Szolnok Megyei Néplap, 1976. február (27. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-17 / 40. szám
1975. február 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mennyibe kerül a fejlődés? A piaci bölcsességben, ami szerint ingyen nem adnak semmit, sok az igazság. Természetes, hogy a gazdasági növekedés is befektetésedet követel, s minél bonyolultabbak a megoldandó feladatok, annál nagyobb azok szellemiekben, anyagiakban számított ára. Mondjunk le ezek szerint a fejlődésről, hogy ne kelljen a fokozódó kiadások terhét viselni? Ha megtennünk, a társadalmi haladás útját is elrekeszte- nők, mert hisz’ ez utóbbi nem nélkülözheti a növekvő gazdasági alapokat Magasabb lépcsőfokok Tavaly megközelítően 140 milliárd forintot használtak fel az országban az állóeszköz-állomány bővítésére. Ez majd’ háromszorosa annak az összegnek, amelyet hasonló célokra 1965-ben költöttek eL Magasabb lépcsőfokokon kell feljebb lépnünk, mert nemcsak többet, hanem mást is akarunk, mint korábban. Tényezők sokasága miatt — ahogy a szakemberek fogalmaznak — objektíve drágább a termelés, a szolgáltatás korszerűsítése, mint volt tíz, vagy ti- aenöt esztendeje. Erősen fogynak például a könnyen feltárható nyersanyagok, kitermelésűk költsége — idehaza és -külföldön egyaránt — meredeken emelkedik. Meggyorsult a termelőberemdezések műszaki elavulásának üteme, fokozódó szerephez jutnak a környezetvédelmi szempontok, s ezek betartása újabb kiadásokat tesz elkerülhetetlenné. Bővül mind a termelésben, mind a termelő ember ellátásában az úgynevezett infrastruktúra jelentősége, s az autópálya, a nagy tengely- nyomású vagonokat hordozó sínhálózat létesítésének költsége nem mérhető össze a korábbi köve&utakéval, hagyományos vágányhálózatá- y-aL Kettős körben Jogosnak látszik a kérdés; ugyanazért mind többet kell fizetnünk? Nem egészen, bár bizonyos esetekben ez a helyzet Egy tonna kőolaj akkor kerül a legkevesebbe, ha itthon hozták a felszínre. Drágább ennél a szovjet importból származó, de még mindig sokkal olcsóbb, mint a dollárért vásárolt A megoldás nem az, hogy foggal- körömmel megakadályozzuk a kőolaj növekvő és — indokolt! — felhasználását, hanem az, hogy mindent elkövetünk az ésszerű, takarékos gazdálkodás érdekében. Kettős körben helyezhetjük el a fejlődést szolgáló, gyarapodó kiadásokat A belső kör az előbbi és a hasonló eseteket fogja át, azokat tehát amikor az objektív szükség határozza meg a cselekvést. A külső körbe viszont azok a tények kerülnek amelyek csak látszatra kísérői a fejlődésnek, valójában szervezetlenségre, pazarlásra, célszerűtlen kiadásokra figyelmeztetnek. Példával élve: a beruházási javak árszínvonala a negyedik ötéves tervben jóval lassabban nőtt, mint a beruházásoké. A kettő közötti különbség fényt vet a szervezés — a tervezés, előkészítés, kivitelezés — alacsony színvonalára. Azaz a fejlődés költségei így is folyamatosan „növekedhetnek”, ám a joggal idézőjel közé kívánkozó növekedés mögött nem áll semmi, sőt, haszon helyett csupán kárunk származik ilyesfajta kiadásainkból. Arányok mércéié A műtrágyagyártásban a földgáz felhasználása — az eddigi szén helyett — ötven százalékkal csökkentette az energiaszükségletet. Apró adalék ez ahhoz, hogy miért érdemes vállalni a földgáztermelés növelésének fökozódó kiadásait, illetve miért járulunk hozzá a nemzetközi földgázvezeték építésének költségeihez. Másfajta bizonyíték: a mélyalmos baromfinevelés technológia továbbfejlesztett változatának alkalmazása nyolc-tíz százalékkal nagyobb beruházási összeget követel, mint a kiinduló megoldás. Érdemes vállalni a többletet? Igen, mert a nyereség a korszerűbb technológia esetén 45— 50 százalékkal bővül! Ráfordítás és hozam aránya az a mérce, mely kimutatja; mégéri-e a fejlődés azt az összeget — vagy akár szellemi erőfeszítést, eszközfelhasználást stb. —, ameny- nyit költeni kívánunk, kényszerülünk rá. Nem szószaporítás az utóbbi — kívánunk, kényszerülünk — kettőzés. Hiszen az ötödik ötéves tervben — egyetlen elemet kiragadva — nemcsak az előirányzott 35 millió tonna szovjet kőolajat kell megvásárolnunk ahhoz, hogy egyetlen népgazdasági területen se legyen fennakadás, hanem dollárok millióit is kiadhatjuk más országokban, a tőlük vett olaj fejében. Ne tegyük? A kőalajfelhaszná- lás radikális korlátozása visszavetné az energia- és vegyipart, ennek következtében a gépiparban, a mű- anyagfelhasználásban, a mezőgazdaságban keletkeznének zavarok... A tényekkel szembenézve Sok tekintetben tehát meghatározottak a választási lehetőségek, s ezért a tényekkel mindig szembe kell nézni. A döntések nem attól függnek, hogy mit szeretnénk, hanem,attól, mit lehet tennünk, mi áll módunkban. A fejlődés indokoltan növekvő költségeit vállalni kell, s mert ezek folyamatosan emelkednek, mind nagyobb figyelmet szükséges szentelni a fölös, a társadalmilag nem indokolt kiadásokra. Az idén például 8.8 milB- érd forintot költenek a vil- lamo6energia-iparban beruházásokra. Ez a summa az erőművi — és hálózatfejlesztés szükséges fedezete. Am aligha kell bizonygatnunk, hogy amit a 8,8 milliárd forint segítségével létrehoznak, - abból majd pa- zaríunk is, silány termékekbe ölt energiával, üresen futó gépekkel, fölös szállításokkal, égve hagyott fénycsövek, villflnykörték..milUói- val. S ha így nézzük a szó- banforgó összeget, beláthatjuk: a tényleges fejlődéshez kevesebb is elég lenne. Ami persze nemcsak a villamosenergia felhasználás esetében igaz, hanem minden más területen ugyanúgy érvényes. S éppen ezért, bár, nagyon lényeges, hogy menynyibe kerül a fejlődés, egyre inkább arra a kérdésre kell válaszolnunk helyi és társadalmi értelemben, hogy annyiba került-e, mint amennyibe kellett, vagy annál többe. S ha többe, akkor ne a fejlődéssel, hanem — a megvalósítókkal szálljunk perbe. M. a. A jászlad ányi Vegyesipari Szövetkezet tmk-lakatosai szerelik a présgépeket az újonann épült Fémtömegcikk üzemben. Az új csarnokban a termelés előreláthatóan márciusban kezdődik. Az alapítók alapítói Negyedszázada kezdődött... I Elsárgult újságokat lapozgatok. Amiről akikor _ írtak, az ma már történelem. „Túrkevén elkezdődött ...” „Tovább gördült a lavina Túrkevén ...” „Túrkeve után Karcagon is megmozdult a föld ...” Szinte naponta számoltak be riportok, tudósítások, képriportok a téesz-szervezésről. Aztán eljön a nap, ami azóta is ünnepnek számít Túrkevén. 1951 februárjában, hazánkban elsőként, ki tehetik az országút mellé a táblát: termelőszövetkezeti város. Madarász Imre ekkorra már három éve téasz-tag volt — Szegény napszámos családban születtem. Nemhogy földünk lett volna, de még házunk sem volt Mindig ott laktunk, ahol apám, anyám munkát kapott Az iskolai szünetet eleinte li-ba- pásztorkodással töltöttem, 12 éves koromtól pedig kanásznak álltam. A felszabadulás után az öt hold föld magában kevés volt a háromgyermekes (saladnak, ezért Pestre jártam pénzt keresni. Kezdtem erősödni, hazajöttem hát és. itthon vagy a környéken lcubi.kol- tam. így aztán nekem kellet sokat bizonygatni, hogy jobb lesz a közös. — Hogyan kezdődött? — Lefoglaltuk a Domo- kosné féle kilencven-vala- hány hold földet, és 1948 őszén Rákóczi néven összeálltunk. Ugyanakkor alakult a Vörös Csillag, a Rákosi és még egy téesz, amelynek a nevére már nem is emlékszem. A következő év tavaszán ez a négy gazdaság egyesült, és azóta is Vörös Csillag a neve. — Bizony a kezdet! időszakban se igavonó-állatunk, se vetőmagunk nem volt Munkába menet sokszor üresen vittük a tarisznyánkat — A javulás mikor kezdődött? — Amikor elkezdtünk a rizzsel foglalkozni, mert 35— 40 mázsát is adott holdja. Akkorra már — 1951-ben körülbelül 1200 tagot és 10 ezer hold földet számlálhatott a gazdaság — olyanok is beléptek, akiknek volt lovuk, sőt olyan is akadt köztük, aki gépet hozott magával. Állami támogatást kaptunk, a gépállomás is segített — Elekor már vezetőségi tag voU? — Igen, még 1949-ben beválasztottak a vezetőségbe. Fizikai dolgozó voltam 1962- ig, akkor neveztek ki brigádvezetőnek, gondolom azért, mert időközben megszereztem a növénytermesztő szakmunkásbizonyítványt Tíz esztendeig álltam ugyanannak a brigádnak az élén, majd 1972-ben befejeztem a mezőtúri mezőgazdasági technikumot, és ekkor megválasztottak elnök- helyettesnek. Ezt a feladatot az egyesülés napjáig, 1976. január elsejéig láttam el, azóta csoportvezető vagyok. — Nem bánja, hogy alacsonyabb beosztásba került? — A Búzakalász, a Táncsics és a Vörös Csillag azért választotta a közös utat, mert így hatékonyabban tud majd gazdálkodni. Egy 17 ezer hektáros üzem érthetően magasabb végzettségű szakembert követel, ez így természetes. — A tanult emberek nagyon sokat tehetnek a kevésbé műveltek sorsáért is. Az 50-es évek elején például hiába kaptunk műtrágyát, mert akadtak olyan „okosok”, akik inkább a kútba öntötték vagy elásták, ahelyett, hogy kiszórták volna a földekre. — Most már elégedett? — Mindig többet akar az ember, de azt hiszem, azzal mindent megmondok, hogy a zárszámadás szerint tavaly nem 15—20 forintot fizettünk ki egy 10 órás műszakra, mint akkoriban, hanem 136-ot Kiss Imre sorsa kezdetben csak annyiban különbözött Madarász Imréétől, hogy ő még nehezebb körülmények között gyerekeske- dett Még kicsi volt, amikor édesapja meghalt, úgyhogy cselédként érte meg a háború végét. — A 10 hold földet a gyenge felszereléssel megművelni csak kínlódás volt, ezért amikor Bedő Lajos bácsi — aki nekünk jó ismerősünk, a Táncsics téesz-nek pedig vezetője volt — szólt, hogy lépjek be a csoportba, nem tétováztam. Jobb volt a megélhetés az igaz, viszont azt is elmondhatom, hogy 1952-ben azt is nagyon meggondolták, hogy „protekciósán”, ki kap ötven kiló búzát kenyérre. Kezdetben tanulni sem tudtam, mert mindig azt néztem, hogy hol nagyobb a kereset. Előbb gyalogmunkás, majd fogatos voltam. A számokkal viszont mindig jól bodogul- tam, és ezért 1968-ban csapatvezetőből bérelszámolóvá lettem. Ezt a munkát két-három évig csináltam, akkor bíztak meg az egyik növénytermesztési brigád vezetés évaL — Könnyen vállalta? — Csudát! Vonakodtam egy ideig, de aztán arra gondoltam, hogy majd segít a tapasztalat. A hetet, nyolcat addigra már befejeztem estin, de aztán láttam, hogy akármekkora tapasztalatom van, jobb lesz, ha beiratkozom a törökszentmiklósi mezőgazdasági technikumba. Már csak egy évem van hátra. — Az egyesülés hírét hogyan fogadta? — Eleinte ugyanúgy, mint a többiek: egy kicsit sajnáltam a Táncsicsot. De aztán már én kezdtem mondogatni, hogy ne sajnáljuk a régit, mert a jövő még többet hozhat. Kaszanyi István egy tizennégy tagú család gyermekeként cserélte fel a kubikus munkát a téesz-tag- sággal. ö az 1950-ben alakult Harcos, későbbi nevén Búzakalász Termelőszövetkezetbe lépett be. — Az uraságnál fogatos voltam, megszerettem ezt a munkát, ma is a bakon ülök. — Valami különbség azért csak van? — Már hogyne lennel Az utóbbi időben 38—45 ezer forintot is megkeresek évente, Igaz, azért tavasztól — őszig menni kell még vasárnap is, de én megtaláltam a számításomat, másutt sem kapnék nagyobb fizetést. Pláne, hogy most egyesültünk még jobb lesz. — Miért? — Valahogy ml mindig rosszabbul álltunk, mint a másik két téesz. azt hiszem azért, mert nekünk gyengébb volt a földünk. Erről ugyan senki sem tehet, viszont csak jól esik az embernek, hogy ez a különbség is eltűnik. A munkát megszoktam, a három gyereket is felneveltem, de mostanában mégis inkább mondogathatom este az asszonynak: jó helyütt alszunk, aztán reggel jöhet a dolog. Ilyenek az alapító téeszek alapító tagjai, vajon milyen ember lehet az elnökük? fFolytatjuk) Braun Ágoston Vasdokíor Amikor a tiszafüredi MHD üzemcsarnokában este 10 órakor befejezi munkáját a délutános műszak, Földesi Attila, a gyár radiológusa, előszedi berendezéseit, hogy megvizsgálja a darulábak, tornyok hegesztéseit. Mire minden berendezést levisz a csarnokba, már csend van a gyárban. Ha nincs ember, mozgás körülöttük, félelmetesek a gépmonstrumok. A radiológus röntgenfelvételeket készít a hegesztett varratokról, azt kutatja, nem maradt-e hegesztés után valahol egy piciny, veszélyt rejtő gázzárvány, vagy ' hajszálrepedés. Ha maradt, ki kell javítania annak, aki csinálta. — Ezeket a varratokat is ugyanúgy röntgenezem, mint a mellkast az orvos — mondja Földesi Attila, miközben a dán kapcsolókészüléken néhány gombot elfordít — No. most menjen innen vagy negyven méterre, mert maga nem kap veszélyességi pótlékot Most meglövöm ... Elmegyek, pár pillanat múlva utánam jön. A kapcsolókészülék villog. — Annak, amit most csinálok, mindjárt maga is látni fogja a végeredményét A mintegy egy méter magasan, vízszintesen fekvő 5 tonnás portállábon végigfutó hegesztésen egy filmszalag fekszik. Alatta a „röntgenágyú”, ami sugarakkal „lövi” a kívánt helyet. A íilm- szalagon megjelenik a hegesztés képe. — Mióta csinálja? — 21 éves korom óta, tizenhét éve. — Mindig éjszaka? — Nem, csak ha emberek vannak a munkadarab közelében. Veszélyes lehet a sugárzás. — Gyakran bukkan hibás varratra? — Ritkán. Füreden kitűnő hegesztők vannak. Az első osztályúnak követelt hegesztést is könnyen végzik. Mindjárt meggyőződhet róla. Villanyt gyújt A filmcsíkokon szépen, egyenletesen futnak a hegesztés vonalat Még az olvadás „pikkelyei” is szépen kivehetők. — Hibátlan munka. Rövid adminisztráció. Plaskó Károly és hegesztőtársai napi munkáját hibátlanként dokumentálja a radiológiai vizsgálat Sx. X <
