Szolnok Megyei Néplap, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-30 / 25. szám

1976. január 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Algériai diákokkal Jászberényben fi Műér! keményen me§ keli fisfesai Több mint négy éve a Nemzetközi Tudományos Együttműködési Iroda (TES- CO) javaslatára tizennégy algériai fiatal érkezett a jász­berényi Kállai Éva Erősára­mú Szakközépiskolába, hogy a nemzetközi középkáderkép- zés keretében a jászberényi szakközépiskolában ismer­kedjenek meg választott szakmájukkal. Két évvel később 1974-ben újabb tizennyolc, tavaly pe­dig huszonhét algériai fiatal­ember kezdte el tanulmánya­it az erősáramú szakközépis­kolában. Tanulmányi idejük 40 hónapig tárt. Érettségi után 400 órás technikusi mi­nősítő törzsanyagból vizsgáz­nak, majd mint szakemberek visszatérnek hazájukba. Az első és az azóta eltelt esztendőkről Rácz István, a szakközépiskola igazgatója beszél. — Az algériai fiatalok ta­nítása nehéz feladat elé állít­ja iskolánkat. Az eredmé­nyek azonban minden tanév­ben igazolják, hogy érdemes megbirkózni a feladatokkal. Legnagyobb gond, hogy ami­kor ideérkeznek, szinte egy szót sem tudnak magyarul. Első teendőnk tehát a nyelv- tanítás: heti 45 órában a francia nyelv közvetítésével hat hónapon át. Csak a záró­vizsga után kezdhetjük el a szakmai képzést. — Az elő­készítők és szakmai tárgyak az I—IV. osztály tananyagát tartalmazzák. Egy sor tantár­gyat komplex módon, keve­sebb óraszámban tanítunk, vagyis négy év anyagát há­rom esztendő alatt kell elsa­játítaniok. Hiányos nyelvtu­dással ez roppant nehéz fel­adat. Az algériai diákoknak keményen meg kell dolgozni a tudásért. Cherifati Ali a Jászberény­ben tanuló csoport diákve­zetője. összekötő a tanuló­társak és az iskola vezetői, valamint az algériai diákok országos szövetsége között. — Feladatom akárcsak a tanulás, nehéz is. meg köny- nyű is. Nehéz, mert a tanu­lástól keli elvenni az. amúgy is szűkre szabott időt. Azt az időt, ami alatt tolmácso­lom tanulótársaim észrevéte­leit, kéréseit, panaszait. Köny- nyü is, mert véleményünket figyelembe veszik az iskolá­ban, kéréseinket teljesítik, mindenben segítenek ben­nünket. Az idén szervezték újjá az algériai diákszövetség jász­berényi csoportját, hárman az Országos Diákszövetség tagjai lettek. Programjukban első helyen szerepel megér­tetni mindegyik diákkal, hogy milyen felelősséggel tartoznak azoknak, akik le­hetővé tették, hogy ilyen kor­szerű iskolában, kedvező kö­rülmények között tanuljanak. Sakhraovi Abdellah „erő-, sen tört” magyarsággal mondja el, . hogy Algírban született — felesége most is ott él — régóta van távol otthonától. Munkát kéresve sokszor „vette kezébe a ván­dorbotot”, Franciaországban vendégmunkásként is dolgo­zott. — Sokat utaztam, tapasz­talhattam, hogy mennyire nagy szükség van szépen ipa­rosodó hazámnak a jól kép­zett szakemberekre. Értékel­ni tudom tehát, hogy milyen nagyszerű dolog nyugodt kö­rülmények között tanulni. Nagyon jó a korszerűen fel­szerelt tanműhely, ahol töké­letesen megismerkedhetünk valamennyi villanygép szak­elméletével, a gyakorlati tud- nivalók,kal. Ami nehéz, az a nyelvtánulás. Talán azért mert kevés a hat hónap, ami erre jut. Sokszor úgy érzem, jó volna a szakmai szavakon kívül megtanulni az irodalmi nyelvet is. Biztos, hogy gaz­dagodnék vele. Kebache Said nős, két gön­dörhajú csöppség édesapja. Kiderül: kedélyességének, de­rűlátásának amivel a kérdé­sekre válaszol, megvan a ma­gyarázata. Kiegyensúlyozott, mert „otthon van”: felesége és két gyermeke is Jászbe­rényben él. — A két gyerek a pelyhes­parti óvodába jár — mondta — és ha irigyelnék tőlük va­lamit, az lenne, hogy olyan közösségben élnek, ahol könnyebben megbirkóznak a magyar nyelvvel. Nekem ne­hezebb, de a segítség, amit az iskolában kapok, a nehezet is megkönnyíti. Lassan értel­mes mondatokká válnak a nehezen kiejthető magyar szavak. Könnyebb lesz tanul­ni, hogy hazatérve becsület­tel szolgáljuk népünket, se­gítsük fejlődő hazánk iparo­sodását. 'És hogy továbbta­nulva taníthassunk — re­mélem — a jászberényihez hasonló algériai iskolában. — illés — Kapcsolat az üzemekkel Gazdag program várja a hazalátogató magyarokat A Magyarok Világszövet­ségétől kapott tájékoztatás szerint 1976-ban is tartalmas programot szerveznek ha­zánkban a külföldről hazalá­togató honfitársaknak. A tá­volban élő magyarok között mind nagyobb számban van­nak a második és a harma­dik generáció képviselői, te­hát az évtizedekkel ezelőtt külföldre került szülők, nagyszülők leszármazottai. Többek között az ő igényü­ket is figyelembe veszik a magyar nyelv tanulását elő­segítő itthoni tanfolyamok megszervezésénél, különös­képpen a magyarországi nyá­ri táborozásoknál, amelyek­re főleg fiatalokat várnak. A karcagi Déryné . Műve­lődési Központ 1975. febru­árjában ajánló jegyzéket jut­tatott el a város munkahe­lyein működő szocialista bri­gádok vezetőinek a brigád­közösségek kulturális válla­lásainak elősegítésére. A mű­velődési központ megszer­vezte a szocialista brigádok klubját, ahol változatos kul­turális programot állított össze. Többek között volt író-olvasó találkozó, külpo­litikai ankét, könyvtári be­mutató, múzeumlátogatás, tapasztalatcsere, munkás­művész találkozó Szabó László szobrászművésszel. Szirtes Ádáim. önálló estein lépett fel, Pribojszky Má­tyás Japánról tartott él­ménybeszámolót. A művelő­dési központ 1975. második félévében 28 vállalattal, ter­melőszövetkezettel kötött együttműködési megállapo­dást a munkahelyi művelő­dés támogatására. Az üze­mek elősorban TIT előadáso­kat kérték. Az elmúlt évben közel száz ismeretterjesztő előadást rendeztek, amelyet 9 ezer 300 fő hallgatott meg. Zenei ismeretterjesztő soro­zatot indítottak a zeneiskola pedagógusainak segítségével. A felszabadulás évfordulójá­nak tiszteletére üdállítást rendeztek a szolnoki Mű­vésztelep alkotóinak munkái­ból a FELISZ-bea és az Üveggyárban. * llítölag ott van a ku­tya elásva, hogy egy­szerre lettem újság­író és feleség. Egy feleség nem való újságírónak, egy anya még kevésbé. Egy meny, az aztán végképp ... Mert­hogy mindig fut, rohan, a té­ma után, meg a kávéspulton felejtett pénztárcája, a ruha­tárban hagyott kabátja, az előszobákban egy pillanatra letett tolla, jegyzetfüzete után. Eközben több ízben el- viharzik ismerősök, barátok mellett, de az semmi ahhoz képest, mikor az anyóst, apóst sodorja el, és elfelejt köszön­ni. Hát tud egy férj. ha a fe­leségéről van szó. tárgyilagos és elfogulatlan lenni? Főleg ha éhes. Méghogy én szóra­kozott? Tiltakozom. És ilyen­kor ő mindig a tejjel hoza­kodik elő. Jó, el’ smerem, hogy néhányszor elfelejtet­tem a gázt meg gyújtani és egy óra múlva már türelmet­lenül toporzékoltam. De ha meg gyújtottam, akkor viszont ott álltam és lestem, hogy bőröd,zik. arról rém tehetek, hogy min iig a ~r~ ‘—to't Ír a lábasból, am/kr - az isteni szikra a. fejemből:■ megvan, hogy kezdem: Vágni lehet a füstöt... — Nem, inkább egy párbeszéddel. Belevágni a téma közepébe. — Hogy kívánhatja valaki, hogy ilyenkor holmi tejbőrökre fi­gyeljek. Akkor is engem kiáltott ki bűnbaknak, amikor egy éj­szakán át liftezett gazdátla­nul a vacsoránkkal együtt a bevásárló szatyor. Micsoda " közömbösség? Csak úgy szó nélkül hagyták a lifttársak. Fel sem tűnt nekik, hogy cso­maggal szálltam be és anél­kül távoztam. Hát mire fi­gyelnek? Hát nem érdekli őket a háromtagú éhező csa­lád? Akkor is dolgoztam. Az ■ utolsó simításokat végeztem, '• ...........•. mikor ess.': úgy. ki! m ondat közt cs zrr -.': a teln- fon. A vonal rín’rt egy fel­háborodott női hang közölte velem., hogy este hét óra és a kisfiam az óvodában por­szívózik a takarítónőkkel. Méghogy én ottfelejtettem a gyereket! Porszívózott a drá­ga, milyen okos, pedig csak hároméves. Igazán, hogy fel­találta magát. Vallom is, mi­előbb önállóságra kell szok­tatni a gyereket. Bár beis­merem, nem biztos, hogy az esti óvodai porszívózás a leg­megfelelőbb módszer. Persze nem ez volt az egyetlen eset, amikor mi ta­gadás elismertem . .. Napokig nem találtam a kézitáskám. Feltúrtam a szekrényt, az ágyat, kerestem a kamrában, a kenyértartóban, a szemét­kosárban, a frizsiderben. Egy telefon és vége volt az őrjön­gő kutatásnak, ön X. Y? A táskáját az irataival, a pén­zével. a lakáskulcsával a ceglédi tanácsnál átveheti. Most már a memóriám tör­Szórakozottságom története Kerámia Sólyom Sándor korongozó bütyköst készít Mezőtúrról Frankfurtba Az új esztendő legelső ki­állítása miniden bizonnyal a kerámia és porcelántárgyak frankfurti bemutatója volt. Minden nevesebb európai porcelángyár elküldte repre­zentáns termékeit, köztük a mezőtúri Fazekasok Népmű­vészeti Háziipari Szövetkeze­te is. A helyi hagyományokat őrző mezőtúri kerámiák kö­zül száznegyven népi ihleté­sű díszítő és használati tárgy „képviselte” a szövetkeze­tei és megyénket. A rangos kiállítás egyben jó alkalom volt a vevőkör bővítésére is. A mezőtúri szövetkezet egyébként 16 millió 300 ezer forintos árbevétellel zárta a tavalyi évet. Az idén 17 milliót várnak, melynek nagy részét exporttermékeik forgalmából tervezik . Sok országban ismerik és kere­sik — a jórészt népi motí­vumokkal díszített butykoso- toat, tálakat, kancsókat, bu- téliákat és köcsögöket —- a mai modem lakások hangu­latába is illő készleteket, fa­liképeket. A termékbővítés mellett az idei év egyik fő feladata a 8 millió forintos beruházás­sal épülő üveg csarnok elké­szítése. Az új műhely a technoló­giai sorrend ésszerű kialakí­tásához nyújt lehetőséget. Tervezik, hogy a fiatal nép­művészeknek külön műhelyt rendeznek be, ahol a tehet­séges gárda elképzeléseit, megálmodott formáit önálló­an, jó felszereléssel valósít­hatja meg. T. Sz. E. Fotó: Nagy Zsolt tem darabokra. Szolnok — Cegléd. Nem értem. Nem jár­tam ott. Vagy mégis? Meg­őrültem. Kihagyott emléke­zetem? Nem tudom, hogy a fele­ségek rejtélyeit miért a fér­jek tudják megfejteni? Em­lékezz csak, és én emlékez­tem. Egyik karomon a gyerek, a másikon harminchárom uta­zószatyor, pléd, szirénázó mentőautó, a hátamon a bar­na nagy mackó, annak kezé­ben volt a piros táska. Rám jellemző aprólékossággal, kö­rültekintően sorra becuccol- tam mindent a kocsiba. A táskám különös gonddal fél­retettem, hogy kéznél legyen. Félretettem a csomagtartó te­tejére. Ott is maradt. Szol­noktól Ceglédig tartotta ma­gát, de, a nem tudom hánya­dik éles kanyarban kimerül­ve átadta magát a centrifu­gális erőnek. Kisodródott. (Én tehetek róla, hogy nem az út­viszonyoknak és a sebesség­nek megfelelően helyezke­dett?) És egy kamionos . . . Szóval bevitte a ceglédi ta- u "őshazára. Na'látják, hogy varnak még figyelmes embe­rek. K. K. Saját minta írása közben... Nagy Gy. Mária díszítő fa­litányért készít FiSmtár az enyészetnek? fi mostoha körülmények hamarosan megváltoznak I szolnoki szemlélte­tőeszköz-tárra egy ötletes kiadvány hívta fel a figyel­memet, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium filmkatalógusa. Ez a kilenc­ven oldalas füzet sok más hasznos tudnivaló mellett közli a megyei filmtárak címjegyzékét is. Szolnok, Május 1. út 38. A kapun benyitva majdnem visszafordulok: kapirgálő tyúkok, hátát görbítő macs­ka, száradó ruhák látványa fogad. Békés családi ház ez, nem közművelődési intéz­mény — gondolom magam­ban, de a ruhákkal vesződő háziasszony (a gondnok) bel­jebb invitál, szerinte mégis jó helyen járok. A következő kép már ko­rántsem békés. A veranda- szerű előcsarnok szeméttel, téglatörmelékkel van teli, s mint később kiderül: két szoba — az iroda és a rak­tár —• kivételével az egész épület ilyen. Ilyen, sőt még „ilyenebb”. Nincs fűtés, vilá­gítás, és nincs víz sem. A filmtár vezetője, Hosszú Fe­renc nagykabátban mutatja be intézményét. A megyei film- és szemlél­tetőeszköz-tár 1981-ben ala­kult négyszáz 16 milliméte­res filmmel. Feladata a me­gye területén levő közokta­tási és közművelődési in­tézmények ellátása ismeret- terjesztő filmmel. Jelenleg háromezerötszáz politikai, történelmi, pedagógiai, mű­vészeti, ipari, mezőgazdasági, sport és egyéb szakfilm kö­zül választhatnak az érdek­lődők, de sajnos a .kínálat” nagy része elavult. Sok az öreg film, kevés az új — 1975-ben például mindössze százhuszonegy kópia érkezett. Bizonyára ennek köszönhető a nagymérvű forgalomcsök­kenés is. Míg 1971-ben 8 ezer 400, addig tavaly már csak 5 ezer 500 filmet kölcsönöz­tek, pedig a térítési díj mi­nimális­HaCCYÍI Fér®11« szeren- It«ldS£.SI cséré azt is el­mondhatta, hogy a mostoha körülmények hamarosan megváltoznak — a filmtár új helyre, a Petőfi úti szak­munkásképző intézet föld­szintjére költözik. De vajon lesz-e változás a kínálatban, lesz-e elegendő új, korszerű film? Talán igen... Mint azt a napilapok is közzétették, az Országos Közművelődési Tanács a napokban állást foglalt a televízió ismeretter­jesztő- és dokumentumfilm­jeinek közművelődési hasz­nosítása mellett. Ugyanis a Magyar Televízió raktárai­ban — egy-kétszeri vetítés után — sok jó politikai, is­meretterjesztő — és doku­mentumfilm hever. Nos, az OKT elnöksége most létre­hozott egy operatív bizottsá­got, amely a televízió archív anyagából kiválasztja azokat a filmeket, melyek szélesebb körű forgalmazását indo­koltnak tartja. A kiválasz­tott filmeket hamarosan sok­szorosítják és szétküldik a filmtáraknak... a, d.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents