Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-04 / 284. szám
IV SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1Vn december 4. Három vélemény Széles körű vita a IEHP VII, kongresszusa előtt VIETNAM. Átkelőhely » VörSs-folyő» Kérdőjelek Franco után Az enyhülés mérlegén az egységes Vietnam Javában folynak egész Lengyelországban a párt küldöttértekezletei. Az üzemek, tudományos intézmények: és állami gazdaságok dolgozód, a művészek és társadalmi aktívák a kongresz- szusi téziseket saját intézményeik. és szakmai csoportjaik rövid és hosszú távú teendőivel együtt beszélik meg. Az országos méretű előkészítő politikád eszmecseréken kifejezésre jutnak a lengyel társadalom által a múlt évek során elért gazdasági és társadalmi eredmények, őszintén feltárulnak a hiányosságok, alkotó javaslatok formájában kikristályosodnak az ésszerű változtatási igények. A pártkongresszus előtti vitára a lengyelek állampolgári elkötelezettsége, a személyes problémáknak a társadalmi problémákkal való tudatos egybekapcsolása, és az a meggyőződés jellemző, hogy a további erőfeszítések az egész ország sikeres fejlődésének ügyét szolgálják majd. WacLaw Stanisaewsld, a Varsó-Zerarü Személyautó- gyár dolgozója, a LEMP KB tagja mondotta:__________ _ „ Edward Gierek élvtárs a legutóbbi plénumon a többi között azt mondta, hogy a következő ötéves tervben tevékenységünk középpontjában a munka minőségének és a dolgozók életkörülmé- xiyai megjavításának kell állnia. A munka minőségének ja- vitasa, a maximális takarékosság, az odaadó szorgalom és a körültekintő, gondosan mérlegelte beruházási tevékenység mindnyájunk személyes ügye. A vállalatunknál alkálíSázott legmodernebb irányítási és igazgatási módszerek is elégtelennek bizonyulnak azonban, ha rossz az anyagellátás és az együttműködő társak munkája. Ma jobb autókat gyártunk, mint a múlt ötéves tervben és a termelés a kétszeresére emelkedett. Háromszorosára nőtt az exportra szánt kocsik száma. Számottevően túlteljesítjük az előírt tervet Gyárunk rmmkaritmusát azonban egyenetlenné teszik a kooperációs partnerek késedelmes szállításai. Az a véleményem, hogy a gépkocsiipar sok tekintetben megelőzte országunkban az ipar más ágazatait”. _Jadwiga Blusz, a_Iodzl . .Wólczanka” Ruhagyár var- ronóje, a LEMP KB tagja így vélekedik:___________ „ Országunk sokat változott a múlt évek során, s a haladás különösen jól látható Lódzban. Nagy nehézségekkel küszködött ez a város: fojtogatták a régi városépítészeti megoldások, akadozott a vízellátás. Korszerűtlen volt a lódzd ipar, az épületek és a géppark, kényszerűségből elavult technológiát alkalmaztunk, rosz- ezak voltak az iparban a m unkakör ülményéji. És alig néhány év alatt nagy változásoknak lehettünk tanúi Lódzban. A legmagasabb szinten hozott párthatározat alapján kidolgoztuk a város és iparának rekonstrukciós és fejlesztési programját. Üj üzemek épültek, nagyon sokat korszerűsítettek, a gépparkot legnagyobbrészt kicserélték, a lódzi dolgozók többségének alapvetően megjavultak a munkakörülményei. Üj lakónegyedek épültek, átalakítás alatt vannak a régiek, tökéletesítik a közlekedési rendszert, kiszélesítik a kereskedelmi és a szolgáltatási hálózatot. A lódzi munkásosztály életkörülményeinek megja- vulására természetesen nagy hatással voltak az egész országra vonatkozó párthatározatok is, így Lódz valamennyi dolgozója, a toxtil- munkásnők különös örömmel fogadták a szülési szabadság meghosszabbítására és a csecsemőgondozási szabadságra, a beteg gyermekek gondozására adott fizetett szabadságidő növelésére, a korábban elérhető nyugdíjazásra vonatkozó határozatokat. Az ipar és a város fejlesztésére vonatkozó pártprogram megvalósítását Lódz valamennyi lakosa közös feladatának tartja, nagy energiák és kezdeményezőkészség felszabadulásának vagyunk tanúi.” A póznái vajdaságban fekvő Sokolowo Állami Gazdaság kombinátja élvonalbeli üzem. Több mint háromezer hektáron gazdálkodik és 600 dolgozót foglalkoztat. Milyen források szolgáltak alapul az üzem sikereihez, hogyan értelmezik a dolgozók a VII. pártkongresszus célkitűzéseit? Az üzemi bizottság elnöke, Edward StyzinsM mondotta: „Más a munkakedv és más a tudás. Nálunk ez a két dolog általában együtt jelentkezik. Neveljük egymást és együtt tanulunk. Dolgozóink 90 százaléka már szakképzett mezőgazda. 6ági munkás. Sokan megszerezték a munka mestere címet Mi magunk szerveztünk szakmai tanfolyamokat. Az előadóik üzemünk mérnökei voltak, és meghívtuk a póznái szakiskolák szakembereit. Az igazgatói testület is állandóan továbbképző magát A múlt évek során megváltoztattuk a termelt növények struktúráját, a számunkra legmegfelelőbb fajúikat kerestük. Beruházási költségeket is vállaltunk, sőt nem riadtunk vissza _ a kölcsöntől sem. Modem istállókat építettünk, számos régi épületet korszerűsítettünk, ahol. csak , lehfetett, gépesítettük a munkafolyamatokat. Átépítettük például a szarvasmarha-istállónkat. Régebben 70 szarvasmarha fért el benne, ma 156 férőhelyünk van. Azelőtt három ember dolgozott az állatok mellett, ma — bár az állatállomány a kétszeresére emelkedett — csupán egy. A tervek szerint 1980-ra jelentősen növelni kívánjuk a gabona- és a takarmányrépa-termelést, valamint a tej- és a hústermékek mennyiségét is. (KS) Francét eltemették és I. János Károly néven trónra lépett Juan Carlos herceg, az 1931-ben száműzött XIII. Alfonz unokája Elmeiéiben e trór.ralépéssel létrejött Európa egyetlen olyan monarchiája, ahol a király nemcsak afféle „alkotmányos dísz”, hanem ténylegesen hatalmi, kormányzati lehetőségei vannak! A Franco utáni korszak első kérdőjele mindenképpen az, hogy János Károly hatalmon tud e maradni, és ha igen, milyen politikát folytat. A hatalmon maradás lehetőségeiről a lehető legellentétesebb becslések vannak forgalomban. Az mindenesetre tény, hogy a két legnagyobb ellenzéki csoportosulás nem ismeri el az új uralkodó trónra lépésének törvényességét. A Demokratikus Tanács (amely a Spanyol Kommunista Pártot, az ellenzéki monarchistákat és kisebb Szocialista csoportokat tömöríti), azon az elvi állásponton van, hogy Spanyolországban a köztársaság vagy királyság kérdésében népszavazásnak kell döntenie. A másik nagy ellenzéki tömörülés a Spanyol Szocialista Munkáspárt kórül alakult ki, amely elvben szintén elutasítja János Károly trónralépésének törvényességét, de hajlamos arra, hogy „több lehetőséget” nyújtson az új királynak és további magatartását az uralkodó által követett politikától teszi függővé. Ez mniednképpen azt jelenti, hogy az uralkodóra a tényleges ellenzék mindkét nagy csoportja részéről nyomás nehezedik. Ugyanakkor azonban nem lehet elfelejteni azt sem, hogy rendkívül erős ultra, fasiszta nyomás is megfigyelhető. Mindez azt eredményezte, hogy János Károlynak — ha egyáltalában meg akarja tartani trónját — rendkívül óvatosan kell előrehaladnia. Ezért homályos és a baloldal számára elfogadhatatlan beszédet mondott. Elismerte pei- sze a reformok szükségességét, de óvakodott a konkrét ígéretektől és nem lehet látni még, hogy ereje és szándéka szerint milyen gyakorlati lépésekre képes. Az elmondottakból kitűnik, hogy a Franco haláig utáni napok a teljes bizonytalanság légkörében telnek, amikor a szó legszorosabb értemében „minden lehetséges”. M mikor nemrégiben a saigoni John Kennedy teret átkeresztelték a Párizsi Kommün terére, a város lakosai törvényszerű és történelmi korrekciónak tekintették. Valóban, a mai Dél- Vietoam szellemére a lehető legjobban a kommün forradalmi lelkesedése jellemző, nem pedig arra az amerikai elnökre való emlékezés, akinek kormányzása1 idején kezdődött a tengerentúli katonai . tanácsadók., „beszivárgása” a 17. szélességi körtől délre fekvő országba. Ezekben a napokban az északi és a déli vietnamiak hozzáfogtak annak a fontos feladatnak a megoldásához, hogy állami szántén egyesítsék a két országrészt. A Saigonban megnyílt politikai konzultatív értekezlet logikus befejezése annak a harcnak, amelyet a nép vív a békés, független, egységes és virágzó Vietnamért. Az északi és déli küldöttségnek már az első lépéséi megvilágították az egységes Vietnam jövőjéről alkotott elképzeléseiket. Mindkét fél egyöntetű véleménye szerint ez a szocializmushoz vezető egyetlen út, amely — hangsúlyozták az értekezleten a lakosság legkülönfélébb rétegeinek képviselői — a népnek felvirágzást, az országnak függetlenséget biztosít. Am úgy látszik, nem mindenki óhajtja a világosságot a Vietnam egyesítésével kapcsolatos kérdésekben. Erről tanúskodnak a Nyugaton felröppentett propagandaízű szólamok, mint például „Észak hegemóniája”, mintha végtelenül Délre és Északra lehetne osztani egy egységes nemzetet, amelyet a hosszan tartó hősi harc forrasztott eggyé. Mellesleg érdemes megemlíteni, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, amelynek 30. jubileumát nemrég ünnepelték, 1946-ban Hanoitól Saigonig terjedően kiáltották ki. Az ország mindkét részé- ben»tudják, hogy az egyesítés mihamarabbi befejeződése nemcsak a vietnami emberek természetes törekvése, hanem a forradalom objektív törvényszerűsége is. Az egység új erőt önt Vietnamba, a legkedvezőbb feltételeket teremti meg a gazdaság a kultúra fejlődéséhez, a honvédelem megszilárdításához. Az egységes és szocteHsta Vietnam az enyhülés mérlegén azt jelenti, hogy egyre inkább gyengülnek az imperializmus és az újgyarmatosítás pozíciói Délkelet- Ázsiában és az egész ázsiai kontinensen, hogy létrejönnek feltételek az államközi kapcsolatok új alapon való rendezéséhez. Lényegében éppen az indokínai népek győzelme indította el az ázsiai imperialista „jelenlét” letűnését Figyelemreméltó, hogy az ENSZ-közgyűlós 30. ülésszaka a nemzetközi biztonság megszilárdításáról szóló nyilatkozat valóra váltásával kapcsolatos kérdésben nemrég hozott határozatában hangsúlyozta mindezt, ugyanakkor felszólít a nyilatkozat valamennyi tételének feltétlen megvalósítására és az enyhülés kiterjesztésére a világ összes körzetére. ^ A régi nem adja fel pozícióit harc nélkül. Az új ázsiai légkör ellenszenvet és ellenhatást kelt az imperialista körökben. De vajon csak bennüli? Hogyan fér össze a „harmadik világ” barátjának jellemével — márpedig Peking annak mutatja magát — a holmi „vákuumról” szóló elmélete, amely állítólag az agresszomak Vietnamból történt kiűzése után keletkezett? Ügy látszik, a maoista vezetőket vonzza az a lehetőség, hogy a jövőben ezt a „vákuumot” a saját erőikkel töltsék ki, egyelőre azonban megelégednek azzal, hogy az amerikai katonai támaszpontok kellő gátat képeznek a délkelet- ázsiai országok önállósága további megszilárdításának útján. legújábbkori vietnami ” történelem sok tanulságul szolgál. Az egyik: Az ázsiai népek tisztában vannak azzal, hogy mely nemzetközi erők támogatják fenntartás nélkül és önzetlenül a felszabadító mozgalmakat. Le Duamnak, a vietnami kommunisták vezetőjének minden oka megvolt arra, hogy a nemrégi moszkvai látogatása idején a szovjet- vietnami barátságot olyan erőnek nevezze, amely erősíti a szocialista országok közösségét Olga Trofimova, az APN hímagyarázója Helsinki szelleme és a katonai támaszpontok KnriHSL'Ihn eeivetien állam vagy ál- iiul UiinutSil lamcsoport sem érheti el célkitűzéseit nyomás gyakorlásával... Az államok szuverenitásával összeegyeztethetetlen a nemzetközi függőség bármilyen formája...” Ezt mondogatják egyes nyugati hatalmak diplomáciai képviselői felszólalásaikon. Ugyanakkor ezeknek a hatalmaknak a politikája gyakran homlok- egyenest ellentétes a hivatalos megnyilatkozásokkal. Az Egyesült Államok például — legalább is a New York Times szerint — szerte a földkerekségen több, mint négyszáz nagy és mintegy háromezer kisebb katonai támaszponttal rendelkezik. Jellemző a Panama-csatornával kapcsolatos tárgyalássorozat, amelyet Contador szigetén folytattak. Annak ellenére, hogy a panamai—amerikai tárgyalások évek óta folynak, és hogy tavaly deklarációt írtak alá a Panama-csatornával kapcsolatos új szerződés megkötésének tárgyalási módozatairól, kölcsönösen elfogadható megoldást a mai napig nem találtak. A csatomaövezetben az Egyesült Államok 14 támaszpontot tart fenn, Panama álláspontja egyértelmű: a Panama-csatorna a panamaiaké, a csatorna üzemeltetéséhez nincs szükség húszezer hektár terület lefoglalására és ugyancsak nincs szükség az amerikai fegyveres erők jelenlétére. Am az Egyesült Államok bizonyos körei, főképp a Pentagon, mindent elkövetnek, hogy ne módosítsák az 1903-i szerződést és fenntartsák az Egyesült Államok gyarmati jelenlétét a szuverén Panama területén. Sőt katonai intézkedésekkel is fenyegetőztek. ha Panama nem tesz engedményeket. Sajátosan szemléli az amerikai támaszpontok problémáját a francoista rendszer. A legutóbbi madridi tárgyalásokon nem követelte a spanyol területen levő támaszpontok felszámolását, bár a megállapodás határideje lejárt. Madridban csupán az amerikai létszám csökkentéséről és arról volt szó, hogy Spanyolország bizonyos ellenőrzési jogot kap e támaszpontok felett. Végül is másfél milliárd dollár értékű amerikai fegyverszállításban és abban egyeztek meg, hogy az Egyesült Államok kötelezettséget vállal a közös védelemre és a kölcsönös segítségnyújtásra. És mi a helyzet Okinawán? A szigeten 63 amerikai katonai támaszpont van. A sziget egy tizedét foglalják el. A lakók kénytelenek katonai környezetben élni ennek a helyzetnek minden káros velejárójával együtt. A japán sajtó fel is vetette a kérdést: Okinawa vajon valóban Japánhoz tartozik-e? njnnn Ezen az indiai-óceáni UlbyU'dUlUd. szigeten nemcsak az Egyesült Államok, hanem a vele katonai szövetségben levő Nagy-Britannia is befészkelte magát. Washington és London a támaszpont kibővítését ellenző nemzetközi tiltakozásokra azt válaszolta, hogy a sziget úgyszólván lakatlan. Ma már tudjuk: lakott volt, de a lakosságot erőszakkal áttelepítették a mintegy 1000 mérföldre levő Mauriciusra. A kitelepítést kegyetlen módszerekkel hajtották végre Anglia természetesen mosakszik. mondván, hogy 650 000 fontot fizetett a mauri- ciusi hatóságoknak az „áttelepültek” kártalanítására. Hivatalos amerikai személyiségek úgy tettek, mintha ez az ügy őket nem érintené. Az amerikai kormány csak nemrég ismerte el, hogy a Diego Garcia-i kitelepítésben a Pentagon is részes volt. Az ilyen fajta katonai jelenlét gyakorlata idegen területeken ellentmond a nemzetközi enyhülésnek és Helsinki szellemének. V. Korotkov
