Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-13 / 292. szám
1975. december 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A cselezés üsza-ra következik (Folytatás az 1. oldalról) ,VOLÁN 3. sz. Vállalat szak- szervezeti bizottságának titkára. Köszöntötte a kongresszust Hassa Nabdula A1 Graas, a Jemeni Általános Munkásszövetség nemzetközi osztályának vezetője, Isidore Camaran, a Perui Dolgozók Általános Szövetségének elnöke, Nadesans Sit'haperan, a Ceyloni Szakszervezeti Szövetség alelnöke, Jose Manue Menese, a Panamai Köztársaság Dolgozói Szakszervezeti Szövetségének titkára, M. M. Magang, a Tanzániai Dolgozók Országos Szövetsége Főtanácsának tagja. A felszólalók sorában Rédei Alfréd, az ARTEX főosztályvezetője következett, majd ezután ebédszünetet tartottak a kongresszus résztvevői. A szünet után Petrák Ferencnek, a Bőripari Dolgozók Szakszervezete főtitkárának elnökletével folytatta munkáját a kongresszus. A délutáni ülésen részt vett Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagja és Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke is. A délutáni felszólalók sorát dr. László Ferenc, az Országos Vízügyi Hivatal főosztályvezetője nyitotta meg. Majd Viktor Ramirez, a Venezuelai Dolgozók Egységközpontjának képviselője következett, aztán Kettler Pál, az Épületasztalosipari és Faipari Vállalat vezérigazgatója mondta el hozzászólását. Csákvári Erzsébet, a IV. kerületi szakorvosi rendelőintézet fogászati röntgenasszisztense, dr. Grétsy László, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- tudományi Intézetének osztályvezetője, Tóth Márton, a Kőbányai Textilművek géplakatosa szólt egy-egy kérdésről. Ezután az elnök felkérte Herczeg Károlyt, a SZOT titkárát, a határozatszövegező bizottság elnökét, hogy terjessze elő a bizottság jelentését. Herczeg Károly tájékoztatta a kongresszust a bizottsághoz beérkezett ötven észrevételről és javaslatról. Gál László, a SZOT titkára, az alapszabály szövegező bizottság elnöke számolt be a kongresszuson felvetett módosító javaslatokról. Ezuitán aiz elnök felkérte Gáspár Sándort, a SZOT főtitkárát vitazáró beszédének elmondására. Gáspár Sándor vita zárója Á magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa befejezéséhez közeledik. A kongresszus vitájában 84-en ! mondtak véleményt a szalk- í szervezetek elmúlt években j, végzett munkájáról és a kö- ; vetkező évek tennivalóiról. A vitában elmondta véleményét a bányász, a vasas, az építő, a kalauznő, a fonónő, az egyetemi tanár, a művesz, a. közalkalmazott Az elhangzott gondolatok sokszínűek voltait, az élet minden területére kiterjedtek. Ez a sokszínűség kifejezte azt a határozott kívánságot bogy céljaink megvalósításában következetesen haladjunk előre, hogy céljaink mihamarabb valósuljanak meg a mindennapi életben, bogy mihamarabb küzdjük le azokat az akadályokat, amelyek fékezik az előrehaladást A hozzászólók sokoldalúan elemezték népgazdaságunk mai gondjait és további teendőit. Ezek mögött — kimondhatatlanul is — meghúzódik az a kérdés, hogy Ami a munkaerőhelyzeteit Illeti, mindenki helyeselte, hogy határozott intézkedések szülessenek. Jogos ez a kívánság, de nagyon körültekintően és emberségesen kell végrehajtani, nem korlátozva a munka törvénykönyvében a szabad munkavállalásra biztosított jogokat Rendet kell teremteni a munkafegyelem terén és a szakszervezetek ehhez segítséget nyújtanak. A rendteremtésre törekedve azonban nem szabad megalapozatlanul általánosítani. A dolgozók többsége becsületesen, tisztességesen akar dolgozni, és ha helyenként ezt nem tudják megtenni, annak nem ők az ofcai. Nagyon sok munkahelyen megfelelő az intenzitás, kielégítő a fegyelem. Nem is lehet másképpen, mert ha a dolgozók többsége nem végezné el becsületesen munkáját. nem tudtunk volna a fejlődés mai szintjére eljutni. Mégis igaz, hogy rendet kell teremtenünk, mert vannak munkahelyek, ahol nem elég intenzív a munka és vannak emberek, akik nem dolgoznak meg a bérükért Az ilyen munkahelyeken és az ilyen emberekkel szemben határozottan fel kell lépni. Azt hiszem, senki sem számolta meg, hogy a kongresz- szuson hányán tették szóvá valamilyen formában az üzemi demokrácia kérdését. Mindenki előtt jól ismert, hogy a pártnak, a kormánynak, a szakszervezeteknek az üzemi demokrácia fejlesztésére és mindennapos érvényesülésére nagyon egyértelmű és világos álláspontja van.' Álláspontunkat az elkövetkező években mindenképpen következetesen érvényre fogjuk juttatni. Az üzemi demokrácia fejlesztése nem maradt eddig sem, de a jövőben még kevésbé maradhat meg a kívánságok és az óhajok szintjén, mert valójában milyen is a mi helyzetünk. A küldött elvtársiak előtt ismereteseik azok az irányelvek, amelyeket pártunk Központi Bizottsága a készülő ötéves terv alapjául elfogadott. Meggyőződéssel mondjuk; az ötéves terv célkitűzései reálisak és lelkesí- tőek, mert biztosítják népgazdaságunk s ezzel együtt életszínvonalunk további fejlődését. Mély meggyőződésünk, hogy azokat a célokat, amelyeket az ötödik ötéves terv tartalmaz, meg lehet és meg is fogjuk valósítani. Fel lelhet és fel is fogjuk számctal azokat a rendellenességeket is, amelyeket most is sokan szóvátettek. A vita során szóba kerültek az árkérdések is. Akik ismerik a szakszervezetek eddigi tevékenységét, jól tudják, hogy sohasem örültünk, ha áremelésre került sor. Népgazdaságunk jelenlegi helyzete azonban szükségessé teszi, hogy megosszuk a terheket az állam és a lakosság között. a tömegek állandóan növekvő aktivitása szocialista fejlődésünk egyik alapvető kérdése. Nem lehet megengedni, hogy bárhol is figyelmen kívül hagyják a dolgozók véleményét. És aki ezt nem érti, az nem érti politikánkat, nem érti céljainkat. Nem érti, hogy a szocialista vállalat vezetésnek szerves része az üzemi demokrácia. Sokan tették szóvá, és fejtették ki véleményüket, hogy nekünk a szakszervezeteknek miként lehetne még többet tenni, hogyan lehetne még jobban betölteni hivatásunkat. Sokan megfogalmazták, hogy milyen módon tudjuk a magunk sajátos eszközeivel mind jobban szolgálni a munkásosztály, a szocializmus ügyét. Az alapszervezeti választásokon, a küldöttértekezleteken, a szakszervezeti kongresszusokon és most ezen az öt napon át, ennek minden alapvető kérdése szóba került. Általában is, elvileg is, konkrétan is. A felszólalásokban így vagy úgy, de mindig megfogalmazódott az a gondolat, hogy növekszik a dolgozók érdeklődése, igénye a szakszervezetek tevékenysége iránt. Ez így igaz. De látnunk kell azt is, hogy e mögött tulajdonképpen a dolgozóknak nagy társadalmi céljaink megvalósítása, pártunk politikájának még tökéletesebb végrehajtása iránti igénye húzódik meg. Szólt Gáspár Sándor a szakszervezetek tennivalóiról az életszínvonal-politika megvalósításában, és a konkrét tennivalók fontosságáról, a cselekvés szükségességéről. A szakszervezetek tennivalói üzemi, megyei és ágazati szinten egyaránt világosak. Megfogalmazódtak az aiapszervezeti választásokon, az ágazati kongresszusokon és a megyei küldöttértekezleteken. Most az az időszak következik, amikor már nem elemezni és tervezni, Hanem cselekedni kell. Mi ne nyugodjunk meg az eddig elért fejlődéssel Mi „ne szokjuk meg” azt, amit a szocialista rendszer már tud adni. A szocialista rendszer többre képes ennél és többet is tűzött maga elé, mint amennyi ma van. Munkánktól függően ma többet ad, mint tegnap, de holnap többet fog adni, mint ma, ha megdolgozunk érte. Szólt a főtitkár a szak- szervezet internacionalista kötelességéről,. Nagyon megtisztelő volt számunkra, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Kádár János elvtárs üdvözölte a magyar szakszervezetek kongresszusát, a szervezett. dolgozók 4 milliós táborát Számunkra mindig alapvető fontosságú volt a párt véleménye, eszmei, politikai útmutatása, biztatása, elismerése. Köszönjük a Központi Bizottságnak Biszku Béla elvtárs által elmondott bizalmat és biztatást kifejező szavait a szakszervezetek eddigi és jövőbeni tevékenységéhez. Mély egyetértéssel fogadtuk Lázár György elvtársnak, a kormány elnökének felszólalását, amelyben kifejtette a kormány tervét, szándékait, és azt, hogy közös céljaink valóra váltásáért szorosan kíván együttműködni a kormány a jövőben is a szakszervezetekkel. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében fejezem be a választ a hozzászólásokra. Azt hiszem, a küldött elvtársak egyetértenek azzal, hogy nem válaszolok külön-külön minden egyes felszólalásra, de úgy érzem, hogy a megválasztandó új vezetőségnek, az egész szakszervezeti mozgalomnak, nagyon gondosan kell tanulmányoznia a kongresszus írásos és szóbeli dokumentumait, a vitát, minden egyes javaslatot, véleményt. Új alapszabály Gáspár Sándor nagy tapssal fogadott vitazáró összefoglalója után a kongresszus elnöke bejelentette, hogy a számvizsgáló bizottság egyetért a munkáját érintő felszólalásokkal, A kongresszus résztvevői egyhangúlag elfogadták a SZOT és a számvizsgáló bizottság írásos beszámolóját, a szóbeli kiegészítést, valamint Gáspár Sándor összefoglalóját, az előterjesztett határozati javaslatot a módosításokkal együtt egyhangú szavazással határozattá emelték és elfogadták a módosításokkal együtt a magyar szakszervezetek új alapszabályát. Az elnök ezután : bejelentette, hogy a SZOT és a számvizsgáló bizottság mandátuma lejárt. A kongresszus ma az utolsó napirendi ponttal, a SZOT és a számvizsgáló bizottság megválasztásával folytatja munkáját Növekvő érdeklődés ftiazsinSc tcifaB PAKS — ATOMVÁROS H Ahogy megyek befelé az északi bejárón, s még mindig megyek, még mindig megyek — jó kilométerre van áz építkezés központja — eszembe jut a kérdés, amit barátom bízott ránj, eszembe jut, mert látom mekkora hatalmas területen kezdtek a munkához. — No. azt legalább érdeklődd meg — mondta még . Szolnokon — miért jó nekünk ez a nagy flancos atomerőmű. Mert hogy méregdrága. az biztos, s a világon is alig van belőle néhány. Bár barátom utóbbi értesülése nem egészen pontos — utánanéztem — annyi bizonyos, hogy a világon bárhol felhasznált villamos energiának mindössze három százalékát termelik atomerőművek. A múltjuk sem nagy. Alig húsz éve, hogy 1954-ben a Moszkva melletti Obnyinszkban dolgozni kezdett az első. S még 1960 közepén is mindössze 10 atomerőmű volt a világon, alig több mint hatszáz megawatt teljesítménnyel. Azóta persze nyugaton és keleten egyaránt sok erőmű épült A paksi atomerőmű az első lépcsőben, amely már most épül, 880 megawattos lesz. Sok ez? Kevés? Ha a hatvanas évek hatszázához mérem, sok- Ha ahhoz, hogy a ma villamos energiát adó magyar erőművek teljesítményének több mint egyötödét jelenti, akkor is tekintélyes, de ha a paksi távolabbi tervekhez viszonyítom, elenyészően kevés. Egy reaktorblokk 440 megawattos, az első négy sorban 1980-ban, 1981-ben, 1983-ban- és 1984-ben áll üzembe. Ez összesen 1700 megawatt, de nem a végső szám. az több mint 4000 megawatt lesz, annyi mint ma az ország villamos energiát adó erőműveinek összteljesítménye. Nos, hát „flancosnak” elég * flancos, már csak a számokból ítélve is, de a ^postázott” kérdésre amit így ösz- szebogarásztam még mindig nem ad választ. Nem baj, feljegyzem: megéri-e ez nekünk? Varga Tibort, az Erőmű Beruházási Vállalat kirendeltségvezetőjét immár harmadszor keresem. Most nem sok ideje van íróasztal mellett beszélgetni, invitál, járjunk körbe, közben majd szót váltunk. — Drága, persze, hogy drága. — mondja ahogy a kazánház felé sétálunk. Szakszerű magyarázatba kezd az erőművek állandó és változó költségeiről, elmondja, hogy valóban, az atomerőmű másfélszeresébe kerül egy hasonló nagyságú hagyományosnak, ám az „üzemeltetése” lényegesen olcsóbb. Hiszen nem kell szén, vagy lignit ezer tonnáit elégetni, az atomerőmű „üzemanyagából”, a dúsított urán- tartalmú fűtőelemekből tíztizenöt tonna egy reaktor évi szükséglete. 7 Odaérünk a kazánházhoz. Ez maga is kisebbfajta erőmű. fűtést, meleg vizet szolBár a hatalmas munka javarésze még a föld szintje alatt jár, a kazántelep kéményei már messzire látszanak gáltat, gőzt ad a munkahelyekre, konyhába, irodába. Felsejlik az ebédjegyet osztó kedves fiatalasszonyka. Bizony bundában ült asztala mögött, bár ez jó kedvét cseppet sem szegte. Persze, veszem helyébe magam, ez most amolyan pionírkorszak, mint Visontán, Pen telén, Barcikán a dolgok kezdetekor. Ám mintha mégis jobban előkészített, átgondotabb lenne minden, mondom is a gondolatot. Kísérőm megtoldja: — Ügy igyekszünk, hogy minél kevesebb legyen az ideiglenes. Ezért állnak már a végleges irodaépületek, ezért épül fel az új háromezerötszáz adagos konyha és étterem, ezért laknak barakkok helyett lakótelepeken a munkások. Talán épp ellenkezőjéről akart meggyőzni azért hívott magával Varga Tibor. Pedig ez csak a kazánház. Kis része ez az építkezésnek, mégis mennyi apró ügyben kell intézkedni, egyezkedni a szakemberrel, az ioncserélő gyantát regeneráló sóié tartálya miatt, mert a hozzáértő szerint szűrés nélkül „nem megy”, de szűrő nincs, mennie kell; megegyezni a beszabályozó szakemberekkel, akik már mennének tovább, mert letelt a kiszabott hetvenkét óra; - megnézni pár lépéssel odébb a tűzivíz-tartályoknál hol tartanak már, mert a földbe süllyesztett szivattyúházat szerencsétlen majdnem véletlen folytán elöntötte a víz a háromnapos ünnep alatt — s még sorolhatnám tovább. Meg is Jegyzem: már nem csodálkozom, hogy csak többszöri próbálkozás után sikerült találkoznunk. Mintha folytatná: — Tucatszám dolgoznak itt a különböző kivitelezők, csak építőipari vállalatból van három, a Tolna megyei a 22-es és a 26-os, de felvonult a METRO KEV, a VEGYÉPSZER, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat, a FÖLDGÉP, hogy csak a nagyobbakat említsem. Ezek" munkáját mind a beruházóiénak kell összehangolniuk. — Nem épp idegnyugtató munka — mondom, elneveti. — Ezt az egész területet a Duna-gat koronaszintjéig fel kellett tölteni. Aztán, jó szeles ez a vidék; azért is került ide az erőmű; szállt a por, a homok. Tonnaszám szórtuk ki a fűmagot.. Ez is a beruházó dolga ... Igen. a hétköznapok ebből állnak. Vannak, és még- inkább lesznek itt látványos dolgok, amelyek végül is apró gondok tégláiból épülnek. Kísérőm, ezt lényéből eredően, racionáliasabban így fogalmazta meg: — Már szinte az első kapavágástól itt lenni, ez nagy szó. Ez a technika iránt érdeklődő mérnökembernek a legfontosabb. Az ember együtt nő fel a művel. Valami ilyesfélét szedett szavakba Szabó Sándor vasbetonszerelő is, az építkezés legnagyobb munkahelyén, ahol már megérezni mekkora is lesz ez a létesítmény, az atomreaktorok főépületének hatalmas alapgödrében. (FOLYTATJUK.) Trömböczky Péter Egyesüli szovstliezelek közgyűlései Ér!e*ez!e! a Parlarasnlten Kedvezőek a taaácsi spartlgazgatás tapasztalatai Két szövetkezet — a Szolnok és Környéke Bőripari, és a Textil- és Bőrfeldolgozó Szövetkezet — mint hírül adtuk, november 13-án egyesült. A társult egységek tagsága ma tartja első, közös közgyűlését, ahol az új szövetkezet vezetőségét és bizottságát választják meg, valamint a jövő feladatairól hallgatnak meg tájékoztatót. Kisújszálláson már tegnap megtartották az Építő-, Vas- és Faipari Szövetkezet első összevont közgyűlését, ahol megválasztották az új irányító testületet. Dr. Papp Lajos államtitkárnak, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének vezetésével tegrtap a Parlamentben értekezletet tartottak a fővárosi, a megyei és a megyei városi tanácsok elnökei. Az ülésen ott volt és felszólalt Rácz Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője. A napirendnek megfelelően elsőként dr. Beckl Sándor államtitkár, az Országos Test- nevelési és Sporthivatal elnöke számolt be a testnevelési és sportigazgatás tapasztalatairól, teendőiről. Emlékeztette az értekezlet résztvevőit, hogy a tanácsok 1974 júliusa óta gazdái területükön a testnevelés, a sport ügyének. Az azóta eltelt idő tapasztalatai egyértelműen kedvezőek, a testnevelési és sporthivatalok, a testnevelési és sportfelügyelőségek ma már szervesen illeszkednek a tanácsi rendszerbe. Az értekezlet dr. Papp Lajos zárszavával ért véget.
