Szolnok Megyei Néplap, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-17 / 40. szám

197Ä. feSroSj* ff'. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP sé Múzeumi séta T i szafö I d vá ron Klubiavalád KLUBKAVALKÁD cím­mel módszertani bemutatót rendeztek vasárnap Szolno­kon a megye bázisklubjai; február 27-28-29-én Székes- fehérváron rendezik meg az ifjúsági klubok ■ országos módszervásárát. A két» hír — talán .felesleges is mondani — összetartozik, összetartó­ak, mert ugyanazt a célt szolgálja mindkét rendez­vény : gazdagabbá, tartalma­sabbá tenni az ifjúsági klu­bok életét Valóban, a vasárnap bemu­tatkozott négy , klubtól van mit tanulnia a többinek. A házigazda Mini, a tiszaföld- vári középiskolai és az új- szászi Kéve klub egy-egy szekcióját szerepeltette (a Híd irodalmi színpadot, egy komolyzenei vokalt, s a Hunyadi amatőrfilm szak­kört), bizonyítván, hogy egy több év óta együtt dolgozó közösségben szinte törvény- szerű a szakosodás, s hogy a szekcióknak később a klub egésze is hasznát látja. Ugyancsak figyelmet érde­melt a karcagi városi ifjú­sági klub játékbemutatója A jókedv, a vidámság kö­zösségteremtő ereje közis­mert, a karcagiak most azt is érzékeltették, hogy a já­ték nagyszerű eszköz is. Se­gítségével a komolyabb, a „nehezebb” műfaj is ' fo­gyasztható. A szolnoki program tehát jól sikerült, de mi lesz Szé­kesfehérváron? Megyénkét hivatalosan egy klub, a tó­szegi Szivárvány képviseli „Klubrádió, éter nélkül” oí- mű közéletiségre nevelő műsorával. „Hivatalosan”, mert valójában két Szolnok megyei klub mutatkozik be az országos fesztiválon; a rendezők ugyanis meghív­ták a Ságvári Endre megyei Művelődési Központ munka­társait, csináljanak három napra egy igazi, egy „min­ta” audiovizuális klubot. A MEGHÍVÁS elismerés. Ä megyénkben folyó céltu­datos, s eredményes klub- módszertani munka elisrhe- cése. *' H. D. Á megye színeiben Versmondók sikere Szegeden Szombaton és vasárnap, két napon át öt megye — Bács, Békés, Csongrád, Haj­dú és Szolnok — legjobb szövetkezeti versmondói, szám szerint hatvanan áll­tak a pódiumra Szegeden, a Bartók Béla Művelődési Ott­honban, a szövetkezeti fia­talok országos szavalóverse­nyének területi döntőjében. A tét: bejutni az országos döntő 15-ös keretébe. A Szol­nok megyeieknek a jó köze­pes színvonalat képviselő verseny szép sikerrel zárult: a továbbjutó 15 közé 5 Szol­nok megyei versmondó ke­rült. túlszárnyalva a versen­gő megyéket. - Külön öröm, hogy a mezőnyből kiemelt három legjobb versmondó között is szerepelt szolnoki: B. Cseh Éva a második he­lyet szerezte meg kiemelke­dő teljesítményével. A jász­árokszállási Benke Mária egy humoros Móra-elbeszélés nagyszerű tolmácsolásáért az egyik különdíjat kapta meg, a MÉSZÖV díját. A jó fel­készülés bizonysága, hogy míg a versengő társmegyék szavaiéi közül megyénként két-három versenyző jutott tovább, addig Szolnoknak öt „képviselője” lesz a tavasz folyamán rendezendő orszá­gos szavalóverseny döntőjé­ben. A tényékhez hozzátartozik, hogy a 12 Szolnok megyei induló közül 10-en értek el átlagot meghaladó pontszá­mot, vagyis a megyei szövet­kezeti versmondó-válogatott jól szerepelt, általános sikert aratott Az említetteken túl továbbjutott Szabó Béla (Szolnok), Molnár István (Jászberény), T. Frankó Zsu­zsa (Szolnok). Észt grafikák Martfűn Jelentős eseménysorozat színhelye Martfű: az ország valamennyi cipőipari szak­emberének, a lábbeli készí­tés különféle területén dol­gozó képviselőjének többna­pos találkozóját rendezik meg a Tisza Cipőgyár, terri­tóriumán. Az úgynevezett cipőipari „börze” ilyenfajta összehívására első ízben ke­rül . sor. A magyarországi ci­pőszakma megbízottai a gyártóktól a nyersanyag szállítókig, az állami felvá­sárlásokat bonyolító intézi mények képviselőitől a kis és nagybani eladókig egy nagy cipőipari egység, a Ti­sza Cipőgyár munkáját, te­vékenységét vizsgálva foly­tatják tárgyalásaikat, ta­pasztalatcseréiket, és felte­hetően kötnek új üzleteket. Ä közel kéthetes börze ideje alatt természetesen sokfajta kulturális, szóra­koztató program egészíti ki a szimpozion hivatalos mun­káját. Közöttük az egyik legfigyelemre méltóbb az Észt SzSzK Állami Művé­szeti Intézete docensének, Allex Kütt grafikus mű­vésznek a munkáiból rende­zett kiállítás. A Damjanich Múzeum észt gyűjteményé­ből kölcsönzött húsz, több­nyire színes technikával ké­szített lap a művész legfris­sebb műved közé tartozik, köztük látható a 900 éves Szolnok tiszteletére kompo­nált Szolnok •— Tallinn test­véri kapcsolatát megörökítő színes metszet is. De megis­merkedhet'a cipőipari szim­pozion közönsége Allex Kütt egész Szovjetunióban nagy feltűnést keltett, az elmúlt esztendőben I. díjjal, jutal­mazott Hadgyakorlaton cí­mű teljes sorozatával, s né- hár*y igen szép, mesehangu­latot keltő lírai alkotásával is. A kilétei, családias körien Munkásruhában, vattakabátban ülnek a téesz dolgozói a zsúfolt, meleg teremben. Itt is, ott is egy-egy nehéz szempilla. Ugyan mikor kelhettek fel? Három, négy óra­kor? Tehenészeknek gondolom őket. Cigarettából szi- pákolnak, így küszködnek az álmossággal. A Tiszazugi Földrajzi Múzeum egyik részlete sen világítják meg költő- és írótársai által számára dedi­kált kötetek, amelyeken Sza­bó Lőrinc, Tamási Áron, Fé- ja Géza nevével is találko­zunk. Bányai Kornél emlékszo­bája után a Tiszazugi Föld­rajzi Múzeumot látogattuk meg. A Tiszazug gazdasági fejlődését bemutató állandó kiállítás tájékoztat a Tisza­zug Kárpát-medencében el­foglalt helyéről földtani és földrajzi szempontból, ismer­teti a tájegység régészeti múltját, a néprajzi sajátos­ságokat (elsősorban a halá­szati tevékenység szempont­jából), s a legfontosabb tör­téneti adatok bemutatásán keresztül ízelítőt ad Tisza­zug jelenéből. A múzeum kapcsolata a könyvtárral, az iskolákkal nemcsak közös programok, szocialista brigá­dokkal szervezett vetélkedők, a kiállításokon tartott veze­tések, iskolai órák rendezésé­ben gyümölcsöző, - A gyűjíeU mény anyagának gyarapítása.* is a diákokkal közösen fo-1’ lyik. S ez nemcsak a tájmú- ’ zeum fő profiljára, Tiszazug - természeti és gazdasági föld-1 rajzara, kőzetminták, ásvá- i nyok, jellegzetes növényeiéi rovarok felkutatására, pre­parálására vonatkozik. Az ál­landó kiállítás egyik legérde­kesebb részének, az egykor nagy port kavart tiszazugi’ arzénes asszonyok perének feldolgozásához is a Hajnó­czy József Gimnázium diák-- jainak gyűjtése szolgált ala-- pul. S a négy diáklány dol­gozata, kutatásaik bizonyít-; jak, hogy a több mint féti évszázada nem ki vájni gyer­mekek, magatehetetlen őre- ~ gek. betegek, útban-levő fér-f jek, testvérek, szülők és ro- . konok életét kioltó' gyilkos- - ságsorozat társadalmi vonat.- kozásairól még ennyi év után * is tudtak újat mondani. Sz. Kullbaj: IDŐ ÉS IRODALOM & akkor megérkezik dr. Faragó Margit országgyűlési képviselő, melléje ül Bárány István, a HNF járási titká­ra... A tiszasülyi Béke—Ba­rátság Tsz Nagymajornak ne­vezett központjában is úgy kezdődik az este, mint más gyűléseken. Üdvözléseik, ez az. .. Csakhogy nem úgy folytatódik! Mert’ miközben a képviselőnő az országgyűlés munkájáról beszél, újra és újra előveszi a köhögés. El­nézést kér, folytatja, a téesz- dolgozók nyugdíjkorhatárá­nak csökkentéséről beszél, köhög, elnézést kér. az egész­ségügyi törvényt boncolgat­ja... Most éppen az elmúlt évek fejlődését elemzi, a hallgatóság rábólint a tele­vízióból is ismert létesítmé­nyekre, igen, hallottak a Ga­garin Hőerőműről, a kiskörei vízlépcsőről... — Tessék pihenni kicsit! — javasolja egy asszony az újabb köhögésre. — Pihen­jen, kedves! És csodák csodája, a kép­viselőnő számára oly kelle­metlen dolog szinte családias hangulatot teremt. — Elnézést kérek! —men- tegetődziik dr. Faragó Margit. — Járvány... — nyugtat­ja meg valaíki. — Ez csak megfázás — igazítja lei a képviselőnő. — Orvosnő — fordul az imént közbeszólóhoz a szom­szédja — ő csak tudja. — Igaz — nyugszik bele amaz, és szinte már java­solná a gyógymódot, ha a doktornő nem kezdene a munkafegyelem, szervezés, takarékosság taglalásába. Nincs már egyetlen álmos szem sem. Már az ötödik öt­éves tervről van szó, és a képviselőnő kitartását, helyt­állását íme fergeteges taps- 6al honorálják. Drukkol taik neki. — Hol fázott meg, kedves? — Egy másik ilyen ta­nyai estén. És most következnek a hozzászólások. Kátai András, a téesz nyugdíjasa „műbe­tonút” építését kérné, mert ez a mostani még makadám- nak is nagyon rossz. „Bizony, az ilyen rossz gyomrú em­berek, mint én is, erősen összerázódnak rajta, de még az autótengelyek is eltörnek” — meséli. Sápi Ferenc, a Béke— Barátság Tsz párttitkára is felszólal. — Egy esztendő telt el az egyesülés óta. Voltak aggá­lyok, de a mérleg beszél: a szép eredmények már az ösz- szefogásnak, az itt ülőknek és a többieknek az érdeme. Azután * rákeríti a sort a gondokra is: a téesz már egyik rizstelepét is kikap­csolta, hogy épülhessen az út, mégsem... És vasárnap nem kézbesítik az újságo­kat ... Ez utóbbit Major Ist­ván téesztag is megfercsíti: sek embert érint itt... Bíró Endre, a tiszasülyi szövetkezet elnöke úgy véli, nemcsak a gondokra kíván­csi a képviselőnő, az ered­ményekre is. Sorolja is: a termelési érték 18 százalék­kal nőtt a téeszben 1974-hez képest, de úgy, hogy a költ­ségszint 2 és fél százalékkal alatta maradt az akkorinak — sokkal mostohább viszo­nyok között is. Van bizton­sági alap 4 millió, az idén fejlesztésre 7 millió, minden földjük felszántva ... A téesz egyik tagja, Gó­lya Zoltánná panaszkodik, hogy sokat késik az autó­busz, nincs váró, a gyerekek szoronganak a buszon ... Veress Kálmánná tanács­elnöknő köszönetét mondott a lakosoknak, hiszen segítsé­gükkel tudott Tiszasüly is eredményes ötéves tervet zárni s végrehajtani köz­ségpolitikai feladatokat. Sok társadalmi munkát végeztek az itteni emberek, öt év alatt nyolcmillió forint ér­tékűt. A községek terület­fejlesztési versenyéiben két­szer lettek elsők, egyszer másodikok az elmúlt ötéves tervben. Persze, vannak gon­dok, amint hallottuk is — mondta az elnökasszony. És jó hírt is tud mondani: a Volán megígérte, hogy ha­marosan csuklós autóbusz szállítja a gyerekeket isko­lába. A debreceni Postaigaz­gatóság is megkeresi a mód­ját a vasárnapi kézbesítés­nek. És válaszában a képviselő­nő is biztató hírt közöl: rö­videsen nem lesz goind a most emlegetett út, mivel még az idén építeni kezdik. És beszél, beszél, pedig na­gyobb a füst. És már nem is köhög annyira. Ugye, jót tett ez a jó tanyai levegő? A tanyai este? A mi bizal­munk. Csak' jó volt ez az este. Akkor hát jóéjszaikát, holnap is nap lesz . .. Körmendi Lajos Először Homokra mentünk, ahol a Kisegítő-Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon park­jában áll Bányai Koméi em­lékszobája, amelyben a kiál­lítás kezdő idézete nemcsak Bányai Koméi küzdelmes sorsára, de műveinek utó­életére is jellemző fényt vet: Magam siratni könnyem [elfogyott: sorsom verését sóhaj nélkül [állom. szavakra lelni, sírni másokért: ez életem s halálom. Munkásságát hosszú ideig takarta az ismeretlenség. Egész irodalmunkat újraérté­kelő, szelektáló felszabadu­lás utáni irodalomtörténe­tünk csak két évtized után jutott el Bányai Koméiig, s csak 1967-ben került a vá­logatott verseiből összeállí­tott „Vasénekű testvéreim” kiadásra. A tiszaföldvári Ti­szazugi Földrajzi Múzeum 1970-ben rendezett először kiállítást a költő emlékére, ez az anyag szolgál a ho­moki életrajzi bemutató alapjául is. Ma már tábla je­löli Muzsikás dűlői házukat, s egy kis utca viseli Bányai Koméi nevét. Pár évvel ezelőtt Bistey András feldolgozta — a Ver­seghy Könyvtár kiadványban közreadta — a költő életét, munkásságát. Mindez azon­ban igen kevés ahhoz, hogy irodalmi hagyományokban nem igen bővelkedő me­gyénkben megismerjük és számon tartsuk Bányai Kor­nél költészetét. Az iskolai ok­tatásban nem szerepel a kö­telező olvasmányok között, s az említett monográfia sem kap megfelelő publicitást, S valljuk be, az 1972-ben meg­nyitott emlékszobát is csak azok keresik fel, eleik vala­milyen egyéb okból éppen arra járnak. Pedig költői, szerkesztői tevékenysége na­gyobb figyelmet érdemelne. Ez a mulasztás annál is in­kább nehezedik ránk, mivel Bányai Koméi pedagógiai­nevelő tevékenysége 1929-től 1934-ig, harminchét éves ko­rában bekövetkezett haláláig a homoki Beniczky Fiűott- honhoz kötötte. Itt az ott­hon nyomdájában jelentette meg harmadik kötetét 1930- ban „Közelebb a földhöz” címem. A költő életét fotó- és írá­sos emlékanyagból összeállí­tott tablókon, a tárlókban elhelyezett kötetekből ismer­hetik meg a látogatók. Em­beri kapcsolatait pedig színe­Egy jellegtelen kis kávé­házban összefut két író. Be­szélgetnek. — Ide figyelj —, mondja a regényíró, és leszakít a novellista zakójáról egy lö­työgő gombot: mi a fenének pocsékolod az idődet? Mit hókuszpókuszolsz te ezekkel a vacate kis novellácskákkal, elbeszélésfélékkel? Ha leg­alább valami felemelő, nagy- lélegzetű tömény valamit al­kotnál... — Megtehetném —, rántja meg vállait sértődötten a no­vellista. — Megtehetném, de nincs időm. — Ne viccelj! Jusson eszedbe Tolsztoj. Hogy mennyit írt ez a gróf! És ugye egy nap akkor is 24 órából állt. — Tolsztojjal dobálódzol? Röhej. Az öreg ismerte az idő értékét. Először is: nem volt gondja a borotválkozás­sal. Ezzel szemben mit csi­nálunk mi? Minden isten ál­dotta nap lehúzzuk a szalici­lunkat. Van fogalmad meny­nyi időt rabol el ez a proce­dura?! Leülsz borotválkozni és egy fél órád odavan. — Hát ami igaz, az igaz. Ha az öreg fél órát borot­válkozik, nem sokkal ír töb­bet a mai íróknál. E kimerítő véleménycsere után áteveztek a számtan területére: kiszámították, mennyi időt pocsékoltak el eddig borotválkozásra. Pon­tosan kimutatták a havi, az évi, a tízévekre eső idővesz­teséget... — Tessék itt van neked a 30 perc! — kiáltott fel a no­vellista akkora ujjongással, mintha egy új galaktikát fe­dezett volna fel. — Látha­tod: eddigi borotválkozásaink során egy „Háború és béke”, plusz egy „Hadzsi Murat” megírása úszott el. Szörnyű! No de azért azt se feledjük: Tolsztojnak más dclga sem volt az íráson kívül. Nem járt gyűlésekre, író-olvaéó találkozókra. És akkor még tévé sem volt, se futball... Az öreg az íróasztaltól fel se állt... — Na egy kicsit azért túl­zói! — szólt közbe a regény­író. — Vadászni járt, szán­kón hordta a kútról a vizet és még szántott is. Mitöbb: harcolni is volt ideje. Azon­kívül akkoriban még ösztön­díjak sem voltak és mégis... E nyomós érvek súlya alatt a novellista magába roskadt, majd hosszas hallgatás után, hangjában mély szomorúság­gal megszólalt: — Azt hiszem ezt a határ­talan idöpocsékolást meg kell szüntetnünk. Esküszöm: hol- navtól kezdve én nem borot­válkozom. Kifizették számlájukat, fel­álltak az asztal mellől és méltóságteljes léptekkel meg­indultak a stadion irányában, hogy a soros futballtalálko- zón valahogy elüssék az időt. Baraté Rozália fordítása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents