Szolnok Megyei Néplap, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-04 / 29. szám
1978. február 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Nagykunsági Építőipari KSz kivitelezésében épül az új karcagi tejüzem, amelyben napi .60 ezer liter tejet dolgoznak majd fel Szója — fehérje — hús A rákóczifalvi Egyesült Rákóczi Tsz széjaierraesztési zárt rendszere Peruban a halrajok kikerülték a halászhajókat, Amerikában pedig alacsony volt a szójatermés. Az eddig is drága állati és növényi fehérje ára tovább emelkedett, s az import egyre több pénzébe került a népgazdaságnak. Fehérje nélkül azonban nincs Szinte egyszerre figyeltek fel az ország és a megye vezetői a rákóczifalvi termelő- szövetkezetre, ahol már 1970 óta kísérleteztek a szójával. Először 30, aztán a következő két évben 50 hektáron vetették el ezt a növényt — 1974-ben pedig 370 hektáron, de akkorra már a zárt rendszer gesztorgazdája volt a termelőszövetkezet. Abban az évben tizenkilenc gazdaság termelt, alig több mint 1800 hektáron a Rákóczi Tsz által kidolgozott technológia szerint, és a hektáronkénti 15,5 mázsás hozam 290 vagont töltött meg szójával Tavaly a vetésterület megközelítette az 5 ezer hektárt, a rendszer termésátlaga hektáronként 17 mázsa volt, s ez 820 vagon szóját jelentett. Ugyanebben az évben az ország állatállományának úgynevezett emészthető fehérje- szükséglete meghaladta a 1,4 millió tonnát. Ha tudjuk, hogy a szója olajtartalma eléri a 20 százalékot, fehérjetartalma pedig 40 százalék körül alakul, akkor nem kell bonyolult számítás ahhoz, hogy megállapíthassuk: a zárt rendszer termése csupán csepp a tengerben. Viszont az is bizonyos, hogy ma még magyon kevés olyan mezőgazdasági üzem van hahús, tej, tojás, gyapjú. Jól tudta ezt Magyarországon minden hozzáértő szakember, s elkezdték kutatni a hazai termelés lehetőségeit. Mivel nálunk túl sok takarmányfehérjeként feldolgozható állat nincs, a pillangós növények termesztését kell fokozni. zánkban, ahol a 8 százalékos fehérjetartalmú, nagy területen vetett kukoricából ötször annyit takarítanak be egy hektárról, mint amennyi a zárt rendszerben a szója termésátlaga „volt. , ,,, „ Az is fontos, hogy egy növényt miképpen lehet beilleszteni a vetésszerkezetbe. A búza — hasonlóan a kukoricához — éppen nagy vetés- területe miatt, egyre inkább monokultúrába kényszerül, azaz sok helyütt három— négy éven keresztül is kénytelenek ugyanabba a földbe vetni. A kalászosok ezt végképp nem szeretik, s ez a hozamokon meg is látszik. Az viszont, hogy a szója milyen jó előveteménye a gabonáknak, a hektáronkénti 4—5 mázsás többletterméssel igazolódik. A pillangós növényekre egyébként jellemző, hogy a gyökereiken élő baktériumokkal lekötik a levegő szabad nitrogénjét, s ha a szója vetőmagját még mesterségesen is beoltják ezekkel a baktériumokkal — mint ahogyan ezt a rákóczifalvi rendszerben meg is teszik — akkor hektáronként mintegy 70 kilogramm hatóanyag kerül vissza a szántáskor a földbe, és ez a búza alapműtrágyázását szinte feleslegessé teszi. nyoknak manapság legjobban a rövid tenyészidejű Cley, a középérésű Merit, a picit kései, de bő termő Traverse, valamint az ISZ—8, — 10, — 11-es fajta felel meg. Ha a gazdaságok a, számukra legjobb fajtákkal betartják a technológia előírásait, akkor olyan földön, ahol 40— 60 mázsás kukoricatermés csak szép remény, nagyon jó eredményt érhetnek eL Ezt mutatja a tiszasűlyi Béke- Barátság Termelőszövetkezet példája is, ahol egy hektárról átlagosan 24 mázsa szóját vágtak le a kombájnok. Egyré tovább Az eredményesség azonban sokszor aprónak vélt hibán is elbukhat. Sokan panaszkodtak tavaly az esőre, mert a vízfoltos földeken kipusztultak a növények. Ha a levezető csatornákat idejében, pontosabban még a télen megássák a gazdaságok, akkor a szója is nagyobb termést hozhat. Ennél lényegesen nagyobb feladatot jelent a rendszer számára, hogy középnehéz, 130—140 lóerős erőgépek kellenének a technológiához, s ezeket a