Szolnok Megyei Néplap, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-23 / 19. szám

1976. január 23. X SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ASZTALOSINDULO Ma: Eredeti bemutató a Szigligeti Színházban Aládúcolt iskola Hiwi—«m jeies a SZÖVTERV A szolnoki Szigligeti Szín­házban ma este mutatják be Vámos Miklós Asztalosindu­ló című drámáját A színlap elég szokatlan megfogalma­zású. A cím alatt, műfaji megjelölésként ez szerepel: „Versenymű két tételben”. Ács György asztalosmester szerepét Iványi József Jászai- díjas. Érdemes művész játssza, övé az abszolút fő­szerep. de nem kis feladat hárul — idézzük újra a szín­lapot — „Ács György csa­ládjára, múltja, jelene és jö­vője, úgymint: Forgács, a segédje, Vilma, a felesége, Klára, a húga. Ács Gyula, az apja, Iván. a sógora. Csap­iár néni, az anyósa, Singer dr., az ügyvédje, Valéria, a nagyobbik lánya. Viola, a legkisebb leánya megszemé­lyesítőire, azaz Polgár Géza és Tímár Éva Jászai-díjasok- ra. Szabó Ildikóra, Sarlai Imrére, Píroth Gyulára, Koós Olgára, Peczkay Endrére, Baranyai Ibolyára és Hanga Erikára. A szerző villanásnyi be­mutatására — mielőtt az Asztalosindulóról vallatnánk — saját írását használjuk fel: „Voltak olyan évek, amikor az önéletrajz fölöt­tébb izgalmas műfajnak mi­nősült. Én akkortájt szület­tem, 1950-ben. Néhány mon­datba belefér az életem: ál­talános iskola, gimnázium, egy év iparitanulóság, jogi egyetem, diploma, dramatur­gi állás a filmgyárban. Író­ságom fontosabb adatai se igényelnek több helyet, két Két frissen készült festményt támasztottak a Nagykun Mú­zeum irodájának könyvszekré­nyéhez. Az egyik Győrffy Ist­vánt. a múzeum névadóját eleveníti meg ismert moso­lyával zöld csempés kályhá­ja, íróasztala előtt. A másik képen Szűcs Sándort láthat­juk karosszékében, aki 1953 —63 között igazgatta az in­tézményt. A két mű meg­rendelésre készült, s érdekes­sége, hogy Győrffy István unokája, Győfffv Péter festő­művész munkája. Nemrég végezte el a Képzőművészeti Főiskolát. jelenleg jeles színművésznőnk. Lukács Margit arcképén dolgozik. A múzeum ez év őszén ren­dez tájképeiből kiállítást, ahol bemutatásra kerül a múzeum két tudós igazgató­jának arcmása is. Karcagi krónika címen nyolc szerző munkájából ké­szül a város legfrissebb új­kortörténeti kiadványa. Az elmúlt év márciusában elő­adáson számoltak be a szer­zők tervezett dolgozataikról a városi tanács nagytermé­ben. A tanácskozáson el­hangzott észrevételek figye­lembevételével készült tanul­mányok még az idén napvi­lágot látnak. A kötetben je­lentős helyet kaptak a mú­zeum muzeológusai is. A Nagykun Múzeum igazgató­ja, dr. Bellon Tibor jelenleg a Gondolat Kiadó megbízásá­ból, Nagykunság címen ír tanulmányt, amely a Nép­rajzi Kiskönyvtár sorozatban jelenik majd meg. A múzeum új épületében a sűrűn látogatott, korszerű rendezésben megújult állan­dó kiállítás mellett az idő­szaki kiállítások helyisége egyre inkább ad otthont kü­lönböző komplex kulturális programoknak. Az elmúlt esztendőben Tájunk érdekes növényei címmel tartott elő­adást a debreceni Déri Mú­zeum biológusa. - A beszámo­lót a vidék életére jellemző növényekből összeállított ki­állítás színesítette. Ugyancsak novellás kötet, egy színda­rab: Előszó az ABC-hez, Je­lenleg tizenharmadik a lis­tán. Égszakadás, földindu­lás (1974, veszprémi Fetőfi Színház). Nemsokára újabb cím kerülhet a listára. Ha megjelenik első regényem. — Mit akar mondani a kéttételes versenyművel, az Aszialosindulóval? — Az Asztalosinduló egy asztalosmester lelkében ját­szódik, győzelmeit, bukásait — cselekedetei tanulságait próbálom visszaadni. Meg­válthatja-e az ember az anyagi javakkal a boldogsá­gát. ezt a kérdőjelet raktam főhősöm elé. Olyan életutat mutatok meg — ez az írói szándékom — amelyben a pénz a cél, érvényesülni min­denáron. minden körülmé­nyek között, senkivel sem törődve ... , — Gonosz alkat Ács György...? — Nem, ez így nem igaz... — Akkor tehát... Ismerek olyan embert, aki jót akar és mégis tönkre tesz maga körül mindenkit, mindent, amelyhez különben nagyon ragaszkodik. Ilyen ember Acs György? Sajnálja, vagy szereti? — Tudajdonképpen vissza kellene utasítanom a kérdé­sét. mert, ... hogy is mond­jam ... Tolsztoj írja a Fel­támadásban — nem szó sze­rint idézem —. hogy az em­ber nem jó, vagy nem rossz, a folyó nem keskeny, vagy széles, mindig attól függ, hol nézzük, honnan, mikor, mi­ehhez a programhoz tarto­zott a zeneiskolával közösen rendezett kamara hangver­seny, amelyet Paul Luhtein észt grafikusművész bemuta­tója kísért- Ebben az évben a könyvtárral szerveznek kö­zös író-olvasó találkozót, szintén valamely, később meghatározott kiállítással együtt. A múzeum közművelődési programjában az elmúlt idő­szakban több városon, sőt megyén kívüli tárlat szere­pelt. Csak néhányat említ­sünk meg ezek közül. Hajdú­szoboszló Művelődési Köz­pontjában a Nagykunság né­pi építészetét ismerhette meg a közönség. A hatvani Cu­kor- és Konzervgyár dolgozói Együtt születtek a szabad­sággal programjuk keretében a karcagi Szabó Mihály ke­rámiáiban gyönyörködhettek. Jászberényben ugyanez az anyag került bemutatásra. A gödöllői Agrártudományi Egyetem klubjában viszont idősebb Szabó Mihály és Kántor Sándor is kiállított. Jelentős időszaki kiállítások­kal dicsekedhet a múzeum, e célra biztosított helyisége is. Jelenleg az 1945 előtti me­zővárosi kisipar technikáját, szerszámanyagát mutatják be két műhely kapcsán. Szép Sándor kádármester száza­dunk elején dolgozott Szol­nokon, a Dózsa György ut­ca 21. szám alatti műhelyé­ben. Zsemberi János kovács­mester műhelye a legnagyobb volt Kunszentmártonban. A rendezés ötletességét dicséri, hogy a bemutatott tárgyak mellett egy-egy munkafolya­mat is megelevenedik a láto­gatók előtt, a falra helyezett fotócsíkokon. Az eredeti gya- luk, vonókések, fúrók mellett díszes házorom-díszeket, kü­lönféle dézsákat. hordókat, kocsivasalásokat is láthatunk. A kitűnő kis kamarakiállítás egyik legszebb darabja „Ca- merális Szolnok várossában lévő becsületes csizsmadia czének zászlója Anno 1862.” E. M. lyen helyzetben. Ács Györ­gyöt én el is ítélem, szeretem is, sajnálom is... Az is-eken van a hangsúly. — Mégiscsak tragikus al­kat a főhős... — Az Ács Györgyök úgy játsszák a mindennapok bo­nyolult sakkjátszmáját, hogy cikcakkban lépnek a bás­tyával. átlósan a lóval, ug­ratnak a királynővel... — Egy rossz lépés és ve­szítenek. — A személyes ügyön túl izgalmas a társadalmi közeg, amelyben minden jó és rossz történhet. Az Ács Györgyök végigélték elmúlt évtizedeinket, ma is közöt­tünk vannak. A „versenyművet” — a da­rab szerkezeti építkezése jo­gosíthatta fel a szerzőt és a rendezőt a különös műfaji megjelölésre — Valló Péter rendezte. — Az első Vámos-dráma színrehozása is az ön mun­kája volt, Veszprémben. — Igen. és most is öröm­mel vállalkoztam új darabja rendezésére. Vámos érdeme: tudja, hogy igazi színpadi mű csak a színpadi alkotók­kal szoros „összjáték” alap­ján születhet. Aminek még külön örülök: a szerző min­den áttétel nélkül, minden parabola mellőzésével, min­denki számára érthetően mond el egy aktuális té­mát. Rendezői elképzelésem­mel a szerző szándéka telje­sen azonos — népszerű, jó előadást szeretnénk... Előkerült Zalka Maié katonaládája Zalka Máté, a spanyol szabadságharc legendás hírű Lukács tábornoka születé­sének 80. évfordulója alkal­mából áprilisban emlékkiál­lítást rendez a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum és a szűkébb szülőföld, Má­tészalka. Mátészalkán és környékén felkutatták a Zalka Mátéval kapcsolatos emlékeket, dokumentumo­kat. A megtalált tárgyak kö­zött van Zalka Máté katona­ládája, amelyet a frontra is magával vitt s akkor is.ná­la volt, amikor orosz fog­ságba esett A. katonaládát volt tiszti szolgája hozta ha­za a Szovjetunióból, feltet­ték a padlásra, s ott poroso*- dott évtizedekig. A férjed miért nem hoz­tad el? — kérdezte Irén Il­dikót, a barátnőjét. — Elváltunk. — Komolyan beszélsz? És miért? — Hegygerinc, völgy, víz­esés, hágó. — Megbolondultál? — Én nem, hanem Ernő. Mindig rajongott a termé­szetért és amikor elolvasott egy csomó cikket a termé­szet csodáiról, az egészség­telen városi életről, elkez­dődtek a bajok. Folyton ki­rándulni vitt és már nem bírtam se lábbal, se tüdővel. — Ez még nem válóok — csóválta a fejét a barátnője —, miért nem magyaráztad meg, hogy utálod a hegy­mászást? — Megmondtam. Erre az­zal békített ki, hogy elvitt Olaszországba. — Olaszország gyönyörül — De nem a Vezúv. Foly­ton a kráter tövében mász­káltunk. Hiába unszoltam, hogy menjünk Rómába, az is dombokon épült, nem, ö azt várta, hogy a Vezúv ki­törjön. A szolnoki kisegítő iskola falán nincsen tábla. — Nem bírja a vakolat — mondja Bibémé, az intézet igazgatója. — Szeles időben nem engedjük ki a gyereke­ket az udvarra, mert négy­zetméteres foltokban hullik a törmelék a falakról. Sivár a kép, tagadhatatlan. Nem csoda, hogy megtorpan­nak a kapuban azok a szü­lők. akiknek gyermekét ide irányítják. Bent viszont rend van, s a körülményekhez képest hihetetlen tisztaság. S ami a legfőbb: lelkiismeretes, ered­ményt hozó oktató-nevelő munka. Örömmel könyvelik ezt el minden idejáró gyer­mek szülei. A helyzet mégis tarthatat­lan, sürgős megoldást köve­telő ... A régi épület élet- veszélyessé vált A gyerekek biztonságát a tantermek közepén aládúcolt rész védi. Az otromba osz­lopokat gondos kezek hiába próbálják virágokkal teli­tűzdelve térelválasztónak álcázni. A tantermeket deszakfa- lakkal kétfelé választották. Bejárat azonban csak egy maradt, így a későn jövők egyszerre két osztályt zavar­nak. A vékony választófalon minden áthallatszik — meg­osztva a tanulók figyelmét, őrölve a nevelők idegeit. — Két tanulócsoportunkat még igy is kénytelenek vol­tunk az Achim úti iskolában elhelyezni, pedig váltott mű­szakban tanítunk — sóhajt öz igazgatónő. — Az egész­napos iskolái tulajdonképpén a mi növendékeinknek talál­ták ki. de ilyen körülmé­nyek között megvalósítására nincs mód. Hiába van meg hozzá a gyerekben a hajlam, s a nevelőben a képességgel párosuló segitökészség. A gyermeklétszám növe­kedésével. a város lakossá­gának gyarapodásával egyre több tanuló kerül ide. S adottságaik folytán többnyi­re olyanok, akik fizikai dol­gozók lesznek. Munkára ne­velésük az intézet igen fon­tos feladata lenne, de még a szerszámok elhelyezése sem lehetséges, nemhogy a gya­korlati foglalkozások meg­szervezése. Az épület megmentése a pince betömésével, beton­— És kitört? — Én törtem ki! Otthagy­tam és visszajöttem Pestre. — Azután elváltatok? — Másnap utánam jött és megígérte, hogy megválto­zik. Két hónappal később azt javasolta, hogy utaz­zunk a tátralomnici Grand Hotelbe. Buta fejjel bele­mentem. Aznap, amikor megérkeztünk, felvitt a La­novkán és a libegőn a csúcs­ra. — Mit akarsz? A függő- vasút vitt fel! — A csúcsig! De délben értünk fel és ő a sziklákon kezdett mászkálni, mint egy zerge. — Ne mentél volna vele többé hegyvidékre. — Nem is mentem. A tor- dai hasadékot már egyedül nézte meg, a Grossglock- nerre se kísértem el. Ami­kor visszajött, közöltem ve­le, hogy egy olyan férfivel, aki a hegygerincet jobban szereti, mint engem, nem tudok együtt élni. — Más ok nem volt? — Hogy őszinte legyek, találkoztam dr. Kovácsi Istvánnal, aki lánykoromban injekcióval és egyéb módon csak átmeneti állapotot biz­tosít. Ki vállalja a felelőssé­get, ha az aládúcolt mennye­zet leszakad valamelyik osz­tályban ? Üj épület kell tehát a ki­segítő iskolának, minden ezt sürgeti. Üj épület, mégpedig mielőbb, más intézmények hátrább sorolása árán is. • • • Mit szólnak mindehhez a városi tanács vezetői? — A kisegítő iskola rend­kívül rossz körülményei köz­ismertek — mondja Kukri Béla, a városi tanács elnöke. — Ezért határoztunk úgy, hogy az új ötéves tervben Í gy 12 tantermes iskolát épí- ünk a régi helyett. A váro­si tanács a kivitelezés lebo­nyolítására a SZÖVTERV-et kérte fel, amely a debreceni tervező vállalatnak megbízást is adott a kiviteli tervek el­készítésére. — A városi tanács tőle telhetőén mindent megtett — magyarázza Bíró Boldizsár tanácselnök-helyetes. — El­készítettük a beruházási programot, a kiviteli terveket, elvégeztük az új intézmény helyének kisajátítását. Most már csak a szanálás van hátra. — Elhatározott célunk, hogy minden nehézség elle­nére felépítjük a kisegítő is­kolát — hangsúlyozza Kukri Béla. — Az új ötéves terv városi feladatai között 80 új tanterem és 1200 óvodai hely építése szerepel. Mivel en­nek a célkitűzésnek pénzügyi fedezete teljes egészében nem áll rendelkezésünkre, mindenképpen számítunk a társadalmi segítségre — min­denekelőtt a kisegítő iskola mielőbbi átadásában való közreműködésére. • • • Egy levél fekszik előttem. A Szövetkezeti Tervező, Ki­vitelező és Üzemszervezési Vállalattól érkezett a váro­si tanács elnökéhez. Témája a kisegítő iskola. íme egy részlet belőle: „Egyértelműen összeállt az a kép, hogy azok a gyerekek, akik ide nyernek bármely iskolából vagy az óvodából közvetlenül irányí­udvarolt nekem. Nem nősült meg, azt mondta, hbgy még mindig engem imád. — Jaj de romantikus. És ő nem rajong a hegyvona- lakért? — Nem. ö az én vonalai­mat csodálja. Hozzámegyek feleségül. Fél évvel később a két ba­rátnő újra találkozott: — Boldog vagy? — kér­dezte Irén. — Milyen az új férjed? — Hát. .. — Talán mégis szeret he­gyeket mászni? — Dehogy szeret. Tériszo­nya van! — Nahát, akkor ezen a vonalon nincs baj közietek. — De van. Amit első fér­jem művelt, az szörnyű túl­zás volt. Abban azonban igaza volt, hogy a termé­szet szép, a természet gyö­nyörű. Kirándulni is lehet, persze nem magas hegye­ken mászkálni. No, de a fo­gaskerekűn a Széchenyi- hegyre igazán fel lehetne menni! Vagy Becsben a Ko- benzlre, onnan olyan gyö­nyörű a kilátás. Ö azonban csak a sík területeket bírja. tást — a nagy közvélemény­ben levő helytelen felfogás­sal szemben — nem bete­gek. hanem csak olyan fej­lődésbeli rendellenességek mutatkoznak náluk, amelye­ket a rendes általános isko­lai tanulmányaikkal párhu­zamosan kinőni nem képe­sek, de egy ilyen iskolatí­pusban a rendellenességek megszüntethetek és mind tes­ti, mind szellemi fejlődésük biztosított. Azt is tisztán látjuk ma már, hogy azok a gyerme­kek, akik innen a 8 általá­nos iskola elvégzése után ki­kerülnek, az idevonatkozó statisztikát figyelembe véve, csak kis százalékban képesek magasabb iskolatípusban folytatni tanulmányokat Tö­megében ezek a gyermekek kétkezi munkásokká válnak. Mindezek előrebocsátása után ismerve a kisegítő is­kola jelenlegi körülményeit, azzal a bejelentéssel élünk a városi tanács végrehajtó bi­zottságához, hogy kezdemé­nyezésünk alapján ezt az is­kolát a legszélesebb társadal­mi összefogással építsük meg. Szeretnénk, ha ezen kez­deményezésünkbe elsősor­ban azok a vállalatok és üze­mek kapcsolódnának be anyagi támogatással, ame­lyek nagy számban alkal­maznak fizikai dolgozókat Első lépésként a megvaló­sítás érdekében felajánljuk az iskola teljes beruházásá­nak előkészítési és bonyolí­tási munkái után járó teljes költséget, melynek összege a jóváhagyott beruházási prog­ramot figyelembe véve köz­műtelepítéssel együtt 400— 450 ezer forint Ezt az ösz- szeget építési költség címén felajánljuk. Szeretnénk elérni azt hogy ez a kezdeményezésűnk a városban széles körben köve­tésre találjon, hogy minél előbb megoldást nyerjen a város egyik legégetőbb ok­tatási problémája. Kérjük kezdeményezésűnk elfogadását” • • « A SZÖVTERV tehát J8 példát mutat Gáz. villany, vízvezeték-szerelésben, egyéb szakipari munkákban mások is segíthetnek. Emberségből példát mások is adhatnak... Képzeld, Párizsba mentünk nászúira. — A Champs Elysée elég lapos. — De az Eiffel torony nem. Oda sem akart feljön­ni. — Hogy neked milyen peeked van a férjeiddel. — A tériszonyát még va­lahogy elbírnám. Azt is megbocsátottam neki, hogy inkább egy szűk sötét utcá­ba szerzett szövetkezeti la­kást, pedig gyönyörű helyen is kaptunk volna. — És ö miért nem akarta a gyönyörűt? — Magas volt neki a ne­gyedik emelet. — És mit nem tudsz neki megbocsátani? — Azt, hogy utálja a ko­moly zenét, amikor én imá­dom. Bartók, Kodály na­gyon magas neki. — Akárcsak az emelet. Tőle is el akarsz válni? — Megpendítettem előtte a válást, de hallani sem akar róla. — Szóval szeret! — Nem hiszem, hogy ezért ellenzi a válást. —Hanem? — Biztosan azért, mert a válópereket a harmadik emeleten tárgyalják a bírák a törvényszéken. Palásti László Készül a Karcagi krónika—Kiállítás a mezővárosi kisipar technikájáról Múzeumi mozaik Simon Béla / 4 váIóperes asszony I

Next

/
Thumbnails
Contents