Szolnok Megyei Néplap, 1976. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-03 / 53. szám

1978. március X SZÓLÍTOK MEOra NBPLAS 3 Munkábssi a déliííános műszak Tiszafüred, Magyar Hajő­és Darugyár. Este 3 óra felé jár az idő. Otthon ilyenkor az emberek már kényelme­sen elhelyezkednek a tévé előtt Itt: nehéz vasakkal dol­goznak, 6ivít az élköszörű, szikracsóva repül az él alól, fehéren villannak a hegesz­tés fényei, marógépek, esz­tergák pörögnek szorgalma­san, a függődaru játszi könnyedséggel emelgeti a tonnányi vasszerkezeteket Csak egy pillanatra állt meg az EU—500-as eszterga, hogy a rajta dolgozó két szakmunkás ellenőrizze: hol tartanak az 5 tonnás daru­hoz készülő rugófej forgá­csolásával.- (Felső képünkj 70 tonna terhelést kapnak a próba pádén az dttonnás portáldaru kerekei, illetve a rugószerkezete. Sári Ferenc és Dara! László a nyomás megindítása előtt ellenőrzi a beállítást TI3GGVŰLÉS UTAH A közös munka eredményei Uánpf árt megyénkben ■ CÜG1 Cl l a párttagsági könyvek cseréjét megelőző időszak eseménysorozata: megtartatták az összevont beszámoló taggyűléseket, a küldöttértekezleteket az üze­mi, hivatali páxtvezetőségek. A Szolnok megyeá Tanács Vasipari Vállalatánál külö­nös jelentőséget adott a munka értékelésének, hogy az idén ünnepük a vállalat fennállásának 25. évforduló­ját így aztán a jubileumi készülődés jegyében, hangu­latával értékelték a párt­vezetőség és az alapszerve- zetek egyéves munkáját, a vállalat gazdasági tevékeny­ségét, és határoztak az idén, illetve az ötödik ötéves terv­ben megoldandó feladataik­ról. A beszámolóban ismerte­tett adatok azt mutatják, hogy a vasipari vállalat az elmúlt öt esztendőben di­namikusan fejlődött: a ter­melés a tervezett 30,6 szá­zalékkal szemben csaknem 43 százalékkal nőtt és ezt mintegy 93 százalékban a termelékenység emelkedése révén érték el. Ez azt je­lenti, hogy amíg 1970-ben 122 millió forint volt az éves termelési értékük, ad­dig 1975-ban ez az összeg már elérte a 130 millió fo­rintot. Különösen az 1975-ös év feladatai állították nagy erőpróba elé a vállalat ve­zetőit és munkásait. Megfe­lelő műszaki fejlesztéssel, munkaszervezéssel különös­képpen az akkumulátor, az ereszcsatorna és a vasszer­kezeti termékek gyártásában értek el jelentős eredménye­ket, összesen több mint 20 millió forintos termelésfel­futást. Intézkedéseik követ­keztében több mint 1 millió forint értékű megtakarítást értek el. „Nagy részük volt ebben a vállalat szocialista brigádjainak, a vállalat kommunistáinak, a felada­tokat szívesen vállaló pár- tonkivülieknek” — hangzott el a taggyűlésen. És aho­gyan a beszámolóban is meg­fogalmazódott, meg ahogyan a vitában felszólalók is vé­lekedtek: „Ott és akkor sikerült jó eredményeket elérni, ahol a gazdasági vezetők a politikai vezetőkkel együtt, közösen igyekeztek az elérendő cé­lokat meghatározni, együtt dolgozták ki a végrehajtás módozatait. Ha a politikai munka elsődlegességéről be­szélünk, nem azt jelenti, hogy a politikai vezetésnek a szakmai vezetés helyébe kell lépni, hanem azt, hogy a gazdasági irányításban, a tervezésben elsősorban a po­litikai, társadalmi célokból, érdekekből kell kiindulni, ezeknek kell megszabniuk a gazdaságfejlesztés főbb irá­nyait” E célok vezették a vas­ipari vállalat párt- és gaz­dasági vezetőit, és most en­nek tulajdonítják eredmé­nyeiket. A vitában felszóla­lók — köztük Sándor Lász­ló, a szolnoki városi párt- bizottság első titkára — el­ismeréssel szóltak a válla­latnál dolgozó kommunisták munkájáról. Az is kiderült viszont, hogy a jó munka eredménye meglátszott a kereseteken is: 1974-hez ké­pest a vállalatnál tavaly az átlagbérek 5,9 százalékkal növekedtek. Az összevont taggyűlésen Ismertetett ötödik ötéves tervre szóló cselekvési prog­ramiban többek között ez áll: „Fontos feladataink kö­zé tartozik a gazdaságosság; a hatékonyság, a termelé­kenység fokozása, az önkölt­ség csökkentése; az igények­nek megfelelő gazdaságos termékszerkezet kialakítása, termékeink minőségének ja­vítása; a joltíb üzem- és munkaszervezés; ésszerű ko­operáció, az egységek to­vábbi szakosítása; a műsza­ki színvonal emelése; a bel­ső tartalékok feltárása, a meglévő kapacitás jobb ki­használása; a lakossági szol­gáltatás fejlesztése”. Szá­mokban kifejezve: céljuk, hogy az ötödik ötéves terv­ben a termelésük 42—45 szá­zalékkal növekedjen (ennek 90 százaléka a termelékeny­ség emelkedéséből származ­zon), a lakosság részére vég­zett szolgáltatás mennyisége pedig 40—50 százalékkal le-; gyen több. A Vila során hangzott, hogyan lehet ezt a célt el­ém L Mindenekelőtt: több ember vegyen részt szakmai továbbképzésben, hogy min­denki értője, „mestere” le­gyen a rábízott munkának. Emellett fokozni kell és szín­vonalasabbá kell tenni a gazdaságpolitikai agitáció« munkát, mert ez jelenleg nem kielégítő a vállalatnál. Jobban, ésszerűbben fel­használná a vállalati fej­lesztési alapokat, és az ed­digieknél méginkább számí­taná az emberek kezdemé­nyező készségére, a szocia­lista brigádokra, a szoci»,- lista munkaversenyre. Így mondták a „vasipari­ak” : rajtunk múlik, hogy valóra válnak-e terveik. T. V, Á gazdagodás útján A tiszaroffi Aranykalászban 1 Szolnok megyei Tejipari Vällalatnfil Tib tárt Miit tavaly Csomagoló-adagolQiépek őriznek Magyar—szovjet mezőgépipari együttműködés A magyar mezőgazdaság­ban alkalmazott gépek, be­rendezések több mint fele importból származik, közöt­tük meghatározó szerepe van a szovjet típusoknak. A két ország mezőgépipari együtt­működésének 27 éves múltja van. A Szovjetunió már a 40-es évek végén több gép­tervet és gyártási dokumen­tációt adott át Magyaror­szágnak, egyebek között a DT—413 lánctalpas trakto­rét, amely ugyanolyan „alap­gép” lett hazánkban, mint például a szovjet dokumen­táció alapján gyártott SZJS —1.8 vontatott szecskázó. A nagyüzemek gépesítésé­nél azóta is felmérhetetlen segítséget jelentene!; a szov­jet gépek. A több mint 14 ezres kombájnpark döntő hányada SZK típusú. A kap­csolatok gyors ütemű fejlő­désére jellemző, hogy az 1950—58 közötti időszakban évente átlagosan szállított 1 700 mezőgazdaság géppel és 150 traktorral szemben, 1959—73. között már évente 6 000 gép és több mint 4 000 traictor érkezett. 1950. és 1973. között összesen 62 ezer erőgépet és 92 ezer mező- gazdasági munkagépet ho­zott be a magyar külkeres­kedelem a Szovjetunióból. Az V. ptéves terv idősza­kában tovább bővül az együttműködés: a Szovjet­unió több mint 40 féle trak­tor. illetve mezőgépipari termék, a magyar mezőgép­ipar pedig 15—16 féle gép- és berendezés szakosított &&&& vátei& t A magyar élelmiszerfel­dolgozó ipar húsz év alatt nem fejlődött annyit, min* az elmúlt öt esztendőben. Különösen érezhető ez a dá- mamikus fejlődés a Szolnok megyei Tejipari Vállalatnál, annak ellenére, hogy a köz­ponti üzemiben és még né­hány részlegnél szűk helyen, rossz munkakörülmények között dolgoznak a munká­sok. Épp ezért a karcagi új üzem építése mellett tervez­nek a megyeszékhelyen is egy modem tejüzemet. A, 375 millió forintos beruhá­zás előkészítése már folya­matban van, a „pontot” — remélhetőleg — még ebben a hónapban a tervek végé­re teszik. Az elmúlt esztendőt sike­resen zárta a tejipari vál­lalat. Különösen a takaré­kosság területén ért el fi­gyelemre méltó eredménye­ket: a tervezett 2.5 millió forintot 400 ezerrel túltelje­sítette. Tejet, tejterméket fo­lyamatosan, a vásárlók igé­nyeinek megfelelően szállí­tott az üzletekbe, mennyisé­gi kifogás nem volt. Fogyasz­tót károsító minőségi rekla­máció sem akadt, mégsem elégedettek maradéktalanul a mánőséggeL Tavaly három új tejcso- rruagológépet állítottak mun­kába. ezek azonban nem váltak be. A közeljövőben éjfe&ik az NDK-bóI két téir ade golő-csomagoló, azok üzemibe helyezésével enyhül­nek gondjaik. Színién van új tejföl- és túrócsomagoló- gépük is. Egy jellemző adat: amióta a negyed kilós étke­zési túró megjelent az üz­letekben — épp az új gép jóvoltából — 30 százalékkal több túró fogy. Harmadik hónapja gyárt­ják a trappista sajtot Szol­nok megyében. A kisújszál­lási üzem 4,6 vagonnal kül­dött belőle március 1-ig a kereskedelemnek. Exportter­mékeik továbbra is kapósak, a kunszentmártoni tejüzem­ből például az idén 35 va­gon fehér sajt indul Ku- waifcba, Szíriába. A tervidőszak értékelégé­ből kiderült sok egyéb adat is. Például az, hogy rende­ződött a tejipari munkások keresete, öt év alatt 33 szá­zalékos bérfejlesztés volt a vállalatnál, ezzel 1975-ben elérték a 30 ezer forintos bérszintet. Javulnak, ha nem is máról holnapra, a szociá­lis és munkakörülmények is. Jászberényben az idén befe­jezik az öltözők, mosdók re­konstrukcióját, amely más­fél millió forintba kerül. A karcagi új üzem egy év múlva már teljes kapacitás­sal dolgozik, ott korszerű, szociális épületek várják majd a dolgozókat Szegény embert még az ág is húzza. Azt hiszem, ez le­hetett a legfinomabb meg­jegyzés Tiszar off on, amikor az Aranykalász Tenmelőszö- vetkeaedben aratás előtt né­hány héttel legalább 100 va­gonra való búzát eforótt az 1974-es árvíz, 1 Tennivalóbon nincs hiány A gazdaság egyébként va­lóiban a gyenge adottságú üzemek közé tartozik: az átlagosan 15 koronás földek egyharmada ráadásul árte­rületen van. A termelés szerkezetét a körülmények­hez keil szabni, s aki itt jó eredményeket akar elérni, annak van mit tennie. — Nem véletlen tehát — mondja Forgó István, az elnök —, hogy az 1974-es esztendő árvize az irányítás szervezettét ás megmozgatta: abban az évben tértünik át a területi vezetésről az ágaza­ti rendszerre. Az átszervezés óta fele annyi szakember irányítja a munkát, s az eredmények mégsem romlot­tak, hanem inkább javultak. Ez annak is köszönhető, hogy a két fő ágazat a nö­vénytermesztés éé az állat­tenyésztés élén a szakmér­nök áll. Még ennél is jóval lényegesebb viszont az, hogy lerövidült az „intézkedési lánc”, s mindenki szemé- Ivesen felelős a saját terüle­téért. — De evyéb előnyt is em­líthetek. A területi szerve­zés például nem tette lehe­tővé a gének csoportos mun­káját. elosztáskor minden vezető magának kérte a leg­több berendezést. mondván, hogy a másik dolga jobban ráér. Ez megszűnt. Fontos­sági eemrendet állítottunk fel a teendők között, s ezzel esy csapásra megjavult a, gé­pek kihasználása. A téesz két egymásból legtávolabb eső pontján telepet hoztunk létre, és oda csoportosítot­tuk a környéken veteitt nö­vények műveléséhez, betaka­rításához szükséges erő- és munkagépeiket Így év köz­ben nem „húzgáljuk.” össze­vissza a traktorokat, vetögé- pekert, kombájnokat mind a lehető legjobb helyen van. — Ez főképp a növény­termesztők munkáját kany- cyítL — Értem, mire céloz. Ná­lunk is az állattenyésztés a kevésbé eredményes ágazat Ennék ellenére, vagy éppen ezért fejlesztésére egyre na­gyobb súlyt fektetünk. A természeti körűiményeket — legelőket, szálastafcaimány- termő területeket — jobban kihasználjuk: szarvasmarha és juh tartására rendezke­dünk be. Amire sajáit erőnk­ből nem futja, ahhoz segít­séget kérünk, a juhászat«* közösen fejlesztjük. A ve­gyes h asznosí tású szarvats- msTha-áliomájnyimk tbc és brucella mentes: tenyész- an vág-előállító gazdaság le­hetünk. Négy gazdaság közösen — Említette, hogy Tísza­burával közösen. — Igen, négy Tisza mel­letti község — a gyendafi, a burai, a bői és a raffi — termelőszövetkezete elhatá­rozta, hogy minden nemű például a tiszab urai téesszel tevékenységben kölcsönösen segíti egymást. — Említene néhányat? — Az anyagbeszerzés. a munkaerő esetenkénti átcso­portosítása, a gépek közös használata, segítség a ter- ményszárftáában. Konkré­tabban: a tiszaburaialkreaik van iucéuTiaUezt- üzemük, rse­fcünfc tánca, fgy a Etette* tő­lük kapjuk. Amikor nekik gyömöksszedéshea ember keH, akkor az asszonyok nagy része oda megy dóL- gnan*. Az utánpótlásról is gondoskodnak — Perez» a saját házunk táján is van még mát javí­taná a szervezésen. Tavasz­tól minden tennivalóra — különösen „csúcs” idején — több variánst dolgozunk kL Legegyszerűbb példa erre az. hogy az esőben sem áll­nak meg a növénytermesztő brigádok: ha az egyik mun­ka nem haladhat, már jó előre ott lesz az utasítás, mihez kezdjenek az embe­rek. Bevezetjük a „rugal­mas” munkaidőt is. Ebben tulajdonképpen semmi új­donság nincs, annyi az egész, hogy a férfiak rnű- saakkezdésé* a Nap felkel­téhez, befejezését pedig a Nap nyugtához igazítjuk. Nem télen kell tíz—tizenkét órát tölteniük a gazdaság­ban, hanem akkor, amikora sürgető munka is ezt kí­vánja. — És az állattenyésztők? — Róluk sem feledkez­tünk el. A tehenészeiknél be­vezetjük a két műszakot, a munkások egyik fele hajnal­tól délig, másik pedig délitől estig dolgozik majd. A szük­séges létszámról és az után­pótlásról a napokban kez­dődő tanfolyamon gondosko­dik. A jászapáti szakiskola paíranáilásával a téesz leg­jobb állattenyésztőinek elő­adásait hallgathaj'ták meg a résztvevők. Ide jönnék a burai és a gyendai tehené­szet mostani és a leendő dol­gozói is. braus «■* * X Sa. E.

Next

/
Thumbnails
Contents