Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-10 / 289. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1975. december 10. ■ tv képernyője előtt Utirajzfilmek. az uta­zás : élményszerzési lehetőség. Tőlünk távoleső földrészek, országok, népek, városok megismerése, találkozás az ismeretlen idegennel mindig a felfedezés ígéretével ke­csegtet. A televíziónak mag van az a lehetősége, hogy vi­szonylag mozgékonyán, fris­sen bejárja a világot, s a ké­pek segítségével eköpítse né­zőit oda is, ahová csak kép­zeletben juthat el, vagy aho­vá vágyai vonzzák. Mégis va­lahogy a televízió mostohán bánik ezzel a lehetőséggel. Jó útirajzfilmmel nem túl gyakran találkozunk a kép­ernyőn. Ha nem akad valami­lyen politikai alkalom, mond­juk államfői látogatás, vagy váratlanul kirobbant politikai esemény, esetleg más szenzá­ció, a televízió nemigen vál­lalkozik csak úgy pusztán, kíváncsiságtól vezettetve egy- egy ismeretlen ország, nép bemutatására. Hiányoznak a tévéműsorból a televízió „ké­pes útikönyvei.” S ebből fakad, hogy vala­hogy a műfaj kérdései is tisz­tázatlanok. Ha készül is eb­ben a témában film, abban sok a bizonytalanság, a ta­pogatózó határozatlanság Mindez azért vetődött most fel bennem, mert az elmúlt hét, már ami az útirajzok mennyiségét illeti, valame­lyest kivétel. Vasárnap ugyanis Lengyelországban és Irakban, majd Észak-Afríká- ban, a hét végén Kubában jártunk,' kétszer is, az APN filmje pedig a messzi Észa­kot mutatta be. Jók ezek a kiruccanások a világ külön­böző tájaira, nyugtázhatjuk; de tény, s ez már a minőségi követelmény rovatába tarto­zik, hogyha egy útirajzfilm csak a képeslap szintjén tud szólni hozzánk, csak általá­nosságban mozog, bárha ide­gen világ „üzenetet” közve­títi is képekben, szegényes­nek, kevésnek bizonyul. A Bagdadi nők 1975 című ri­portfilm is azzal maradt adó­sunk, hogy a maga vállalta feladaton belül — az iraki nők sorsának változásáról akart átfogó képet adni — mélyebb, elemző, kutató fel­táró munka híján nem tudott megfelelni céljának. Csak azt ragadták meg a film készítői, ami többé kevésbé kézenfek­vő. Egyéni felfedezőutakra nemigen indultak. El is ma­radt tehát az igazi szenzáció mind emberi, mind eszmei értelemben. Visszatérve tehát mégegyszer a kiindulópont- . hoz: jó volna több saját gyártmányú,, személyes vará­zsé, igazi felfedezéssel járó útiraj zfilmeket látni televí­ziónk műsorában! Férumon a k<5z!ekejté$= Ahogy közeledünk január elsejéhez, az új KRESZ pre­mierjéhez, úgy sűrűsödnek, szaporodnak a közlekedés szabályaival, a közlekedési erkölccsel kapcsolatos tájé­koztatók, ismertetések, viták, ankétek. Sajtó, rádió, a kü­lönböző társadalmi szerveze­tek, ki-ki a masa módján igyekszik kivenni részét a tá­jékoztatásból. Láthatóan a televízió is szívén viseli az ügyet, hisz az elmúlt héten egy teljes fórumot biztosított a közlekedési kultúra vitat­ható, vagy esetleg tisztázatlan kérdéseinek. Mintha valami óriási tárgyaláson, nem is fó­rumon lect-ünk volna, úgy festett a kép. Két oldalt a „tanúk” sorai, megmvott vendégek, középütt a bíró­ság, a közlekedés szakembe­rei és irányítói és mindennek