Szolnok Megyei Néplap, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-21 / 44. szám
1976. február 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Leletmeatő munNásmuzeológusok Újsághír: Megújította az öt év óta tartó együttműködési szerződését a szolnoki Damjanich János Múzeum és a papírgyári erőmű 12 tagú Damjanich szocialista brigádja. A Papírgyár zúzdájába érkeznek a papírhulladékok, köztük megsárgult folyóiratok, penészfoltos köteték, a lakásokban értéktelenné vált, felesleges lomnak vált régiségek. A felaprításra ítélt hulladékok között az erőművi szocialista brigád — gyárigazgatói engedéllyel — gyakran végez leletmentést. „Kiszűrik” a történeti szempontból talán még érdekes könyveket, füzeteket, kiadványokat a múzeum számára. Az önkéntes leletmentés érdekes kuriózumokkal gazdagítja a múzeumi tárat. Csak néhány példa: megmentették például a pusztulástól a „Magyar-bányász felőr” 1898—99-es években kiadott kézi könyvtárának több kötetét. A jó állapotban levő szakkönyvek többek között az ásványtan, a kőzettan, őslénytan, fejtéstan és • a mozdonyvezetők képekkel, ábrákkal gazdagon illusztrált tankönyve, amelynek megsárgult lapjai a század elején kerültek nyomtatásra. Található a múlt század közepéről származó francia és német nyelvű könyvérdekesség, regények. A szocialista brigád nemes vállalkozásainak sorában csak egyik pont a múzeum anyagának a bővítése. Ha belelapozunk a brigádnaplókba, megállapítható, hogy a kapcsolat sokoldalú és mindennapi. Társadalmi munkával segítették például a karcagi Kuntemető régészeti ásatásait, többszáz órás társadalmi munkát dolgoztak a raktárak rendezésén, kiállítások előkészítésén. Segédkeztek néhány múzeumi kiadvány, így a szabadságharc 125. évfordulójára készült kötet nyomdai kivitelezésén. — öt esztendeje annak, hogy a négyszeres aranyérmes szocialista brigádunk kapcsolatot teremtett a múzeummal — mondotta Márton István brigádvezető, a kollektíva egyik lelkes munkásmuzeológusa — A kétoldalú kapcsolat jól illeszkedik brigádkollektívánk kulturális vállalásai közé, hisz nemcsak mi vagyunk a múzeum társadalmi munkásai, kiállításainak, rendezvényeinek legszorgalmasabb látogatói, hanem a múzeum is sokat tesz általános műveltségünk gyarapítása, történelmi, művészeti érdeklődésünk felkeltése érdekében. Kezdetben dr. Selmeczi Lászlót, később Zádor Bélát, a múzeum igazgatóhelyettesét tiszteletbeli brigádtagnak választották, hogy ezzel is bizonyítsák tartós és személyes együttműködésüket. A hivatásos muzeológusok előadásokat tartanak a brigád tagjai részére. Megrendezik a brigád-történeti kiállítást, sőt kiadványban is megjelentetik a derék munkáskollektíva követésre méltó munkáját. Gyakoriak a közös országjáró kirándulások. Márton István brigádvezető szinte utolérhetetlen lelkesedéssel mondotta: — A Damjanich brigád egy része vidékről bejáró munkás, mégis önzetlenül, kötelességszerűen végezzük munkánkat, amit vállaltunk. Szinte valamennyiünk vérébe ivódott történelmi múltunk ismerete és szeretete. Volt olyan példa is, hogy a reggeli műszakváltás után senki sem igyekezett hazafelé, hanem mikrobusszal útra keltünk a karcagi ásatásokhoz, vagy éppen a múzeumba. Délutánonként vita nélkül, egyöntetűen hallgatjuk meg az előadásokat, vagy tekintjük meg a képzőművészeti és egyéb tárlatokat. Az erőművi szocialista kollektíva, amely példamutató a munkában, dicséretesen teljesíti az általános műveltség gyarapításának programját. Hírük, nevük túljutott a megye határain. Mint szocialista kollektíva elsők között volt az országban, amely elnyerte a Művelődésügyi Minisztérium dicséretét. A társadalmi munkában való helytállásáért a városi tanács „Társadalmi munkáért” emlékplakett kitüntetéssel jutalmazta meg. Néhány példa a megújított szocialista szerződés tartalmából: a Damjanich szocialista brigád 200 óra társadalmi munkát ajánlott fel a múzeum által meghatározott feladatok elvégzésére. Kollektíván látogatják a múzeum és a Galéria kiállításait. A muzeológusokat meghívják a brigádgyűlésekre. Szolnok területén segítik a muzeális értékű anyagok felkutatását, a gyűjtő munkát. A múzeum továbbra is segíti a brigád kulturális rendezvényeit, dolgozói munkásmozgalmi, politikai, helytörténeti előadásokat tartanak. A jövőben is sor kerül országjáró kirándulásra a múzeum mikrobuszá- val. A különböző kiadványokat megküldik a' kollektíva tagjainak. A munkásmuzeológusok előtt állandóan nyitva állnak a megye régiségtárai. E. S. Szenvedélyéről beszél a szoborfaragó vasutas Szekerek fából, csutka ízikből Fényes fekete szemű, széles homlokú kun ember Tóth Kálmán. Gyerekkora óta ernihez nyúl, megváltozik, új értelmet kap keze alatt. A sárgombóc kis társait „pukkaotózásra” ihlette (a földhöz csapott sárpalacsin- tat egymás ijesztgetésére, „kié szól hangosabbat” versenyre gyúrták), míg Tóth Káliméin kezéből apró malackák, lovak sorjáztak. — Még házaikat is csináltam. Gyufaskaitulyába téglát vetettem, abból építettem. Üvegből ablakot tettem beA hat elemi után' cselédnek ment, kamasznak. Akkor is faragott. Ostomyele- kert, kanalakat, és sárból formálta meg mindezt, amit maga körül látott: lovaikat, disznókat, tehere.iet. — Azután jöttem a vasúthoz. aiz akkori cseLédsör- náü ez jobb volt A katonaságnál is sokat rajzolgattam. Kulacsokra, csajkákra véstem díszeket, emléktárgyakat faragtam. Amikor megtudták, hogy tudok rajzolni, velem cirkalmazitetták a többiek a leveleiket. Persze darabját 10, 20 fillérért. Volt ott egy zászlós, aki főiskolát végzett, egyszer meglátta, amiket rajzoltaim. „Hol van az a menyasszonyra j zoló ?” — Tóth Kálmán a régi 4-es műét mentén, esz 59 /a. számú MÁV-őrházban lakik. Istállóból .avanzsált” műhelyének minden darabját maga készítette, beleértve a gya- Iut, a forgácsoló szerszámokat, a különböző kalapácsokat, fúró-faragó eszközöket Mindenféle fából dolgozik, farag dobozokat, gyertyatartókat, és ugyanúgy mint régen, mindazt a motívumot, ami szeme elé kerül. Munkád között találkozunk Oláh Pista bácsi mokány, kuc&maa le, kéménye is volt, meg ajtaja. Miikor tüzet raktam benne csak úgy füstölt a kémény. Itt Kisújszálláson a Kantái határban laktunk tanyán. Turgonyra jártam iskolába. Csináltam én mindent, ahogy jött. Szekeret fából, csutka ízikből, még gépeket is gyúrtam. Mindig ikiikaptam, ment elmaradt a dolog. De az volt a jó, hogy azt csinálhatom, ami magamtól jön, nem parancsra. Még ma is úgy mondom, ha ezt aizt csinálok: hadd játsz- szak! kérdezte. „Hát azt hiszi, ez is jó?” mordult rám, amikor elé álltam. „Alázatosan jelentem, én csak paraszt vagyok” — mondtam. „Akkor pedig nagyon jó” — válaszolta. Amióta a vasútnál dolgozik, növekszenek polcain a kedvtelésből, szíve szerint készített szobrocskák. — Először térközőr voltam, magyarul bakher, amíg meg nem sizűrutak a térközök. Ma már önműködő fényjelzők vannak, most vonal- gondozó vagyak. Először csali úgy magam szórakozására rajzolgattam, Papi Lajos hívott aztán a szakkörébe, adott fát, követ, agyagot alakjával, akdnék a csendőrből lett kommunista. Szűcs Imre köszönhette életét Szamuely Tibor előtt tett vallomásáért. Apját magfaragta bottal, zsebben tartott kézzel és elkészítette gipszből portréját is. De nemcsak munkában fáradt öregek ihlették meg Tóth Kálmánt, hanem feszes tartású miniszoknyáé lányok, a nekilódult voniaitmak vidáman tisztelgő vasutas nők, nyújtózkodó aktok is. S természetesen nem lett hűtlen kedvelt éllait alakjaihoz sem, közöttük egyik legsikerültebb munkája a legutóbb készült gidafej. A régebbiekből szeretettel választja ki mutatóba lófejekkel, rózsákkal, levélmotívumokkal díszített ci- teráját, amelyre Tuka Zsig- mond citeramester is dicséretet mondott! Rózsa Sándort is megmintázta — Itt van rajta Rózsa Sándor és Veszelika Juliska, és Móricz Zsigmond Sárga rózsája is. Nálunk apám, nagyapám, féleségem családja is citerázott Apám járta a tanyáikat névnapokon, lakodal- lomkior. Nálunk is volt ci- terabál, a két nővéremnek kellett utána takarítani, mázolni. Tóth Kálmán elégedett ember. A pályafenntartási főnökség elismeri munkáját, támogatja alkotó tevékenységét. Említsük meg, hogy deresedé fejjel vállalta a tanulásit is, most készül a vasútépítő szakmunkás vizsgára. 1972 óta a MÁV debreceni vasú .igazgatósága képzőművészeti szakkörének tagja, ki,állításaikon nemcsak szerepelnek munkái, de minden alkalommal külön elismerésben is részesítik. Oklevelek, első díjait, könyv-, pénzjutalmaik jelzik Tóth Kálmán kiállító tevékenységét. Bemutatták munkáit budapesti, szolnoki, mezőtúri, nyíregyházi amatőr kiállításokon. Jelenleg Záhonyban szerepel néhány szobra a vasutas amatőrök tárlatán. — Ilyen alacsony beosztású nincs is (köztük, mint én. Érzem többféleképp, hogy elismernek — a kiállításokon is és a munkámban is. Es ez nagyon jó. De az is, hogy ma senki nem vonja felelősségre azért, mert játékos kedvvel újra formálja maga körül a világot. Egri Mária Hol van ez a menyasszonyrajzoló? Műhely istállóból Elő SccspcsoiaS «E !ke»l§rasé§feje! Jegyzetek előadóestek közben Vetélkedő brigádok A Szolnoki MÁV Járműjavító Vállalat szocialista brigádklubja és az MSZBT helyi tagcsoportja „Ki tud többet a Szovjetunióról” címmel rendezvénysorozatot indított a brigádoknak. A programban öt, a Szovjetunióról szóló előadás hangzik el, melyek témáiból szeptemberben versenyeznek a szocialista brigádok. Az elődöntőről tovább jutott hat brigád pedig november 7-én méri össze tudását. Az előadást a napokban tartották, amelyen a Szovjetunió külpolitikájáról volt szó. A következő négy foglalkozáson a Szovjetunió társadalmi viszonyairól, nemzetiségi kérdéseiről, gazdaságpolitikájáról, kulturális helyzetéről és az SZKP XXV. kongresszusáról tartanak tájékoztatót. Fiatalok Könyvtára A Móra Kiadó új sorozata Érdekes, nagy közönségigényt kielégítő vállalkozást indít útjára a Móra Ferenc Könyvkiadó. Két éven át, 1977 végéig 24 kötetben, a Fiatalok Könyvtára sorozatban irodalmi remekműveket jelentet meg, hogy hozzásegítse az ifjú olvasókat a társadalmi fejlődés folyamatainak, forradalmi változásainak jobb megismeréséhez, megértéséhez. A sorozat a klasszikusok művein és más nagysikerű irodalmi alkotásokon keresztül mutatja be a társadalmi fejlődés formáit, kiemelkedő szakaszait a, rabszolgatartó társadalomtól napjainkig. Az Ízléses kivitelű — a sorozatot jelző emblémával ellátott — könyveket tizenegy—huszonnégy forintos áron vásárolhatják meg az érdeklődők. Idén 12 kötet lát napvilágot: Howard Fast: Spartacus, Darvas József: A törökverő, Romain Roland: Colas breugnon, Victor Hugo: Kilencvenhárom, Balzac: Goriot apó, Föltámadott a tenger... válogatás az 1848— 1849-es magyar forradalom és szabadságharc irodalmából, Zola: Germinal,, H. Mann: Az alattvaló, Gorkij: Az anya, V. P. Katajev: Távolban egy fehér vitorla, Jack London: A vaspata és Hidas Antal: Márton és a barátai című műve kerül a boltokba. A sorozat egyes kötetei havonta, védőborítóval ellátva jelennek meg. A január 3-i lapunkban riport jelent meg a jászla- dányi könyvtárról. A cikkből idézünk: „A hozzávetőlegesen hétezer lakosú nagyközség, Jászladány könyvtára 53 négyzetméteres. Könyv könyv hátán.” „Az „olvasóterem” együtt van a kölcsönzővel. Négy szék áll az olvasók rendelkezésére.” (Jelenleg nyolc szék van). „A nagyközségi művelődési házban helyet kapott könyvtár kinőtte önmagát.” „A nagyközségben sokat beszélnek az ifjúsági házról, öreg épület, szó se róla, de értő felújítással hasznosabb lehetne mint most. 1973-ban négy, 1975-ben mindössze öt rendezvény volt ugyanis az ifjúsági házban — a munkanapló tanúsága szerint”. Előzőleg a megyei tanács járási hivatalának művelődési osztályától is vizsgálták ‘a könyvtár helyzetét: „Célszerűnek tartjuk a könyvtár átköltözését... Megállapítottuk, hogy a tárgyi feltételek tekintetében lemaradás van as elbírt formákhoz Darvas Iván Tiszafüreden, Mensáros Mezőtúron, Latinovits Túrkevén... Művelődési házaink egyre többször hirdetik kiváló előadóművészek pódiumestjeit. ..Még nagyon sokat kell fáradozni azért, hogy tömegkommunikációnk gondolkodtató, művelődésre és cselekvésre mozgósító legyen” — írja Sándor György, a Magyar Televízió közművelődési igazgatója A televízió és a közönség című, 1973-ban megjelent könyvében. Túl szerénynek érzem ezt a megalapítást. Az igaz, nagyon sokat kell fáradozni azért, hogy a tömegkommunikáció még inkább művelődésre mozgósító legyen, de témánkban a televízió jó hatása elvitathatatlan. Előadóművészeink ugyanis — képletesen szólva —• a képernyőről utaznak a kisvárosokba, falvakba. A pódiumművészetet —; pontatlanul egyszemélyes színháznak is mondják — nem a televízió „találta ki”, bár kétségtelen, hogy kitűnő tévésműfaj, de java színészeink. versmondóink a tévé megjelenése előtt is tartottak előadóesteket. Ezeken azonban csak a híre jutott el vidékre, ha eljutott — az élmény szű- kebb közönségrétegé maradt. A képernyő azonban mozgósító is: a különböző nemcsak hírverő, hanem művelődési házak szakembereit a sikerrel szerepelt művészek meghívására serkenti. Mindez persze csak egyik föltétele annak, hogy legjobb előadóművészeink „élőben” is eljussanak a közönségükhöz. A másik, talán az előzőeknél is fontosabb tényező: a befogadó közeg. A kóruskultúrának igen, de a versmondásnak, kollektív hallgatásának, Budapesten és néhány vidéki nagyvároson kívül alig-alig voltak nálunk hagyományai. „Szavaltak” az önképzőkörökben, március 15-én. és más ünnepeken. Az összefüggés, az életszínvonal és a műveltség között kézenfekvő. Az „Éhe a kenyérnek” helyzeten túljutván egyre nagyobb tömegek érkeztek el a művészi szép igényléséig és megértéséig. Ha az arányok alapján tájékozódunk, azt látjuk, és az igényekhez viszonyítva.” A községi tanács 200 ezer forinttal járul hozzá az ifjúsági ház könyvtárrá való átalakításához. Ezáltal még ebben az évben lekerülnek a könyvek a tanácsháza padlásáról, lesz helyük az újonnan kiépített raktárban. Az ifjúsági ház helyet kap a művelődési házban, a könyvtár helyén, megoldódik minden probléma. Milyen egyszerű és hasznos — gondoljuk mi. Pedig amióta ezzel a témával foglalkoznak az illetékesek, hol innen, hol onnan hangzanak el aggályoskodó kérdések. A KISZ- esek, akik eddigi az ifjúsági házban tartották rendezvényeiket, az kérdezik: lész-e üres helyiség, ha kell. Az Ifjú Gárda szakasznak is kell a hely, na meg a politikai továbbképzések, a taggyűlések ... sorolják az érveket. A művelődési ház vezetője sincs meggyőződve arról, hogy jó lesz-e a helycsere. Az egy épületen belüli két-. hogy — a Szovjetunión kívül — a verseskötetek sehol sem annyira kapósak, mint nálunk. Vagy: legjobb versmondóink nagylemezeit — akár a beat-sztárokét :— lehetetlen megvenni, a kereskedelem újabb és újabb utánnyomást kér. Mindezeket a megyében is egyre szaporodó előadóestek kapcsán írtuk le. Mensáros László szinte állandó vendég — nemrégen nálunk volt a XX. század című műsorának 800. előadása, de Jancsó Adrienn is, Keres Emil is, sőt legújabban Latinovits is, de jön az ünnepelt „kecskeméti” színész. Gábor Miklós is, — itt járt Koncz Gábor, Madaras József, Sütő Irén és még sorolhatnánk.» A színészi szó felelősségének nálunk tradíciói vannak. Egy-egy előadóest művészi hitel kérdése is. mivel nem kollektív műfajról van szó. Az Ármány és szerelem előadása még élmény lehet, ha az egyik főszereplő — mondjuk Ferdinánd „gyengébb napot fog ki”, de a többi brillirozik. Voltunk már olyan színházban is, ahová egyetlen színész alakítása kedvéért mentünk... A pódiumon az egész est sikere a költők, írók gondolatait vállaló „egyszem” előadóművészen múlik. A tisztes középszerű előadás elbírja az unalmas színészt — de a pódium kegyetlen műfaj. Aki egymaga akarja lekötni másfél—két órára a közönség figyelmét, aki azt akarja, hogy hagyjon maga után valamit, annak „égnie” kelL Legjobb előadóművészeink és értő közönségünk szép találkozásainak voltunk tanúi az elmúlt hetekben, hónapokban, itt a: megyében is, és reméljük, hogy még leszünk is. Tíz- tizenkét évvel ezelőtt a szolnoki Árkád irodalmi presszót még az a vád érte, hogy csupán egy szűk rétegé, valamiféle „szellemi arisztokráciáé”. Volt ebben valami igazság, mégis azok tették jól, akik ennek ellenére tovább működtették. A problémát azonban — szerencsére — már régen túllépte az idő: sok helyen maguk a szocialista brigádok hívják meg előadóestre, találkozóra, kedvenc művészeiket — ti — könyvtárról tós irányítás miatt aggódik. A sokféle indok magyarázat között lassan-lassan elveszett a könyvtár érdeke. Így nem csoda, ha nem ment ötről a hatra. A hétezer lakosú községből csak 1100-an járnak könyvtárba. Irodalomórákat, napközis foglalkozásokat nem lehet ott tartani. A KISZ-esek. felvetettek egy újabb javaslatot: Nem épülhetne-e egy új könyvtár? Nagyon sok társadalmi segítséget adnának hozzá. A tanácselnök viszont leszögezte: új könyvtár építése ebben az ötéves tervben nem lehetséges, mert a 2 millió forint értékben épülő tornaterem, a mozi, az orvoslakás és a vízhálózat fejlesztése kimeríti a kasszát. Éppen ezért a legjobb dolog, ha most nem az aggályoskodások kötik le az illetékesek figyelmét, hanem okos szervezéssel az adott keretek között keresik meg a legjobb megoldásokat. A. L HELYCSERE Még egyszer a Jászladányi