Szolnok Megyei Néplap, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-31 / 26. szám
1976. Január SL SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Számadás tanulságokkal Miuikavsrseny a BMG torökszsntmiktósi és a KfiEV mezőtúri gyárában Két vállalat, a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár törökszentmiklósi gyára és a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat mezőtúri gyárának gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetői számoltak be tegnap az SZMT kongresszusi és felszabad ulási munka versenyt koordináló operatív bizottságának a jeles évforduló tiszteletére indított szocialista mun- kaverseny helyi tapasztalatairól. A törekszemtm Belesi gyár képviselői tartalmas, eredményes időszakról adtak számot Íme egy adat gazdaság életükről, amely híven tükrözi fejlődésüket: a negyedik ötéves tervben hatvanszorosára emelkedett exporttermékeikből eredő bevételük- De két év alatt — 1973-tól 75-ig — termelési értékük is kétszeresére nőtt, ezáltal a tervezettnél nagyobb mértékben javultak a dolgozók élet- és munkakörülményei. A termelési érték jelentős növekedése fokozta a versenyzőkedvet, a 112 brigádon kívül műhelyek és osztályok részére is hirdettek munkaversenyt, ezáltal a gyár szinte minden dolgozója bekapcsolódott a felszabadulási és kongresszusi munkaversenybe; másrészt a Jól és eredményesen dolgozó kollektívák, vállalásaik teljesítésével fő részesei a gazdasági célkitűzések megvalósításának. Nagy gondot fordítottak a tanulásra. Az általános és a középiskola mellett legnépszerűbb az öntő' szakmunkásképző, valamint a hegesztő továbbképző iskola, a kihelyezett marxista középiskola, de sok hallgatója volt és van az orosz nyelvtanfolyamnak is. Több mint 560 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek tavaly a BMG törökszentmiklósi gyárának dolgozói. Városfejlesztési és környezetvédelmi munkájukkal nagy segítséget nyújtottak városuknak. A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat mezőtúri gyárának képviselője — Vermes Pál főmérnök — beszámolóját úgy kezdte, hogy a gjíár általános gazdasági helyzete meghatározza az ott dolgozó szocialista és szocialista címért küzdő brigádok eredményességét, illetve eredménytelenségét. A KAEV mezőtúri gyárából pedig egyelőre inkább gondokról, meg nem valósult tervekről, műszaki, tervezési problémákról hallhattunk. A fiatal gyárban — alig három éve kezdték meg a termelést — a brigádmozga- lom is kezdeti lépéseit teszi. Három gazdasági év áll mögöttük, ez alatt öt igazgató állt a gyár élén, de a szakszervezeti bizottságot is a harmadik titkár vezeti azóta. Az országos átlagnál jóval magasabb a munkás- vándorlás, a múlt évben például a dolgozók 33 százaléka cserélődött ki. Főleg a mezőgazdaságból jött munkások hagyják el tavasz beköszöntővel a gyárat, majd .őszutón, télre újból kérik felvételüket. Az eltelt három esztendő gazdaságtalan termékszerkezete — sokféle termák kis sorozatban — nem teremtett lehetőséget tiszta profil kialakításához, lehetetlenné tette egy-egy termék gyártásának begyakorlását, s ugyanakkor gátolta az újí- tómozgaimat is. A sok gonddal teli időszak után remélik, központi intézkedéssel, hatékony belső szervezéssel az idén megváltozik a helyzetük. A nehézségek ellenére a vállalat tíz szocialista brigádja létezett és dolgozott, helyenként szép eredménynyel. A vállalt 6 ezer óra társadalmi munkát az elmúlt esztendőben 8 ezer 123 órára teljesítették, öt óvodát patronáltak, két árva gyereknek a gondját viselték. A felszabadulási városi vetélkedősorozaton kiemelkedő sikerrel szerepeltek, megszerezték az első, a második és az ötödik helyet. ■ A gyár gazdasági, politikai vezetői leszűrték a jubileumi munkaverseny tapasztalatait, meghatározták a közeljövő feladatait. Kiemelték, hogy a termelés megfelelő feltételeinek biztosítása, a nyugod t, jó munkahelyi légkör kialakítása a legfontosabb. T. Sz. E. Zárszámadás a jászberényi Lenin Tsz-ben Az utóbbi évek egyik legeredményesebb esztendejéről számolt be a jászberényi Lenin Tsz tagságának a tegnáp megtartott zárszámadó közgyűlésen. A 3 ezer 600 hektáron gazdálkodó termelőszövetkezet tavaly 45 millió 600 ezer forint termelési értékkel zárta az évet. Hét és félmillió forintot fordítottak fejlesztési, 480 ezer forintot szociáliskulturális alapra, több mint 1 millió forintot a biztonsági alap növelésére. A 11 millió 810 ezer forintos nyereség is arról tanúskodik, hogy jól gazdálkodtak. A nyereség összege csaknem 2 millióval volt nagyobb, mint 1974-ben. Az egy tagra jutó részesedés 30 ezer 700 forint volt Több mint 10 millió forinttal növekedett, és 1975. év végére meghaladta a 67 millió forintot a szövetkezet összes vagyona. Jól gazdálkodtak az elmúlt' évben a szövetkezet növény- termesztői. A zárt rendszerben hektáronkénti 64 mázsás átlagterméssel, több mint kétszeresére növelték a kukoricahozamot ) Mintegy 23 millió forint értékű beruházást valósítottak meg 1975-ben a Lenin Tsz- ben. Átadták a szövetkezet tákarmányellátását biztosító szárítóüzemet Befejezték a szarvásmarhatelep rekonstrukcióját, az 1970-ben elkezdett meliorációt és az öntözött legelő telepítését Ketten az igazgatói tanácsból Az utóbbi hetekben több üzemben, gyárban jártam és mindenütt hallottam egy „bűvös szót”: igazgatói tanács. Kíváncsi lettem, hogy vajon mit takar ez az elnevezés? Két üzemben — a jászberényi Hűtőgépgyárban és a Tisza Bútoripari Vállalat szolnoki telepén — kérdeztem meg a tanács két munkásküldöttjét, hogyan látják az igazgatói tanácsot, s hogyan értékelik a munkáját. A Hűtőgépgyárban tavaly márciusban alakult az igazgatói tanács, amelynek öt munkás tagja is van. Közülük az egyik a 37 éves P árny ész János, a szérszámüzem helyzet- fúrósa. Nem hiába esett rá a választás, hiszen huszonhárom éve „hűtős". Jól ismeri a gyár és az üzeme minden gondját. — Lassan egyéves múltra tekinthet vissza az igazgatói tanácsunk — mesélte Per- nyész János. — Először nem tudtam magam sem eldönteni, hogy ez a tanács jó-e a gyárnak, a munkásoknak vagy sem. Most már azt mondhatom, hogy megérte „életre hívni”. Havonként tartunk üléseket. Általában olyan témákat tárgyalunk, amelyek közelről érintik a dolgozókat. Csak néhány példát említek: tájékoztatnak bennünket a gyári fejlesztésekről, a lakáshelyzetről, a kulturális, szociális lehetőségekről. Megkérdezik a véleményünket a fontosabb döntések előkészítésekor, — ilyen volt nemrég a Kiváló özem óm odaítélése — személyi ügyekben is elvárják, hogy hozzászólji inlc , , j — ::. és hozzászólt már? . ül — Apróbb dolgokban igen- De az igazi, a „nagy hozzászólást” még tartogatom. — Mikorra? — A következő ülésen felszólalok a szerszámműhely mintegy 200 munkása nevében. A műhelyünkben egymás hegyén-hátán dolgoznak az emberek. Valami megoldást kellene találni a bővítésre. Nemcsak a hellyel küszködünk, hanem a szakmunkáshiánnyal is. Kevesen jönnek hozzánk, pedig kulcs- fontosságú munkát végzünk. Aztán nincsenek megfelelő gépeink. Az utóbbi időben ugyan tíz masinát kaptunk, de nem ezek kellenek elsősorban. Legégetőbb lenne a sík-, a helyzetköszörű, a marógép. Ha 15—20 berendezést kapnánk és 40—50 szakembert — nem is lenne semmi hiba. Birkózunk a határidőkkel, az új beruházások — például az új gázhűtő program — nagyobb technikai, technológiai hozzáértést követelnek tőlünk. Tudom, hogy nehezen véghezvihető amit kérünk, hiszen 30 millió forintot biztosan kellene költeni a műhelyre. — Ha mindezt elmondja, mikorra kap rá választ? A döntések milyen „gyorsasággal“ valósulnak meg? ( — Az igazgató! tanácsüléseken nem lehet mellébeszélni, csak konkrét dolgokat mondhat mindenki. A vezetők is reális válaszokat adnak, nem ígérgetnek a nagyvilágba. Van foganatja az elmondottaknak. Persze nem mindig születik azonnal döntés. A „sürgősségi sorrendét” mindenkor megtartják. Általában egy hónapon belül már intézkednek is. M űszak után találkoztam Rivasz Bélával, aki a bútorgyár gépműhelyében a megmunkáló gépsoron dolgozik. Több mint 25 éve munkás ugyanabban a műhelyben. Pártvezetőségi tag, marxista középiskolába jár, amellett az igazgatói tanácsnak aktív tagja. — Ha jól emlékszem tavaly Júliusban mutatta a TV hogy több gyárban, vállalatnál megalakult ez a tanács. A műsor után felvetődött benn az üzemben, hogy meg kellene nálunk is próbálni. Sok társam mondogatta, hogy minek az, úgyse értené a munkás amiről ott beszélnek, semmi jó nem származik ab- bóL Nem hallgattak az ilyen beszédekre, azt mondták igenis megpróbáljuk. A tanácsba két munkást választottak be, egy fiatalasszonyt és engem. — Milyen gyakran tanácskoznak? — Havonta egy, esetleg két alkalommal... — Időben értesülnek róla? — A tervanyagot írásban megkapjuk az ülés előtt egy héttel, az időpontot pedig előző nap közük velünk. — Milyen témák kerülnek napirendre? — Csakis üzemi dolgokról beszélgetünk. Megtudjuk ha beszerzési gondjaink vannak, ha valamelyik műhelyben átszervezés, átcsoportosítás lesz, az utóbbi időben több szó esik a munkáslétszámról, a gépek jobb kihasználásáról. A gyár 1976-os terveit is részletesen megismertük. Szó esik a minőségről, a DH munkarendszerről ... Általában hozzászólok mindenhez, mert nem azért vagyok ott, hogy csak üljek és hallgassak. Ha nem akarok beszélni, akkor megkérdezik: talán nincs vé— A tanácskozáson elhangzott javaslatok közül megvalósult már valami? — Nem is egy. Panaszkodtak a dolgozók, hogy szűk az öltöző, új kellene. Az egyik ülésen elmondtuk ezt a gondunkat Azóta épült egy női és egy férfi öltöző. A KISZ- esek mindig bajban voltak, ha valami összejövetelt akartak tartani, mert nem volt egy önálló sarkuk sem. Decemberben számolt be az igazgatónk, hogy néhány irodát átalakítanak és kap egy szobát a KISZ, sőt lesz egy tanácsterem is. Régen kérik a munkások, hogy legyen szabad szombat mindenkinek. Megkaptuk a választ: tavasz- szal, ha módosítják a kollektív szerződést ez is belekerül. A bérről is sokat vitatkoznak a műhelyekben. A régi dolgozók szinte kevesebbet keresnek, mint azok, akik egykét éve jöttek. Ez év végéig ezt is megvizsgálják és rendezik a fizetéseket. — Akik eddig nem hittek az igazgatói tanácsban, most mit mondanak? — Talán most ők védik a legjobban. Jól esik az embereknek, hogy sok mindenről tájékozódhatnak így, a gondjukon, bajukon igyekeznek gyorsan segíteni. Még nincs egy esztendeje, hogy megalakult a tanács, de már látszik, hogy „dolgozik” ... — szekeres — Heti jegyzeteink Leüiimibb sz „elemi” Jószándékűmak hitt ötlet hangzott el a miinap egy tanácskozáson. Gazdája talán nem is gondolta, hogy hozzászólása milyen vihart kavar. Január lévén, természetesen tervezésről volt szó, nevezetesein a szocialista brigádok idei vállalásairól. Az egyik javaslattevő azt indítványozta, hogy tegyék kötelezővé minden brigádtagnak az általános i-skola nyolc osztályának elvégzését Ha nem járja ki, zárják ki a kollektívából, vagy minősítsék vissza az egész csoportot egy-két fokozattal. Mert hát az „elemi” a legelemibb dolog. Sokan bólogattak, de voltak többen, akik cseppet sem higgadtan megvétózták az „előterjesztést”. A javaslat első része — annyi módosítással, hogy legyünk segítői azoknak, akik ilyen vagy olyan okok miatt nem végezhették el az általános iskolát — rendjén való, s természetes, A különbségtétel nélküli „kötelezés” már kevésbé. Mert például abban az üzemben, ahol a javaslat elhangzott — nagyon sokan 10—12 éve brigád tagok, jó munkások, s közel vannak a nyugdíjhoz, vagyonár elérték azt a kort, de tovább maradtak. Szaktudásukra, becsületes munkájukra nagy szükség van, tehát érdeke a gyárnak is, hogy maradjanak. Iskolára már se idejük, se lehetőségük — és erejük sincs. Szóval ezért szóltak a vétózók. A vita nem zárult le. Egyik fél sem győzte meg a másikat. Ügy döntöttek, hogy a brigádvezetők tanácskozása elé viszik a témát, hogy a legilletékesebbek is mondjanak véleményt. S mint kiderült, a kis közösségek vezetői jó „védőügyvédek” voltak. Okos, józan érvek után úgy döntöttek a brigádvezetők, hogy „brigádtörvénnyé” fogadják a javaslatot Olyan feltétellel, hogy ők tudják, kitől mit lehet várni, ők tudják, kit lehet rábírni — a kollektíva erkölcsi erejével — az elmulasztottak pótlására. T. Sz. E. Kell a jő könyv A szaJtkötnyv sok ember számára már szinte munkaeszközzé vált. De azt még korántsem lehet állítani, hogy a korszerű ismeretek, termelési módszerek a gyakorlatban is széles körben hasznosulnának. A mezőgazdasági könyvhónap küszöbén megjelent tájékoztatás hírül adta, hogy az idei rendezvénysorozatnak „fő célja a kevésbé szakképzett, de szakterületeken dolgozók ellátása lesz. Ezzel összhangban a megjelenő 43 mű közül 16 tartalmaz alapfokú ismereteket Ugyanezt az arányt tükrözik a példányszámok is: az alapfokú könyvek példányszáma eléri a 240 ezret, a középfokúaké 85 ezer, a felsőfokúaké pedig 26 ezer lesz.” A legtöbb mű tehát azokhoz szól, okik nap mint nap traktorra ülnek, etetik az állatokat vagy éppen a szárító üzemben dolgoznak. Munkájuk nélkül a mezőgazdaság elképzelhetetlen, ezért fontos, hogy tudják: mikor tesznek valamit jól, s mikor rosszul. Ehhez viszont a művelődésre szánt órákon tűi más is szükséges. Magamról tudom, hogy az írott betűnek milyen hódító illata van, de elég sok időnek kellett eltelnie, amíg a tankönyvek és a szakkönyvek olvasását is kedvnek, s nem kötelességnek éreztem. Arról persze a szerzők is tehetnék, hogy a művön csak a praktikum, a nagyobb tudás vágya, olykor kényszere miatt „rágja át” magát az ember, az olvasásuk másfajta élményt nem jelent. Igaz, ezeknék a könyveknek az ismeret- terjesztés az elsődleges céljuk, de az olvasmányosságot sem szabad az utolsó helyre hagyni. Természetesen ennél sóikkal fontosabb az, hogy a művek nyomtatás előtt ne asztali iákban, megjelenés után pedig ne a raktárak mélyén porosodjanak, hanem eljussanak oda, ahová szánták őket. Ezért jó, hogy a mezőgazdasági könyvhónap aSkaflmából évről évre nagyobb figyelmet szentelünk a szakirodalom terjesztésének. Viszont akkor szaporodhat igazán az okosan vitatkozói: száma, ha az év többi időszakában is ezt tesszük. B. A. Fuvar- befeteiföezéssel Nemrég a VOLÁN-mái érdekes beszélgetést hallgattam ki adcaratlanuL Egy gépkocsivezető — ahogy szavaiból kivettem, nem a VOLÁN, hanem valamelyik megyei vállalat dolgozója — mesélte' kollégájának, hogy jól sikerült a pesti útja. Nem volt „üresjárata” se' oda, se vissza. Pedig vállalata csak árut küldött a fővárosba, hazafelé már szállítmány nélkül jöhetett volna. Ám mégsem jött üres „kézzel”. Nem csinált fekete fuvart, csak — ismerte az új szállítási rendszert. Ez adta a gondolatot, hogy erről érdeklődni érdemes a VOLÁN megyei diszpécser-szolgálatánál. Már nyolc évvel ezelőtt, 1968-ban született az a rendelkezés, amely szerint: a közületi tehergépkocsik budapesti fuvarútjait be kell jeleníteni a VOLÁN — akikor még AKÖV — diszpécseri szolgálatánál, és ha akarnak — habár nem kötelező — visszafelé árut is hozhatnak. A közülietek teherautóinak ugyanis már akkor sok volt az „üresjárata”. Az AKÖV padiig olyan szállítási feladatokat kapott, amelyeket nem tudta teljesíteni — megkérte hát a közületéket... A rendelkezés nagy ellenkezést váltott 3d, ezért rövid időn belül viszavonták. Az utóbbi három évben a KPM ismét megállapította, hogy a közületi kocsik 80—90 százaléka üresen közlekedik. Ezért 1975 december 1-én kiadott egy rendeletét, amely újra kötelezővé -teszi a közületi kocsik budapesti útjainak bejelentéséi A rendelet március 1-től úgy módosul, hogy ezentúl nemcsak a budapesti utat kell bejelenteni — akkor is szólni kell, ha a megyeszékhelyekre mennek. A megyében az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a rendéletet mindenütt betartják. Jelentik az utaltat, de a fuvart nem mindig vállalják. A bejelentkezés kötelező — a fuvar nem. A megyében ezer közületi teherautó van. Ha csak minden második teherkocsi hozna visszafelé árut, már azzal is többezer forint értékű üzemanyagot valamint időt, munkaerőt lehetne megtakarítani. Nem beszélve arról, hogy a gépkocsivezető sem jár rosszul, mert a vállalattól a fuvardíj bizonyos százalékát megkapja, zódoznak ettől még mindig olyan sokan? Sz. E.
