Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-06 / 286. szám
1975. december 1 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A szolnoki zeneiskola dicséretre méltó kezdeményezésére tegnapelőtt este a Szigligeti Színházban megkezdődött a Friss Antal országos zeneiskolai gordonka- verseny. Ünnepi beszédet Péter Miklós, az Oktatási Minisztérium főosztályvezetője mondott, majd Mező László gordonkaművész közreműködésvei a Szolnoki Szimfonikus Zenekar adott díszhangversenyt. A területi döntőkön fellépett 480 növendék közül 54 került Szolnokra. Tegnap a gordonkahangverseny elődöntőire került sor. Ma lesznek a döntők. Az eredményhirdetés után szakmai tanácskozást tartanak. Képünkön Magyar Gábor budapesti zeneiskolai hallgató gordonkázik. Vallanak a földrajzi neveink Miért Juci kút az egykori csordakút? A LEGUTÓBBI ÉVEKBEN a nép köztudatában még elevenen élő, ám a legtöbb esetben ésszerű magyarázattal meg nem okolható különös, vagy egészen hétköznapi földrajzi neveink országos méreteket öltő összegyűjtése szolgáltatott történelmünkre vonatkozóan sok hasznos adalékot. Ki tudja például néhány helyi lakoson kívül, hogyan került Tószegre a Tudományos Akadémia? Mert ott van, ha nem is az épülete, de az „akadémia” főd”-je. Mégpedig a volt Vigyázó-fé- le földterület helyén. Két földrajzinév-gyűjtő középiskolás diák utána járt a dolognak, és kiderítette, hogy a gazdag tulajdonos, Vigyázó Ferenc, aki egyébként alig- alig fordult meg nemhogy Tószegen, de még Magyarországon is, amikor agglegényként befejezte életét, végrendeletében egész birtokát a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta, s azóta él fa- luszerte az „akadémia, főd” megjelölése ennek a határ- résznek. Az ehhez hasonló történetek, mondák, sőt népdalok is százával, ezrével kerültek felszínre az utóbbi 15—20 esztendő során. A Zala megyéből elinduló spontán mozgalmat azóta a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete nemcsak felkarolta, de szakirányítása alá is vonta. Legkiválóbb nyelvészeink vették kézbe a gyűjtés és feldolgozás irányítását, s országos, az egész magyar lakta területre kiterjedő hatalmas mozgalommá fejlesztették. A Zala-megyei úttörők vaskos kötete mellett ma már ott díszeleg a Somogy megyei, s hamarosan melléjük tehető a Tolna megyei kötet is. S a soron következő a szolnoki kötet lesz. Legalábbis ezt tervezik a munka irányítói, s erről tartottak nemrégiben tanácskozást Jászberényben a tanítóképző főiskola magyar tanszékének kibővített ülésén dr. ördög Ferenc kandidátusnak, a földrajzi névgyűjtés egyik országos irányítójának vezetésével. Ördög Ferenc nemcsak elméleti, de gyakorlati szervezője, gyűjtője és szerkesztője is volt az eddigi kötetnek, s most ebből a közel 15 éves munka során felgyülemlett gazdag tapasztalatanyagból mondott el fontos és gyakorlatilag is használható példákat,. eseteket, amelyek a beindítani tervezett munkában feltétlenül hasznosak és szükségesek lesznek a közeljövőben. A közvetlenül a gyűjtőkre tartozó információkon kívül az előadó komoly tudományos eredményekről is beszámolt. Olyanokról, amelyek a társadalomtudományok előrelépését, gazdagodását eredményezték, és amelyek mind a földrajzi nevek gyűjtéséből erednek. Megtudtuk például, hogy a határnevek alapján nagyon sok régészeti lelőhelyre bukkantak már. Hiszen az olyan elnevezések, mint „Templom-domb”, „Basa halom” már korábban is régészeti leletekre utaltak, valamikor emberi települések névben való fennmaradását mutatták. Most azonban mindezt egy-egy vaskos kötetben összegyűjtve kapják kézbe a kutatók, és szótárszerűen használhatják munkájukban. De gazdag anyag került a néprajzosok, folkloristák kezébe is. A gyűjtés ugyanis nemcsak a puszta névanyag rögzítését tűzte célul, hanem a lehetőségek szerint figyelembe véve a többi kutatási területek spQciális igényeit is, lejegyzik a nép körében ismeretes magyarázatait is egy-egy elnevezésnek, s ugyancsak archiválják a nevezett hellyel kapcsolatos históriákat és dallamokat is. Hogy miért Juci kút a falu határában a ma már nem is használt csordakút? Azért, mert valamikor — 70—80 éves öregek emlékeznek is rá — egy falubeli Juci nevű lány szerelmi bánatában abba ölte magát. De kerültek már elő archaikus népdalok, népdalvariánsok is. A három megyében véget ért munka ugyanis nem kevesebb mint 120.000 nevet regisztrált, amelyek alapján — legalábbis kívánatosán látszik, — helyesírásunk megreformálása is. SZOLNOK MEGYÉBEN még nagyon az elején tartunk ezeknek a munkálatoknak. Bár a két leendő megyei irányító és szervező intézménynek, a Szolnok megyei múzeumi szervezetnek és a jászberényi Tanítóképző Főiskolának az adattárában már jócskán sorakoznak a földrajzi neveket tartalmazó cédulák. A megyei tanács vb művelődésügyi osztálya és a minisztérium múzeumi főosztálya már jóváhagyta a soron következő nagy volumenű, tudományos ötéves tervbe illeszkedő földrajzi névgyűjtő programot. A jászberényiek is készséggel vállalták egy-egy terület munkálatait. Reméljük, a kitartás is meglesz majd ^ a jelentkezőkben ehhez a fáradságos munkához. Egri Mária Egyszerűen a döbbenet ült ki az arcukra. — Ezt nem gondoltad komolyan : — .. .Szóval mi nyilatkozzunk neked? — Igen. ...S most tessék csak jól idefigyelni miket mondtak nekem az újságírókollégáim. — Most nem érek rá. de esetleg később ... — Keress valami más témát ... — Most megyek éppen vidékre ... — Ha becsukod a jegyzetfüzetet, hajlandó lennék néhány dologra felhívni a figyelmet De ne írd meg. Vagyis abban a pillanatban, hogy a „hóhér akasztására” invitáltam őket, mindnyáj tékát elfogta a rémület Mert az újságíró mindenre vállalkozik, csak egyre nem: hogy nyilatkozzon... Ha erre felkérik, összehord he- tet-havat, tiltakozik, sír mint a... az az egynémely kisebb- nagyőbb beosztású . vezető, aki éppen a fenti kifogásokkal tartja távol magától az újságírót Meghalt 137 újságíró az elmúlt ötesztendő alatt. Hazánkban — szakmákra vetítve — az elhalálozási arányszám az orvosoknál a legmagasabb. Utánuk közvetlenül az újságírók következnek. Legtöbb áldozatot az infarktus követel. És a derékhadat tizedeli. Ezt mutatják a számok is. Újságírói munkakörben — 2395 férfi és nő dolgozik, közülük központi napilapoknál 276, hetilapoknál 251, a Magyar Rádió és Televíziónál 342, az MTI-ben 224, a megyei lapoknál 525. egvéb lapoknál 777 személy. És most az életköri megoszlást nézzük meg: a 30 éven aluliak számaránya 22, a 30—40 közötti- eké 26, a 40—50 év közöttiek 36, az 50—60 év közötti éké pedig csupán 13 százalék. (A még idősebbeké 3 százalék.) Vigyázni kell rájuk ... A Magvar Újságírók Országos Szövetségének nemrég lezajlott közgyűlésén — többek között — már korábban felvetett gondolat hangzott el: „Az újságírók nyugdíj korhatárát le kellene szállítani 55 évre...” Azt hihetnénk, hogv az ötjét fenemód nagv lelkesedést váltott ki belőlünk. Nem így történt. Hiszen a nyugdíjas újságírók változatlanul tovább dolgoznak, írnak, írnak és írnak... Aki esvszer elkötelezte magát, az újságírást abbahagyni többé nem képes... Azért egyszer mégiscsak abba hagyja. Amikor majd felfektetik a Szent Mihály lovára. Azt mondta valaki — „országos szinten” — hogy valamennyi szerkesztőség bolondokháza. Enyhén szólva. Ha valaki belépne csörgő- sipkásan, fel sem kapnátok a fejeteket... Ezt már más mondta. De talán ez is igái Nálunk minden van. Éven- 4e kapunk 1400—1500 levelet. Ezeket az olvasók írják, ezért valamennyit tisztelettel fogadjuk. A névtelen leveleket már kevésbé. De izgalmasak a személyes panaszok is. A tematika hallatlanul széles: házassági ügyek, vagyonjogi ügyek, gyerektartás, kártérítés, élelmiszer-romlás, üzemi baleset, közlekedési baleset, névváltozás, becsületsértés, möszerolás, verekedés és szeretkezés, jóslás, szellem- idézés csepűrágás, lányszök- tetés kutyalopás. A kis Madonna-arcú hajadon külföldi (olasz) vőlegényre tett szert. Tájékozódni kíván: — Hogyan lehet lebonyolítani az esküvőt és a kimenetelt ... ? Mondjuk neki. — ... És ha netán kint Cj.válnék, a továbbiakban mi az eljárás? — kérdi érdeklődve. Mit lehet erre felelni? Nagy az isten virágoskertje... Az újságírás nem nehéz ám. Olyan könnyű, hogy nem is igaz. Isten bizony. Például fogja magát az újságíró és kimegy valamelyik termelőegységbe. (Üzem, vállalat, vagy téesz...) Ott a vezető (igazgató, főmérnök. vagy téeszelnök) elmond hét adatot, három frázist és pász! — A többit az elvtárs majd kiszínezi ... ! — Hát nem egyszerű? Máris megszületett az újság nyolc-tizenhat oldalon. Ezért olyan vonzó a pálya. A fizetésről egyáltalán nem beszélve... A fizetésről sem a pályakezdő nem beszél, sem az, aki már hetven éve írja az újságot. — Ne viccelj, mondj már valamit az újságírásról — — Be kell fejeznem ezt a riportot. Maid utána. — Magaddal fejezd be. Miért választottad ezt a hivatást? — Nem választottam, úgy hívtak, pontosabban rámijesztettek ... — Rádijesztettek ... ? — Igen. Bent dolgoztam a vagongvár hídműhelyében és jön a Falábú Mici — ő volt a kifutólány — mondja, hivatnak a városba, délután háromra okvetlenül bent legyek az újság szerkesztőségében. Minden létező disz- nóság eszembe jutott, ame- .yet a műhelyben elkövettünk, s amelyre lám fény derült. Sántafi Gyula barátom, — aki akkoriban darus volt, ma azt hiszem, már ezredes a seregben — gyanakodva fogadta a hírt „Ezek ki akarnak cikkezni! A szádat befogd ám!” — , Valaki beköpött bennünket ...” — jegyeztem meg bizonytalanul. „Mindegy! Amit tettünk, szociálpolitikai okból tettük!” — figyelmeztetett. mert ez a Gyula már akitor — negyvennyolcban — is szeretett ilyen, újságokból és szónoklatokból elkapott frázisokkal dobálózni. „Látod, azóta építik a lányoknak a rendes vécét... Mégis igazunk volt!” Tényleg építették, mert a régit, egy düledező udvari faházai, amely egyben öltözőként is szolgált — hetekkel korábban felgyújtottuk. — Ezért hívtak be? — Nem. A főszerkesztő to- c'amásomra hozta, hogy sokat hallott felőlem, példának okáért arról is, hogy tele írom az üzemi faliújságot ... — Tehát mégiscsak eäkezd ted valamikor... Nem is volt még faliújság Legalább is nálunk nem. Egy fekete iskolatábla függött az irodaküjső falán, a művezetőm. Katona Lajos, mindig nekem szólt, „ ... írjad már ki gyerek, hogy ma délután háromkor pártnap lesz!" Vagy azt, hogy műhelyértekezlet S én kiírtam. — Erre gondolt a főszerkesztő? — Nem tudom mire gondolt, de az biztos, hogy valakivel össztévesztett Ez később ki is derült... Mindegy, akkor közölte Velem, hogy holnaptól kezdve ott dolgozom az újságnál. — Örültél? — Nagyon megsértődtem. Meg is mondtam neki, nekem van becsületes szakmám. — Van-e valami nagy élményed ? — Nekem minden élmény, az is, hogy kilépek az utcá- la és szemembe süt a nap», '.’agy éppen balever az eső, de akar az az autós, aki az utcánkban dudál minden ok nélkül — a hangos zörejeket roppant utálom — a legszívesebben a hátán verném szét a kocsiját — Szerinted miért szép az újságírás? ... Szép vagy nem szép. A jóég tudja. Rab Ferenc . / £» TETTEM ER1ÍBB3ES3ESÍ A faluért, a közösségért Hatalmas bajúsz, sze- “ rányen hosszú haj. No és szemüveg. Kengyelen, az önerőből épített házukban beszélgetünk, A négyéves Sa- nyika két éve még énekkel fogadott: „Két kis malac töf-töf-töf ..Azóta megko- molycdott. Új és új kérdésekkel lepi meg szüleit: „Ha a Föld forog, a Nap miért jön utánunk?” Ugyan, kitől örökölhette a világ utáni kíváncsiságát. Érdemes felsorolni Kenyeres Sándor „hivatalait”. A községi pártbizottság és párt vb. tagja, ezen belül a gazdasági és szövetkezetpolitikai bizottság vezetője, a KISZ kengyeli csúcsvezetcségének titkára, a Hazafias Népfrontnál az operatív bizottság tagja, a művelődési ház társadalmi vezetőségének, az MHSZ vezetőségének tagja, marxista- leninista esti egyetemre jár, a községi marxista-leninista középiskola helyettes propagandistája, fotózik, hetente kétszer Szolnokra jár angol nyelvet tanulni. A járási KISZ-bizottság és a vb tagja. No és növényvédő agronó- mus, hogy el ne felejtsem. — Gyanúsan sok. — Nem csak a véges erő, hanem objektív okok miatt is eivégezh etetlenül sok. Előfordul például, hogy Kengyelen akkor tart ülést a pártibizottság, amikor mondjuk Kunhegyesen kihelyezett járási KISZ-hizottsági ülés* van. De nagyobb baj az, hogy nincs energiám vagy tehetségem a járás problémáit, bajait átlátni. Ha a pártbizottsági ülésre megyek, akkor hajnalban kiszaladok a té- eszbe, az embereket munkába állítom, utána saját felelősségemre elmegyek és végzem a társadalmi munkát. De a növényvédelem veszélyes dolog: ha mérgezés van, mindenképpen én vagyok a felelős. — Mégis... — Igen. Kaptam bizalmat, felnőtt feladatokat is.,. — Mindez nem afféle „bojtárkodás” a felnőttek mellett? — Meg lehet ítélni a munkából. Persze ezekből szeretnék leadni... — Miért? — Mert nem az a jó, ha valaki sokat vállal, hanem ha sokat csinál. Lehet, hogy nem mértem fel jól az erőmet. — Beszéljünk a fiatalokról. — Helyes. A KISZ szervezettsége csak 25 százalékos K engyelen, még akkor is, ha... Még akkor is, ha csak a községben dolgozó 250 fiatalt veszi figyelembe. Rajtuk kívül azonban több százan járnak dolgozni a környező városokba. A KISZ számára nyaradnak az itthoniak, s marad az ingázók egy’ része. Ez utóbbiakkal az ifjúsági klubok révén tudnak kapcsolatot teremteni, s közülük már többet vontak be az ifjúsági szervezetbe. — A klubban politikai, kulturális programokat biztosítunk, tánc, vetélkedő, ez-az... Némi ravaszkodással kellett a komolyabb dolgokat belopni. De fölkerestük az ingázó fiatalok munkahelyeit is: ott vajon foglalkoznak-e velük? — És? — Igen. De itt akad gond. Egy példa: egyik Szolnokon dolgozó fiatal itthon akart KISZ-tag lenni, lett is, sőt, az ifjúsági klub vezetőségébe is bekerült. De nem mehetett ed kirándulni a munkahelyi alapszervezettel, mert nálunk tag. — Egyesültek a téeszek... — Ennek előkészítésében részt vették a fiatalok képviselői is és az egyesült téesz minden testületében képviselve vagyunk. Az új KISZ alapszervezet tagjai azonban még nem melegedtek eléggé össze. Eddig a törökszentmiklósi járáshoz tartoztunk. Én ott is vb-tag voltam a KISZ-ben, éreztem a jó kapcsolatot. Fölívelt nálunk a KISZ-munka. Kaptunk helyiséget, s bútort,.. Év elején a szolnoki járáshoz kerültünk. Bizony, nehezen ment az ismerkedés, még most sem érzem eléggé a naponta igényelt munkakapcsolatot. Kicsit mintha úgy mennének a dolgok, akár egy hivatalban. De ez biztos megváltozik ... — És az utánpótlás? — Az úttörők? Megint kritizálok, nem baj? — Ha azt érdemlik. — Mi magunk érdemeljük. Meghívtuk az úttörőket egyik taggyűlésünkre, dehát nem úgy sikerült ahogy szerettük volna. Szegények, alig várták, hogy véget érjen a gyűlés ... Hát ezt elpuskáztuk. Meg kell erősíteni a kapcsolatot, ezért külön úttörőfele- lcst választottunk a KISZ- ben. Azután az úttörők otthonából szükségóvodát csináltak, ezért mi adtunk nekik helyet, legalább „testközelben” vagyunk. Ez fontos: csaknem minden általános iskolás úttörő, de jó részük már a KISZ-be nem kerül be. —És a KISZ-en kívüliekkel mi történik ? — Próbáljuk belopni magunkat az életükbe. Itt van az MHSZ. Nem ment. Bevittük a fiatalokat a vezetőségbe, a következő évi munkatervet már mi állítottuk ösz- sze, felújítottuk a lőteret, versenyeket rendeztünk, szóval van eredmény. Most hasonlóra készülünk a sportkörrel is. Velük semmi kapcsolatunk nincs. Tömegsport semmi. Hát becsempésszük ide is az aktíváinkat. A KISZ-en kívüliek érdekében is. — És mindezt miért? — Hajt valami erő, valami titokzatos nyugtalanság. A faluért, a közösségért naponta ... Körmendi Lajos Következik: Mozduló falu *
