Szolnok Megyei Néplap, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-13 / 10. szám
ma. Január 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Í5 Petőfi szellemében V iSCSI1111*51 délelőtt, valamivel tíz után a járókelők lUäCl liíijj Szolnokon arra figyelhettek, fel, hogy a szemerkélő esőben ifjúgárdisták egyenruhában, és ünnepi öltözetben diáitok sorakoztak fel a Petőfi utca sarkán lévő szakmunkásképző intézet előtt; majd hangszalagról 43-as indulók csendültek fel, azután ünnepi szavak kíséretében a Petőfi emléktábla koszorúzása következett. Tiszteletadás az intézet névadójának, s ami a hagyományos ünnepi esemény szépségét kiteljesíti: a forradalmár költő emlékének azok is adóztak, akiket a vem közös szeretete vezérelt egybe ezen a délalőttön. Versmondók hajtottak fejet, majd a legméltóbb emlékezés: az emeleten, a díszteremmé átalakított tanári szobában felcsendültek Petőfi költeményeinek sorai. És. Petőfi mai utódainak költői szavai, Illyés Gyuláé, Benjámin Lászlóé, Váci Mihályé, Csőri Sándoré, Garai Gáboré, s a sor még korántsem teljes, mai magyar líránk széles és színes, panorámája tárult fel leendő szakmunkások, vers-mondó fiatalok szereplése nyomán. Cisaknem harminc versmondó, a megye szakmunkásképző Intézeteinek küldöttei léptek pódiumra és a szépségek délelőttjén az értelem fényétől ragyogtak fel a megidézett költők sorai, gondolatai; érzelmei. Tiszta, világos értelmezésben és sallangmentes megfogalmazásban, mintha a jövendő szakmunkásai igazolni akarták volna: a líra logika is. A vers- mondók korszerű felfogással, a logikai törvényszerűségek felől közelítettek a megszólaltatott versek érzelmi magjához. Húsz éve hagyomány már, hogy a vers szerelmesei ilyen formában találkoznak a Petőfi nevét viselő szolnoki. intézetben, de soha még ennyire letisztultán egységes mezőny nem volt együtt. A beszéd módjában, a kiejtésben talán itt-ott akadt szeplő, de a gondolat, az érzelem Internálásában hamis hang annál kevésbé. És semmi öntetszelgés, mai érzelmek és mai gondolatok közlésének vágya hajtotta kivétel nélkül a Lányokat és a fiúkat. Tudás, erkölcs, szorgalom testesült meg a produkciókban. A vers jellemnyítogaíó, erősítő és jóra bátorító varázslatának lehettünk tanúi mindarwyian, akik részesei voltunk az eseménynek. Díjat is osztottak. Szokás szerint elsőt, másodikat, harmadikat, s akik kapták — Marton Adrienn (Szolnok, 605. intézet), Masáth Katalin (Mezőtúr 626. int.), Holovicz Magdolna (Szolnak, 633. int.) boldogan vették át jutalmukat. De a szépen és ihletett környezetben megrendezett seregszemlének jutalmában a versmondók lázas Ifjú csapatának valamennyi tagja részeltetett: a verssel való barátságban, szövetségben — hisz közülük többen már évek óta szerepelnek hasonló versenyeken, — a szépség varázslatának részesei lehettek. Ókét hallgatva mily jó volt tapasztalni, hogy van mondanivalójuk a világról, s a megszólaltatott vers a bennük kavargó, testet ölteni kívánkozó gondolataik kifejezésére is lehetőségül szolgál. Mintha csak magukat keresnék a megszólaltatott versekben. ßlflpfkPiflßft hangulatú délelőtt, amelynek meg- H& CItiCinclabil teremtésében eredményesen fáradozott a Petőfi szakmunkásképző intézet ifjúsága és tanári kara, ettől és így kapja igazi értelmét. V. M. Kórusba ború A téma nem új, de sajnos még mindig aktuális. Néhány hónappal ezelőtt lapunk hasábjain is beszámoltunk arról, hogy feloszlott, pontosabban kettévált az országszerte híres, ezüstkoszorús diplomával kitüntetett jmszladányi énekkar. S hogy miért írunk most újra erről? Azért, mert a kedélyek még mindig nem csillapodtak le, még mindig tart a jászladányi „kórusháború”. Párfmunka és munkásművelődés . A sikerrel kezdődői" A történet 1958-ban kezdődik, akkor alakult az énekkar. Pár érv múlva a helyi vegyesipari szövetkezet ós az ÁFÉSZ lesz a közösség patrónusa, s az énekkari tagok döntő többsége is e két munkahelyen dolgozik. Az első komoly bajok furcsa mód akkor kezdődnek, amikor a kórus megszerzi az ezüsikoszorús címet. A siker ugyanis jónéhány új énekest „toboroz”. Egyre inkább területi jellegűvé válik az együttes, ám a hat fős vezetőségből négy hely mindig a vegyesipari szövetkezeté.. ..A vita mégsem az „újak” és a „régiek”, hanem a karnagy ós a régiek egy csoportja között robban ki,. s a szemé-, lyeskedésig fájul. A karnagy megsértődik, lemond (kétszer is), de visszahívják. A kórusqn belüli zűrzavar híre mind inkább elterjed, így a községi tanács vb is napirendre tűzi az ügyet. De hiába a tucatnyi okos határozat, a bomlást már nem lehet megállítani. 1975. áprilisában tizenegynéhány kórustag (valamennyien a vegyesipari szövetkezet dolgozói) különválik, új csoportot, új kórust alakít A kicsit hosszúra sikerült bevezető után az illetékeseké a szó: — Ez az , egész nem több, mint egy elfajult generációs vita — mondja a karnagy, Kalmár István. Amikor Ga- valdik Mihály, a vegyesipari szövetkezet elnöke tudtomra adta, hogy új kórust alakít azokból, akik engem „utálnak", már biztos voltam benne, hogy a „maradékból” jobb énekkart csinálok, mint a régi volt... A szétválás óta megszűnt a veszekedés, a vita. A negyvenöt fős kórus minden tagja ugyanazért a célért dolgozik, valamemy- nyien bizonyítani szeretnénk. Puccs áprilisban ' — És sikerül? — Úgy érzem, sikerült. Az áprilisi „puccsot” követően több ízben is nagy sikerrel szerepeltünk, olyannyira, hogy televíziós szereplésre kaptunk meghívást. — Mi a véleménye a „másik” kórus munkájáról? — Még nem hallattam őket. A hírek szerint nem megy nekik, s ezt nem is csodálom... — Visszafogadná a csoportot? — A hangadók kivételével igen. — Visszamennének? — kérdezem pár perc múlva Lázár Mihályt, az új kórus elnökét. — Amíg Kalmár a karnagy, nem. — Mi a kifogásuk ellene? — A magatartása... _ ??? — Semmibe vesz bennünket, a maga akaratát kényszeríti a kórusra... Ráadásul szakmailag sem megfelelő. Az ezüsíkoszorús diplomát csak a zsűrinek köszönhettük. — Az új kórusban jobb a szakmai munka? — Nem... A karnagyunk, Varga Erzsiké most tanul, és sajnos, nincs zongoránk se. Kalmár kitiltott bennünket a művelődési házból, pedig Deákcentenárium1 A söjftörí Közséjd Tanács és az Országos Műemléki Felügyelőség közös erőből helyreállította Deák Ferenc szülőházát — reformkori politikus haláiániaík 100. évfordulójára. Az egyemeletes barokk udvarház kxvül-belül visszanyerte régi pompáját. A január 28-i évforduló alkalmából a község kulturális központjává avatják a Deák-házat A Deák-centenáriumra ugyancsak az Országos Műemléki Felügyelőség helyreállította a Deák-család sírboltját magában foglaló ke- hidai temetőlrápolniát A XIII. században emelt román stílusú kis templom a kor építészetének egyik legszebb emléke. Kiskun müxeum Űj köntösben Kiskunfélegyházán befejezték a Kiskun Múzeum patinás épületeinek felújítását. Üj „köntöst” kapott a főépület, az országos börtönügyi múzeumépület, valamint a hátsó udvarba 13 éve beépített 116 éves kiskunsági szélmalom. A múzeum a felújítás idején is fogadta a látogatókat. Állandó és időszaki kiállításait a múlt évben is több mint tizenötezren tekintették meg. A megfiatalodott öreg múzeum idei első kiállítását a Kecskeméten élő Pál- fy Gusztáv szobrászművész alkotásaiból nyitja február 8-án. a zongorát a vegyesipari szövetkezet vette. Két beszélgetés, kétféle vélemény. Vajon kinek ad igazat dr. Baranyi Imre, a nagyközségi tanács vb — titkára, aki maga is énekelt a régi kórusban? — Én nem tartottam a távozókkal, ez a véleményemet is jelzi. Meggyőződésem, hogy nem a karnagy üldözte el a csoportot. — Akkor? — Kisebb, nagyobb viták minden közösségben vannak, a megoldás ugye többnyire mégsem ez? Nálunk az volt a baj, hogy a „sértett fél” mindig eltúlozta a sérelem nagyságát, s ráadásul ennek megfelelően válaszolt. — Az „adok-kapok” még mindig folyik? — Sajnos, igen. Néhány napja kaptuk meg a vegyesipari szövetkezet levelét, melyben arról értesítik a tanácsot, hogy 1976-ban már nem járulnak hozzá a nagyközségi ifjúsági és közművelődési alaphoz. — A „kórusháború” miatt? — Nem ezzel indokolják, de az alapvető ok szerintem mégiscsak ez. Sírjak vagy nevessek, töprengek hazafelé a kocsiban. Felnőtt emberek gyerekes „haragszomrádot” játszanak. .. Adok — kapok meddig? Magamban már-már legyintenék az egész ügyre, amikor egyszer csak végigfut bennem, hogy mennyi mindent elrontott ez a játék. Elvette a közös éneklés örömét, évekre visszavetette egy jóhírű kórus munkáját, s most lám még a nagyközség köziművelődésének egészét is veszélyezteti. Nem sok ez egy kicsit? Ideje volna, ha ezt végre Jászladányban is észrevennék. Hérész Dezső HOSSZÚ TÁVRA szóló feladatokat ad a pártszervezetnek a közművelődési párt- határozat. S noha gazdasági, szervezeti teendőik is jócskán lesznek a következő hónapokban, ezek sem terelhetik el figyelmüket a kulturális munkáról. Érvényes ez az üzemi pártszervezetekre is, hiszen a közművelődés előterében álló munkásművelődés fejlesztése közvetlenül kapcsolódik tevékenységű körükhöz. Az odafigyelésre, a rendszeres törődésre kötelezi őket a XI. kongresszus határozata is, mely kimondja: „Fordítsunk különös gondot a munkásosztály tudatának gazdagítására, kulturálódására”. A pártszervezetek elsősorban éppen akkor szolgálhatják a munkásművelődésit, ha következetesen hirdetik és magyarázzák f öntess ágát, a társad,alompolitikai és a gazdasági célok megvalósításával való szoros összefüggését. S erre most különösen szükség van, hiszen régi betegségünk, hogy az új feladatok láttán elfeledkezünk a régebben megfogalimaizottakról; már kevésbé érezzük fontosnak azokat. Holott az űj ötéves tervben megjelölt gazdasági feladatok kifejezetten igénylik a dolgozók szakképzettségének, tudásának fokozását, a (készséget az önművelésre. Lényeges feltétele ez annak is, hogy előbbre lehessen lépni az üzemi demokrácia tartalmi elmélyítésében. A szocialista életmód elterjesztése, a közösségi szemlélet és magatartás erősítése ugyancsak közvetlenül összefügg a művelődés iránti igény felkeltésével és növelésével. A pártpolitikai munka előtérben álló feladatait az üzemi pártszervezetek tehát csák akkor tudjak jól megoldani, ha közben nem szorul háttérbe a munkásművelődés fejlesztése, s az erre irányuló fáradozást szervesen beillesztik a mindennapi tevékenység egészébe. Természetesen ezután sem a pártszervezeteknek kell közvetlenül foglalkozniuk a szakmai és az általános műveltség fejlesztésével. (A politikai műveltség bővítése jórészt közvetlenül rájuk hárul, ez azonban már „begyakorlott” része a pártmun- kánafc.) Elsősorban a helyi tevékenység fő irányát szükséges meghatározniuk, gondoskodva az erők összehangolásáról, összefogásáról. Régi tapasztalat, ipgy a szakszervezet, az ifjúsági szövetség, az üzem művelődési intézményei, a gazdasági vezetés akkor képesek a lépést egyeztetve és hatékonyan cselekedni a munkások műveltségének fokozásáért, ha a pártszervezet igényli ezt, segítséget nyújt hozzá ós ellenőrzi. A MINDENNAPI tapasztataitok és tudományos felmérések egyaránt igazolják, hogy a munkásra: vedödés térképén akadnak még úgynevezett „fehér foltok” (elegendő utalni a bejárók, a segédmunkások, az üzemi termelésbe most bekapcsolódó nők, a munkásszállásán lakók műveltségének hézagaira). Sok dicséretes törekvés született már e „fehér faltok” eltüntetésére, s ez a buzgalom a jövőben sem lankadhat. A legfőbb figyelmet azonban a pártszervezeteknek mégsem erre a területre, hanem a munkásság törzsgárdájának, alapvető magjának további művelődésére célszerű fordítaniuk. A termelés szükségleted, mint társadalompolitikád céljaink. Amellett az energiák hasznosításának is ez a leggyümölcsözőbb módja, mert ha a munkásság fő rétegeiben tovább erősödik a művelődés becsülete, akkor ők szinte automatikusan magukkal ragadják az elmairadottabba- fcat is. Ezért ajánlható, hogy a pártszervezetek elsősorban a törzsgárda művelődését ki- eérjéfc figyelemmel, erre összpontosítsák erőfeszítéseiket. Különösen hasznos, ha ebben a tekintetben is még jobban építenek a szocialista brigádok mozgalmára, amelyet méltán, nevezhetünk a mun&ásművalődési célok legfontosabb, legkövetkezetesebb hordozójának. Az alap- szervezeti vezetőség és a pártcsoportok megfontolt tanácsai, a brigádokban dolgozó párttagok személyes példája nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy e közösségek kulturális vállalásai na a „felsőbbsógnek” szóló formális felajánlások legyenek, hanem álljanak összhangban az adott üzem valóságos szükségleteivel, az egyes brigádok és azok tagjainak műveltségi állapotával, szakmai perspektíváival, közéleti feladataival és érdeklődési körével. A pártszervezet sokat segíthet abban— tanácscsal, bírálattal, az érdeklődés felkeltésével, a szükségletek tudatosításával —, hogy a brigádok ne bejegyzésre alkalmas eseményeket és rendezvényekre szóló belépő jegyeket gyűjtsenek a brigádnapló és a majdani értéikeliés számára, hanem 'dolgozzák ki tagjaik kulturális fejlődésének gyakorlati programját. Olyan programot, amely mindenki számára a saját személyiségének fejlődéséhez leghasznosabbat ajánlja. Az ilyen vállalkozásokra azután jól épülhetnek a művelődés olyan közösségi formái — brigádklub, fórum, a brigád önképző köre stb. —, amelyek ugyancsak nagyon érdemesek a pártszervezet támogatására. A MUNKÁSSÁG magvámafc, törzsgárdájának művelődését előmozdítani az idei pártpolitikai munkának is előtérben álló feladata. Az ötéves terv eredményes megvalósításéban éppoly kevéssé nélkülözhető ez, mint az üzemi demdkráciándk a munkásosztály vezető szerepének további erősítésében. Gy. L. A szeretet ajándékai Tavaly áprilisában a TITÁSZ Vállalat karcagi üzemigazgatósága szocialista szerződést kötött a kisújszállási fiúnevelő otthonnal. A szerződés létrejötte után a vállalat segítsége csakhamar anyagiakban is megnyilvánult. Ötezer forint értékű könyvet vásárolt az intézmény negyven — elhagyott vagy árva — tanulója számára. A kapcsolat ápolását a karcagi üzemigazgatóság Zrínyi Ilona szocialista brigádja vállalta. Minden szombaton más brigádtag jelenik meg az intézetben, és elviszi magával a tízéves Oberna Istvánt, akinek neveléséért külön is védnökséget vállaltak. A kis patronált így tizenhat karcagi háznál talált gondoskodó családanyára. A közelmúltban a Zrínyi brigád együtt látogatott el a kisújszállási nevelőotthonba. Ajándékkönyveket vittek az intézet gyermekeinek.
