Szolnok Megyei Néplap, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-21 / 17. szám

\ 1976. január 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Sziikranban a világgal (f) IS tutismásívpcliSlkai iráiiysivek megvaiisitása a jászberényi Tanítóképző Főiskolán Hogyan érvényesülnek a főiskolán a párt tudo­mánypolitikai irányelvei, mit tesznek az irányelvek megvalósulásáért? — lapunk munkatársának erről be­szélt Andrási Béla főigazgató, Kopácsy Béla és dr. Fábián Zoltán főigazgató-helyettes Nagy József tan­székvezető főiskolai docens, dr. Farkas Ferenc és dr. Horgosi Ödön főiskolai docens. Akár külön is érdemes volna azzal foglalkozni, hogy a televízió miként szorgoskodik az évezredes színházi kultúra népszerűsí­tésén, s hogy sajátos eszkö­zeivel hogyan töri a színház­hoz vezető utat a néző szá­mára. Ezúttal azonban csak a legfrissebb kísérletre szo­rítkozom, a színházi tv-ve- télkedőre, amelyet péntek este indítottak útjára. Vetélkedő a színházról. Mint hallhattuk a televí­zió négy budapesti színház alaposabb megismerésére és megismertetésére hirdetett „mozgalmat”, elsőként a Nemzeti nézőterén foglaltak helyet a lelkes színházrajon­gók, három fővárosi műve­lődési ház egy-egy csapata. A „deszkákra lépő” játék­vezető, Vitray Tamás múlt­béli adatokról, esetekről, előadásokról, szerepekről és szereplőkről faggatta őket. Sajnos, éppen ez volt a hi­ba. Olyan volt ez a játék, mintha egy színháztörténeti lexikont lapozgattunk volna. Lexikont, s nem képes könyvet, vagy akár regé­nyes életrajzát a színház­nak, s ettől bizony maga a játék alaposan kiszikkadt Az acjatközponfcú szellemi verseny, ráadásul azzal az istentelen gombnyomósdival kombinálva, mely többnyire csak gondot és bosszúságot okozott sajnos, egyoldalúan iskolás kérdezz-felelek já­tékká egyszerűsödött, mond­hatni szürkült a másfél órás színházi vetélkedés. Talán nem azt kellene bemutatni a színházak életéből, hogy mi volt hanem azt ami ma van, az élő, eleven színházi organizmus kellene, hogy a játék középpontjába álljon. így akár a televízió egyfaj­ta hozzászólása is lehetne ez a játékos verseny a most folyó, a színházak átmeneti nehézségei vet egyesek sze­rint válságával is foglalkozó vitákhoz. Aztán , szegényes, árva is volt ez a játék — külsejében, kiállításában, fis még az egyébként kiváló já­tékmester, Vitray Tamás is csak botladozott a felada­tokban, és több esetben is öniróniába hajló megjegy­zésekkel kellett áthidalnia a váratlanul beálló szellemi űrt, ürességet Ezen az estén úgy tűnt, mintha Vitray Ta­más kiöregedett volna már az efféle játékból, vagy még helyesebben kinőtte volna az efféle játékokkal együtt já­ró kamaszosan friss formá­kat. Egyelőre ennyit a ve­télkedő bemutatkozásáról. Rritott Murr, as utóbbi idők leggyengébb adását produkálta szerda este a Nyitott könyv, az iro­dalmi értékek, könyvújdon­ságok szenvedélyes prókáto­ra. Pedig akinek a novellái­ba belelapozott — Sarkad i Imre novelláinak újabb gyűjteményes kötetét ütöt­ték fel — többet érdemelt volna, mintsem egy félbe- szerbe készült, egy-egy el­beszélést csupán töredékei­ben felvillantó bemutatást. A Hortobágyon (1954) és a Kútban (1953) igazi Sarka- di-írások, de amennyit lát­hattunk belőlült a képer­nyőn, az jóformán még il­lúziót sem kínálhatott a né­zőnek az erőteljesen drámai alkatú elbeszélő művészi erejéről. A Házasságközve­títő viszont, a harmadik megszólaltatott elbeszélés nem illett a sorba. Bata Im­re, aki nem egyszer bizo­nyította felkészültségét, ez­úttal ő is kereste, mit mondjon, valami odaillőt, valami nemeset. Kár, hogy a Kútban című elbeszélés-i bői nőtt ki a felszabadult magyar filmművészet egyik remekművének, a Körhintá­nak a forgatókönyve. Az anya és leánya közötti be­szélgetés az asszonyi sors­ról, a képernyőn is jól em­lékeztetett a film megfelelő jelenetére. Nem hiszem, hogy ez a hírverés Sarkadi most megjelentetett elbeszé­lései körül különösebb szol­gálatot tesz az író hírnevé­nek. Bolgár est. A hagyo­mányos nemzeti estek sorá­ban ezúttal a Bolgár Tele­vízió mutatkozott be. A rö- vidfilmekből szerkesztett est színes képet adott Bulgária múltjáról, jelenéről, a A fe­hér kéz című film a bolgár alkotóművészet modernsé­géről is ízelítőt nyújtott. Megoldásait, fiimi eszközeit tekintve azt mondhatnám, hogy láttuk a bolgár „Ko­pár szigetet”. Ugyanis akár­csak a japánok közismert filmjében, itt is dialógusok, emberi hangok nélkül csu­pán a képek, mozgások, gesztusok nyelvén rendkí­vüli erővel szólalt meg a fájdalom fölé kerekedő em­beri hit. A bolgár ellenállás idejében játszódó filmalko­tás egy nehéz történelmi korszak atmoszféráját fejez­te ki tömören, szuggesztí- ven. Hogy ez megvalósulha­tott, az egy nagyszerű gyer­mekszínésznek is köszönhe­tő, akinek a nevét érdemes megjegyezni: Borisz Cser- nev. Hibriden. Zenedráma negyven pereben, egyetlen szereplővel, nem egyszerű játék. Az énekestől rendkí­vüli erőfeszítéseket kíván. Az emberi hang címen be­mutatott Poulenc-mű tévé­változatában Házy Erzsébet mind énekesként, mind drámai színészként felemel­kedett kivételesen nehéz feladatához: esztétikai érte­lemben vett szép produkció született a képernyőn. Mostanában nincs szeren­csénk az amerikai filmek­kel. Az oroszlánban is csa­lódni kellett. Sematikus sze­relmi háromszög-történet keveredett egy természet­rajz-film képeivel. Élvez­hettük az afrikai rezervátu­mokban készült képeket, és ugyanakkor fanyaloghat­tunk a volt férjéhez vissza­térő feleség szirupos jelene­tein, amelyeknek végén ott díszelgett az elmaradhatat­lan: összeborulkozás. V. M. Jubileumi évad Klasszitoi, inai szerzi ilvsi a Déryné míisoráüaa Az Állami Déryné Színház idei jubileumi évadja a szo­kásosnál is gazdagabb — nyilatkozta Szalay Vilmos igazgató az MTI munkatár­sának. A hátralévő hónapok­ban több olyain, az ország Számos színpadán nagy si­kert elért dráma színrevite- lét tervezik, mint Illyés Gyu­la Testvérekje. A Dózsa Györgyről szóló művet Pet- rik József rendezi, sajátos koncepcióban, díszletek nél­kül, vetített háttérrel, amely­hez a híres Derkovits met­szeteket használják fel. A zenés műfaj kedvelőinek sze­rez majd örömet Flotow Márta című operájának be­mutatója, Richmondi vásár címmel. A művet, amelynek bemutatóját márciusra ter­vezik, Kertész László, a színház főrendezőjének irá­nyításával készítik elő a pre­mierre. A klasszikus dráma vilá­gával ismerteti meg az or­szág nézőit Schiller Stuart Mária című történelmi mű­ve, amelyet március 12-én láthat majd először a közön­ség. A rendező Csongrádi Mária a játék két főszere­pét Feleki Sárira és Várnagy Katira bízta. Ugyancsak klasszikus szerző művét játsszák hamarosan, Gogol Háztűznéző című művét. A Déryné Színház egyéb­ként rendszeresen játssza a baráti szocialista országok szerzőinek alkotásait is. Így az idén mutatják be Dimov bolgár író Elkárhozottak cí­mű drámáját. Láthatják még a Déryné Színház nézői Jó­kai Alma Tartozik, követel című drámáját is. Egyébként eddig hat me­gyében köszöntötték díszelő­adáson a jubiláló Állami Dé­ryné Színházat: Vas, Győr- Soprom, Pest, Szolnok, Ko­márom megye és Budapest emlékezett meg az alapítási évfordulóról nívó-díjakkal, illetve kiállítással. Külön műsorral kívánja köszönteni az együttest a Televízió il­letve a Magyar Filmhíradó is. Pannonhalmi ritkaság Az első magyar fizikakönyv V Évek óta tart a több mint 300 ezer kötetes pannonhal­mi főkönyvtár rendezése. E munka közben gyakran ke­rülnek elő értékes példá­nyok, különleges ritkaságok. Nemrégen az első magyar fizikakönyv eredeti példá­nyát találták meg. A köny­vet a tizennyolcadik százsad második felében írta Mol­nár Szabó János, a budai egyetem igazgatója. A szer­ző 1777-ben fejezte be a könyv írását, s még abban az évben Pozsonyban és Kassán is (kinyomtatták. Cí­me: „Természetiekről New­ton tanítványainak nyomdo­kai szerint”. ANDRÁSI BÉLA: Főisko­lánkon sajátos profilú tudo­mányos munka folyik. Ennek fő tendenciája az általános iskolai oktató, nevelőmunka gyakorlati kérdéseinek elem­zése, vizsgálata és segítése a tudományok lehetőségei­vel. Felsőoktatási intézmény­nek tulajdonképpen még mindig fiatal iskola va­gyunk, de a tudományos munkát tekintve gazdag múlt áll 'mögöttünk, és merem mondani: értékes jelenben dolgozunk, 6 sokat ígérő jö­vő előtt állunk. A főiskolán folyó tudományos munkát tudományos bizottság irá­nyítja dr. Fábián Zoltán kandidátus, főigazgató-he­lyettes vezetésével. Az el­múlt években különösen fel­lendült a főiskola oktatósze­mélyzetének tudományos te­vékenysége. Huszonnégy új oktató került a főiskolára* akik a kezdeti nehézségek után bekapcsolódták a kü­lönböző kutatásokba. Dina­mikus fejlődést hoztak az elmúlt évek, 1968 óta nem­csak a hallgatói létszám, ha­nem az oktatói létszám is megkétszereződött. Nos, az oktatók a szakmai elvárá­soknak megfelelően kutatá­si témákat kerestek és talál­ták maguknak. Igen szeren­csésnek tartom, hogy ezek a kutatási témák célirányosan kapcsolódnak a főiskola fel­adataihoz. Megemlítem pél­dául az olvasóvá neveléssel és az olvasás-tanítással fog­lalkozó, két reprezentatív tanulmánykötetünket, vagy a most megjelenésre váró újabb, nagyobb jelentőségű munkát, amely az integrált anyanyelvi oktatással fog­lalkozik. De sorolhatnám... A tudománypolitikai irány­elvekből következően is na­gyon fontos kérdésnek tar­tom a pedagógusok tovább­képzéséhez adott segítségün­ket, amelynek további foko­zására újabb, még hatéko­nyabb elképzeléseink van­nak. DR. FÁBIÁN ZOLTÁN: A főiskolán működő tudomá­nyos bizottság feladatának megfelelően foglalkozik az itt folyó tudományos munka szervezésével, segítésével és koordinálásával, a tudomány- politikai irányelvekben rög­zítettek alapján. Igen szer­teágazó ez a munka. Az el­múlt öt évben 67 tudomá­nyos publikáció jelent meg kutatóinktól. A fejlődés ér­zékelhető: az elmúlt 18 év­ben oktatóinktól megjelent 185 cikk és tanulmány egy- h armadának megjelenése az 1970-os évekre esik. A pub­likációk túlnyomó többsége az alsótagozatos munkával összefüggő, pedagógiai jel­legű — ideszámítva az anya­nyelvi nevelés kérdéseivel kapcsolatos kutatásainkat és megállapításainkat. is. A kutatásokban nagy segítsé­günkre van a gyakorlóisko­la, de a hallgatók részered­ményei is számottevőek. Nyolc, különböző tudomá­nyos diákkör működik. Nem dicsekvésként, de nem min­den büszkeség nélkül mon­dom, hogy oktatóink negy­ven, különböző tudományos társaságban, tudományos bi­zottságban töltenek be funk­ciókat, közülük négyen or­szágos folyóiratok szerkesz­tő bizottságának tagjai. Ki­vesszük részünket a tantervi vitákból is — öröm szá­munkra, hogy minden fon­tos, az oktató-nevelőmunká­val összefüggő kérdésben rendszeresen kikérik vélemé­nyünket, tudományos meg­állapításainkat NAGY JÖZSEF: A tudo­mányos munkánk anyag- és eszközigénye nem nagy, az időfeltétel pedig jó. örven­detes, hogy az ország taní­tóképző főiskolái között ná­lunk a legtöbb a tudományos munkára fordítható idő. Míg korábban egy alkotónak több tárgyat kellett tanítania — így az elmélyülés lehetősége kisebb volt — napjainkra si­került szakosodni. A szak­tárgyakon belül minden ku­tató megtalálta a maga rész­témáját. Ezek összegzésében kialakultak a tanszékeken belüli kutatóprogramok. A közös kutatások eredménye­ként számos jegyzet szüle­tett, és ami ehhez hasonló­an nagyon lényeges: az ál­talunk kikísérletezett és eredményesnek talált okta­tási módszerünket több te­rületen — országosan is al­kalmazzák. PL az egységes anyanyelvi nevelés egyes kérdéseiben elért eredmé­nyeinket. Ügy gondolom, mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy a különböző tan tervek készítésénél egyre inkább fi­gyelembe veszik a nyelvé­szek véleményét Ez persze megnövekedett felelősséget is jelent Igyekszünk ennek jól megfelelve eleget tenni. DR. FARKAS FERENC: Az előzőekben főleg a peda­gógiai jellegű tudományos tevékenységről esett szó. Jo­gos ennek hangsúlyozása, hi­szen a főiskolán folyó tudo­mányos munka jó háromne­gyed része valóban pedagó­giai alapú. Nos, ennek előre bocsátásával említem a mú­zeumok megyei igazgatósá­gával közös munkánkat, a megye földrajzi helységne­veinek gyűjtését és kiadását Nálunk ez még feltáratlan terület. A vállalkozás mére­teire jellemző: Szolnok me­gye kb. 200 ezer katasztrális hold, s az országos tapasz­talat alapján minden ezer holdra átlag negyven föld­rajzi név esik. A gyűjtő, fel­dolgozó, rendszerező munká­ra öt évet terveztünk, de szeretnénk előbb befejezni. Körülbelül negyven telepü­lésről már van alapgyűjté­sünk, és ennek alapján si­került megállapítani, hogy a Jászság legrégebbi települé­se — az eddigi hiedelemmel szemben nem Jászberény, nem is Jászapáti, hanem „Iván földje” — ahogy az okirat említi — vagyis Jász- ivány, amelynek neve 1234- ben datált okiraton már sze­repek DR. HORGOSI ÖDÖN: Aa általános iskola alsó tagoza­tán folyó idegennyelv-okta- tás módszereit most már ötödik éve kutatjuk, vizs­gáljuk. Ügy vélem, a kísér­let stádiumán már túljutot­tunk, gyakorlóiskolánkban ebben a tanévben végez ez az osztály, amelyben a gye­rekek az általános iskola 3. osztályában kezdték az orosz nyelv tanulását Megállapí­tottuk, hogy a 6—10 éves gyerekek igen jó eredményt érhetnek el, ha életkori sa­játosságaiknak megfelelő módon tanítjuk számukra az idegen nyelvet. Persze eh­hez az adott módszereket jól ismerő tanítókra van szük­ség. Ennek érdekében min­den, az orosz nyelvi szak- kollégiumot végző hallga­tónkat hosszabb ideig tartó részképzésre küldjük anya­nyelvi közegbe, tehát a Szov­jetunióba. KOPÁCSY BÉLA: A tu­dománypolitikai irányelvnek van egy számunkra is köte­lező jellegű vonzata: a felső- oktatási intézmény tudomá­nyos kisugárzásának érvé­nyesítése. Szoros kapcsolat­ban állunk a Pedagógiai Társasággal, a pedagógus to­vábbképző intézetekkel, s ku­tatási eredményeinket igyek­szünk eljuttatni a gyakorló pedagógusokhoz. Először az anyanyelvi nevelés általunk vizsgált kérdéseit és megál­lapításait adjuk át érdek­lődő és a kapott tudásanya­got készségesen továbbadó, gyakorlati oktató-nevelő­munkát végző pedagógusok­nak. A tudománypolitikai irányelvek alapján náhmkis szelektív kutatói fejlesztési politika érvényesüL Ez ha­tározza meg az egyes peda­gógiai kérdések kiemelt és hatékony vizsgálatát is. Ügy véljük, akkor szolgálunk jó ügyet, ha kutatási eredmé­nyeiket minél szélesebb körben terjesztjük, alkotó felhasználásra. Tiszai Lajos DEBRECENBEN a mézeskalács készítés legismertebb meste­re Kerékgyártó Sándor volt. A Batthyányi utcái üzlet decem­berben becsukott, miután a mézeskalácsos mester elhunyt. A műhely és a bolt berendezését a Déry Múzeum vette meg, •gy újabb tárgyi emlékekkel gazdagodott régi mesterségeket őrző, egyébként is értékes anyaga. Képünkön: özvegy Kerék­gyártó Sándorné, Rózsika néni, a régi üzletben E lőrebocsátom, hogy sportrajongó vagyok. Naponta végigbön­gészem az újságok sportro­vatát, és ha Szepesinek csak a hangját meghallom a rá­dióban. máris kiver a hideg verejték. Szeretek izgulni. Örömmel tölt el, ha vala­ki nagyobbat ugrik, mint amennyi kitelik tőle. sőt, még azt is érdeklődéssel ol­vasom. ha egy-egy kedvenc futballistám lábsérüléséből felépülve újból pályára lép, hogy ismét lerúgható legyen. Mondom, mindez érdekel, meghallgatom, elolvasom, él­vezem. De nemrégiben olyas­mit olvastam az egyik újság sportrovatában, amit már az én öreg sportrajongó lelkem is túlzásnak tart. A rövid, de annál izgalmasabb hír azt hozta tudomásomra, hogy az ifjú úszónő „vakbélműtétre kórházba vonult", s hogy ez idő alatt se maradjon el is­kolai tanulmányaiban, a leánygimnázium igazgatója egy jeles tanulót bízott meg azzal, hogy az ifjú úszónőt délutánonként meglátogassa. Bevallom, első érzésem a hír elolvasásakor, az irigy­ség volt. Milyen jó is egy ilyen fiatal úszólánynak, aki középiskolás lévén, lehet vagy tizenhat esztendős. Is­tenem milyen jó neki! Per­sze, nem az a jó, hogy vak­bélgyulladása van szegény­kének, mert az nem kelle­mes dolog. De ha már van, legalább megtudja az egész ország, hogy kórházba vo­nult és hogy tanulmányainak zavartalan folytatásáról is történt gondoskodás... Más, közönséges, földi halandó, ha megbetegszik, egyszerűen bemegy a kórházba, bekotró- dik, ki a fene törődik vele. Ám a mi ifjú úszónőnk az egész ország közvéleménye előtt „bevonul” a kórházba. Ezt irigylem tőle a legjob­ban, ezt a „vonulást”! El is képzeltem magamnak, hogyan is történhetet ez: a tizenhat éves úszircúnyka. a lelkes csodálók sorfala kö­zött vonult királynői tartás­sal, hosszú uszályát két kis edző vitte utána, míg előtte két apróruhás jeles tanuló loholt, és hosszú fanfárokon fújta Newton binomiális té­telét... De gyönyörű lehetett! Ilyen élményben nekem pél­dául sohasem lehet részem. És sohasem fogok országos érdeklődés mellett kórházba vonulni... Miért? Mert las­san úszom. Aki öt perc alatt úszik kétszáz métert az job­ban teszi, ha befogja a szá­ját és nem irigykedik. In­kább vegyen úszóleckéket. Jók voltak még: Aristote­les. Nagy Sándor, Madách Imre. GÁDOR BÉLA Vakbélgyullaiás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents