Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-11 / 290. szám

1975. december 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Ö Bábosok paraván nélkül A napokban megyénkben szerepel az Állami Bábszín­ház. Tizenkét alkalommal mutatják be a „Kacsalaki rejtély” című mesekrimlt a megye városaiban, községeiben. Szolno­kon kedden háromszor adták elő a mesét, több mint ezer általános iskolás diáknak. Az előadások után a szín­ház művészei ankéton ta­lálkoztak nézőikkel a Ság- vári Endre megyei Művelő­dési Központban. Az össze- sereglett gyerekek egy része pusztán érdeklődésből jött el, mások szakmai tapasz­talatok szerzésére használ­ták fel a beszélgetést, mivel ők maguk is báboznak az iskolai szakkörökben. — Hány előadást tartanak évente? — tette fel az első kérdést egy szőke kékszemű kislány a .Kassai úti Álta­lános Iskolából. — Ezerke ttőszázat — vá­laszolt készségesen a szín­ház egyik művésze. — Eb­ből négyszázat Budapesten, a többit vidéken. — Kik készítik a bábokat? — kérdezte az Abonyi úti iskola egyik tanulója. — Iparművészek tervezik és ők is készítik el. — Mi a szakkörben ma­gunk csináljuk — jegyezte meg a szomszédjában egy pöttömnyi fekete hajú kis­lány. — Igaz, azok nem ilyen szépek... — Mennyit kell tanulni, hogy valaki a színházban habozhasson? — érdeklődött egy hetedikes fiú. — Érettségi után lehet je­lentkezni a színház kétéves iskolájára, ahol a hivatásos bábművészeket, képezik. Per­sze ahhoz, hogy a felvételi sikerüljön sokat kell tudni a bábról, helyesen, szépen kell beszélni, s némi gya­korlatra is szükség van. A szűnni nem akaró kér­désáradatot. s a válaszokat egy gyorsírónak is nehéz lett volna lejegyezni. A már estébe nyúló ankéton részt vett Czinege Istvánné, a színház igazgatóhelyettese is. öt kértem meg, hogy be­széljen a huszonnnyolc éves színházról. — Az első években csak Budapesten játszottunk, a Mesebarlangban. Az 1961-es esztendő fordulópont volt a színház életében. Ekkor kezdtük el az országjárást, s ugyancsak ebben az év­ben indítottunk először két­éves tanfolyamot a bábozók- nak. Évente hat-nyolc hall­gató végez, s lép be a szín­ház társulatába. Jelenleg Negyvennyolc művész dol­gozik ftyolc csoportban, ame­lyek közül négy a fővárosi gyerekeknek játszik, négy pedig az ország különböző városaiban, községeiben sze­repel. Átlagosan évente két­szer lépünk fel egy-egy hely­ségben, de Szolnokra több­ször is eljövünk. Nem csak azért mert közel van, ha­nem mert itt a legértőbb, s leghálásabb a közönség. A szolnoki gyerekek közül so­kan báboznak az iskolai szakkörökben. — Milyen elvek szerint állítják össze műsorukat? — Minden évben 3—4 új darabot tűzünk műsorra, s a már bemutatott meséket ál­talában kétévenként felújít­juk. Sajnos nagyon kevés olyan mű születik, amelyet kifejezetten a bábozóknak írnak. Ezért a klasszikus meseirodalom alkotásait dol­gozzuk fel. Nagy sikerrel mutattuk be a gyerekeknek a Hamupipőkét, a János vi­tézt. a Csizmás Kandúrt, s néhány magyar népmesét. Harminc darab szerepel ál­landóan a színház reperto­árján. Jövőre Tamási Áron és Weöres Sándor egvfelvo- násos darabjaiból állítunk össze műsort, amelyet „Fur­fangosok” címen adunk elő a bábkedvelő gyerekeknek. — Mikor tapsolhatnak új­ra a szolnoki gyerekek a Bábszínház művészeinek? — Legközelebb január elején jövünk. Hogy milyen mesével? Ez maradjon meg­lepetés ... T. G. Tv-jáiétak küldi szerzik Híreiül Magyar művek mellett a külföldi irodalom legjobb al­kotásainak megismertetésére is rendszeresen vállalkozik a televízió. így adaptáció készül G. B. Shaw: Szent Johanna című színműve nyomán Edelényi János ren­dezésében. A tévéváltozat a csodatevő, misztikus Johan­nával szemben a reálpoli­tikus, az erőviszonyokat és lehetőségeket helyesen fel­ismerő hős vonásait állítja előtérbe. Johanna igazi „bű­ne”, hogy többet tud korá­nál, előbbrelátó kortársai­nál. Pere, s halála így tör­vényszérű. s egyben önma­gán túlmutató: a történe­lem Johannát i gazolja. Vendégrendező. Jukka Sl- ippile irányításával kerül képernyőre He la Wuolijoki: Niskavuori Heta című mű­ve. A főszereplő Heta egy teherbeesett gazdag finn pa­rasztlány, aki, hogy szégye­nét elkerülje, kényszerhá­zasságot köt a gazdaság egyik béresével. Heta ebből a bukásból úgy akar kiemel­kedni, hogy gazdagságban túlszárnyalja a szülői há­zat. Egész életét ennek a célnak szenteli. Mire meg­A szolnoki könyvbarátok többsége két könyvesboltot Ismer a megyeszékhelyen: a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat 455. és 458. számú boltját. Pedig van egy har­madik is ... „Hivatalosan” a Beloiannisz úton, valójában az abból nyíló kicsike Ostor utcában találjuk a szolnoki ÁFÉSZ könyvesboltját, mely a szövetkezeti könyvhálózat keretén bélül működik. A szövetkezeti könyvháló­zat megvei bolti ai — a szol­noki mellett a jászberényi, a kunszentmártoni, a tiszafü­redi, a kunhegyesi, a jász­apáti, a törökszentmiklósi, a mezőtúri és a kisújszállási — együttesen sók milliós for­galmat bonyolítanak le min­den érvben. Az „eldugott saol­őregszik és célba érne, meg­változik körülötte a világ. Alakok és ablakok cím­mel neves szovjet írók, köl­tők. és humoristák művei­ből készült szórakoztató mű­sor kerül a nézők elé a kö­zeljövőben. Ebben csupa olyan írás szerepel, amely napjaink emberének gond­jait, életének fonákságait tűzi tollhegyre. Tévé-átdolgozás készül Hajdufy Miklós rendezésé­ben Fedja Sehovic Legyen világosság című egyfelvoná- sosából is. A szatíra egy ten­gerészkapitányt állít közép­pontjába, akit sérülése miatt küldtek betegállományba. A kapitány azonban vissza akar térni a hajó parancs­noki hídjára. Tiltakozó kér­vényt ír nyugdíjaztatása el­len, s biztos benne, hogy ezt az ívet egy szép vacsora ünnepélyes pillanatai után beosztottjai egyöntetűen alá­írják. Ám a vacsorára csak egyetlen pityókás tisztje jön el, s aztán egy izgalmas dia­lógussorban lelepleződik a kapitány tehetetlensége, al­kalmatlansága a vezetésre, s darabokra hull az önmaga által teremtett legenda. noki üzlet például egymaga 2 millió 200 ezer forint ér­tékű könyvet árult 1974-ben. Természetesen nemcsak a pár lépésnyi boltocskában kínálják a műveket... A szolnoki járás területén hat­van bizományosuk dolgozik — iskolákban, üzletekben, szövetkezetekben —, s meg­találjuk az üzlet könyveit a megyeszékhely ABC áruhá­zaiban is. Most, a téli könyvvásár idején különösen forgalmas az Ostor utcai üzlet — vásár­lók, bizományosok követik egymást, viszik az új köny­veiket. Pár év múlva mind­ez már az új könyvesbolt­ban zajlik, mely a tervek szerint a város legforgalma­sabb részén lesz. Felkészülnek az idegenvezetők Több mint 200 idegenve­zető kalauzolja majd a nyá­ron a külföldi és a hazai tu­ristákat a Balaton parton és környékén. Az idegenforgal­mi hivatalok — az IBUSZ és COOPTOURIST — társa­dalmi idegenvezetőket is igénybe vesznek. Több he­lyen téli tanfolyamokat szer­veztek részükre. A hallgatók többsége kisegítőként, nyári szabadidejében vállalja a Balaton vendégeinek kalau­zolását. A Balatantourist Veszp­rémben megszervezte az ide­genvezetők klubját. A klub­foglalkozások kiváló alkal­mat nyújtanak a tapaszta­latok kicserélésére. Veszp­rém és Somogy megyében a TIT nyelvtanfolyamain is számos idegenvezető vesz lészt. T örténet a csapatmun­káról: „Tiszanánán gyerekesked tem. Az őrsta­gokkal nyúltenyészrtő szövet­kezetét csináltunk a mi kam­ránkban. Nagy karriert futottam be: én lettem az elnök. Sajnos, csődbe jutot­tunk, így azután megettük a közös vagyont. Olyasmibe fogtunk, amihez nem értet­tünk. De a nyúltenyésztésdi már igazi csapatmunka volt.’" Amikor belépek a karcagi KISZ-bizottsáigra, az egész apparátus papírokat rakos­gat, borítékot címez, nyálaz. Ügy tűnik, Bóka Péter szen­ved ettől, hát elhívom, be­szélgessünk a bizalomról és a „felnőtt’ feladatokról. — Bizalmat? Kaptam. A srácoktól, a lányoktól, akik részt vettek például a hely- történeti vetélkedőn, a me­gyei kemping találkozón, az ifjúsági köztársaság akciói­ban. — Beszéljünk a feladatok­ról! — Feladat lenne. Ott van például az ifjúsági park ügye. Hét éve húzódik, rosz- s/.abb mint a Lucaszéke. A fiatalok már kinevetnek, amikor kérjük tőlük a társa-, dalmi munkát: ugyanis év- t'úl-évre felajánlották és nem kellett. Vagy egy másik do­log: lebontottunk Karcag központjában egy romos há­zat. Nos, a város ad nekünk egy ifjúsági tábort Remek: Több mint kétmilliós forgalom Szövetkezeti könyvesbolt Szolnokon A XIV. NEMZETKÖZI TÖRTÉNÉSZKONGRESSZUS Erősödtek a marxista történettudomány pozíciói II lÖrlétléSZ társadalom ■ ---- immár ha­gy ományossá vált nemzetközi találkozójára ez alkalommal San-Francisco’oan gyűltek össze a különböző országok történészei, hogy kicseréljék tudományos tapasztalataikat, megismerjék egymás nézetét a különböző történettudomá­nyi kérdésekről. A korábbi kongresszusok tanulságai és a mostani előkészületeit fi­gyelembe véve nem volt alap­talan az a feltételezés, ho^y a világkongresszus hatása nem annyira az új tudomá­nyos eredmények széleskörű ismertté válásában, hanem a marxista—leninista és a pol­gári történettudomány nem­zetközi méretű polémiájában, fog megmutatkozni. 1955 óta, amióta a magyar marxista történészek delegá­ciója részt vesz a nemzetközi kongresszusokon, hagyomá­nyossá vált, hogy erre az al­kalomra történetírásunkat reprezentáló tanulmánygyűj­teményt jelentetünk meg az Akadémiai Kiadó gondozásá­ban. Az 1975. évi kongresz- szus alkalmából megjelent kétkötetes gyűjtemény 37 tanulmányával a legtekinté­lyesebb kongresszusi kiad­ványnak számított és méltán aratott nagy sikert. A magyar történészek a kongresszus munkájá­ban is aktívan vettek részt. Az ún. kronológiai szekciókban (ókor, középkor, újkor) öt magyar előadás hangzott el, a nagy témák, ill. a módszertan szekcióiban pedig három magyar törté­nész volt előre felkért hoz­zászóló. A kongresszus érdeklődé­sének a középpontjában az ún. nagy témák állottak. Ezekben a témákban korunk nagy társadalmi, politikai kérdéseiről folyt a vita, kap­csolódva a történettudomány égetően fontos elvi, ideoló­giai és módszertani problé­máihoz. A kongresszust meg­előző években a polgári tör­ténetírás számos képviselője fejtette ki, hogy a történet- tudomány válságba került, a történetiség háttérbe szorult és a szociológia foglalta el a történettudomány egykori uralkodó szerepét. A polgári történettudomány „rossz köz­érzete” abból a tényből ered, hogy az emberiséget elsősor­ban saját korának társadal- mí-gazdasági-szociális kér­dései érdeklik és ennek meg­felelően a mai társadalmi valóság feltárása került a tudományos érdeklődés kö­zéppontjába. Ugyanakkor a polgári historikusok korunk nagy változásait nem képe­sek felfogni, történelmi ké­pükbe helyesen beilleszteni. Ezért beszélnek és írnak egyes nyugati szerzők a tár­sadalom kihívásáról. A XIV. világkongresszus nagy témáinak összeállítása ennek a kihívásnak a jegyében tör­tént, s mellesleg valameny- nyi téma (Történelem és társadalom; Az emberi jo­gok; A forradalmak; A nem­zetiségi kérdés; A kiván­dorlás; Hagyományok és újítások Ázsiában és Afri­kában) alkalmas terepnek bizonyult a polgári és a marxista—leninista törté­nettudomány összecsapására. II levesebb 1‘2?­----------í------------ több ér­deklődőt vonzó vita a Tör­ténelem és társadalom című témában volt. Az előadást készítő szovjet szerzői kol­lektíva meggyőzően érvelve fejtette ki, hogy a történe­lem és a társadalom elvá­laszthatatlanul egybefüggő fogalmak. A történelmi meg­ismerés, a történettudomány és a történelmi gondolkodás nélkülözhetetlen a haladó társadalom és kultúrája szá­mára. A történelmi megis­merés jellege, tartalma, érté­ke és valósághűsége a meg­ismerő társadalmi helyzeté­től, a haladás oldalán, vagy azzal szemben elfoglalt ál­láspontjától függ. Mindezek alapján a szocialista orszá­gok tudományos életében, oktatási és közművelődési rendszerében a történelem­nek mint tudománynak, mint tantárgynak, s mint ismeret- anyagnak fontos szerepe van. A polgári történettudomány elsősorban azért került vál­ságba és szorult, háttérbe, mert elfordult a valóságtól. A sokoldalú és helyenként éles vitában a forradalmak jellege, Marx osztályelmé­lete, a törvényszerűség és a haliadás fogalma stb. egy­aránt előkerültek. A mar­xista történettudomány po­zíciói e vita nyomán is to­vább erősödtek. E gyes viták azt is bizonyí­tották, hogy a ideológiai el­lentétek ugyanakkor nem akadályai egy jó értelemben vett párbeszéd — marxis­ták és nem marxisták között — kialakulásának. Miként az egyik nyugatnémet történész kifejtette: azt kell megkeres­ni, ami összeköti a marxis­tákat a nem marxistákkal és nem azt, ami elválasztja őket. Mindezek természetesen nem vonatkoztathatók el a nemzetközi politikai életben végbement változásoktól. A kongresszust közvetlenül meg­előző hetekben írták alá Helsinkiben az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát. A világ különböző tájairól ösz- szesereglett tudósok — s ta­lán éppen azért, mert szak­májuk a történelem — fel­szólalásaikban pozitív érte­lemben hivatkoztak Helsin­kire; a kölcsönös megérté» szelleme a „folyosói beszél­getéseken” is éreztette hatá­sát. Mindezek azonban nem jelentik, hogy a kongresszus teljesen mentes volt a Szov­jetuniót és a szocialista or­szágokat támadó kisebb ak­cióktól. Hatásuk azonban — éppen a nyugati történészek többségének korrekt maga­tartása miatt — nem volt je­lentős. Áttekintve a kongresszus sokszínű anyagát és vitáit, felvetődik a kérdés: mennyi­ben elégítette ki a világ tör­ténészeinek találkozója a vá­rakozásokat, milyen új tudo­mányos eredmények meg­születéséről adhatott szá­mot? E tekintetben korai lenne egyenleget vonni. S ha számba vehettünk szolid eredményeket is, mindenek­előtt a kronológiai szekciók-' ban és egyes bizottságokban, mégis szembetűnt: gyakran a téma fontossága, érdekes­sége nem párosult színvona­las referátumokkal és azok sokszor elmaradtak a vitá­ban felvetett figyelemre méltó új szempontoktól is. Ep¥ Kétségtelen: a kongresszust jellemezte a marxista—leninista és a pol­gári történészek közötti ideo­lógiai küzdelem, amely gyak­ran éles volt, de a legtöbb­ször tárgyszerű légkörben, egymás nézeteit tiszteletben tartó hangnemben folytak a polémiák. Ebben a harcban a marxista történészek ered­ményesen vettek részt, s a korábbiakhoz képest a ja­vukra mutatkozott erőelto­lódás. Rottler Ferenc Egy nyughatatlan fiatalember odaadtuk a bontott anyagot. Meg lehet nézni: hagyják tönkremenni, elvinni azt a sok építési anyagot, egy ré­szét pedig máshova építették be. Pedig milyen lelkesen dolgoztak a fiatalok! „Mi felnőttes” komolysággal, fe­lelősséggel csináljuk az ifjú­sági mozgalmat, persze, fia­talos ötletekkel. — A „felnőttes” komoly­ság, felelősségvállalás persze a felnőttektől is elvárható lenne, például azoktól akikre rá van bízva az ifjúsági park, vagy a berekfürdői tábor ügye. Az idén tavasszal megren­dezett karcagi ifjúsági köz­társaságról fotósorozat ké­szült. Bóka Péter egyik ké­pen sincs rajta. A tévéhíra­dóban sem villant fel arca. Az utókor nem fogja tudni, hogy a hatalmas arányú meg­mozdulás szellemi atyja, gyakorlati moz-í-vtója. ötlet­zsákja Bóka Péter volt. Há­rom hónapig szinte a KIS'Z bizottságon élt, a végén már támolygott a fáradságtól. Nem vo’it ideje fénvkéoez- kedni. Nincs gén a házbon­táshoz? Hol van Péter? Le­Karcagról szakadt a dekoráció? Pétert nem láttátok? Nem volt áram? No majd Péter... Történet a közösségről: „A berekfürdői üveggyárban, anol korábban dolgoztam el­kezdtem szőni egy perzsa­szőnyeget. Lenin-évforduló volt. Nos, az igazgatótól a segédmunkásig minden egyes dolgozó kötött ezen a sző­nyegen tíz csomót. Így ké­szült el: ott van a mi sző­nyegünk az üveggyárban, fceleszőve Lenin arca. Ez tényleg a mienk. És hason­ló szőnyegek maradtak utá­nam a pesti közgazdasági technikumban (ott tanultam a perzsakészítést), a hon­védségnél ...” — Közeledik a komgresz- szus. — Az alanszervezetekben előveszik majd az 1974 áp­rilisi határozatot, megnézik: egv ... kettő... három ... vállalás egv ... kettő ... há­rom ... teljesítés. Megvan. Ha az alanszervl tagok mondják, akkor i”en. h’sz^n mindenki munkáját értékelik külön-külön, s a közönségét is. Nos. ezt megcsinálják a választásokon, taggyűlések en, hamarosan. Így alakul majd ki az összkép, amiről a kongresszusunkon számot ad­hatunk. Egy biztos: sok szép dologról ejthetünk majd szót. Több helyre hívták már dolgozni ezt a higanymozgá- sú nyughatatlan fiatalem­bert, de Bóka Péter nem megy. A KISZ, politikai munkatársa Karcagon, párt­tag, tagja a közművelődési tanácsnak ... Soha nem is­mert munkaidőt, ha szükség volt rá, éjszaka is dolgozott. Nemrégen azonban egy új dologgal kellett megismer­kednie. — Magánélet. —■ A feleségem képesítés nélküli óvónő. Tanul, Szarvasra jár levelező tago­zatra. Bóka Botond avagy Réka már hírt adott magá­ról: mozog. Négy gyerme­künk lesz, ez biztos. Én is tanulok, most végzem a marxista—leninista esti egye­temen az első évet. És jó lenne megvalósítani a mun­ka és a magánélet harmoni­kus egységét. Körmendi Lajos r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents