Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-05 / 285. szám
1975. december L SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Rövidesen megkezdődik a szolnoki 23 emeletes torony- báz műszaki átadása, A 116 lakás gazdái a garanciális javítások befejeztével folyamatosan költözhetnek új otthonukba Az állomás előtti magasházzal párhuzamosan halad a* I. és n. ives ház építése. Az épületek átadása szintén decemberben lesz S e n ti a ká s ó s is k o Iá b a n Az a bizonyos többlet Értelmiségiek kultúraterjesztő szerepéről A táblánál ősz hajú, magas férfi dolgozik, a többiek pedig füzetükbe írják a feladatot A Közép-Tdsza vidéki Vízügyi Igazgatóság ^nyolcadikosainak” matematika órája van, éppen a százalékszámítás műveleteit tanulják. Az osztály létszáma mindössze tizenhárom. Akad közöttük idősebb, fiatalabb, szolnoki, rákóczifialvai, karcagi, munkakör szerint gépkocsivezető, kubikos, de egy valamiben azonosak; mindannyian most végzik az általános iskola nyolcadik osztályát, amelyet a vállalat szervezett számukra bentlakással a szolnoki Tiszaliget- ben. Az osztálybizaImi Az osztály bizalmija Ács Mihály, a karcagi szakaszmérnökség kubikosa. — Néhány évvel ezelőtt a vezetőim tanfolyamra akartak küldeni, ahol gátőröket képeznék. Mivel nem volt meg az általános iskolai végzettségem, nem mertem vállalni. Akkor határoztam el, hogy tanulni fogok, de Karcagon nem indult nyolcadik osztály. így csak most került sor a tanulásra Szolnokon. Hétvégeken hazajárok, de mégis gyakran van honvágyam, pedig igazán nem pa- naszkodhatom semmire. Az öt hét alatt, ameddig a tanfolyam tart, átlagbért kapunk, a szállás, az étkezés ingyenes. Ügy élünk, mint a kollégisták, órák után délutánonként tanulunk, esténként tv-t nézünk, olvasunk vagy a városiban sétálunk. A tanárok közös színházlátogatást, városnézést is szerveznek nekünk. Leg-, utóbb a múzeumiban és a megyei könyvtárban jártunk. Utolsó (ehetőség Zana Péter, csak a nappalokat tölti a Tiszaligetben, 5 ugyanis szolnoki. — Az utolsó lehetőségem, hogy elvégezzem a nyolcadik osztályt — .mondja. — Negyvenötéves vagyok, ez a felső korhatár. Ha a vállalat nem szervezte volna meg ilyen kedvező körülményekkel ezt a gyorsított tanfolyamot, akkor örökre lemondhattam volna a nyolcadikról. Gépkocsivezetőként dolgozom, sokszor késő estig eltart a munkánk, s iskolába járni már nem marad idő. Itt viszont nincs más dolgunk a tanuláson kívül. — Most ezért kapjuk a fizetést — szól közbe Hegedűs József, aki szintén gépkocsi- vezető, s Rákóczifalváról jár be naponta. — Nem lenne jobb a kollégiumiban? Öröm a mihlósi gyerekeknek Az elmúlt hetekben két új intézményt kaptak a törökszentmiklósi gyerekek. A Bethlen úti általános iskola zsúfoltságán könnyítették, amikor a Bacsó Béla útra kihelyezett iskolarészhez három új tantermet építettek, jórészt társadalmi munkában. Az új tantermekben egyszerre öt osztály diákjai tanulhatnak. A Május L úti régi orvosi rendelőből a tanács anyagi támogatásával, és a lakosság társadalmi munkájával új, 50 személyes óvodát létesítettek. Bábszínház Jászberényben Örömhír a jászberényi gyerekeknek és a kisgyermekes szülőknek. A Déryné művelődési központ gondoskodásának eredményeként az Állami Bábszínház a téli hónapokban az eddigieknél többször vendégszerepel Jászberényben. — Biztosan kényelmesebb lenne, de én eddig is bejártam, hisz Szolnokon dolgozom. Már megszoktam, s furcsa, de így több időt tölthetők a családommal. Amikor dolgozom, sokszor hetekre távol vagyok, így meg minden estémet a gyerekeimmel tölthetem. — December 20-án befejeződik a tanfolyam. Sikeres vizsga után megkapja a bizonyítványt Hogyan tovább? — Januártól ismét tanulok. Debrecenbe megyek nehéz- gépkezelői tanfolyamra. He legyen utánpótlás A Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság az idén szervezett először bentlakásos tanfolyamot — az összes költségek vállalásával — az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők számára. Persze ezen kívül vannak, akik esti vagy levelező tagozaton tanulnak a lakóhelyükön. Idén közel hatva- r.an végzik az általános iskola valamelyik osztályát, s ha a következő tanévekben is ilyen ütemben halad a beiskolázás, néhány év múlva a vállalatnak nem kell általános iskolai tanfolyamot szervezni. Ehhez persze az kell, hogy ne legyen „utánpótlás” ... T. G. A főiskolák i államvizsgát kővető záróünnepályé- nek legszebb szavai közé tartozik, amikor az ifjú ér- telmisiéigiek arról beszélnék: a szakmai feladatok teljesítésén túl tennivalójuk az is, nogy szétsugározzák azokat az ismereteket, amelyeket tanulmányaik során szerezték. Ez a szép misszió a tanároknál természetes. Ok már az első tanév első napján megkezdik sugározni ismereteiket, — a legtöbbjük eredményesen — egy életen át A kényelmes felfogás az ő esetükben még könnyű és cáfolhatatlan indokot is talál: ez a dolguk, ezért tanultak. De hiszen valamennyien tudjuk, hogy nem csak erről van sző, amikor az értelmi, ség értéktovábbító, kultúraterjesztő szerepéről beszélünk. Előhozakodhatnánk nagyszerű és lelkesítő példákkal: miként vesznek reszt mérnökök, orvosok, muzeológusok, pártmunkások, tanácsi előadók, agranó- musok, kutatóintézetekben dolgozó tudósok a kultúra terjesztésében. Hány előadást tartanak, milyen eredménynyel vesznek részt szakkörök, klubok, helytörténeti gyűjtők munkájában, műsoros estek, stb. szervezésében, fizikai munkások továbbképzésében. Nagyon szép és örvendetes vívmányok ezek; sohasem kerülhetett volna rájuk sor, ha nem várja szomjasan a társadalom. Kivált azok a. rétegek amelyek korábban d voltak zárva a kultúrától. Emlékezzünk a két évtizeddel ezelőtti ismeretterjesztő előadásokra, 'író-olvasó találkozókra. művelődési házakban rendezett összejövetelekre: bármi volt is a meghirdetett előadás témája, utána rendszerint közvetlen beszélgetés következett. Az előadó — pedagógus, tudós, mérnök, politikus, katonatiszt, művész — nem szabadult könnyen. Szóba került a szakmája, annak új eredményei, szóbakerült politika és életforma, múlt és jelen, irodalom és történelem... A kérdezettnek beszélnie kellett, minden szava az érdeklődés élénk közegébe bulit, mert az emberek mindenről tudni-hallaná akartak. Hogy mára kielégült, vagy akár elcsitult volna ez a társadalmi méretű érdeklődés —, azt egyáltalában nem mondhatjuk. Inkább talán azt, hogy felismertük;, az ismeretszerzésnek és továbbításnak rendje, üteme, sok-sok tudományosan meghatározott fokozata van, egyiket sem helyes elhagyni, átugrani, megkerülni. Valami azonban mégis hiányzik. Nem a múlthoz, hanem a jelenlegi igényekhez és lehetőségékhez képest. Hiányoznak azok a meghitt és közvetlen találkozások, amelyek, tömeghatásuknál fogva, a kultúra magasabb régióiba vonzzák-vezérlik az érdeklődőkét. Kíséreljük meg egy példával megvilágítani, mire gondolunk. Állami képkereskedelmi vállalatnak ügyes, szakmájában megbízható és tisztességes alkalmazottja járja a vidéki iparvárosok új lakásait. Készletében vannak jó képek és gyengébb képek, — ahogy az ilyen esetben lenni szokott. Az üzletmenet jó; sok a vásárlás, fogynak a képek. A meglepő az, hogy a vásárlók foglalkozásszerű megoszlásában alig van különbség. A tanácsi művelődési osztály egyik jól képzett előadójának erről jutott eszébe: mi volna, ha sorra látogatná az új képekkel gazdagodott lakásokat a múzeum egy művészettörténészének kíséretében és elbeszélgetne a háziakkal a képről. Az ötletet megpendítik a helyi lapban. Másnap már csengenek a telefonok a szerkesztőségben és múzeumban: jöjjenek ide is; ide is, hozzánk is... A két látogató^ lepetése az, hogy általában a gyenge kvalitású képeket — szokvány-csendéleteket, ezerszer látott olvasó nőket, miegyebeket — vásároltak. A második meglepetésük, hogy ugyanezek láthatók a segédmunkás és a főorvos, a villanyszerelő, a mérnök és a tanár falán. Közös a következtetésük és gondolatuk: azok az értelmiségi rétegek,, amelyeknek hivatásuk volna — vagy legyünk kevésbé szigorúak: amelyektől elvárható volna — bizonyos ízlésbeli irányítás, nem mindig alkalmasak erre. Mert ők maguk sem váltak új ismeretek befogadóivá, képző- művészeti kultúrájuk, ízlésük megrekedt. Helytelen volna -e példából valamiféle általános következtetést levonni. Jelzésértéke van csunán. — a képzőművészeti közízlésről ad, nem éppen lelkesítő jelzést. Nyilván más lett volna e képvásár eredménye, ha az iparvárosban rendszeres képzőművészeti ismeretterjesztés folyik, s „előharcosként” a magasabb alapképzettséggel rendelkező értelmiségieket hívják meg művészekkel és gára maradt öregember megkeresse önt, hogy így meg így tördelt az élet, segítségre szorulnék? — Hohó, ez így nem megy! Az idősek szemérmesek, hallgatagok;, maguktól nem panaszkodnak. Nekünk kell menni hozzájuk, kifaggatni őket, észrevenni, hogy hol segíthetünk. Mikor idekerültem, bizony sok elhagyatott'' öreg volt. Fölmértük a helyzetüket, szerveztünk társadalmi segítséget, létrehoztuk az öregek napközi otthonát, eltartási szerződéseket. Most ugyanígy vagyunk az óvodákkal: utánanéztünk hány kisgyermek van, kiválasztottuk a jó óvodatípust, most már lehet építeni. — Tanácstag is. — Bizony, 63 óta. Eleinte túl sok maszek prcblémázga- tás volt az üléseken: ez meg ez miért nem 'kapta meg a községfeji "sztési hozzáj áru lás csökkentését, ennek a ■gyerekét miért nem vették fel az óvodáiba? Most már valóban csak a közösséget érintő problémák kerülnek ■napirendre. — Vajon közéleti munkáművekkel való talá&oaásaüEia. Gyanítjuk: könyvvásárnál folytatott „felmérés és tájékozódás” esetében — korántsem ez volna a helyzet. Ott a közízlés magasabb, emel- kedettebb, igényesebb. S minthogy ugyanebben a városban a komolyzenei es elmémén veknek — elsősorban az értelmiség körében — minden alkalommal nagy közönségük van,, a zenei ízlés jobb minőségére is joggal gondolunk. Sőt, tudjuk, hogy értelmiségi foglalkozású emberek között lelkes propagandistái vannak a komoly zenének. A mind teljesebb embert, mind nagyobb figyelmet követelő szakimák mellett nem Könnyű gyarapítani az általános műveltséget, amű- vészetakben való jártasságot —, ezt mindenki jól tudja. S nincs is szükség arra. hogy eigy fogorvos, mérnök vagy agtromómus képzett kalauz legyen képek, szobrok dolgában. Dehát nem is erről van szó, amikor az értelmiség befogadó-szerepéről és kultúraterjesztő hivatásáról beszélünk. Arról, hogy lehetőségei, ideje és ereje szerint gazdálkodjék a kulturális élményekkel. Mondhatnánk úgy is, hogy engedje tovább művelni magát. Az alkalom tengernyi. Budapesten, vidéken egyaránt Aki többet tud, s magasabb szellemi értékek birtokában van, feltétlenül érez kényszert, belső ösztönzést hogy ismereteit másokkal is megossza. Oldalakat tölthet- nénk meg nagyszerű példákkal. hogy városokban, falusi közösségekben milyen ízlésemelő tevékenységet folytatnak ma is értelmiségi foglalkozású emberek, az egész társadalom hasznára. De nem térhetünk ki a kedvezőtlen jelenségek regisztrálása elől sem. Említett példánk ilyen volt Az értelmiségiek, akik önmagukat szüntelenül ösztönözve a kultúra értőivé és befogadóivá válnak, példájukkal, tekintélyükkel, kultúrájuk kisugárzásával hatást gyakorolnak a környezetükre. Ezzel teljesítik azt a többlethivatást, amelyekről a diplomakiosztó ünnepélyem szép mondatokat hallottak, s jobbam eleget lesznek társadalmi kötelezettségüknek is. Nem előírásból: szívből. < T. I. jának köszönheti a tavalyi jutalomutat Leningrádba? — Nem, nem, azt inkább a Vöröskeresztnek. Én itt igen jó szervezetet vettem át, imitt-amott még igyekeztünk is javítani rajta. Sokan 8— 10-szeres véradók, hívás nélkül, a családdal együtt jönnek ... És tudja, nálunk igazán komoly rangja van a „Tiszta udvar, rendes ház” táblácskának. Ez főleg akkor volt nagyon fontos, amikor még nem volt vízvezeték. Ha nem ilyen tiszták az emberek, bizony néha súlyos egészségügyi következményekkel számolhattunk volna ... Az érc égbolt alatt emberek szorg^lmaskodnak, szépek a házak, kertek, talán, már elkészült a sziikrázó bor is. Dr. Karácsony Jánost nem fogja a hely, indul betegjeihez. Fiatalok, idősele köszöntik. Tudják, hogy napról napra megvívja a. maga ^okrohamú viadalát. Éppúgy, mint a nagykörűi emberek többsége. Körmendi Lajos Következik: A faluért, a közösségért «I TETTEK E3MUSSREI Yiadsä napról napra TT Az autóbusz csak az " ■ elágazásig vitt. Egy idősödő asszonnyal álltunk az országút szálén, járműre várva. „Még jó, hogy nincs az a pokolból kifújt idő . ..” Te- kintgetek Nagykörű felé; békésen pihen a szálgyalulta vidék. Közben firtatják kilétemet. Mondom, s nyakasko- dom, hogy márpedig' én nekieredek gyalog. „Nem árt az, kedves. A fiatal láb bírja, de néhány kilométer után már nem fogja rózsaszínben látni a dolgokat, inkább a maguk valóságában.” Jólesne pihegni kicsit, de dr. Karácsony János körzeti főorvos nem enged. Amikor bejön, attól tartóik elsodorja az ajtófélfát is, olyan a lendülete. És a beszéde is, a toliam nem győzi rákarmolni a papírra az elhangzottakat Hosszú szalagot mutat, féleségének magyarázza a görbét. Infarktusos betegül van szó. — Vettünk egy hordozható EKG készüléket 38 ezerért s ez most debütált Csakhát a magánházaknál nincs földelés ... Kivezettem egy drótot az udvari csaphoz, az lett a földelés. Most már nekem magyaráz dr. Karácsony János. — Az alapellátás javítása érdekében gondolom más készüléket is kaptak? — Tudja, 1932-ben, amikor Nagykörűbe kerültem, még nem volt vízvezeték. A közku- tak viszont annyira el voltak, szennyezve, hogy még az ammóniát is ki lehetett mutatni a vízben. Komolyan. Ez nem vicc! Megértem csodálkozását: akkoriban még fertőző májgyulladás is előfordult a faluban. Ma már nincs. A magunk módján ismeretterjesztést is végeztünk. Az orvosi rendelőben volt először angol vécé. Sok embert mi tanítgattunk a használatára, úgyhogy mire Nagykörűibe mindenhol bevezették a vizet és fürdőszobák, vízöblítéses illemhelyek készültek, már ezek használata volt a természetes. — Milyenek a nagykörűi emberek? — Van tartásuk. Szeretnek és tudnak kultúráltan élni. Az itteniek mindig újság- és könyvolvasók, aktívan politizálok voltak. Igen sok veterán kommunista van, akik már a Tanácsköztársaság idején is ... Szóval okos, harcos nép ez. Csak a jó, nívós munkának van sikere. Majdnem mindenkinek van például gyümölcsöse: ezektől a parasztemberektől bizony tanulhatnának kertkultúrát a fiatal agrármérnökök is ... Közbeszól felesége: — A férjem nagyon nagy patrióta, bár nem idevalósi! — Itt csak becsületes munkával lehet megélni, becsületet szerezni; nagy mellény- nyel, lekezelő modorral nem. Az orvosi munkában is sokkal emberre szabottabb a felelősség, mint például egy kórházban vagy klinikán. — Csupa jót rúondott eddig, pedig bizonyára vannak gondok is. — Akad, hogyne akadna! Például: éjszaka telefonálni, vágj’’ vasárnap délben? Szinte lehetetlen. Viszont nagyon sok autó van a faluban. De ha egy beteget orvoshoz kellene vinni, vagy elszaladni az orvosért, az autótulajdonosok többségének mindig akad kifogása: ivott egy pohárkával, nem akarja összesározm ... Akad más is. Dr. Karácsony János nem fukarkodik a szavakkal. Gond van itt a tejjel is: későn jön, nem jön. Tüzelő is hol van, hol nincs. — ön a községi tanács egészségügyi, kulturális és szociális állandó bizottságának elnöke. Hogy van ez? Várja, hogy például egy ma
