Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-12 / 291. szám

1975. december 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Balkandi János, a Petőfi Tsz éjjeliőre hazafelé ballagott Tiszabő még aludt. Otthon álmosan kavarintotta le határéi a kabátot. Vizet öntött a lavórba, lehúzta gumicsizmáját. Lefekvés előtt még felhörpintett egy pohárka pálinkát. Meg- nyikordultak az ágydeszkák amikor eligazította magán a ta­karót. Négy óra volt. Ugyanakkor Üjszászon egy éjjeliszekrényen megszólalt a vekker. Kiss Illés kibújt az ágyból, felöltözött, bedugta a ká­véfőzőt, majd a reggelihez látott Tejföl, kenyér, kává. Ku­koricát szórt a galambjainak, majd felkapott a kerékpárba:, munkába indult. Ekkortájt ébredtek Fejesék Besenyszögön. Az asszony nehéz sóhajjal ült fel az ágyon, ahogyan a sokait dolgozó emberek mindennapjai kezdődnek. Magárakapta ruháit, irány a konyha, begyújtotta a gázt feltette a teát, szalonnát ke­nyeret sajtot tett az asztalra. Bement a szobába, megrázta alvó fia vállát, „öcsi, hallod, el ne aludj'’! Sietősen kopogott végig a Rákóczi úton. Hat óra. Kremniczky Vilmos felkelt, az albérleti szoba ablakán derengett valami fény. Kislánya és felesége jutott eszébe, akik messze-messze, a pesti lakásban alusszák még jóízű álmukat. Reggeli nélkül indult munkába. Vele egyidőbem röppent ki az álom a kőtelki Szabó Ist­vánná szeméből is. A szokásos asszonyi teendők, sürgott-for- gott a konyhában, tűzrevalót készített, etette az apró jószágo­kat, hipp-hopp, negyed nyolckor már a bolt előbt volt — Jó reggelt! — Jó reggelt! Üj nap kezdődött „Műn... Muszály háborgatni azokat a bocikat, János bácsi?" — néz az éjjeliőrre szemrehányóan a tehénmama, „Csak mu­tatom, milyen gyönyörű kis életeket segítettem világra” — nyugtatja Bakondi János. „Muu... Mutatja?” — enyhül meg a tehén. „Mutatom bizony, hadd lássa a fényképezőgép is % kis puha orrukat” Tíz év néfiány sorban Sárban cuppogó piciny csizmák, vékonyka hátakon nagy táskák, végtelennek tű­nő kilométerek... Hol van már mindez? Tiszavárkony- ban éppen tíz esztendeje foglalták el a tanyai kollé­giumot az iskolások. Emle­getik a tanárok Fejes Tóth Árpádot, Pinkóczy Tibort, Ádám Andrást... Tovább tanultak. Mari István a la­katosok országos szakmun­kásversenyén első lett. mes­tervizsgát is tett, most igen jó munkás, mellékesen klub­vezető ... És a padokban ott ülnek az utódok. Kitűnő ta­nuló például Tóth Marika. Mint bevallja, orvosnak ké­szül. Már most bújja az egészségügyi könyveket. És szeret a kollégiumban lenni. Csaknem egyidősek. Hűtőberendezések ŰjszászrAI „Ott az RNSG transzfor­mátor állvány, ez meg ez a teendő. így meg így csinál­játok”, adta ki az ukászt Kiss Illés az újszászi Ve­gyesipari Szövetkezet cso­portvezetője. Azután 6 is, nekigyürkőzött Négy darab generátorhűtö nyomáspróbá­ja várt rá. „Még előrébb... lejjebb” — irányítja a targonca vezetőjét Kiss Illés, s amikor a képünkön látható hűtőberendezést be­leengedik a tartályba, kezdődhet a nyomáspróbája az új­szászi Vegyesipari Szövetkezet e fontos termékének _ — Balra... még balra... kicsit előrébb! — integetett Kiss Illés a targoncavezető­nek. aki gépével az első hű­tőt emelte a próbatartály fölé. — Engedheted lefelé. A hűtő belemerült a vízbe. A csoportvezető feltűrte in­ge ujját, kezdte bekötni a csöveket. Fél óra múlva csu­rom vizes volt. — Fürödtél? — ugratták a többiek. — Sebaj, pajtikám, ebből lesz a nyereség. Igazat szólt A szövetke­zet szovjet és angol licenc alapján- 1970 óta gyártja a hűtőberendezéseket A GANZVILL transzformáto­raira, generátoraira Űjszá- szon készült hűtőket szerel­nek. Egy berendezés értéke csaknem 400 ezer forint. Nem csoda hát, hogy a be­cses termékből Kiss Illésék csoportja egy évben több mint 2 millió forint nyere­séget hoz az újszászi szö­vetkezetnek. És jövőre még több hűtőberendezésre lesz szükség, mivel egyre jobban érdeklődnek a külföldiek e gyártmány után. — Kész? — Ügy bizony! És mind a négy berendezés bírta a terhelést Van zsákjában minden jó? Igaz, még nem hullt a pelyhes fehér hó, de a gye­rekek már jóslőre fújták a versikét, mely azzal a ké­réssel folytatódik. hogy „jöjj el kedves Télapó”. És íme. álruhás télapók nyitnak be a kőtelki Szőke Tisza ÁFÉSZ ABC-üzletébe. Az egyelőre anyukáknak és apukáknak álcázott télapók tovább mormolják a cseme­téiktől unos-untalan hallott verset: „Van zsákodban min­den jó, piros alma, mogyo­ró ...” És keresik a polco­kon ama zsákba, puttonyba valót. Csokimikulást, cukor­kát, narancsot, mogyorót... Az ÁFÉSZ vezetőitől meg­tudtuk, az idén javult a la­kosság ellátása, s ez annak is köszönhető, hogy év ele­jén egyesítette erőit a kő­telki, nagykörűi, tiszasülyi ÁFÉSZ. Kőtelken korszerű­sítik a vendéglőt, presszót — több mint egymillió fo­rintért. S az ÁFÉSZ árbe­vételi terve az idén már i 09 millió, ebből 3 millió fo­rint nyereséget terveznek. Azt mondják, elérik a cél­jaikat. Az elmúlt két hó­napban például ruházati vá­sárt csináltak, rendkívül bő volt a választék. De'nát mind­ezt hiába is magyarázná Szabó Istvánná a pult mö­gül az elszánt télapójelöl­teknek ... — Talán majd holnap — mondja. — Mindig várjuk az árut. Újévi ajándék SesenyszSpek Megnyom egy gombot, spriccel a gőz, átnedvesíti a ruhát. Fejesné vasal. Kisi­mítja a ruhát, tolja a vasa­lót. kisimítja a ruhát tolja a vasalót... A Női Ruházati Szövetke­zet besenyszögi üzemében divatos női felsőruhákat ké­szítenek, évente 70 ezret. A szép termékeket megyénk boltjaiban éppúgy árulják, mint a Szovjetunióban. Fejesné kisimítja a ruhát. tolja a vasalót, kisimítja... Üj gyorsvarrógépeken dol­goznak az üzem munkásnői, s a gőzvasalógépekst is az idén kapták. Jövőre korsze­rűsítik az üzemet, bővítik a raktárakat, vasalóhelyisége­ket. A besenyszögi szolgál­tatóházban egy részleget a szövetkezet rendez majd be, ahol termékeiken kívül mé­retre szabott ruhákat is árulnák. Ez lesz a beseny- szögiek újévi ajándéka. Kisimít ja a ruhát, to jla a vasalót, kisimítja, tolja... Fejesné gőzvasalója alól divatos szoknyák kerülnek ki, melyeket a besenyszögi Női Ruházati Szövetkezet a Szovjetunióba exportál Sürgés-forgás a könyvtárban Megérkezett a 8 ezer forint értékű könyvszállítmány. Szabó Vincéné és munkatár­sai nekiláttak átvenni, lel­tárba venni... Hű, de nehéz csomág! Ja igen, el ne felejtsük előké­szíteni a könyv 2ket a gyere­keknek. Itt tartják ma a ma­gyar irodalmi órájukat... Igen, igen, azt a tíz könyv­csomagot el kell küldeni be­köttetni ... Itt vannak már az alsótagozatosok az olvasó szakkörön? __Akkor csend­be n rakosgassuk a könyvcso­mőkat!... Jaj, már neki kell ülnöm a statisztikai jelentés­nek: hány olvasónk volt az elmúlt öt évben, hány köny­vet ... Megjöttek a szocialis­ta brigádok képviselői? El­kezdhetjük a klub megalakí­tását ... Nos, e tengernyi tennivaló a kunhegyes! községi könyv­tárban mozgatta Szabó Vin­cénél És még mi minden vár rá! És holnap, holnap­után ... Ma pedig máris be­esteledett, várja két gyerme­ke, indulni kell haza. „Mese, mese maskets.. . Mesélj nekem Editke!” Tibiké ugyanis még nem tud olvasni, dehát az óvodások is sűrűn megfordulnak a kunhegy esi könyvtárban: játszanak, mese- filmeket néznek... Hegyvidék a fűd a!aü — Idefigyelj, Pista, ma 24 lövés (robbantás) lesz, 12 méter mély lyuk, 8 kiló rob­banóanyag, két fúróberende­zés fog dolgozni. Van-e va­lami probléma? Az OKGT Geofizikai Kuta­tási Üzemének legújabb cso­portvezetője, egy fiatal geo­fizikus mérnök, Keremnicz- ky Vilmos szájából hangzott el ez az utasítás és kérdés. Kuru István vezető észlelő­nek, terepi vezetőnek nem volt problémája, így indul­hat az autóbusz a munká­sokkal. Üjszász felől me­gyünk, valahova. „Hová?” „A J—5-ös vonalra”. Szóval valamerre Átány felé. Dolgozik a két fúróberen- dezás. 12—12 lyukat csinál­nak. Közben a két hete ki­nevezett csoportvezető ma­gyaráz. Az idén ezen a kör­nyéken dolgoztak, 200 kilo­métert kellett bemérniük. Teljesítik. Szénhidrogént ke­resnek. A robbantóbrigád egyik része elhelyezi a robbanó­„Mi lehet ez a kiismerhetet- lenüi sok bigyó, ez a kusza & kármi a tévé belsejében?” — morfondírozik a fotóri­porter, s csodálja Vincze Bá­la műszerész biztos kezét, aki a Fegyvernek környéki tévék „orvosa” anyagot a lyukban. A rob- bautós kocsiból rádión szól­nak az észlelőnek, hogy föl­készültek. Addigra biztonsá­gossá tették a környéket. Rá­dión bemondják a robban­tás adatait. Az észlelő be­kapcsolja a rezgéshullámo­kat felfogó készüléket. — Figyelem, figyelem! Ké­rem a lövést. Most! Bumm! És a rezgéshullámokait felfogó masinából jön egy papímyelv. Ezek alapján csinálják a szeizmogramo- kat, amelyből Keremniczky Vilmos mutat egyet. — Látja? Ez itt egy hegyvonulat. Igen, itt a föld alatt. Néhol a felszín­re emelkedik, például észa­kon. A mi célunk az, hogy felkutassuk ezt az alaphegy­séget, mert nálunk Magyar- országon általában e fölött van a kőolaj. — Figyelem, figyelem! Ké­rem a következő lövést Most! Bumm! Néhány perc a Gelkánál — Jónapot, Erzsiké! Nincs hangja a tévémnek, csinál­ják meg! Nagy Erzsébet felírja egy munkalapra, kis adminiszt­ráció, már viszik is a készü­léket Vincze Bélához, a mű­szerészhez. A Gelka fegyvernek! he­lyiségében porszívó, tévé, rá­dió, mosógép, magnó, lemez­játszó, hűtőgép, vasaló ... Nagy Erzsébet meséli, hogy két éve alaposan fellendült a forgalom ... Tiszabőn, Szapáríaluban, Örménye­sen is az itteni szakemberek javítanak. Évente ötezer elektromos gépet. Havonta 33 ezer forint a forgalom. Ctászé a naphoz Fogta az ételhordót, hazavitte Kiss Illés, megebédelt Utana passziójának áldozott: méhészkedett, kap tárakat csi­nált Alig múlt tizennégy óra. Besenyszögön Fejesné most lépett ki a ruházati szövetkezet kapuján, a boltba sietett: ez ^k®11> iS®“, jaj, el n-e felejtsek ezt is venni ... Megrakodva ért haza. Ebéd. Tett-vett a ház körül, mígnem átjöttek az unokák. Nahiszen, lett is rajcsurozás! , ^ tis^avárkonyi tanyai kollégiumban pisszenés sincs. Tóth Marika könyvei' fölé görnyed (társaihoz hasonlóan). Be­tűzi a cirill betűket, majd a számok világában meiül el. Bi­zony, már igen basötótedett Bakondi János Tiszabőről a Pe­tőfi Tsz istállójába érkezett Rögtön azt leste, született-e újabb kisborjú ? Nagy Erzsébet nézi az órát, jól elmúlt 17 óra, söpri a műhelyt, a GELKA átvevőhelyiségét. Hazaindult. Szabó Vincémé bezárta a kunhegyesi könyvtár ajtaját, a hároméves Tibivel es gz ötéves Edittel elindult. Beszélgettek, hogy hozr- zájuk hamarabb, ma este hivatalos a Télapó, mivel apuka vizsgázik holnap a szakközépiskolában. Tibi üti a vasat, hogy márpedig a nagy gumicsizmát tegyék ki az ablakba. Pergett a tévéhíradó. Fejesné elpakolta unokái után a rumlit. Kiss Illés kikérdezte matematikából hetedikes lá­nyát. Nagy Erzsébet a képernyő előtt ült, bizony a gyorsírás •gyakorlására ma már nem futja a kedve. Tóth Marika is a bűvös tévét leste. Bakondi János sorra nézte a vemhes te­heneket: ma éjjel már nemigen várható új vendég. Babus­gatta a nedves orrú kisborjúkat: Szabó Vincéné ágyba dugta a gyerekeket, maga pedig a könyveihez ült: utolsó*évét végzi a népművelés-könyvtár szaknak. Kőtelken Szabó Istvánná marxizm’isit tanult, vizsgára készült. Sűrűsödött az ásítás a kóoemyők előtt, a betűk is homályosodni kezdtek... Az éj­jeliőr tetit-vett az ifiéi lóban, motyogott, hogy hosszú már az éjszaka, dehát keres dolgot magának, elüti az időt... Alszik a vidék. Bakondi János hazafelé ballagott. Tiszabő még aludt. Leknvari’-iotta hátáról a k'óátot, kortvintott egy nveletnyit a toroksikáló pálinkából, vég1 gdőlt az ágyon. Négy óra volt. Ugyanakkor Üjszászon az éjjeliszekrényen megszólalt a vekker... T. Katona László Körmendi Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents