Szolnok Megyei Néplap, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-19 / 42. szám
1976. február Í9. s SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Százados kincsek Az Iparművészeti Múzeum restaurátor műhelyeiben igen nagy értékű, régi tárgyakat mentenek meg a jövő számára a restaurátorok. Képünk az elkövetkezendő évek talán legnagyobb ilyen természetű feladatát, Szvet- nik Joachim főrestaurátor munkáját mutatja az 1548-ban készült, Losonczi Antal és Báthory Klára címerével ékített hatalmas méretű tálat és korsót. Helyreállítása mintegy öt évig tart majd. Európa nagy múzeumaiban is csak ritkán fordul elő hasonló méretű é3 főleg ebből a korból származó műtárgy. Mindenes a „tanyán” Felhők felé kapaszkodó nyárfák állják körül az iskolát. Vajon mikor és kik ültethették őket? Tövükben fázósan kuporog Üjszent- györgy. A múlt században ez a rész szőlőskert volt, így mondják az öregek. Messze volt Kunmadarastól, Tisza- szentimrétől is, ezért a telek- könyvben ez állt róla: Mesz- szikert. Századunk elején kipusztultak a szőlők, akkor „kukások” (dohánytermelők) lettek az itteniek. Az első iskola cselédgyerekek számára épült 1908-ban, s aki legelőször beiratkozott. Balázs Sándor, néhány esztendeje halt meg. Telt-múlt az idő. s a nagybirtokok között megbúvó kis szigetecske, Üj- szentgyörgy is új időszámlálást kezdett a felszabadulás után. Az egykori cselédemberek téeszt alakítottak. A mostani 500 lakos többsége a tiszaszentimrei Aranykalász Tsz földjein dolgozik. Tanács itt nincs, de azt ajánlják, menjek a tanácstaghoz, vébe taghoz, vagyis Lórin ez Andráshoz, ha valamit kérdezni akarok. Személyében tisztelhetem a tanyai népfront csoport vezetőjét is, okosított egy puttonyhangú ember. Persze, kérdezgetem tovább, mi minden van Üj- szentgyörgyön. „Egy igen jó önkiszolgáló bolt. villany, vízvezeték is kerül, posta, daráló, óvoda, orvosi rendelő, kövesút, autóbuszjárat, gázcseretelep, fűtőolaj árusítás, könyvtár...” — sorolja a férfi. ' — Hát azt ki vezeti? — A könyvtárat? Lőrincz András. És látjuk az emberek életét, a lakásukat, hiszen járunk családlátogatásra: minden háznál tévé, szép ruhák, modern bútorok, olaj- vagy cserépkályha .. o — És mit gondol, hogyan érzi ugyanezt például az ön- kiszolgáló bolt vezetője? — Hogyan ? ... — töpreng Lőrincz András. — Talán úgy, hogy havonta elad 30 kiló kávét az újszentgyör- gyieknek, holott nem régen még azt sem tudták, milyen az. Most meg „városi ' színvonalon” isszák a duplát. — És egy háziasszony? Vajon érzi-e a változásokat? — Három hete jónéhány háziasszony tanulja a gyékényszövést. Székeket csinálnak a tápéi háziipari szövetkezetnek. bedolgozók lesznek. Olyan ügyesek, hogy némelyikük munkája már exportra is jó. És ugye. ezzel is jobban élnek. — Az egykori cselédek, a sarat dagasztok most mivel járnak? — Busszal. Elég sokan eljárnak így dolgozni. S a felső tagozatos iskolások is ingáznak. De igen sok embernek van személyautója. — A legtöbb újszentgyör- gyi embert tanította. — Bizony, sokszor meg is feddtem őket. Az iskolai ünnepségen. Még ma is emlegetik. Például Kerék Marika Szabó Mártonná a postán ... De rendes emberek is lettek! — Szeret itt élni? Hogy szeret-e? Hiszen ezt mondania sem kell, micsoda kérdés! Itt mindenhez személyes emlék fűzi, mindenben része van. Villany? Meséli, hogy mennyit kellett ezért ravaszkodni... Kút? Járda? Cserépkályhák az iskolában. Mind-mind életének egy darabkája ... Persze, a felsorolható dolgok sorának nincs vége, hiszen most is falugyűlésre készülődik Lőrincz András... ezúttal „népfrontos” minőségűén. Á lakosok már elmondták kívánságaikat a tanácstagi beszámolókon: szükség van egy telefonra a boltba, az iskolásokat szállító busz túlzsúfolt... Szóval akad még tennivaló. Ezért is szeret itt élni. És él mint más. korán kel, ellátja a baromfikat, sertéseket (lovat nem tart, mondja, csak Zsigulit), utána a feleségével együtt 40 alsótagozatos gyermeket nevel, majd jön a többi teendő... — Vajon kik és mikor ültethették ezeket a nyárfákat? — kérdezem búcsúzóul az iskola kapujában. — A gyerekek, csaknem negyedszázada, amikor idejöttünk. Jól megnőttek, igaz? De az emberek is legalább ennyire kinőttek a múltból, a cselédfalu nyűgeiből. Körmendi Lajos Az SZKP XXV. kongresszusáról Rádió és Iv-köz¥0lí!és8lc A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusáról sokszínű, átfogó képet kaphatnak a rádióhallgatók és a tv- nézők hazánkban is. Elkészült az a közvetítés-tervezet, amely lehetővé teszi a nagyjelentőségű tanácskozás minden fontosabb mozzanatának nyomon- követését, a kongresszus munkájának közelebbi megismerését. A rádióban, akárcsak a tv-ben, minden fontos eseményről a legrövidebb időn belül tájékoztatják a hazai közönséget A Magyar Rádiót nemcsak Csák Elemér, a kiküldött tudósító képviseli ebben az időszakban a Szovjetunió fővárosában hanem Kulcsár István is. Elsősorban ők készítik majd azokat a tájékoztatókat, beszámolókat, napi és időszakos összefoglalókat, lapszemléket, amelyek a krónika műsorokban, az Esti magazinban, a külpolitikai programokban és a „158 óra” adásában elhangzanak. Az elképzelések szerint mintegy 40 alkalommal kapunk tudósításokat az SZKP XXV. kongresszusáról a rádióban, s természetesen a hírszerkesztőség is felkészült arra, hogy a három programban sűrűn jelentkező hírműsorok is a legfrissebb információkkal szolgáljanak. Ott lesznek a riporterek a két- és többoldalú találkozókon is, az Esti magazinban naponta összefoglalót közvetítenek Moszkvából,- s ugyancsali helyszíni tudósítással jelentkezik a Reggeli krónika, valamint a 22 órai híradás is. A Magyar Rádió és Televízió már jó előre egyeztette a közvetítés-terveket a szovjet partnerekkel. Mind a televízió, mind pedig a rádió kérését szovjet kollégáik a legmesszebbmenő támogatással teljesítették. A műszaki feltételeket időben biztosította a magyar, illetve a szovjet posta. A televízióban ugyancsak helyet kaptak a Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongresszusáról szóló adások. Február 24-én, kedden este a Televízió híradójának különkiadása 40 perces adásban informálja a nézők millióit a tanácskozás első napjának munkájáról. A többi napokon pedig 20 perces híradás foglalja össze az aznapi legjelentősebb eseményeket. — Népművelő van-e? — Van. Ö. Nos, először is azt kérdezem Űjszentgyörgy „mindenesétől”, valami kimaradhatott-e a listáról? — Van egy kis híja — számolja elő Lőrincz András. — Először is ugye tanítók lennénk, a feleségem is, én is. A feleségem kisdobos csapatvezető, vöröskeresztes elnök, nőbizottsági tag, én pedig még járási munkavédelmi felügyelő is vagyok. — Mióta él itt? — Huszonhárom esztendeje. Most 52 éves vagyok. — Hogyan érzékeli a település fejlődését? " — Amikor mi idejöttünk, egyetlen tégla sem volt letéve, hogy arra más is ráléphessen. Amj van, azóta lett. IJ iába — mondta Aescu■* lapius orvos Cyclops szaktársnak, kicsit sajnálkozva — szembe kell néznie a tényekkel. Egy szem az nem kettő, s így bizony jobban le van terhelve ez az egy. mintha másodmagával lenne. De sebaj. Felírok egy szemüveget, s olyan lesz Cyclops szaktárs mind az egy szeme megint, mintha négy is lenne... — Köszönöm — mondta hálásan Cyclops, és megrázta a fotel karfáját, hívén, hogy Aesculapius orvos kezét szorongatja. — Micsoda? Egy szemes szemüveg? Ki hallott még ilyet? — háborgott a szemüvegek eladásával foglalkozó Ofoterius, az üvegcsiszoló és keretkészítő mester. — Hát kérem szépen — pislogott zavartan . mind az egy szemével az egyszemű Cyclops — mit csináljak, ha egy szemem van, és az is, mint tetszik látni, középen... így tehát még azt sem teheti meg kérem —■ feszengett az óriás hogy ad egy szentüveget. s az egyik felét leragasztjuk... A másik fele ugyanis így éppen a középen levő szemem mellé kerülne... — Egyszóval maga úgy gondolja, hogy az állami üveg- és kerelcsiszolda AesÁz egyszemű az alvilágban culapius orvos felírására egy- szeműek számára is szemüveget gyárt... Azt gondolja? — Azt! — vallotta be töredelmesen Cyclops... — Ne nevettesen szaktársam, ne kacagtasson, mert megszakadok... Még hogy egy szemre, ráadásul középre, szemüveget...! Nem mondom, ha volnának még jóné- hányan ilyenek, az más lenne... Akkor úgy akár cégünk ráállhatna a sorozatgyártásra. Felszerszámoznánk, beprogramoznánk, kidolgoznánk, piacot kutatnánk... igen, akkor lehetne rólá szó... De, hogy egyetlen embernek egyetlen ilyen egy- lencsés szemüveget... — ...és most hová? — kérdeztem Cyclops szaktársat, amikor elvezettem a ház mellett, nehogy nekimenjen a sarkának, s közben végighallgattam az iménti történetet, amelynek ö volt szenvedő hőse... — Megyek és megkeresem Homéroszt... — Na hiszen jó helyre megy, Homérosznak nem kell szemüveg... Ö vak, nem igaz? — vetettem ellen. — Ö vak, de nem is ö kell nekem... Illetve mégis ő, ám csak lantos, dalos költő... Meg akarom kérni ugyanis, hogy írja át az Odysseiat és írjon bele vagy húsz. harminc egyszemű óriást... S akkor Ofoterius mester sorozatban készíti majd el nekünk a speciális szemüveget — mondta bizakodva Cyclops és elment a Hadesbe. Istenem, hová is mehetett volna máshová, azzal az egy rossz szemével. Gyurka Géza Kamaraest Szolnokon Hétfőn este az Országos Filharmónia rendezésében Rá&onyi Leilla (hegedű), Miklós György (zongora) és Mező László (gordonka) adott hangversenyt a szolnoki Városi Tanács dísztermében. Nagyszerű muzsikusok, ismert szólisták vállalkoztak ez alkalommal arra, hogy a klasszikus kamarazene irodalom .néhány remekművét, Haydn, Beethoven és a nagy romantikus zeneszerző Schubert Trióját közösen adják elő. Kifinomult, csiszolt hangzás, egymásra érzékenyen reagáló muzikális, tiszta játék jellemzi előadásukat. Tudatos, de a zene örömét nyújtó felfogásukban jól érezhettük a színes, ötletekben gazdag muzsika tárulkozó kiteljesedését. Csakis elfogódottsággal magyarázható hogy a hangverseny első számaként elhangzó Haydn G—dur Trióban, illetve elsősorban a nyitótét.?.], valamint az egyes-zenei frázisok indításában, lezárásában még érezhető volt némi pontatlanság, mely a meglevő tökéletes össziáték pillanatnyi zavarának tulajdonítható. Bár hozzáteszem, hogy a mű magyaros befejező gyors tételével méltán arattak sikert. Külön említést érdemel Mező László játékában a határozott, erőteljes (de nem erős) szép gordonkahang, az a tónus, mellyel mindig megfelelően illeszkedik a zenemű mondanivalójához. Rásonyi Leilla előadói készsége, muzikalitása, hangszertudása hasonlóképpen meggyőző volt számomra. Éppen ezért sajnálatos, hogy tónusával vagy még inkább hegedűjének eleve adott hangszínével (olyan, mintha egy speciális fémhangíogóval játszana) kevésbé tudott, bizonyos állásokban egyszerűen képtelen volt plasztikusan beilleszkedni, az együttes játékába. Miklós György mindvégig igen szerényen, de teljes biztonsággal uralta a hangszert, mind a szólisz- tikus, mind a kamara jellegű részekben. Biztos kísérete tartó oszlopa volt a végül is nagyszerűen kibontakozó összjátéknak. Beethoven c— moll Triójában elismerésre méltó technikai készséget, zenei tudást árult el a mindenféle szempontból rendkívülien nehéz zongoráé zólani kitűnő előadásával. Nos, úgy érzem a hangverseny zenei csúcspontja jelen esetben Schubert monumentális B—dur Triója volt. Itt érződött legintenzívebben a felszabadult muzsikálás önfeledt öröme. A koncert végén megérdemelt nagy taps köszöntötte az előadókat, s a ráadásként adott Sosztakovdcs-mű meglepő sikere is azt látszik igazaim, hogy Szolnokon is van tábora a kamarazenének. Egyed Ferenc Filmjegvzef Folytassa cowboy A Folytassa cowboy című angol film alkotói bátor emberek. Egyetlen valamirevaló ötlet nélkül is hozzákezdtek a forgatáshoz, sőt az sem riasztotta őket, hogy menet közben sem jutott eszükbe semmi derűs, semmi humoros. Az angoloknak bátorságban méltó társaik a hazai filmforgalmazók. Szakembereinket nem zavarta az eredeti bemutató számos bírálata, a kedvezőtlen kritikai fogadtatás.; most újra elővették, s leporolva műsorra tűzték a Folytassa ... család talán leggyengébb, de minden bizonnyal legízléste- lenebb darabját. A Folytassa cowboyt tehát ismét vetítik, s az eredmény: telt ház. Az elhúzódó felújítás miatt hadszíntérhez hasonlító szolnoki Vörös Csillag mozi pénztárának ablakában szinte minden este ott lóg a tábla; minden jegy elfogyott... , Az alkotóknak, a filmforgalmazóknak lenne igazuk? Semmiképpen. S hogy bizonyítsam elmarasztaló véleményem, nézzük a sztorit. A vadnyugati városkába új vendég érkezik: egy cowboy. Megjelenésével vége a békés életnek, egyszerre dolga a kad az addig munka nélkül tengődő temetkezési vállalkozónak. A polgármester — érthetően — már jóval kevésbé örül a változásinak, s gyorsan békemar- síhallórt sürgönyöz Washingtoniba, Távirata nem marad eredménytelen: a »snarshall” megérkezik, hogy megtisztítsa a várost... Természetesen a város is, a „marshall” is félreértés áldozata. A washingtoni vendégnek csak a neve mar- shall, ráadásul 6 nem az egész várost, hanem csak a csatornákat, az illemhelyeket szeretné megtisztítani, lévén a foglalkozása „egészségügyi berendezéseket karbantartó”. Erre a félreértésre épül az egész „komédia”. Egymást követik a kétértelmű, sőt félreérthetetlen bemondások, melyeken jól mulat —- a szerep lősereg. A cowboy is, a polgármester is a marshall is bele-belemosolyog a kamerába, igyekeznek eljátszani azt, hogy ha lehetne megpukkadnának a nevetéstől. A nézőtéren jóval kisebb az öröm. Az első két-három kiszölás még csak sikert arat, de az állandó ismétlés bizony már unalmas. Unalmas, különösen akitor, ha más nevettető nincs. Mert én nem nevezném annak azt a néhány mesterkélt ha- nyattesést vagy a tucatnyi fintort Rossz film a Folytassa cowboy, rosszabb annál is, mint amilyennek az első vetítésekor tűnt. Az idő nem használt a filmnek, s nem használt a jegyzetíró türelmének sem. Folytassa cowboy? Nem, ne folytassa... Hagyja abba! H. D. Kiállítás a jubileumon Huszonöt esztendős a zsennyei művésztelep A mai magyar piktúra egyik ismert műhelye, a Rába menti kis Vas megyei falu kastélyában működő telep az élő hazai festészet, grafika és szobrászat legjobbjainak nyújtott alkotási lehetőséget az elmúlt negyedszázadban. Művek ezrei születtek itt a festői park közepén, s a zsennyei, a Vas megyei, a Rába parti táj bevonult a képzőművészetbe. Az ország legkülönbözőbb területeit, intézményeit, gyűjteményeit díszítik a zsennyei művek. A jubileum alkalmából kiállítás nyílik májusban a szombathelyi Savaria Múzeumban. A savaria-napok részét képező tárlaton a művésztelepen született alkotások legjavát láthatják az érdeklődők: festményeket grafikákat, kisplasztikákat.
