Szolnok Megyei Néplap, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-03 / 2. szám

t 1976. január 3. SZOLNOK KEGYEI NÉPLAP 5 Szellemi etakácié ( Tervek uniformisban Uj, építésziéi segíti) gazdasági szaüá yozóic A kívülálló azit hihetne, hogy amióta a házgyárak ont­ják a paneleket, könnyebb lett az építésziek dolga, leegy­szerűsödtek a tervek, „logikai játék” az egész: összeillesztik e sablonelemeket, s ezzel kész. A valóságban nem ilyen egyszerű, sőt épp ellenkezőleg. A házgyári technológiák alkalmazása növelte a tervező­munkát, mivel a hagyományos módszerekhez viszonyítva ezek sokkal több szereléssel járnak. A szerkezeti kötöttség csökkenti az alkotó munkát, csupán a városrendezés, a tele­pítés, a házak környezetbe illesztése ad lehetőséget egyéni elképzelések megvalósítására. A technika — sok esetben — futószalagra kónyszerítette a tervezést is. A Szolnok megyei Tanács Tervező Vállalata mérnökei­nek, rajzolóinak asztalán je­lent meg a BM Szolnok me­gyei Rendőrkapitánysága épületének bővítése (100 mil­lió forintos kiviteli költség­tervvel), a csépai, tiszaiburai, dabasi 8 tantermes általános iskoláik, a nagykörűi 75 sze­mélyes óvoda, a karcagi 200 személyes egészségügyi gyer­mekotthon tervei rajzolód­nak ki többek között a pa- uszpapírokon. Már felépült, illetve épül az állami építő­ipari vállalat 400 személyes munkásszállója, az SZTK irodaháza, a gyógyszertári központ nagyi-aktára, a ti- szaügeti pártiskoia, a Tou­ring Hotel, a Kassai úti la­kótelep több mint 600 laká­sa, hogy csak kiragadott pél­dákat említsünk, amelyék- nék terveit a vállalat szak­embered készítették. Ezrek, milliók. A szám- rengetegből kitűnik néhány műhelytitok. Például az, hogy óhatatlanul a meny­nyi ségi szemlélet lépett elő­térbe, mivel a nyereségtől függő bél-- és jövedelemgaz- dáikodás a mennyiségi „ter­melésre” ösztönöz. Mennyiség. De hol marad az igazi tervező, alkotómun­ka? Az első ellentmondás: a munka nagyságáihoz s nem a -bonyolultságához mérik a tervezési díjat A sok fejtö­rést okozó, ám ikis beruhá­zást igénylő feladatért ke­Az ő esztendőben 55 ezer magyar turista járt a Szov­jetunióban az előző évi 41 ezerrel szemben. A Szovjet­unióból tavaly 33 ezer turis- tta érkezett hazánkba. A forgalom dinamikus növekedése elsősorban an­nak köszönhető, hogy az utazási irodák egyre válto­zatosabb és gazdagabb prog­ramot, mind jobb ellátást tudnak biztosítani a Szov­jetunió iránt érdeklődő tu­ristáknak. 1975-ben nagy lendületet vett az autós tu­rizmus, s az elmúlt évben először szerveztek magyar vesebb bér jár, mint egy új nagy épület tervezőjének, pedig ugyanúgy végig kell járni az előkészítés, a prog- ram&lvétal a ’felmérés, a költségvetés, az árazás, a dckumemtáció-kiészítás köte­lező útját. Csák a tervezési rendszerben van szabad vá­lasztásuk, a szerkezetet a kivitelező megrendelése sze­rint kell készíteniük. A ki­vitelező viszont legtöbbször késve szól, — hogy például újabb típusú szerkezet je­lent mag, azt igényli — s a kész tervben módosítást kér. Az egyébként is szoros ha­táridőket a korrigálások még tovább feszítik. A tervező­nek se módja, se lehetősége egy gazdaságosabb, jobban átgondolt variáció elkészíté­sére. Nincs idő több változat ki­dolgozására, hiszen gyors, kapkodó munkára kénysze­rül a tervező. A sürgetés a legnagyobb ellenségük, ez­zel gyakorta sújtják az alko­tót: azonnal kall a terv, kü­lönben a kivitelező nem köt szerződésit, kapacitását más­hol köti lé — így a beruhá­zó. A terv rohammunkával elkészül. S a beruházó: el­temeti. Sokszor hónapok, évek múltán fújják le róla a port. Addigra — szinte minden esetben — a terv elévül. Tehát haszontalanná válik a sok energia. Százezrek mennek veszendőbe. Igaz, a turisták részvételével hajó- utakat. Az idei utazási program keretében a hazai érdeklő­dők 130 szovjet várossal is­merkedhetnék me g. A ha­gyományos útvonalak mel­lett az érdeklődőik néhány különlegességnek tekinthető utazáson is részt vehetnek. Ilyen példáid, a natgy szibé­riai körutazás, melynek résztvevői egyebek között megtekintik a bratezki óri­ás vízierőművet, látogatást tesznek Irkuiszkba®, mely nyugatszibéria fővárosa. vállalat is, a tervező is meg­kapta díjét, bérét, hisz a megrendelő fizetett. Gyak­ran többet fizetett — „ke­rül amibe kerül” elv alap­ján — csakhogy minél előbb kezében legyen a tervdoku­mentáció, ez a „kíviíelező- szeírzés” első feltétele. Aztán pihen, majd elavul, korrigá- lásna szorul. Hogyan lehetne másképp? A tervezők szerint úgy, hogy a beruházó legelőször azt határozza meg: mikorra kell kész lennie az épületnek, az üzletnek vagy az intézmény­nek. Ez lenne az ésszerű in­dulás. A gyakorlat viszont, miinél előbb a tervet, minél nagyobbat, korszerűbbet, esztétikusát és gyorsan épít­hetők Ha megvan, kivitele­zőt keresnek, kutatnak, majd anyagot, elemet haj­szolnak. A kivitelező csak később vállalja, a tervben szereplő elem nem kaipható, később lesz, drágább, mert import és így tovább. Hó­napok, évek telnek, majd új­ból elérkezik a kör eleje: a tervmódosítás az újabb ro­hammunka, az újabb ezrek. Sok éviig így volt, bele­értve az idei esztendőt is. 1976. január elsejétől mó­dosítják a tervező vállala­tok érdekeltségi szabályozó­it. Az új rendszer azt az op­timális lehetőséget hivatott megadná, amely a jobb mi­nőségre, a takarékosságra ösztönöz. A vállalat szakembereiből a szalagrendszerű széria- munka ellenére sem halt ki a hivatásszeretet. Bizonyít­ják az ötfeteik, elképzeléseik nyomán született épületek, a felfrissített házak homlok­zatai, új szárnyai. Az új sza­bályozók remélhetőleg ösz­tönzést adnak a tehetséges szakembergárdának, könnyí­tik, színesítik munkájukat. T. Szűcs Etelka Felfedezők: a nyári záporok A nyáron lehullott nagy mennyiségű csapadék, amely országszerte sok gondot oko­zott a népgazdaságnak, Saj­na határában értékes lele­tekkel örvendeztette meg a régészeket. Öt mészégető ke­mencét mosott napvilágra. Csaknem egyidejűleg Ko­vács József, a helyi tsz trak­torosa ekéjével 940 ezüst tallért őrző kis cserépedényt forgatott ki itt a földből. Á XV. századi érmék, Albert, I. Ulászló és V. László pén­zei, kisebb vagyont jelent­hettek egykori gazdájának. Azt mondják, a nem is oly távoli jövőben az emberiség túlnyomórészt városokban fog élni. Így lesz-e, vagy sem, arra a demográfusok is más- mas feleletet adnak. Annyi máris tény, hogy amíg a vi­lág lakossága évi két száza­lékkal nő, addig a városi la­kosság számának növekedési üteme meghaladja a 4 száza­lékot Ma már tucatnyi (tíz­millión felüli) óriásmetropo­lis létezik, s a jelenlegi négy- miiliárd ember közül kétmil­liárd városokban éL Az ez­redforduló utáni időkről al­kotott becslések igen tág ha-> tárok között mozognak' és el­borzasztóan hangzó 13—18 milliárdos számokat is emle­getnek. x IIsrsé a ai 83 De teljesen felesleges üyen messze előrenézni, a városia­sodás napjainkban mindeijki áltál érzékelhető folyamat, amelyet a közlekedés, az ipartelepítés, a mezőgazda­ság iparszerűvé válása, s a mindezekkel együttjáró la­kosságtömörülés ösztönöz. A mai 83 magyar város és tu­catnyi városjelölt ehhez ké­pest nem magas szám, de is­mert dolog, hogy a városia­sodás nem korlátozódik ezek­re a helyiségekre, hanem úgyszólván valamennyi je­lentősebb települést érint Az utóbbi másfél évtizedben végrehajtott nagyarányú vi­déki ipartelepítés nálunk nem az egyensúlyi helyzet megingatása, hanem inkább egy egészségesebb urbanizá­ciós egyensúly kialakulása irányába hatott. A meghono­sodott technika, az úthálózat, valamint a település szerke­zet szempontjából elmaradott helységek százai léptek a vá­rosiasodás útjára. Magyarul: ez a falu és a város közötti aránytalanul nagy különbsé­gek csökkenéséhez vezetett A főként település-szerke­zeti és műszaki-technikai jel­legű urbanizációnak azonban, szocialista körülmények kö­zött. céltudatos és tervszerű szellemi urbanizációval kell párosulnia. Vagyis a lakos­ság városi és falusi rétegei között iskolázottságban, szak- képzettségben és műveltség­ben meglevő különbségeknek kiegyenlítődése irányában kell haladniuk. Amennyiben e két területen megbomlik az összhang, az különféle zava­rokhoz vezet, például ösztön­zi az egyik' területről a má­sikra vándorlást. A szellemi urbanizáció azonban szélesebb értelmű, nem csupán demográfiai- közigazgatási , jelentőségű. Például elképzelhető, hogy egy település kereskedelmi ellátottság, közművesítés, beépítés, egészségügyi intéz­mények dolgában megfelel a város fogalmának. Lakóinak képzettségi összetétele, mű­velődési és kulturálódási le­hetőségei viszont alatta ma­radnak ennek a szintnek. És megfordítva is előfordul: ur­banizáltság tekintetében alat­ta marad a város fogalmá­nak, viszont a helység kultu­rális színvonala, lakóinak szakmai és iskolai képzettsé­ge fölötte áll nála lényegesen nagyobb városokénak. A szellemi urbanizáció te­hát előtte járhat a demográ­fiai-műszaki városiasodás­nak, sőt figyelembe véve a Városfejlődés anyagi korlá­táit, ez a folyamat gyorsabbá is válik. Az egyetemes és ál­talános kiegyenlítődés úgy­szólván minden téren ked­vez az ilyen folyamatnak. Például az új ötéves tervben általánosan rátérünk a negy­vennégy órás munkahétre. Az ipari és mezőgazdasági munkaformák a gépesítés következtében tovább köze­lednek egymáshoz, a mező- gazdasági munkák egyre na­gyobb része követel az ipari­val egyenlő szintű szakképe­sítést. A televízió, a rádió, a sajtó a világban, s országban történt eseményeket ugyan­abban az időpontban sugá­rozza vidékre, mint városba. A város közellátási, művelő­dési és kulturális intézmé­nyei, a jobb közlekedéssel, csaknem olyan mértékben szolgálják ki a falvak lako­sait, mint a városokat. Az ér­telmiség, amely régen kife­jezetten városi réteg volt és falun csak szórványokban élt, a falusi és kisvárosi tár­sadalom jelentős rétegévé vált. A művelődési házak, könyvtárak, klubok hozzátar­toznak a kisebb helységek életéhez is. Mindez ösztönzi és gyorsítja a kiegyenlítődést, amely így nem túl hosszú történelmi időszak alatt vég­bemehet Értelmiség ‘tiniéit! Ma még a különbségek igen nagyok is lehetnek vá­ros és város, s méginikábfe falu és város között. Példá­ul a tízezer lakosra jutó kö­zépiskolások száma az 1972 évet nézve Győrben 1099, Miskolcon 1058, viszont Hód­mezővásárhelyen csak 422, Cegléden csak 344. Az ezer lakosra jutó könyvtárállo­mány Pécsett 2940, Szegeden 4181, viszont egészen kis helységekben, mint például Encs 5064, Lenti 4710. Meg­lepő kiegyenlített például a városok és nagyközségek kö­zött a televízió előfizetők szá­ma. Csak egyetlen összeha­sonlítás. Ezer lakosra szá­molva Budapesten 251, Szi­getváron 247, Martfűn 222. Versire leüt a naggyal Természetesen, ezek az adatok csak bizonyos irány­zatokat jeleznek, a teljes ké­pet ennél jóval bonyolultabb kölcsönhatások alakítják. Nyilvánvaló, hogy az ipar- szegény vidékek kulturális ellátottság ás fejlődés szem­pontjából általában jóval hátrányosabb helyzetben vannak, mint a gyorsan fej­lődő körzetek, nem is szólva az alföldi tanyavilágnaik a szétszórtságából eredő nehéz­ségeiről, vagy a dunántúli aprófalvas körzetek gyorsan fogyó lakosságú települései­nek olykor romló művelődé­si -feltételeiről. De még ezek­nek a történelmileg hátrány­ban lévő körzeteknek a be­számításával is megvan, a le­hetőség rá, hogy a szellemi urbanizáció gyorsabban és nagyobb lendülettel hatoljon előre, mint az adott helysé­gek anyagi fejlettsége. A szellemi erőforrások ugyanis emberi minőségűek és kiaknázásuk nagymérték­ben függ egy-egy helység la­kóközösségének törekvésétől, irányításától, szervezettségé­től. E tekintetben tehát nem a nagyság a döntő. Kis hely­ség is bátran versenyre kel­het a városokkal, a város a fővárossal. A televízióban például időről időre megren­dezik a városok vetélkedőjét S nemcsak a nagyok produ­kálnak itt kiemelkedőt Igen kellemes meglepetéssel fe­dezzük fel a „kicsik” érté­keit, eredményeit is, ame­lyekben. nem kevésbé mun­kál a helyszeretet * a saját szellemi értékeik, föltárásá­nak és bemutatásának igé­nye, s a jó kulturális légkör. A következő tervidőszak­ban gazdaságunk település­fejlesztésében is szigorúan csak olyan célokat tűzhet maga elé, amelyek arányiban állnak az ország /teherbíró képess égével A /tervek, el­gondolások elé tehát anyagi szempontból ésszerű korláto­kat kell állítani. Lehet tehát hogy közigazgatási státus szempontjából egyelőre nem lesz annyi új város, mint amennyi a pályázó és jelölt. A szellemi urbanizáció előtt azonban nyitva a pálya. Rangja ás értéke csak emel­kedni fog. I­Megvár—szovjet toristaforgeism ITTHONI TÁJAKON (5.) Könyvtárnézőben 3ászladányban Egy kétszobás lakás *— konyhával, fürdőszobával stb. — együtt 55—60 négyzet- méter. Ez, általában, egy négytagú család -igényeihez méretezett. A hozzávetőlegesen hétezer lakosú nagyközség, Jászla- dány, könyvtára 53 négyzet- méteres. Könyv, könyv hátán. — Hogy tud itt dolgozni? A kérdést dr. Baranyi Im- réné könyvtárvezetőnek tet­tem fel. — Részletes választ még nem tudok adni, mert nem régen vettem át a könyvtá­rat. Nehéz lesz, azt már lá­tom. Elsősorban a helyszűke miatt. Nézzen csak be a „gyermekkönyvtárba”. A . gyermekkön vv 4 kb. 4x4 méteres sufni, fele raktár. Tűzrev ..a oro..- ból fűteni se lehet. A kis lurkók mégis jön- . nek, válogatni szeretnének, olvasni. — Nénike, bemeb°tünk a im könyvtárunkba? — Persze, kisfiam. A barnaképű gyerek pár perc múlva hozza a könyve­ket. — Megkerestem volna, né­niké. Az Egri csillagokat, de nagyon hideg van. A nagyközségi művelődési házban helyet kapott könyv­tár kinőtte önmagát. A fiók- könyvtárakat — különböző klubokban, körökben voltak — meg kellett szüntetni, ér­dektelenség és a könyvek ál­lagának romlása miatt. Je­lenleg háromezer kötet könyv már a tanácsháza padlásán van. Nem tudják hová tenni! — Lehet itt módszeres ol­vasóvá nevelésről beszélni? Ilyen körülmények között... — A könyvtár olvasottsá­ga az elmúlt években bizony stagnált, ha nem csökkent... Nem tudunk úgy foglalkozni az emberekkel, ahogy szeret­nénk. Az „olvasóterem” együtt van a kölcsönzővel. Négy szék áll az olvasók rendelke­zésére^ — Űj seprő, jól seper. Mik a tervei? — Mindent megpróbálok, hogy az olvasók ne érezzék meg nagyon a szükséghely­zetet. A művelődési ház kü­lönböző irodalmi szakkörei is építve egyre inkább bőví­teni szeretném az olvasók körét. — Tud valamit tenni — konkrétan — az olvasó né­pért mozgalom keretében? — A helyszűke sok min­dent lehetetlenné tesz, de azért szeretnék író-olvasó ta­lálkozókat rendezni, ankéto- kat, vitaesteket. — Hol? — A művelődési ház egyik helyiségében. Bár így legyen, csakhát a művelődési ház klubszobája is óráról órára „be van oszt­va” a különböző szakkörök, művészeti csoportok számára. A nagyközségben sokat be­szélnek az ifjúsági házról. Öreg épület, szó se róla, de értő felújítással hasznosabb lehetne, mint most. 1973-ban négy, 1975-ben ezidáig mindössze öt rendez­vény volt ugyanis az ifjúsági házlaan, — a munkanapló ta­núsága szerint. — Mit gondol, ha az épü­letet felújítanák, jó tenne-e az könyvtárnak? Hány, de hány kisebb-na- gyobb faluban így segítettek magukon. Valamicske pénz mindig akad felújításra, ilyesmihez az emberek is szí­vesen adják önzetlen munká­jukat. Ez az egész cikk abból állhatna, hogy hol, milyen 5 szép klubkönyvtárat, olvasó­szobát, klubot építettek jó­részt társadalmi összefogás­sal. — Volt már erről szó, hogy talán átépítik könyvtárnak az ifjúsági házat, de valahogy, valamiért abbamaradt. Sze­rintem jó lenne. Nem azt mondom, hogy az egy könyv­táros álom, tíe nagyobb en­nél, jobban be lehetne ren­dezni. Mert ide hiába vesz a tanács új bútort, hová te­gyem. Mi lesz az új könyvek­kel? Hol a helyük? Bizony azon az áron meg­gondolandó könyveket vásá­rolni, hogy vesznek ezer újat és ezer régi megy a padlásra. Különben is: nincs „régi” könyv. .A most kamasszá érő gyereknek az 1962-es Jókai kiadás is új könyv. De az sem megoldás, hogy helyhi­ány miatt ne vegyék meg az új kiadású könyveket. Nincs is ilyen szándékuk. De akkor mi legyen? Hová tegyék az új könyveket, hogy az olva­sók hozzáférjenek? A sza­badpolcos rendszertől már nem lehet visszalépni. A rak­tárból történő kölcsönzés csak a tudatos olvasók szá­mára lehetséges. De raktár sincs. A tanácsháza padlása erre nem alkalmas ... — Elbír ennyi bajjal, gond­dal? — Ha megértő, segítőkész emberekre találok. A köny­vek tudatformáló erejéről nem mondhatunk le. — Nem bizonyt Aki a mű­veltség fontosságát mellőzi, sok mindennek hátat fordít. Szakképzett, ugye? — Az utolsó évet végzem a főiskolán. Annyi minden okos, hasznos dolgot tanu­lunk ... szeretném ezeket a gyakorlatban kamatoztatni. Nagyon kellene. , (FOLYTATJUK) Tiszai Lajos Torna az óvodában Pécsett megszervezték az óvónők testnevelési tovább­képzését, azzal a szándékkal, hogy magasabb színvonailra emeljék az óvodákban folyó gyermektomát. A kicsinyek rendszeres testnevelése ugyanis nemcsak a fizikai fejlődésüket segíti, hanem kedvezően formálja szemé­lyiségűiket is. Tanácsi határozat alapján — az országban elsőként — bevezették a gyakorló óvó­nők testnevelési továbbkép­zését, amelynek során a ne­velők elsajátítják a maga­sabb szintű foglalkoztatás elemeit. A százórás oktatási program alatt az óvónők speciális gyakorlati anyaggal ismerkedinek mag, s1 ennék nyomán a három-négy éves gyermekek számára olyan tomagyakoir latokat állíthat­nak össze, amelyekét kicsi­nyek, játékosan, élvezettel hajtatnak végre. Jelenleg hu­szonöt résztvevője van ® tanfolyamnak. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents