Szolnok Megyei Néplap, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-09 / 7. szám
1976. január 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Társadalmi munka fizetésért ? Látszólag mosolyogni - valóan naív a kérdés: mitől „társadalmi” a társadalmi munka? Egyrészt: társadalmi munkát általában minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül szokás végezni, az efféle tevékenységért nem jár fizetség, s ezt mindenkinek jó tudnia, aki ilyesmire vállalkozik. Az egyetlen „fizetség”: a köz- megbecsülés, ami joggal kijár azoknak az embereknek, akik szabadidejük feláldozásával, vagy megrövidítésével a közösségért dolgoznak, fáradoznak. Viszont — s ezért is naivitás efféle kérdéseket feltenni — ugyan ki az, aki minden esetben és szigorúan betartja a társadalmi munkavégzés e fontos szabályát? S ha valaki nem tartja be, akkor vajon mitől „társadalmi” a társadalmi munka? Feltehetően csak attól, hogy annak nevezik, jóllehet ez- esetben csak valamiféle külön feladat ellátásáról beszélhetünk, rendszerint munkaidőben és az előírt produktív munkáért járó fizetésért. Ez a sajátságos és sajnos széles körben elterjedt gyakorlat az amúgyis szűkös munkaidő alapot lényegesen megkurtítja. A sok-sok közügyekért fáradozó mellett ki ne ismerne olyan társadalmi tisztségviselőket is. akik ..társadalmi munkát végzek” felkiáltással, lázas buzgalommal csellengik át a munkaidőt, jól tudva, hogy tevékenységük általában nemcsak ellenőrizhetett n, hanem megakadályozna lat'an is. Mert az esetek többségében minden megbízatás mögött tekintélyes megbízó^áil- nak: ilyen-olyan szervezetek, különböző rangos, vagy éppen csak mondvacsinált bizottságok. Ezeknek feladataik, akcióprogramjaik, munkaterveik vannak.- amelyeket végre kell hajtani valahogyan, s végre- kell hajtatni valakikkel. Kikkel? A társadalmi munkásokkal. Akik — már a feladatok jellegéből következően is — többnyire csak munkaidőben tehetnek eleget megbízatásaiknak. Csak akkor lehet elkészíteni az amatőr és általában nem sokra használható felméréseket, statisztikákat; csak munkaidőben lehet „ügyintézni” és adminisztrálni az ügyesbajos dolgokat, intézkedni és eljárni, tárgyalásokat folytatni, ilyen-olyan értekezleteket kreálni, sőt: csak munkaidőben lehet tagdíjakat beszedni, viszonylag csekély értékű, de annál elnyújtottabb gyűlésekre járogatni. S ha mindezt lehetne esetleg máskor és másként, akkor is minek ezen töprengeni, minek ezen a jól bevált gyakorlaton változtatni és újítani, egyáltalán miért komolyan venni 'a társadalmi munkát, ha egyszer hovatovább senki, nem egyszer még a megbízók sem veszik komolyan? A Gazdaságkutató Intézet vizsgálatai és számításai szerint a rendelkezésre álló munkaidőalap 20—25 százaléka (2—2,5 milliárd óra) veszendőbe megy. Ebből kb. egymilliárd óra a munkahelytől való fél, egy órás hiányzások Aniatt. Ha ezeket a veszteségeket csak 10 százalékkal sikerülne csökkenteni, akkor annyi többlet múnkaidőt nyerhetnénk, ami 150 ezer ember munkába állításával egyenlő. Senki sem vizsgálta ugyan, hogy a sok elvesztegetett munkaórából mennyi leírató az úgynevezett társadalmi munka rovására, megkockáztatnám: az eddigi gyakorlat jócskán hozzájárult ahhoz, hogy ezek áz adatok így alakultaik. Tanúim például azok a művezetők, akiknél a műszak kezdetekor rendre- sorra jelentkeznek a beosztottak — az ilyen-olyan bizottsági tagok, a különböző tisztségviselők és mások —, hogy most ide-oda-amoda kell menniük, ezt, azt, amazt kell intézniük. A munkafegyelemről — meglehet: éppen társadalmi munkában és hivatalos munkaidőben — szervezett tanácskozásokon időnként óvatos felszólalások is elhangzanak: valahogy racionalizálni kellene a parttalan és gyakorta értelmetlen „társadalmi” munkát. Valószínű, hogy itt is — mint a termelő munkában is'— elképzelhető a jobb szervezés, az ésorerűsí- tés, az, hogy lényegesen csökkenthetnék az efféle megbízásokat, hogy kiszűrhetnék a felesleges és párhuzamos tevékenységeket, hogy megszüntethetnék a formális munkavégzést. Lfinde?en érdem« ien. ____________ ne eltöpreng eni minden munkahelyen, márcsak azért is, hogy felértékeljék a társadalmi munka rangját, becsületét, de legfőképpen azért, hogy a munkaidő minden óráját azzal töltsék ki amire való: értékalkotó munkával. Vértes Csaba Elkészült Tihany rendezési terve A VÁTI elkészítette a Tihanyi-félsziget komplex rendezési tervét, amely a maga nemében első az országban. A tervezők egyeztették a táj-, a természet- és a műemlék- védelem közös érdekeit. Elsődlegesen fontosnak tekintették a félsziget természeti, építészeti és néprajzi értékeinek megmentését, konzerválását. A rekonstrukció során újjárajzolódik a félsziget térképe: kialakítják a körbevezető sétautak, a gerincutak és az erdők sétányainak gyűrűs szerkezetét. A terv előírja a táj jellegének megőrzését. Ebben jelentős szerepet kap a szőlő- művelés. Pince-présháza]cat a kijelölt helyeken is — csak minimálisan 1800 négyzetméteres nagyságú • telken, 30 négyzetméter alapterületen, a hagyománynak megfelelő stí- iusban lehet építeni. Előírás, hogy a telkeket kizárólag sövénykerítéssel lehet elválasztani. Jól illeszkedik az általános te-rvbe az Országos Természetvédelmi Hivatalnak az az elképzelése, hogy újból feltöltik vízzel az egykori külső tavat, amely nemcsak új színfoltja lesz a félszigetnek, hanem természetes fészkelőhelyet is kínál az egyre gyérülő madárvilágnak. Hímzett térkép Baranyáról Hímzett térképet készített Baranya megyéről Hervai Mihály pécsi lakos, aki baleset, illetve betegség miatt cserélte fel a bányamunkát a kézimunkázássa\ Szebbnél szebb munkái közé tartozik Baranya megye hímzett térképe. amelynek elkészítésére félezer órát áldozott. A nagyméretű térkép felső részét magyar, alját délszláv, két oldalát német motívumok díszítik. . _______— « * 1 25 ezer látogató Csaknem százhuszonötezren keresték fel tavaly az ország egyik legszebb barokk-klasz- szicista stílusú épületét, a nagycenki Széchenyi kastély-múzeumot. A XIX. századi állapotának megfelelően restaurált kastély májusban fogadta a legtöbb érdeklődőt; egy hónap alatt több mint húszezren jártak Nagy- cenken. Tavaly 1600 tárlatvezetésen ismertették a múzeum gazdag dokumentum- anyagát. HÉT NYOMDAIPARI VÁLLALAT kooperációban fény szülő üzemet létesített Budapesten, hogy korszerűsítsék az ofszetnyomást. A Debreceni Alföldi Nyomda is részt vesz ebben a vállalkozásban azzal, hogy itt készítik elő a kéziratokat, a lyukszalagokat. Az üzemrészben augusztus elsején kezdődött meg a munka* és januártól már teljes kapacitással dolgoznak. Képünkön: Rázz Lászlóné fényszedőoperátor munka közben Nyugalom, terített asztal Rákóczi-ünnapságsk SzÉoicÉan — Sakk — mondta elégedetten Becskereki József. — Te lépsz, Albert. — Az öreg Albert bosszúsan tette arrébb az egyik figurát, tudta, hogy veszített. — Matt! . Czinege Albert felállt az asztaltól, legyintett egyet és átült az asszonyokhoz. Az ajtóban megjelent Kun Sán- dorné fehér köpenyben. Odament hozzá egy nénike: — Hétfőn fürödni szeretnék. — Jól van, anyuka. Az ablaknál Dávid Józsi bácsi ült a piros műbőrfotelban, és újságot olvasott. Nő- hányán a társalgónak kinevezett előtérben pipáztak. Fagyai néni, talpig feketébe öltözött asszony, szótlanul ült, valahol nagyon messze járhatott. A többiek még az almaszószt, meg a főtt húst ették az ebédlőben. • Kunmadaras, öregek napközi otthona. Hét évvel ezelőtti kép: megkopott ház, színtelen ablakkeret, rongyos házfal, lünóleumos padló vén, agyonnyűtt bútorok, pucér falak, -két helyiség és hét magányos öreg. Ma: színesre festett falak, hideg-meleg víz, fürdőszoba, konyha, szerény, de új bútorok, meghitt környezet. Negyven, magányos idős ember otthona. — Rengeteg munkánk fekszik ebben a házban — mondta Kun Sándonné, az otthon vezetője. Kezdetben egyedül láttam a javításokhoz. Az ajtókat befestettem. Aztán egy nyugdíjas szobafestő bácsi jött, és azóta is ő festi ki a helyiségeiket minden évben. — Kitől kapott még segítséget? — Tavaly összesen 32 ezer 138 forint értékű társadalmi munkát végeztek nálunk a kunmadarasiak, amikor bővített-ük az otthont. Itt-volt a TIGÄZ, és a vízművek kun- madarasi részlegének szocialista brigádja, a víz- és gázvezeték bekötése után a takarítást a helyi ÁFÉSZ női szocialista brigádja végezte. Régóta jár már hozzánk egy ápolónő, aki felírja a gyógyszert, Ina már elfogyott, neun kell az öregeknek órákat eltölteni az orvosi rendelőben egy receptért. — Törődnek-e azon túl az idős, magára maradt emberekkel, hogy itt ellátják őket? — Van egy „házi” szociális gondozónőnk, szintén az elmúlt évtől, -aki mos a rászorultakra, tiszta ágyneműt ad, fát vág és kitakarít. Sajnos, a házi gondozás még nem oldódott meg. — Józsi bácsi mit vár az új évtől? — Dávid József letette az újságot. — Először is jó termést. Magamnak? ... Nyugalmat, terített asztalt... — És Fagyai néni? — Én?... Én is hasonlókat. — ábrahám — Gazdag programmal emlékezik meg Szabolcs-Szat- már megye népe II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulójáról- Az ünnepség sorozat már e hónap végén megkezdődik. Január 29—31 között Nyíregyháza és Va;a fogadja annak a tudományos vitaülésnek a résztvevőit, amelynek napirendjén a Rá- kóczi-szabadságbarc befejező szakaszának, utolsó éveinek értékelése, feldolgozása szerepel. A megyei Rákóczi-emlékbizottság tervbe vette, hogy a korszakot kutató és jól ismerő történészek, tudományos munkatársak bevonásával „Rákóczi-amlékórát minden középiskolában” címmel mozgalmat indít, amelynek keretében a megye középiskoláiban és szakmunkás-képző intézeteiben történelem órákat tartanak a vezérlő fejedelem életéről, munkásságáról. A fejedelem tevékenysége lesz középpontjában a nyíregyházi nyári egyetemnek s ugyancsak ez kap fő hangsúlyt a középiskolások nyári megyei honismereti táborában is. * A nyíregyházi állami levéltár gondozásában új, korábban még nem publikált adatokat tartalmazó kiadvány jelenik meg. Vásáros-namény- ban pedig — a fejedelem tiszai átkelésének emlék-ér^ — felavtják II. Rákóczi Ferenc mellszobrát Téglagyűjtemény Bács-Kiskun megyében egyedül a pataji múzeum gyűjti a népi építészet helyi emlékeit. A lebontott vagy átalakított, több évszázados sövény-, döngölt-, vályog vagy téglafalú pataji öreg házak néprajzi értékű, tartozékai mind múzeumba kerülnek. A legújabb szerzemények egyike például 200 éves, szép barokk díszítésű mestergerenda. Nem kevésbé értékes az a 120 éves fiókgerenda-darab, amely eddig ismeretlen helytörténeti adatot „közöl”. Vastag ácsceruzával írták rá annakidején, hogy Dunapatajon, 1856-ban 108 ház leégett. A nagymúltú település építészetének fejlődésére lehet következtetni á ritka érdekes évszámos tóglagyűjte- ményből. Áz utóbbi 250 év alatt gyártott több mint száz tégla került eddig a múzeumba. Karcagi fa nyolc gyümölcse Í3-) Iff, ndrási Imre, a tisza- PJ&k földvári Lenin Ter- melőszövetket főál- 1-attenyésztője, így emlékezik a gyermekkorra. — Az elemi iskolát Karcagon kezdtem, de később kikerültünk tanyára, Retek Kovács, egy módos gazda házába, ahol mázolt föl-dű teremben tanítottak bennünket. De ez nem tartott sokáig, mert néhány év múlva már Be- t rekfürdőre jártunk át. Ebből az időből máig fennmaradt a családban egy történet : 1940 telén rettenetesen hideg volt, és a megfagyott hó tetején mentünk iskolába. Borzasztó jeges szél fújt velünk szemben, nagyon fáztunk. Laci öcsém kitalálta, hogy ha levesszük a kabátot és kifordítjuk, akkor a szél is megfordul. Így is cselekedtünk, de nemhogy melegebb lett volna, hanem még a kezünket sem tudtuk zsebre tenni, majd lefagyott EL SEM LEHETNE ZAVARNI — Hogy lett a tanyai kisdiákból egy nagyüzem vezetője? — Nálunk az volt a jellemző, hogy a családból valaki mindig tanult. Mivel nem voltunk módosak, az első két bátyám még csak kétéves gazdasági iskolát végzett, én és. az öcsém leérettségiztünk, a két legfiatalabb testvérem pedig már főiskolára is járt. Jómagam mindig csak munka mellett tudtam tanulni, januárban fogok államvizsgázni, pedig már 47 éves vagyok. — Érettségi után állami gazdaságba kerültem, de akkor ott is ugyanolyan kezdetleges volt a felszerelés, mint a téeszekben. Kunmadarasról Szentimrére vitt az utam, és ezek az üzemek jó nevelőnek bizonyultak, mert Tiszaföldváron már tizenhárom éve vagyok, s úgy érzem eddig megálltam a helyem. — Elégedett ember? — Szeretem a foglalkozásomat is, talán azért, mert nehéz. Itt nincs szabad szombat, éjjel-nappal törődni kell íz állatokkal. Sokszor mondogatják a többiek: nem lehet megfizetni azt, amit mi csinálunk. Ez nem igaz. Ha szereti az ember a szakmáját, akkor előbb-utóbb megtalálja a számítását is. — Világéletében állattenyésztő akart lenni? — Először a növénytermesztésben dolgoztam, és teljesen véletlenül kerültem más munkakörbe. A gazdaságban éppen nem volt állattenyésztő, s pont engem neveztek ki erre a posztra. — Mint amikor egy gyereket hátrakiildenek a csapatból kapusnak... — .. .és ottragad. így történt velem is, de. most már el sem lehetne innen zavarni. Andrási Laj06 Szolnok megyétől elég távol dolgozik, a kisbéri Virágzó Termelőszövetkezet főkönyvelője. — Hogyan került el az Alföldről? — Veszprémben voltam katona, s annyira megszerettem a Dunántúlt, hogy később ide is költöztünk. — De a szülői ház örökségét magával hozta? — Valóban mindannyian szeretjük a földet, a mező- gazdasági munkát és a vidéki életet. Az én esetemben azonban az igazsághoz az- is hozzátartozik, hogy eredetileg máshová húzott a szívem. Abban az időben latint, angolt, németet oktatták a gimnáziumokban. Elég jó nyelvérzékkel áldott meg a sors, az irodalmat is -kedveltem, szerettem volna magyar—-angol vagy magyar— német szakos tanár lenni. Felvételi kérelmemet 1950- ben azzal utasították el, hogy ilyen pedagógusokra manapság nincs sükség. Bár a továbbtanulásom előtt az volt a legnagyobb akadály, hogy a család anyagi helyzete 1947—52 között rosszabb volt, mint azelőtt bármikor. Ezekben az években hihetetlenül keveset termett a föld, s bizony pénz sem jutott volna arra, hogy én egyetemre járjak.. — Következett a munka. — Igen, érettségi után két héttel már állami gazdaságban dolgoztam. Itt tanulhattam, előbb képesített, majd mérlegképes könyvelő oklevelet szereztem. — Ennyi év elteltével él-e meg a vágy a katedra után? — Talán... De nem ! Az előzmények ellenére is szerencsésnek tartom pályaválasztásomat. Mint már említettem, termászetkedvel'ő vagyok, ha időm engedi, szívesen kertészkedem. Amióta 1955 őszán kineveztek főkönyvelőnek, a számok tükrében mindig magam előtt látok egy gazdaságot, s ez leköt, Ambicionál. Gondolom, a két öcsém is valami hasonlót érezhetett ajtkor, amikor az egyetem után néhány évvel szakmérnökire jelentkezett. 1 (Folytatjuk.) Braun Ágoston #
