Szolnok Megyei Néplap, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-08 / 6. szám
1376. január 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ÚJ fórum a munkahelyeken MÁR-MÁR KÖZHELLYÉ deklarálódott igazság, hogy nem sokat érnek a túlhaladott, a társadalom fejlődésétől, a gyakorlati élettől elmaradott jogszabályok. Formálisan egy ideig még érvényt szerezhetnek nekik, de tartalmuk megkopik, és már nem érvényesek azokra a társadalmi viszonyokra, emberi kapcsolatokra, amelyeket születésük pillanatában szabályozni kívántak. Ez történt az 1962-ben hozott jogszabállyal is, amely a vállalati, társadalmi bíróságok működését, hatáskörét szabályozta. Több mint egy évtized alatt a munkahelyi demokrácia fejlődése és további szélesítésének igénye túlhaladta, kereteit szűknek találta. Helyette az új év első napján a társadalmi bíróságok újjászervezését szabályozó törvényerejű rendelet lépett életbe. Az új szabály teremtette lényeges változás, hogy most már nemcsak a vállalatoknál, hatnem minden munkahelyen — hivatalokban, intézményekben, szövetkezetekben .— megalakíthatok a társadalmi bíróságok. Az új 1975. évi 24. számú törvényerejű rendelet megszüntette az eddigi felemás helyzetet. Alapelve, hogy a társadalmi bíróságok függetlenek az állami igazságszolgáltatás fórumrendszerétől, és kifejezetten a munkahelyi demokrácia továbbfejlesztését szolgálják. Bűncselekmények és szabálysértések elbírálására nincs jogkörük. A szocialista együttélés szabályai ellen vétőkkel szemben járhatnak eL S a szankció, amelyet kiszabhatnak, figyelmeztetés, dorgálás és megrovás. Nagyon lényeges, hogy ezentúl őik is kezdeményezhetik az alkoholisták kötelező gyógykezelését. Tagjaira a szakszervezeti bizottság és a dolgozók is javaslatot tehetnek. Figyelemre méltó a rendelet biztosította lehetőség,jmely szerint a munkahelyen működő társadalmi bíróság érdemi döntés nélkül felkérheti „ítélethozatalra” azt a szocialista brigádot, amelynek az érintett dolgozó tagja. Sőt mi több, maga a szocialista brigád is kezdeményezheti az eljárást. Azokon a munkahelyeken, amelyeken nem alakítanak önálló társadalmi bíróságot, egy-egy konkrét ügy elbírálására is létrehozhatják. HA A MUNKAHELYI kollektívák élnek az új törvényadta Tehetőséggel, érvényesítik alapelveit, a közösségi felelősségre vonást, a szocialista együttélési szabályok betartását, az újjászervezett társadalmi bíróságok a munkahelyi demokrácia egyik fontos fórumává válhatnak. K. K. Új bélyegek A Posta idei bélyeg-kiadási tervéről tájékoztatta a sajtó képviselőit szerdán Ju- hari Istvánná postavezérigaz- gató-helyettes. Beszámolt arról, hogy a Fosba az idén 22 bélyegsorozatot, illetve külön alkalmi bélyeget és blokkot ad ki;'az összesen 76 darab bélyeg értéke 253 forint. Az idei bé- lyeigkiadás számos jubileumról, jeles történelmi eseményről emlékezik meg. Az év első bélyegét még januárban kiadja a Pénzjegynyomda, 50 éves fennállása alkalmából jelenik meg. Festmény- bélyegsorozatoj; adnak ki II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója alkalmából. Bélyegblokk készül a mohácsi csata 450. évfordulójának emlékére, s alkalmi bélyeg kerül forgalomba a méterrendszer bevezetésének, az első távbeszélő összeköttetés megteremtésének, a győr— Sopron—etbenfurti vasút megalapításainak 100. évfordulójára. A vezérigazgató-helyettes hangsúlyozta: a kiadásnál elsősorban azt tekintik, hogy a bélyeg értékcikk, a bérmentesítést szolgálja. Ezért például a sorozatokból az idén elhagyják a 80 filléres, az 1,20 a. 2,50 és a 3,50 forintos értékeket, s a leggyakrabban használt 40 és 60 filléres, 1, 2, 3, 4 és 5 forintos bélyegeket adják ki. A blokkok értéke többségiében 20 forint lesz. PÁLYAVÁLASZTÁSI TANÁCSADÓ Évente ötszáz diák fordul meg az intézetben Ki ne ismerné a kisgyermekkor „pályaválasztásai?".^, Űrhajósnak, katonának, mozdonyvezetőnek készülnek a, fiúk, míg a lányok többsége cukrász, fodrász, doktor néni szeretne íennC A pályaválasztás jó játék — egészen az igazi pályaválasztásig. A Szolnok megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézetben évente ötszáz diák — 60 százalékuk általános iskolás — fordul meg. — A legtöbb a munkánk szeptembertől februárig — mondja Cserfalvi Gyula, az intézet igazgatója. A jelentkezési lapok nagy részét Ilyenkor kapjuk, szinte az utolsó pillanatokban, s éppen ezért a pályaválasztónak gyakran három hónapot is ■ kell várnia a tanácsainkra, javaslatainkra. — Honnan jelentkeznek a legtöbben? A jelentkezők háromnegyed része városi iskolákban tanul, 60 százalékuk munkásszülok gyermeke. — A tapasztalatok alapján miért fordulnak az intézethez tanácsért? — A legtöbb esetben azért, mert nincs a tanulóiknak semmiféle elképzelésük egy- egy hivatásról, szakmáról. Másrészt ellenkező a szülők és az iskola véleménye a gyerekek pályaválasztásáról. Az okok között szerepel az is, hogy a tanuló több irányban tehetséges, s ezért nem tud dönteni Végül sokan egészségügyi okokból kérnék felvilágosítást. v — Javaslataikat bizonyára Vizsgálatok előzik meg... — Természetesen. Már á jelentkezési lap is tartalmaz értékes információkat. A tanulóknak huszonhét kérdésre kell válaszolniok, amelyekben magukról és a választott szakmáról vallanak, s ezt kiegészíti az iskola pályaválasztási felelősének jellemzése. Itt az intézetben különböző teszteket, kéz- ügyességi feladatokat oldanak meg a fiatalok, s minden jelentkezővel beszélget a pszichológus is. Mindezek alapján állapítjuk meg. hogy a gyéréit milyen pályára alkalmas. — A tanácsadáson kívül hogyan segítik a pályaválasztást? — Évente több ismertető füzetet adunk ki az egyes szakmákról, . . elhelyezkedési lehetőségekről. A Pedagógus Továbbképző Intézettel közösen továbbképzésekeV tanfolyamokat szervezünk az iskolák s az üzemek pálya- választási felelőseinek. — Melyek az intézet további tervei? — A jövőbeli ‘is indítunk a tavalyihoz hasonló pályaválasztási beszélgetéssorozatot a végzős diákoknak, s megjelentetjük ismertető füzeteinket is, a szakmákról, az elhelyezkedési lehetősé- gefcről. Szorosabb kapcsolatot építünk ki a KlSZ-szer- vezettel, az úttörőmozgalommal. Nagy feladatnak tekintjük elérni azt, hogy » fiatalok ne kampányszerűen, hanem folyamatosan ismerkedjenek meg az egyes szakmákkal, s idejében döntsenek arról, mik akarnak lenni. Azt szeretnénk, hogy hozzánk csak azok forduljanak tanácsért, akik igazán rászorulnak. Persze természetesen ők sem az utolsó percben, hanem legalább a végzést megelőző tanévben. S ha már a tervekről van szó, hadd említsem meg végül, hogy rövidesen beköltözhetünk új otthonunkba, a József Attila úton. A megfelelő környezet minder^ bizonynyal majd még eredményesebbé teszi munkánkat, T. G. DELIZSÁNSZ A soproni postaigazgatóság fennállásának 125., valamint a mozgó postaszolgálat 100. évfordulóján ünnepséget és kiállítást rendeztek Sopronban. A legnagyobb érdeklő- üést a lóvontatá- sú delizsánsz aratta, amelyet az érdeklődők kipróbálhattak, sétakocsikázást tehettek vele a városban „Leiéit” munkakönyvvel szói a régiekkel, a korábbiaknak sincs hitele. Ha csupán egyik társadalmi kötelezettségének tartja a sok közül a nyugdíjasok üdvözlését, ha nem éra, hogy itt többről van szó, mini hogy a megjelenésére számítsanak, rossz vágányra tévedt Nemcsak formailag, a lényeget tekintve is. A taláikezMen egy asztal mellé kerülő emberek ugyanis többnyire csak itt, és csak az évnek ezen az egyetlen napján találkoznak. Pedig nem ragaszkodnának feltétlenül a fehér asztalhoz. Szívesen látnék egymást többször a régi körülmények között: a műhelyben, a munkapadnál. Mégsinos rá mindannyi ufcnak módja. A „hiányszakmákban” a remeteietek lehetővé teszik, hogy a nyugdíjasok, az óraszámok korlátozása nélkül, dolgozhassanak. Ezek azonban az évtizedeken át is legnagyobb igénybevételt követelő foglalkozások, érthető hogy a nyugdíj biztonságában élők közül sokan lemondanak a .kettős fizetésről”. Egészségüket. közérzetüket, lassúbb ritmusra váltott napjaikat veszélyeztetné a „másodállásként” vállait teljes munkaidő. ök szabadon választhatnak, a baj nem is velük van. Ahogyan a mezőgazdaságban is a régebbi gyalog- munkások — a képzettség nélküliek, a csak kapáláshoz, répaegyeléshez, földmunkához értők — rendszeres foglalkoztatása okoz gondot, úgy az iparban is a „nyolcszáznegyven órások” helyzete ad okot megfontolásra. Pontosabban: a nyugdíjas találkozók szervezőinek, a köszöntőt mondó vezetőknek kellene jobban magukévá tenniük a rendeletek szellemét, s így a nyugdíjasok ügvét. Létszámhiányról, munkaerőgondokról számolnak be a felettes szerveknek, mégsem számolnak eléggé a munkabíró, még szívesen dolgozó nyugdíjasok „tartalékával”. Nem gondolnak rá, hogy közülük a mostaninál sokkal többen tudnák a nyolcszáznegyven órájukat is hasznosítani, ha kedvezőbb körülmények között tehetnék. A lésznuznkaidő adott tehetőség, a rendeletek pontosan meghatározzák a módozatokat, mégis kevés helyen élnek vele. Ha a nyugdíjasok maguk választhatnák meg az éves „.időkeret” napi beosztását, ha nem néhány hónap alatt, napi nyolc óráfban kellene teljesíteni az engedélyezett óraszámot, többen jelentkeznének. Az eredmény mindenképpen megérné m körültekintőbb szervezést, a valamivel több adminisztrációt. figyelem, »J galmasság — a nyugdíjasok nem igényel* nek mást, mint akiknek a munkakönyvé bent van a gyárakban. Arról nem is beszélve, hogy ők nemcsak egy „lejárt” munkakönyvvel rendelkeznek, hanem munkás évtizedek gazdag tapasztalatával is. Nyugdíjas munkásokat érdemes volna „tanácsadóként” is. alkalmazni a műhelyekben, vagy lehetnének a szakmunkás-nevelés patrőnusal. Ök nemcsak a fehér asztal mellett idéznék emlékeiket — má pedig gyorsabban haladhatnánk segítségükkel. V. El Karcagi fa nyoic gpotaicse C2-) A ndrási János, a legidősebb fivér ma Ti- szaörvényen lakik, nyugdíjas. A családiban neki kellett először mesterséget választani, és ő a karcagi Mezőgazdasági Szakiskolába jelentkezett, ahonnan kitűnő bizonyítvánnyal távozott. A fegyvemeki SVarc uradalom gyakornokaként vitték el katonának. Elég hosszú idő után, 1951-ben állhatott újra munkába, az akkori besenyszögi, mostani nevén Palotási Állami Gazdaság főállattenyésztőjéként Aliig két év múlva Tisza- szentimrére került. — Az állami gazdaságban három kemény évig együtt dolgoztam Gergely Pistával, a mostani államtitkárral. Ö abbán az időben főagronö- mus volt, én pedig üzemegységvezető. Nagyon sokat tanultam tőle, azt is mondhatom, talán ennek köszönhetem, hogy később mind Tiszaderzsen, mint pedig Ti- szaszőlősön operálásom napjáig megálltam a helyemet. — Mi történt? •— Nyomibélfekélyem volt, DOLGOZNI SZÍVVEL-LÉLEKKEL de csak akkor tudtam meg, hogy kilyukadt, amikor már levettek a műtőasztalról. Ezárt vagyok itthon ’73 őszétől. — Nem fáj a szive, hogy ott kellett hagyni a gazdaságot? — Dehogynem! Nehéz volt az átállás, különösen kezdetben, de még ma is. Igyekszik az ember mindig csinálni valamit, hogy ne gondoljon erre, de a gyümölcsfáimat oltogatni mégis csak más, mint milliós terveiket teljesíteni. ■— Szeretem a kertet, szőlőt, húszvalahány fajta barackom van. Olyan körtefám is akad, amelyben tizennégy fajtát oltottam, a tetejére pedig egy piros almát. Jövőre már némelyik tereim, és ennek nagyon örülök, mert így legalább valami értelmét látom a mostani életemnek is. — Találkozik a régi kollégákkal? — Hogyne! Elbeszélgetünk, hogy éppen hol tartanak a munkában. Ha tudok, tanácsot is adok nekik. — Hívják vissza? — Mondják, de én nem mehetek. Itthon különösebb bajom nincs a betegség óta, de nagyüzemben már nem tudnék ugyanolyan jól dolgozni, mimt eddig, gyengébben pedig nem szabad. Nyugdíjazásomkor megkaptam a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést, de szívesen lemondanék róla, ha még tíz évig ismét a határban lelne a reggaL Andrási Lőrinc az abád- szalófei Lenin Terrrfelőszó- vetkezet kalászos ágazatának szakagronómusa, — Nem nehéz ott dolgozni, ahol az öccse az elnökhelyettes? — Lehet, hogy furcsa az, amit mondok, de Pistával elég ritkán találkozom. Neki az irodában van imikább dolga, én pedig legtöbbször a földeken vagyok. Viszont így is van ez jól, hiszen érdekes dolgok sülhetnének ki abból, ha ő lenne a közvetlen vezetőm. — Maga miért ezt a mesterséget választotta? ) —■ NHfunfc ae, hogy apáról fiúra száll a szakma, de emellett, visszatekintve a mezőgazdaságban eltöltött 26 évemre, más miatt is idehúz a szívem. Karcagon például olyan tanáraink voltak, aikik nemcsak arra tanítottak meg, hogyan kell vetni, hanem a kitartásra is. Mert nagyon sok nehézséggel küszködünk néha. Már maga az időjárás is teljesen kétségbe ejthetné az embert. A szántóföld fölött nincs tető, pedig egyszer-egyszer, de jő lenne! Minden gazdaság általában azon van, hogy többet termeljen, de elég egy kéthetes eső, és oda lesz minden. Kezdődhet az átszervezés, törhetjük a fejünket, hogy mivel hozzák be a kiesést. — Ez az árnyoldal. És höl a napfény? — Egy szép tábla, búza vagy bármelyük más növény kelése. Amikor ezt látjuk, szinte más ritmusban ver a szívünk, hiszen ami előttünk van, az maga az élet Ha ebbe belegondolunk, aikkor azt érezzük, hogy semmi sem volt potyára. Erre nevelem a fiatalokat is, akik a kezem alá kerülnek, mert azt vallom, rajtunk, idősebbeken is múlik, milyen szakember tlesz a kezdőkből, megmaradnak-e ennél a mesterségnél. 1 — Sokat változnak & tolok? — Mimt maga a mezőgazdaság. Ha húsz vagy akár csak tíz évvel ezelőtt is azt mondja nekem valaki, hogy az abádszalóki földeken 50 mázsa kukoricát termelünk, kinevettem volna. Pedig most már évek óta j óval többet fizet ez a növény. No így vannak a fiatalok is: Sokat tudnák, de kényesebbek, igényesebbek is. Ha a kukoricának megtudunk adni mindent mert megéri, akkor a jó szakembereken sem szabad garasoskodni, hiszen nélkülük nincs eredmény. — Mire gondol? — Nem a lakásra, a fizetésre, mert az már nagyjából rendben van. Inikálbb a művelődési,' kulturálódási lehetőségeket kellene ütemesebben fejleszteni falun is. fis nem utolsó sorban a vezetőknek meg • kell találni azt a hangot, amire odahallgatnak a többiek, mert anélkül lehetetlen előbbre lépni. Azt hiszem ez utóbbi a testvéreimnek is sikerült hiszen egyik sem változtatja gyakran a munkahelyet de még a falut sem hagyják ott szívesen. Imre öcsémet például már egyszer bevitték Szolnokra, de rövid idő után szinte visszaszökött vidékre. (Folytatjuk.) Braun Ágoston Kyiilf a$É “Ss évenként megrendezik a vállalatok, a termelőszövetkezeti gazdaságok. Ahol csak egy kicsit is adnak hírnévre, ez a rendezvény nem marad ki a programból. Ügyes nőbi- zotiságok meghitt hangulatot varázsolnak, s a jelenlévők megadják a tiszteletet a munkában megfáradtaiknak, érezhetik velük, hogy nem feledkeztek meg róluk, ha nem is találkoznak nap nap után, a család tagjaiként tisztelik őket. Az ilyen összejöveteleken már hagyomány, hogy a meghívón jelzett időpontnál jóval korábban nyitott ajtók várják az érkezőket. Ünneplőben jönnek. A legszebb, legkíméltebb ruhadarabok kerülnek elő a szekrényből, mielőtt elindulnának, a nők a szsokásosn á l hosszabban néznek a tükörbe, a férfiak gondosan borotválkoznak. Amikor megérkeznek, rögtön az ismerősöket keresik, egy asztal mellé telepednek. Régi történeteket idéznek, tréfálkoznak. A terített asztal, a borocska feledteti az éveket, olyannak látják egymást, mint régen. Mint akik ma is idetartoznak. De odatartozőnak tartják-e őket mindig és mindenütt a házigazdák? Egyszer egy évben ugyan alkalmat teremtenek számukra, hogy ezt érezhessék, de törőctaek-e velük eléggé az ünnep előtt és az ünnep után? Ebben az egyetlen estében is sok-sok külső jel árulkodhat. Az ünnepi köszöntőben az igazgató mondhat megható szavakat a törasgárda érdemeiről — ha utána, a baTii.fi irált
