-’„ életmódjában. Míg az előző kettő húsz-húsz per­ces dokumentumfilm, a most készülő másfél órás szocioló­giai dokumentum-játékfilm lesz. A forgatás négy évvel ez­előtt kezdődött el, amikor is a főszereplő, a hatgyermekes mezőhéki tanyasi Kóródi csa­lád a csatorna építése miatt már éppen a hatodik tanyá­ra vándorolt. Hóluk szól a film, amelynek forgatóköny­vét maga _az élet írja. Min­denféle előre elkészült könyv nélkül saját szerepüket játsz- szák el éppen úgy, olyan ter­mészetességgel mint azelőtt filmfelvevők nélkül. A rendező még az elkövet­kezendő két év eseményeit rögzíti szalagra, s az elképze­léseik szerint utána rövide­sen viszontláthatjuk a Kóró- di családot a filmvásznon. Hérész Dezső Régészeti leletek a „hő alól" Egy, kettő, három... csontjaimban még ott van a buszmegálló nyirkos hidege. Ér­zem, mint nehezkedik a kedves útitárs teljes test­súlyával a lábamra. Az el­ső kávé elérhetetlen mesz- szeségben van. A vérnyomá­som lejeibb áll a béka ülepé- nél. Mintha finom pókháló telepedett volna az agyve­lőmre. Kora reggel van és miír mindenki szalad, rohan. Az Élettempó átmenet nél­kül ugrik a „vigyázz ve­szély!” piros jelzés közelé­be. Ékkor futok össze a nagy­község vb-titkárával. Igen, ő az ón emberem! Túl van az első infarktuson, úgy emlék­szem a sírból hozták vissza. Kinek panaszkodjam, ha nem éppen neki. El is kez­dem, hogy így az egészség meg úgy. Hisz ismered, fi­nom sejtelmes áramütés a szívtájékon, nem, nem fáj­dalmas az egész. Inkább diszkrét kopogtatás, ami azért arra jó, hogy az ember napját elronts-a. Aztán foly­tatom. A derékfájás ... Mint­ha kést hordana az ember a forgójában, Ismerősöm reagálása meg­lepő. Türelmesen hallgat, akár egy aöldkeresztes nővér, aztán fölényes mosollyal ki­oktat. Mintha azt sem tud­ná mi az a vérrög a koszo­rúérben. — így van ez negyven tá­ján, odase neki. Kezd azzal, mit hagyhatsz el. És, ha túl sok időd lesz. döntsd el'azt is, mi az ami nélkül nem le­het leélni azt a hátralévő kis időt — Engem már nem látsz .többé citromsárga' arccal. ci­garettacsutkát rágcsálni. Randevúzni sem akarok B-a- latonfüreden a szívkórház­ban a halállal. Felfedeztem végre magamat és bemértem a korlátáimat. Ha élni aka­rok, el kell fogadnom a visszautat is, hiszen nem szü­lettem vb-titkámak. Moszkvában voltam a fele­ségemmel. Az Ukrán Szálló kvkttcecUá epaeletén laktuni. Más számára életre szóló él­mény egy ilyen út. Nekem azt tűnt fel, hogy a lift mellett lépcső nincs sehol. Pánikba estem: mi lesz itt, ha tűz üt ki és elromlik a felvonó? Hágván menekü­lünk? Egész éjjel nem alud­tam, reggelre csurom víz lett a pizsamám. Másnap már féltem az éjszakától. Hajnal­ban hirtelen csalhatatlanul éreztem, hogy otthon apám, vagy inkább anyám halálán van. Az éjszaka közepén telefonáltam, megnyugtattak, hogy a szülőkkel semmi baj. De az a két hét számomra lidércálom volt. Hazaérve azonnal orvoshoz mentem. Fel se állhattam a 'székről, tolókocsin vittek az intenzív osztályra. Hátsófali infarktus, vagy mi a nya­valya. Pedig mit mondjak, a munkahelyemen nincs sém­in nagyobb baj. Megtartjuk a tanácsüléseket, szépen fej­lődik a falu, nem „köpköd­nek” minket, vezetőket... De a kolléganő munkaidő alatt vásárol a hentesnél, a kartáns nyolc helyett fél ki­lencre állít be az irodába — és az elnök halvány szemre­hányást tesz nekem a mun­kafegyelem miatt. A nagy dolgok rendben vannak, akár a házasságban. Csak éppen az előszobában égve marad a villany, átesünk az ott fe­lejtett mosdótálon, s máris felemeljük a hangunkat. Az­tán .jönnek azok a sejtelmes áramütések a szivtájékon. Nézd csak kihagy a szívve­résem. Egy, kettő, három, most... Ilyenkor hirtelen le­vegő után kapok, de más nem veszi észre. Ez maradt, bízom benne, hogy majd el- múlik. Korábban csinos öltönyöket varrtam, s még örömöm is telt benne. Jogosítványt sae­Előadás a műszaki értelmiség feladataira! A MTESZ Szolnak megyei Szervezetének víiaszináoyi ülése Tegnap délelőtt a téesz szövetség székházában a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Stövétsé­gének Szolnok megyei Szer­vezete megtartotta ez évi vá­lasztmányi ülését. A tanács­kozás elnökségében helyet foglalt Andrikó Miklós, az MSZMP Szolnok megyei Bi­zottságának első titkára, a megye és a város több párt- és állami vezetője. Az ülést dr. Kutucz Gyu­la a MTESZ megyei társel­nöke, a karcagi Talajműve- lési Kutatóintézet igazgatója nyitotta meg, majd Andrikó Miklós tartott előadást, A műszaki értelmiség felada­tai az V. ötéves terv műsza­ki, gazdasági célkitűzéseinek megvalósításában címmel. (Az előadást lapunk keddi számában közöljük.) A megyei pártbizottság el­ső titkárának beszéde után Madarász Tibor a MTESZ Szolnok megyei Szervezeté­nek titkára számolt be az 1975. évi munkáról, és elő­terjesztette az 1976. évi mun­katervet. Elmondta egyebek között, hogy a MTESZ 26 egyesületi csoportjának ös­szesen 3800 tagja van a me­gyében. Tavaly összesen csak­nem 700 rendezvényt szer­veztek, amelyeknek több mint 42 ezer résztvevője volt A MTESZ idei programja hasonlóan sokrétűnék ígér­kezik, ugyanakkor 1980-ig — az ülésen erről is szó esett-— több nagy, közöttük orszá­gos jellegű rendezvényt is terveznek. A tudományos egyesületek választott té­máikkal az V. ötévés terv legfontosabb gazdaságpoli­tikai feladatainak megoldá­sát kívánják elősegíteni. A beszámoló után a vá­lasztmány tagjai közül töb­ben hozzászóltak, elmondták, hogyan segíthetné még job­ban egy-egy tudományos szervezet a vállalatok, üze­mek munkáját. Az ülés az elnök zársza­vával ért véget. Nonstop eszperantó „Manapság 18—20 millió ember beszél a világon mindenfelé elszórtan eszpe­rantóul. Tehát: elterjedésé­nek az az akadálya, hogy még nem terjedt el!” — ol­vastam tavaly az Eszperantó Magazinban Sugár András­nak, a Magyar Televízió fő- munkafársának szavait. Szol­nok megyében vajon mi a helyzet eszperantó ügyben? Az Eszperantó Szövetség Szolnok megyei területi Bi­zottságának elnökével. Szabó Józseffel beszélgetünk a bi­zottság munkájáról, tervei­ről — Szolnokon 1907-tol mű­ködik az Eszperantó Szövet­ség területi bizottsága. lét­rejöttének mi volt a felté­tele? — Három csoport műkö­dése. Jelenleg háromszáz ta­got tartunk nyilván: három csoport Szolnokon, egy-egy Mezőtúron, Berekfürdőn, Jászberényben és Túrkevén tevékenykedik. A bizottság a csoportok munkáját irá­nyítja. — Miből áU a csoportok munkája? — A klubfoglalkozások­hoz hasonlóan szervezik a programot. Lemezeket hall­gatnak, diafilmeket néznek, a felolvasás, vagy az él­ménybeszámoló mindig esz­perantóul történik. reztem valamennyi létező járműre. Ma is szívesen el­játszom a gondolattal: ülök a kamion volánjánál és nyí­lik előttem a határsorompó. De hosszú volt az út, míg el­jutottam addig, hogy mind­ez még ott van számomra is a pámás ajtón túl... Mondtam, nem születtem vb-titkámak, csinálom míg a tehetségemből, a tisztes­ségemből futja. Addig, de bíz’ isten egy nappal sem tovább. Aztán jöjjön más. Érdemes lenne szétnézni mindenkinek abban a Bala­ton parti szívsaervizben: hány, de hány embert nyom agyon a saját vélt pótolha- tatlanságának súlya. A beszélgetés alatt lassan szétszakadozik a pókháló. És megszínesednek; a tár­gyak. Ismerősöm kihörpinti a kávéját. Aztán kitapintja a pulzusát és magában szá­molni kezd. Egy, kettő, há­rom, most... És egy pilla­natra elkomorul. Palágyi Béla — Felveszik-e a kapcsola­tot más eszperantistákkaí? — Az es zpe ran listák az egész világon összetartanak, nálunk a kölcsönös megértés a lényeg. — Milyen össze jöveteleket rendeznek? — A legjelentősebb sas eszperantó kongresszus. Az idén Komló ad ennek ott­hont. Két éve Szolnokon mi rendeztük, ekkor tizennégy ország négyszáz küldötte volt jelen. Tavaly megszer­veztük a vasutastól álkozót A Járműjavítóban eszperan­tó nyelvtanfolyamot indítot­tunk, amire huszonhatón je­lentkeztek. Célunk az, hogy minél Több munkást von­junk be a mozgalomba. — Hot tanítják még az eszperantót? — A megye! művelődés! központban, a központi nyelvtanfolyamon. Egy éve pedig még a Délibáb úti Általános Iskolában ismer­tette meg a gyerekekkel az eszperantót egy pedagógus házaspár. Sajnos elköltöztek a megyéből. Szeptembertől viszont a szandaszöllősi ál­talános iskolában szeretnénk megvalósítani fakultatív jel­leggel az eszperantó taní­tást, hiszen az országban van már erre sok jó példa. Terveink között szerepel még egy nyelvi tábor létre­hozása. ahol délelőtt nyelvet tanulnának a tagok, délután gyárlátogatáson, közös prog­ramokon , vennének részt Tervezünk még egy nonstop levelező oktatást. Eminek az a lényege, hogy aki igényli, küldünk neki feladatlapot, amit a könyvek alapján ki tud dolgozni. Kijavítva visz- szakapja, de egy újabb fel­adatlappal. Ezzel a módszer­rel alapszinten mindenki el­sajátíthatja a nyelvet — A kirándulások? — Az idén is megszervez­zük. Jugoszláviába az esz­perantó szigetre Primosten- re, ahol az eszperantisták előidényben 30, főidényben 20 százalékos kedvezmény­ben részesülnek. > — Elnek-e Szolnok me­gyében eszperantó anya­nyelvű gyerekek? — Nem, pedig van olyan család, ahol mind a két szü­lő remekül beszéli az esz­perantót, és így a gyerek is hamar megtanulta. De tu­dunk olyan gyerekről az, or­szágban, akinek a szülei más anyanyelvűek és csak eszoeran tóval 'értik meg a családban egymást A. L i i

Next

/
Thumbnails
Contents