KGST országaiból egyelőre nem tudják behozni, hiszen — ellentétben a 100 alatti és a 200 lóerő feletti traktorokkal — még csak most kísérleteznek előállításukkal. De nemcsak ez hátráltatja a talajmunkát és a vetést, hanem az is, hogy jó minőségű ekék sincsenek. Talán jó lenne megvizsgálni, hogy a fehérjeimportra költött mintegy 150 millió dollárból nem jutna-e olyan erőgépekre is, amelyeket tőkés országokból kell behozni, s hogy a hazai munkagépgyártást is nem lehet, ne-e erősíteni belőle. Pláne akkor, ha ezek a berendezések olyan minőségű munkát végeznének, amely a termésátlagok gyors növekedését eredményezné. Ezen elgondolkodni azért is célszerű, mert a világpiaci változások főleg az importálókat érintik kedvezőtlenül. Magyarán szólva: meddig lesz elegendő pénzünk arra, hogy ilyen sok takarmányfehérjét hozzunk be külföldről? A rákóczifalvi szójater- mesztési zárt rendszer mindenesetre azzal válaszol a feltett kérdésre, hogy az ötödik ötéves tervben tovább akarja növelni mind a vetésterületet, mind a termésátlagot. Az országos előirányzat 1980-ra hektáronként 19 mázsa szója, de ekkorra a rendszer már 20 mázsánál is többet akar betakarítani. Ha a tervek, elgondolások beválnak — s ebben a tudományos intézetek további hathatós segítségére is nagy szükség van — akkor a szója, meghonosodása után, a hústermelésben is csatát nyer. Braun Ágoston Követelmény az optimum Az sem mindegy, hogy az állatok milyen aminósav ösz- szetételű fehérjét kapnak. A szója fehérjéje főleg abban kiváló, hogy kielégíti a fejlődő szervezetek aminósav- igényét, de összetétele a háziállatoknak is kedvező. Nem véletlen, hogy például az NSZK-ban 2,4 kilogramm takarmánnyal állítanak elő 1 kilogramm baromfihúst, nálunk pedig a legjobb üzemek szaktelepem is 2,6—2,8 kiló takarmányt. használnak fel erre a célra. A növendékállatoknál 15, a hízóállatoknál pedig 10 százalék lehetne az abrakban a szójadara. Ehhez viszont minél nagyobb területen kell vetni a növényt. Minden bizonnyal ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy 1976-ban már több mint tízezer hektáron kerül földbe a Rákóczi Termelőszövetkezet iparszerű technológiája szerint a szója magja. Annak ellenére, hogy Magyarországon mintegy ötezer vagon szóját termelnek a gazdaságok és az idén ennek 20 százalékát a rákóczifalvi rendszer állítja elő, még mindig szükség van 45=50 ezer vagon importra. Á fehérjegondok orvoslására nem elegendő a szója — szükséges emellett a többi pillangós virágú növény, például a lucerna termését intenzíven növelni — ebben a kultúrában is sok a tartalék. A kutatók véleménye szerint, s ezt gyakorlati tapasztalatai alapján Tamasi Mátyás, a rendszer vezetője is megerősítette, a szójában potenciálisan, „benne van” a 40 mázsás termésátlag. Ehhez viszont minden tényezőnek optimálisan találkoznia kell. Ezen munkálkodnak a szakemberek: kidolgozzák az üzemek adottságait messzemenően figyelembe vevő technológiát, gondoskodnak a műtrágyáról, vegyszerről, gépekről. A fajták kiválasztására saját kísérleteik is vannak, de évek óta együttműködnek az iregszemcsei kutató intézettel is. Nagy kitartással vizsgáztatták mind az Amerikából behozott, mind pedig a hazai fajtákat. Volt, amelyik 22 mázsával fizetett, de olyan is akadt, amely csak 10 mázsát adott hektáronként, A hazai viszoBeszédes érvek Létszám, állj! Step! Egy „szokatlanul szigorú” rendelkezés indokai 4 Eltűnteik az újsághirdetésekből bizonyos állások. "• A vállalatok, intézmények nem keresnek gépírónőt, adminisztrátort, különböző ügyintézőket — mert nem kereshetnek. 1976. január elsejével lépett ugyanis életbe a munkaügyi miniszter és a pénzügyminiszter együttes rendeleté az igazgatási és adminisztratív-ügyviteli létszám bővítésének zárlatáról. Mielőtt taglalnánk, mit is rendeltek el tulajdonképpen, s hogyan érinti ez a munkahelyeket és az ott dolgozó embereket, röviden tekintsük át, mi tette szükségessé a létszamstoppot. Egyre több íróasztal Az alkalmazottak létszáma a hetvenes évek elején országszerte nagyobb ütemben növekedett, mint a munkásoké, sőt az utóbbi két évben is tovább emelkedett, amikor a munikáslétszám növekedése országosan gyakorlatilag megállt, illetve egyes helyeken már csökkent. Megyénkben ennéd csak alig jobb a helyzet A Központi Statisztikai Hivatal Szolnok megyei Igazgatóságának legfrissebb — tájékoztató jellegű — adatai szerint a megye iparában a munkások létszáma 10,5, az alkalmazottaké és ezen belül az adminisztratív dolgozóké szintén 10,4 illetve 10,5 százalékkal növekedett 1972 és 1975 között. A négy év alatt azonban a felvehető munkások száma fokozatosan esőjeként, 1975-ben az előző évhez viszonyítva már csak alig több mint egy százalék a növekedés, míg az alkalmazotti létszámé még mindig ennek csaknem két és félszerese. Négy év alatt csupán az Iparba ezedkétszáz új alkalmazott — s ugyanennyi új íróasztal! — került. Az adminisztrátorok létszáma ezen belül ötszázzal növekedett Még jellemzőbb az íróasztalok gyors „szaporodása” a megyei székhelyű mező-erdő és vízgazdálkodás területén — az állami szektorban, tehát a termelőszövetkezetek nélküL 1972 & 1974 között, vagyis három év alatt a munkáslétszám 3,1 százalékkal ősökként, míg az alkalmazottaké 6^> ezen belül az adminisztrátoroké 13,3(!) százalékkal növekedett (Ha az abszolút létszámot Vizsgáljuk a helyzet ahhoz hasonló, mintha a távozó négyszáz munkás „helyére” kétszáz alkalmazottat — ebben 150 adminisztrátort! — vettek volna feL) A megye kereskedelmében —■ a gyógyszertárak nélkül — az alkalmazottak létszáma 1972 és 1974 között a három év alatt 3,4 százalékkal növekedett, míg a fizikai munkát végzők — vagyis zömmel eladók — létszáma stagnált 1975-ben sem változott a helyzet lényegében, bár ekkor az úgynevezett „forgalomtól függő létszámot” 5,7 százalékkal növelték, ám a teljes létszám — s ebben az alkalmazotti is legalább ugyanilyen mértékben növekedett Az aJkaknazotíá, adminásztratív-ügyvitedd létszám csökkentésére már évekkel ezelőtt hozott párt- és kormányhatározatokat — sőt a legutóbbi, az 1974 május 26-i minsztertanácsi határozatot, amely felhívta a vállalatokat intézményeket a fölösleges munkakörök megszüntetésére, és előírta, hogy gondoskodjanak a létszám helyes megtervezéséről, valamint a munka jobb megszervezéséről — gyakorlatilag nem hajtották végre. S ez alól Szolnok megye sem kivétel. NeSiéz Hieiértestí A megyed átlagszámoknál — amelyéket a létszámmal jól gazdálkodó vállalatok számai szükségszerűen „megszelídítenek” — még jellemzőbb mutatókat is lehet találni a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság egyik 1975- ben készült jelentésében. A Karcagi és a Nagykunsági Állami Gazdaságban például a munkáslétszám növekedése az elmúlt év első liáromnegyedévében, az előzőhöz viszonyítva egy százalék alatt maradt, míg az adminisztratív létszómaz előbbiben több mint tíz, az utóbbiban több mint öt százalékkal növekedett A Tisza Cipőgyárban ugyanebben az időszakban az alkalmazottak és az adminisztratív dolgozók létszáma csaknem kétszer olyan gyorsan nőtt, mint a munkásoké. A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatnál ugyanekkor a munkáslétszám 6,8 százalékkal csökkent az alkalmazottaké csupán 1,3 százalékkal, míg az adminisztratív létszám 4,7 százalékkal növekedett Érdemes a vizsgálat néhány megállapítására odafigyelni, mart, noha nem ez volt a célja, tulajdonképpen a létszámzárlat indokaként is felfogható, és jelzi azt is, milyen inté2kedéséket tehetnek, illetve kell tenniük a vállalatoknak a jövőben, hiszen egyes munkakörök létszámát már nem növelhetik, sőt azt csökkenteni keEL A vizsgált tizennégy gazdasági egység mindegvikénél a létszámtervezés módja bázisszemléletű, azaz automatikusan az előző évi létszámokat reprodukálják. A már említett tavalyi minisztertanácsi határozat szellemében csupán a vállalatok egy része vizsgálta felül szervezeti felépítését, de létszámken sem tudtak felmutatni. Egyes vállalatok alkalmazotti apparátusa túlméretezett, a gazdasági tevékenységgel nincs összhangban. Szembetűnő például a Szolnok megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál a főosztályok száma- Elnevezésük tartalmilag, de az ott dolgozók képzettségét tekintve sem indokolt.. Ennél a vállalatnál a főosztályok és osztályok növekedése 1970-hez viszonyítva még a tormelés- és a felvásárlás növekedését figyelembe véve sem volt ilyen mértékben szükséges. A jól megtervezett szervezeti és működési szabályzat az aikalmazqstti állomány hatékony munkájának alapja lehetne, de például a jászberényi Aprítógépgvár ilyen szabályzattal 1975 második feléig még nem rendelkezett. A kutató és szervező intézetek érdemi közreműködését — amely pedig gyümölcsözően szolgálhatná az alkalmazotti munka átgondoltabb szervezését — az ellenőrzött vállalatok egyikónéi sein tapasztalta a vizsgálat. A ma már szinte általános gépkönyvelést például a jászberényi Aprítógépgyárban és a Nagykunsági Állami Gazdaságnál még nem vezették be. Az utóbbinál a növekvő feladatok ellátáshoz ehelyett szemmel láthatólag inkább a létszámbővítést választották. Anarchia? Mindamellett, hogy a belső szervezés, a munka hatékonyságának vizsgálata sokhelyütt hiányzik, igaz az is* hogy az alkalmazotti és főleg az adminisztratív létszám növekedésében közrejátszott a különböző külső szervezeteik, hatóságok, felügyeleti és Irányító szervek egyre több jelentést, beszámolót, adatot -igénylő tevékenysége. Bár az új statisztikai törvény szabályozta, hogy milyen adatokat és milyen formában lehet kérni — ezen felül pedig csak nagyon indokolt esetben és engedéllyel — mégis nagyon gyakran engedély nélkül kémek jelentéseket, s ezjt a vállalatok „felfelé” nem merik szóvá tenni. Űgv tűnik, ezen a területen ma még szinte anarchia uralkodik. A Tisza Cipőgyárban fordult elő például, hogy egészen rövid időn belül négy különböző külső szerv vizsgálta a munkásszálláson lakók helyzetét, s kért ehhez saját szempontjai szerint más-más statisztikai jelentést csökkentest ezeken a hedyeA szokatlanul szigorú intézkedés természetesen nemcsak egyoldalúan az ügyvdteH-admánisztratív létszám növekedésével indokolható. Ä stop nem csupán az íróasztalok szaporodását kínvánja megállítani, illetve csökkenteni. A magyar népgazdaság egyszerűen nem engedheti meg magának —épp töretlen gazdasági fejlődésünk érdekében, —, hogy ilyen mértékű eltolódás jöjjön létre az új értéket, mindennapi javainkat megteremtők rovására A munkások joggal vetették fel, hogy nemcsak a munkapadok mellett kell a napi nyolcórai munkát, a hatékonyság növelését megkövetelni, hanem az íróasztaloknál dolgozóktól is. Következik: KI mit tehet? Trömböezky Péter MÉM-tájékozfatő , Rekoiislrukció a szakosított állattartó telepeken Az építési beruházásokra előirányzott összegek nagyobbik részét idén várhatóan a meglevő állóeszközök korszerűsítésére, a létesítmények rekonstrukciójára fordítják a mezőgazdasági üzemek — ezt a tájékoztatást adták a MÉM illetékesei azzal kapcsolatban, hogy a minisztérium közzétette a szakosított állattartó telepek rekonstrukciójára vonatkozó irányelveket. A rekonstrukciót különösen azokban az üzemekben szorgalmazzák, ahol eddig is sokat adtak a fejlesztésre. Bővítés elsősorban a már meglevő nagyüzemi állattartó telepeken indokolt, miután ezekben lehet számítani leginkább a termelési tapasztalatok hatékony érvényesülésére. Á textilipar ötéves terve Tegnap délelőtt összeült a Textilipari Dolgozók Szak- szervezetének központi vezetősége, hogy megtárgyalja az V. ötéves tervben előírt gazdasági feladatokat segítő mozgalmi munkát. Dr. Bakos Zsigmond könnyűipari miniszterhelyettes terjesztette elő azokat a főbb tennivaló/ kát, amelyek végrehajtásában különösen számítanak a szakszervezeti támogatásra. A textilipar előtt ugyanis az a feladat áll, hogy 1976—80 között termelésének értékét 54 százalékkal növelje, miközben várhatóan mintegy 4 százalékkal csökken a mun- káslétszám. s
