Szolnok Megyei Néplap, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-07 / 32. szám

1976. február 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Három évtized magyar képzőművészete Hasznos könyv — előadóknak A jászapáti Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet kollégiumában kellemes kö riilmények között tanulnak a szakmunkásjelölt lányok Filmjegyzet Keserű csokoládé A képzőművészeti isme­retterjesztés szempontjából eredményesnek ígérkezik a TIT művészeti választmá­nyának legfrissebb kiadvá­nya. Bence Gyula összeállí­tása címe szerint három év­tized hazai képzőművészetét tárgyalja, ám a tartalom bő­vebb ennél. Jelenkori művé­szeti élétünk nem kis rész­ben függ a két világháború alatt kialakult tendenciáktól. Éppen ezért az író először századunk első évtizedeinek művészeti társaságaival, ezek szemléletével, s a leg­kiemelkedőbb egyéniségekkel foglalkozik. A továbbiakban Bence Gyula külön beszél a fel- szabadulás utáni helyzetről a „fordulat évéiig”, az 1949- től 1956-ig terjedő időszak­ról, s 1957-től napjainkig is­mét új korszakot határol. A történelem kínálta csomó­pontok képzőművészeti hely­zetét, az általuk különvá­lasztott időszakok tevékeny­ségét Bence Gyula a párt és kormányhatározatok tükré­ben, s a nemzeti kiállítások országos művészeti sereg­szemléjének alapján vizsgál­ja. Eljut végül napjaink Koncertek az Akadémián Hétfőn hangversenysorozat kezdődik a Magyar Tudo­mányos Akadémia kongresz- szusi termében: A rádió so­rozatkoncertjei módot nyúj­tanak neves szólisták fel­léptére, s általuk a műfaj megkedveltetésére. Elsőként Sass Szilvia és Budai Lívia lép dobogóra. Műsorukon — Schiff András közreműködé­sével — Kodály, Schumann, Bartók, Ravel kompozíciók szerepelnek. Február 18-án Anton Dermota-t üdvözöl­hetjük, aki Schubert a Szép molnárlány című dalciklusát tolmácsolja, Hilde Dermota kíséretével. Március 3-án Andor Éva és Melis György közös kon­certje ígérkezik zenei ese­ménynek, ők Schumann, Schubert, Mahler, Beetho­ven, Brahms és Bartók da­lokat adnak elő. Az est zon­goraművésze: Fellegi Ádám, A március 10-i hangverseny szólistái: Szőkefalvi Nagy Katalin, Barlay Zsuzsa, Fü- löp Attila és Polgár László. Programjukon Mozart, Schu­bert, Wolf, Brahms, Men­delssohn dalait hallhatjuk többek között. Zongorán Freymann Magda kísér. irányzataiig, iskoláiig. De hogy ne jelentsen problémát a füzetet használóknak a kü­lönböző „neoavantgarde” vo­nulatokhoz csatlakozó felis­merés sem, Szabolcsi Miklós alapján ismerteti a legelter­jedtebb típusokat. Sajnos itt beleütközik a szerző a szűk terjedelem korlátaiba. Mert míg a magyar művészeti tár­sulások, csoportok esetében néhány szóval még meg tud­ta magyarázni a KÚT, a Szinnyei Társaság, a Szocia­lista Képzőművészek Cso­portjának elméleti gerincét, s ehhez tartozóan művészeti törekvéseik közös jegyeit is, addig nem sokat tudtunk meg az Arte-povera, az Earth-art lényegéről. Holott ezek a művészeti irányzatok még lexikonjainkban sem szerepelnék fiatal koruk miatt Egy ilyen kis terjedelmű kiadványnak nem lehet fel­adata — s nem is vár ható tőle — közel háromnegyed évszázad képzőművészetének alapos elemzése. Különösen nem, ha figyelembe vesszük, hogy a világtörténelem ed­Az idei nyáron immár ha­todszor rendezik meg Eger­ben a műemlékvédelem kér­déseivel foglalkozó nyári egyetemet A rangos tudo­mányos fórumra augusztus 2—11. között kerül sor. A tíznapos tanácskozáson összegzik majd mindazokat a tapasztalatokat, amelyek a magyar műemlékvédelem több mint egy évszázados történetét, fejlődését jellem­zik. A részvevők tanulmá­nyozzák Egerben a belváros, A Pest megyei levéltár dolgozói elhatározták, hogy községtörténeti adattárat ad­nak ki. A helytörténeti lexi­konban közük Pest megye valamennyi egykori és mai településének legfontosabb táj-földrajzi, régészeti és történeti adatait, legyenek azok politikai, közigazgatási, dig legbonyolultabb korsza­káról van szó. De Bence Gyula célja nem is ez volt. A „Három évtized magyar képzőművészete” kifejezet­ten azzal a szándékkal ké­szült, hogy tájékozódást, fo­gódzót adjon a képzőművé­szeti előadóknak. Ennek ér­dekében mellékel az író ta­nulmányához ajnlott irodal­mat és előadás vázlatokat. Nem áll módunkban, hogy a kiadvány tartalmi részével vitatkozzunk. Mindössze any- nyit jegyeznénk meg, hogy a vázlatokhoz nem ártott volna több gyakorlati út­mutatást, konkrét példát csatolni. Mindenesetre ha előlegezzük a művészeti elő­adók, a TIT módszertani fü­zetei alapján felkészülő nép­művelők nagyfokú önállósá­gát, akkor a Három évtized magyar képzőművészete jó irányjelző azokhoz a köny­vekhez, folyóiratokhoz, ame­lyeket a téma tisztán látása érdekében szükséges elolvas­ni. És ilyen szempontból Bence Gyula könyvét mér régen hiányoltuk. egri valamint a középkori vár re­konstrukciós munkájának eredményeit, és megtekintik a különleges művészettörté­neti érdekességeket kínáló gyöngyöspatei templom hely­reállítási munkálatait. Az egri nyári egyetemen kül­földi szakemberek is tarta­nak előadásokat. Az egri nyári egyetemre a nagyszámú hazai érdeklődőn kívül mintegy 15 országból várnak vendégeket. gazdasági, társadalmi vagy kulturális vonatkozású ak. Egy-egy település múltját 5—10 könyvoldalon ismente­tik majd a legrégibb időktől kezdve napjainkig. A lexi­kon összeállítását csaknem 10 éves gyűjtőmunka előzte meg. Első kötete még eb­ben a tervidőszakban napvi­lágot lét A jubileumra a liszaíMi mtizeim! A tiszafüredi Nagyközségi Tanács költségvetési üzeme, amely 1974 után 1975-öt is nyereségesen zárta az idén, funkciójának megfelelően el­sősorban a helyi tanácsi fel­adatok megoldását tűzte ki célul. Az üzemnek a taná­csi munkák elvégzésén kí­vül marad szabad kapacitá­sa is, ezért alaptevékenysé­gükön túl is vállalnak mun­kát A tiszafüredi óvoda fel­épülése, a befejezés előtt álló bölcsőde a költségvetési üzem dolgozóit dicsérik. A •teljesített vállalások elisme­rést, és erre az évre újabb megrendeléseket hoztak. Így például igényes és szép meg­bízatás a 100. jubileuma előtt álló Kiss Pál Múzeum klasszicizálő stílusú épületé­nek felújítása. Ennek a mun­kának az értéke az előzetes számításaik szerint 700 ezer forint lesz; a járási könyv­tár felújítását ugyanilyen összegnek megfelelő érték­ben végzik el 1976-ban. A TITASZ székház építkezésén 4 millió termelési értéket ki­tevő munkát vállaltak. Erre az évre összesen 10 millió forint értékű építő­ipari tevékenységet tervezett a költségvetési üzem, ezen­felül 1 millió 200 ezer fo­rintért strandot üzemeltet­nek, és eleget tesznek köz- tisztasági szolgáltatói felada­toknak is. Nino Manfredi, a világhí­rű olasz színész nemcsak fő­szereplője, de a rendező Franco Brusati társaságában írója is az utóbbi évek egyik legnagyobb olasz filmjének, a Keserű csokoládénak. Bi­zonyára ennek is köszönhe­tő, hogy a főhős, Nino Ga- rofoli „kabátja” úgy áll ne­ki, mintha „ráöntötték” vol­na, azaz Manfredi nagyszerű karaktert formák Dehát ki is ez a Nino Ga- rofoli? Olasz vendégmunkás, aki sok más társához ha-, sonlóan hazáját elhagyva Európa egy gazdagabb or­szágában próbál szerencsét. Ninónak már régen Svájc az eszményképe, oda tart. Akad Is munka számára, igaz egyelőre csak próbaidőre: egy étteremben pincérkedik. Ketten, ő és egy török pá­lyázik ugyanarra az állásra, így aztán természetesen ahol tudnak, borsot törnek egy­más orra alá. Nino ugyan nyomorúságos körülmények között lakik, de viszonylag jól keres, így aztán kitűnően érzi magát ebben, a dúsgazdag, elegáns országban. Az sem zavarja különösen, hogy magányos; családja Olaszországban él, a svájciak pedig minden köze­ledési kísérletét visszauta­sítják. Egy alkalommal akaratán kívül dolga akad a rendőr­séggel. A vád alól ugyan gyorsan tisztázódik, ám et­től kezdve balszerencse ül­dözi. Elveszti állását (s ez­zel a tartózkodási engedé­lyét), majd összegyűjtött pénzét is. Garofoli nem adja fel. Űjabb munkát egy tyúkfar­mon talál... A tyúkfarmi látogatás a film legemléke­zetesebb képsora — talán nem túlzás azt állítani, hogy filmtörténeti jelentőségű. Hősünk döbbenten látja az állati lét szintjén vegetáló honfitársait, akik ráadásul még jól is érzik magukat Nino teljesen megundorodik az olaszoktól, még külsőleg sem akar hasonlítani hozzá­juk. Sűrű fekete haját és bajuszát szőkére festeti, ger­mánnak szeretne látszani. Úgy érzi magát, szőkén, mint aki újjászületett, de egy sajnálatos baleset ismét közbeszól. Csalódás csaló­dást követ, s Nino Garofoli nem bírja tovább: hazain­dul. A vonaton bömbölő olaszokkal utazik együtt. Egy darabig hallgatja őket, aztán egy alagútban meghúzza a vészféket és a kavarodásban leszáll. Mégis Svájcot vá­lasztja — a keserű csokolá­dét. Franco Brusati különös erejű, megrázó és felkavaró filmmel ajándékozza meg nézőit. Sikerének titka a kí­méletlen őszinteségben rej­lik. A Keserű csokoládé őszinte, de korántsem sértő mű. Nem a svájciak ellen, hanem az olaszokért forgat­ták a filmet, s e szándék minden kockán érződik. Külön említést érdemel a rendező alkotói módszere, Brusati ugyanis különös re­cept szerint dolgozott Bo­hózat! ötletektől á groteszkig tucatnyi stíluselemet fedez­hetünk fel filmjében, törés­nek azonban nyoma sincs. Sikerült, amivel csak a leg­nagyobb rendezők dicseked­hetnek, a részekből egészt kovácsolnia. H. D. Műemlékvédelmi nyári egyetem Kozségtörténeti adattár M inden egyes kutya­egyénnek megvan a maga sajátos jel­leme és egyénisége. Ezt mindaddig nem hittem el, amíg szert nem tettem egy zömök és konok kis spániel­re, amely Asztra névre hall­gat. A kutyást egy barátom­tól kaptam, azzal a meg­jegyzéssel, hogy igen előke­lő származású, mind a négy nagyszülője spániel volt, te­hát még a nürnbergi törvé­nyek szerint is kutyának számítana. Asztra igen he­lyes, eleven jószág, rozsda­színű szőre kefélés nélkül is ragyog, két hosszú füle rop­pant mulatságos, mert egész természetes módon hordja őket, nem vesz tudomást komikus voltukról, mint minden igazi humorista. Né­hány hét leforgása alatt Asztra simán és észrevétle­nül polgárjogot nyert szűk- körű családunkban, ami nem könnyű dolog, ugyanis emberek és állatok jellemét illetőleg meglehetősen válo­gatósak vagyunk. De Asztra olyan ember, aki énpen a mi ízlésünk szerint való. Nincs benne semmi' rafiné­ria, semmi komplikáció, ön­zése kristálytiszta és átlát­szó, mint egy hegyi tó. Rend­kívüli, őszinte odaadással él. Tudja, hogy az egész világ körülötte forog, és ezt egy pillanatig sem igyekszik el­titkolni. Leplezetlen sóvár­gással kísér minden fala­tot, amit a szánkhoz viszünk, szeméből nyíltan kiolvasha­tó, hogy feleslegesnek tart mindén harapást, amely nem az ő bendőjébe juttat­ja az ételt. Ha eszik, ami elég gyakran előfordul, har­sogva harap, és csámcsogva nyel. Ha vackán kéjesen végighúzódva alszik, úgy szuszog, nyög, sóhajt, . és hortyog, mintha három em­ber aludna a szobában. Ha nem eszik, és nem alszik, két étkezés között játékkal üti el az időt. Ezekbe a já­tékokba kíméletlen heves­séggel belekényszerít min­den élőlényt, akit a közelé­ben talál. A visszatasítás nem kedvetleníti el, a szá­jában fityegő ócska haris­nyadarabot mindig újból és újból térdedre teszi, tudja, hogy az idő neki dolgozik. Egész jól elóldegéltünk Asztrával, míg egy szép na­pon meg nem látogatott bennünket Géza. Ez a bará­tunk az a bizonyos halálo­san unalmas barát, aki bi­zonyos időközökben köteles­ségének érzi, hogy meglá­togassa az embert. Prezíz és komoly férfiú ez a Géza, száraz és szigorú, mint egy tanrend, kicsit félünk is tő­le. Teljesen egyedül él, 'kép­telen megnősülni, mert a menyasszonyait mindig le- káderezi, és ez sosem jár kellemes eredménnyel. Aszt­ra nem ismerte Gézát, és teljes jóhiszeműséggel ug­rott neki a gyomrának, nyalta a fülét, tépte a nad­rágját, szóval megtett min­dent, ajtót egy látogatóval tenni szokott .az ismerkedés feszélyezett perceiben. Ba­rátunk komoran szemügyre vette a kutyát, majd pat­tintgatni kezdett az ujjával: — Szolgálj! — mondta pa- rancsolóan, .mire Asztra rá­ült a cipőjére, és vidáman kacsingatott rá. Géza még pattintott néhányat, majd mást gondolt, eldobott egy papírgombolyagot, és rászólt a kutyára: — Hozd vissza! Ászra kát lábra állt, ós szorgalmasan nyalogatni kezdte Géza parancsol óan kinyújtott ujját. Barátunk szemrehányóan modta: — Ez a kutya buta. Nem tud ez semmit? — Azt hiszem, hogy sem­mit sem tud. Nem is taní­tottuk eddig semmire. Ez csalt kutya. De hát mit kel­lene tudnia? — Sok mindent, őrzi leg­alább aházat? Ugat, ha ide­gen közeledik? — Nem nagyon. Szokott ugyan ugatni, de nem ak­kor, ha jön valaki! Az az érzésem, ha egy betörő ide­jönne, addig nyalogatná a kezét, míg az utolsó ruha­darabot is ki nem rámolta a szekrényből. Géza szomorúan összerán­colta a homlokát. — Ez egy öncélú kutya — mondta kedvetlenül, majd formás kiselőadás keretében emlékezett meg a háziálla­tok hasznosságáról. Nemso­kára el is ment. Én egy da­rabig elkísértem, mert vala­mit vásárolnom kellett. Amikor visszajöttem, Asztra a megszokott őrjöngő öröm­mel fogadott, mintha a ha­lálból tértem volna vissza. Addig táncolt körülöttem vinnyogva és szűkölve, míg a fáradságtól félhoitan ősz-. sze nem rogyott. En azon­ban szomorúan néztem rá. — öncélú kutya vagy — mondtam néki szemrehá­nyóan, Majd rászóltam: Szolgálj! Asztra rám se he­derített. Dühös lettem, és nyakon teremtettem. Ezt ő egy nagyszerű játék kezde­tének vette, és vidáman ug­rándozni kezdett. Láttam, hogy nem megyek vele sem­mire. Lefeküdtem a dívány­ra. Csakhamar mellém te- hénkedett, fejét a váltamra fektette, s jéghideg orrát el­helyezte a fülem mögött, _— Hiába főzöl — szóltam rá. — öncélú kuitya vagi', megmondta Géza bácsi. Igaz, hogy szeretsz engem, de hét Géza bácsi szerint ennek bi­zony nincs semmi.de semmi haszna a világon. Én azt hi­szem. az lesz a legjobb, ha csinálok egy Ids szánkót, téged belefoglak. Géza bá­csit beleüitetjük a szánkó­ba, és te húzni fogod. Mit szólsz hozzá? Asztra nem felelt, Talán azért, mert nem értette meg­jegyzésem mély iróniáját, talán azért, mert közben el­aludt. GÁDOR BÉLA: ■ i Öncélú kutya I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents