Szolnok Megyei Néplap, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-24 / 20. szám

19M. Január 24 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Zsiguli alkatrészek Túrkevéről Zsigulihoz készfii az olajszűrő-fedél. A főleg nőket foglalkoztató Műszaki Tömítő és Szerelvénygyártó szövetkezet túrkevei részlegében a Magyarországon található legki­sebb motortól a legnagyobbig mindegyikhez készítenek műanyag és fém tömítéseket, szűrőeiemeket. Havonta 4—5 millió tömítőgyűrű kerül ki a műhelyekből. Asszony kezek dicsérete Made in Nagyiván Pecsenyét kínál a szik Jövedelmezd a juhászat — fl gyapj'a is eladó — Tervek 1980-ig Nagyiván környékén az a hír járja, hogy ha valaki a pusztán elsüt egy fegyvert, akkor ha vallat nem is, de birkát, vagy juhászt bizto­san eltalál sörétjével. _A mondás egy kicsit túloz ugyan, a Hortobágyi Nemzeti Parkban nem lehet csak úgy lövöldözni, de az biztos, hogy . a tiszaörsi—nagyiváni ter- melőszövetkezenek nagy juh­állománya van. Kovács Pe­ter állattenyésztési főágazat- vezető pontosabb adatot is mondott: több mint lo ezer juha van a gazdaságnak. Miért ragaszkodott az üzem ehhez az állathoz akkor is, amikor a legtöbben már ért­hetetlenül lemondtak róla? A főágazatvezetőnek erre is volt indoka: juhász az ő édesapja és az volt annak az apja is. Ettől ugyan még gulya is rághatná a falu ha­tárában a füvet, de a szikes legelőn — a szürke marha kivételével — más jószág nemigen él meg. Éppen ezért a mostani termelőszövetkezet előd­jeiben is szívesen fog­lalkoztak a birkával, s amikor egyesültek a gaz­daságok, az elképzelések ta­lálkoztak. A nagyiváni téesz- ben 1959-ben 500 anyajuh volt, a mostani Petőfiben 7000 van. A jerkéket nem adják el, csak a gyengébb teljesítő képességűeket se­lejtezik ki közülük, hiszen másképp nem lesz a gazda­ságban 1980-ra több mint 15 ezer anyajuh. Természetesen ennyi állatot el is kell tar­tani valamiből, de erre is felkészültek az üzem szak­emberei. A termelőszövetke­zet 3500 hektár legelőjéből az intenzív, öntözött terület ma még csak 170 hektár, vi­szont 1976-ban már 360 lesz. Csupán szeretetből azon­ban nem őriznék, etetnék, ápolnák a birkákat. A 4—5 aranykoronás földek viszont kiváló pe­csenyebárányt „terem­nek”. Tavaly például több mint 2 ezer mázsa húst exportált a gazdaság, a külföldi vevők legnagyobb örörryére. A le- nyírt gyapjú súlya sem meg­vetendő, ebből 340 mázsát értékesített a termelőszövet­kezet. Mindent összevetve, a 10 ezer állat 1,5—2 millió forintot jövedelmezett az üzemnek, különösen a pe­csenyebárány exportja ho­zott nagy hasznot a népgaz­daságnak és a szövetkezet­nek is. Az olcsó takarmá­nyozáson túl jelentősen hoz­zájárult ehhez az is, hogy régi épületekben, dohány­pajtákban tartják a juhok nagy részét. Intenzív hizla­lásba csak a pecsenyebárá­nyokat fogják, de mint lát­tuk, ez meg is éri. A juhászok havi kereste 3000—3500 forint körül ala­kul. Házat sem kell építe­niük, hiszen a téesz mind- annyiuknak szolgálati la­kást adott. A nehéz fizikai munkát igénylő juhhodály — takarítás sem rájuk vár, erre ott van a szövetkezet saját tervezésében készült gép. Az elkövetkezendő öt esztendőben a falkarendszert is felszámolják, brigádjuhá- szatot hoznak létre. A 8—10 fős brigádokban jobb lesz a munkamegosztás és több idő jut a pihenésre. A szakmun­kásképzést sem bízzák a vé­letlenre: a környező üze­mekkel társulva már 1976- ban meg akarják kezdeni a Jászapátiból kihelyezett osz­tály taníttatását A tartás és a takarmányo­zás korszerűsítése mellett a korai tenyésztésbe vételre, az ellések sűrítésére is nagy gondot fordítanak. A szaporaság javítására hozták be tavaly októ­berben a „Eomanov” anyajuhokat is. Ha a kísérletek beválnak — s ebben a szaktanácsadó ká- posvári mezőgazdasági fő­iskola is sokat segíthet —, akkor a magyar fésűs merino pecsenyebárányai még több országba eljuthatnak, ezzel nemcsak a termelőszövetke­zet, hanem a népgazdaság is jól jár. B. A. Nem keH (Evatmániákus­naik lenná az embernek, hogy sóvárogni kezdjen a kisújszállási Férfifehémemű- gyár házi kiállításán. Leg­jobb, legszebb termékeiket mutatják itt be a kisújiak, egy kicsit önmaguk gyönyö­rűségére, a látogatók tájé­koztatására. örülhet aki láthatja a di­vatosabbnál divatosabb in­geket — akinek szeren­cséje van, esetleg „elkaphat” egyet-egyet a szép modellek­ből az üzletekben. Erre ugyan élég kevés az esély, mert az üzem exportra dol­gozik. öt évvel ezelőtt még csak a méret utáni szabóságban készítettek „Kibújón” férfi­inget, ha volt megrendelő — jelenleg 6—7 ezer készül egy nap alatt az üzemiben. De talán ennél is lényegesebb: csaknem hétszáz kisújszállá­si, karcagi, kenderesi, ecseg- falvi lány és asszony talált jó munkaalkalomra. Az IsfielapasfSiá! és a fakanál mell Az üzem 1970. április 4-én kezdte meg a termelést. A munkásállomány háziasszo­nyokból, az iskolapadokból akkor kikerült lányokból verbuválódott. És ezzel már el is jutottunk a hajdani gondhoz: az iparszerű ter­melést csak hírből ismerő, szakképzetlen női dolgozók­ból hogyan, mikorra lesz munkás? Mert hiába szere­pelt a különböző kartotéko­kon, a nevek mellett a mun­kás jelző — akkor még csak ígéret volt Ez már beteljesedett. Az üzem — fennállása óta elő­ször — jól teljesítette fe­szített tervét. Ebből is kö­vetkezik: a fehérneműgyár­ban dolgozó asszonyok fér­jei nem mondhatják, hogy ,.az asszony is keres vala­mit”, mert például a gépja­vító vállalatnál és a fehér- nemúgyárban az átlagkereset szinte azonos. Persze, hosszú az út idáig. A szakmunkás- képző nappali tagozatán ed­dig ötvenhárom lány kapott szakmunkás-bizonyítványt, jelenleg pedig nyolcvannyolc tamil. A felnőttek közül öt­vennégyen végezték el ugyanezt az iskolát — mun­ka mellett, természetesen — tizenöten pedig most tanul­nak. A ruhaipari szakközép- iskolában tizer'k'',,’"''en sze­reztek képesítést, ötvenné­gyen pedig most tanulnak ott, hogy szakmunkás- és érettségi bizonyítványt sze­rezzenek. Egyszerű történefek Kis Ferencné kézelői el­vár ró három évvel ezelőtt szakképzettség nélkül került az üzembe. Az első évben még csak 1400—1500 forintot keresett, majd szakmunkás­oklevelet szerzett, s jelenleg már 2600 forint az alapfize­tése. Egy műszak alatt 230— 280 darab ing „megy át” a kezén. Űj, úgynevezett cso- magos technológiával dolgo­zik. Ez a módszer kiküszö­böli a szalagszerű termelés egyhangúságát, nyugodtabb körülmények között többet tudnak termelni Nagy Kálmánná, az alapí­tók egyike, az üzemben vé­gezte el az általános iskola 7. és 8. osztályát, szakmun­kás-bizonyítványt, majd mi­nőségi ellenőri oklevelet szer­zett, és ebben a beosztásban dolgosak. Hogy jutottunk volna eddig, mondja, ha nem telepítik ide ezt az üzemet? Sokunknak ma is a főzőka­nál lenne csak a kezében, nem a biztos megélhetés. Szőke Jánosné művezető — harminc—harmincöt mun­kást irányít — ifjú asszony­ka, de az „alapítók” egyike. Betanított munkásként kez­dett, majd egy szakmai ve­télkedőn elért kiváló szerep­léséért szakmunkás-bizonvítr ványt kapott, miután az írás­beli vizsgán is jól megállta a helyét. 1973-ban már se- gédiművezető, sőt az év vé­gén művezető lett. Tervei­ről kérdeztem. Jól dolgozni, mondta, hogy legyen miből berendezni az új ház máso­dik szobáját is. A „csapatnék” néha akadozik Nem minden fenékig tej­fel azért! Amennyire ész­szerű és hasznos a műszak- közbeni öt perc torna — hi­szen a munkásnők túlnyomó többsége ülve dolgozik —, annyira meglepett, hogy a dolgozók a gépeik mellett fogyasztják el reggelijüket, uzsonnájukat. Ennek persze anyagi oka van: az üzemnek még nincs étterme. vagy egyáltalán arra alkalmas he­lyisége, ahol kulturált kö­rülmények között lehetne ét­kezni Baj van olykor az alap­anyaggal is. Kis vita alakult ki erről Deák Imréné gyár­tásvezető, Kovács György­ié műszakvezető, Nánási Lu- kácsné szb-titkár és mások társaságában. Abban megegyeztünk, hogy gyenge, hibás alap­anyagból nehéz, vagy lehe­tetlen minőségi munkát vé­gezni. Az elvárás: a termé­kek 98 százaléka legyen első osztályú. Ezzel szemben az alapanyag — hyilván a tex­tilgyárak hibájából — jó ha azt lehetővé teszi, hogy a termékek 90—94 százaléka minőségi áru legyen. De már az is előfordult, hogy az üzem dolgozói a legjobb tu­dásukkal sem bírták elérni, hogy a késztermék 85 szá­zalékát első osztályúnak mi­nősítsék. Hihetetlen erőfe­szítésükbe került, mondták, hogy eddig is eljutottak. Az igazsághoz tartozik: di­csérik a budapesti anyavál­lalatot, a korszerű, jó gépe­kért, problémáik megérté­séért és a segítség nyújtá­sáért. — Mit hoz Önöknek ez az év? — kérdeztem. Azonnali és egyértelmű volt a válasz: tovább kell javítani az áruk minőségét — és semmi baj nem lehet. De a két dolog összefügg! A jövő üzenetei A házi kiállításon — a divatos ingek mellett — ap­rócska, de ízléses gyerek­munkákat is láttam. A helyi és a körhyező iskolák „varró szakköreinek” kisdiákjai csi­nálták, mondták az asszo­nyok. Kettős, oda—vissza életre nevelő játék ez. Az öt évvel ezelőtti szakképzetlen édes­anyák már arra gondolnak: jöjjön ide dolgozni a gyerek, ha megnő, fez nem egyszerű pályaválasztási tanácsadás, hanem szívből jövő gesztus: legyen jó szakmája a gye­rekemnek, legyen jó mun­kása a gyárnak. A házi kiállításon ott egy szép tabló — az újra és új­ra dicsért gyönyörű ingek fölött —, hogy az üzemben két aranykoszorús, két ezüst­koszorús és ennyi meg ennyi szocialista brigád dolgozik. A munka értékmérője nem a szó, hanem a termék. Ezért jó volt együtt látni a törekvést és az eredményt. Tiszai Lajos Bővül az épílőanysgelSátás Az építőanyagipar ebben az évben 6 százalékkal bő­víti termelését, s ezen be­lül az átlagosnál jóval dina­mikusabb fejlődést irányzott elő a cementé, a mész- és azbesztcementipar, valamint az üvegipar és a szigetelő­anyagipar. Többek között az­besztcement tetőfedőlemez­ből. mozaik- és cementlap­ból. ásványgyapot fedélle­mezből és húzott síküvegből a tervben 20 százalékkal na­gyobb termelésnövekedést ír­tak elő. Cementből hazai gyáraink összesen 4 millió 250 ezer tonnát termeinek, s a zavar­talan ellátás érdekében a szocialista országok további 780 ezer tonna cementet szál­lítanak. Fontos feladat, hogy az év első és utolsó negye­dében is átvegyék a cemen­tet a legnagyobb felhaszná­lók, hogy a gyárakban a tá­rolási nehézségek ne akadá­lyozzák a termelő berendezé­sek kihasználását Tószegre és Tiszává rkonvba • Gázvezeték épäS Tavaly Szolnok megyében több mint 1300 fogyasztóhoz — köztük mintegy ezer szol­nokihoz — jutott el a veze­tékes gáz, míg a propán­bután, gáz tulajdonosok szá­ma 4 ezer 500-zal gyarapo­dott. Ezzel a megye csak­nem 150 ezer lakása közül több mint 12 ezer 500-ba van bevezetve a földgáz, és mintegy 78 ezer háztartás rendelkezik pb-gázzal. Szol­nok megye 76 helységéből 51- ben lehet a TIGÁZ cserete­lepén pb-gázt kapni. Tavaly új cseretelepet épített a TI­GÁZ Kunmadarason, Jász- ágón és Tiszasülyön. Az idén a TIGÁZ több mint 10 millió forint értékű vezetékfektetési munkát vé­gez a Magnezitipari Művek építkezésénél, egyúttal elve­zetik a gázt Tószegre, és Ti- szavárkonyba is. A másik nagy munka Mezőtúron lesz, ahol egy több mint 600 mil­lió forintos beruházásnál fo­gadóállomás létesítését vál­lalták. Ezenfelül a megyében vezetékes hálózatra 1300 fo­gyasztó bekapcsolását terve­zik és arra számítanak, hogy mintegy 6 ezerrel nő a pb gáztulajdonosok száma. 9 Jé munka eredményekén! Néhány év alatt az élvonalba A nagy építőipari vállala­tok a millió alatti, de sok­szor még a tízmillió forintot alig meghaladó termelési ér­téket jelentő mélyépítési munkáknak sem szívesen látnak hozzá. Ezt a lehetőr séget használta ki az 19711 január elsején alakult Ti- szamenti Regionális Vízmű- ás Vízgazdálkodási Vállalat. Alapvető célkitűzésük az volt — s ez azóta sem változott —, hogy a Tisza völgyében levő mezőgazdasági üzeme­ket ellássák öntözővízzel, de emellett a vízgazdálkodással összefüggő tervezési és épí­tési feladatokat is vállalnak. Az első évben termelési ér­tékük 80 millió forint volt, ebből az építési tevékenység 12 milliót tett ki. Az elmúlt esztendő végére az építke­zésekkel elért termelési ér­ték megtízszereződött, a vál­lalat bevétele pedig elérte a 220 millió forintot, a fejlő­dés tehát töretlen. Hem ismerik a kötbért Hogyan sikerült mindez ? Ügy, hogy a vállalat garan­táltan jő munkát végzett, és ezért a megrendelők száma gyorsan szaporodott Az épít­kezéseknél az egy főre eső termelékenységi mutató el­érte a 3000 forintot, ami nemcsak a gépesítésnek, ha­nem annak is köszönhető, hogy a tavaly év végéig át­adott több, mint 230 létesít­ménynél a hiánypótlási mun­kák összértéke nem éri el a félezreléket A vállalat fennállása óta az építőket két alkalommal érte kritika, egyébként sem műszaki, sem pedig határ­időcsúszás miatt nem kellett elmarasztalni őket A fizi­kai dolgozók és a termelést irányító szakemberek kiváló együttműködésének köszön­hető, hogy a TRVVV-nek kötbéres dossziéra még a mai napig sincs szüksége. A munkaversenyben is so­kan részt vesznek: a válla­lat 1900 dolgozójából 1300-an küzdenek a szocialista bri­gád címért Tulajdonképpen rajtuk múlott, hogy; az ered­mények ilyen szépek, s ne­kik köszönhető, hogy a TRVVV öt év alatt négyszer teljesítette a Kiváló vállalat kitüntetés feltételeit Jelentős része van ebben a vízgazdálkodásban dolgo­zóknak is. Ök juttatják el a több mint 300 mezőgazdasá­gi üzemnek a mesterséges esőt mégpedig annyit, amennyi elegendő lenne a fél Balaton feltöltésére. Az élmúlt időszakban a Tisza völgyében — ahol a Tisza- menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat szolgáltatja az öntözővizet — minden esztendőben élen­jártak a gazdaságok, hiszen az országos átlagnál 15—20 százalékkal nagyobb terü­letet öntöztek meg. Ha a mezőgazdasági üze­mek kérnék, a vállalat még nagyobb igényeket is ki tud­na elégíteni, hiszen olyan vízkiemelő. kapacitással ren­delkeznek, amely a Tisza közepes vízállásakor száraz mederré változtathatná a folyót. A több megyében dolgozó vállalat az évről évre emel­kedő termelés eredménye­ként az 1975-ös esztendőt zárta legsikeresebben. Az el­következendő időszakban is tovább akarnak lépni, ezért már 1976-ban olyan célokat tűztek maguk elé, melyek együttesen várhatóan még a legnagyobb számokkal dol­gozó vízügyi igazgatóság ter­melési tervét is több mint 1 ízmillió forinttal megha­ladja. Elhatározták azt is, a ter­melés növekedését teljes egészében a termelékenység révén érik el: tehát sem a munkás-, sem az alkal­mazotti állomány létszámát nem bővítik a jövőben. Egyetlen forrás a termedessység Ennek érdekében továbbra is vizsgálják mind a fizi­kai, mind pedig az alkal­mazotti állományba tartozó dolgozóknál a munka haté­konysága javításának lehe­tőségeit. A munkaerő éssze­rű felhasználásával, ösztön­zőbb belső érdekeltségi rend­szer kialakításával az eddi­gieknél is jobban szolgálhat­ja a vállalat a népgazdaság tt-ekeié Fz egyben a dolgo- *ók még kedvezőbb jövede- lemaiak'dását. jobb szociális, kulturális ellátását is tehe­tővé teszi. / 4

Next

/
Thumbnails
Contents