Szolnok Megyei Néplap, 1975. december (26. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
.975. december 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 láltozások iysB&i Jász!« syszara? Községi pártszervezet a közművelődésért Díifőutak gyermekei A kétpöiak szép példája Tizenéves fiatalokkal beszélgetek a jászfényszarui főutcán. Most érkeztek a jászberényi busszal, indulnak hazafelé ... — Persze, hogy járunk a művelődési házba, meg a könyviárba. Én a „Cilinder” klub tagja vagyok ... — Én meg a fotószakköré. — Én is, én is ... Túl szép a menyasszony — tamásk odoxn magamban e lelkesedés láttán, s hitetlenkedésem minden bizonnyal az arcomra is kiült, mert egy göndörhajú fiú még társaira is rá tromf ol: — Elhiheti nyugodtan. Sajnos ez így van ... — Sajnos? — Igen, mert egy magamfajta klubon, szakkörön, művészeti csoporton kívülinek már helye sincs a művelődési házban. Benyitok egy ajtón: próba, megyek a másikhoz: szakköri foglalkozás ... Harmadszorra már a kijárati ajtót keresem. — Ilyen gonddal se találkoztam még — tolmácsolom pár perccel később a göndörhajú dohogását Kiss Máriának, a művelődési otthon igazgatónőj ének. — Bedig ezek szerint már ilyen is van ... Pár évvel ezelőtt mit nem adtam volna ezért a véleményért! — Messziről indultak? — Hát eléggé... Mikor elvállaltam az igazgatói állást azt mondták, hogy csak a helytörténeti — honismereti munka hagyományaira számíthatok, minden mást nekem kell megteremtenem. — A közművelődési párt- határozat megjelenése után négy különösen elmaradt területet jelöltünk meg — kapcsolódik a beszélgetésbe Büchler Józsefné, a községi pártbizottság titkára. — Jász- fónyszaru viszonylag vallásos község, ezért a legfontosabb cél az ideológiai nevelés Hatékonyságának növelése volt. Sok a cigányiakos, ádva volt tehát a következő feladat is: mozgósítani, megnyerni őket a közművelődés ügyének. A maradék kát programpontot úgy vélem bármelyik községben felírhatják a „javítandók” rovatába. Elégedetlenek voltunk a művészeti nevelés, s az isme—»'■•■■'rjesztő munka eredményeivel. — Hogyan sikerült elérni a változást? — A meghatározó jelentőségű tárgyi, anyagi és személyi feltételek közül nálunk az utóbbi kettő nem volt megfelelő. Ezért először is szakképzett népművelőt kerestünk, utána pedig községi közművelődési alapot létesítettünk, melyhez az üzemek, a szövetkezetek is hozzájárulnak. A művelődési ház 198 ezer forintos támogatásából ma a községi tanács csak ki- lencvenezret vállal. Az eredmények gyorsan jelentkeztek... Az ideológiai nevelés hatékonyságát jól bizonyítja egy statisztika: míg 1972-ben mindöszse 1 tá>n- dalmi névadó ünnepség volt, addig idén már 13, a többi szocialista módon rendezett családi és társadalmi ünnepség száma pedig megduplázódott. Mindebből a művelődési intézményele alaposan kivették a részüket, hisz az ünnepség közreműködői a művészeti csoportok tagjai voltak. Jelenleg öt művészeti csoport működik, s ez a tény önmagában is jelzi a növekvő érdeklődést. A művelődési házban rendszeresen fellépnek az Állami Déryné Színház művészei, az Országos Filharmóniával közösen hangversenybérleti sorozatot szerveztek, a legújabb meglepetés pedig a számos kitűnő előadóművészt .bemutató Pódium. Az ismeretterjesztő munkát négy akadémia fémjelzi: a szülőké, a nevelőszülőké, a kismamáké (!) és a fiataloké Érdemes megemlíteni, hogy valamennyinek akad cigányhallgatója, mint ahogy a klubokba, a szakkörökbe, a művészeti csoportokba is jár nak cigányok. Bebizonyosodott, hogy értelmes, célirányos munkával őket is meg lehet nyerni... — A megfelelő feltételek biztosításán tűi az az er örmények titka, hogy sikerült megnyernünk a pedagógusokat — folytatja Büchlerné. — A tantestület jónéhány tagja a közművelődési munka segítését kapta pártfeladatául. — Személyesen is ellenőrzi munkájukat? — Értem mire gondol... Minden héten megfordulok a művelődési házban, dehát ez természetes. Húsz évvel ezelőtt egyébként magam is népművelő voltam, a lányom pedig könyvtáros lett. — Húsz évvel ezelőtt ilyen közművelődési munkáról álmodott? — Akkor az volt a véleményem, hogy a közművelődés a maga sajátos eszközeivel sokkal többet tehetne a párt politikájának megvalósításáért. Most a húsz évvel ezelőttinél sokkal többet tesz, de még mindig nem eleget... S ha ehhez hozzávesszük, hogy egvszer a göndörhajú fiú panaszát is orvosolni kell (vagyis a csoportos szórakozási-művelődési feltételek megteremtése mellett egyre inkább gondolni kell az egyéniekre is), akkor tulajdonképpen már a jövő feladatait is elsoroltuk. Azt hiszem, erre ráillik a mondás: nem könnyű, de szép. Hérész Dezső "A tekintélyes Igazgatóság megengedte ...” A századik esztendő küszöbén „A tekintélyes Igazgatóság megengedte, hogy a teherpá- lyaudvari régi felvételi épületben egy olvasószoba alakítassék...” — így kezdődik az a hirdetmény, melyet 1876. október 1-én tett közzé Wag-, ner Gusztáv, a szolnoki vasúti műhely első műhelyfőnöke. A szolnoki Járműjavító könyvtára jövőre így éppen százesztendős lesz. Az olvasószoba tizenhárom pontból álló alapszabály szerint működött, s az alapszabályt ugyancsak Wagner Gusztáv dolgozta ki. Különösen érdekes a bevezető rész, ahol a szerző az egyesület célját indokolja: „Az egylet czélja elsősorban, hogy a mű- helyi munkásoknak alkalmat nyújtsunk tisztességes és oktató szórakozásra és hogy megóvjuk őket a rossz társaságban való helytelen életmódtól". A hirdetmény hatására a munkásak nagyobb része önként belépett az egyletbe — az idegeokedőket pedig besorolták. Ugyanis azokat a dolgozókat, akiknek napi egy forintnál nagyobb volt a bérük, „hivatalból” beírták a névsorba, s természetesen a havi negyven krajcár tagdíjat is levonták... 1878-ban ezerszáz kötetes a könyvtár — az első világ- háboi'ú előtt háromezerkétszáz, melyből 1929-ra alig kétharmad rész marad csak meg. 1940-ben a könyvállomány négyezer kötetre gya- raoodik, de a háború ismét közbeszól. A könyvtár 1945. március 12-én 2 ezer 413 kötet könyvvel indítja meg a munkát... Hol tart ma a kilencvenkilenc éves könyvtár? Több mint tizenegyezer kötet könyv, ezerszáz olvasó, harmincezer forintos éves könyvbeszerzési keret — sorolja a könyvtáros, Balogh Attiláné a felszabadulás óta megsokszorozódott számokat, a vendéget pedig a könyvtár sajátos hangulata, atmoszférája ragadja meg. Kellemes, barátságos környezetben böngészhetnek, olvashatnak a Járműjavító dolgozói, ráadásul a könyvtár munkája ma már nemcsak a kölcsönzésre korlátozódik. Író-olvasó találkozók, irodalmi esték várják az érdeklődőket, egymást követik a vetélkedők, a pályázatok, s nincs olyan év, hogy ne rendeznének egy-két kiállítást. Megfordult már itt Molnár Gábor, Kolozsvári Grandpierre Emil, Jobbágy Károly, Bihari Klára és Ba- ráth Endre, számos neves színész is. A vetélkedők népszerűségére elég legyen megemlíteni a „Ki nyer ma (ebédszünetben) könyvet?” sorozatot, mely egy kerek évig tartott, a kiállításokat pedig szinte minden szocialista brigád megnézi. A könyvtár és a szocialista brigádok kapcsolata példamutató: a Járműjavítóban nem gond, hogy mi kerüljön a kulturális vállalások közé. A könyvtár kilencvenkilen- cedik esztendejében már a századik születésnapra gondolnak: feldolgozzák történetét, eseményeit, kiállításon mutatják be a múlt emlékeit. A tervek szerint jövőre itt lesz a műszaki könyvnapok országos megnyitója. Erre is készülni kell. H. D. Játszva tanulnak Foto: N. Zs. Kétpó. A földek buján teremnek errefelé. Jómódot biztosít a szövetkezet, s gond. tálán jövőt. A tanyaközpontban villany van, jó víz, televízió. Csak a sár nagv. Körülöleli a látóhatáron túl futó tanyavilágot, s konzerváló erőként védi a régi életformát. Nehéz birkózni vele. A tanyai kollégiumnak félszáz lakója van. — Elvétve járt közülük néhány óvodába, vagy iskolai előkészítőre, — magyarázza az igazgató. — Vasúti megállók környékén élő családok fogtak össze, s a szülők egymást váltva hordták — vitték a kicsiket. Már amelyikük érdemesnek tartotta. Az igyekvők, a többre törekvők. Sajnos, sok helyen nem a szűkre szabott anyagiak, hanem a nemtörődömség, az ingerszegény környezet szegi a tanyai gyermekek szárnyát. ló a keSlé§ium Ezért jó á tanyai kollégium. Rendszeres tanulásra, önfegyelemre, a közösségi életre szoktatja a tanulókat. Az igazgató a megtestesült tárgyilagosság: — A tanulók létszámának egyharmada kollégista. Az iskolában főleg a nevelésben érződik ennek kedvező hatása. A kollégisták könnyebben kaphatók közösségi munkára, s a kollektívák vezetői is inkább közülük kerülnek ki. A kollégium nevelőtanárát kérdem: — A tanulmányi munkában mit jelent a ijollégium? — Sajnos, a tanyai gyermekek még a falusiaknál is sokkal hátrányosabb helyzetből rajtolnak. Ezért örülünk annak, hogy az iskola befejezésekor kiegyenlítődik köztük a különbség. Nem csoda, hogy olyan példa is van, mint a tanyáról faluba költöző Pereiéké, akik kérték, hogy kislányuk továbbra is a kollégium lakója lehessen. Perelné okfejtése világos: — Szeretnénk, ha továbbtanulna a lányunk, a kollégiumban jobban tudják segíteni. Versenyben a várossal S tudják-e úgy, hogy társaival együtt felvehesse a versenyt a városi gyerekekkel? Tudják, mert a falu nem egyenlő az elmaradottsággal, — szép tanúbizonyságát adta ennek a kétpói tantestület. Nemigen van a megyében olyan jól felszerelt általános iskola, mint az övék. Négy szaktanteremmel rendelkeznek, most van készülőben az ötödik, az orosz szaktanterem. Hogyan és miből mindez, melyet a megyei pedagógus továbbképző intézet hallgatói mellett őszinte elismeréssel méltattak már Pest megyei, dunántúli és kazincbarcikai nevelők is. Együtt A Központi Bizottság határozata szerint „a folyamatos művelődés feltételeinek biztosítása érdekében megkülönböztetett figyelmet Ítéli fordítani a közoktatási és közművelődési intézmények között a tartós és rendszeres pedagógiai célzatot is szolgáló együttműködés kialakítására.” Örvendetes, hagy e cél érdekében megyénkben is mind tartalmasabb, gyümölcsözőbb kapcsolatok születnek. A korábbi, csupán alkalomszerű együttműködés helyett ma mái- változatos módszerekkel élénkített közös munkáról beszélhetünk, — joggal summázta ezt legutóbb a megyei közművelődési bizottság is. Szolnokon és Jászberényben együttműködési szerződéseket kötöttek az iskolák és a közművelődési intézményeik. Jászberényben közművelődési felelősöket bíztak meg az iskolákban. Megyeszerte egyre inkább bevált gyakorlat, hogy a két intézmény típus közösen tart fenn szakköröket, öntevékeny művészeti csoportokat. A megyei művelődési ház például — többek között — a 605. számú Ipari Szakmunkásképző Intézettel együtt szervezett honismereti és gépjármű szakkört. A legsokoldalúbb az iskolák és a könyvtárak együttműködése. Az ilven kapcsolatok igen hasznosak és egyre inkább nélkülözhetetlenek, hiszen a közművelődési intézményeknek nemcsak az ismeretgya- rapítás, hanem a nevelés is feladata. Az igazgató röviden 5szszegzi: — ötletek és önszorgalom, — ez volt csupán kezdetében. Az eredmények láttán seg- tettek felsőbb szerveink is pénzzel, különböző felszerelésekkel. A fő érdem azonban a lelkes tantestületé, mindenekelőtt Enyedi Károlyé, aki magyar-történelem slices létére az elektromos szemléltetőeszközök olyan gazdag tárházát agyalta ki, hogy bármelyik mérnök megirigyelhetné. Szünet van, pöttömnyi kisdiák kérdi a társától: — Hol van Miskolc? Társa odabök a térképre, s az elektromos találatjelző máris „megmondja”, hogv helyas a felelet. Enyedi Károly kedvtelve nézi őket: — Pedig ez még nem is tananyag számukra. Hivatástudatból Elektromos szorzótáblától a katedrába épített és pillanatok alatt működésibe állítható írásvetítő, magnó, epidiaszkóp, a feíeltetőgép és egyéb technikai felszerelést-'-, garmadája van a tantermei: - ben. Enyedi Károly több ezc • társadalmi munkaóráiét fémjelzik. — Miért öli ezekbe szinte minden szabad idejét? — Jobban figyelnek, játszva elsajátítják így az anyagot azok is, akik ingerszegény környezetből jöttek. — Mivel honorálják ezt a temérdek plusz munkát? — kérdem később az igazgatótól. — Lehetőségeinkhez mérten jutalmazzuk, de Karcsi nem ellenszolgáltatásért csinálja. hanem hivatásszere- tetbőL Megtörtént, hogy a jutalmat is a szaktantermekre költötte. Búcsúzóul bekukkantunk az úttörőszobába. Folyosó- végből alakították ki. Kicsi, de barátságos, szakköri foglalkozásnak: is megfelelő. — Majd kijön a fotóriporterünk is, — mondom az igazgatónak. — Arra kérjük, csalt szünetben fényképezzen. A tanárok nem szeretik, ha óra közben zavarják őket. S ez a természetes. A gyermek a legnemesebb anyag. Formálása egész embert, megkülönböztetett figyelmet kíván. Kétpóhoz hasonlóan, máshol is. Simon Béla k 9