Szolnok Megyei Néplap, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-06 / 4. szám
I97G. Január b. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Katiira szovjet Észtsrszáiban NYOMORODÁSIG Megy énkben vendégeskedett Ilze Sávosuk, az Észt Mezőgazdasági Akadémia Párttörténeti és Tudományos Kommunizmus Tanszékének vezetője, valamint Valló Taonisto, ez Észt Tudományt» Akadémia Gazdasági Intézetének igazgatója. Vendégeink előadásokat tartottak a megye városaiban, Szolnokon, Jászberényben, Mezőtúron és Karcagon. Ilze Sevcsuk „A kultúra felődése szovjet Esztóndában” címmel beszélt az Észt SZSZK harmincöt évének kulturális életéről. A széles körű, átfogó előadásból részleteket közlünk. Tömegek a művelődésben A mai szovjet Észtországban a kulturális élet legfőbb jellemzője, hogy nagy tömegek vesznek részt a művelődésben. A szovjet hatalom szélesre tárta a nép előtt a tanintézmények kapuit, és állandóan gondoskodik a közoktatás fejlesztéséről. 1973 végén tizenegy és félszer több egyetemi végzettségű és nyolcszor több középfokú képesítésű szakember volt, mint a háború előtt. Idén több mint háromezer főiskolai és közel hatezer középfokú végzettségű szakember állt munkába a köztársaság népgazdaságában. Érdemes megemlíteni, hogy a kapitalista Észtországban évente nyolcszor kevesebben végeztek főiskolát, mint napjainkban, mégis jelentkezett az „értelmiség túltermelésének” problémája. Ma a lakosság összlétszámához viszonyítva Észtországban tanul a világon a legtöbb egyetemista, mégsincs „túltermelés” értelmiségi szakemberekből. Közülük kerül ki a szocialista kultúra építőinek derékhada. Különösen örvendetes az a tény, hogy a közóp- és felsőoktatási intézményeket végzők száma a jövőben is állandóan növekedni fog. A felsőfokú képzettség megszerzése mindenki számára elérhető. Az országban hat egyetem, főiskola várja a fiatalokat. A legnagyobb s egyben a legrégebbi a tártul Állami Egyetem, amelyet 1802-ben alapítottak. A Mezőgazdasági Akadémiát, valamint a pedagógiai és művészeti főiskolákat a szovjet hatalom éveiben hozták létre. A szovjet iskolának nemcsak az az érdeme, hogy növeli a lakosság általános műveltségét és felkészíti a fiatal szakemberek csapatát, hanem az is, hogy az ifjú nemzedéket a marxizmus— leninizmus eszméi iránti hűségre neveli. Nm'm alkotókedv A kultúra fejlődésének fontos tényezője a testvéri szovjet népek kölcsönös segítése és egymásra hatása. E folyamat egyik konkrét megnyilvánulása például az irodalmi élet és a kiadói tevékenység területén kialakult együttműködés. Ebben nagy ezerepet játszik az orosz irodalom és az orosz nyelv gazdagsága. Az orosz nyelv teszi lehetővé, hogy az észt kultúra eredményei a testvéri szovjet népek közkirt- csévé váljanak, sőt az orosz n> elv segítségével kapcsolódik a kultúra a világirodalomba, az egyetemes művészetbe. A köztársaságban az utóbbi időben az írók alkotó aktivitásának jelentős növekedése figyelhető meg, s egyre javul az irodalmi művek minősége is. A regények, novellák, versek leggyakoribb témája: a modern élet, a szocialista valóság, napjaink emberének tevékenysége. Csak néhány sikeres alkotást kiemelve említjük meg Aadu Hint „A szelek partja”, Paul Kunszbarg „Nyár derekán”, Willem Grossz „A tapasztalat ára” című regényét, valamint Herald Szujszlep „Eljön az idő a földön és a tengeren” című poémáját. A szovjet-észt irodalom alkotásai közül sokat lefordítanak a Szovjetunió és a külföldi országok népeinek nyelvére. August Jakobson műveit például tizenhét, a „Jeges könyv” című útijegyzetek írójánál?, a Lenin-dí- jas Juhan Smuulnak poémáit, verseit és színműveit pedig huszonöt nyelven, több' mint kétmillió példányban adták ki. Az észt nép anyanyelvén ismerkedhet meg a szovjet nemzeti irodalmak és a klasz- szikus világirodalom legjobb alkotásaival, köztük magyar művekkel is. 1954 és 1974 között negyven magyar mű jelent meg észt nyelven, közel nyolcszázezer példányban. A szovjet hatalom éveiben rohamos fejlődésnek indult a képzőművészet. Számos művész — mint például Evald Okas, Eduárd Einmann vagy Vive Tolli, Nyikolaj Korma- sov — az ország határain is túlmenő hírnévre tettek szert. Az Észt SZSZK alkotóházának speciális műtermeiben az évszázadokon át megőrzött, gazdag népművészeti ha-gyományokat felhasználva sajátos textíliákat, kerámiákat, bőr- és fómdísz- műveket készítenek a művészek. Az észt színházművészet ma talán aranykorát éli. Ha egy mondatban kellene felelni arra, hogy mi a legjellemzőbb a szovjet-észt színházra, azt mondhatjuk, hogy nagy népszerűsége. Észtországban kilenc hivatásos és tizenkét népi színház, továbbá ezernél is több irodalmi színpad dolgozik. Csak a hivatásos színházak előadásait, évente annyi ember látogatja, mint a köztársaság összlakossága. Hogy mi a siker titka? Állandóan szerepelnek a színházak műsorán a kiemelkedő észt író; Tamm- eaare hagyatékaként a „Ju- dif”, a „Király fázik” című darabok, valamint az „Igazság és a jog” című regényeposzból készült színpadi változatok. A rendezők a klasszikus művek mellett a modern szerzők alkotásait is színpadra viszik. A bemutatott darabok hőseiben napjaink embere magára ismerhet, választ kap kérdéseire, gondjaira. Az észt színházak színpadán gyakori vendégek a baráti népek színművei is. A nézők megszerették a szovjet Arbuzov, Leonov, Rozov, az ukrán Komyejcsuk s a lett Vil-ante műveit. Az észt nép körében visszhangra találtak a magyar alkotások is. 1975- ben mutatta be a tartui színház Madách Imre „Az ember tragédiája” című művét. A színház társulata vendég- szereplése alkalmával Moszkvában is előadta a tragédiát, s mind a nézők, mind a kritikusok nagy elismeréssel fogadták. Baráti kapcsolatok 1940 óta az észt irodalom és művészet a soknemzetiségű szovjet kultúra szerves részeként fejlődik. A szocialista építő munka éveiben alakultak ki a kulturális együttműködés formái a terf- vérköztársasá gokkal. A kommunizmus építésének időszakában ezek a formák tovább fejlődtek, úi tartalommal teltek meg. tömegesebbé és sokoldalúbbá váltak. így például nem régen került sor az Észt SZSZK-ban á Magyar Könyv- és Képző- művészeti Kiállításra, valamint a magyar filmek fesztiváljára. Az Észt SZSZK harmincöt évének kulturális feilődését összegezve megállapíthatjuk, hogy a művészet, a kultúra eredményei a tömegek legszélesebb rétegei számára is elérhetővé váltak. A művelődés az észt ember létszükséglete lett. A másik lényeges jelenség az, hogy az emberek nemcsak befogadód a művészetnek hanem létrehozói is. Példának említhetnénk az öntevékeny művészeti csoportokat, akiknek legjobb produkcióit a hivatásos művészegyüttesek is műsorukra tűzik. S végül a kulturális forradalom harmadik eredménye, hogy az eltelt több mint három évtizedben az észt nép kultúrája kitört a nemzeti bezártság szűk keretei közül, az egyetemes kultúra része lett. A derekam! Hogy így, hogy úgy. Nem is csuda: ha virrad, ha nem, már piszkálja a kihűlt tűzhelyet, melegíti a moslékot, keze vizes- lesz, szalad az ólha fáiért, kiutyái- kodik vele az idő, kezefején repedezik a bőr, de ő csak hipp-hopp, viszi a jószág étkét, kerül-fordul, mosogat, már készíti a család reggelijét, kapja magát, szalad a boltba, tárül-fordul, rotyog az ebéd... A derekam! Hogy így hogy úgy. „Rokkantra dolgozza magáit édesanyám. Mi végre?”- © — Hogy adja? — meríti kezét a kukoricás zsákba a vevő. A vevő megrág egy szemet, kiköpd. — Dohos ez, sokra tartja. Elmegy, körüljárja a ter- mánypiacot, visszatér, megint szájába vesz egy szem kukoricát. — Hol tartotta ezt a tengerit, jóember? Gorában volt egész ősszel. — "Hacsak a határban nem látott valami górét... Megint elmegy, visszatér. Egy kilóért tíz fillérrel kevesebbet ígér. Hosszú alku. Parola. © „Tudod Cam, az a kis haszon csak sarkallja az embert Meg aztán úgysem tudok nyugton ülni. Esetleg ha dolgoznék valahol.. Merthogy ő nem dolgozik sehoL Azaz, vállalatnál, té- eszben nem. Csak otthon, a háztájiban. Nyikorog a talicska, rajta kukorica. Több zsákban, ösz- szesaorított fogak. A kezei szinte megnyúlnak. Rööke pihenő. Tovább, odahaza már rotyog az ebéd, nemsokára, jönnek a gyerekek ... — Hogy van szomszédasz- szony? „A derekam!” Hogy így, hogy úgy. „Viszek már a disznóknak egy kis tengerit A fiam mondja, adjak el bél őlüík, dehát csak marad .. m A vevő tízszer elmegy, mindannyiszor, „visszaité- ved.” — A tyúkot megeszi-e? — Ez a szelíd hízó? Ezen eteéíálhat a tyúk, csipegethet a hátán, csak felnéz rá a koca, de nem bántja. Láthatja, hely az van a hálám, olyan széles, mint egy baromfiudvar. A vevő hümmög, elmegy, de tizenegyedszer is visszajön. — Olyan kis beletlem. —• Mert reggel óta nem evett Ha megeteti, akkora lesz, mint egy sátor. A vevő tizenkettedszer is elmegy, de az eladó már tudja, hogy elkelt a hízó. Csakhogy ott vannak még a malacok, hát csalt topogni kell tovább a hidegben, fújni repedezett, házimunkában elkérgesedett markát Jóné- hámy nyolchetes malac vár veyőre. — Ára? — Négyszáz. — Párja? — Olyat mondok magának rögtön, csak bafcafámtosikod- jék!... — Hallja-e jóasszony, kár volt még ezeket elvenni az anyjuk alóli — Nincs szeme? Nézze, micsoda hosszúderekú malacok! — Akfkorácsteáfc mént egy patkány. — Ez? — kapta fel m, egyik visító malafot az eladó! — Megvan — tíz kiló! De a vevő konok. Kerül egyet, újra arra jön, tüntetőén elmegy a malacok mellett, mintha ott sem lennének. Az eladó utámaszól. — Gondolja meg, jóember, azóta hárman is kérték! — No, egye fene! Azért a négy szebbért megadom a négyszázat, de a hitványáért csak háromszázat Már délután van, kezd esontkaparó lenni a hideg. Ok meg csak alkudoznak, egyezkednek: „Na jő, \adom a kisebbjét hárou^zázátveniért, de csak akkor, ha a rédiát maga íratja át” Ebben maradnák. © „Hasogatnak az fetEetéSr reggelente majdnem sírok, alig tudok felülni az ágyban. A derekam ...” Hogy így, hogy úgy. „Édesanyám, mi lesz, ha leesik a lábáról?” „Bírjuk még, fiam*. „Még igen, dehát apám 3s hanyatlik.” „Hát nem élhetünk dologtalanul!” „De nyomorodásig? Semmi szórakozásuk, elalszanak a tévéfilmen is.” „Jaj, fiam, dehogyis nincs! Látnád, ahogy a cigányok a lovaikat árulják a vásáron! Kész passzió...” „A vásártéren és az ólban telik el az életük. . Vesznek valamit ki pendítik, bajlódnak vele, eladják, megint vesznék.. © „Kedves fiiam, mindig zsörtölődsz a jószágozás miatt, dehát te nem értheted már ezt a skatulya lakásotokban, ahol gombra jár a meleg is, akár a villany. Mit tudod te a mi életünket a jó, fűtött műhelyben, ahol csak a csavarok passzítása A NAGY TÉT D übörögve zúdult le a hullámvasút, azután lihegve kapaszkodott felfelé, majd újra levetette magit a mélybe. A lányok, asszonyok kö- telességszerűen sikongattak. A fiúk, a férfiak védel- metadóan ölelték magukhoz partnerüket. Nemsokára befutottak a végállomásra, az utasok kiszállásra készülődtek. Az egyik ülésen egy nő bújt a mellétté ülő széles válliV. jóképű férfi mellére, és még mindig reszketett. — Ne haragudjon, de ki szeretnék szállni — mondta a férfi és gyengéden eltolta magától a nőt. — Bocsánat, hogy ismeretlenül a nyakába csimpaszkodtam — mondta zavartan a nő —, de nagyon féltem odafönt. Igazán szégyellem magam. — Kérem, nem történt semmi — biccentett a férfi, és máris eltűnt a kavargó forgatagban. Néhány perc múlva már ott állt a büfé pultjánál, és virslit evett mustárral. — Inkább tormával, az az igazi — duruzsolta mögötte egy kedves női hang. Az utitársa volt a hullámvasúiról. — Igazán ne értsen félre, de ha maga is egyedül van itt, menjünk el együtt az elvarázsolt kastélyba. Nagyon rossz egyedül. Magányos vagyok, mint a legtöbb férjes asszony. — A kastélyban már voltam, de a dodzsemre szívesen meghívom — mosolygott a férfi. — Köszönöm. De csak kiki alapon. Ehhez ragaszkodom. Sajnos, elég rosszul sikerült a házasságom. A férjem mindig Bachot, Beethovent hallgatná, én viszont a körhintát imádom. Ö unalmas, tizennyolcadik századi francia regényeket olvas, engem viszont sohasem érdekelt a könyv. Nekem az az igazi kikapcsolódás, ha ötször egymás után felülhetek az óriáskerékre. — Az óriáskerék hozzám is közel ált — bólintott komolyan a férfi. — Akkor mehetünk. A nő úgy simult a férfihoz, mintha hosszú évek óta együtt járnának. Az idő repült, szinte észre sem vették, hogy már beesteledett. Gyönyörű perceket töltöttek a tobogánon, micsoda öröm volt hasra esni a guruló hordóban, igazi kikapcsolódás volt a „lökd meg a kecskét” elnevezésű mutatványos játék. A nő zavartan hozzásimult a partneréhez és halkan, elfogódottan így szólt: — Első, feledhetetlen szerelmem egy céllövöbajnok volt. Magában sok minden emlékeztet Emilre. Itt van előttünk a céllövölde. Látja azt a pléfibohócoi? Tíz lövés közül, ha cn-'szer is eltalálja a sipkáját még ma felmegyek magához. Elfogadja teltételeimet? — FNogadom — válaszolt ünnepélyesen a férfi, és odaszólt a micisgpkás üzletvezetőnek: — Tíz töltényt kérek. Hosszan, megfontoltancélzott a bohóc sipkájára, aztán eldördült a lövés. Néhány centivel fölé ment, a második lövés egy kicsit balra, a harmadik lövés jobbra, a negyedik méterekkel a cél fölött csapódott be. A nő gyöngéden megsimogatta a férfi homlokát: — Remeg a keze. Ne legyen ideges! Nyugodtan összpontosítson. En bízom magában, hiszen tudja mi a tét. Fél szemét behunyva, vállához emelte a puslcát a férfi és lőtt. A bádogbohóc gúnyosan vigyorgott. Hat... hét... nyolc... A nő diszkre*en a céllö- völdés füléhez hajolt: — Nem lehetne azt az izét úgy intézni, hogy mindenképpen találjon? — Hölgyem, hová gondol? Ez egy becsületes, korrekt mutatványos üzlet — válaszolt sértődötten. A kilencedik lövés sem talált. — Az utolsó esély. Vigyázzon, ne hamarkodja el! — kérlelte a nő. A férfi hosszú, mély lélegzetet vett. A keze most egy cseppet sem remegett. Vállához emelte a fegyvert. Célzott és lőtt. A bádogbohóc sipkája meg sem rezzent. A tizedik lövés sem talált. — Sajnos, ez sem sikerült! — dünnyögte mérgesen a férfi. — Ügyetlen, tehetségtelen fráter! Ennyire sem volt képes értem! Látni sem akarom többé! — kiáltotta a nő izzó haraggal és elrohant. A céllövöldés ámultán kérdezett: / — Mester, én ismerem önt. ön Európa céllövőbajnoka. Hogyan lehet az. hogy tíz lövés közül egyszer sem tal^t? A férfi c’gareffára gyújtó** és könnyedén elmosolyodott— Nagyon nehéz volt mellé céloznom, de ez a nő, sajnos, nem a zsánerem... Galambos Szilveszter a gondod! Dehát honná» 9b tudhatnád a mi küzdelme« sorsunkat ? Gyermekkorod óta odavagy iskoláiban, itt— ott, a városban. Ezért biztos nem örülsz mostani levelemnek sem. Apád szénái vett a barmoknak, azokat a világért nem adná, tudod. Én ugyan eladtam egynéhány tyúkot, meg tojást, ezzel is kevesbbedett a gond. Hát md ebből garaseágatunk kedves fiam, Öregek vagyunk már, gyűjteni keil valamicskét tehetetlen borunkra. is, mert akkor sem szeretnénk a nyűgötök lenni. Megvettük a koporsónkat meg a fejfáikat is, szépen rácirkaiirnazták a betűket, csak még az hiányzik, hogy mikor tesznek földbe. De arra is előteremtjük ® költségeket, apád a marhákból gondolja. Csókolunk be»- Heteiket, apád, anyád.* Beáffl egy saénásasaeíoér a placcra, a kucsmáé ember kifogja a teheneket, enni lök nekik. Vevő jön, körüljárja a szénát •— Hogy adja?' Mondja hány ezerét*. — A két tehénnel együtt? Az eladó szörnyű méregbe gurui. — Magának ez semmi pénzért nem eladó! De komoly vevő csak nem akad. Órák múlva előkerül az első, benyúl a széna közé jó mélyre, kihúz maroknyit, hosszan vizsgálja a széna szánét, szagolgatja. — Azt szagolgathatja! Drága jó sarju ez! Olyan gyenge, minit a saláta! A vevő rágcsálja. — Az aztán nem kesssrü, mert csak a lábán érte as eső! — Adja olcsóbban! — Inkább . hazar-ázatora. — Ne besaéljen már jóember! Most is eltölt egy napot Legközelebb is. Nem ér annyit az egész. — Futja az idő. Eladom, mire szántani kelt — Isten neki, megadom! De csak akkor, ha maiga fizeti a mázsáidat' és hazafu- varozza a szénát Közben a vevő felesége a baromfi piacon három-, négyéves tyúkokat árul, no meg a tojásolrat. — Friss a tojás? — Az hát. A vevő kézbe vesz egyet, rázza. Másodikat, harmad.- kat... Az eladó türelmetlen. — Hallja-e nagysága! Ha magát ennyit ráznák, maga is meglötyögősödne ... Ha nem kell, ne vigye! De viszi. Sőt, a tyúkok is érdeklik. Lábuknál fogva súlyozza őket sokáig. Az eladó kikapja kezéből, ráxü- pakodik. — Ne lógassa azt a szegén* jószágot, hallja-e? Magának jó lenne, ha fővel lógatnák lefelé? Fúijom a toll i közé, meglátja, hogy olyan sárga ezeknek a bm mint a kikerics. Kukoricát adtunk nekik, nem tápot! — Tojik is? . — Ez? Kétszikűt! — Öreg már. Redves a lába. — Fajtája. Csirkekorában is ilyen volt. Vegye csak meg, majd meglátja, micsoda aranykairikás húsleves lesz ebből! Csak ez a hideg, ez a rí- teató, kuruc idő! Ez a pogány élet! „A derekam, a visszetrem, ízületek...” így is, úgy is. „Hát a kis menyemet miért nem hoztad? És a kis csiribiri unokáimat?” „Édesanyám, hogyan mondjam ezt el magának?” ... Az asszony állt a tükör előtt... ,.,Látod, nem is leszek olvan rettenetesen csúnya halott! No, hogy tetszik a íejrevaJó koszorúm? Meg tudtuk ám venni a szemtedőkrt is1 Nem lesz velünk bajotok ...” Csaitt! Röppentek az asztal dús étkei, az asszony értetlenül nézett máskor szelíd fáira. Körmendi Lajos
