Szolnok Megyei Néplap, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-28 / 50. szám
1976. február 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A TISZAFÜREDI HÄMÄN KATÓ TSZ CITERAZENEKARA tavaly ősszel alakult újjá. Az első próbákon cs a műsor összeállításában sokat segített Pribojszky Mátyás citeraművész is. Azóta már sok előadáson tapsolt a közönség a füredi citerásoknak, akik rendszerint a téesz pávakörcvcl együtt lépnek fel Mivégre művelődünk? Művelődő ország vagyunk — fogalmazódott meg töb- ízben a közművelődési párt- határozat vitáiban megye- 6zerte. Hallottunk olyan ellenvetést is: Jó, jó, közművelődő ország lettünk, de azért elsősorban termelő ország vagyunk. Az ellenvetés — szándéka ellenére — a legtökéletesebb találat: igen, termelő ország vagyunk, a legteljesebb mértékben! Abban az értelemben is, hogy a ..termelés túllép önmagán, mivel az' ember egész életmódja termelő jelleget nyer, vagyis minden lényeges tevékenysége közvetlenül kihat a termelés fejlődésére”.. Ágh Attila sűrítette az idézett mondatba tanulmányában (A művelődéselmélet filozófiai alapvetéséhez) a marxi művelődéselmélet fenti alapelveit. o Jó, jő, ez filozófia. Dehát a valóság!... Hallani vélem az újabb ellenvetést. Igen, a valóság. Hát, nem Dy egyszerű, bár „az ember lényegi erőinek fejlesztése” marxi teóriának hazai megvalósulását jól kitapinthatjuk az utóbbi évtized közművelődésében. Akár ellesett beszélgetésekben, amelyekből kiderül, hogy sok földműves ember számára az a jó könyv, ami gyümölcs őszeiről, növényvédelemről szól. Nos, itt közvetlenül tetten érhető, hogy a könyv lassan kertésszé formálja — „termeli” — az embert, az elsajátított tudomány a szakértő kézben közvetlen termelő erővé válik. S ha segítségül hívjuk a statisztikát, miszerint az elmúlt évben országosan négy és fél millió ember hallgatott ’ tudományos ismeretterjesztő előadásokat, s bizonyára olvasott is hozzá valamiféle ismeretnyújtó könyvecskét —, akkor kiteljesedik a kép, mely a művelődés megtérülését jelzi az anyagi termelésben. De korántsem erről van sző csupán szocialista művelődéspolitikánkban ! Az ember belső énjét, jellembeli, lelki-tudati „lényegi erőit” kívánjuk az új társadalom új humánumához közelíteni. Fiatal munkáslány említette pár évvel ezelőtt a Jelenidő című filmvitában, hogy szégyenérzete volt, mikor a brigád torzsalkodását nézte-hallótta. F.gy kicsit, önmagára, önmugukra ismert benne. A film tehát az önismeretet segítette*, Az olvasás terjedését nehéz nyomon követni. Hiszen a könyvesboltokban tavaly egy milliárd háromszázmillió forint értékben vásároltak könyvet egyénileg az emberek, ami nem szerepel az olvasási statisztikában. Ezenfelül a könyvtári olvasók száma csaknem két millió 500 ezer fő. Kérdés, mit olvasnak? Mennyiben értékes irodalmat, vagy tudományos ismeretet nyújtó könyveket? A tanácsi és szakszervezeti könyvtárakból kölcsönzött több mint ötvenhat millió kötet mindenesetre azt tanúsítja, hogy a könyvtári tagok, emberségben gyarapodtak a könyv által. A könyvtár ugyanis önmagában mércéje a könyvnek. © A statisztika természetesen nem bizonyít semmit. Csupán eligazít a számvetésben, midőn a művelődés termékenyítő hatását próbáljuk kitapintani. Olykor maguknak a népművelőknek is meg kell kérdezniük önmaguktól: mit akarunk a dolgozó emberektől? Mivégre művelünk tudománnyal, művészettel, jó szóval, értő emberséggel? Hankiss Elemérnek a Változások a társadalom értéktudatában című cikkéből vett idézetben a felelet: „A nagy társadalmi átalakulások olyan korszakaiban, mint amilyen Magyarországon 1945-ben kezdődött és 2000-ben még minden bizonnyal javában tartani fog különösen nagy szükség van a szubjektív értéktorzítások állandó korrigálására, s így az ilyen korszakokban — más korszakokhoz képest —• még nagyobb mértékben szükségessé,’ értékké válik magának az önismeretnek és a társadalmi tudatosulásnak az igénye, a képessége, gyakorlata is.” (Kultúra és közönség, 1974. 4. szám.) Erről van tehát szó: az önismeretről, az ember önnön lehetőségeinek felismeréséről ; munkában, szórakozásban. művelődésben. Meg közösségi szemléletének, társadalmi tudatának káalakí- tásáróL Mindez különös „termelés” az ember benső javaiban. © Ráfizetéses? Néni éri meg a beruházást? Érdemes az ilyen avult előítéleteket kritikai vizsgálat alá venni, Hiszen a termelés gazdaságosságán túl újfajta „köz- gazdasági” fogalommal számolnak a teoretikusok: a közművelődés hasznával, gazdaságosságával. S a művelődés „gazdaságtanának” szocialista szemléletében már, gyökerében más a termelés és a , művelődés kapcsolata. Számunkra itt legfontosabb a személyiség kiművelése, mint az ember .benső javainak, teljés emberi énjének fejlesztése. Mindez mégfogalmazódott a közművelődési párthatározatban. És ezzel — ki szavakban, ki belső meggyőződésben is — mindenki egyetért A disszonáns „hangok” akkor érzékelhetők, amikor tettekre kerül a sor. Amikor a művelődésről csak beszélni kevés — művelni, művelődni kell! E ponton gyakran megtorpan sok kezdeményezés. Nincs elég népművelő. nincs elég pénz, nincs elég önkéntese a köz- művelődésnek. Sok üzemben, településen ma még úgy tűnik, - nem rentábilis beruházás a közművelőds. © Annyi igaz: nem térül meg rövid távon. De történelmileg nézve, a szocializmus jövőjét nezve, a közművelődés (anyagi létünk mai szintjén) egyik legjobb, legértékesebb, leghumánusabb beruházás. Hiszen az embert „termeli”. Képességeit, kezének — eszének — lelkének humánus értékeit — miként bányász a szenet — fejti ki, hozza fel emberi tárnákból a mindennapi élet felszínére. Persze, a beruházás számadatokkal dolgozik. A „kiadás” ellenserpenyője a „bevétel”, eszköze a mérlegelés, az egyenlet... De mérhetjük-e a művelődést? Pontosabban: hogyan mérhetjük a mérhetetlent? Talán . í évtizedek tapasztalásában. Életközeiben, emberközelben. Ha kitapintjuk az ember pulzusát: és érezzük — akár Váci Mihály lázas néphűségében, közéleti elkötelezettségében — a „százhúszat verő szív” egészségét, tetterejét mind . az egyes ember, mind a társadalom javára. B. Ö. PREMIER AZ ORSZÁGOS SZEMLÉN ■ Ejtőernyős gárdisták, amatőr dossasitosok A lehetőségünk megvolt, úgy gondoltuk nincs akadá-, lya, hogy a szakosodó Ifjú Gárda szakaszok közül egy az ejtőernyőzéssel is foglalkozzék. . Aztán tovább formálódott az elképzelés. Miért csak az ejtőernyőzés szerepeljen a kiképzési programiban? Újabb ötletek születtek: tanulják meg a srácok azt is, md a teendőjük a katonai íel- dei-ítőknak. Megszületett tehát a deszant alegység gondolata. Ennek megfelelően állt össze a kiképzési terv is, amely szerint az ejtőernyőzésen túl politikai és lökik épzést kapnak, majd később felderítő és önvédelmi kiképzésben is részesülnek a gárdisták. A felkészülés irányítás,ára megfelelő szakembereket találtak. Simon László hivatásos ejtőernyős, Farkas István főtörzsőrmester a néphadsereg kiképző tiszthelyettese, Furkó Kálmán főhadnagy a néphadsereg ejtőernyős válogatottjának fizikai edzője. A szakasz szervezése azonban nem ment simán. A gárdistáknak (többnyire közép- iskolások) otthon „közelharcot” kellett vívniok a szülői beleegyezésért. — Sokan jelentkeztünk — meséli Csák Cisdllia — most mégis csak tizenöten vagyunk. Néhány fiút a szülei cam engedték, mások pedig a szigorú orvosi vizsgán nem feleltek meg. Veszélyes sport, — véle-' ködnek többen is egymás szavába vágva. — Valóban veszélyes, de csak azoknak, akik nem készültek fél az ugrásra. Márpedig mi készülünk. Sok gyakorlás kell, kitartás — na és bátorság is. — Nagyon ^ keményele gyakorlati edzések — fői a folytatja Bába Jancsi'. Az első foglalkozás után alig .vonszoltuk magunkat. Az elméleti kiképzést a klubban, az erőnléti edzéseket a vegyipari szakközépiskola tornatermében tartják. Láb-, has- és karizom-erősítő gyakorlatok után a gumiasztalon gyakorolják a levegőben való mozgást. Az első ugrás áprilisban lesz. Hatnapos „tábort” szerveznek a de- szantosókruak, ahol vizsgát tesznek elméleti ismeretekből, utána jön a nagy próbatétel a levegőben. Mint mondj ált, kicsit „cikiznek” tőle. De ez mi teem számít Tanulnak, edzenek, gyakorolnak. Kaposvárott az Országos Ifjú Gárda Szemlén már ejtőernyős 'bemutatót «.kannáig tartaná T. K. L. A uallalat 99 katona ja” Figyelemmel hallgatják az előadó szavait. Ceruzák rónak sűrű sorokat: az ejtőernyő részei — nyitóernyő, légzsák ... A leírtakról gyakorlatban is meggyőződnek, az ejtőernyő zöld s-elyemje beborítja a klub padlóját. Simogatják, képzeletben már a levegő akrobatáiként ereszkednek a föld felé. Az annyiszor átgondolt első ugrás napja lassan közeledik. Bár addig még százszor is összehajtogatják a.z ejtőernyőket az Ifjú C-árda szolnoki deszant szakaszának tagjak Deszant szakasz? — hihe- tetl-ahkedr.ek a kívülállók. Igen. Az országban elsőként a szolnoki gárdisták alakították meg ezt a speciális alegységet! Hogy i« volt? Milyen meggondolásból jött létre? — Az MHSZ minden évben széles körű propagandát indít az ejtőernyőzés népszerűsítésére — mondja Simon László, az MHSZ repülőklubjának oktatója. így gondoltunk a gárdistákra is. — Ez szerencsésen egybeesett a mi elképzeléseinkkel — folytatja Bokodi László, az IG városi parancsnoka Az ejtőernyőzésnek Szolnokon jelentős múltja van, remek sportolók kerültek már ki az itteni MHSZ-klubból. Néprajzi leieimenlő expedíciók Nagyszabású tudományos ; néprajzi gyűjtő, és feldolgozó ínunkat végeznek az’idén a múzeumok néprajzos munkatársai Szolnok megyében. Isffpót útnak indulnak a leletmentő expedíciók a Tiszafa jra, a Jászság és a Nagykunság településeire, tanyáira és felkutatják, az utókor számára megőrzésre átveszik a mesterségek hajdani munkaeszközeit, az érdekes vise- leteket, a parasztpolgári bútorokat, háztartási eszközöket és kerámiákat. A terv szerint az idén mintegy 600 darabbal gazdagítják a néprajzi gyűjteményeket. A jászberényi Felsőfokú Tanítóképző Intézet közreműködésével az egész Jász-Nagykunságra és a Tiszatájra kiterjesztik a korábban megkezdett földrajzi neveik gyűjtését. A néprajzi kutatások, leletmentések -eddigi eredményeit feldolgozzák és közreadják. A múlt évben elkészült az ország első teljes megyei néprajza atlaszának első kötete. Az idén elkészül a második kötet is. Sajtó alá rendezik a Jászság történeti néprajzát és a Nagykunság című néprajzi kismonográfiát. Még az idén megjelenik a Tiszai fahajózás című monográfia, amely a leendő vízügyi múzeum adattárát gazdagítja majd. A feledésbe menő múlt emlékeit lese hivatott megőrizni a Túrkevére tervezett tanyamúzeum. amelyet a helyi Vörös Csillag Tsz-el kíván létrehozni a múzeumi szervezet. Örsi Imre faszobrai Drezdában Örsi Imre karcagi fafaragó sok hazai kiállításon elért siker után külföldön is bemutatkozik alkotásaival. A napokban értesült róla, hogy a XVI. Német Munkás Ünnepi Játékok előkészítő zsűrije, a „Mosolygós ember”, a „Birkózó” és a „Szemölcsös ember” című alkotásait felvette a Drezdában bemutatásra, kerülő magyar kollekcióba. A kiállítás 1976. június 25- én nyílik és augusztusig lesz megtekinthető. A Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat viszonylag a fiatal üzemek közé tartozik. Munkájuk több megyére terjed ki. Hazánk összes önötzésre berendezett területének 54 százalékára biztosítják az öntözővizet, és karbantartják a Jjommunális, az ipari vízszolgáltatás eszközeit. Mellette törpe vízműveket, öntözőtelepeket és egyéb vízgazdálkodási létesítményeket is építenek. Eddig háromszor kapták meg a „Kiváló Vállalat” címet, és remélik, hogy munkájuk eredményeként az újabb kiváló cím sem marad el. A vállalat munkásainak zöme fiatal.7 Egyes osztályaikon, részlegeiken az életkor jóval harminc alatt van. Így aztán nem véletlen, hogy a vállalat gazdasági és politikai vezetése nagy gondot fordít a hadkötelesekre. A sorköteles és a katonai szolgálatukat töltő fiatalokkal, valamint a tartalékosokkal fokozott módon törődnek. Számítalak a bevonult fiatalokra és szívesen várják vissza őket, mert akik a katonai szolgálat során kitűntek, azok a gazdasági munkában -is hasonló telje- sítmenyekre képesek. Bátran bíznak rájuk kiemelt politikai és gazdasági feladatokat. Számítanak rájuk a KISZ- alanszer vezetek , is, hisz a hadseregben jónáhányan dolgoztak alapszervezeti titkárként vagy vezetőségi tagokként, ahol sok értékes tapasztalatot szereztek." Külön örömet jelent a vállalat vezetésének és a dolgozóinak, hogy a katonai szolgálatot teljesítő fiatalok közül többen részesültek elismerésben, kitüntetésben, elérték a kiváló vagy élenjáró katona megtisztelő cí- mej. Őket a vállalat vezetése jutalomszabadságban és pénzjutalomban részesítette. Az is hagyomány már náluk, hogy a katonai szolgálatukat töltő fiatalok fizetését rendszeresen emelik, amelyről levélben értesítik őket. Úgy ítélik meg, hogy a fizetés rendezések során a hadseregben szolgáló fiataljaik nem kerülhetnek hátrányos helyzetbe, sőt az arra érdemesek az átlagot meghaladó bérfej lesztesben részesülnek. Voltak, akik a két év alatt több alkalommal is kaptak béremelést, és mire leszereltek, 5—600 forinttal lett magasabb a fizetésük. Például Kónyár Imrének, _ aki élenjáró katonaként szerelt le, Papp Gyulának, aki őrmesteri rendfokozatot ért el. Szele Bálintnak, a kétszeres kiváló katonának, Domokos Lászlónak, Schweizer Jánosnak és másoknak. Bendó László pedig a kétszeri fizetésemelésen túl leszerelése után magasabb vezetői munkakörbe került. A vállalat vezetése katonafiataljaik legjobbjait rendszeresen meghívja a vállalat ünnepségeire, amelyeken anyagilag és erkölcsileg ismerik el a hadseregben szerzett érdemeiket. Példuál Matuz Imrét, a tiszabői gépműhely lakatosát, aki háromszor ért el kiváló katona címet, meghívták az ifjúsági parlament, majd a kiváló vállalati ünnepség elnökségébe. A parlamenti tanácskozás során adták át részére az igazgatói dicséret és az ezer forint pénzjutalmat. Faragó Sándor szintén kiváló eredményt, őrmesteri rendfokozatot ért el és leszerelése után szintén vállalati ünnepségen vette át az igazgatói dicséretet és a velejáró 1500 forint pénzjutalmat. Az ünnepségen részt vettek a hozzátartozói és volt parancsnoka is. Lehetne a sort folytatni^ de a néhány kiragadott példa is jól bizonyítja, hogy a vállalatnál helyesen értelmezik a párt ifjúságpolitikáját és annak szellemében gondoskodnak a katonai szolgálatot teljesítő fiatalokról. És ez a gondoskodás nem marad eredménytelen: a katonai szolgálatot töltő fiatalok érzik, hogy a katonai szolgálat idejére sem szakadnak el a vállalattól, mert a vezetők és a dolgozók őket is a gazdasági munka, a sikerek és gondok részeseinek tekintik. Ez pedig erőt ad és újabb sikerekre ösztönzi a katonafiatalokat Tóth Gyula
