Szolnok Megyei Néplap, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-31 / 26. szám
I9T6. Január SI. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s TESTVÉRMÚZSÁK . ■MT"■ 'X. UMBWiiWBf-- MW—IBP JD ■^CTP’./T, W::«5»>w' AiBMI9B SZILENCIUM. Tanuló diákok a karcagi Gábor Áron gimnázium kollégiumában Miniül az első bárom közölt Honvédelmi nevelés a szolnoki Tallinn körzeti iskolában Az általános Iskolákban a honvédelmi nevelés, a honvédelmi ismeretek tanítása csak szerény múltra tekint vissza, de a vitathatatlan eredmények máris felmérhetők. Nemcsak az iskolai tantervbe iktatott honvédelmi napok, lövészetek, járőrversenyek és más rendezvények válnak egyre népszerűbbé, hanem jól érzékelhető a tanulók szemléletének változása is. A könyvbarát tatlsnul ’kapcsolatba kerül a többi művészetekkel, első- sárban a képzőművészettel, annak is a grafikai ágával, hiszen a könyvek s kivált a szépirodalmi műveik tekintélyes része illusztrált. Jobban is szeretjük az illusztrált könyveket — akadnak ugyan olvasás-pszichológiával foglalkozó szakemberek, aíkik ezt a hajlandóságot a kezdő olvasó mentalitásával társítják (fejletlen a fantáziája, tehát „képeskönyvet” kíván); vagy pedig a nagyon is fejtett, művészeti albumokat és kifejezetten szép kivitelű könyveket gyűjtő bibliofilek hatáskörébe utalják — de ha reálisan, őszintén vizsgáljuk hajlandóságainkat, be kell vallanunk, hogy a képekkel bontott szöveg mindannyiunk számára vonzóbb. Kérdés persze, hogy milyen ez a kép? A jó illusztráció átfogalmazza a szöveg mondanivalóját, egy másik művészet formanyelvén és egy másik művész egyéniségén átszűrve mutatja fel a szövegtől sugallt 'érzelmi, gondolati, hangulata tartalmát. Nem magyarázza, hanem kiegészíti. Nem fojtja el az olvasó fantáziáját, csupán azt hirdeti, hogy ilyen képzettársítás is fűzhető a szöveghez, mindazonáltal ez nem az egyetlen, a variációk sora végtelen, ahány olvasó, annyi egyéniség, annyi kép születhet a szöveg nyomán. Igen érdekes összehasonlítani ugyanannak a műnek több kiadását, többféle illusztrációval, s akkor látjuk, hogy önálló művészetről van szó, mely alkotójára épp annyira jellemző, mint a létrejött inspiráló műre. Ha még az ex Hiwis (a könyvjegy) szerepére is gondolunk, akkor egészen világos, hogy a könyvek szereteti a grafika iránti vonzalommal feltétlenül társul, s az idők során elvezeti a könyv- barátot a képzőművészéthez; még ajkkor is,, ha földrajzi helyzete miatt ritkán jut múzeumba: a ma már kiválóan reprodukálható műalkotások a művészeti könyvék révén „házhoz” (vagy legalábbis is könyvtárhoz) jönnek. A másik elkerülhetetlen testvérmúzsa a drámáé: irodalmi műfaj, ám a színpadon elevenedik meg. A legtöbb ember szívesebben nézi, mint olvassa, tehát levonhatnánk a következtetést, hogy a legtöbb könyvbarát színházlátogató is. De ez nincs mindig így, és nemcsak a földrajza, anyagi okok miatt. Léteznék — éppen a nagy 'képzelőerejű olvasók T udja, milyen volt az a harangszerzés? Nem? No, akkor elmondom: kellett hozzá egy hangszeres, meg egy vevő. „Na, milyen hangszert venne?” „Vennék egy nagybőgőt.” Ott tátotta a száját sok legény, azok voltak a hangszerek. Ha a vevő bőgőt kért, egy nagytermetűt; ha mondjuk furulyát kért, akkor még kistermetűt választott ki az eladó. „Itt a bőgő.” „Ki lehet próbálni?” „Hogyne lehetne”’ Akkor a „bőgő” derekára kötöttek egy kötelet, felhúzták egy gerendára úgy, hogy a lábai méternyire legyenek a földtől. „Na stímoljon kend!” A vsvö a nyaklószíjjal csafct! Olyat odahúzott, hogy a „hangszer” nem állta meg hang nélkül. „Hallja-e, ez a bőgő hamisan szól!” „Na, csak stímoljon kend!” Csatt! „Alakul a hangja...” Bizony, némelyik legényt kék- re-zöldre verték a többiek. Játékból. között — olyanok is, akik olvasva is látják a drámát, s olyannak szeretik, ahogy az az ő lelki szemeik előtt megjelenik. Általában mégis azt mondhatjuk, hogy az olvasó ember is-is alapon kedveli a drámát: olvassa is, nézi is, és újra olvassa, ha megszerette, mert olvasva az igazi, úgy maradandó, úgy éljük át mélyen, de ha módunk van rá megnézzük, mert kíváncsiak vagyunk, mit művelt vele színész és rendező. A testvérmúzsák közül az olvasástól leginkább a zene független, nem lévén fogalmi művészet, nem kötődik sem a szóhoz, sem a gondolathoz. (Kivételesen igen: megzenésített vers, operává átdolgozott dráma esetén.) A zene befogadása más órzék- leti képességet kíván (sok botfülű, bár művelt könyv- barát létezik, viszont sok zenekedvelő is, aki ritkán olvas) : mivel azonban a hallás fejleszthető, az iskolázás, a művelődés rendszerint megnyitja a zenére süket füleket, s ezért tételezzük fel, hogy a művelt ember zeneértő is. Jogosan; a sokoldalúan képzett ember fogalmához hozzátartozik a zenei befogadóképesség zenén itt csak komoly zenét értve, a fiatalok táncdalrajongása életkori tünet, de nem zenekultúra), és valóban, az élet egyik legnagyobb ajándékát veszti el az, akinek „nincs füle”. Ma már — éppen ezért — a könyvtárak is elősegítik a zenei művelődést; hanglemezek, magnószalagok, kották, zenei könyvek seregével várják a látogatót Nem fényűzés többé a zene, s ha kapcsolatos az irodalommal nem is olyan egyszerű és közvetlen, mint a képzőművészeté; e kapcsolat mégis megvan. A zene ugyanis finomítja az érzelmeket csiszol, javít változtat legtöbb hallgatóján. Az igazi mély és átélt zenei befogadás rokon a versélmény élvezetének képességével, hiszen a vers maga is zenei műfajnak mondható, amelynek hangszere a nyelv. Inti VP7ßf el a könyv a iyy Ibiül művészetek birodalmába, hogy együtt kölcsönhatásban tegyék széppé és teljessé életünket ® formáljanak észrevétlenül bennünket mert a szépség minden megnyilvánulása úgy hat ránk, ahogy a nagy osztrák költő, Rilke ezt kifejezte, mikor a klasszikus Apolló torzót szemlélve megérezte a szépség parancsát: „változtasd rngg életed!” B. É. Perge István fiatal esztendeire emlékszik, amikor a karcagi lanyavilágban kevéske szabad idejüket ilyesféle játékokkal töltötték a férfiak. Vetélkedve. — Volt, aki dicsérte a lovát, milyen jól lendít. „Na, fel tud-e engemet állítani?” De ezt csak jőfájú, erős emberek kérdezték, mivelhogy csak ők tudták megcsinálni. Egy kötélnek mindkét végére egy-egy hámfát kötöttek. A férfi iefeküdt hanyatt, lábát nekivetette egy küszöbnek. A kötél másik végére, a hámfa elé odagombölták a lovat. Na, hajtani sem voltak restek, még ostorral is ösztökélték. De bizony egy erős embert nem tudott elhúzni a ló. Olyan ló nem született amelyik Debreceni Sándort (most itt lakik a Vasút utcáig) elhúzta volna. — Persze volt más ilyenvetélkedő játék is. Például a bothúzás. Leültek a földre az ellenfelek ■ egymással szemközt, a talpukat összevetették, SzßMon Korrekciós osztály az iskolaéretlen gyermekeknek (Tudósítónktól) Az Oktatási Minisztérium Általános Iskolai Főosztályának álfásfoglalása alapján Szolnok óvodáiban és az iskolaelőkészítő tanfolyamokon is felmérték az iskolaéretlen gyermekek számát. Kiderült, hogy az általános iskola első osztályában viszonylag nagyszámú tanuló veszít tanévet. Az iskolai körülményekhez való alkalmazkodás különösen sok nehézséget jelent a lelassult fejlődésű gyermekek számára. A vizsgálat arra a megállapításra jutott,hogy az organikus, vagy a szociális okok miatt létrejött lemaradás korrekciós osztályban megszüntethető, mivel az is- kolaérettenség nem értelmi fogyatékosság. A városi tanács Végrehajtó bizottságának határozatára az Achim úti Általános Iskolában az elmúlt és a jelenlegi tanévben is korrekciós osztályt szerveztek. Az osztályt vezető tanítónő munkáját pszichológus .segíti. A tanács 70 ezer forintot adott a korrekciós osztály működéséhez, 30 ezer forint értékben pedig speciális felszereléssel, eszközökkel látta eL Az iskola napközi otthonában valamennyi igénylő tanulót elhelyeztek, hogy ezzel Is segítsék a közösségbe való beilleszkedésüket. A kezdeményezés beváltotta a hozzá fűzött reményeket Tizenhárom tanulóból például tizenegy megszerezte a szükséges ismereteket készségeket, megfelelt a második osztály magasabb szintű követelményeinek. A megyei és városi művelődési szervek folyamatos kapcsolatot tartanak az iskolával és rendszeresen segítik a korrekciós osztályban folyó nevelő munkát ÚJ KISZ KLUB Klubot alakítottak az idén a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat 5. sz. Főépítésvezetőségének a KISZ- fiataljai. Az első szervezett foglalkozást tegnap tartották. Géléi József szakedző tartott élménybeszámolót utána szellemi vetélkedőt és tombolát rendeztek. megmarkolták a botot: na, ki tudja elhúzni a másikat? Néhány esztendővel ezelőtt olvastam L. N. Tolsztoj naplójából, hogy amikor a nagy író kumiszkúrára utazott a kazakok földjére, pontosan ezt a vetélkedő játékot gyakorolta az ottani parasztokkal. A rendkívüli fizikai erejű, de már öregedő Tolsztoj nagyon büszke volt, hogy nem tudták őt legyőzni. Nos, a bothúzás léte itt is, ott is nem véletlen: közeli rokon a kun és a kazak nép. Ezek a nem éppen kisasz- szonyoknak való játékok a közös múltból maradtak meg. — Nem voltak túl kegyetlenek ezek a játékok? — Olyasmik voltak akke- koriban ezek, mint manapság a bokszolás vagy egyéb sport. — És a kunsági tanyákon vajon űzik-e még az ősrégi szilaj játékokat? Az 1975/76-06 tanévben az úttörő honvédelmi program elméleti és gyakbrlati anyaga az „Őrizzük a lángot” mozgalomból következük. Ebből kiindulva fejlesztik a honvédelmi nevelés módszereit. Szolnok általános iskolái között rendezett honvédelmi versenyeken, vetélkedőkön évről-évre kimagasló eredményeket érnék el a Ta!liánkor zeti általános iskola úttörői. — Miből áü a honvédelmi nevelés az iskolában? —kérdeztem Rontó Gyula tanárt, az iskola honvédelmi felelősét, a városi úttörő honvédelmi zászlóalj j parancsnokát A honvédelmi nevelésnek igen sok az összetevője — válaszolta. — Első helyen kell említeni iskolánk úttörő munkásé ralegységét, amely egyedüli a városban és a honvédelmi zászlóalj kötelékébe tartozik. A munkásőr alegység tagjai bővebben és behatóbban foglalkoznak a honvédelmi ismeretekkel, és a szakaszha csak a legjobban tanuló gyerekek kerülhetnek. Munkánkat az Állami Építőipari Vállalat munkásőrei segítik, akikkel együttműködési megállapodásunk van. — Nincsen már tanya! Legalábbis nálunk, a karcagi Május 1. Tsz-ben. Ahol pedig van, ott a telepes televíziót lesik. Emlékszem, fiatal koromban kaptam egy kerékpárt: hát én fülhegyig az istené voltam az örömtől! A mostani tanyaiak — vagy legalábbis sokan közülük — bevágják magukat az autójukba. és mennek a városba. Másféle szórakozás járja. Megszűntek a tanyázások. A tanyavilág bomlását maga Perge István is segítette, hiszen 1951 óta tagja a kollektív gazdaságnak, a hőskorszakban elnöke volt az egyik termelő csoportnak. Máig a karcagi Május 1. Tsz. tagja, 1959—72-ig üzemegység-vezető, azóta pedig a búzatermesztés ágazatvezetője volt. Most 64 esztendős, nyugdíjas lesz hamarosan. — Hogy játszanak-e még? Nem. Az is elmúlt a második háborúval. Még a szerintem legnemesebb játék is elhalt, a tekézés. — Tekézés? — Nem olyan, mint a mai. Hét lyukat csináltak a tanyaT érmés zetesen az iskola honvédelmi nevelőm unkája nem egyenlő a munkás őr alegység tevékenységével. Annál jóval sokrétűbb, szélesebb. A, rendszeresen megtartott előadások, a honvédelmi akadályversenyek, az ünnepélyes csapatösszejövetelek és az egyes tantárgyak által kínált lehetőségiek mind részét képezik. A sokféle elméleti és gyakorlati foglalkozás között elsősorban a lövészet örvend nagy népszerűségnek. Ezt bizonyítja az is, hogy a legutóbbi vetélkedő — Ki tud többet a fegyveres erőkről? — városi döntőjét az iskola csapata nyerte. És ezt a győzelmet elsősorban a lövészetnek köszönhették. Sokat gyakorolnak s így biztos kezűek a gyerekek. Nem dicsekvésként emlegették, de tény, hogy a honvédelmi jellegű városi versenyeken eddig mindig az első három között végeztek. Természetesen ebben közrejátszik a nyári ba- latomszepezdi honvédelmi úttörőtábor is, ahol a Tallinn-körzeti iskola úttörői sókat tanulnak, gyakorolnak. Hogy miért van ez így? A táborba a város minden általános iskolája bzionycs létszámkeret alapján küldheti tanulóit. Az eddigi tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy több iskola nem küldte ét megfelelő létszámban tanulóit, és így az üresen maradt helyekre a Tallinn körzeti iskola tanuíös szívesen jelentkeztek. így aztán a honvédelmi versenyekre mindig a legjobbak közül válogathatnak. Az eredményekhez hozzájárul még az is, hogy az iskolának a munkásőrségen kívül tartalmas a kapcsolata a Kilián főiskola hallgatóival, és az MHSZ-saeí. ahonnét jól felkészült szakelőadók jönnek a foglalkozások megtartására. A gazdagon illusztrált, érdeken előadásokon szívesen vesznek részt a tanulók. Gyakran 90—90-en is szorongnak az előadáson. A gyerekek aztán a honvédelmi napokon adnak számot a tanuitákrai, amelyeken igen kedvelt a* akadályverseny. Ennék állomásain a kis közösségek fejlesztik tájékozódási képességüket, átfüggeszkednek a kötélen, gránátot dobnék; lőnek és megfejtik a „titkosírással” készített levelet. Mindezeken kívül a filmvetítések, a kirán dulások, találkozások a katonaíiatalck- kal, maradandó élményt nyújtanak a pajtásoknak. Rövid beszélgetésünkből -J* kitűnt, hogy az iskolában a honvédelmi nevelés nem különálló, elválasztható része a nevelésnek. Annák csupán egy fő területe. De bő tehetőséget kínál a szocialista embertípus kialakítására. A Tallinn-körzeti általános iskolában ezt jól tudják, és jól is hasznosítják. Tóth Gyulaparlagon, körben. Egy nagyobb középen volt Kellett egy akkora fagolyó, mint a teniszlabda. A játékosok középre mentek, beletették a botokat a lyukba, körbe-kör- be mentek és mondták: tűrű tűrű seprű, tűrű, egy! Tűrű tűrű seprű tűrű, kettő! Tűrű tűrű seprű tűrű, három! És akkor szétszaladtak, mindenki foglalt egy lyukat, beletette a botját. Persze egynek nem jutott, mivel nyolcán játszották, s csak hét lyuk volt. ö lett a tekehajtó. Két lehetősége volt: a többiek kiütötték a tekegoiyót (minél mesz- szebbre), s ő közben beletette a botját a pillanatra üresen maradt lyukba. Akkor az lett a hajtó, aki kiszorult. A másik lehetőség: ha a hajtó be tudta terelni a középső lyukba a golyót (de ez nehéz volt, mert a többiek elverték előle), akkor újra tűrűztek. Eleink még a legsötétebb történelmi időkben is találtak 'okot, módot és formát a játékokra. És a játék is segített nekik átvészelni viharokat, nehéz sorsfordulókat. Körmendi Lajos Iskolák egyfittmiködési terve A szolnoki Vegyipari Szakközép iskola tantestületének és pártszervezetének képviselői csütörtökön a Kilián Repülő Műszaki Főiskola egyik teniszekének képviselőivel együttműködési tervet írtak alá. < , Az idei tanévre szóló együttműködés kiterjed többek között a szakközépiskola honvédelmi nevelőmunkájának szervezettebbé tételére. Elősegítik a tanulók katonai pályára irányítását, kölcsönös látogatásokat szerveznek. Szorosabban együttműködik a két KlSZ-szerve- zet, a szakközép iskola pedig esetenként részt vesz a főiskola kulturális rendezvényein. A tanszék tanárokat, hallgatókat küld és különféle eszközöket ad a honvédelmi nevelőmvnkához, segíti a szakköri munkát. *T* r/ #/ m // f/ #sr * w ^ / uru furu seprű
