Szolnok Megyei Néplap, 1976. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-17 / 14. szám

137(5. január 17. SZOLNOK MEGYEI NfiPLAP 5 Erősödő testvérkapcsolatok A KISÚJSZÁLLÁSI ALLAMI ZENEISKOLÁBAN Szalóczy Miklós tanár vezetésé­vel rézfúvós szextett készül — az úttörőmozgalom 30 éves évfordulójának tiszteletére rendezendő — úttörő kulturális seregszemlére. Kátylmsjinjiíi! a feiste Dániáig Karcagon a Népművészeti, Agyagipari Háziipari Szö­vetkezet udvarán különös tákolmány füstölög, Láthatóan összedőlni vágyó, alaktalan négyszög, rozsdás lemezekből drótozva-foldozpa. S ahol csak rést talál, szabadulni igyek­szik, avagy ahogy a fáma szól: orrán-száján dől a füst Ki sem hinné, hogy a „szélfogó” házikó alatt lapul a szövetke­zet két dédelgetett kincse, legújabb termékük elengedhe­tetlen titokzatos kelléke, a fekete kerámia két égető ke­mencéje. (Tudósítónktól) Szolnok megye és város ta­valy tovább erősítette a ba­rátság szálait bolgár, finn testvérvárosaival és Észtor­szággal. Az év folyamán több ízben járt küldöttség a me­gyében a Balti-tenger-parti ország „szívéből”. Észt tudó­sok tartottak előadásokat egy öttagú delegáció a megye ke­reskedelmét, iparát és szol­gáltató tevékenységét tanul­mányozta. Vendégül látták és termékeny eszmecserét folytattak a KISZ-esek az észt Kamszomol küldöttségé­vel. Tallinnról nevezték el Szolnok új, modem filmszín­házát, és ezt a nevet vette fel a felújított, volt Nemzeti ká­véház is. Az év folyamán tal- Mnni képzőművészek kiállítá­sára, tárlatára került sor Szolnokon. A Damjanich Já­nos Múzeum tovább gazda­gította az Észtországot bemu­tató kiadványainak sorát, hogy csak a kapcsolatok fon­tosabb állomásait említsük. Szolnokról is több ízben járt hivatalos küldöttség és turistacsoport Észtországban. Az ötödik ötéves tervben Oj szervezeti keretek között folyik majd a nemzetiségi irodalmi művek megjelente­tése, A Kulturális Miniszté­rium terve egyaránt nagy fi­gyelmet fordít a hazai dél­szláv, német, román és szlo­vák szerzők munkáinak pub­likálására. Több mint száz mű, megközelítőleg 180 ezres példányszámú kiadását hatá­rozták el, s döntöttek arról is, hogy a jövőben egyedül a Tankönyvkiadó fogja megje­lentetni a legkülönbözőbb — néprajzi jellegű, helytörténe­ti és szépirodalmi — könyve­ket. A minisztériumban el­mondták az MTI munkatár­sának: a terv azért nagy }e­Jobb, vagy rosszabb a kül­városokban. a peremkerüle­teikben élők sorsa, mint a „bentlakóiké” ? A kérdésre nehéz egyértel­műen válaszolni. Az elmúlt harminc évben eltűntek a régi külvárost jellemző nyo­mornegyedek, a viskók he­lyére tágas, világos, nem egy­szer többemeletes összkom­fortos épületek kerültek. A rohamos urbanizáció hatásá­ra a „bentiek” közül is so­kan ezt a vidéket válasz­tották lakóhelyül. Itt nem olyan nyomasztó a kőrenge­teg, a házak mellett itt fá­kat, virágoskertet is találni. S a szolgáltatások? Áruhá- házak, üzletek sora épült — de a közművelődési intézmé­nyek mintha hiányoznának.. „A Tiszáig tart Szolnok” — mondták még nem is olyan régen, igaz akkor a Kertvá­ros mindössze pár sor ház­ból állt, Szandaszöllös pedig afféle külterületi szőlőskert volt, majd 1949-től néhány évig önálló község. Ma a Kertvárosban közel három­ezren, Szandaszöliősön kö­rülbelül ötezren élnek. Ha ehhez hosszászámítjuk azt a sok száz hétvégi vagy nyári peremlakót, aki az itteni hobby-telkén tölti szabad idejét, akkor kiderül, hogy e városrész nagyságra egy kisebb városkával felér. Nos, e „városkában” mindössze két klubkönyvtár jelenti a közművelődési hálózatot. „És a belvárosi intézmé­nyek? A színház, a múzeum, a megyei könyvtár, a megvei művelődési közoont... He­lyi járattal csak pár nerc” — tiltakozik most magában az olvasó, s részben igaza van, A központ valóban besegít, ám a permanens művelődés feltételeit itt is biztosítani A megye vezetőinek küldött­sége termékeny tárgyaláso­kat folytatott a kapcsolatok erősítéséről, és átadták a me­gye lakosságának üdvözletét Észtónia nemzeti ünnepe al­kalmából. Bemutatkoztak az észt fővárosban a megye kép­zőművészei is. Tavaly írták alá Szolnokon a bulgáriai Kjusztendil és Szolnok megye közötti, két évre szóló együttműködési megállapodást. A program szerint az idén Bulgáriában magyar, Szolnokon pedig bolgár heteket rendeznek, megkezdik a küldöttségek ta­pasztalatcseréjét és az úttö­rők csereüdültetését» A múlt évben harminctagú, jórészt tanácsi dolgozókból álló me­gyei delegáció ismerkedett Kjusztendil szocialista építő­munkájával. Szolnok 900. jubileuma al­kalmából fogadta a Tisza- parti megyeszékhely finn testvérvárosa, Rihiimäki kül­döttségét is. Finnország nem­zeti ünnepéről baráti találko­zón emlékeztek meg Szolno­kon, a Magyar-Finn Baráti Kör tagjai. lentóségű, mert a kalendáriu­mok és az úgynevezett mű­sorfüzetek után biztosítja a kortárs alkotók munkáinak rendszeresebb megjelenteté­sét is. Az 1976—80-ig terjedő idő­szakban sok nemzetiségi nép­rajzfeldolgozás és szépirodal­mi antológia lát napvilágot, s fokozott figyelmet fordíta­nak a nemzetiségi könyvek választékának bővítésére is. Hazánkban 340 könyvtárban gazdagítják az állományt a nemzetiségek nyelvein meg­jelent könyvek. A 120 ezer kötet kínálatát nagyban bő­víti majd, hogy csatlakoznak hozzájuk a Magyarországon élő nemzetiségi kutatók mun. kell. Egy-egy jobb hírű színházi előadás, pódiumest, 'hangverseny , vagy kiállítás kedvéért még csak buszra száll a peremlakó, de mind­ert gyakrabban elvárni tőle, már túlzás. Az ilyen jellegű külterületi intézménynek te­hát az a feladatuk, hogy az alapvető szolgáltatásokat biztosítsák. Megfelelő szín­vonalú ismeretterjesztő mun­ka, kiscsoportok életre hívá­sa és működtetése, könyv­kölcsönzés — foglalhatnánk össze a tennivalókat vázlat- szerűen, s most nézzük, mi­lyen eredménnyel dolgozik a kertvárosi és a szandaszöllő- si intézmény. „Évi kilencven—száz is­meretterjesztő rendezvény; gyermek, ifjúsági és felnőtt klub, honismereti, valamint kertbarát szakkör; valami­vel több mint kétszázötven olvasó” — sorolja a statiszti­ka adatait Cselényi József, a kertvárosi klubkönyvtár ve­zetője. Aki esetleg kevesell­né, annak megemlítem, hogy a tornateremnek és mozi­nak is használt nagyterem (nagy? talán ha száz—száz­húsz személyes ...) mellett mindössze egy klubszobát, s egy kicsiny könyvtári helyi­séget találunk az épületben, Cselényi József pedig csak „háromnapos” intézményve­zető. A hét / maradék három napján ugyanis a szandaszöl- lősi tennivalókat intézi... A szandaiszöllősi klub- kanyvtár valamivel nagyobb a kertvárosinál. Elsősorban ez magyarázza, hogy itt tar­talmasabb, sokrétűbb a mun­ka. „Egy évben száznál több ismeretterjesztő programot sikerül megvalósítanom, van egy művészeti csoportom, három szakköröm, öt klu­bom, a könyvtárba több Idegenforgalom Szántódpusztán Terv készült a Balaton déli partjának közelében elterülő Szántódpuszta idegenforgalmi hasznosítására, A történelmi múltú puszta — amelyet 1055- ben I. Endre adományozott a tihanyi bencéseknek —, ma is hűen őrzi XVIII. századi ar­culatát. A hasznosítási terv szerint 1985-ig fokozatosan alakítják át a puszta 33 objektumát Az első három épület rövide­sen a turizmus szolgálatába áll. Itt hamarosan megnyit­ják az új csárdát A terv szerint leghamarabb az 1741-ben épült kastélyt állítják helyre, amely az ide­genforgalmi kamplexum köz­pontja, igazgatósági épülete, valamint kiállító helye lesz. Program fiataloknak A TIT sokrétű témaajánlata alapján a szolnoki és a vá­roskörnyéki ifjúsági klubok­ban — a tavalyihoz hasonló­an — az idén is folytatódnak az előadássorozatok. A fog­lalkozásokon, a hagyományos módszerek mellett, a hallga­tók legnagyobb örömére egy­re gyakoribbak a közös téma­feldolgozások és konzultá­ciók. Népszerűnek bizonyult a Ságvári Endre megyei Műve­lődési Központ kezdeménye­zése. Az olimpia évében sport­témájú előadásokat és mini vetélkedőket rendezlek az ifjúsági klubokban, amelynek városi döntőjét előrelátható­lag március 14-én rendezik. A Szolnokon és a városkör­nyéki községekben lévő mint­egy tizenhat ifjúsági klub közül a FÜSZÉRT-es fiata­lok már összeállították éves programjukat és elkészült a Tiszamenti Vegyiművek ifjú­sági klubjának műsorterve is. Jellemzőjük: mindkettő gaz­dag, változatos, érdekes prog­ramot tartalmaz. mint ötszáz olvasó jár. igaz, ez utóbbi nem az én érde­mem, a könyvtáros, dr. Orosz Józsefné jó mimikáját dicsé­ri”. A lényeg, mint mindig, pár mondatba befér — Cse­lényi József fölöslegesen nem szaporítja a szót. Később, mástól tudom meg, hogy a gyermeikrajz-szakikört az or­szág legjobbjai között emle­getik, hogy az ifjúsági klub már kétszer nyert kiváló cí­met, s arai még ezeknél is fontosabb, hogy a közműve­lődési munka nem korláto­zódik az intézmény fala kö­zé. Cselényi József a helyi termelőszövetkezet népmű­velési ügyvezetőjével karölt­ve szakmai ismeretterjesztő sorozatot szervez a munka­helyeken, sőt a szocialista brigádok kulturális vállalá­sainak teljesítését is figye­lemmel kíséri, segíti. „Amit a lehetőségek en­gednek ...” — foglalja össze a „városka” egyetlen népmű­velője munkája eredményeit. Tegyük hozzá gyorsan, hogy szorgalma, lelkiismeretessége révén ennél egy kicsit töb­bet is ... A kérdés most már csak az, hogv ennvi elég-e. Nem a népművelőtől, hanem az egyre fejlődő Kertváros­nak Szánd aszni!ősnek. ,.Ma még elég ennvi, hol­napra már ez kevés lesz” — válaszol a kérdésre Cselényi József, és ez az egyetlen, oont, ahol nem értünk egvet. Nem, ez- már ma sem elég. A peremkerületnek ennél jó­val több kell. ennél kedve­zőbb, vonzóbb feltételeket kell biztosítani. Mert egv közművelődési intézménynek nemcsak a meglévő igények kielégítése a feladata, hanem az igányfelkeltés is* H. D. B. Kovács Imre és Kánya József táplálgatja a két jó­szágot, etetgetik akkurátu­son az ősi recept szerint fá­val, szalmával, kukorica­szárral. Mert a feketére ége­tett cserép előállításának módszere ugyancsak régi. Ma úgy ismerjük mint a tiszafüredi, szentesi, debre­ceni fekete cserép felújítá­sát, amelynek központja hosszú ideig Nádudvar^ volt, és az ma is. Am kevesen tudják, hogy őskori régésze­ti ásatások folyamán igen sok fekete agyagedényt ta­láltak a kutatók, amely ép­pen a hibás égetés követ­kezménye volt. Vagyis az a fényes-fekete díszítésű feke­te díszkarántía, amelyet oly szívesen teszünk falra, asz­talra, használunk gyümölcs­tartóként vagy hamutálcá­nak, esetleg virágvázénak — többezer évvel ezélőtt bi­zony selejtnék számított. Azután néhány évszázada valaki rájött, hogy a terra­kottától elütő „hibás” ége­téssel egy újfajta stílust le­het kialakítani, s fokozato­san kedveltté vált, terjedt a végtelen egyszerű, szolid áí- szű fekete edény. Napjaink­ban különösen nagy divat­nak örvend, hiszen modem bútorainkhoz még jobban ízesül, mint a színes, mázas cserép. Ezért kaptak öröm­mikor kollégiumba ke­rültem tanárok közé, még magam is neve­lésre szorultam a tizenöt esz­tendőmmel. Dolgoztam ke­ményen. Megreggeliztem, megebédeltem? Oda kellett menni az igazgató feleségé­hez, kezet csókolni s megkö­szönni az ételt. Akkoriban szabadság? ... Ha el akartam menni szórakozni, a nagysá­gos asszony elé kellett járul­ni: „Tessék szíves lenni el­engedni moziba!” Ha kegyes volt, csókot kellett lehelni a kacsájára. Na, ezzel csak azt akartam mondani, hogy a ne­vünk pontosan illett reánk: iskolaszolgák... Annakidején az iskolaszol­gának itt a pincében volt a lakása. Nedves, egészségtelen hely, most azokat a dolgokat tartjuk ott, amelyekre a gim­náziumnak nincs szüksége. Bizony ... Én 1936—42-ig voltam a kollégiumban ilyen mindenes gyerek. Majd a há­ború után 53-ig fűtő voltam, azóta hivatalsegéd itt a kis­újszállási gimnáziumban. Jó helyen laktam, az Arany Jó­méi a karcagiak az idős Fa­zekas József ajánlatán, aki a híres nádudvari „fekete cse­repes dinasztiából” származ­va, vállalta a karcagi agya­gosok betanítását, s ami a legfőbb: a kemence megépí­tését és receptjének átadá­sát. A díszítőket is ő taní­totta, tanítja továbbra Isi Alig hiszünk a szemünknek, a kiszáradt majd olajos szi­vaccsal átkent agyagedá- r.yekre egy darab „kézbe si­muló” kaviccsal rajzolják rá a virág-levél és geometrikus díszeket. Király Zsuzsanna — a szegedi Iparművészeti Gimnázium után került ide — könnyedén húzza a hajlp íveket, ö maga is nagyon egyszerű eljárásnak tartja. A motívumokat pedig mú­zeumokban őrzött régi edé­nyeiken, szakirodalomban bárki megtalálhatja. No, per­sze azért nem ilyen egyszerű mindez... A „kályhaválság” óta ke­res a szövetkezet valami megoldást, ami behozza az olaj- és gázfűtés elterjedésé­vel lecsökkent cserépkályha igényt. Molnár József a szö­vetkezet műszaki vezetője informál azokról a változá­sokról, amelyek a múlt év második felétől a népmű­vészeti kályhacsempéiröl jól ismert szövetkezet életében bekövetkeztek. Ügy tűnik, nos utcában, de 54-ben meg­kérdeztem az igazgatót, kap­hatnék-e lakást itt bent? „Semmi akadálya.” Nahát, nézzen Körül! A földszinten alakították ki nekem ezt a szép kétszobás lakást. Tavaly ki is parkettázták. Amikor 1946-ban előkeveredtem a háborúból, csak egy hátizsá­kom volt. Most? Ugye milyen szép a bútorunk? Nyáron vettük, de nem kaptunk hoz­zá nekünk tetsző heverőt, hát várunk, válogatunk. Azután ott a társasház... Most a lá- nyomék laknak benne, amíg nyugdíjba nem inegyek: 53 esztendős vagyok. Tudja, nekem igen csekély az iskolám, hiszen tizenegy évesen már kiscseléd voltam: öt elemim van. De a lányom­ból tanárnő lett. A vejem fogorvos itt Kisújszálláson. És van egy borzasztóan ele­ven fiúunokám. Hát ezekkel tud dicseked­ni Horváth János hivatalse­géd. Meg a munkával is, azt hiszem. Mert bizonyára nem passzióból jutalmazták két­bevált a profil bővítése^ egész évi fekete kerámia ka­pacitásunkat lekötötte ax április 4-én nyitó új főváro­si szövetkezeti áruház: a Skála. Nagy a kereslet, na­gyobb, mint amennyit vál­lalni tudnak. Holott még alig futott le az első széria. Ex évi tervük egymillióval ha­ladja meg a tavalyi termelé­si értéket, s ennek jelentős része a fekete kerámia. Per­sze emellett mázas edények és természetesen különleges d íszí tésű kály haoserepek, speciális formájú, és must- • rájú kályhák is készülnek., Bővíteni kívánják a termelés rendszerét is, még ebben az esztendőben új üzemcsarno­kot építenek, ahol külön otthont kap majd a fazekas részleg. Az energia biztosí­tására már áll — éppen a két agyagkemence ' építmé­nye mellett — az új trans- formátor ház. Ebben az évben fejlesztik a mázas díszkerámia terme­lését is, több lesz a tiszafü­redi díszítésű edény, na­gyobb a választék. Szeptem­bertől több ipari tanulót is szeretnének foglalkoztatni. Problémát jelent az agyag­előkészítő, mázelőkészítő gé­pek hiánya. Szükséges len­ne villany kemencék beállí­tása is. Sok a tervük, elkép­zelésük, de jelenleg több a tehetséges, jókezű, fantáziá­val rendelkező szakemberük is. Ez pedig rendkívül fon­tos ott, ahol a munka érde­mi része sosem lesz gépesít­hető. És szép terveik meg­valósításának bizonyos mér­tékig záloga is. szer is kiváló dolgozó kitün­tetéssel. Utoljára két éve. Rend legyen a gimnázium­ban, ez a dolgom. A takarítá­sok ... A feleségemmel csi­náljuk. Ő is itt van már húsz esztendeje. Persze kerül itt egyéb munka is: a KISZ ren­dezvényei ... biológus hó­nap ... ugye amilyen esemé­nyekkel jár... De társadalmi munkában! Egyébként a gim­názium dekorációs felelőse vagyok. Azután ott van a po­litikai oktatás, a taggyűlé­sek. .. Merthogy 1956 óta párttag vagyok. Hol vannak már azok a ré­gi idők? A szolgaidök? Ál­momban is alig ötlenek elém- Mert az ember hamar bele­szokik a jóba. Most akármi van, névnap, szilveszter, ilyesmi, ott vagyok a tanárok között. És senki sem „néz ki” csak azért, mert én vagyok Horváth János, a hivatalse­géd. Még az is előfordult, hogy lejöttek értem, nehogy kimaradjak a jóból. Hát már csak ebből is kitetszik a vi­lág változása, jobbulása, nem igaz? — Körmendi — II nemzetiségi könyvkiadás ötéves terve Nemcsak a Tiszáig (art Szolnok Egri Mária Monológ a világ johbulásáról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents