Szolnok Megyei Néplap, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-18 / 66. szám

1976. márefcs 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ORhOBteremlök az olthsnkaa Tabló esti világításban Massza. Fehér Elek, a fő- szakács, több országos sza­kácsverseny helyezettje, a szaikana virtuóza belenézett az üstbe, és összeráncolta a szemöldökét. Elégedetlen volt. Sűrűnek találta arnasz- szát. Intett is az egyik dol­gozónak, aiki az üst mellett állt, hogy víz kell még. Az asszony, Kun Andrásné nő­vér, értve a felszólításból, a csaphoz lépett, teletöltötte a vödröt, majd belezúdította a vizet a kavargó pépbe. Pár perc múlva a mester fagyos arca felengedett. Jó, készen van, lehet vinni! Szabó Gábor, a büfés Gu­lyás Jánossal a fűtővel az üst mellé állt Miközben a vacsorára gondoltak, elége­detten nézték az utolsó ada­got, amint szürkén, kásásán alázuhog a lefordított üst­ből. Sietve borították a föld­re, hogy Szilágyi Sándor és Papp Sándomé még a tel­jes sötétség beállta előtt el­simíthassa lapátjával. Este volt már, sötétedett Betonoz­tak. A mezőtúri szociális ott­hon Semmelweis szocialista brigádja befejezte a munkát — öt órával munkaidő után. Félig kész volt az új ebédlő előtti járda. Brigádok. Az aznapi tár­sadalmi munka tablójához hozzátartozott még Buch Rezső az otthon gondozottja, Bandi bácsi a traktoros és az egyetlen szakember: Busi Lajos kőműves. Másnap ugyanígy: Fehér Elek fősza- toács (itt az érdemekre utaló jelzők jönnek) odalépett a betonkeverő üsthöz és ... stb. Munkájuk nyomán már kész a járda és a hipermodern, világos faburkolatú nagyab­lakos ebédlő. És készen áll az az épületrész is, amely­ben új mosókonyha, iroda, hűtőkamra, kazánház, öltöző és ruhatároló kapott helyet, amelynek megépítésével fel­szabadult a főépület, s tíz újabb gondozott számára maradt hely az otthonban. Később az is kiderül, hogy az ebédlő például félmilliót ér, kifizetni viszont csak 150 ezret kellett érte, mert a többit a társadalmi összefo­gás adta. Csak úgy, mint a már korábban kész épület­rész fedezetének nagy részét. A „Semmelweisék” mellett ott áll a sorban a szakmun­kásképző intézet név nélkü­li népes brigádja, és a me­zőtúri téglagyár. S mindeh­hez a városi tanács segítsé­ge: pénzt adott az építéshez és házat — bontáshoz. Ebből épült, bővült a szociális ott­hon. Tánc.. Hazaimehetnének mór, senki nem tartóztatja őket. Szilágyi Sándor kiön­tötte a cementöblítő Kőbá­nyai utolsó cseppjét, felhaj­totta, majd leült a nagy ebédlőben a zongorához. Hal­lod-e Rozika te?... Jöjjön ki Óbudára . ... Falhoz kerül­nek a székek, asztalok, meg­telik a terem. Klubdélután — este. — Hej, azok a jó mulatós idők! Mostmár azért egy ki­csit csak pihegek az ilyen ugrálások , után, meg hát ezt az asszonykát is kímélem, hetven felé jár. No én se va­gyok mai gyerek, nyolcvan múltam. Jó ez a nóta. Jó ez a Sándor. Mindig játszik ne­künk. — Láttam, nagyon nezett, fiatalember. (Jaj, de kimele­gedtem!) Miért csodálkozik? Nekünk tán nem szabad? Nem lehet örökké nyugágy­ban kuporogni és várni, hogy... (Mit is beszélek?) Jólesik egy kis zene, egy kis ének, egy kis ... (Maga nem szomjas?) ...tánc. Ta­nítom ezt a szegény kis­lányt (negyvenéves) táncol­ni, de nehezen megy, látta. Tudja, a lába, az nem úgy mozog, ahogy akarja. A múltkor is ... Igen, a múlt­kor, ne vágjon már ilyen ar­cot! Akkor is táncoltunk. Nem először van itt ez a Sa­nyi. Pedig ő nem is itt dol­gozik, csak a felesége. De azért sokat van itt. Most is épít valamit. Egy bácsi ül a fal mellett. — Nem táncol? — Tessék? — Nem táncol? — Nem hallom! Nézem. Ugrálnak. Otthon. — Jöjjön az emeletre a szobámba, megnézheti,- mi­lyen szép díszpárnákat csi­náltam, meg ezekből a színes műanyagfonalakból ajándék- tárgyakat. Látja, itt is tévéz­nek, mint odalent. Na nézze, ugye szép? Nézem, szép. — Ezt a pulóvert is én kö­töttem. Csinálok én min­dent. Olvasok, rejtvényt fej­tek ... Nem kell az ember­nek elhagynia magát, mert megöregszik. Hány évesnek néz? Hatvankettőnek? Kö­szönöm, hetvenegy vagyok! Tartom magam, s nem is bú- songok. Itt nem szabad. Nézzen körül. Minden tiszta, szép, kedvesek az emberek, itt olyan otthonos. Igen, en­nek nem csak a neve ott­hon !... — Hat éve vagyok itt. Me­zőtúron éltem, ott is szület­tem. A fiam felment Pestre, mondta, menjek vele, jó lesz. Nem lett jó. Nem szoktam meg a várost, aztán meg a menyemmel se voltunk bé­kében. Visszajöttem, mert itten gyökereztem. Itt az én nyugvásom Mezőtúron. Jöttem, csakhát nem talál­tam házat ahova befogad­nak. Nem volt kiadó akikor, az enyim meg eladtam, mi­kor mentem fel a gyerekkel. Vele a pénz most is. Mi ma­radt nekem? Az otthon. Jó ez, nagyon jó. Itthon va­gyok. I. Zs. Megtartani ükét Szakmunkásképzés az ApritógépgYárban Az utolsó évesek már naptár nélkül tudják, hány hét van még hátra a szakmunkásvizsgákig. így aztán sűrűsödnek a „nekiiramodások”, behozni, amit még lehet, „bevágni” néhány nehéz tételt, ellesni egy-két hasznos fogást. Jászberényben az Aprító­gépgyárban a hatvannyolc szakmunkástanuló közül az idén harminc fiatalember — esztergályos, vasszerkezeti lakatos, géplakatos és vil­lanyszerelő — készül a vizs­gára. Milyen körülmények kö­zött tanultak és tanulnak, mi lesz velük a vizsga után? Milyen a szakmunkásképzés az Aprítógépgyárban? A kér­désre Fekete József szakok­tatás felelőstől, a tanmű­hely vezetőjétől kértünk vá­laszt. «. — A dolgok megértéséhez vissza kell tekinteni a gyár korábbi esztendeire. A szak­munkásképzés 1952-ben kezdődött, először csak gép­lakatos és esztergályos szak­mában. Akkoriban a fő fel­adat a gépek, berendezések üzembe helyezése, a terme­lés megindítása volt. A szak­munkásképzés kedvező • fel­tételeit később teremtették meg. A tanulók gyakorlati képzésére csak az üzemben volt lehetőség. ami sok gonddal.' felelősséggel járt. Nagy lépést tettünk előre 1960-ban, amikor a KGM segítségével, több millió fo­rintos költséggel elkészült a valamennyi szakma elsa­játítására alkalmas, korsze­rű gépekkel felszerelt tan­műhely. Néhány évvel ké­sőbb, minden igényt kielé­gítő szociális létesítményt vettek birtokukba a tanulók. — Milyen most a szak­munkásképzés helyzete? — Tíz évvel ezelőtt az Aprítógépgyarat városunk és megyénk szakmunkásta­nuló-képzésének bázisvál­lalataként emlegették. Ak­kor arra voltunk büszkék, hogy az intézetnek mi ad­tuk a legtöbb szakoktatót, hogy a környék valamennyi üzemében dolgoztak a ná­lunk képzett szakemberek. Ma azzal akarunk büszkél­kedni, hogy képesek vagyunk annyi szakmunkást nevelni, amennyire a gyár kapuin belül szükség van. A képzés megkezdése óta kilencszázki- lincvenkét tanuló tett szak­munkásvizsgát az Aprító­gépgyárban. Több mint há­romszáz esztergályos, négy- százkilencven géplakatos és szerkezeti lakatos kapta meg bizonyítványát. Képeztünk marósokat, villanyszerelőket, mintakészítőket, szerszám- készítőket, hegesztőket.-— Lehetőségek? A gya­korlati képzést a tanulók a korszerű tanműhelyben, a gyár különböző rendeltető;« és felszerelésű üzemei lsen kapják. Ez lehetővé teszi, hogy az itt előírt valameny- nyi gyártó i módszerrel meg­ismerkedjenek. A különböző juttatások is ösztönző hatás­sal vannak a tanulásra. A társadalmi tanulmányi ösz­töndíj, a munkaruha, a ked­vezményes étkezés mellett, több ezer forintot osztunk ki minden éyoeo a „Szakma kiváló tanufója” verseny he­lyezettjei • között. Az idén if­júsági takarékbetét alapot képezünk. A vállalat jelen­tős összeget tesz hozzá min­den hónapbap azoknak a fia­taloknak a megtakarított fo­rintjaihoz, akiknek munká­jára a szakmunkásvizsgák után is számít — Mi vár az itt tanulók­ra a szakmunkásvizsga után? — Ami minden szakmun­kás számára fontos, a létbiz­tonságot jelentő munkalehe­tőség. Minden fiatalnak, aki itt tanul szakmát, helyé van a gyárban. Az ifjú szakmun­kások egy félévig órabérben, utána teljesítménybérben dolgoznak, keresetüket te­hát már az első esztendőben a munkájuk határozza meg. A kedvező munkakörülmé­nyek, a jó kereset mellett egyéb kedvezményekkel is igyekszünk megtartani őket. Az V. ötéves terv során épülő 120 aprítógépgyári la­kásból a legtöbbet, a fiatal szakmunkások kapják. — További terveik? — Az 1976—77. tanévre ötvenkét ipari tanulóval kö­tünk szerződést. Külön hang­súlyt kap az idén az acélön­tők képzése. Az öntőtanuló­kat Vácott képezik, ahol ha­vi 75 forintos hozzájárulás­ért teljes ellátást kapnak. A vállalat 1000 forintos tár­sadalmi ösztöndíjjal segíti a képzésüket. — Folytatjuk tehát — mondta befejezésül — az átgondolt, tervszerű szak­munkásképzést, hiszen gyá­runkban mind több jól kép­zett szakemberre van szük­ség. Célunk a jövőben is az, hogy a fiatal szakmunkások számára az Aorítógépgrá-- ban elkezdett évek. a jövő­jüket biztonságosan meg­alapozó időszakot jelentsék. I. A. Fekete kerámiák a karcagi múzeumban A karcagi Győrffy István Nagykun Múzeum új népművészeti kiállításán a látogatók nagy érdeklődéssel fogadták Nagy István fekete kerámiáit Műemléki jelentőségű területek ARVACSKA Új magyar film Az építésügyi és városfej­lesztési miniszter és a kultu­rális miniszter együttes hatá­rozatában műemléki jelentő­ségű területté nyilvánította Mosonmagyaróvár és Csöng- rád város, valamint Szigiiget község településmagját. A megkülönböztetett figyelmet indokolja, hogy e területek utcái, terei, épületei még hí­ven’őrzik a középkori város­kép jellegét. Épületcsoport­jaikban ugyanakkor fellel­hetők jelentős műemlékek is. Mosonmagyaróváron a Lenin út 89. számú emeletes ház például a hazái világi góti­kus építészet legszebb fenn­maradt emléke, amely két nagyon becses, zárt erkéllyel rendelkezik. Csongrádon a régi belváros, a Körös menti hajdani halásztelepülés mű­emlékileg értékes épületeinek őrzéséről, védelméről gondos­kodnak. Szigligeten a vár­rendszertől a falu alsó hatá­ráig terjedő védett terület őrzi a középkori település- rendszer jellemző vonásait. Az országban most már 20 település — 16 város és 4 község — történeti település­magját védik a műemléki je­lentőségű területté nyilvání­tással járó jogszabályok. En­nek megfelelően e védett te­rületeken levő épületeket csak egymással összehangol­tan, a jellegzetes város- és községkép megzavarása nél­kül szabad fenntartani, a műemléki hatóság engedé­lyével meghatározott módon. Az országban nagyon kevés az olyan település, amely­nek szerkezete még őrzi a középkori városképet. A kö­vetkező években legfeljebb 5—6 jellegzetes település­mag védetté nyiivánítására kerülhet sor. mégpedig csak­is községekben, mert a vá­rosok történeti magjának felmérése és védetté nyil­vánítása már befejeződött. Az idén Fertőrákos község településmagjának műemléki jelentőségű területté nyilvá­nítását készítik elő a szak­emberek» Festik a tojásokat Szívszorítóan szép filmet vetítenek a mozikban: Ra- nódy Lászlónak Móricz Zsig- mond Árvácska című regé­nyéből készült filmjét Móricz Zsigmond élete al­konyán ismerkedett meg Csi­bével, a hányatott sorsú ár­valánnyal. akit aztán maga mellé vett, örökbe fogadott, taníttatott. A találkozásból nagyszerű karcolatok, novel­lák sora született, sőt egy színdarab^ majd egy regény is — az Árvácska. Móricz az Árvácskában, ebben a talán légindulatosabb, legboldog­talanabb művében arról tu­dósít, hogy mennyi szenve­dést, megpróbáltatást és megalázást kell elviselnie a harmincas évek Magyaror­szágán egy hétéves árva lánynak, j azt írja meg, hogy az a társadalom., ahol mind­ez megszokott, sőt természe­tes. maga sem érdemel kí­méletet — megérett a pusz­tulásra. Az Árvácska megfilmesíté­sének gondolata már évekkel ezelőtt felvetődött. 1960-ban az akkor még főiskolás Elek Judit állított be Ranódy Lászlóhoz a film forga­tókönyvével, de Ranódyt akkor még nem fogta meg a téma. Helyette egy másik Móricz-mű, a Légy jó mind­halálig filmváltozatát készí­tette el, majd a Pacsirta, s az Aranysárkány filmre vi­telén dolgozott. A kiváló rendező az Aranysárkány után kilenc évre elbúcsú­zott a premier-moziktól, s néhány kitűnő tévéfilmet (Kínai kancsó, Hatholdas ró­zsákért) nem számítva na­gyobb munkával nem jelent­kezett, pedig számos tervéről suttogtak. Egy Csontváry- filmet emlegettek, majd a nagy sikerű Rozsdatemetőt, aztán a Viszontlátásra drá­gát. A helység kalapácsát, később Benedek István Aranyketrecét. Miért, miért nem — égjük sem valósult meg, így Ranódy tavaly visz- szatért az égyszer már félre­tett Árvácskához. nőiteknek. A tanulság ma persze más mint a harmin­cas—negyvenes években volt Nyoma sincs már a rassz emlékű menhelyeknek, s el­tűntek az ilyen, vagy az ehhez hasonló „Állami Ár­vácska” sorsok is. De vajon eltűntek-e teljességgel az ak­kori erkölcsök — az önzés, a kapzsiság, a gonoszság? S vajon ma minden gyerek szeretetben, féltő gondos­ságtól övezve nő fel? Ezekre a kérdésekre keres választ Ranódy László filmje, bizo­nyítván, hogy Árvácska éle­te jelképerejű volt a múlt­ban, s az a jelenben is. A kis árva sorsa a kegyetlen­ség, a szeretetlenség elleni harcot szimbolizálja. Ranódy Árvácskája min­den elemében igaz, realista alkotás, bár bizonyára akad­nak majd olj'an nézők, akik túlontúl naturálisnak ítélik a filmet, mások pedig ezzel ellentétben fölösen lírainak vélik majd. Én úgy vélem, hogy ezúttal egyik szélsősé­ges véleménynek sincs igaza. Ranódy László munkáira mindig is a mértéktartás volt a jellemző, s különösen így van ez most. A rende­zőnek és alkotótársainak — a forgatókönyv társszerzője Elek Judit, a társrendező Mészáros Gyula, az operatőr Sára Sándor, a zeneszerző Maros Huáolf — sikerült megtalálniok a valóság és a költészet egyensúlyát. A legtöbb kritikában külön sorokat, sőt külön fejezetet kap gz Árvácska főszereplő­je,- a kis Czinkóczi Zsuzsa. Tegyük hozzá gj’orsan, hogy méltán, hisz nagj’szei’ü játé­ka döntő módon meghatároz­za a film sikerét. Játékot ír­tam, pedig nem játssza, ha­nem éli Árvácska szerepét. Minden Szávából, minden mozdulatából tisztaság, őszinteség árad. a gyermek­sors-specialistaként is ismert Ranódy László igazán értő szemmel választotta ki film­jének hősét. Ránódjmak „szerencséje” volt a színé­szekkel is — Bihary József, Nágy Anna, Moór Mariann (akit gyermekszínészkéíit ő fedezett fel!) Horváth Sán­dor, Szirtes Ádám, s eg>r Vil­lanásnyi epizódszerepben Molnár Piroska és Szacivay László egyaránt felejthetet­len teljesítményt nyújtott. H. O. A mezőkövesdi Matyó Há­ziipari Szövetkezet üsveske- zű „pingáló asszonyai” meg­kezdték a húsvéti, „hímesto- jások” festését. A szövetke­zet külön részleget hozott létre a nem csak nagy kéz­ügyességet, de türelmet is igénylő munkára. Az idén mintegy tízezer húsvéti hímestojást készíte­nék Mezőkövesdén, s több­ségét expórtálják. A választást mégsem lehet, a véletlen, vagy a kénysze­rűség számlájára írni. A szinte eredménytelenül eltelt kilenc év ugyanis megérlelte Ranódyban azt a gondolatot, hogj’ a kis lelenc sorsát to­vább kell vinnie a történe­lemben, Árvácska életét még kell mutatnia a mának is — a mai szülőknek, a mai fel-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents