Szolnok Megyei Néplap, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-11 / 9. szám

1976. január 11. ■OLNTOK MEGYEI NÉPLAP O A főiskolai premier után Vizsgaláz Jászberényen Kócskeresők, , szárított kutya koponya.,. Látogatás a füredi Bíiss Pál Múseiimbari A rési tiszai halászélettel is megismerkedhetnek a mú­zeum állandó kiállításának látogatói „Csak legalább a kilences tételt húzzam” — fohászko­dik hangosan a vizsgate­reimbe induló hallgató. — Ha mást húzok, megbukom — mondja, bár magában jól tudja, hogy a többi tételt is átvette, de valahogy ehhez ragaszkodik, ebből tudna iga­zán „brillírozni”. Ilyen, s eh­hez hasonló mondatok gyak­ran hagaanak el a napok­ban a főiskolákon, egyete­meken. Vizsgaidőszak van. Isiirerkeáés az etikával A jászberényi Tanítókép­ző Főiskolán 366 nappali ta­gozatos, január 15-től pedig 355 levelező áll „szorítóba” 4—5 tantárgyból, némelyik­ből metán kétszer is. A diák- éleit velejárója az utóvizsga, a hallgatók körében az a szó­lás járja, hogy nem is igazi diák, alkinek nem volt utó­vizsgája. A harmadévesek etikavizsgáján szerencsére még nem volt „igazi diák”. Ott] értünkkor a 2. számú csoport kollokvált A csen­des szemináriumhelyiségben négyen dolgoztaik, jegyzete­ket készítettek. Tubics Erzsébet készült el először, ő volt az első vizs­gáz» - aznap. Tétele az etika fogalma, kategóriái. Alapo­san végiggondolt vázlata nagy segítséget nyújtott a feleléshez. Szép, kerek elő­adást hallottunk. A vizsgáz­tató még feltett néhány kér­dést, de a válaszolt igazolták, hogy a hallgató érti is az anyagot. Tudja is, érti is, tehát: jeles. A kint várakozóik szinte nekiestek kérdéseikkel: Mit húztál? Nehéz volt? Erzsi A Jászsági Népi Együttes művészeti vezetője Papp Im­re, a jászberényi művelődési központ igazgatója. — Hogy esett Önre a vá­lasztás? — Jó tíz éve kerültem a Lehel Vezér Gimnáziumba tanárnak. Már altkor szeret­tem volna egy népi együt­test alakítani, de nem sike­rült Az osztályomból taní­tottam be néhány fiatalt nyitótáncra egy-egy jelesebb rendezvényre. így esett rám a választás, amikor a város vezetői népi együttes létre­hozását határozták el. Er­kölcsi és anyagi támogatá­sukat azóta is élvezi az együttes. — Csak azokét? — Korántsem. A kezdeti sikerek után mind több se­gítséget kaptunk a helyi üzemek és a téeszek mellett az ipari szövetkezetek váro­si, megyei és országos szer­veitől. külföldi utakat kö­szönhetünk az OKISZ-nak. — És a hazai pálya? — Tavaly a nagy számú Itthoni fellépés mellett a Népművelési Intézet javas­latára a Fejér megyeiek mellett az országból mi vet­tünk részt a Kulturális Mi­nisztérium és Veszprém me­gye Tanácsa által fenntar­tott ama+őr művészeti tá­borban. örülünk annak is. hogy a megyei szervek nép- tánc-r'é"',,ene bázisú-ívnek jelölték ki Jászberényt. En­nek a követelménynek is eleget szeretnénk tenni. Ezért indítottunk „C”-kategóriájú, hároméves néptAnc-tanfo1 va­mot, amelynek negyvenhat résztvevője a megye külön­azit sem tudta, melyikre vá­laszoljon előbb, miközben az indexét nézte. Hátha rosz- szul látta bent... — Kész a félév. Mi jöm ez­után? — Ma hazautazom Kisúj­szállásra, februárig a szak- dolgozatomat írom, utána egy hónap gyakorlat, s már­ciusban vissza Jászberénybe a második félévre. S hogy utána hová? Ezt még nem döntöttem eL Miközben beszélgettünk a többiek a jegyzeteiket la­pozgatták kihasználva az utolsó perceket. Jó másfél óra sem telt bele s minden­ki levizsgázott. Elszállt a vizsigaláz... Lencse Gyula főiskolai do­cens, a marxizmus—laniniz- mus tanszék vezetője elége­detten. nyugtázta a teljesít­ményt. — Ez a csopnt sem rosz- szaibb, mint az eddigiek. Bu­kás nem volt, az osztályza­tok többsége hármas, négyes, de akad jeles is. Ügy tűnik, a hallgatóik szívesen tanul­ták ezt a tantárgyat, ame­lyet szeptember 1-től tanít­juk először. Azóta, hogy in­tézetünk főiskolai rangot ka­pott. Persze az itt megszer­zett ismeretek értéke majd néhány hónap múlva a gya­korlatban dől el. Az Éj képzés eltys A főiskolai tan tervben nemcsak az etilka tanítása az újdonság. Ennél sokkal nagyobb változás a szákkol­légiumi rendszer bevezetése, amely jelenleg még csak az böző helyeiről verbuválódott A néptánc és a népzene fel­lendítése ezzel a célunk. — A tanfolyam rendez­vényein egyébként minden alkalommal táncházat is ren­dezünk. A Tisza Táncegyüt­tes zenekara mellett a sa­játunk játszott eddig a tánc­házakon. s a jövőben közre­működik majd a Sebő együt­tes is. — Reméljük, hogy a tan­folyam hallgatói képessé tudják majd tenni csoport­jainkat mind a színpadi, mind a táncházi követelmé­nyek kielégítésére. A kettő­nek szoros kapcsolásban kell lenni egymással, mert a színpadi szereplés eleve kel­lő gyakorlattal rendelkező táncosokat kíván. — Együttesüknek nincs utánpótlási gondja? — Szerteágazó kapcsola­tunknak köszönhetően nin­csen. Közel kétszáz fiatal — a kisdobosoktól az egyete­met végzettekig — táncol nálunk. — Az együttes hatása mi­ként érződik a művelődés­ügy más területein? — Csak egyik része az együttes a művelődési köz­pont tevékenységének — ezt valljuk és hangsúlyozzuk. Sajátos eszközeivel közös célkitűzéseinket kell szolgál­nia. Táncosaink, dalosaink — az adott téma követelmé­nyeinek megfelelő létszám­ban — más művészeti cso­portokkal együtt szerepel­nek például műsoros este­ken, lépnek fel a / honisme­reti szakkör rendezvényein. Van úgy, hogy csak kettő­jükre hármukra van szűk­elsősöket éi’inti. A kötelező tantárgyak mellé még két tárgyat választanak a hall­gatok érdeklődésűiknek meg­felelően. — Kezdetben irigyeltük a felsőbb éveseket, .mivel rájuk már nem vonatkozott az új rendszer — mondta a tisza­ién ői Borbély Margit, aki a pedagógiai vizsgájára ké­szült. — Nekünk sokkal töb­bet kell tanulnunk, több a vizsgánk, kevesebb a szabad időnk. Később persze rájöt­tünk, hogy ennek sok előnye van. A végzés után nagyobb lehetőségünk lesz az elhe­lyezkedésre. mivel népműve­lők vagy könyvtárosok is le­szünk egyben, a tanári dip­lomát pedig egy év alatt megszerezheti ük. Hefei IgpaszWÉ Andrási Béla, a főiskola főigazgatója így összegezte az első félév tapasztalatait: — Az első éveseink eddigi vizsgaeredményei s a félévi munkájuk szerint a hallga­tók körében népszerűségre talált a szakkollégiumi rend­szer. Mindannyian választot­tak egyet-egyet az ének, rajz, orosz és testnevelés, vala­mint a népművelés, pedagó­gia és könyvtár tantárgycso­portból. Kétségtelen, hogy az ilyen rendszerű képzésé a jövő, mert ez nagyobb lehe­tőséget biztosít a hallgatók­nak. Talán korai még erről beszélnem, de én úgy érzem, hogy a főiskolai premier jól sikerült.. T. G. ség. Azt akarjuk, hogy meg­értsék; a tánc, az ének nem öncél, nemcsak szakmai kö­vetelményének kell eleget tenni. Ezért élünk minden meghívással. Felléptünk már csűrben, klubban, s a te­mesvári operában is. Neve­lési szempontok miatt mel­lékesnek tekintjük a fellé­pés színhelyét. Azt tartjuk: a fiatalok akkor élvezik a táncot, s a nézőknek is csak akkor szereznek örömet, ha nem a színpad az elsődle­ges számukra, hanem a tánc szépsége. — A szakmai fogások el­sajátítása mellett a közös­ségi ember kialakítása a cél. Ezt segíti a nemrég megalakult KISZ-szervezet is az együttesben. Biztató eredményeink már vannak ilyen vonatkozásban is. Ta­valy például a társadalmi munkáért ezüst plakettet kaptunk a városi tanácstól. — Terveik? — Kiforrott terveink még nincsenek, mivel most dol­gozunk a művelődési ház tervein, s az együttes prog­ramja annak csak egy része. Elképzeléseink természetesen vannak. Tizenöt-húsz éves múltra visszatekintő együt­teseket megelőzve az észak­magyarországi fesztivál har­madik díját nyertük el ta­valy. Tavasszal újabb erő­próba vár ránk: Kecskemé­ten lesz a minősítés — most bronz II. fokozattal rendel­kezünk — arra szeretnénk felkészülni. S mindenekelőtt a nevelési követelmények­nek eleget tenni. — Az említettek mellett természetesen minél többet szeretnénk fellépni megyei közönség előtt. E gondola* jegyében tervezzük nyári táborunkat is Jászszentand- ráson. Táborozásunk célja néptánc- és népdalgyűjtés a megye különböző részein. S. B. A parknak is beillő portá­val övezett, tornúcos, feihér- faiu, oszlopos, népi klasszi­cista stílusú épület a tí&za- iúraui Kiás Pul Múzeum otthona. 1840 körül, jobbágyi közmunkával nemesi kúriá­nak épült. Ahogy a régi írá­sokból kiderül, a Kárpátok­ból szállították az épületfát, a köveket pedig a Blikkben termebták ki. A néphagyo­mány szerint azonban csak 1843 után került ez a terü­let földesúri birtokba, még­pedig „úri praktikák” követ­keztében. Addig köztérül ötnek számított. Fürednek ez a ré­sze, ahol a szegények legel­tették libáikat. LiúJ-bxi, a nagy aszály évében az éhező- keit a Lipesey kúria gazda­asszonya segítette ki marók kölessel, babbal — s adomány fejében egy papírt íratott alá az analfabéta jobbágyokkal. Csak a későbbiekben derűi, fény arra, hogy jótétemé­nyéért — ilymódoa „mon­datta le” a szegényeket liba- legaKüük használati jogá­ról. A jobbágyokra nézve még szomorúbb végeredménye volt az örökmegváltás szán­dékának. A tiszafüredi föl- desűrtól 159 jobbágy meg­vásárolta a füredi hatúr fe­lét, amelynek körülbelül há­romnegyed részét 1701-ben és 1721-ben ki is fizették, 1733-ban a birtok későbbi urai, Veres László és Pápay Fárisz Ferenc be­pereltek jobbágyaikat a teljes vételárért, akik „megfeledkezve az eddig le­rótt adósságról”, önként le­mondtak a föleiről. Ebből hosszú, egészen 1930-ig tartó pereskedés született. Sok sok perköltséggel, perirattal és napjainkig fennmaradt törté­nettel. Az ilymódon három- negyedrészt megvásárolt, az­után elveszített földhöz tartozott Pusatakócs fele is, ezért a jogaik után futó pó­ruljárt jobbágyok késői le- származottait is „ Kócske- resők”-nek csúfolták. Br. Füvessy Anikó múze­umigazgató gyűjtéseiben, ta­nulmányai között lapozgat­va több ehhez hasonló tör­téneti-néprajzi adat ötiák szemünkbe. A dolgozatokból, amelyek remélhetőleg a rr^ú- zeum 1977-es centenáriumán kötetben látnak napvilágot, sok mindent megismerünk Tiszafüred történetéből. S a réigi iratok között tallózva, sokszor jókat vadulhatunk is. Például a 18. századi bűnpe- rek egyikén, melyben a férj bepanaszolja feleségét. A vád szerint a menyecske nem gondoskodik uráról, van egy tehenük bár, de ő még csak túrós étkeket sem ehetik be­Voltak évek, amelyekben megkérdőjelezték az öntevé­keny művészeti csoportok, még inkább az amatőr szín­játszás létjogosultságát. De az idő és a körülmények, továbbá az eredmények be­bizonyították, az öntevékeny művészeti csoportok az ön­művelés és a nevelés fontos fórumai. — Hogyan értékeli a me­gyében működő színjátszó csoportok helyzetét, munká­ját? — a kérdést Bicskei Gábornak, a Népművelési Intézet munkatársának tet­tük fel. — Sajnos, Szolnok megyé­ben nincs egyetlen, központi — úgynevezett' — „nagy együttes” sem. Hiányzik, kellene. De négy-öt orszá­gosan is számon tartott cso­port működik a megyében. — Hány színjátszó cso­portunk van tulajdonkép­pen? — .erre már Horváth Ferenctől, a Ságvári Endre megyei művelődési központ csoportvezetőjétől kaptunk választ lőle. Ezzel szemben öt-hat asszony jár a házhoz, és megissza az ő pálinkáját. Nam is hinnénk, milyen élők napjainkban is a bo­szorkányokról, rontó embe­rekről, „ódó és kötő” prak­tikáikról, táltosokról szóló történ.'lek. A múzeum gyűj­teményében szerepel egy olyan szárított kutyakopo­nya, amelyet még 1930-ben is használtait! Ijedtség „gyó­gyítására”. Edényben meg­párolták a koponyát, s a föl- szálló gőztől a gyáva ember­be „beleszáRott a kutya bá­torsága”. A pénzkeresés sokhelyütt elterjedt szokását különö­sein Szent György nap éjsza­káján gyakorolják. Ahol éj­nek évadján „lángot vet a föld”, ott a kincs. De még biztosabb módszer a hagyo­mányok szerint, ha „hete­diknek született gyerek hét­éves (korában ac éltükörrel” megy a határba. Tiszafüredi öregek emlékezete szerint volt olyan gyerek aki Pénz­ásó Pista halmán a tükörben „1 dézsa arany, egy dézsa ezüst”-öt, körbe aggatott gyé­mántokat látott, s egy „Dá- rius kincsét” őrző embert, akit akkor öltek meg, ami­kor a kincset elásták. Pénz­ásó Pistáról egyébként sok sok történet kering Tiszafü­redem, ennek gyűjtésére, feldolgozására vállalkozott most dr. Füvessy Ani­kó. A foggal szüle­tett, táltosnak tartott ember Borsodban élt, mígnem egy szakállas férfi jelent meg ál­mában, aki felszólította, — ássál itt, meg itt fiam; kincset találsz. — Ezért tele­— A diákszínpadok közül tizenhetet tartunk számon, valamint harmincöt külön­böző üzemi és ÁFSSZ-együt- test — Ezzel szemben mind­össze négy-öt működési en­gedéllyel rendelkező szín­játszó rendezőről tudunk. Olyanokról, akik dolgoznak is. Nos, a különböző feszti­válok bizonyítják is: „baj van”, — mármint a szaktu­dással, a színvonallal. Ezt a kétéves rendezői tanfolya­mot, amelynek vizsgaszüne­tében beszélgetünk, ugye azért rendezték, hogy szak­képzett emberek kerüljenek a csoportok élére, — Igen. — A tanfolyam, 1973-ban, negyvenhárom hallgatóval indult. Tizenhármán vizs­gáztak. Sajnos, csak ennyien. Ebben is megmutatkozik a közművelődési pályákon je­lentkező, elképesztő fluktuá­ció. Ügy gondolom, szeren­csés lett volna a különböző művelődési tutézményekr pedett át Tiszafüredre, ahol a „jelenésnek” eleget téve szorgalmasan ásogatott is 1739-ben bskövetkezott halá­laiig. Arról nem emlékeznek meg sehol, hogy a szeren­csétlen eszsbomlott akár egy lyukas garast is talált volna. De a róla elnevezett Pista-halom már sok érde­kes leletet szolgáltatott a ré­gészek számára,_____________ A tudomány sokszor gya­rapodik babonákból, hiedel­mekből. Ráolvasó szövegeik nélkül természetesen, de a gyógyfüveket felhasználja az orvostudomány, a szájról szájra terjedő „jeles tettek­ből”, eseményekből okul a történelem. Tiszafüred törté­netének értékes adalékai származnak mesélő kedvű öregektől, ládafiákban, pad­lások zugaiban őrzött régi levelekből, feljegyzésekből. Helyénvaló, ha ezek a múlt­béli emlékek a Kiss Pál Mú­zeumba kerülnek különösen most, hogy a múzeum száz­éves évfordulójára készül. De ahhoiz, hogy a felújított épületben új állandó kiállí­tás, a Malom utca 12-ben, a régi Nyúzó-féle házból a mesterséget bemutató Faze­kas ház szülessen, hogy ezek­ből a ma még hiányos ada­tokból teljesórtékű feldolgo­zás készülhessen, mindenki­nek segíteni kell. Régi, hasz­nálaton kívüli munkaeszkö­zökkel, edényekkel, levelek­kel, írásokkal — és megőr­zött történetekkel, emlékek­kel. Így válik majd valóban méltóvá Tiszafüredhez 1377- ben a kívül-belül megújult múzeum. Egri Mária né I dolgozó, szakképzetlen vagy „éppenhogycsali” pa­pírral rendelkező művészeti előadókat is meghívni erre a tanfolyamra. — Nem lehet rá kötelezni őket — Még nagyobb baj... De hiszen a művészeti elő­adók többsége valamilyen művészeti csoporttal foglal­kozik, amelyhez szükségesek az alapvető beszéd- és moz­gás technikai, rendezés el­méleti, dramaturgiai isme­retek. A tanfolyamon a tizenhá­rom vizsgázó éppen ezekből a szaktárgyakból — többek között — bizonyította tudá­sát. A vizsgabizottság elége­dett volt a hallgatók felké­szülésével — csakhát akkor örülnénk igazán, ha az elis­merés legalább harminchá­rom újdonsült színjátszó rendezőt illetett volna, nem tizenhármat — ti — Csűrben, klubban, operában Bemutatjuk a Jászsági Népi Együttest Műsorukból háromszor sugárzott részleteket a Finn Televízió. Csehszlovák és román újságok méltatták erényeiket. Egyszóval az alig négy éve alakult Jász­sági Népi Együttes már sikert aratott több országban. Tavaly — mindenekelőtt megyei közönség előtt — hetvenkétszer léptek fel, és 150 ezer nézőjük volt. Arisztotelésztől Brechtig Vizsgáznak a színjátszó rendezők

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents