Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-16 / 294. szám

1975. december MS. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Fontos állomásához érkezett a Kenderes határában folyó hőolajkutatás. A Nagy alföldi Kőolajkutató és Feltáró üzem által végzett vizsgálatok biztató eredményeket mu­tattak, így december 8-án megindult a fúrás. Japántól Egyiptomig Baromfi több mint húsz országba Japántól Egyiptomig a vi­lág több mint húsz országá­ba szállítja termékeit a Ba­romfiipari Országos Vállalat törökszentmiklósi gyára. A mezőgazdasági nagyüzemek­től felvásárolt minőségi ba­romfiállományból — feldol­gozva — az év végéig 8 ezer 200 tonna terméket expor­tál. Az egész vagy darabolt, ízlésesen és higiénikusan csomagolt baromfihúsból 3 ezer 800 tonnát a tőkés or­szágokban értékesít. Nagyobb vásárlóik közé Ausztria, Olaszország, az NSZK, Fran­ciaország és Görögország tar­tozik. Az áruválaszték bőví­tésére ez évtől kezdve gyárt­ják a tálas csirkecombot és mellet. Az új termék első pi­aca Ausztria és Olaszország. A karácsonyi ünnepekre és az új évre ezekben a napok-' ban is folyamatosan indítják exportszállítmányaikat. A Szovjetunió ünnepi piacaira csirkét, Olaszországba élő pulykát, Ausztriába előhűtött az NSZK-ba pedig darabolt hízott libát szállítanak. Új vásárlóként jelentkezett az idén több afrikai és közel-ke­leti ország, többek között Li­banon, Irak, Szíria, Szaud- Arábia és Egyiptom. Amikor a pálya véget ér Befeleztek pályatutáBuflcait. Kolű«ágÍH!k búcsúvacsoiráit ren­deztek tiszteletükre. A Szol­nok megyei Rendőr-fökap i - tányisiág Icát vizsgáló tisztje: Kiss Bálint őrnagy és Pintér István százados „civilbe öl­tözött." Trükkök nélkül Napköziben hiába kerestem. „Dolgozik a vejem a szamda- s zol'l ősi kis kertünkben. Csak este jár haza, akkor jöjjön kedves”, — mondta a kapu­ban a fejkendős idős as­szony. — Napszámos voltaim, utál­na kubikos. Harminc eszten­deje, mielőtt rendőr lettem. Nem tudok én nyugodtan ül­ni. Előre lendítette erős barna kezét — vétek volna ezeket pihentetni. — Hogyan kezdődött? Egy­szerűen ment ez akkor. 194,1. június 10-én felkeresett a mindszenti párttitkár és azt mondta: Kiss Bálint, te jó volnál rendőrnek. Hát így történt. 1951-ben már a 10. településire vezényeltek. De akkor már nem közrendőr- ként Túl voltam a tiszti is­kolán, Szarvason közrendvé­delmi parancsnok lettem. Két hét után még lakást is kap­tam. Tudja, milyen nagy szó volt? öt évi házasság után végire a feleségemmel lak­hattam. Néhány hónap, s jött az újabb parancs. Irány: Szolnok. Itt rekedtem, lete­lepedhettem — A hely nem változott. És a beosztás? — Voltam én vízi rendőr, nyomozó az ügyészségen, az­tán politikai ügyeket vizs­gáló tiszt A társadalmi tu­lajdon elleni és a gazdasági bűncselekményekkel 1958 óta foglalkoztam. — Mondják, ezek a leg­bonyolultabb, legnehezebben felderíthető és bizonyítható törvénysértések. — Nem volt könnyű. Tisz­ti iskolán nem tanítottak közgazdaságtant Éjszakákon át bújtam a sízalkkönyvetoet... Igaz, sok jól képzett szakér­tő segíti a rendőrség mun­káját. Nem a mi dolgunk a könyvelésiben, a számlák ren­getegében eligazodni. Menet­közben tanultam, a hibáikból okultam. — Hogyan dolgozott, volt-« sajátos módszere? Tudom, nem egy gazdasági bűntett sikeres felderítésében volt oroszlánrészéi — Trükkök nőikül, egye­nes beszéddel, őszinte szóval többre jutunk Nem blöfföl­ni, bizonyítani. Ez volt az aiapelvem. A kollégáim nem egyszer a fejemre olvasták, túl humánus vagy Bálint. Miért nem tartóztattad le? Miiért hagyod, hogy szabad­lábon védekezzen ? Miért, mi­ért? Mert egyenes vout és őszintén elmondott mindent a nyomozás sarán. A tár­gyaláson sem csalódtam ben­ne. Emlékszem egy mérnök­re, aki attól rettegett, hogy a munkatársai, a családja megtudja, hogy kétes üzlet­be keveredett. Arra kért, olyan időpontban hallgassam ki, amikor senkinek sem tű­nik fel a távollétei. Apróságok ezek, de valóm, hogy egy nyomozó nem le­het merev. Sok esetben ha megértő és humánus, köze­lebb jut a megoldáshoz. A helyszín beszél „Együtt a család az asz­talnál. Jó étvágyat! Brrr... A konyha békás csendjét da- raibokma szaggatja a csenge­tés. Mindenki felkapja a fe­jét, nárnnéz. A feleségem, a lányom, a vejem. Tudják a folytatást Befellegzett a kö­zös vacsorának. Sokszor hal­lották már a csengetést kö­vető előszobái beszélgetés foszlányait: Pintér elvtárs jelentem... Szolgálatban ... meghalt? ... utca 38, a hely­színt biztosítottuk.” Aztán legalább vacsorázz . _ mikor jössz... vigyázz magadra” — így a feleségem. „Ne aggódj, sietek, hol a cigarettám?” — válaszoltam tizenkét éven át. — Volt, amikor három na­piig nem is láttak. Éjszaka rendőrségi pihenő szobában •aludtam. Olyankor nem volt mese, csinálni kellett Gyor­san. Tudja, a nyomozóknak van agy jelszavuk: A hely­szín beszél, csaik meg kell szólaltatná. A legapróbb tárgynak, jelenték telein el­változásnak, esgy vékony kar­colásnak ... is jelentősége le­het a bizonyítási láncolat ki­alakításában. —, Le sem tagadhatná, — nem is akarja — hogy a helyszín megszólaltatása volt Pintér Istvánnak, a vizsgála­ti osztály nyomozójának a vesszőparipája. — Ez már a múlté. Vége. Visszavonultam. Láttam néhányszor dol­gozni, a bűncsetekmény után néhány órávaL A tettes — akkor még ismeretlen tettes — után ő volt az első, aki a tetthelyein megjelenít A krimikből ismert nyomozók rejtélyeskedésénék nyoma sem volt benne. Nem pipá­zott, nem húzta szemébe a kalapját, nem hajtotta fel a kabátja gallérját. A sok ci­garettától rekedtes hangján, fétlmondaitokkal — a hivata­los rendőrségi nyelvet a „ne­hézfiúktól” ráragadt zsargon- szavakkal keverve — utasí­totta, nem — inkább kérte a technikust, a nyomszakértőt, a fotóst, lássanak munkához. Tizeinkét esztendőn át a legsúlyosabb, legkénvesebb ügyekben nyomozott. Életel- lenii bűncselekmények, halá­los üzemi balesetek, fiatal­korú tettesek. Töpreng. Kapásból sorolja a neveket, a nagy port ka­vart súlyos bűncselekmények tetteseinek nevét. Emlékszik arcokra, kihallgatásokra, amikor a törvény őre, a bűnüldöző a bűnözővel em­berközelbe került, és legbel­sőbb féltett titkokat tudott meg. — A nyomozás síkére sok ember aprólékos, kitartó munkájának eredménye. Csak egy kollektíva össze­hangolt munkájával érhető el, hogy a bizonyítékok, a lo­gika szigorú törvényei sze­rint egymásba kapcsolódhas­sanak. Ilyenkor nyugodtan ültünk be a tárgyalásra, ahol bebizonyosodott, alapos volt a gyanú, cáfolhatatlanok a bizonyítékok. A nyomozónak ez minden, ennél többet nem is kívánhat K. K. tfl mänk tdiiaí PAKS AIOiN f/AiícOS Mielőtt eldöntötték volna, hogy az atom­erőmű Paksra kerül, össze­sen tizennyolc tájterületet vizsgáltak meg a szakembe­rek. A reaktorok hatalmas vízigénye (már az első 440 megawattos blokk belépése­kor másodpercenként 50 ezer liter) indokolja, hogy a Du­nához közel kellett telepí­teni, más folyó, a későbbi fejlesztést is figyelembe vé­ve, jószerivel szóba sem jo- -hetett. Végül itt találtak megfelelő, feltöltésre alkal­mas területet, s Paks mellett szólt az is, hogy a déli or­szágrész villamosenergia-el­látása is innenn biztosítható gazdaságosan. Végül a hid­rológiai, tektonikai, meteo­rológiai előzetes mérések is azt igazolták, ez a hely meg­felelő lesz. Például ritkák a szélcsendes napok, így az esetleg levegőbe kerülő ra­dioaktív szennyeződés ha­mar eloszlik. Érthető, hogy épp ez utób­bi, a radioaktív sugárzás élénken foglalkoztatja az embereket, kivált a paksia­kat. Tulajdonképpen méltat­lanul, hiszen, mint azt fia­tal műszakiaktól, mérnökök­től megtudtam, az atomre­aktor teljesen' zárt rend­szerben dolgozik majd, s megépítenek egy úgynevezett lokalizációs tornyot is, amely mindent kiszűr, a szellőző­kéményen keresztül szinte alig juthat ki szennyeződés. Nemzetközi előírás: a min­denütt méglevő háttérsugár­zást legfeljebb tíz százalék­kal növelheti a reaktor, még az erőmű közvetlen környe­zetében is, de ez nálunk mindössze 2—3 százalék lesz. (Ugyanakkor például Svéd­országban kétszer, India egyes területein, hatszor ak­kora a háttérsugárzás, mint nálunk.) Félelemre tehát semmi dk. Csakhogy azt a szót, atom, az emberek ezelőtt harminc évvel ismerték meg ... Mon­danunk, tudnunk kell tehát, hogy itt az atommag gigá­szi energiáját megzabolázzák — hiszen minél többet tu­dunk róla, annál kevésbé látszik misztikusnak. Mint ahogy a tervekkel foglalko­zó, a technológiát ismerő szakember szemében a fo­lyamat csupán egyetlen lánc­szeme maga a reaktor. Néz­zük hát, mi is működésé­nek lényege. A Szovjetuniótól WER erőműtípust vásároltunk, ez úgynevezett „nyomottvizes” rendszerű, ez a legjobban be­vált, ilyen működik kifogás­talanul évek óta, többek kö­zött Novovoronyezsfoen. Az atomreaktorban az atom­maghasadás (atomrobbanás) fékezett, szabályozható mér­tékben termelődő energiája egy zárt csőrendszerben 125 atmoszféra nyomás alatt ke­ringő vizet melegít fel, amely hőcserélőn keresztül egy má­sik körön gőzt fejleszt. Ez a gőz aztán már ugyanolyan, villamos áramot fejlesztő tur­bógeneráíorokat hajt meg, mint amilyenek a közönsé­ges, erőművekben vannak. S, hogy a méreteiről is legyen valami fogalmunk: az aktív, zónát magába foglaló reak­tortartály önmagában kö­rülbelül 200 tonna, vízi úton érkezik a Szovjetunióból, hi­szen másképp szinte nem >s szállítható. Talán e nagyon rövid le­írásból is érzékelhető, meny­nyi soha nem volt újdonság­gal kell megismerkedniük az itt dolgozó műszakiaknak. Er­ről, s hasonlókról beszélge­tünk Székely Ferenc építész- mérnökkel, aki, alig túl a harmincon, a generáltervező ERŐTERV kirendalíségveze- tője. — Itt szinte nincsenek ha­gyományos dolgok, nincs ta­pasztalat. Illetve ... vol­tunk Novovoronyezsben az atomerőműnél, és akozlodúji építésénél Bulgáriában. Az utóbbinál még az üzémíndu- lás előtt — szerencsénk volt — megnézhettünk i minden olyan helyet, amely később, ha már dolgozik a reaktor, hermetikusan le van zárva, a reaktorblokkot, mindent. Mivel a mienket is a Szov­jetunióban tervezték, leg­alábbis a fő részeket, sok hasznosítható dolgot láttunk. Persze a szovjet tervezők mellett még egy sor alterve- zővel dolgoztatunk, ezeket nekünk kell összefogni. A tervek néha ütköznek, átkeli tervezni, sokszor helyben, mert ez a leggyorsabb. No és az a sok különböző cég. Mér most egy csomó ható­sági bejárás, értekezletek tömkelegé. S mindent nap­lózni kell, hogy nyoma le­gyen: a haimin.cötödiket ír­juk. ­- Megint amolyan „újság­íróé” kérdést fogalmazok. — Nem fárasztó? — Klassz — üti el a kér­dést —, mert az ember szi­multánban játszik. Ez a szép benne. Ügyes a sakkhasonlat, megtoldom: ez még talán több is, mert a különböző táblákon megtett lépések egy nagy „játék” részei, végül is egységgé állnak össze. Az­tán, hogy tovább beszélge­tünk, kiderül, Százhalom) baltáról jár le, egyelőre na­ponta — felesége második gyermeküket várja, azért is. Eárasztó... Az is előfordult már, ott aludt el késő es.e a tál' étel mellett, az asz­talon. « Váradi László, amikor be­nyitok, éppen telefonál. Va­lami szivattyúról, gőzkazán­ról beszél, műszaki szaksza­vai? röpködnek, ami nem is lenne meglepő, hiszen „ci­vilben” üzemmérnök, ám mint az atomerőmű építke­zésének pártszervezőjére, mi­ért tartoznak az ilyen mű­szaki ügyek részletei is? — Ne vegye nagyképűség­nek — magyarázza —, de Szinte minden ránk tartozik. Rám és az alapszervezetek titkáraira, a kommunisták­ra. Megalakult öt alapszer- vezetürnk száztíz párttaggal, ők természetesen csak az ál­landóan itt tartózkodók, ezenkívül még jónéliány párttag van a különböző vál­lalatoknál. Hogy aztán mi a politikai kérdés? Most pél­dául, hogy még nincs fűtés. Még hiányzik Valami, egy műszer, egy tolózár, egy cső, vagy egy szakember, segíte­ni, intézkedni, koordinálni kell. Egyébként is itt élünk együtt az építőkkel. Minden, ami gond és probléma — a mienk is. Így aztán — ne­veti el — néha belekontár- kodom a műszakiak munká­jába, hasznát veszem az ^alapszakmámnak”. Elbúcsúzunk. Ahogy me­gyek kifelé az irodaépület­ből, hogy megnézzem az építkezés egyik legérdeke­sebb munkáját, a vízkiemelő­műnél a résfalazást, sze­membe ötiik a faliújság. A Curie brigád sorozatát olva­som Paks történetéről, mel­lette a Kúrcsatov brigád névadója, a nagy, szovjet atomfizikus életét Ismerteti. Az utolsó mondatot, Kurcsa- tov mondatát ide írom: az alom legyen munkás, ne ka­tona. Elindulok a vízkivétel! műhöz. Trömbőczky Péter (Folytatjuk) Az atomerőmű — egyelőre még makett ÁFÉSZ mérleg Jelentős fejlesztések Jászaisószentgyörgyön Elérkezett a számvetés ide­je, az eredményes munka jóleső tudatával nyugtázza a jászalsószentgyörgyi ÁFÉSZ, hogy annakidején jól terve­zett. Az öt évre szóló 378 mil­lió forintos tervet november végére teljesítették. Többszörösére — az előző j ötéves terv 6 millió forintjá­val szemben 28 millióra —• növekedett a szövetkezet jö­vedelme ebben a tervciklus­ban, jóval több ez mint az amit előirányoztak. Jelentős fejlesztéseket va­lósítottak meg öt év alatt. Az üzlethálózat, az ipari tevé­kenységet végző üzemek bő­vítésére, korszerűsítésére sa­ját erőből több mint 10 mil­lió forintot költöttek. A lakosság tagsági kölcsön címén 4 millió forinttal já­rult hozzá a fejlesztési cél­kitűzések eléréséhezz Ezenkívül az eddigi 100 fo­rintos részjegyét 200 forint­tal megemelte. Jelentős se­gítséget nyújtott a lakosság az üzlethálózat fejlesztéséhez is, több mint fél millió forint értékű társadalmi munkát végzett. SI SO ezredik A győri Rába Magyar Va­gon és Gépgyárban 1969-ben avatták fel a közúti jármű- gyártás egyik büszkeségét, a Rába—Man diesel motorgyá­rat. Most került le a 60 ez­redik nagyteljesítményű die- sel motor a szerelő szalagok­ról, amelyet Diósgyőrbe szá’- iítanak. A legtöbb motort au­tóbuszba építették be, de több­száz kamion közlekedik már Rába—Man motorral. A hagyományosnak számító európai piacokon kívül újab­ban Közel-Keletre, több dól- amerikai országba és Afriká­ba is eljutnak a győri diesel­motorok. A gyárnak alig van több mint ezer dolgozója, mégis az idei éves termelési érték túlhahadja a három és fél l milliárd forintot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents