Szolnok Megyei Néplap, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-22 / 18. szám
137«. Jártáéi- 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP \ 3 Nyári ruhák szovjet exportra A Minta Kisipari Szövetkezet jászladányi üzemében szovjet exportra varr női nyári ruhákat száznyolcvan leány és asszony. A kiszabott formát a budapesti szövetkezetből küldik, és a ladányi asszonyok varrják, vasalják. Jelenleg a „Kent” típusú színes kartonruhákat készítik, ebből a következő hetekben 10 ezret szállítanak a Szovjetunióba. Áz ifjú igazgató ■ t Morfondírozik. „dönnög** magában. hogyan lehetne a sok építkezésből igazi várost csinálni, nem csak épületeket. 1 — Ideges? 1 ;— Nemnemi»: Nyugodt vagyok. Ja, a cigaretta miatt kérdezi? Most nem . szívok sokat, csak két dobozzal. 1 j— Mennyi a tok? ' — Három doboz. Ez az a ♦tatár, amelynél egy időre abbahagyom. Kér egy kávét? Én abból is iszom naponta legalább négyet, de inkább hetet-nyolcat Tudja, alacsony a vérnyomásom. Amíg nem kávéztam alkalmatlan voltam véradásra: most rendszeres véradó vagyok. A cigaretta megszokás, csak így tudok tanulni. A dohányzás „alapismereteit” még technikumban elsajátítottam. Egyetem: cigaretta. Ezután építési gazdasági mérnöki szak: cigi. Most marxista—leninista esti egyetem szakosítója: Fecske. — Tényleg, most tanulmányi szabadságon »an — az irodában? — így sikerült. Közbejön mindenféle dolog. Tagja vagyok a szolnoki városi pártbizottság mellett működő várospolitikai bizottságnak: várospolitikai elképzeléseket dolgozunk ki, különféle terveket véleményezünk, javaslatokat teszünk a reális lehetőségekkel összhangban levő feladatok kitűzésére, esetenként figyelmeztetünk valamilyen terv hiányosságaira. Nos, e mellett egy másik testületben is dolgozom. Ezt pontosan írja fel, mert hosz- szú! Tehát: a megyei párt- bizottság terület- és településfejlesztési munkacsoportjának vagyok a tagja. Itt kiválasztunk egy-egy fontos kérdést, előadókat hívunk. Ilyen téma volt például Karcag, vagy a hortobágyi Nemzeti Park fejlesztése. Kádár Zoltánnak, a megyei tanács tervező irodája 32 esztendős igazgatójának szőke haja újra és újra a homlokába hullik, s ez valahogy koránál jóval fiatalabbnak mutatja. Beszédstílusa is. — Azelőtt szakaszmérnök volt a VIZIG-nél. Szolnokon. Egyébként erdőm irnök. Las san két esztendeje lesz. hogy a tervező iroda élére került... — Tudom hova akar kilyukadni. Gondolkodtam, hogy elvállaljam-e mostani munkakörömet. Átgondoltam a dolgot: itt az irodában specialisták vannak, ők csinálják a terveket. Nekem távlati elképzeléseket kell kidolgozni. vállalatpolitikai feladatokat végrehajtani, emberi problémákat megoldani, munkaszervezés, biztosítani a lehető legjobb munkafeltételeket.« — Hogyan fogadták Itt? — Befogadtak. Az az igazság, hogy a negyedik ötéves tervben voltak a mi irodánk életében mélypontok. Az elmúlt két évben ezekből kimásztunk. a tavalyi évet például tíz százalékul túlteljesítettük. Most alapozunk: átszervezések vannak nálunk— — Miért? — Nem azért, mert nem dolgoztunk jóL Tavaly még jó volt az a szint, már több kelL Először baj volt a mennyiséggel: nos, ezen már tül vagyunk. De a határidőle! És a minőség! Érti? A minőség! Ezt a szót kétszer is aláhúzhatja. Tudom, hogy műszakilag még nem vagyunk a csúcson, de elértünk egy olyan szintet amelyet a régi módszerekkel nem tudtunk meghaladni. Ezért van szükség átszervezésre. — A gyakorlatban mit jelent ez a változás? Az új esztendőben létrehoztunk egy mélyépítési irodát (geodézia, talajmechanika, űttervezés) és két magas- építési irodát (építészek, statikusok, gépészek, árelemzők, villamos tervezők sib.). Így a szervezési feladatok átkerültek az egyes irodavezetőkhöz. Komplex szervezeti egységeket hoztunk létre. Majdnem olyanok, mint egy-egy team, de annál gazdaságosabbak. — Nem fél a tévedéstől? — Nézze, ha megvizsgálnák a döntéseimet két okból nem félnék. Az egyik: lehet, hogy kiderülne, helyesen döntöttem. A másik: kiderülne. hogy hibáztam. Ebben az esetben viszont az a jó. ha ez mielőbb kiderül. Ez az én érdekem is. De- hát vannak kitűnő munkatársaim, akikkel alaposan megfontolunk minden döntést. Szeretek hosszú távon gondolkozni, s ezekhez a távlati elképzelésekhez megkeresem az alkalmas embereket. De ha tudom, hogy valaki hosszú távon nem képes beváltani az elképzeléseket, nem fogok neki szépeket mondani, hogy legyez- gessem a hiúságát — Tehát sok a gondja. Mögöttük olyan munkák vannak, mint az AÉV 400 személyes munkásszállójának, a Kassai úti lakótelep MÉSZÖV-házainak tervei. És az idei feladatok: Szolnokra, Karcagra, Kisújszállásra, Martfűre, Tiszafüredre OTP-lakások tervei. Mezőtúr, Karcag, Jászberény óvoda és konyha terveit várja. Tiszaburára. Csépára iskolákat terveznek... Hazaviszi a problémáit? — Óhatatlan, hogy ne mocorogjon az ember fejében munkahelyi gond. de saját érdekemben konkrét munkát nem viszek haza. ■— Szabad idő? ■— Nincs különösebb pasz- szióm ... csak a három óvodás lányom, ók nagyon lekötnek. Ha elaludtak tévé, olvasás... Pihenés, ha visz- szatérek erdőmémöki szakmámhoz, tehát olvasmányaimat is így válogatom. Persze, érzem, keresnem kell valami passziót... Egészségtelen az életmód. Mozogni! Ha valaki megalakítaná a Tisza Barátainak Klubját lelkes tag lennék! Kőtelki vagyok, a gát mellett laktunk, és mindig a Tisza mentén éltem. Szerelmem a folyó. Volt úgy, hogy a feleségemmel ladikba ültünk örvénynél és lecsorogtunk Szolnokig, persze a kiskörei vízlépcső megépülte előtt — Tevékeny ember. — Nem kell eltúlozni. Igaz, még Sopronban, az egyetemen párttag lettem, a SMAFC intézője voltam, mivel egyetien sportágban sem mutatkozott tehetségem, tehát szerveztem. Most tagja vagyok Szolnokon a Vízügy- Dózsa választmányának. Csakhogy: jóval többet kellene dolgozni az Építőipari Tudományos Egyeületben. És persze rábírni munkatársaimat az aktivitásra, mindenféle társadalmi tevékenység végzésére. Nos, ahogyan ez sikerül idővel, úgy mutatja majd az én aktivitásom hatékonyságát is. Körmendi Lajos Korszerű gépek, képzetlen munkással? Három szövetkezeiből m Csaknem 500 millió forint árbevételt ezen belül 320— 350 lakás felépítését tervezik öt év alatt a Szolnok és Környéke Egyesült Építő- és Szakipari Szövetkezetben. Január első napján kezdte a közös munkát az új szövetkezet félezer tagja, akik tavaly még külön-külön dolgoztak a szolnoki Építő- és Szakipari Szövetkezetben, a tószegi Vegyesipari Szövetkezetben és a nagykörűi Építő- és Szolgáltató Szövetkezetben. Az új vezetőség mértéktartó volt az első közős év megtervezésében: 1976-ra 82 millió forint értékű termelési tervet irányoztak elő. A szövetkezet 60 lakást — családi és társasházakban — épít ebben az évben elsősorban Szolnokon az Ady Endre úton, a Sarló és Rákóczi utcában. Egyelőre hagyományos technológiával dolgoznak, de az idén megteszik az első lépéseket a paneles építési mód meghonosítására is. A lakóházak építése mellett közületektől Is vállaltak munkát, mintegy 20 millió forint értékben. Egy korábban kialakult kapcsolat ápolásáról sem feledkeznek meg; az IKV-val 1976-ra szerződést kötöttek újabb szolnoki bérházak tatarozására, amiből 20 millió forint bevételre számítanak. Elégetik a szennyező iszapot Az országban egyedülálló technológiával dolgozó szennyvíztisztítómű épül Szombathelyen. A svéd rendszerű berendezésben elégetik a szennyvizek iszapját. Mindössze 1—2 tonna hamu a tisztítómű „mellékterméke” 24 óránként Teljesítménye napi 30 ezer köbméter, ami 100 000 lakosra szabott így hosszabb távon kielégíti a város igényeit Szombathely jelenlegi tisztítási kapacitása mindössze napi 3000 köbméter. a szennyvíz részben tisztítatlanul folyik a Perint-patakba. A nnakidején, amikor megjelent, majd érvényessé vál t a munkások és az alkalmazottak rendszeres továbbképzéséről szóló kormányhatározat, sokan megkérdezték: miért kell egy ilyen magától értetődő dologról — a folyamatos és gazdaságos termelőmunka nélkülözhetetlen feltételéről — a kormánynak, külön határozatban intézkednie: mintegy köteleznie a munkahelyeket arra, hogy szíveskedjenek arra is gondolni : korszerű technológia, modem munkamódszer elképzelhetetlen idejétmúlt ismeretekkel rendelkező szakemberekkel. Való igaz: a munkahelyek elemi érdeke lenne, hogy sa- játmaguk gondoskodjanak a meglévő munkások és alkalmazottak folyamatos továbbképzéséről. Sőt: az sem tartozna a lehetetlen feltételezések körébe, ha a munkahelyek jó előre — mielőtt még megvásárolják a kiváló, modern, nagytermelékenységú gépeket, a különböző berendezéseket — mondom jóelő- re, már a technológiai korszerűsítés elhatározásának stádiumában hozzákezdenének a különböző cél tanfolyamok és egyéb továbbképzési formák megszervezéséhez. S nemcsak a tanfolyamok megszervezéséhez, hanem olyan oktatási rendszer kiépítéséhez, amelyben minden különösebb alku, a sokat emlegetett önkéntesség nélkül, bizonyos munkakörökben kötelező lenne a rendszeres szakmai továbbképzés. Mindez elképzelhető lenne, ha... .. .ha a munkahelyek valóban — és minden esetben — megfontoltan, nagyon átgondoltan hajthatnák végre a technológiai korszerűsítést, s hosszabb idő állna a rendelkezésükre ahhoz, hogy a majdani technikához szakembereket képezzenek. Ne szerezzenek, hanem oktassanak, tanítsanak, képezzenek, azok közül akik már a gyárban dolgoznak. Mindaddig azonban, amíg ezügyben is olykor kapkodás — vagy inkább fogalmaztuk így: gyors és nem mindig megalapozott döntésekre szorító kényszerűség — tapasztalható aligha várható, hogy a vállalatok nagyobb távlatokra érvényes oktatási elveket és gyakorlatot dolgozzanak ki: .. .ha nem lenne oly sok az általános iskolát be nem fejező munkások száma, akiknek szakmai továbbképzését — tudvalévő! — sokszor az elemi általános ismeretek oktatásával kell kezdeni, amit — ismét tudvalévő — úgy tűnik, hogy fc>lllanatnyi!ag túl liberálisan kezelnek nálunk. Nagyon sokan dolgozhatnak kvalifikált szaktudást feltételező munkakörökben úgy, hogy nem teszik kötelezővé a műveltségi minimumot jelentő általános iskolai végzettséget a számukra: .. .ha a munkahelyek nem bíznának — még mindig! — inkább abban, hogy a korszerű géphez valahogyan majd csak megszerzik a jól képzett szakmunkásoikat is ... ha a munkahelyeknek több pénzük, nagyobb lehetőségeik lennének akár a saját, akár a közösen létrehozott és fenntartott oktatási intézményekre, központokra. Amikor a szakmai tovább képzésről szóló kormányhatározat megjelent, fél, egy év után sorra kezdődtek az ilyenkor szokásos vizsgálatok, amelyeket az ilyenkor szokásos megállapításokkal zárták le: „a kormányhatározat végrehajtására megtörténtek a szükséges intézkedések, gyakorlati eredmény még vajmi kevés, ám a folyamat pozitívnak ítélhető... „Nos a folyamat azóta is és változatlanul „pozitívan ítélendő meg”, csak az a gyanúm, hogy a folyamat fölgyorsításához ma már nem csupán határozatok, elvi és egyéb intézkedések kellenek, hanem az a fajta kényszer is, amivel egyre inkább szembetalálják magukat a vállalatok, a munkahelyek; nevezetesein: hogy nincs tartalék munkaerő. Sem szakképzett, sem szakképzetlen, következésképpen, még a különböző lehetőségek híjján is hozzá kell látni ahhoz a munkához amire a már többször említett kormányhatározat évekkel ezelőtt figyelmeztetett. A teljesebb képhez tartozik, hogy sorolhatnánk példákat, vállalatokat és munkahelyeket, ahol már ennél a felismerésnél, sőt a cselekvésnél tartanak. Aligha hihető, hogy a nagy anyagi áldozatokkal korszerűsített textilipar — minden munkaerőgondja mellett — kevés figyelmet fordított volna a- munkások továbbképzésére, vagy — hogy egy friss példát is említsék — a nemrégiben átadott ózdi dróthúzó- mű munkásait egytől egyig úgy „szerezték” volna. P élekbe idézhetek a célszerű és ésszerű munkaerőátcsoporto- sításokról, s arról, is, hogy vannak: munkahelyek, ahol már nem tartják elegendőnek az évek alatt szerzett gyakorlati tudást hanem annak megkövetelik elméleti megalapozottságát és rendszeres kiesgészítését a legújabb ismeretekkel. A folyamat tehát megindult, „pozitív”, ám — lássuk be! — még korántsem általános. Meggyőződésem: a gyökeres változás elsősorban a vállalatokon — pontosabban a gazdasági és szakszervezeti vezetőkön — múlik. V. Cs. Keaszentmáríem RFÍSZ-aiérleg ( A 70-es évek elején hosz- szú ideig szinte egy helyben topogott a Kunszentmárton és Vidéke ÁFÉSZ forgalma. Az elavult, korszerűtlen boltokban nem szívesen vásároltak a kunszentmártoniak. Az 1973 tavaszán átadott Harmónia Aruház azután szinte egy csapásra éles fordulatot hozott: az új áruház kilenc szakboltot egyesített magába, és tavaly, a több mint 164 millió forintos évi összforgalomban legalább 80 millió forinttal „szállt be”. A szövetkezet 1970-hez viszonyított kiskereskedelmi forgalomnövekedése — szemben a tervezett 38 százalékkal — több mint 57 százalék volt. Szép eredményt könyvelitek el a szövetkezet vendéglátósai is; az öt évvel ezelőtti szintet csaknem 53 százalékkal szárnyalták túl. A viszonylag nagy forgalomnövekedést azonban nem kizárólag a Harmónia „számlájára” kell írni. Mindenképpen figyelemre méltó, hogy a szövetkezet erejéből a több millió forintot „elfogyasztó” áruház építése mellett korszerűsítésekre is futotta: új könyv-, papír-, maradékáru-, bútor- és vetőmagboltokat nyitottak a régiek helyén. Saját erőből 1500 palack tárolására alkalmas gázcseretelepet is létesítettek. Megoldatlan viszont még Cserkeszőlő, a helyi Kilián és a Nádor úti lakótelep kereskedelmi ellátása. A Kunszentmárton központjában felépítendő modern étterem és 2 ezer adagos konyha ;— ami a közétkeztetési gondokat nagy mértékben enyhítené — egyelőre csak terv maradt. Mindezeket a problémákat, reméljük, január 1-vel létrejött és a kunszentmártoni járás valamennyi ÁFÉSZ-ét egyesítő új szövetkezet megoldja. Szállodai tótersk az NSZK-ba Növeli exportját, és új termékek gyártásával kezdi el az évet a „Jövő” Asztalosipari Szövetkezet jászdózsai részlege. Az elmúlt évet a vártnál is jobb eredményekkel zárták. Hiánytalanul kielégítették a belkereskedelem és a külföldi partnerek igényeit, a jól bevált Kolozs stílbútorokból és az exportra gyártott D mezig barokk szekrényekből. Idei tervükben már az új partner — egy NSZK-beli kereskedelmi cég —'megrendeléseinek teljesítése is. szerepel. A szövetkezet többi részlegével kooperálva a jászdózsai asztalosok szállodai berendezéséket gyártanak a cégnek. A szállodákat „kulcsátadásig” a szövetkezet részlegei rendezik be. Űj termák lesz az Elza fotel. Az 1975 évi ipari vásáron díjat nyert szép vonalú, olcsó bútorokból rövidesen a hazai boltckibaín válogathatnak a vásárlók. , * V