középpontjában Peiress Ist­ván a KíifiSZ-ügyetc, a köz­lekedés megszállott prókáto­ra. Igaz, ténylegesen nem volt itt vádlott, sem bűnös, .ele olyan szabályokról, maga­tartásbeli normákról esett szó, amelyek megsértése, be nem tartusa könnyen szülhet bűnesetet, s az elkövetője valóban a vádlottak padjára kerül. Helyesen a közlekedés emberi vonatkozásai kerültek előtérbe. A kölcsönös udva­riasság, a megértés, csak va­lahogy az ismétlés szintjén, a sósat hallott tanulságok kissé fárasztó, eibágyasztó unalmával Kiderült, hogy a szép számú meghívott ven­dégsereg is csupán statisztált az adásban, jóformán egy-két gépjárművezető hallatta csak hangját, véleményét, a több­ség néma maradt. A műsor­vezető, aki igazán érti a dol­gát, számtalan egyéb műsor­ban bizonyította már, látha­tóan maga is érezte a hely­zet izgalommentességét, de még közbeékelődő kérdései­vel sem tudta egy izgalmas véleménycsere vibráló fe­szültséget megteremteni. Sokszor és sokat hallott, mondhatni közhelyigazságo­kat ismételt a többre hivatott fórum. Zenei híwh. Viszont él­vezetes, fordulatos, tartalmá­ban is friss volt újra csak az Antal Imre vezette Zenei klub. Ezúttal az előadómű­vész és a közönség kapcsolata kej’ült terítékre. Milyen vára­kozással telítődik meg a hall­gató, amikor egy hangver­senyteremben helyet foglal a nézőtéren, ugyanakkor ho­gyan hat vissza a közönség jelenléte az előadóra, ebből eredően magára a produkció­ra is — ez a központi gondo­lat képezte magvát a színvo­nalas beszélgetésnek. Igazi klubhangulat uralkodott — a képernyőn. Fesztelenség és természetesség. Ebben a lég­körben a legteljesebben bon­takozhatott ki akár a vita, akár csali egyszerűen a véle­ménycsere. S milyen jó, hogy itt az előadóművészek nem „rámozognak” a zenére, mint ahogy hány meg hány zenei, főképpen könnyűzenei prog­ramban tapasztalhatjuk, ha­nem szemünk láttára terem­tik meg a muzsikát Valójában, egy sorozat — témában — ért véget péntek este a klubban, s nemcsak sok-sok új zenei ismerettel, hanem megannyi élménnyel is gazdagabbak lettünk. Egyébként a Zenei klub csu­pán csak egyik része annak a nagyszerű és hatásos zenei ismeretterjesztésnek, ame­lyet a televízió igen népszerű formában és nagyon követke­zetesen valósít meg. Az ugyancsak a múlt héten lá­tott Ravel-évfordulóra készí­tett összeállítás is — ihletett tisztaságával és szakmai vilá­gosságával — ebbe a körbe tartozik. V. M. Téli könyvvásár 'IS Tavasszal csak egy hét a könyv ünnepe, télen egy egész hónap... De így van ez rendjén. Karácsonyra ez­rek kedveskednek szeretteik­nek kény vaj ándékkai. Az idei téli könyvvásár választéka minden korábbi­nál bővebb, gazdagabb. Nap­ról napra, hétről hétre gya­rapodik az újdonságok lis­tája — ■ az olvasók igazán nem panaszkodhatnak. A verseskönyvek közül há­rom kívánkozik az élre. Kö­zülük Arany János művei­nek háromkötetes gyűjtemé­nye a Magyar Remekírók, Juhász Ferenc Három epo­sza (A Sántlia család, az Apám és az Anyám) pádig a ?0 év című,sorozatban je­lent meg. Á harmadik iz­galmas újdonság Nagy Kál­mán Kalevala fordítása, mely Vikár Béla klasszikus mun­kája nyomán filológiai pon­tossággal, ám a mai élőbe­széd nyelvén készült. A „30 év” sorozat három prózai kötetet is kínál — Déry Tibor Felelet, Dobozy Imre A tizedes meg a töb­biek, valamint Remenyik Zsigmond Északi szél című művét. A Móricz Zsigmond válogatás két új darabja az h ó regényeit tartalmazza, míg Sarkadi Imre életművé­ből ezúttal a novelláik vár­ják az olvasókat. Folytatva a sorozatokkal: a Magyar Remekírók közül Kemény Zsigmonddal (A ra­jongók — Zord idő) a Ma­gyar Elbeszélők sorából Kuncz Aladárral (Fekete ko- , lostor) ismerkedhetünk meg ' a könyvvásár során, míg a mai magyar irodalmat olyan népszerű szerzők képviselik az idén, mint Déry Tibor, Tókai Anna, Raffai Sarolta, Rákosy -Gergely, Karinthy Ferenc és Moldova György. Érdemes végiglapozni a külföldi szerzők névsorát is. Jorge Amado. Róbert Merle, Bulat Okudzsava, Gabriel Garcia Márquez műveiből választhatunk többek közt, s most jelent meg az „Égtájak 1975” című összeállítás is, mely huszonegy ország har­minchét írójának harminc­hét új elbeszélését tartal­mazza. A vásár egyik „sláge­re” a chilei elbeszélők kö­tete. Végre magyarul is ol­vasható a bányavidék szen­vedélyes hangú krónikása: Lillo, a chilei népies iroda- *om klasszikusa: Latorre és a férfias kalandok festői éle­tű megszállottja: Coioáne. Utoljára maradt a felso­rolásban a gyermek- és az ifjúsági irodalom. Utoljára maradt, mert itt a legnehe­zebb kóstolót, ízelítőt kínál­ni ... Az újságíró nem tehet mást, mint idemásol néhány nevet a szerzőit hosszú sorá­ból: Hajnal Anna, Móra Fe­renc, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Jókai Mór, Mark Twain, Saint- Exupéry, Ursula Wolfel — folytassuk még? hé— A z olaszországi Carapagna-1 mezőn találtak egy bal­tát, ámely Lubbock angol régész szerint pannonjai ere­detű lehet. Ilyen fokoshoz- ha­sonló tokosbaltát csakis a Kár­pát-medencében készítettek a szkíta korban — írta a Prehis­toric Times című könyvében 1365-ben. A baltán látható ro­vást azonban a rövidítések mi­att, nem tudta megfejteni. Ma­gyar szakemberek állapították meg, hogy a kérdéses jelzés ősi magyar írás. Egyesek szerint azt jelenti: SeGTT IS, ÜT IS, RÓ IS. Mások szerint: eGe SEet, EeS uT, Ees RO EeS. Vagyis: ékesít is, üt is, ró is. Elmés kis szöveg, egyes jelei feltűnően ha­sonlítanak a rovásírásos székely naptár jeleire. Ez utóbbi emléket Luigi Fer- dinando Marsigli olasz hadmér­nök fedezte fel, amikor az oszt­rákok megbízásából 1690-ben el­zárta Erdély szorosait a törökök elől, s közben a székelyek ,.szkí­ta eredetű nyelvét” tanulmá­nyozta. Rábukkant a mintegy 130 centiméter hosszú és 1,7 cen­timéter széles négyszögletű fa­pálcára, amelyre — mint irta — SeGIT IS, ÜT IS, RÓ IS a szkíták, Székelyföld lakói a mozgó ünnepek kalendáriumát rótták. A katonatudós lemásol­ta a különös naptárt gyűjtemé­nye számára. Ezt a másolatot ma is őrzik a bolognai egyetem könyvtárában. Levéltári leletek bizonyítják, hogy a rovásírást nemcsak Er­délyben, hanem Magyarország más területein is ismerték. Me­zőkövesd és Mezőkeresztes kö­zött rovásírásos emlékkővel je­lölték annak a csatának a he­lyét, ahol „sok pogány vesz­tette életét”. A konstantinápolyi Ali Pasa Szálló istállójának fa­lán talált rovásírás hírül adja, hogy Szelim szultán kétévi ra- boskodásra ítélte Ulászló király öt követét. Számos másolat ma­radt fenn — hazánkban és más országban — az 1500-as évek vé­gen megjelent Rudimenta című rovásírás tankönyvről, amelyben a szerző, Telekdi János az ősi rovásírást ajánlja a magyar nyelv jelzésére, mivel a latin betűk erre nem alkalmasak. S elődeink — mint az utóbbi időkben előkerült hasonló em­lékek is bizonyítják — gyakran használták ezt az írásmódot. A német zsarnokság elleni harcban is: Szamosközi István, Bocskai erdélyi fejedelem történetírója 1640-ben írt versének Rudolf császárról szóló részeit rovás­írással írta, hogy a németek ne tudják „megfejteni”. Számos ro­vásírásos emlék megfejtése egyébként ma is gondot okoz. A bécsi történeti múzeum gyűj­teményében őrzött nagvszent- miklősi férfi és női fejedelmi aranyedények rovásieleit példá­ul sokan értelmezték, de mind­annyian másként. Ebben talán őseink is „ludasok”: túlon túl rövidítette, hogv megkönnvítsék a fáradságos betűrovást. Egvik- másik rovásuk rejtély számunk­ra; nem csoda, ha a hivatásos és az amatőr kutatókat beható­an foglalkoztatják eme ősi nyelvemlékeink. Csodák nincsenek Miért üres a csépai művelődési ház? A közel háromezer lakosú Csépáua látogattunk el meg­nézni, hogyan művelődnek, szórakoznak a helybeli fia­talok. A művelődési ház ajtaja nyitva, belül csend honok Az igazgatón, Vincze Gábo­ron kívül senki sincs bent igaz, hétköznap délelőtt van... — Sajnos, délutánonként sincs itt nagy tömeg, — mondja. — Az általános is­kolásokon kívül alig van kö­zönség. Ök itt tartják a szak­köri foglalkozásaikat. A két év alatt, mióta én vagvok az igazgató, csak egy ifjú­sági klubot sikerült meg­szerveznem. — Korábban hol dolgo­zott? — A községi tanácsnál vol­tam pénzügyi előadó. Nem akartam soha népművelő lenni, de nem találtam a faluban más munkahelyet, íev elvá'laltam. A járási hivatal szakmailag sokat se­gít, tanácsokat adnak, részt veszek tapasztaliatcseiráken, de valahogy nem sikerül magva' ásítani az eTké»v*4é- soket. Egyrészt a k anvagi, tárgvi fettételek, másrészt a fiafcaVflt közöm­bössége miatt. Csak a tán­cos rendezvényeken van telt­ház. A művelődési ház prog- i rum jót hallgatva úsv tűnik, nincs is miért idejárni. Az idén egyetlen színházi s né­hány ismeretterjesztő elő­adás volt... A község több mint nyolc­ezer kötetes könyvtárában sem kedvezőbb a helyzet. Egy hámló vakolatai, dűlade- ző épület csipetnyi helyisé­gében zsúfolták össze a könyveket. A kölcsönzést — helyben olvasásról szó sem lehet — egy idős, nyugdíjas tanító látja el, hetente há­rom alkalommal. A könyv­tárnak liatszáz olvasója van, köztük sokan szomszédos községekből járnak át Csá­péra. Szórakozásra még ott van a mozi, amely a három in­tézmény közül a leglátoga­tottabb. Hetente négy alka­lommal vetítenek filmeket. Mindez elég lenne? Mari Mária, a Petőfi Ter­melőszövetkezet fiatal admi­nisztrátora korántsem elége­dett a kínálattal. — Szívesen eljárnék a mű­velődési házba, ha lehne miért. Így inkább olvasok. Igaz, a könyvtárban már évek óta nem voltam, a sa­ját könyvtáramat gyarapí­tóm ... Persze lehet, hogy bennünk is van hiba, hogy a művelődési ház kong az ürességtől. Nagv László, a község párttitkára így vélekedik a csépai fiatalok művelődési lehető-égéiről: — Az elmúlt években bi­zony elhanyagoltuk ezt a területet. Hiányoznak a jó munkához szükséges anyagi, tárgyi, személyi feltételek. A KlSZ-szervezetben sem meg­felelő a mozgalmi élet A KISZ-titkárok jönnek-men- nek, az egyik megnősül és elköltözik, a másik bevonul. Nincs, aki kézben tartsa, irá­nyítsa a fiatalokat. A KISZ- es korúak többsége tanul, vagy más helységben dolgo­zik, rájuk nem lehet számí­tani, de akik itthon marad­tak, azoknak megfelelő kö­rülményeket kell teremteni a művelődéshez. Ezt a fel­adatot a község értelmiségé­nek bevonásával, a lehető legrövidebb időn belül meg kell oldanunk. Igaza van Nagy László­nak, végre tenni kell vala­mit. A község párttitkára a hogvant is megfogalmazta: javítani kell a személyi, anyagi, tárgyi feltételeket — vonzóvá kell tenni a műve­lődést, a tartalmas szórako­zást Ott pán évek óta szinte 6'inmi sem történik a község közművelődéséért. Ma ugyan­azokat a hiányosságokat fe­dezi fel a látogató, mint ta­valy vagy mondjuk tavaly­előtt, amikor „Csodára vár­va” címmel számoltunk be a hélvi művelődési ház mun­kájáról. Osodók nincsenek. A vál­tozásért tenni kall... Tál Gizella Vizsgázó amatőr rendezők Szinte minden évben ren­deznek valamilyen fórumot, amelyen az irodalmi színpa­dok számot adhatnak mun­kájukról. Megyénk művelő­dési központjaiban, házai­ban harminchat irodalmi színpad dolgozik. Ezen kívül csaknem minden közép- és általános iskolában van esy- egy diákokból álló irodalmi színpad, amelynek foglalko­zásait rendszerint az iroda­lom tánárok vezetik. Az elmúlt néhány évben amatőr színjátszóink számos versenyen vettek részt, s szép sikereket értek el az országos és tájegységi talál­kozókon egyaránt. Nem egy versenynek éppen Szolnok volt a házigazdája. Hagyo­mánnyá vált, hogy a bemu­tató előadásokat szakmai vi­ta követi. Ezek a tapaszta­latcserék. tanácskozások so­kat segítenek a rendezők­nek. de nem pótolhatják a továbbképzést a tanfolyamo­kon való részvételt. A cél az. hogy képzett rendező vezessen minden irodalmi színpadot. A Ságvári Endre megyei Művelődési Központ éppen ezért két évvel ezelőtt tan­folyamot szervezett az ama­tőr rendezők számára. A tanfolyamra negyvenhatan jelentkeztek, de időközben sokan abbahagyták a tanu­lást, így a vizsgáig — amely­re a közeljövőben kerül sor — mindössze húszán jutot­tak el. A két év alatt a résztvevők hat tantárgy — művelődéspolitika, drama­turgia, a színjátszás törté­nete, rendezéselmélet, ren­dezési gyakorlat, színész mesterség — ismereteit sa­játították el. A tematika szerint minden hónapban egy egynapos foglalkozást, nyaranta pedig egy egyhe­tes bentlakásos gyakorlati oktatást tartottak. Sikeres vizsga után a hallgatók meg­kapják a „C” kategóriájú rendezői működési engedélyt. Persze az „igazi vizsga” majd csak ezután követke­zik a gyakorlatban. A mi­nősítő versenyeken, találko­zókon, dől el mennyit ért a tanfolyamon való részvétel. fiz országéi Friss fiolái zeneiskolai gorilsnkiverseityről Üjabb színnel igen nagy szellemi értékkel gazdago­dott a 900. éves jubileumát ünneplő Szolnok. Az elmúlt hét végén országos Friss An­tal zeneiskolai gordonkaver­senynek adott otthont, mely­re az ország szinte vala­mennyi megyéjéből — 32 városból mintegy 56 növen­dék nevezett be. December 4-én este a Szigligeti Színházban Péter Miklós — a Művelődésügyi Minisztérium főelőadójának megnyitó szavai után ünne­pi díszhangverseny köszön­tötte a zeneiskolák képvi- selőit. Az igazgatókat, taná­rokat, és nem utolsósorban a versenyen résztvevő gye­rekeket, valamint a város zeneszerető közönségét Az élményt nyújtó szín­vonalas koncerten Mozart Színigazgató nyitánya, Haydn D-dúr gordonkaversenye hangzott el. A Szolnoki szimfonikus zenekart ezút­tal Kóródi András vezényel­te. A közreműködő kiváló szólista. Mező László gor­donkaművész, a verseny ran­gos zsűrijének elnöke volt. A zenekar mindvégig igen érzékeny, stílusosan kísérte a szólistát. Másnap december 5-én az egész napos elődöntő során nem várt örömteli meglepe­tés volt — az életkori sajá­tosságokat figyelembe vé­ve is elsősorban az egyen­letes magas színvonal, a gye­rekek jó technikai, zenei felkészültsége, a szinte ki­vétel nélküli tiszta, muzi­kális 'játék. Talán a jövő­ben a darabok testre sza­bott. képesség szerinti kivá­lasztására, befejezésére, a zenei gondolatok lekerekí- tésére kellene még jobban ügyelni. Természetesen itt csak az egyes korcsoporttól már joggal elvárható szín­vonalról beszélek, mely egyébként mindenkor függ­vénye a tanulmányi időnek is. Ügy hiszem, nagy megelé­gedést hozott a döntő nap­ja, december 6-a mind a gyerekek, mind a tanáraik számára. A döntőbe jutott 37 növendék közül a zsűri messzemenő körültekintéssel minden szempontot figye­lembe véve választotta ki a verseny első hat helyezett­jét mind a négy korcsoport­ban. A dijak átadása, illetve a győztesek hangversenye előtt Kukri Béla, a szolnoki Vá­rosi Tanacs elnöke beszédé­ben kiemelte az Országos Friss Antal Zeneiskola Gor­donkaverseny kultúrpolitikai jelentőségét, és hangsúlyoz­ta, hogy ebben a verseny­ben nincsenek vesztesek, csak győztesek. Magam is úgy érzem, hogy valamennyien gazdagabbak lettünk az örömtől sugárzó kis muzsikusok művészi tel­jesítménye által. A három­napos. igen jelentős zenei versenyt a négy korcsoport első három helyezettjének hangversenye zárta a Ko- marov-teremben. Végül, de nem utolsósor­ban meg kell említeni a nagyszerű, gördülékeny, min­den tekintetben mintaszerű rendezést. A maximálisan körültekintő rendezésből oroszlánrészt vállalt a szol­noki Bartók Béla Zeneiskola tanári kara Várszegi Már­tonná igazgatónővel az élen. Több mint 10 ezer forint értékű az a társadalmi mun­ka, amellyel a tanárok, szü­lők, stb. hozzájárultak ahhoz a mindenki által elismert szervezési sikerhez, melyre méltán büszke lehet a vá­ros is. Reméljük és kívánjuk, hogy e nemes célokat szol­gáló, maradandó emberi kapcsolatokat teremtő, or­szágos méretű zenei verseny hagyomány lesz majd váro­sunkban. Egyed Ferene / *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents