Szolnok Megyei Néplap, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-25 / 21. szám

1975. Január 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Felavatták a karcagi lánykollégiumban Somogyi Árpád szobrászművész Győrffy Istvánról, a Nagykun múzeum névadójáról készített portréját , (Foto: Nagy Zs.) Kifordítom, befordítom, mégis bunda... Amit kevesen tödnek Konszentinár' iról Kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda... mondja a nóta. Ám nem úgy a hírneves kunsági kisbuin- da. Ezt ugyanis éppen a kül­ső bőrfelületére hímzett gaz­dáig mustrák tették messze földön ismárbté. A külön­böző szükségleti cikkek, szer­számok, edények öltözetíéle- Bégek még századunk első felében is az év legjelentő­sebb eseményei közé tartozó kirakodó vásárokon cseréltek gazdát. Néhány városunk bírt csak az igazán nagy „felhajtást” jelentő, országos vásárok rendezésének jogá­val; 1807-től Kunszentmír- tan is ezek közé tartozott. A gabona, a különböző élelem, a takanmánynövények áru­cseréje mellett az egész or­szágban számon tartották a marha és lóvásárokat is. Vidám élet folyt egy-egy Ilyen többnapos találkozón. Mérték az áldomáshoz illő jófajta bort, horöta-vitte a szél a lacipecsenye, afrissen- sült kolbász, hurka illatát. No, és nem szabad megfe­ledkezni a különféle cseme- gésekről, mézeskalácso 60k- ról, Rózsa Sándor históriá­ját, a kútbaolt lány esetét, rémes gyilkosságok történe­teit kínáló ponyvásokról. S nem utolsó sorban találtak itt gazdára a különböző mes­teremberek reméltei is. A cé­hes mesterek külön helyet béreltek a vásárokban. Ta­kácsok, kádárok, kalaposok, csizmadiák, tímárok, lakato­sok munkái között válogat­hattak mindazok, akik túl voltak a „komoly” adás vé­telen. „Kun Szent Mártony vá­rassa” a ts izma dia, szabó, szűts, takáts, kocáts, lakatos” mesterséget űzők számára Mária Teréziától közös céh privilégiumot kapott. Ké­sőbb a fejlett kézműipar bi­zonyítékaként kiválik a ta­kács, majd a csizmadiák cso­portja. Érdemes megjegyez­ni, hogy a múlt század kö­zepén a közel nyolcezer laká­sé Kunszentmártonban egy híján kétszáz önálló mester­ember dolgozott, közöttük is a legtöbben a szűcs mester­séget művelték. Egy jó szűcs a bőr kikészí­tésétől a feldolgozásig min­den műveletet maga végez ed. Egészen napjainkig. Sok­szor még az állatok leölését, megnyúlását is bele érthet­jük. Bonyolult munkafolya­maton, különféle hosszabb, rövidebb ideig tartó kezelé­sen, tisztításon, tartósításon, érlelésen, puhításon megy keresztül a bőr attól a perc­től amikor a birka „leveti irhájáé”, addig amíg az as­szonyságok belebuj hatnak a hímzett bundácskába, mel­lénybe. A kimunkált festett bőröket összeválogatták asze­rint, hogy mát akartak belőle készíteni, majd szabták, hí­mezték, összevarrták. A díszí­tett darabokon azután dúsan kergetőztek a levelek, ka­csok, bimbók, rozmaringok. A gyönyörűséges hímzett kisbunda, pruszlik, mellény a hímzett suba a nagy gaz­dáknak és asszonyaiknak vi­seleté volt. Busás forintokat kellett fizetni minden időben ezekért a darabokért. A mes­terek azonban gondoltak a szegényebbekre is, gyakoriak váltak a díszítetlen ködmö- nök, bekecsek, mellesek. A céhes szervezetet felváltotta az Ipartestület, amely lazább keretek között de szintén szabályozta az azonos mes­terséget űzők tevékenységét. A szűcsmesterek napjaink­ban az egész világon, így ha­zánkban s Kunszentmárfcon- ban is reneszánszát élt A maá kunszenti szűcsök — Papp Péter, Pásztor János, Parti József, Papp István — régi dinasztiák utódai, jósze­rével ugyanazzal a gondos, ősi technikával készítik munkáikat, mint céhes elő­deik. Hosszú ideig a funkció elsődlegességét követve dí- szítetlen kabátok kerültek ki kezük alól. Az utóbbi évek népművészetet felelevenítő, újraélesztő divatja azonban fellendítette a hímzés szép szokását is. Ami feltűnő; ma 6esn olcsóbb egy-egy gazdag mustrajú ködmön ,kisbunda mint régebben volt, mégis egyre nagyobb irántuk a ke­reslet. Ezt bizonyítják a kun­szentmártoni önálló szűcsök főutcáin sorakozó üzletei, de a Pannónia Szőrmekészítő és Konfekció Vállalat IV-es gyáregységének Kunszent- mártonba telepítése, és egy­re növekvő kereskedelmi for­galma. . E. M. Öfeyes a karcagi ,Városi ifjúsági klub" Karcagon 1971 januárjá­ban adtai* át a város fiatal­jai számára egy kulturális létesítményt, amely a sze­rény „Városi Ifjúsági klub” nevet kapta. A megnyitás óta kerek öt esztendő telt el ás azóta hétről hétre a kar- oagi fiatalok százai vesznek részt a klubfoglalkozásokon. Az ifjúsági klub keretén belül működő, speciális ér­deklődési köröket kielégítő kis közösségekbe — szekció­klubok — százhatvan állan­dó tag jár. A „szekciók” kö­zül a legtekintélyesebb a fia­tal utazók klubja, amely né­hány kitűnő módszere révén országos hírre tett szert . Ugyancsak népszerű a „magnósok klubja”, a „mű­vészetbarátok társasága” és a „klubszínpad”. Ez utóbbi a „Hazánkról szóljatok szép szavak” versenyen szép sikert és helyezést ént eL A üdlub ötödik születésnap­jára ünnepi programot állí­tott össze a vezetőség: iro­dalmi est pol-beat műsor, táncház, folk-est szerepelt benne. Az egyhetes ünnepi prog­ramsorozat után a klub éle­te visszatér a rendes kerék­vágásba. Illetve nem egészen, ment a klub aktívái máris az idei tervek valóraváltásán dolgoznak. A természettudo­mányok, a fotózás-filmezés az „asztali -6 portok” iránt ér­deklődő fiatalok klubba tö­mörítése a fő cél az idén. Fazekas kiállítás Kunmadarason A kunmadaras! művelődési házban a Hazafias Népfront- nőklubjának tagjai hétfőn este Szűcs Imre tiszafüredi fazekas népművésszel talál­koznak. A találkozóval egy­idejűleg kiállítás is nyílik Szűcs Imre alkotásaiból, amelyeket a közelmúltban Leninvárosban és Tiszafüre­den mutattak be nagy siker­rel. Jo, do hiányos „Az elmúlt években egyetlen szolnoki vendég sem for­dult meg a klubkönyvtárban. A megyei művelődési központ munkatársaival csak a továbbképzéseken találkoztam. Igaz, a továbbképzés mindig jól sikerül...” „Én nem panaszkodha'tom, voltak nálam többször is a ságvárisok. Átnézték a munkanaplókat, megbeszéltük a legfontosabb tennivalókat, sőt legutóbb megegyeztünk egy itteni megyei rendezvény programjában, időpontjában is. Megmondom őszintén, ezekből a megbeszélésekből én na­gyon sokat tanulok.” „Sokat javult a módszertani munka, az elmúlt évek­hez képest nagyon sokat Hogy még mindig nem fogja át a megye egészét? Rosszak a munkakörülmények, s bizony a Ságvári módszertani csoportjának nemcsak a hálózati mun­ka a feladata...” Négy részfeladat Egy klubkönyvtárvezető, egy művelődési ház és egy művelődési központ igazgató válaszát olvashatták arra a kérdésre, hogy milyen a szol­noki Ságvári Endre Megyei Művelődési Központ mód­szertani munkája. Három vá­lasz, háromféle vélemény — annyi azonban feltétlenül ki­derül a nyilatkozatokból, hogy a művelődési otthon­ban igényük, várják a mód­szertani központ segítségét A Ságvári Endre Megyei Művelődési Központnak in­tézményi státuszából adódó­an az egyik legfontosabb funkciója a hálózati-mód­szertani központ szerepköré­nek ellátása. E feladatkör az intézménytípus létrejötte óta rendeletileg szabályozott Ennek szellemeben a Ságvá- ri munkatársai figyelemmel kísérik és segítik a művelő­dési otthonok szakmai te­vékenységét, szervezik a népművelők továbbképzését, gondoskodnak a művelődési otthonoknak a megfelelő szakirodalommal és szemlél­tető anyaggal történő ellátá­sáról, s végül, de korántsem utolsósorban speciális szol­gáltatásokat kínálnak. Hogy milyen hatékonysággal? Cik­künkben erre keresünk vá­laszt. Fölösleges is talán hang­súlyozni, hogy az előbb fel­sorolt négy részfeladat kö­zül az első a legjelentősebb, a legfontosabb. Nézzük te­hát, milyen módon segíti a megyei központ a művelődé­si otthonok szakmai tevé­kenységét A tegfaüiasiQb láncszem A Ságvári Endre Megye! Művelődési Központ áttéte­lesen, a járási-városi intéz­ményeken keresztül kíséri figyelemmel a közművelő­dési hálózat munkáját. Hogy miért? A módszertani cso­port létszáma mindössze négy (sokkal kevesebb, mint a. többi megyei művelődési központban), ilyen kevesen pedig aligha Járhatják be a megyét különösen úgy nem, hogy a többnyire késő dél­utáni, esti kiszállásokhoz mindössze egy mikrobusz áll rendelkezésükre. Maradnak tehát a járási-városi műve­lődési központok, melyeknek kevés kivételtől eltekintve (Jászberény, Törökszentmik- lós, Mezőtúr) még a szék­helyi munka elvégzése is ko­moly gondot okoz. Mindeb­ből az következik, hogy a módszertani munka legfon­tosabb láncszeme nem a megyei művelődési központ. Akarva, akaratlan a járási, városi' művelődési otthono­kon áll, vagy bukik az ügy. Ezen csak részben változtat az a tény, hogy a módszer­tani munka hatékonyságá­nak növelése érdekében né­hány éve bázishelyeket ala­kítottak ki a megyében. A bázisintézményeket há­rom nagy csoportba sorolhat­juk. Az elsőhöz a szakterü­leti bázishelyek tartoznak: Jászberény, Mezőtúr, Török- szentmiklós, Martfű, Jászki- sér. Ezeken a helyeken meg­próbálnak ideális feltételeket kialakítani egy-egy szakkör, művészeti csoport működé­séhez, vagy valamilyen spe­ciális nevelési cél megvaló­sításához. s az eredménye­ket aztán bemutatók, tapasz­talatcserék formájában nép­szerűsítik. A bázishelyek ha­tékonyságát sajnos hosszú ideig hátráltatta az anyagi fedezet hiánya. 1973 óta a megyei tanács erre a célra jelentős támogatást biztosít B fétanks hiáayciftk A bázishelyei* második csoportjába a Népművelési Intézet intézményi bS”!s’ie- lyei (klubkönyvtár: Tiszate- nyő és Tiszaigar, művelődési ház: Tószeg és Jászfelső- ßzentgyörgy, művelődési köz­pont: Karcag, Martfű), míg a harmadikba a „kiváló mű­velődési otthon” pályázatra benevezett intézmények tar­toznak. A segítség, a támo­gatás révén mindkét csoport intézményei jó munkát vé­geznek, ám ez a megye töb­bi művelődési otthonára gyakorlatilag nincs hatással. összességében megállapít­hatjuk. hogy a bázishelyek kialakításával a problémák túlnyomó része nem oldó­dott meg. A közvetlen, „ház­hoz szállítóit” jó tanács vál­tozatlanul hiánycikk. Sokkal kedvezőbb a hely­zet a „maradék” három rész­feladat végrehajtása terüle­tén. A megyei művelődési központ egyre hatékonyabb továbbképzési munkájáról a közelmúltban önálló cikkben számoltunk be, s hasonlóan elismerőleg ■ szólhatunk a művelődési otthonoknak megfelelő szakirodalommal és szemléltető anyaggal tör­ténő ellátásáról. Külön di­cséretet érdemel a Ságvári azért, mert nemcsak köz­ponti anyagokról gondosko­dik, de a megyében dolgozó főhivatású és társadalmi munkás népművelőket is írásra biztatja. A „módszer­tani füzetek” némely száma vidéken egy látogatással fel­ér ... Befejezésül feltétlenül szól­nunk kell a megyei művelő­dési központ speciális szol­gáltatásairól. Az intézmény művészeti csoportjai rend­szeresen fellépnek a megye Városaibah-községeiben, a művelődési otthonok rendel­kezésére áll a Ságvári hang­tára. filmtára. irattára, s jónéhány kiállítási anyag is. És az új íntézináir?fe3R? Milyen tehát ez a mód­szertani munka? Jó? Rossz? Jó, de hiányos ... A hiányosságok nagyobbik része a kedvezőtlen tárgyi és személyi feltételekkel ma­gyarázható, s erre nem is érdemes sok szót vesztegetni. Az új művelődési központ­tal mindez remélhetőleg megváltozik. Írhatjuk ezt annál is inkább, mivel a legfrissebb hírek szerint az új intézményben tizennyolc helyett huszonnégy népmű­velő dolgozik majd, és az új szakemberek többsége a módszertani csoportot fogja erősíteni. Néhány intézkedéssel azon­ban kár volna a házavatá­sig várni. Feltétlenül most, a ..próbáid "szakban” kell ki­alakítani például azt a szer­kezeti formát, csoportbeosz­tást az intézményben, mely a legjobban, a leghatásosab­ban szolgálja a tartalmi munkát, és most kell kikí- sérletezni a legcélszerűbb módszereket is. Ez utóbbi­hoz pedig még a jelenlegi „mostoha” körülmények kö­zött is jobb anyagi, tárgyi, személyi feltételeket kell biz­tosítani. Igen. kell — ezt kö­veteli a ..láthatatlan”, ám a közművelődési párthatározat megvalósítását szolgáló na­gyon fontos módszertani te­vékenység. Hérész Dw' A Rákóczí-emlékév alkalmából Pro patria et libertate címmel az 1976-os Rákóczi emlékév alkalmával a rádió három előadásból álló doku­mentum-műsort tervez. Cél­ja, hogy a legújabb marxista kutatások tükrében a törté­nelmi valóságnak megfele­lően mutassa be Rákóczit és a szabadságharcot. Az első rész „Világ eleiben igaz ügyünk” ... címei Magyar- ország külső és belső hely­zetét vázolja a török kiszo­rítása után, s azokat az oko­kat, amelyek a társadalom egészének ellenállását vál­tották ki a bécsi politikával szemben. A „talán az idő megfordul ___” azt kívánja b emutatni, hogy Rákóczi sza­badságharca nem pusztán függetlenségi küzdelem volt A harmadik rész Rákóczi egyéni portréját, emberi vo­násait vázolja. Helytállása, önzetlensége, az igazsághoz való következetes ragaszko­dása is közrejátszott abban, hogy személye a századok folyamán nem halványult, s nemcsak a nemzeti hanem a haladó társadalmi törekvé­sek is az ő nevét tűzték zászlajukra. Rákóczi nyomában címmel Rapcsányi László 50 perces összeállítást készít, amelyben felkeresi a fejedelem szülő­helyét, azokat a helységeket, ahová Rákóczit életének va­lamilyen mozzanata fűzte, riportok, tudósítások hang­zanak majd el az életút sor­rendjében, összekapcsolva élményt és történelmet Szavalóverseny Szolnokon Tegnap Szolnokon, a Min! ifjúsági klubban rendezték meg a II. országos szövetke­zeti szavalóverseny megyei döntőjét A vetélkedőn — melyet a Fogyasztási Szövet­kezetek Országos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága a három szövetkezeti ágazat sorra kerülő kongresszusa tiszteletére hirdetett meg — huszonöt versmondó mutat­kozott be, a megyei selejte­zők legjobbjai. Közülük ti- zenketten képviselik majd Szolnok megyét a február 14—45-n Szegeden megren­dezendő területi versenyen, s reméljük, hogy a székesfe­hérvári országos döntőre is eljutnak néhányan. A teg­napi megyei döntő minden résztvevője könyvjutalomban részesült, a négy legjobb versenyző — Benke Mária, Bozsikné Cseh Éva, T. Fran­kó Zsuzsa. Szép Zsuzsa —■ különdíjat kapott

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents