Szolnok Megyei Néplap, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-25 / 47. szám
A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA (Folytatás a* L oldalról? Bárói való lemondás elveihez. Egyszóval, mi készek vagyunk norinalizálni viszonyunkat Kínával a békés egymás mellett élés elvei alapján. Sőt, mi több, bizonyossággal kijelenthetjük: ha Pékingben visszatérnék a valóban marxista-leninista politikához, ha elvetik a szocialista országokkal szemben fokozódtak és megszilárdultak a Szovjetunió kapcsolatai a gyarmati függés alól felszabadult országokkal, vagy, ahogy szintén nevezik őket, a fejlődő országokkaL Különösen fontos, hogy gazdagodott kapcsolataink politikai tartalma — mondotta ezután Leonyid Brezsnyev. Milyen fő irányokban történtek változások sok felszabadult országban az utóbbi évek folyamán? Említhető az iparfejlesztés súlypontjának az állami szektorra való áthelyeződése, a feudális földbirtok felszámolása, a külföldi vállalatok államosítása, ami arra irányul, hogy a fía- ial államok hatékony szuverenitást gyakorolhassanak sa- át természeti erőforrásaik ólőtt, továbbá saját szakemberek kiképzése. Egyszóval, a nehézségek ellenére mélyreható, haladó irányú változások mennek végbe a világnak ebben a részében. Ez természetesen történelmi fontosságú folyamat Sok felszabadult országban megfi gyelhető az osztályerők rJkülörúilésénék bonyolult fo- yamata, fokozódik az osz- táiyharc. Ez különbözőképpen nyilvánul meg. Üjabb >rogresszív változások történték a szocialista orientációjú arab, afrikai és ázsiai országok gazdaságában és politikai életében. Vannak olyan országok is, ahol a fejlődés tőkés úton nwtfc tovább. A belső és a külső reakció erős nyomást gyakorolt né- irány olyan rendszerre és politikai szervezetre, amely szó. cáalista célokat hirdetett meg, s haladó átalakítást hajt végre. A Szovjetuniónak a fejlődő országokban végbemenő bonyolult folyamatok iránti magatartása világos és határozott A Szovjetunió nem avatkozik más országok és népek belügyeibe. Minden népnek, minden országnak szent joga, hogy megválaszthassa saját fejlődési útját' E jog tiszteletben tartása a lenini külpolitika megingatha- taiJan elve. Mi azonban nem leplezzük nézeteinket A fejlődő országokban, miként mindenütt, a haladás, a demokrácia és a nemzeti függetlenség erői oldalán állunk, barátainknak és harcostársainknak tekintjük őket Pártunk támogatást nyújt és fog nyújtani a jövőben is azoknak a népeknek, amelyek szabadságukért küzdenek. A Szovjetunió ennek során semmiféle előnyt nem hajszol, nem törekszik koncessziók szerzésére, politikai uralomra, katonai támaszpontok megkaparintása. Ügy cselekszünk, ahogyan forradalmi lelki ismeretünk, kommunista meggyőződésünk diktálja. Észrevehetően aktivizálódott a fejlődő országok külpolitikája. Ez több irányban mutatkozik: az el nem kötelezettségi mozgalom politikai irányzatában, az Afrikai Egysé^szervezet, a fejlődő országok által létrehozott különféle gazdasági tömörülések tevékenységében. Ma már világos, hogy a világ osztály- erőinek jelenlegi viszonyai közepette a felszabadult országok teljes mértékben képesek szembeszegül ni az imperialista diktátummal, kivívni az igazságos, vagyis egyenjogú gazdasági kapcsolatokat. Világos az Is, bogy ezeknek az országoknak a népek békéjéért és biztonságáért vívott közös küzdelemhez történő hozzájárulása már ma is Jelenf&keny, r a jövőben még nagyobb súlya lehet Kitérek as arab *r«iigokhoz fűződő viszonyunkra. Jó kölcsönös megértés alakult U az utóbbi fit émeüenséges irányvonalat, ha a szocializmus világával való együttműködés és szolidaritás útjára lépnek, akkor ez megfelelő v visszhangra talál a ml részünkről, és lehetőség nyílik, hogy olyan jó viszony alakuljon ki a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között, amely megfelel a szocialista internacionalizmus elveinek. A kínai félen a sor. ben országunk és Szíria között összehangoltan járunk el sok nemzetközi kérdésben és mindenekelőtt a közel-keleti kérdésben. Fontos esemény volt, hogy barátsági és együttműködési szerződést kötöttünk Irakkal, s kapcsolataink ennek alapján fejlődnek. Bővül és mélyül együttműködésünk Algériával, Dél-Jemennel. Jelentős lépések történtek a szovjet— líbiai kapcsolatok fejlesztésében. Megszilárdultak baráti kapcsolataink a Palesztinái Felszabadítási Szervezettel. Az utóbbi időben bizonyos erők makacsul igyekeznek aláásni a szovjet—egyiptomi kapcsolatokat. Ami a Szovjetuniót illeti, mi hűségesek maradunk e kapcsolatok erősítésének elvi irányvonalához. Ez az irányvonal tükröződik a Szovjetunió és Egyiptom barátsági és együttműködési szerződésében, amelyet mi hosszú távra kapcsolataink alapjának tekintünk, és amely nemcsak országaink, hanem az egész arab világ érdekeinek is megfelel. A Szovjetunió mindezekben az években következetes támogatást nyújtott az arab népeknek az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért vívott harcához. Országunk segítséget nyújtott, — és az 1973. októberi háború bizonysága szerint hatékony segítséget nyújtott — az agresszorral szemben álló országok: Egyiptom, Szíria, Irak katonai potenciáljának megerősítéséhez. Támogattuk az arabok politikai küzdelmét az ENSZ-ben és azon kívül. A Közel-Keleten most nincs háború. De nincs béke sem, és még kevésbé nyugalom. És ki merné garantálni, hogy nem lobban fed újra a harci cselekmények lángja? Ennek veszélye fennmarad mindaddig, amíg az izraeli haderő a megszállt területeken van. Megmarad, amíg földjükről elűzött palesztinalak százezrei törvényes jogaiktól megfosztva és kétségbeejtő körülmények között élnek, amíg Palesztina arab népe meg van fosztva saját nemzeti állama megteremtésének lehetőségétől. A tartós közel-keleti béke megköveteli azt is, hogy szavatolják a térség valamennyi államának biztonságát, a független létezéshez és fejlődéshez való jogát. Csak az nem világos, milyen súlyos felelősséget vállalnak magukra azok, akik önző célokat követve a közel-keleti rendezést politikai játék tárgyává teszik, akik a részleges különmeg- állapodásokat arra használják fel, hogy elodázzák a valódi megoldásokat, vagy esetleg teljesen megkérdőjelezzék őket. A Szovjetunió a maga részéről elvi és konstruktív álláspontra helyezkedik. A genfi értekezlet társelnökeként kész közreműködni mindazokban az erőfeszítésekben, amelyek a konfliktus tényleges rendezését célozzák. Kész vagyunk részt venni valamennyi közel-keleti ország biztonságának és határai sérthetetlenségének nemzetközi szavatolásában az ENSZ keretei között vagy más alapon. Az ilyen jellegű garanciákban egyébként véleményünk szerint a Szovjetunión kívül részt vehetne az Egyesült Államok, továbbá Anglia és Franciaország te. Az ügynek ez csak hasznára válna. Igyekszünk megteremteni • feltételeket, hogy fejlesz- srilk kapcsolatainkat a Közéd-Kelet valamennyi országával, « közülük egyikkel szemben sincsenek előítéletek*. Végül pedig készek vagyunk részt venni olyan probléma megoldási módo- ímftáni* kutatásában te, mim* a fegyverkezési hajsza megszüntetése ebben a térségben. A Központi Bizottság nagy figyelmet fordított arra, hogy megfelelő, és ahol lehetséges, baráti kapcsolatokat alakítson ki az ázsiai országokkal. Mindenek előtt Indiával folytatott sok irányú együttműködésünkre kell kitérnem. Mi különleges jelentőséget tulajdonítunk az ezzel a nagy országgal való barátságunknak. Az eltelt öt évben a szovjet—indiai kapcsolatok magasabb fokra emelkedtek. Országaink béke-, barátsági és együttműködési szerződést kötöttek. Az Indiai Köztársasággal való szoros politikai és gazdasági együttműködés állandó Irányvonalunk. Az események menete igazolta a Szovjetunió délke- let-ázsiiai problémákkal kapcsolatos magatartásának helyességét. Ha általánosságban beszélünk az ázsiai országokhoz fűződő viszonyunkról, feltétlenül szólnunk kell jószamszédunkról, Afganisztánról, amellyel nemrégiben meghosszabbítottuk csaknem fél évszázaddal ezelőtt kötött semlegességi és megnemtámadási szerződésünket. Megemlítem Törökországot is. Az ezzel az országgal, főkén* gazdasági szférában folytatott együttműködésünk fokozatosan kiterjed politikai kérdésekre is. A Szovjetunió továbbra is tevékenyen részt kíván venni az ázsiai földrész békéjének és biztonságának megszilárdításához, az egyenA tŐkésonszágok irányában folytatott politikánkban továbbra is az a küzdelem volt és marad a legfontosabb, amely a békés egymás mellett élés elveinek megszilárdításáért, a tartós békéért, az új világháború veszélyének csökkentéséért, távlatokban pedig kiküszöböléséért is folyik. Megállapítható, hogy aíz utóbbi öt évben jelentős előrehaladást sikerült elérnünk ebben a vonatkozásban — állapította meg az SZKP KB főtitkára. A „hidegháborútól" a két világ közötti robbanásveszélyes konfrontációtól a feszültség enyhítése felé végrehajtott átmenet mindenék előtt a nemzetközi erőviszonyokban végbement változásokkal függött össze. Nagy szerepe volt annak, hogy pártunk pontosan meg tudta határozni gyakorlati tevékenységének fő feladatait. a nemzetközi biztonság megszilárdításának területén, s megfogalmazta őket XXIV. kongresszusának békeprogramjában. Ennek a programnak időszerűségét és reális voltát megerősítette az élet. A tartós béke megvalósítása nem egyszerű kívánság, hanem teljesen reális feladat. Ennek megoldásáért erőnket nem kímélve lehet és kell folytatnunk a munkát Európában a legerősebbek a szocializmus pozíciói, itt a legerősebb a szocialista államok összehangolt politikájának hatása. Sikeresen fejlődött a Szovjetunió és más szocialista országok együttműködése Franciaországgal. Sok külpolitikai kérdésben közelebb került egymáshoz a két ország álláspontja, aktívabbakká váltak a sokrétű szovjet—francia kapcsolatok és kontaktusok. Az 1970-ben létrejött szerződés alapján nagy előrelépés történt a szovjet — nyugatnémet kapcsolatokban. Ezek a kapcsolatok normális mederbe terelődtek, méghozzá az egyetlen lehetséges alapon: a fennálló európai határok felrúgását célzó Igényekről történt lemondás alapján. Az NSZK ma egyik legnagyobb partnerünk a nyugattal folytatott kölcsönösen előnyös üzleti együttműködésben. Együttműködésünk fellendült gazdasági és egyéb területeken. X bonyolult kérdések közé tartozott a Nyugat-Ber- Unnel összefüggő rendezés. Az 1971 észén megkötött Jogú együttműködés fejlesztéséhez vezető utak keresésében. Nem egyszer kifejtettük erre vonatkozó elgondolásainkat és hangoztattuk készségünket, hogy a legnagyobb figyelemmel vizsgáljunk meg minden olyan javaslatot, amelyet az ázsiai tartós békére és biztonságra, annak kollektív erőfeszítésekkel való megteremtésére irányuló gondoskodás diktál. A beszámolási időszakban sokat tettünk az afrikai országokkal fenntartott baráti kapcsolataink továbbfejlesztése érdekében. A szovjet kommunisták szívből üdvözítik Bissau- Guinea és a Zöldfoki szigetek, Mozambik és Angola népének győzelmét), amely a függetlenségért vívott sokéves hősi küzdelmükre tette fel a koronát. Az SZKP mindig szolidáris volt ezekkel a népekkel, minden támogatás* megadott a harcoló hazafiaknak. Ma pedig örömmel tölt el bennünket az a tény, hogy az ezekkel az országokkal való államközi kapcsolataink is az őszinte barátság és a kölcsönös megértés szellemében alakulnak. Az eltelt években tovább erősödtek kapcsolataink régi baráta inkíkal, olyanokkal, mint a Guineái Köztársaság és a Kongói Népi Köztársaság. A Szomáliád Demokratikus Köztársaságihoz fűződő szoros kapcsolatainkat még jobban megerősítette a barátsági és együttműködési szerződés megkötése. Bővülitek jó kapcsolataink Afrika legnagyobb országával, Nigériával. négyhatalmi egyezmény, ■ azt követően az NDK és az NSZK, valamint a nyugat- berlini szenátus között született megállapodások és megegyezések azonban alapjában véve megszüntették a feszültséget — mondotta Leonyid Brezsnyev és hozzáfűzte: — ragaszkodni fogunk mindannak szigorú és teljes betartásához, amiről megegyeztünk. Egészében véve a nyugateurópai országokkal fenntartott kapcsolatainkat pozitívan értékelhetjük. Ez vonatkozik többi között Angliához és Olaszországhoz fűződő viszonyunkra. Megbecsüljük és fejleszteni. gazdagítani igyekszünk hagyományos jószomszédi kapcsolatainkat Finnországgal, a skandináv országokkal, Ausztriával, Belgiummal és Nyugat-Euró- pa más államaival. E földrészen a végbement nagy és kedvező változásokat tükrözte természetesen Portugáliával való kapcsolataink helyreállítása. valamint Görögországhoz fűződő viszonyunk javulása is. Mindent összevetve: talán egyetlen nyugat- európai állam sem maradt ki a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok normalizálásának széles folyamatá- bóL A Helsinkiben megtartott összeurópai értekezletről szólva az előadó rámutatott: a tanácskozás eredményei sok tekintetben jövőbemu- tatóak. A legfontosabb most a Helsinkiben egybehangolt összes elvek és megegyezések gyakorlati megvalósítása. A Szovjetunió ezen munkálkodik most és a jövőben is. Nemrég néhány javaslatot terjesztettünk elő az összeurópai együttműködésnek egy sor fontos területén való fejlesztésére. Továbbra is erőfeszítéseket teszünk majd ebben az irányban. Hasonló magatartást várunk az összeurópai tanácskozás valamennyi résztvevőjétőL A negatív mozzanatokról szólva Brezsnyev hangsúlyozta: Európában még mindig megvan például egy bonyolult és veszélyes feszültséggóc, a ciprusi probléma. Vannak bizonyos bonyodalmak néhány európai tőkés államhoz fűződő viszonyunkban! te. A jelek szerint «miatt, hogy ezeknek az államoknak befolyásos körei nem óhajtanak ténylegesen lemondani a „hidegháborús" pszichológiánál és nem óhajtják következetesen megvalósítani a kölcsönös együttműködés és a más országok belügyeibe való be nem avatkozás politikáját. A nyugati országok tömegtájékoztatási eszközeinek jelentékeny része nemcsak hogy nem segití elő a kölcsönös bizalom és a nemzetközi együttműködés erősítését, hanem ellenkezőleg: bizalmatlanságot és ellenséges hangulatokat szít a szocialista országokkal szemben. Egyesek a Helsinkiben elfogadott záróokmány leglénye- gét próbálják kilúgozni és eltorzítani, spanyolfalként próbálják felhasználni ezt az okmányt a szocialista országok belügyeibe való beavatkozáshoz, „hidegháborús” jellegű kommunista- és szovjetellenes demagógiához. Az új világháború veszélyének csökkentése és a béke megszilárdítása szempontjából természetesen döntő jelentősége volt annak a kedvező fordulatnak, amely a tőkés világ legnagyobb hatalmához, az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyunkban ment végbe. Ez a fordulat kétségkívül hozzájárult az egész nemzetközi légkör, s ezen belül az európai légkör megjavításához. A Nixon amerikai elnökkel Moszkvában és Washingtonban folytatott tárgyalások, majd a Ford elnökkel Vlagyivosztokban és Helsinkiben lezajlott találkozók eredményeként fontos elvi kölcsönös megértés jött létre a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok vezetői között abban, hogy szükség van a két ország békés, egyenjogú kapcsolatainak fejlesztésére. A szovjet—amerikai megállapodások bizonyos mértékben csökkentik a nukleáris háború kirobbanásának veszélyét Mi éppen ebben látjuk a szovjet—amerikai viszony legutóbbi ötéves fejlődésének fő eredményét Az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolataink távlatai is kedvezők — annyiban, amennyiben továbbra is ezen az együttesen megteremtett reális alapon fejlődnek, vagyis • olyan körülmények között, amikor a két állam osztálytermészetének és ideológiájának nyilvánvaló különbözősége mellett megvan az a határozott eltökéltség, hogy nézeteltéréseiket és vitáikat ne erővel, fenyegetésekkel és fegyvercsörtetéssel oldják meg, hanem békés politikai eszközökkel. A szovjet—amerikai kapcsolatok általánosságban véve pozitív fejlődését azonban az utóbbi években egész sor, nem csekély jelentőségű tényező bonyolítja. Zavarni próbálják ezt a fejlődést az Egyesült Államoknak azok a befolyásos erői. amelyek nem érdekeltek sem a Szovjetunióhoz fűződő viszony javításában, sem pedig általában a nemzetközi feszültség enyhülésében. Ezek az erők hamis fényben mutatják be a Szovjetunió politikáját, és a kiagyalt „szovjet veszélyre” hivatkozva a fegyverkezési hajsza újabb fokozását követelik az Egyesült Államokban és a NATO- ban. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok diszkriminációs kereskedelmi intézkedéseinek elfogadásával kísérletek történtek a belügye- inkbe való beavatkozásra is. A Szovjetunió eltökélt szándéka a szovjet—amerikai kapcsolatok további javítását célzó irányvonal megvalósítása, szigorú összhangban a létrejött megállapodások és a vállalt kötelezettségek szellemével és betűjével — a két nép és a világ békéje érdekében. Tartalmukat tekintve egyre gazdagabbá válnak Kanadával való kapcsolataink. Észrevehetően szélesedtek kapcsolataink a latin-amerikai országokkaL Támogatjuk ezeknek az országoknak a politikai önállóságra és a gazdasági függetlenség megszilárdítására irányuló törekvését, s üdvözöljük azt a tényt, hogy növekvő szerepet töltenek be a nemzetközi életben. Japánnal fenntartott kapcsolataink fejlődése általánosságban kedvező Irányú. A békés rendezés kérdéseivel összefüggésben azonban Japánban egyesek néha közvetlen külső uszításra, megalapozatlan és jogtalan követeléseket próbálnak támasztani a Szovjetunióval szemben. A nemzetközi légkör Javulása kedvező atmoszférát teremtett a gazdasági 11*— dományos-műszaki és kulturális együttműködés megélénk ü— léséhez. Az SZKP KB és a szovjet kormány külpolitikai tevékenységének egyik fő iránya volt és marad — ahogyan azt a békeprogram előírja — a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért. a leszerelésért vívott harc. Ez a feladat ma minden eddiginél fokozottabban jelentkezik. A fegyverkezési hajsza híveinek fő módszere az úgynevezett szovjet veszély bi- zonygatása. A Szovjetunió nem készül senkinek a megtámadására. A Szovjetuniónak nincs szüksége háborúra- A Szovjetunió nem emeli katonai költségvetését, másrészt viszont nem csökkenti, hanem szüntelenül növeli a népjólét fokozására irányuló kiadásokat. Országunk következetesen és megingathatatlanul küzd a békéért, újra meg újra konkrét javaslatokat terjeszt elő a fegyverzet csökkentésére, a leszerelés előmozdítására. Pártunk minden népet, minden országot felszólít: egyesítsék erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy véget vessünk a fegyverkezési hajszának. A végső célunk ebben a tekintetben az általános és teljes leszerelés volt, és a jövőben is az marad. Emellett a Szovjetunió mindent megtesz azért, hogy előrehaladást érjen el a végcél felé vezető út egyes szakaszain. Miután felvázolta a leszerelésért kifejtett erőfeszítések eredményét Leonyid Brezsnyev így folytatta: Külön szőlők a stratégiai fegyverek további korlátozására vonatkozó szovjet— amerikai tárgyalásokról. Ezeken a tárgyalásokon arra törekszünk, hogy valóra vált» suk az 1974. évi vlagyivosz- toki megállapodást és megakadályozzuk, hogy megnyü- jék a fegyverkezési hajsza egy olyan új csatornája, amely semmissé tenné eddigi eredményeinket. Érthető, hogy mind a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak továbbfejlesztése, kölcsönös bizalmának erősítése, mind pedig az általános béke megszilárdítása szempontjából igen nagy jelentőségű volna, ha e kérdésben sikerülne megállapodást kötni. Konkrétan azt Javasoltuk: egyezzünk meg, hogy betiltják az új, az eddiginél még nagyobb erejű fegyverrendszerek, többek között a ballisztikus rakétákkal felszerelt új Trident típusú tengeralattjárók és a B—1 típusú új hadászati bombázók gyártását az Egyesült Államokban és a hasonló rendszerek gyártását a Szovjetunióban. Sajnos, az amerikai fél nem fogadta el ezeket a javaslatokat. Javaslatunkat ennek ellenére továbbra is fenntartjuk. Az utóbbi időben több országban is egyre inkább sürgetik, hogy az Indiai-óceán térsége ne váljék különböző államok katonai támaszpontjainak színterévé. Rokonszenvezünk ezekkel a követelésekkel. Bizonyosan eljön az Idő, amikor elkerülhetetlen lesz, hogy a hadászati fegyverek korlátozásának folyamatába más nukleáris hatalmak is bekapcsolódjanak. Amelyek pedig erre nem lennének hajlandóak, óriási felelősséget vállalnak magukra népükkel szemben. Számos nagyhatalom még mindig nem hajlandó a fegyverkezési hajsza beszüntetésére. Az enyhülés és a leszerelés ellenfelei még számottevő erőtartalékokkal rendelkeznek. 2. Az együttműködés fokozása a felszabadult országokkal, szerepük növekedése a világ fejlődésében A beszámolási időszakban 3. A tőkésországokhoz fűződő viszony fejlődése (Folytatái a 2. oldalon^
